Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

r »82. JUNTOS 24. ftíAPftjö ' HALLOTTUK* OLVAS­.JTUK: Pécsett, vidéken, kü­lönböző helyeken kultúrház, be kötöút, vidámpark építésé­ben segédkeztek a társadalmi munkások. Kevesen tudták , azonban, hogy Pécs városában minden harmadik ember, a munkaképes lakosság 35 —40 százaléka végzett már ^megfogható”, értékelhető, fo­rintban kifejezhető társadal­mi munkát, vagy például, a megyében négy év alatt' 18 millió (!) forint értékű önzet­len segítséget nyújtottak a munka társadalmi harcosai. 1958-ban Baranya megyé­ben már 1 millió 915 ezer fo­rint értékű társadalmi mim ka segítette az előrehaladást, 1961-ben 3 millió 773 ezer fo­rintot adtak az önként jelent­kezők, Pécsett pedig ezen, fe­lül 6 millió forint körül járt jB társadalmi munka értéke. — Városban könnyű, de fa­lun az emberek még mir>cbg kaját vasukat dugják a tűz­be — hangzott a vélemény. — ift cáfolat pedig; Bikái, ahol 8961-ben 180 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek. Az ezer lakosó köz­ség minden lakójára 178 fo­rint értékű munka jutott. A bikalíak a kuJitúrház építését fejezték be, udvarán fürdőt lé tesitettek és parkot vontak teo jréje. Kisbudmér kétszáz fő­nyi lakossága 43 609 forint értéket adott az egy lakosra esd társadalmi munka érté­ke meghaladja a 210 forintot. A bekötő út építéséhez szin­te az egész falu kivonult — Szörény község lakói 900 fo­lyóméter járdát ' készítettek közös összefogással, Mogyoró­don bekötőutat építettek. PÉCSETT a város összes üzemeinek leglelkesebb dol­gozói ragadtak csákányt, fej­szét, ásót, hogy létrehozzák a Vidámparkot. 1961-ben 3 mil­lió forintot tett ki ennek a munkának értéke, az Üj-Me- csekaljai játszótér 1,5 milli­ót, az állatkert bővítése 300— 400 ezret, parkok, játszóte­rek, járdáik, szintén sok-sok ezer forint társadalmi mun­kát jelentettek. 1962-ben a „vidékiek” 3 millió 343 ezer forint érté­kű, a pécsiek ezt meghaladó összegű munkát ajánlottak fel, Szalatnak községben pél dóul még az év elején felmér ték a tennivalókat, aztán kö­zösen úgy határoztak: a be­kötőutat felosztják házakra, mindenkinek 20 folyóméter jut. A mohácsiak a szigeten a fürdésre alkalmas partsza­kaszt hozzák rendbe, parko­sítanak, az újvárosi kultúr­ház számára anyagot készí­tenek elő. A komlóiak már építettek egy munkásklubot, később egy politechnikai tan­terem építésébe fogtak. A mo hácsi járásban Dunaszekcsőn ívóvízhálózatot hoznak rend­be, Pécsváradon parkosíta­nak. Pécsett 1962-ben már építik az úttörővasutat, rend­behozták a sétatéri vízesést, a vidámparkban új játékegy­ségeket készítenek, bővítik az állatkertet, a Kertvárosban járda készül, a Gergely utca lakói 120 köbméter földet termeltek ki az út felújításá­ra, és vége hossza nem lenne, ha minden munkát felsorol­nánk. BARANYA MEGYE az ál­dozatkész társadalmi munka otthonává vált. Harminc- negvvenezer ember nevét nem lehet felsorolni, de azért ol­vassunk néhányat: Bikaion: ,Borzoli Imre és Horváth Fe­renc 150 órán felüli, Mogyo­Az ÉM. Pécsi Épületanyag- fuvarozó 'Vállalat Pécs, Me­gyeri út 50. felvesz RAKODÖMUNKÁSOKAT Jelentkezés a vállalat mun­kaügyi osztályán. 