Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-10 / 107. szám
19«. MÁJUS 10. fUAE»L& 3 A zöldségellátásról Májusi séta a kislakés-spítkez'seken A téma amennyire nem új, *— annyira közérdekű. Az e téten étöfardutó ellátási nehézségek forrása több évtizedre nyúlik vissza, amit tetézett még az a hibás mezőgazdasági politika, amely különösen az 1950-es évét első felében a külterjesség felé kényszeri tette a mezőgazdaságot. Ezen túl a kertészeteket háromszoros fölszorzással vették figyelembe, ami ugyancsak nem segítette e fontos gazdálkodási ágban a termelési kedvet. Mindenki érezte a maga piaci kosarán is, hogy Pécsett és Komlón éveken át nem volt arányban a zöldségfélék piaci felhozatala a kereslettel és emi aitt az árak magasabbak voltak esetemként minit az ország néhány más területén. A tavalyi aszályos esztendő újabb nehézséget okozott a zöldség ellátásban is, az árak magasra emelkedtek, amelynek terheit elsősorban a bérből és fizetésből élők érezték. A téli és tavaszi burgonya, hagyma, káposzta stb. ellátási nehézségek általános szóbeszéd témájává tették a zöldségtermelést! Vannak, akik azt beszélik, azért nincs elegendő zöldségféle a pécsi piacon, mert visz- szas zárultak, illetve megszűntek a Pécsi víz mellett kialakult bolgárkertészetek. Egyoldalú szemlélet ez. Ugyanis a pécsi bolgárkertészetek termelése soha nem tudta fedezni a város szükségleteit, annak csak kisebb részét biztosította. Az kétségtelenül hiba volit, hogy előbb zsugorodtak össze ezek a kisgazdaságok, mint biztosították volna máshonnan a kieső termést. A régebbi bolgár- kertek helyén lakóházak épültek, iMetve a Pécsi Kertészeti Vállalat időközben pótolta a területhiányt, ami enyhített a helyzeten, de végső megoldást érthetően nem hozhatott. A felhozatal és a kereslet közötti aránytalanság tovább nőtt Ha rövid pillantást vetünk, hogy a pécsi piacra a felszabadulás előtt hárman hoztak árut, akkor könnyen rájövünk, hogy a boigárífcertészékkel kap csolatos magyarázat mégin- kább nem állja meg a helyét. A háború előtti években is rendszeresen árusítottak a pécsi piacon a Tolna megyei termelők, aJdk még Oecéről is eljöttek, de itt talált vevőre a Somogy délkeleti részéből, sőt a Bács megye nyugati részér bői hozott áru is; Ez egyben azt is bizonyítja, hogy Baranya azelőtt sem termelte meg a szükséges zöldségmennyiséget és a pécsi piac akkor sem volt országos méretekben szem lélve dicső; Mások úgy próbálják magya rázni az okot, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom rovására írják a zöldségéllátás nehézségeit Ez sem fedi a valóságot. mert a aoldségellátással már az ötvenes évek elején ne hézségek voltak és akkor még a termőterület nagyobb részén egyéni gazdálkodás volt Az ok tehát abban van, hogy Jónéhány éven át volt egy eltorzult gazdálkodási irányzat, közben rohamos ütemben gyarapodott Pécs lakóinak száma, épült Komló, faluról sokam a városokba költöztek s mint bérből, fizetésből élők fogyasztóként jelentkeztek a piacon. — Közben a zöldségtermelő terület nem bővült az igényeknek megfelelően, a felhozatal kevés volt és a szükségletet tá voli helyekről, a Duna—Tisza közéről, sőt Tiszántúlról és He vesből kellett valamiképpen TECHNIKUMOD végzett férfi munkaerőt felvesz a Pécsi Vegyesipari Vállalat Pécs, Irányi D. tér 9. 19444 PÁNCÉLSZEKRÉNYT keres megvételre a Csillag Tsz. Lánycsók. 279 biztosítani. Sok pénzébe került ez, főleg a szállítás miatt az államnak, mert az árszabályozó feladatot emellett még be kellett töltenie. A fogyasztó szempontjából sem volt jó, mert nem mindig jutott friss áruhoz. Tehát egyik oldalon állít a zömében még kisparaszti gazdálkodás, a másikon a rohamosan növekvő szükséglet, amit az állami gazdaságok és a szerződéses termeltetés Jci- eflégíteni nem tudott. Amig a kisparaszti gazdálkodás túlsúlyban volt, vagy aránya egyen lő volt a termelőszövetkezetekével, szóba sem kerülhetett az a helyes elképzelés, amelynek végrehajtása néhány év óta folyik, hogy Baranyában termeljük meg a bérből és fizetésből élőknek szükséges zöldségmennyiséget és fokozzuk úgy a termelést, hogy kivitelre is jusson. Az öntözés nélküli kertészet nem ad biztos alapot és a sok (kisgazdaság egyenként képtelen volt ar ra, hogy öntözéses kertészetet létesítsen. Erre 1958 után nyílott mód, amikor sorra alakultak és erősödtek meg a közös gazdaságok, kapták állami segítséget például az öntözéses kertészet létrehozására is. Pár éve, hogy kialakultak a már híressé . váló, kertészettel foglalkozó termelőszövetkezetek mint a szederkényi, a fel- sőszentmártoni, a Duna és a Dráva mellékén, valamint a kisebb patakok mentén lévők. Az öntözéses kertészetek ma még nem tudják biztosítani a szükségletet és szántóföldi mű velősben is kell termelni, de cél, hogy ezt a fontos termetlési ágat függetlenítsük a csapadék szeszélyeitől és öntözéses termelés fedezze az igényeket. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Nemcsak pénz és különböző felszerelések, de szakember is kell ehhez. Az utóbbi években állandóan növekedett a megye zöldségtermelő területe és jelenleg ott tartunk, hogy mintegy két- százalékkal meghaladja már a felszabadulás előtti mennyiséget, de a bérből és fizetésből élőik száma viszont' mintegy 50 százalékkal nagyobb. Ez arány tálán és a jelenlegi helyzetet jód megvilágítja. Az illetékes szervek kidolgozták távlatok- bam is, hogy arányossá tegyék a zöldségtermelő területet és a fogyasztást. Az utóbbi hónapokban a Duna és a Dráva völgyében a csőkutak tucatjait fúrták és ahol erre megfelelő adottságok varrnak, mindenütt bővítik a zöldségfélék termelését. Ha viszont a nem is olyan távoli jövőbe pillantunk, akkor nagyszerű tervet találunk, amely minden bizonnyal végérvényesem megoldja a problémát. A szakemberek Mohács-szigeten mintegy 44 ezer katasztrális hold területet látnak öntözhetőnek a Duna vizével. A Bajai Vízügyi igazgatóság 16-án méri fel és szem [élteti meg repülőgépről, majd megtanácskozza, hogy miként lehetne korszerűen és olcsón, a szigetet öntözni. Mód nyílott volna ilyesmire addig, míg tanyás kisgazdaságok uralták a Mohács-szigetet? Egyet világosan kell látni: A termelőszövetkezetek máris bizony it ják és a jövőben még- inkább, hogy nem létükből fakad a zöldsógellá tási nehézség, hanem éppen létükkel szűnik meg; Baranyának nagyszerű adott ságsri vannak e termelési ág fejlesztésére. Az éghajlat, a talaj és főleg az öntözési lehetőségek felhasználása nagyszerű eredményeket hozhat népgazdasági szinten is. Természetesen vannak kisebb lehetőségek is, amivel élni kell. A nagytörnegben termelt egyöntetű áruk értékesítése úgy, hogy frissen kerüljön a fogyasztóhoz — nem könnyű féladat. Valami javulás van ezen a téren, mert tavaly már kevesebb volt a panasz a termelők és a vásárlók részéről. Anélkül, hogy részletesebben foglalkoznánk most a felvásárlás és értékesítés nem éppen egyszerű tennivalóival — hiszen ismerjük az itteni nehézségeket — egy jogos kívánságot megemlítünk, A zöldségféléket lehetőleg min den esetben ügy juttassuk el a vásárlóhoz, hogy az friss, a szemnek is tetszetős, üde legyen. Ha megtudta ezt tenni annakidején a bolgárkertész és a többi még távolabbról érkező eladó, akkor a nagyüzemi keretek között is törekedni kell erre. Reméljük, hogy az idei esztendő nem lesz olyan mostoha, mint a tavalyi volt, és a javuló termés egymaga is enyhíti a gondokat és talán csökkenti az árakat is. Az igazi megoldást azonban mégis az hozza, ha a zöldségtermő terület arányban lesz a fogyasztók megnövekedett számával. Nem éppen az utolsó simítások, hiszen a fal vakolatlan, a tető is foghíjas még, de Csetóth Ignácék nagyon bíznak abban, hogy júniusban beköltözhetnek. A pécsi Bokor utcának lassanként annyi köze lesz a nevéhez, mint az egykori kökö- nyösd domboknak Komlón. Az egyiken város épült, a másikon villanegyed. És ha meg is őrzik az „ősi telket”, sohasem lesz az olyan becses, mint az emléktábla a régiségek, a műemlékek homlokzatán. A bokros, bogán esős, kietlen térségre néhány év múlva már csak a rendőr és a csavargó emlékezik és talán-talán a rablópan- dúrt visszasóhajtó, bőrükbe nem férő gyerekek. Ilyen környék volt nem is olyan rég a Visy László utca, a „tettyeis- ták” egyik menedéke, de a Hóvirág utca is a Szigeti külváros és a téglagyári gödör acéMnu sdhedereinek „betyártanyája”. Ma már ezeken a helyeken fegyelmezettebb, kiporciózot- tabb a gyerekzsivaj, mert vigyázza azt a szülő, a nevelő, a parkőr, de legjobban talán a terpeszkedő, sűrűsödő házsorok összevont szemöldökű ablakai, a még kerítetlen udvarok kényes, zsenge virágágyásai is. Építkeznek mindenfelé. A Bokor utcában Csetóth Ignác szövetkezett össze a vejé- vel a kétszobás, kétkonyhás, két éléskamrás szuterénos családi házért, amelyen kívülről már csak a tetőpala, a vakolat hiányzik. Nagyon megszenvedtek ezért a házért. Nem a pénz miatt, mert hozzájárultak ah-1 hoz az öregek is, a bank is, i hanem a telek miatt. Majdnem | lekalkulálnia a rossz talajviszonyt, ami csak akkor derült ki, amikor hozzákezdtek az alapásáshoz. Majd három métert kellett leásniuk, amíg „feneket” találtak a fundamentumkőnek. De még így is betonpillér kellett a megüllepe- déshez, az pedig nem volt beleszámítva az OTP kölcsönbe, Szerencsére a kivitelező embersége, az OTP ’belátása együttesen állt a megriadt család mellé és ahogy mondtuk is, már csak a vakolás, a tetőfedés van hátralékban. De nem is hívnak meg mást a lakásavatáshoz, mint Lantos Mihályt, a kivitelező vállalat műszaki vezetőjét, aki közbenjárt az OTP többlethi telének folyósításában és egyéb kdvez- ményben. Nagy könnyítés volt az is, hogy a család saját erővel, földmunkával járulhatott hozzá az építéshez, ami tíztizenkétezer forinttal faragta lejjebb a költségeket. A Hóvirág utcában már nem voltak ilyen gondjai Páni József családjának. Azaz, ha voltak is, azok egészen más természetűek. ök néhány nap híEz már a jövő. 4—6—8 lakásos, társasépítkezés. A tetőn még a kőművessegédeszközök, de az ablakok mögött már az új lakástulajdonosok ízlelgetik a kellemes szót: — Enyém... csúful jártak vele a tervező figyelmetlenségéből. Annak kellett volna a tervezésbe beRendszeresen pénz áll a házhoz ILYENKOR hónap elején a tsz irodának talán legcsöndesebb zuga a pénztár. Bezzeg 15-én százan meg százan fordulnak meg itt, mert ez a fizetés napja a mágocsi tsz-ben. Ilyenkor gazdára találnak a kék borítékok, amelyek mostanában sokkal tömöttebbek, mint azelőtt. ■ A Béke Tsz-ben már nem előleget, hanem fizetést osztanak minden hó 15-én. Miért is tértek át a mágocsiak a havi készpénz fizetésre? Egyszerűen csak azért, mert ez egy fejlettebb foka a jövedelemelosztásnak? Ez így általában igaz, de Vörös Lajos, a tsz főkönyvelője sokkal konkrétabban fejtette ki ezt a problémát. — Az igazság az, hogy a havi fizetés bevezetésére a körülmények kényszerítettek bennünket. 1951-től 1958-ig mi is állandó munkaerőhiánnyal küzdöttünk. Aránylag közel van Pécs, még közelebb Komló és Szászvár, na meg itt a szomszédságban a Bikali Állami Gazdaság. Az ipar felszippantotta a munkaerőt. Eleinte ezt természetesnek tartottuk, de később, mikor mi már többet fizettünk, mint az állami gazdaság, és a mi tagjaink többet kerestek, mint a Pécsre járók, akkor jöttünk rá miért vándorol mégis ki a munkaerő a falúból. Azért, mert az ipar ban ha kevesebbet is, de minden hónapban megkapták a dolgozók a fizetést, mig a mi tagjaink csak az év végén. — EKKOR BEVEZETTÜK a havi 30 forintos előleg fizetést s nekünk azóta nincs munkaerő problémánk. Sőt tavaly egyik növénytermelési brigádunk hónap közben a bikali gazdaságnak segített kukoricát törni, komlót szedni, egy másik brigádunk pedig a szomszédos tsz-eknek segített gabonát csépelni. 1958. óta mióta előleget fizetünk, azóta lett erős a mi tsz-ünk, ez többet segített rajtunk mindenféle állami kedvezménynél. Január elsejével aztán áttértek a teljes havi fizetésre. Nincs már munkaegység és nincs előleg, a ledolgozott munka után minden hónapban megkapják a tagok a havi fizetést. Mi kell ahhoz, hogy egy tsz, akár egy gyár havonta fizetni tudjon? Erre megint csak Vörös Lajos válaszolt meg. — Az előző évről tartalékolni kell egy bizonyos összeget erre a célra, és nagyon sok árut kell termelni, aminek fede zete van, amire a bank előlegez. A mi tsz-ünk 100 holdanként félmillió, azaz holdanként 5000 forint értékű árut ad el évente az államnak. Ezt főleg állatban, állati termékben adjuk, de jelentős a növénytermelésből származó áru- értékesítésünk is. S HA KISSÉ utána nézünk, igen érdekes arányt állíthatunk fel .A sásdi járás mezőgazdasági területe 50 000 hold. a mágocsi tsz-é 5000 hold, tehát 10 százaléka, ugyanakkor a járás árutermelésének 25 százalékát a mágocsi tsz adja. 15 millió forint bevételük volt tavaly csak állattenyésztésből. Ilyen árutermelés mellett a mágocsi tsz-tagok biztonsággal járulhatnak minden hó 15- én a pénztár ablakához s a kék borítékot tömötten vehetik át. De mennyi is van hát azokban a borítékokban? Ezt már maguktól a tagoktól tudakoljuk Molnár Irén a baromfinevelőben dolgozik, sok nőtársával együtt. Azt mondja. —> HAVONTA 1400 FORINTOT keresek, ennél kevesebbet nem, esetleg csak többet. A napi alapbérem 43 forint 25 fillér, ezt mindig megkapom. Ezután jönnek a százalékok. Ha a csibe elhullásom 5 százalék alatt van, akkor 500 forint prémiumot kapok, ha 5 és 10 százalék között, akkor csak 300 forintot. Á csirkék értékesítésekor pedig darabonként 25 fillért. Persze nagy a lekötöttség, mert hétköznap, vasárnap, mindig be kell jönni, de a bérrel elégedett vagyok. Édesanyámat is én tartom el, mert már idős és dolgozni nem tud. Smith Teréz bngádvezető azt mondja: — Itt van a háztáji kukorica, a kis konyhakert, meg a darabka szőlő, igaz nem sok, de egy családnak bőven elég. Meg aztán a kenyér fejadagot is megvesszük a tsz-től, ki-ki szükséglete szerint. Es az is jó, hogy nálunk ezt nem kell egyszerre befizetni, hanem 10 hónap alatt vonják le a bérből, igy nem érezzük annyira meg. A FÉRFIAK TERMÉSZETESEN még ennél is többet keresnek, ahogy a márciusi bérjegyzék mutatja átlag 1500— 2000 forint között. Sorra visszaszállingóztak már a városból, mert itthon mégiscsak kényelmesebb dolgozni. A tsz vezetőinek lassan az okoz gondot, hogy adjon munkát mindenkinek. .. __jéöük 6= Rné ján már egy hónapja lakják az új házat, s a saját hozzájárulásuk is kedvezőbb volt az élőbb említett családénál. Pari Józsefnek módjában állt beleszólni a költségvetésbe is. Mégpedig kivitelezői minősítésben. miután asztalos és az ácsolás kivételével minden famunkát maga vállalt, az ajtó, az ab! afcr ámáktól a svédpadlóig. Ez pedig sem több, sem kevesebb, mint húszezer forintot csípett eű az építési költségekből. Éppen ez a pénz kell majd az egyik szoba bútorozásához, ahol egyelőre még visszhangzik a beszéd a négy sarok tájékáról. De azért csak tovább épülnek a házak gondokból, örömökből rakott falai. Utcasorok nőnek a bulgárkertek. a „rezulások” helyén s egyikükön az állami vállalat, a másikukon a ktsz vonultatja fel a daruit, betonkeverőit, csőriéit, munkabrigádjait. Mi, a Pécsi Építőipari KTSZ kocsiján járjuk az építkezéseket. Lantos Mihály a kísérőnk, tőle tudjuk meg azt is, hogy csupán az c vállalatuk 79 családi házat és 22 emeletráépítést szerződött le erre az évre a megrendelőkkel Legtöbbjük bányász vagv gyári munkás s talán innen van az is, hogy ragaszkodnak a táj ősi nevéhez, amit talán époen ők kereszteltek el we- rekkorukban Hóvirág utcának. Bokor utcának. Hadd szépítse ez is az új fészekrakás új örömeit, amit a gyerekkori "miékekre építettek. S mi 1 égvén a Ten'kaw->17 Ne aggédiunk értük. utóbb találnak maguk"-'’- új na i+ámka.t. is. új. sra>—‘Ar. 'éheket is. abol má" OrV ’őst;« neik a névadók és ők lec-mek majdan az új fészekrak ók is. __ ST.P-—S3k =?