Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-23 / 118. szám

1962. MÁJUS 23. (HATOLÓ 3 Két és fél millió forintos évi megtakarítás Büszke érzés tölt el bennün­ket, pécsieket, ha városunk egy-egy komolyabb üzemmel, »agy más létesítménnyel gya­rapodik. így vagyunk az utóbbi évek egyik legnagyobb ipari létesítményével, a Pécsi Hóerőművel is. Sőt, mi több, további bővítés előtt áll és né­hány esztendő múlva az elek­tromos áram termelését meg­kétszerezi. A jóleső érzések között azonban tagadhatatlan az a szorongó érzés, amikor a Mecsek magasabb pontjairól szemléljük a város alatt hú­zódó nagy fekete foltot, amely nem más, mint az Erőműből vízzel kimosott és ülepített porszénhamú, vagy másként nevezve; pernye. Az Erőmű üzemeltetése több évtizedre terveződön, Sőt az előbb említettek alap­ján a kapacitása is emelked­ni fog és ezzel együtt a med­dő anyagnak a termelése is. Azt hiszem ilyen szempontból indokolt az aggodalmunk. Miről is kívánok itt tulaj­donképpen említést tenni? — Nem másról, mint arról, hogy ezt a hatalmas mennyiségű pernyét hogyan lehetne fel­használni úgy, hogy a bosszú­ságot okozó zagyvalék he­lyett komoly népgazdasági megtakarítást eredményez­zen. A Pécsi Cementáruipari Vállalat dombóvári telepén már egy éve annak, hogy a pernye felhasználásával kap­csolatos üzemi kísérletek be­fejeződtek. Itt elsősorban a be­toncsövek gyártásánál lenne jelentősége és ahogy a kísér­letek konkrétan igazolják, mi nőségben jobb vízzáró csö­veket lehetne előállítani. A pernye felhasználása így éven te 100^*0. cement-megtakarí­tást eredményezne. Amennyi­ben levonjuk a szállítási és kezelési költségeket, még úgy is félmillió forintos meg­takarítást jelentene. Ez termé­szetesen csak a betoncső elő­állítására vonatkozik, de le­hetőség nyílna arra, hogy a pernye használatát más beton- gvártmányokra is kiterjesz- szük. A Pécsi Hőerőmű pernyé­jének felhasználására — mely minőségileg a kazánok jó ha­tásfoka miatt kifogástalan, ég­hető anyagot már alig tartal­maz — az előbbi vállalatnál nagyobb igénnyel jelentkez­nek a Beremendi Cement- és Mészművek. Itt évente 11 000 tonna száraz pernyét tudná­nak felhasználni a sokkal költ A TIT jiitalominfsora a villányiaknak Villányban szombaton fe­jeződött be a TIT népfőisko­lája, amelyen az elmúlt öt év alatt 125 előadást tartottak. Egy-egy előadáson átlagosan százan jelentek meg. Időköz­ben országjáró tanulmányuta kon — miskolci, egri, szegedi kirándulásokon — vettek, részt- a népfőiskola hallgatói. Az idén húszán közös külföldi kirándulásra készülnek kö­zülük. A népfőiskola hallgatói- nak zömét a helybeli termelő szövetkezet tagsága adta, — akik nagy hasznát vették munkájukban a TIT előadá­sainak. Az öt évig egyhuzamban működő népszerű népfőisko­la záróünnepségén a TIT villányi szervezete, a terme- lőszövetkezet vezetősége ju­talom-műsort adott a hallga­tóknak, Meghívásukra a pécsi Jnmis Pannonius Leánygimná­zium és a Nagy Lajos Fiú- ^'rpn*7HTm irQdalmi színoa- dai mikrobusszal keresték fe1 Villányt, ahol a színesbő- jtj nének irodalmából és a Ba la^nról irt legszebb versek­ből adtak egész- estét_ betö’tő műsort a községi művelődé­in Wávhant ségesebb, Dunaújvárosból szállított kohósalak helyett. A helyzet itt még a továbbiak­ban is kedvezőbben alakul, mi után a szállítási költségek lényegesen redukálódnak az­zal, hogy Beremendről az öm­lesztett cementet szállító tar­tálykocsikat „visszfuvarral” le hetne kihasználni. A Beremen­di Cementgyárnál így közel 2 