39881 rúdon Tamási bajos 300, Szik­lai Lajos 336, Marton Ferenc 170 órát dolgozott társadal­mi munkában. Komlón Bá- tai János és Novics János bá­nyászok együtt töltögették Rácz Sándor iskolaigazgató nyugdíjas édesapjával még vasárnap is a politechnikus tanterem padozatát. Pécsett tavaly két díszpolgárt avat­tak, az 500 órát dolgozott Mó­ricz Zsigmond bőrgyári cser­zőmunkást és Málnai Lajost, a Sopiana Gépgyár KISZ- titkárát, de a Pécsi Közleke­dési Vállalat 26 aranyérmes társadalmi munkását sem hagyhatjuk ki, és a munká­sokkal heteken keresztül együtt csákányozó Gala bár Tibort sem, a Pécs városi tanács titkárát. Nagy Ferenc Lusz Miklós tanácsi dolgo­zók napokig szinte ott lak­tak a vidámpark építkezésén, mert reggel 6 órától este 9 óráig dolgoztak, számolatlan vasárnapot feláldozva. De ki tartotta egyáltalában számon a gyárak géplakatosait, esz­tergályosait, akik üzemükben munkaidő után készítették el a játszóterek berendezéseit, az állatok ketreceit, a vas­szerkezeteket, vagy ki is ír­ta föl nevét azoknak a gépko­csivezetőknek, akik önzetle­nül száílítotfcák a sok követ, építőanyagot A FALVAKBAN a népfront bizottságok a tanáccsal közö­sen szervezik a társadalmi munkát és a közös útra tért dolgozó parasztok szívesen se gítenek, ha a vezetőség által szervezett társadalmi mun­ka találkozik érdekeikkel. Érthetetlenül; idegenül állna egy külföldi — megyénkbe látogatva — e jelenség láttán. Miért dolgoznak ezek az em­berek? Miért adnak többet, mint amit hivatalosan el le­het várni- tőlük? Magunk kö zött nem kell ezt magyaráz­nunk! Az egyszerű falusi há­zak „tiszta szobájában” egyre több emlékplakett függ, me­lyet tulajdonosa a társadalmi munkáért kapott, egyre több jelvényke diszlik a gomblyu­kakban: nem beszélünk róla, nagy zajt csapva, de tudjuk, a társadalmi munka: a köz- megbecsülés rangjára emel­kedett, saját hasznunkra vég­zett munka! Szüts István Javul a cigaretta minősége? Pécsett gyártott cigarettát szívnak-e Baranyában? Csalóka játék a cigaretta formájával Azt hiszem nem egyedül vagyok aki az utóbbi hóna­pokban köhögök, prüszkölök a cigarettától, aki nem éppen munka érdemérem kitüntetés­re kívánom javasolni a ci­garetták gyártóit. Van ci­garetta, amelyik kinyílik, mint a tubarózsa, van amelyik meggörbül, mint a vizesnyol­cas, némelyiket 4 tüdővel sem lehetne végigszívni, van amelyiknek dohánya kiszó­ródik a hüvelyéből s ha rá­gyújtasz a láng végigszalad benne... Nos, öntsünk már tiszta vizet a pohárba, azaz töltsünk már jó dohányt a hüvelybe kérdezzünk meg szak­embert, Perlaki Józsefet a Pé­csi Dohánygyár főmérnökét, elvégre ő az illetékes kérdésre választ adni. — Cigarettázik a főmérnök elvtárs? — ezzel a kérdéssel ültem le szobájában és kezd­tem a beszélgetést. — Igen. Sokat. Napi 60— 70 darabot is elszívok. Azaz most már valamivel keveseb­bet . . : — Kevesebbet? Csak nem szokik le róla? Vagy talán nem ízlik?... Neveti Miért volt napokig élvezhetetlen az ivóvíz? A hét elején panaszoslevelek, — telefonhívások özöne árasztot­ta el a szerkesztőséget. Döntő többségük a déli városrész kör­zeteiből jelentkezett, valameny- nyien az ívóvízre panaszkod­tak. Szagos, kellemetlen gyógy­szer ízére, amely tnéhány nap­ra beleavatkozott még a cukrász dák, a kifőzdék, a szikviz és az üdítőitalok minőségének rom­lásába, a háziasszonyok főztjé- nek élvezhetetlenségébe is. — Igen sokan a vasárnapi felhősza­kadásra gyanakodtak, illetve fel­tételezték, hogy valahol talajvíz hatolt a vízvezetékbe. A panaszok nyomán megkér­deztük a Pécsi Vízművek főmér­nökét, továbbá a KÖJÄLL (Köz­egészségügyi Járványügyi Állo­más) vezető főorvosát mi a vélemé nyük a fentebb említett problé­mákról. A vasárnapi felhőszaka­dás után valóban fennállt a ve­szély, hogy a hirtelen és rend­kívül nagy mennyiségben lezú­dult csapadék bizonyos mér­tékben beszennyezheti az ivóvi­zet. Különösen a tettyei vízműre vonatkozik ez, ahol a forrás felett hiányzik az a talajrészleg, amelv a természetes szűrést elvégezné, — így is előfordulhat szennyeződés. Ilyen esetekben tehát fokozott óvóintézkedésekre van szükség, — amelyet a coli fertőzés megaka­dályozása végett klórozásos be­avatkozással iparkodnak megol­dani. A coli-fertőzés általában has menéses megbetegedés formájá­ban jelentkezik, amit a laikusok legtöbbször gyomorrontás vaffy bélhurut címén könyvelnek el, holott a bajt legtöbbször a coli je­lenléte okozza. Ezért volt tehát szükség az ívóvíz klóros fertőt­lenítésére, amelyet minden na­gyobb esőzés alkalmával végre kell hajtania a vízműveknek. — Tudom, hogy az utóbbi hónapokban volt kifogás a ci­garetták minősége ellen — mondja. — Rövid visszapil­lantásként hadd mondjam el, hogy 1958-ra nyúlik vissza a mostani rossz cigaretta oka. Abban az évben Amerikából átterjedt az NSZK-ba, majd onnan Hollandiába, Cseh­szlovákiába, az NDK-ba, Ju­goszláviába, sőt hozzánk is az úgynevezett kék penész, a dohány megrontója. Egy-két or szag akkor be is szüntette a dohány termesztését, ez ké­sőbb éreztetni kezdte hatá­sát. Mi is más piac után ku­tattunk, ahonnan nem éppen a legjobb dohányt kaptuk. — Ezen kívül tény az is, hogy 1961-ben a száraz időjárás miatt a hazai dohány sem volt olyan jó minőségű mint például 1960-ban. Hozzájárult a minőség romlásához a külföldről importált cigarettapapír nem megfelelő volta. Bzek az összetevők eredményezték azt, hogy... — Egy pillanat. A kék pe­nész tehát az egyik ok. De annak mi az oka, hogy kihul­lik a papírból a dohány? — vágok közbe o kérdéssel. — Biztosan nem jól töltik meg. De ki állapítja meg azt, hogy ki ezért a felelős... — Minden cigarettáról meg lehet mondani majdnem név szerint, hogy ki készítette — mondja. — Tessék? Nem értem. — Minden cigarettáról? Nem aka rom elhinni. — Vegyünk kézbe egy ciga­rettát, legyen az Kossuth, — Terv, Munkás, vagy bármi más — mondja. (Kedves Olvasó, le­gyen szíves egy cigarettát most kézbe venni és meggyőződni a következők igazságáról.) A ci­garetta egyik végén négyje­gyű számot talál. Ez a szám majdnem mindent elárul. — Minden dohánygyárnak van száma s az első szám a do­hánygyárat mutatja. A má­sodik két szám a gépet, ame­lyen készült, a negyedik pe­dig azt melyik műszakban. Ha tehát — csak például — a ci­garettán 6082-es számot lá­tunk az azt jelenti, hogy a 6­cAutóüaL—rßhtdoL Jlíiiáiiéüi — SZERENCSÉJÜK van uraim, — mondta udvariasan Bécsben, a „Hotel am Parkring” szálloda igazgatója. — Ugyanis tegnap nyitottunk és most így a kontinens legújabb szállodáját láthatják. Valóban sok újszerűséggel találkoz­tunk. A felhőkarcolónak csak a há­rom felső emeletét foglalta el a szál­loda, az épület többi részében az oszt­rák utazási iroda és más hivatalok mű­ködnek. Itt is, mint minden új szállodá­nál, a szobákat a zaj miatt minél ma­gasabbra tervezik és itt láttuk a leg­újabb légkondicionáló berendezést, minden vendég tetszése szerint szabá­lyozhatja szobája hőmérsékletét. * — Ez a reklám pedig szégyen ré­szünkre — állapítottuk meg, amikor a város legforgalmasabb terének sar­kán a Barry Utazási Iroda kirakatá­ban egy „Tschikoschra” emlékeztető plakátot láttunk. Lógó bajuszú férfi, két disznóval az oldalán, valami tar­kabarka maskarában, arra lett volna hivatva, hogy a közönséget a Magyar- országra induló társasutazások rész­vételére felhívja. * — Hát ez valóban érdekes, ilyen ké­szüléket még nem láttunk, mint amit most sok osztrák éttermben, presszó he­lyiségben egyre-másra állítanak fel. Automata szekrény, amelybe két pénz­darab bedobása után egy tárcsa forga­tásával meg kell jelölni az életkort, a testsúlyt és azt az italmennyiséget és féleséget, amit az illető fogyasztott. A készülék rögtön megmutatja, hogy al­kalmas-e gépjárművezetésre, avagy túl sok benne a szesz és nem vezethet. A készülék beállítását osztrák hivatalos helyről is támogatják, mivel Ausztriá­ban az utóbbi időben nagyon elszapo­rodtak az italos vezetők által okozott balesetek. A HOSSZÚ ÉVTIZEDEK óta is­mert és egyébként állandóan zsúfolt Wörthi tó melletti Pörtschbach nya­ralóhelyen most nagyon sok szállodá­ban kinn van a tábla „szoba kapható”. — Nem emlékszem ilyen rossz időjá­rásra, pedig elég régen vagyok itt — mondotta a Hotel Seerose Szálloda igaz­gatója. A gyérszámú vendégek közül, akik a festőién szép Wörthi tó környékét és az Osztrák Alpok vidékét látogatják 80 százaléka a nyugatnémet. Próbaképpen megszámláltuk a tó egyik szakaszán az előttünk elrobogó gépkocsikat és nem egész tíz perc alatt 30 nyugatnémet és csak 3 osztrák rendszámú gépkocsit lát­tunk. * — Tejjel nem szolgálhatok — mon­dotta a pörtschachi tejboltban az el- árusitónő. — Sztrájkolnak a parasztok és nem tudom, hogy meddig nem szál­lítanak tejet. — Nem is csodálkozom — mondotta egy úgynevezett osztrák ruhában, szür­ke zöldhajtókás zekében és zergetol­las kalappal, egy idős férfi, — mindig új és új adókat, járulékokat és tudja az ördög, hogy még mit nem találnak ki a parasztoknak. * A LEGRÉGIBB olasz városok egyi­kének Veronának üzleti negyede, való­ban káprázatos, szép látványt nyúj­tott és a veronaiak a zuhogó eső elle­nére, vidáman sétálva ünnepelték a vasárnapot. Itt vagyunk tehát a leg­klasszikusabb szerelmespár, Romeo és Júlia városában, meg kell nézni tehát, hogy milyen emlék maradt meg ró­luk. — A két sír egy kolostor kertjében van — mondotta két öreg munkás, aki­ket megszólitottunk, — de szívesen el­kísérjük önöket Júlia szülőházához, pár pillanat innen. Egy középkori, keskeny, magas házat látunk. Itt volt a hires erkély és itt la­kott Júlia, de, hogy valóban az volt, ab­ban senki sem olyan biztos. * A MEDEIÁT ADJÁK ma este Calas­sal Milánóban, ezért nagy a tolongás. — De a másik csoport, amelyik nem a pénztár előtt áll? — Ezek a jegyüzérek. — Pontosan itt a rendőrök előtt? Kézlegyintés volt a válasz, ami azt akarta kifejezni, hogy a rend őreinek kisebb gondjuk is nagyobb ennél. A szakmabeliek tanácsára pedig azonnal siettünk megnézni az ezidő- szerint leghíresebb milánói éttermet a Pam-Pam-ot. Az étteremben fotocellás mozgólépcsők viszik fel a vendégeket az emeletre. A terem közepén hatalmas félkör alakú pult, előtte mintegy 33— —40 bárszékkel. Rengeteg tál, előétel, köret, húsétel közepén egy fehér sap­kás szakács trónol, aki innen szolgálja ki a vendégeket, főképpen azokat akik sietnek és azonnal enni akarnak. A többi vendég részére boxok állnak ren­delkezésre az ablaknál és igy az utcai forgalom látványa is szórakozást nyújt. A Pam-Pam teljes berendezése mű­anyagból készült és a szakmában tel­jesen újszerű étteremnek nagy kö­zönség sikere van. Sőt a rossz előétel után felszolgált borjúpörkölt „cukor­borsó körítéssel” nem is volt olyan rossz. Újszerű még a milánói cukrászdák­ban, hogy sört és szeszesitalt is felszol­gálnak és szakmai újdonságnak köny­velhető el a cukrászdái szendvics ké­szítési módja. A különféle salátával, sonkával, nyelvvel és ehhez hasonlók­kal telerakott pult mögött, egy fiatal­ember boszorkányos gyorsasággal ké­szíti a vendég által kért szendvicset, mégpedig úgy, hogy a kenyeret előbb a pultnál levő rekeszei, elektromos sütő­ben pirítja meg. KENED1 MIHÁLY os gyárban, tehat ebben és eb­ben a városban, a 08 mutatja melyik gépen, az utolsó szám pedig a 2-es, hogy a kettes műszakban. A cigaretta má­sik végén pedig — ismét csak például — ha ezt olvasom, hogy 2B—12, akkor az azt je­lenti, hogy 1962-ben készült, a alfabetikusán jelöljük, te>- hát a B februárt jelent, a 12- es szám pedig tizenkettedikét. Az országban gyártott bármelyik cigarettáról tehát meg tudom állapítani majdnem név szerint, hogy ki készítette. — Ez érdekes, eddig rend­ben is lenne. De ettől meg mindig nem lesz jobb a Ci­garetta. Az utóbbi hónapok­ban talán még a Munkás volt a legélvezhetőbb. Főmérnök elv társnak .mi a véleménye er­ről? — Érdekes dologra jöttünk rá. Amikor megvizsgáltuk a Munkás cigaretta átlagos nedvességtartalmát, azt ta­pasztaltuk, hogy a nedvesség- tartalom ennél a fajtánál volt a legmagasabb. Így az­tán bevezettük, hogy a többi cigarettánál is magasabb ned­vességtartalommal töltünk. De ez csak az egyik dolog, — amivel javítjuk a minőséget. Elmondhatom, hogy április­tól új receptúrával dolgo­zunk, megfelelőbb arányban keverjük az 1960-as és az 1961-es évi dohányt, július 1-től megváltozik a bel- és külföldi dohány keverésének aránya, ez is lényegsen javít majd a minőségen. Az ápri­lisban gyártott cigarettáink rövidesen az üzletekbe kerül­nek, reméljük a most sokat szidott szivarkák visszanye­rik „becsületüket”. Ez már nyugtató válasz, hisszük, hogy igy is lesz, hi­szen — mint a főmérnök elv­társ mondja — szinte egész Dunántúlon a Pécsi Dohány­gyár termékeit „meózzák” a fogyasztók. De érdekes az íz­lés is. Nem egyszer hallot­tam, hogy az egyik a piros Munkásra a másik pedig a bar na Munkásra „esküdött”. — Mi volt a különbség köztük? — Az kérem, hogy az egyik piros felirattal, a másik barná­val volt ellátva. Más semmi! Ezt elhihetik nekem, hiszen mindegyik tökéletesen azo­nos dohánykeverékből ké­szült. De mondok érdekeseb­bet is. Még régen volt az Extra, a Myrjam, és a Memp­his. Mindhárom cigaretta ugyanabból a dohányból ké­szült, csak az egyik rövid volt, a másik hosszabb, az egyik ovális, a másak göm­bölyű formájú. Mégis volt aki az Extrát, volt aki a Memp hist kedvelte ... De talán még a cigaretta formája is be­folyásolja — vagy úgy érez­zük, hogy befolyásolja — az ízét. Cigarettával kínál. Rágyúj­tunk. — Tehát a beszélgetés vég­ső következtetéseként megír-, hatom, hogy megjavul a ciga­retták minősége? — Igen — mondja, — ez biz­tos. Mi , pedig „meósok” remél­jük, hogy nyugtázhatjuk az ígéret beváltását. Garay Ferenc A Baranya megyei Tanácsi Tervező Iroda felvételre ke rés tervezésben és kivitele­zésben jártas több éves gyakorlattal rendelkező építészmérnököt és építésztechni I« üst tervezői munkakörbe. Fizetés megállapodás sze­rint. Jelentkezés személye­sen Sallaj u. 7 sz. alatt. — 682 4 r at áridő előtt adják át rendeltetésének a 200 vagonos új MÉK raktárt A Megyeri úton épülő 200 vagonos MÉK raktár elké- ’ szítésd határidejeként, 1963 ; novembere szerepelt a ter­vekben. A - kivitelezők és be­ruházók jó munkájának ered ményeként sikerült előbb biz­tosítani építőanyagot. Így a létesítményt egy évvel koráb­ban, már ez év augusztusá­ban szeretnék átadni rendel­tetésének. Jelenleg a raktár mennyezetén dolgoznak az építők, s már át is adták mű­szakilag az iparvágányt. Hol­landiából megérkeztek a hű­tő-fűtő agregátorok, 32 ven­tillátor, és egy burgonya vá- , lógató asztal, amely jelen- < tős mértékben megkönnyíti majd a munkát. Mintegy 32, egyenként hat ' vagonos kapacitású, három és fél méter magas cellákban , tárolják majd a zöldségfélé- , két. Az áru ki- és berakását futószalaggal oldják meg, s , így megkímélik az embereket a nehéz fizikai munkától. — ! Az építkezés jól halad, s így remélhetőleg a raktár már ezen az őszön megoldja, a 1 város ellátásához szükséges * téli zöldségtárolást. Társadalmi munkások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom