Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-11 / 108. szám
t. mAtus ti, IVAPiÓ 5 LEVELEZOeNK Amikor még lóvonat járt Kevesen varrnak már meg azok közül, akikkel együtt ünnepeltük az első május elsejét. Én 18 éves voltam akkor. így a 90. életévében az ember már nem tud fürgén mozogni, de a gondolatai élénkek, visszaszállnak a múltba. Budapesten dolgoztam akkor, a Váczi úti Schlick cégnél, ahol géplakatos voltam. Akkor még ló vonat járt Vácról Budapestre, a kofák annak a tetején utaztak hatalmas kosaraikkal. Csudálközva nézték, amikor a májusi tüntetőket, — közöttük engem is — lovasrendőrök fogtak közre, a gyalogosok meg kardlaipoztak, jobbról-balróL így jöttek mellettünk, fenyegetően, végig amerre elvonultunk, de mi mégis mentünk. Május harmadikén már kiad ták a munkakönyveimet a gyá'r ban. A szerencsésebbeket néhány hét múlva visszavették, de azo kát se azért, mert megbocsátották bűneiket, íjianem azért, mert munkások nélkül nem működhetett a gyár. Beírták a nevüket a fekete könyvbe, s ha valami miatt mégis újra elbocsátották őket, sehol sem kaphattak -többé munkát. Ma szabadon, gondtalanul ünnepük a mai fiatalok a májusi munkásünnepet. Nem úgy, mint mi, akiknek nemcsak május elsején, hanem a hónap és az év minden napján az elnyomó hatalommal kellett megküzdenünk. S. F. Komló, Kökönyös, Salílai u 32. Kettős névadó a Mohácsi Bútorgyárban Vasárnap tartották az első névadó ünnepséget a Mohácsi Bútorgyárban. A két újszülöttet: Szabó Gabriellát és Nédler Lajost az ünnepélyes alkalomból Králl József igazgató, a gyár dolgozói és a külvárosi általános iskola úttörői köszön tötték. A Vasvári Pál úttörő- csapat piros nyakkendőt ajándékozott az ünnepeiteknek. A gyár egy-egy babakocsival, a brigádok pedig játékokkal járultak hozzá az újszülöttek kelengyéjéhez. Krämer Ilona Jár vagy nem jár? 1962. február 15-én a vajszlói gépállomás igazgatójához kérőimet nyútottam be azzal: 1959-ben már jogosult lettem volna jubileumi jutalomra, de akkor nem ismertem a rendelkezést. Az igazgató élvtárs kérelmemet azzal utasította el, hogy a gépállomásati csak 12 Létesítsenek autóbuszmegállót a vasúti átjáró környékén! Már több ízben kértük a Pécsi Közlekedési Vállalatot, hogy a Siklósi úti vasúti átAz idősekre is gondolni kellene Volt tekepálya Csányosizrón, de most nincs. A földműves- szövetkezet ismét megépíthetné. Ebben segíthetnének a fiatalok is. A fiatalság a kocsmában kártyázik, néhányan a televíziót nézik. A kocsmában nincs hely, az idősebb tsz-pa- rasztok, a nyugdíjasok nem jöhetnek össze egy kis beszélgetésre. He megiszunk egy pohár sort, azt is állva ihatjúk meg. Jó lenne megépíteni a tekepályát. A fiatalok jól elszórakoznának ezzel és akkor legalább nekünk is jutna ülőhely. Rábay Gyula járó környékén létesítsen meg állóhelyet Azoknak a dolgozóknak, akik a vonatra, a Bőrgyárba. vagy más üzembe járnak naponta, az átjáró körüli megálló előnyös lenne. A piacra igyekvőknek, akik egy héten két alkalommal jönnek — ugyancsak előnyös lenne ez a megálló. Nagyáriádról, Posta- völgyből és Mólomból is elég szép számmal érkeznek vasutas dolgozók, akiknek kedvező lenne ez a megálló. Az új megáldó nemhogy közelebb került volna a vasúthoz, hanem még távolabb. Jó lenne, ha a Közlekedési Vállalat most már pontot tenne egyszer a dolog végére, s végleges megállót létesítene. Természetesen üdvös lenne, ha meghallgatná az utazóközönség véleményét is Bajkai József. MÁV műszaki főellenőr Lapunk február 23 -i számában megjelent egy levél: „Miért nem jön a postás?” címmel. A levelet szén Imik 1 ős pusztai dolgozók aláírással közöltük. Hosszú ideig neon jött válasz. Sem a postaigazgatóságtól, sem mástól. Március 16 -i dátummal aztán jött egy levél, mégpedig az érintett, somogyhatvani postahivatal vezetőjétől, Kun. Lászlótól. A levelet szó szerint közöljük. „II. hó 23-án megjelent közleményükkel kapcsolatban kérném, ha mód van rá, a beküldő nevét, vagy az eredeti kéziratot szíveskedjenek elküldeni a somogyhatvani postának. Heccből nem lehet emberek életére törni, mert ez a közlemény nekem nagyon kellemetlen napokat szerzett. Hívatlan prókátorokra nincs szükségünk, mert van nekünk felettes hatóságunk és igazgatóságunk, amely kivizsgálta az ügyet s vele kapcsolatban meg is tette a szükséges intézkedést. Kérem, ha lehet a fenti kérésemet teljesítsék, de ne közöljenek olyan cikket, amelynek valóságáról nincsenek száz százalékig meggyőződve, mert az önöknek is, nekünk is nagyon kellemetlen. 1962. III. 16. Tisztelettel: KUN LÁSZLÓNÉ postavezető.” Eddig a levél. Mit mond ez a lévé] ? Nincs szükség hívatlan prókátorra. Vajon hívatlan prókátorok: a szentmiklóspusztai dolgozók. akik kifogásolták, hogy nem megy hozzájuk a postás? Nem, nem azok. Legalábbis a má szemünkben és a közvélemény szemében nem azok. Kun Lászlóné a beküldő nevét kéri. Vajon miért? Valóban nem lett volna igazuk a szentmiklóspusztai dolgozóknak? fgazuk volt. Ezt bizonyítja égy másik levél, amelyet a Postaigazgatóság küldött szerkesztőségünknek 1962. március 22.-i dátummal. Ezt a levelet is szó szerint közöljük. ..A Dunántúli Napió f. évi február hó 23-án megjelent XIX. évf. 45. számában közölt: „Miért tierri jön a postás?” című postát érintő cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hog->/ az újságcikk megjelenése előtt Somogyhatvan fiókposta létszámába tartozó kézbesítő Szentmlklóspuszta külterületi lakott helyen a házhozkézbe- sítést valóban rendszertelenül, ha- nirarptl látta el. Az érdekalt ellen x felelően eljártam és utasítotok i a azóbmfargó külterületi lakott helyre a házhozkézbesítés naponkénti pontos ellátására. Pécs, 1962. március 22. ANDRÁSSY ALADÁR s. k. ig. förg. vez. helyettese Ez az igazság. Tehát a levélben leírtak megfelelnek a valóságnak. Méghozzá: nem kilencvenkilenc, de száz százalékig. Ma már szokatlan az a hangú levél, amelyet Kun Lászlóné irt. Ezért is íródott ez a cikk. A mulasztás mulasztás marad akkor is, ha azt Kiss István, vagy Nagy Géza írta. Nem a levélíró személye a fontos — hanem az igazság, j Nem azt kell kinyomozni, hogy ki | írta a levelet, hanem azt: hogyan j lehetne a hibát kijavítani. Régi, | rossz módszer ez. Lomtárban a helye. S z alai János éve dolgozom. Nem vette figyelembe az előzőleg eltöltött folyamatos * munkaviszonyomat Ha nincs megszakítás, jogosult vagyok-e jubileumi jutalmazásra, vagy nem? Kőszegi Ferenc szerelő A kérdésre a következő választ adta a Gépállomások Baranya megyei Igazgatósága. Idézünk a vajszlói gépállomás igazgatójához intézett levélből: »»Igazgató elvtársnak tehát a folyamatos munkaviszonyt az MTV 93 paragrafusában foglaltak fi- gyelembevételével kell e*')frálnl és a kifizetést csak akkor lehet megtartani, ha minden körülmény elbírálása után a fent említettek figyelembevételével a folyamatos munkaviszony nem állapítható meg”. Lukács Antal igazgató. Ha a jutalmat ennek ellenére bármi oknál nem folyósítják, úgy panaszával forduljon a vállalat egyeztető bizottságához. (A szerk. megjegyzése.) Válasz a bírálatra... Megkeresésükre közöljük, hogy a Kiskereskedelmi Vállaltait raktárában lévő autószifon patronoknál szúrópróbaszerű súlyvizsgálatot tar tottunk. Megállapítottuk, hogy a patronok töltése, illetve bruttósúlya az előírásoknak megfelel. Mégis előfordulhat, hogy egyes patronok töltése nem megfelelő. Ilyen esetekben a fel nem szúrt szifonpatront a forgalomba hozó boltban díjmentesen kicserélik. Herbst Ferenc osztályvezető. A „iogutánpótlás gyárában66 Az országban 30 telepe van a Fogtechnikai Vállalatnak, közülük a 8-as számút találjuk- meg Pécsett a Bem utcában, amely Tolna és Baranya me gye betegeit látja el fogpótlással. Dr. Tiszay Endre telepvezető irodájának asztalán munkájuk „cégérét” gipszformába ágyazott rózsaszín „ínyű”, „egészséges” gyöngyfogsort látunk. — A fogsorokat úgynevezett protenit műanyagból készítjük — mondja —. Nagyszerűen lehet vele dolgozni s elkészítve, olyan minit a valódi. Jóidéig csak külföldi anyaggal dolgoztunk, amelyet Csehszlovákiából importként szállítottak, azonban NÉHÁNY ÉV ÓTA MAGYARORSZÁGON IS GYÁRTJÁK, s az a tapasztalatunk, hogy a magyar protenit minőségben sem különbözik a csehszlováktól. —; Közben a szekrényből kiemel egy dobozt, amelyben színes kartonlapokon műfogak ülnek, tökéletes másai az „élő” fogaknak. — Éhek is protenit anyagból készülnek, csak a feldolgozásban történő változás miatt nyeri a természetes fogak színét. Nem mi készítjük, előreÁtcserélik a megye baromfi-állom ányát A termelőszövetkezetek baromfi-törzsállománya ebben az évben elérte a 80 000 darabot. Tyúkféléből 560 000, pulykából- 60 000 és kacsából 40 000 darabot nevelnek ebben az évben a tsz-ek. A gazdaságos tenyésztés és a piacigények jobb kielégítése érdekében 1963-ban átcserélik a megye törzsbaromfi állományát. A jelenlegi, zöm mel sárga magyar állományt, egy gyorsabban fejlődő, jobb termelésű fajtával, a Hampshire-rel cserélik fel. Néhány nagyobb baromfitenyészettel ren delkező tsz-ber — mint például Mágocson is — igen jól bevált ez a fajta. A tervek szerint a Hampshire-t tovább keresztezik fehér Plymouth-tal, mely nagy testével és kitűnő húsával tovább javítja a baromfihús mennyiségét és minőségét. Javítsa termékeinek minőségét a Komlói Élelmiszeripari Vállalat Érdekes levelet őriz a szászvári tanács végrehajtó bizottsá ga. Tartalma nem titkos, az álll benne, hogy figyelmeztessék a Komlói Élelmiszeri pari Vállalat vezetőit: javítsák meg a vállalat termékeinek, elsősorban az ott készített kenyerek minőségét. Arról van szó ugyanis, hogy Szászvárról tömegesen járnak át Mázára kenyérért, s a vásárlók hosszú ideje tartó rohamát már alig bírja a helybeli pék. A mázai kenyér jó, sokkai jobb mint amit Szászváron árusítanak. De máért ne lehetne jobb a Komlón sütött kenyér, miért kéM a szászváriaknak kilométereket gyalogolni a mázai kenyérért. Szerintem jogos a Tolnából „tüHkiáitott” kívánság, melynek teljesítésével elsősorban a szászváriak járnak majd jói. gyártva kerülnek hozzánk, amelyeket elraktározunk. 1952 ben, amikor még szövetkezet voltunk, csak az egyik dolgozónk foglalkozott a fogkészi- téssel. Akkoriban még kau- csukbói formáltuk a fogsorokat, az egyes fogak pedig legnagyobbrészt porcelánból készültek. Jó volt a kaucsuk, csak a szájban állandóan mellékízt hagyott. A porcelánfogak viszont törékenységük miatt nem feleltek meg a követeimén yeknék. A Fogtechnikai Vállalat pécsi telepe idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Tíz év hosszú idő. Vajon hány fogsort készítettek ez alatt a vállalat dolgozói? Nem is lehet pontosan kiszámítani, mert havonta ingadozók a megrendelések, azonban negyedévi terveik alapján ÉVENTE MEGKÖZELÍTŐLEG TÍZEZER FOGSOR kerül ki a laboratóriumból. Idén is, minit általában mindig, teljesítették az első negyedévet, 10 871 metszőfogat és 17 362 rágófogat készítettek" az első három hónap alatt. Sokaktól lehet hallani, hogy a mai embernek könnyebben romlanak a fogai, mint őseinknek, így igaz-e? — kérdem dr. Tiszay Endrétől. — Véleményem szerint régen is volt rosszfogú ember éppen elég, csak nem mentek fogorvoshoz, nem csináltattak a romlott és a hiányzó fogak helyett újat, mert sokba került, s nem volt rá pénzük. Most az SZTK-biztosíitottak számára egy fogsor nem kerül többe 52 forintnál, amely jól gondozva, négy-öt évig is használható, de javítás után ismét hosszú ideig életképes. — Vajon előfordul-e selejt- gyártás a vállalatnál? — Ritkán szokott selejtünk A kaucsuk és a porcelán fogaktól az „élő fogak” tökéletes másáig — 28 ezer műfog három hónap alatt lenni, bár az elkészült darabokról kevésbé tudjuk megállapítani a minőséget, mert valójában csak használat ulatl derül ki az esetleges hiba. Elnézem, amint a fehérkó- penyes technikusok nagy íx- 'gyelemmel, aprólékosan csiszolják a kis hidakat, fúrjak, öntik, ellenőrzi^ a féligkész, vagy már az utolsó simításokra váró munkadarabot. Hogyan lehet elsajátítani ezt a szakmát? — Egyelőre nem folyik tanulóképzés, mert 1956 után a maszek fogtechnikusok ann-t szakmunkást képeztek, hogy mindegyikük még el sem tudott helyezkedni a szakmában. Egyelőre van utánpótlásunk bőven. Egyébként érettségizett fiatalokat veszünk fel tanulónak, akik A GYAKORLAT MELLETT SZAKKÖNYV ÉKBŐL SAJÁTÍTJÁK El. a fogkészítés technikájú >ol- gozóink is állandóan .erezik magukat, jelenleg a vállalati továbbképzésen vesznek részt. — Szeretnénk olyan helyiséget kapni, amely megfelelne a megháromszorozott munka körülményeknek. Valószínű rövid időn belül a mezőgazdasági dolgozóknak is készítünk fogakat, amellyel lényegesen megnövekszik a munkánk, amit jelenlegi körülményeink között nem tudunk elvégezni. Ekldig csupán ígéretet kaptunk, ami szerint telepünk új, megfelelő helyre kerül, de mindeddig nem történtek intézkedések — mondja dr. Tiszay Endre. Azzal a reménnyel búcsúztunk a Fogtechnikai Vállalat 8-as telepétől, hogy legközelebbi látogatásun kkor már meg változott környezetben, jobb viszonyok között találkozunk. Bozsér Erzsébet Az első „nagy szerep" Gyémánt csengésű szopránja nagy magabiztosságot, s tehetséget árul el a Cigánybáró VAN, AHOL ÍGY HÍVJAK, másutt tanyázásnak, egyes helyeken meg csak azt mondják: „gyerünk a hegybe”. — Mindegyik találó. Még talán soha senki sem értette félre a dolgok jelentését, mert például, ha valakit „a hegybe” invitálnak, észébe sem jutna, hogy ott valami bányamunkát kell végezni a hegybejutás érdekében. Nem is visz senki ilyenkor csákányt, vagy egyéb szerszámot, inkább valami harapni- valót. a gazda meg jókora kulcsot. A pinceszer okából szerveződött, vagy négy hete Herke Péter, a nyakigláb Kemény Jóska, és az örökké heccelő- dő Huszár Gábor. Mindhárman becsületes, szorgalmas termelőszövetkezeti tagok. Úgy polt, hogy a Gábór pincéjébe kukkantanak be először, aztán sorba. A történethez tartozik, hogy Herke Péter és Kemény Jóska pincéjét még kevesen látták belülről. Fukar ember hírében állt mindkettő. Tudta ezt nagyon jól a csalafinta Huszár Gábor is. ezért született meg benne az ötlet. Már a hegy felénél jártak, mikor Huszár Gábor megállt, körbe tapogatta a a zsebeit és csúnya káromkodásra fakadt —, hogy az a cudar jó isten ide, meg oda, hát nem otthon feledtem a kulcsot11 A másik kettő savartan össze-. A pitoce&zM’ nézett, topogtak egy darabig, aztán Herke Péter szólalt meg: — Hát ha már így van, tán menjünk lehozzad, Jóska. Kemény Jóskának szólt a felhívás félreérthetetlenül. — Úgyis a te pincéd van közelebb — toldotta meg Gábor is. KEMÉNY HIRTELEN olyan zavarba jött, hogy még a füle is kivörösödött. Tapógatózni kezdett szaporán... — De hiszen én is otthon hagytam — motyogta. — Hát te? — fordítja most már Herke Péter ellen a szót Huszár Gábor. — Biz isten el akartam hozni, de a fenetudja, hova lett — röstelkedett amaz is. Elmosolyodik erre a csalafinta Huszár Gábor. — Sebaj, ha már így van, futok én torony iránt haza, megtérülök egy fertályára alatt. — És neki is lendült, le a völgynek. Messziről még visszakiáltott: — Aztán itt megvárjatok ám! — Azzal eltűnt a leszálló szürkületben. Azok meg csak ácsorogtak ott, szégyellték a dolgot egymás előtt is. nagyon. Szólni .se mertek. Huszár meg ahogy lejjebb ért, tett egy vargabetűt és egy másik ösvényen újra nekivágott a hegynek. Vagy kétszáz méterrel a két komától, felbaktatott a pincéjéhez, huncut mosollyal halászta elő a nagy zsebből a kulcsot. Aztán komótosan megvacsorázott, végigkóstolgatta rrltnd az öt hordót. Végén a rizlingből teleszívta a háromliteres demizsont. MÉG KICSIT elszöszmötölt, aztán bezárta a pincét és ballagott lefelé Pontosan arra, ahol a két atyafi várakozott. — Hát ti? — adta a meglepettet, ahogy a közelükbe ért. — Hol bóklásztatok? — így zsörtölődött, mintha bizony nagyon megsértették volna. — Én már a pincéből fordulok. Vagy fél órát kutattam utánatok. Azok egy darabig csak erősködtek, hogy itt voltak egyhelyütt, aztán nem tehettek mást. savanyú képpel indultak Huszár után lefelé a hegyről. NEM LÁTTÁK a SÖTÉTBEN, hogy az meg mosolyog a bajusza alatt és néha. meglóbálja a háromliterest, amiben jóizűt kottyant a bor. Azt mondják, éppen tegnap, megint nekiindult a három ember egy kis pinceszerre. Most aztán mindhárom zsebében ott volt a pincekulcs. Mielőtt elindultak, meg is mutatták egymásnak. CYIMESl ANDRÁS próbája közben. Gálosi Marika, a fiatal, tehetséges énekesnő, alig három éve, amely egy énekesnő pályáján rövid idő — került a Pécsi Nemzeti Színház kórusába, és ma már a Cigánybáró Arzena szerepét próbálja. A fiatal művésznőt próba közben kerestük fel, hogy érdeklődjünk első önálló szerepe és művészi tervei felől. — Nagy boldogság számomra az első énekes szerep. Nem is hittem, hogy megkaphatom, hiszen eddig jóformán csak a karban énekeltem — mondja —. A télen több alkalommal énekeltem a kistáj műsorában, de az mégsem követelt any- nyit, mint a jelenlegi. — Mit alakít? — Egy fiatal lányt, aki mindenkit kikosaraz és végtelenül öntelt. Ez a figura szokatlan számomra, mert teljesen távol ál! tőlem az életben. De úgy érzem sikerült legyőznöm az életem és a szerepem közötti ellentmondást és jól megoldom a feladatomat. — Izgalom lesz a premieren ? — A karének és az önálló szereplés közötti különbség természetesen előidéz némi izgalmat, de egyébként nem vagyok túlságosan izguló természet, remélem a május 18.-i, első nagy premieremen is hű maradok önmagamhoz. — És’ végül néhány szót talán a közeli terveiről. — ősszel elbúcsúzom a Pécsi Nemzeti Színháztól és Budapestre megyek a Bartók Béla Zeneiskolába, ahol befejezem az ötödik évemet, utána szeretnék bejutni a Zeneakadémiára. Végső célom, hogy operaénekesnő legyek és elénekelhessem a Toscát. Néhány nap csupán és a Cigánybáró premierjén tapsolhatunk a fiatal művésznőnek. Reméljük a siker nem marad el. Bízunk benne, hogy Gálosi Marika, aki Pécsett kezdte el művészi pályafutását, néhány év múltán szorgalma és tehetsége árán méltóvá válik a Tosca szerepére. t i Egy levél margójára