millió forintos évi megtakarí­tást lehetne elérni. Fentiekből kitűnik, hogy az említett vállalatoknál érde­mes lenne bevezetni a pernye felhasználását, mivel az ösz- szegezve évente közel 2,5 mil­lió forintos megtakarítást ered ményezne. Mi az, amit mégis ebben az ügyben tenni kellene? Nem más, mint egy pernye lefejtő berendezést üzembe helyezni az Erőműben, amely berendezés lehetőséget nyúj­tana arra, hogy a közúti ce­mentszállító tartálykocsikat — melyek Pécs utcáin az elmúlt napokban már be is mutatkoz tak — pneumatikus úton töl­teni lehessen. Ilyen töltőberen­dezést az országban más Erő­műveknél már használnak, a berendezés költsége kb. 700 000 forintot tesz ki. Ezt az összeget ha összehasonlítjuk az döbbe­ni megtakarításokkal — de különösen, ha figyelembevesz- szük a Cementáruipari Válla­lat műszaki dolgozóinak ja­vaslatát, mely szerint a le­fejtő berendezést olcsóbban, mintegy aooooo Ft-os költséggel meg lehetne valósítani — azt hiszem világosan tárul elénk a kép, hogy mi az, amit tenni kellene. Nem volna helyes, ha a már említett vállalatok közül va­lamelyiknek kdlene a lefejtő berendezés megépítését vállal­nia. Abban az esetben idegen vállalat területén kellene be­ruházást végeznie, a meglevő és üzemelő berendezésekre kellene ráépíteni. Ez külső vál lalatnak — mégha az Erőmű műszaki ellenőrzése alatt foly­nának a munkálatok, akkor is — a bonyolult berendezések között sok nehézségbe ütkö­ző feladat lenne. Sokkal célra­vezetőbb lenne ha az Erőmű Vállalat nyújtana lehetőséget a pernye elszállítására. Ameny nyiben ilyen formában a per­nye kivétdi lehetőségei a le­fejtő berendezés megépítésé­vel megnyílnának, az említett két vállalaton kívül bizonyá­ra még több — főleg építő­ipari vállalat — foglalkozna a pernye felhasználásának kér- désévd. Így ki lehetne széle­síteni a fdhasználási kört, Azt hiszem érdemes a kérdés­sel komolyabban foglalkozni, elsősorban az Erőmű Válla­latnak. A pernyének megálla­pított ára van és így mi azt megvásárolnánk. Ezzel egyide­jűleg az Erőműnek ki külön jövedelmezne. Az említett mennyiségek vi szonylag denyészőek az Erő­mű szinte megszámlálhatat­lan milliói mellett, azonban véleményem szerint e kérdés mellett mégsem szabad úgy elsiklani. Elsősorban népgaz­dasági érdekek miatt feltét­lenül tenni kell az ügy érde­kében valamit. Bánfai Antal a pécsi Cejnentáruipari V. főmérnöke Kijelölték a pécsi éttörövasát pályáiéi A Közlekedéstudományi Egyesület pécsi csoportja már a múlt évben tervet dolgo­zott ki a mecseki úttörővasút építésére. Az építkezést jelen­tős társadalmi munkával va­lósítják meg, a költségek oroszlánrészét a városi tanács fedezi. A napokban az egye­sület szakemberei, akik a ter­vet elkészítették kijelölték a vasút pályáját. A tervek sze­rint még ebben az évben el­készül a Dömörkapú és az Ál­latkert közötti szákasz, mely azonban nem egyenesvonalú, hanem nagyon is kanyargós pálya lesz. A tervezők éppen a nagyobb szórakozási lehe­tőség kedvéért jelölték ki a mintegy 600 méter hosszú sza­kaszt. Még arra is vigyáztak, hogy a nagyobb fákat kike­rüljék. A kis úttörővasút moz­donya nyitott kocsikat fog von tatni. IV. Nagyüzem a Szerencse Palotában A SZOVJETUNIÓBAN má­jus elseje mindig kettős ünnep, mi azonban úgy döntöttünk, hogy az ünnepi fogadás fára­dalmait éppencsak, hogy kipi­henve, május másodikén tel­jes munkaprogramot bonyolí­tunk le. Hat nap igen rövid idő, — kár lett volna akárcsak egy fél napot is kihagyni. így aztán az ünnep másnap­ján már kora délelőtt kocsiba ültünk, hogy a terület (ez alatt mindig megye értendő) máso­dik legnagyobb városába Dro- gobicsba utazzunk. Az üzemek, intézmények zárva lévén, ezt a napot arra szántuk, hogy amennyire lehet, életközeiben ismerkedjünk meg a pártmun­ka gyakorlatával, — hogyan dolgozik, milyen módszereket alkalmaz egy kisebb város párt bizottsága. Ez természetesen azt is jelentette, hogy megis­mertük a város életének min­den fontosabb kérdését, mert az SZKP pártszervezeteinek, pártmunkásainak munkastílu­sára éppen az jellemző, hogy mindent az élet, a termelés konkrét gyakorlatába ágyazva vizsgálnak, nem ismerik az ön­célú pártmunkát. Drogobi cs, amelyről melles­leg megtudtuk, hogy tulajdon­képpen már a „második” Bics. (ez volt a város eredeti neve ősidőktől fogva). Az „első” Bicst a tatárok 1200-ban le- •ombolták. Nem is olyan régen rnég megyeszékhely volt, de az tóközben végrehajtott terület- nndezés során egyesítették a ovi területtel. A Szovjetunióban igen célra- irően, következetesen oldották neg a területi összevonásokat. \z apparátusok csökkentése ninőségi javulást eredménye­zett az összevont, tehát meg­erősített megyékben, szervezet­ibb a munka, jobban el lehet osztani a szakembereket, és mivel kevesebb az áttétel, ha­tékonyabb az irányítás. Az összevonás során felére csök­kentették a járások számát is, — bár még így is, a mi szá­munkra szinte elképzelhetetle­nül sok — 31 járás van ebben a megyében. Drogobics — akár csak Lvov — méltán kiérdemli a virágok városa jelzőt. Bár­merre jártunk széltében, hosz- szában, mindenfelé parkokat láthattunk és mindegyik né­hány éves frisseségű. Nagyobb, érdekes és tanulságos az az út, amelyen idáig eljutottak. A városi pártbizottság néhány évvel ezelőtt kikérve a város dolgozóinak véleményét, ki­adott egy jelszót, amelyben hosz szú időkre summázta a három legfontosabb feladatot: Kom­munista módon termelni, a szó cialista kultúrát széleskörűen kibontakoztatni, városukat megszépíteni. Társadalmi ak­ciókat szerveztek például a magánkézben lévő házak külső falának tatarozására. Nincs is olyan ház Drogobicsban, amely ről hiányozna a vakolat, ne lenne kifestve. KÜLÖNÖS GONDOT fordí­tottak az utak, terek fásítására, virágosítására, parkok létesí­tésére. Érdemes elgondolkod­ni módszereik — talán így le­hetne leginkább jellemezni, — finom nagyvonalúságán. Dro­gobicsban nem kötelező a fá­sításban való részvétel. Most épült fel 300 ágyas kórházuk, szülőotthonuk. Elhatározták, hogy a kórház minden felgyó­gyult betegét, minden újszülött édesapját felkérik majd arra, hozzájárultunk a virágos Dro­gobics szépítéséhez, örömmel fogadtuk az ajánlatot és re­méljük, hogy fáradozásunkat siker koronázta. Barátságun­kat jelképező fácskák szépen gyökeret eresztenek a drogo- bicsi földben. EZ A „SZERENCSE PALO­TA” egyébként nem más, mint egy összkomfortos házasság- kötő kombinát, amelyet a vá­ros legszebb épületében, az ukrán ízléseknek és szokások­nak megfelelően azzal a céllal rendeztek be, hogy kellő ünne­pélyességet, vonzó külsőségeket biztosítsanak a polgári házas­ságot kötő fiatalok számára. A probléma ismert. Nyolc—tíz évvel ezelőtt nálunk is sok gondot okozott a polgári házas ságkötési szertartás szürkesé­ge, amelyen most már szeren­csére mi is sokat változtattunk. Drogobicsban egy egész kis palota szolgálja ezt a célt és hogy mennyire sikeresen, ar­ról egyetlen adat is meggyő­zően beszél: április 29-én* egyetlen napon 41-en kötöttek házasságot a Szerencse Palotá­ban. Kérdésünkre, hogy való­ban szerencsét hoz-e minden fiatal pár számára ez a palota, — mosolyogva válaszolták: ta­valy 900 esküvő volt a város­ban, — de válásról még nem érkezett hír. Jellegzetes ukrán kedélyesség húzódik amögött az intézkedés mögött, hogy az elvált és másodszor anyakönyv vezető elé kerülő házasjelöltek egy szérényebb, kevésbé díszes teremben tartják meg az eske- tési szertartást. Az épületben egyébként „üzemi napokon” vi rágot, ajándéktárgyakat is áru­sít a helyi kereskedelem. Még csak annyit, hogy az egészet társadalmi munkával tartják fenn a helyi szovjet nőszövet­ség aktívái közreműködésével. Aktívák... társadalmi munka... bármerre járunk, mindenütt ezt a szót hallottt. legtöbbek Annyi kívánkozik még ide és ez talán mindennél jobban mutatja, hogy milyen irányba fejlődik manapság az SZKP. munkastílusa, Zakroj elvtárs, a pártbizottság első titkárának tájékoztatója szerint a pártbi­zottság mellett 400 aktíva dől­Gyümölcsfák között Zengőalján Hatszáznyolcvan hold gyü­mölcsös és 120 hold kertészet a birodalma. Itt tölti élete nagy részét, a Zengőaljai Álla­mi Gazdaság főkertésze Oko- licsányi József. Most is a gyümölcsösben ta lálunk rá. Éppen azt vitatják, Kasza Józseffel: permetezni kellene itt is, de másutt is. Ide is húz a szíve, meg a má­sik területre is, de ott na­gyobb a veszély, mint itt. — Holnap ide is jönnek per metezni — nyugtatja meg a részlegvezetőt, akiről külön­ben az a véleménye: nélküle és a többi részlegvezető nél­kül semmire sem mennék. Enyhe szellő borzolja a kaj­szibarackfák leveleit, amelye­ken apró zöld barackok látha­tók, és most lent a völgyben szabályos négyszögben barnái­nk a nemrég telepített kilenc­ven holdas új gyümölcsös. — Az ősszel kellett volna elültetni azokat a fákat, de akkor nagy volt az egérkár. Ezért tavaszra hagytuk in­kább. — mondja a főkertész. Nagy a gyümölcsös és egyre nagyobb lesz. — Hatszáznyolcvan hold gyümölcsösünk van, de még ebben az évben körülbelül 250 holdat telepítünk. Az elkövet­kezendő években még ennél is többet. A második ötéves terv végére háromezer hold gyü­mölcsös lesz a Zengőaljai Ál­lami Gazdaságban. Gyümölcstermesztésre ren- de7,kednek be. Ehhez az ala­pok már megvannak, de meg­— ötven hold őszibarack fordult termőre az idén. De termőre fordul még ebben az évben 90 hold kajszi is. Az előbbiről 15 yagon termést várunk. Az utóbbin is szépen mutatkozik. De ez még nem szerepel a tervünkben. Az el­következendő, években mindig 80—100 hold gyümölcs ösü n ík fordul termőre. És tovább beszél a gyümölcs ről. Megszívlelendő dolgokat mond. Ilyeneket: a mi keres­kedelmünk még nem fordít nagy gondot az áruk osztályo­zására, válogatására. Pedig gondolom — mondja — a pé­csiek is szívesen ennének szép, gusztusos gyümölcsöt De ez is megoldódik majd — teszi hozzá és most egészen másról kezd beszélni. Másról, de továbbra is a gyümölcsösről és a másikról, amit legalább úgy szeret, ami legalább úgy a szívéhez nőtt: a kertészetről. Százhúsz holdon kertészkednek. Nem olyan ez a kertészet, mint a zöldségbolt, ahol mindent kaphat az ember. Itt nem nagy a választék: mind­össze négy féle zöldséget ter­melnek. — Tíz hold karfiolunk-van. Ezt előveteménynek . szántuk, a bimbós kel előtt. Ebből a jö­vő hónap elején már szállí­tunk. A 120 holdas öntözéses ker­tészet termékei nagyrészt ex- I portra mennek, de marad be- i lőlük bőven a hazai boltokba 14a ftaBBsS»' üi áriáét számítottak külföldre. A vevők megvol­tak az áruval elégedve. Bíznak benne: így lesz ez most is. Távolabb gépek szedik fel a rendet, a Méhladerről azon­nal a pótkocsiba hullik a szé­na, emberi kéz hozzá sem ér. — A gyümölcsösben is, a kertészetben is sok mindent végzünk géppel. Hogy mást ne mondjak: a hatszáznyolc­van hold gyümölcsösben és a százhúsz holdas kertészetben mindössze 100 ember dolgo­zik. Géppel ültetik a palántát, félautomata szedi á paprikát, a kertészetben a trágyázás automatikus, mert az öntöző vízzel együtt juttatják el a ta­lajba a műtrágyát is. Géppel válogatják, osztályozzák a gyümölcsöt, a zöldséget. Egy­szóval: nagyfokú itt a gépesí­tés. Nem is lehetne másként ekkora területet 100 emberrel megművelte tni. A gazdaság elindult a gépe­sítés útján, lehet, hogy ebben az évben géppel szedik már a gyümölcsöt is, lehet, de még nem biztos. Vannak már ilyen gépek, csakhogy nem biztos: kapnak-e ők belőlük. Ha ilyet látnak a termelő­szövetkezeti vezetők. tagok, akkor egy kicsit elszorul a szívük és felteszik maguknak a kérdést: — Mikor lesz már nálunk is is így? Erre csak egy lehet a vá­lasz: hamarosan, Bnfai hogy felgyógyulásuk, gyerme­kük születésének emlékére, ül­tessenek egy-egy fát a kórház előtti térségen. Ismerve a nép- szaporulat magas mutatóit, né­hány év múlva már minden bizonnyal szép park kerekedik a mai szántóföld helyén. A városban működik Ukraj­na egyik legnagyobb, 1000 deá­kot foglalkoztató felsőfokú ta- nítóképezdéje. Náluk már hosz szú évek óta okos hagyomány az, hogy a végzős diákok, Le­nin születése napján egy-egy fát ültetnek el az intézetet kö­rülvevő parkban, mondhatni, jelképesen így róják le hálá­jukat a szovjet hatalomnak, a városnak, hogy lehetőséget adott számukra a továbbtanu­láshoz, a diploma megszerzésé­hez. Ez nemcsak a drogobi- csiaknak jó. A hagyományhoz az is hozzátartozik, hogy Dro­gobicsban végzett tanárok to­vább ápolják ezt a szép szo­kást abban az iskolában, aho­vá kerülnek. A végzős növen­dékekkel ők is elültettetnek egy-egy fát, hadd gyarapodja­nak, lombosodjanak Ukrajna parkjai. Jellemző a drogobicsi elvtár­sak következetességére, hogy amikor a későbbiek során be­mutatták egyik büszkeségüket, a Szerencse Palotát, — minket is megkértek arra, hogy a pa­lota kertjében ültessünk el egy egy diófát. így legalább so­káig élő, szép emléket hagy­tunk magánk mögött és aá ® gozik. Egész osztályaik van­nak, — az iskolai, építési, pénz ügyi, — amelyet státuszonkí- vüli, tehát társadalmi aktívák irányítanak. A városhoz tar­tozó híres gyógyhely, — Trusz- kovec helyi pártbizottságában például egyetlen függetlenített ember sincs. AZ EGÉSZ MUNKÁT társa­dalmi szervezésben látják eL Hogy mégis mindezek ellenére minden rendben megy, azt bi­zonyítja, hogy a Szovjetunió szerte híres gyógyhely látoga­tottsága, gyógyító kapacitása évről évre nő. Havonta 10 ezer máj-, epe-, gyomorbeteg szá­mára tudnak igen hatékony ivóterápiás kezelést nyújtani. A szanatóriumok, szálláshelyek nagy részét Ukrajna üzemei, intézményei tartják fenn. Előbb azt ígértem, hogy a drogobicsi pártbizottság mun­kamódszeréről írok. Úgy ér­zem, betartottam az ígérete­met, anélkül, hogy az értekez­letekről és egyéb effélékről egyetlen szót is ejtettem volna. Uj, máris bevált, hasznos irány: a pártmunka társadal­masítása. A drogobicsiak szép eredményei is bizonyítják, a pártszervezetek így solucalta közelebb kerülnek az élethez, .vagyis hatékonyabb, gyümöl­csözőbb munkát tudnak végez­ni. Vásáraid Feresss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom