Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

»«. Április s. MJVPLÖ 5 Beszélgetés egy bíróval - önmagéról ÉVEK ÓTA ISMEREM dr. TamáfiSfy Józsefet, a pécsi já­rásbíróság bíróját. Április 4-e alkalmából „Az igazságügy kiváló dolgozója” címmel tün­tették ki. Sárga dossziékat rakosgat az asztalán, mindegyik külön Ügy: súlyos testi sértés, — sikkasztás, — becsületsértés ... Egyik bonyolultabb, a másik egyszerűbb, de valamennyi mögött megtévedt emberek vannak, sokszor cinikusak, másszor tettüket őszintén megbánok. A fiatalkorúakiról beszélge­tünk, Szinte egy teljes értekezést tart a problémáról. Elemzi társadalmi, lélektani, pedagó­giai vonatkozásait, a külső és belső indító okokat Bőven akad mondanivalója, tapasz­talata. nem hiába az egyete­men ő vezeti a fiatalkorúak büntetőjogának speciálkollé­giumát. — Volt idő. amikor mun­kámnak felét a fiatalkorú bű­nözők ügyeire kellett fordítani — mondja. — Most? Lényege­sen csökkent ezeknek a szá­ma. JÖVŐRE LESZ tíz éve an­nak. hogy először foglalta el helyétf: a bírói pulpitus kö­zépső székében, hogy az élet egyenes útjáról letért embere­ket ismét visszavezeti a társa­dalom megbecsült tagjai közé. Talán paradoxnak . hang­zik, amikor egy bíró azt mond­ja, hogy szereti munkáját A bíróságra már befejezett té­nyek kerülnek, meghatározott paragrafusok szerint kell szentenciát mondani, — sok­szor több évi börtönre ítélni a vádlottat? — És mégis, van a mi mun­kánknak meleg, emberi vonat­kozása, ami túlnő a száraz paragrafusokon, ami életcéllá, hivatássá emeli tevékenysé­günket — mondja és bizonyí­tásul — a megszámlálhatatlan eset közül — egyet elmesél. — Egy 15 éves fiatalember került a bíróság elé, — betö­rés vádjával. Alig akart meg­szólalni, ha mondott is vala­mit, bántó, cinikus hangon. Láttam, éreztem, hogy ez az ember nem bűnöző, még ak­kor sem, ha azt hajtogatja — „úgy érzem gazembernek, szü­lettem és igyekszem mindig gazembernek is lenni” Hosz- szas lenne végigmesélni, amit foglalkoztam vele. Javitó-ne- velő munkára ítéltem. Ez a fiatalember a javitó-nevelő munka. ideje alatt szakmát tanult — asztalos lett. Nem­rég megállított az utcán s bár­mennyire is furcsának hang­zik, azt mondta: „Bíró úr, kö­szönöm, hogy akkor javító- nevlő munkára ítélt. Így lett belőlem ember.” Azóta is nem egyszer találkoztam vele, leg­utóbb újságolta: nősül. . MEGTALÁLNI a megfe­lelő „hangot”, a felszín mögé nézni, sokszor idegekre menő türelmességgel foglal­kozni emberekkel, — igen, va­lahol itt kezdődik a mi tár­sadalmunk bíráimak nevelő munkája. Ehhez persze mélységes hivatásérzet és nem utolsósorban emberismeret szükséges. — Mutatok egy érdekes dolgot, eléggé ritkán kerül ilyen ügy a bíróság elé — mondja és bontogatni kezd egy hengeralakúra hajtogatott cso­magot. Festmények. Vagy húsz darab, teregetjük a padlóra Te szent ég! Már sok giceset láttam, de ehhez hasonlókat keveset. Egy egész giccskiállí- tás. Van itt minden, szarvas- bőgéstől a balettcipőt fűző táncosnőig. Kontármunka a javából. Van olyan kép, ami­ből kettő készült: egy kisebb és egy nagyobb méretű. A ki­seb olcsóbb, a nagyobb az drá­gább ... Házaltak a „festmé­nyekkel”, 200—400 forintért vesztegették az ízlésromboló förmedvényeket. Az ítélet: 1000 forint pénzbüntetés, az árut bűnjelként lefoglalták. ÖNMAGÄRÖL kérde­zem, de egy-két mondat után már a munkára kanya­rodik a szó. Terveiről fagga­tom. Elmosolyodik. — Egy bírónak mik a ter­vei? — mondja. — Még jobb bíróvá válni — ez az egyetlen, más nincs­Hiába, az embert a munká­ja mutatja be legjobban. Garay Ferenc Szélesksri mankaverseny indul a Vili. pártkengresszos tiszteletére a szigetvári gépállomásén 440 701 forint megtakarítást vállaltak a brigádok J\yú/ioit műszakkal pótolják a tavaszi lemaradást Ebben az évben a szigetvári gépállomás dolgozói is nehezen várták a tavaszt. Más években a március az egyik legerősebb tavaszi hónap, tavaly például márciusban már 24 000 nor­málholdat leróttak az éves ter­vükből. Most rneg rá se tud­tak menni a földekre. Pedig a gépjavítással időben elké­szültek az emberek.is készen álltak a nagy tavaszi szezonra. A jó idő azonban egyre vá­ratott magára, s március köze­pén már arról kellett gondos­kodni, hogy osszák be a ren­delkezésre álló rövid időt, hogy birkóznak meg fele annyi idő alatt a munkával. Azokban a napokban megbeszélésre ültek össze a brigádok. Tüzetesen megismerkedtek a vállalat éves tervével, a traktorosok előtt álló feladatokkal, s min­den traktoros a saját tervével is. És ezeken a brigádmegbe­széléseken tették meg a dol­gozók felajánlásaikat. A szdkásos évi párosverseny és a szocialista munkabrigád címért folyó versenyen felül ebben az évben a gépállomás dolgozói Űj Ybl-díjasunk: Köves Emil tizenöt esztendőt töltött el eddig a szakmá­ban: a városi tanácsnál kezdte, majd 1952- ben a Tervező Vállalathoz került. Fiatal kora ellenére máris számos jelentős munka fűződik nevéhez: legsikerültebb alkotásait album őrzi és a valóság, a dávidföldi tizen­hattantermes iskola, a nagykanizsai kőolaj­ipari székház, a Kolozsvár utcai üzletes la­kóházak, a zalaegerszegi sajtérlelő, a pécsi Pedagógiai Főiskola leendő diákotthona és az óbudai kísérleti lakótelepen egy nyólvan- hat laltásos ház. Ezen kívül természetesen van néhány olyan terve, mely még csak ezután szökken szárba. Nem titok, a típus­tervek ezek, amelyek igen komolyan estek latba az Ybl-díj ódaítélésénél. Az Ybl-díjat egyébként olyan eredmény­nek könyveli el, mely nagyrészt annak a szemléletének köszönhető, hogy az építésze­tet a maga teljes komplex voltában nézi. Tehát nemcsak formalitásra, nemcsak cél­szerűségre törekszik, hanem gazdaságosság­ra, célszerűségre, s jő esztétikai hatásra egyszerre. — Csakis ezek együtt teszik az épületet értékessé, ezt próbálom terveimben meg­valósítani. Tizenötéves lakásfejlesztési tervünkre gon­dolva építkezéseink olcsóbbá-tétele elsődle­ges szempont. Hogy szolgálják ezt Köves Emil tervei? — Az olcsóság elérhető, ha könnyen fel­építhető, tipizált szerkezeteket alkalmaz az ember. A típusterveknek éppen az a ren­deltetésük, hogy elősegítsék az építőipar szervezettebbé-tételét: a tipizált szerkezetek nagyüzemi módon gyárthatók s éppen ebben rejlik az építkezések meggyorsítása is, ami Pécsett sem utolsó szempont. Mint az első pécsi tipustervező, magva an­nak az egyre népesedő tábornak, melynek tagjai a nálunk még eléggé fiatal típuster­vezés pártolói és művelői. Hogy mennyire lasz népes ez a tábor, arra az Építésügyi Minisztérium legújabb állásfoglalásából le­het következtetni, hogy szűnőben van a tí­pustervezésben is a pestiek előnye, s a fel­adattervek kiadásánál kezdik olyan mérték­kel mérni őket, mint a vidékieket. Tehát a jövőben még sok szép pécsi sikerre szá­míthatunk. A jövőt illetően is a külső szük­ségletek szabják meg a tervezők feladatait. — Jómagam három témakörben szeret­ném továbbfejleszteni magam: a típusterve­zésben, a művelődési rendeltetésű és az egészségügyi létesítmények tervezésében. Köves Emil tömören így fogalmazta meg törekvéseit: — Tökéletesiteni ismereteimet, jobb mindig jobb építésznek lenni. es versenyt indítottak a VIII. Pártkongresszus tiszteletére is. Ez a verseny szélesebb kö­rű az eddigieknél, szinte kivé­tel nélkül minden traktoros be­kapcsolódott ebbe a verseny­be. A március 19-én megtar­tott termelési értekezleten az­tán a brigádvezetők bejelentet­ték a vállalásokat A kilenc brigádban összesen 138 trak­toros dolgozik, s vállalták, hogy a gépállomás tervét 106 százalékra teljesítik, 4,1 szá­zalékkal csökkentik az üzem­anyagfelhasználását és 3,6 szá­zalékkal csökkentik az anyag- alkatrész felhasználását. Stecher András, a vállalat üzemgazdá­sza kiszámította, hogy ez a válallás összesen 440 701 forint megtakarítást jelent a gépállo­másnak. E vállalás teljesítése termé­szetesen nemcsak a traktoroso­kon múlik, hanem tekintettel a kedvezőtlen időjárásra, a gépállomás vezetőségén is. A rövid tavasz miatt fele annyi idő alatt kell elvégezni az azonos feladatot. A munkát tehát úgy kell megszervezni, a gépeket úgy irányítani, hogy a rendelkezésre álló rövid idő minden percét kihasználják, kevesebb legyen az üresjárat, nyújtottak vagy duplák a mű­szakok. A tavaszi szezonban 30—35 fő kezdi meg két mű-1 szakban a munkát, de a többi ! gép is nyújtott műszakban dolgozik. A gépállomás éves | terve 140 000 normálhold, s I ebből eddig mindössze 2400 normálholdat teljesítettek. Sok gondot okoznak a gép­állomás vezetőinek azok a tsz-ek is, akik szerződésileg nem kötötték le a munkákat időben. Mellesleg az éves terv­nek csak 50—52 százalékára kötöttek eddig szerződést a tsz-ek. Most, hogy kiszalad tunk az időből, már jelentkeznek pó tszerződésekér t, aminek nincs is akadálya, de sok termelőszövetkezetben ez komoly zavart okozhat, a pénzgazdálkodásban. Margit József, a gépállomás főagro- nómusa elmondta, hogy azok a Qaneuhél ember lesz Dognár Jancsi a múlt év •*-' nyarán jelentkezett az Autó Vállalatnál. Homyák, a személyzetis alaposan 'Végig­mérte. Ez voJit a szokása min­den új embernél. Tizenkilenc év körüli, vé- konydongájú, szőke fiú állt előtte. Tekintete nyílt, beszéde tisztelettudó, ingje tiszta, öl­tözéke gondozott. Minden klappolt, rendes gyereknek látszott, Homyák azzal a gon­dolattal nézett a fiatalember után, hogy ezzel sem lesz sok bajuk a vállalatnál. Alig múlik ed néhány hét, föltelefonálnak néki, hogy az új fiú meg Don Juan összeve­rekedett. Homyák ismerte Don Jüant, akit éppen spanyo­los jellege — ovális arc, eny­hén sasorr, kreol bőr, nyúlánk termet és fekete haj — miatt neveztek így. Lehetettemül szűk, csauszölű báreonynad- rágban járt, modora flegma volt, szójárása hemzsegett a zsargontól. Biztos volt hál bennne, hogy a verekedést Don Juan kezdeményezte. Valóban, ő legónykedett, ő dobta meg vasdarabbal Bognár Jancsit. Ki hitte volna, hogy a két fiú hamarosan össze- békül, mi több .., Don Juan az öltözőbe invitálta újdon­sült barátját, s megmutatta neki. hogyan kell a lakatot felnyitni. És megitanította másra is. tj1 ttői kezdve mindig be­lj settenkedtek az öltözőbe. Zsebrerakták az öngyújtókat, éi garettatárcákat, a pénztár- tékái is megkönii9sító®%..?»j íamicskét. Nem sokkal: óvato­sak voltak. Ha száztizenkiLenc forint volt a bukszában, a szá­zast, meg a tízest bennhagy­ták, s az apróból is csak hét- nyolc forintot vágtak zsebre. Ha hetven forint volt benne, elcsentek egy tízest is, vigyáz­tak arra, hogy ne vegyék ész­re. Az emberek mégiscsak gya­nút foglak, sugdostak, morgo­lódtak, de nem tudták fülön- csípni a szarkákat Az egyik napon cselt eszeltek ki, s Far­kast, a tömzsi villanyszerelőt bezárták az egyik szekrénybe. Bognár Jancsi ekkor már önállósította magát, s egyedül indult az öltözőbe. Azt a szek­rényt is kinyitotta, amelyikbe a villanyszerelő belebújt Nem maradt ideje a csodálkozásra, akkora pofonokat kapott, hogy szikrázott a szeme. Homyák, a személyzetás is­mét megtanulta, hogy a lát­szatra nem lehet adni, a külső nagyon becsaphatja az embert. Mivel a rendőri kihallgatás nem vezetett eredményre, s a kovácsműhelyből ellopott vülanymotomak sem lett meg a tettese, nagy haragra ger­jedt Don Jüannak azonnal útilaput kötött a talpára s ezt tette volna Bognár Jancsival is, ámde a munkaügyi osztály nem lehet-et mondott, s pa­pírt tartott az orra elé, misze­rint a fiút a bíróság héthóna­pi javító-nevelő munkára ítél­te lopásért, ezért nem szabad elküldeni. Tiltja a törvény. Ugyanebben jött híre annak, bogy Jancsi elcsente tenteéije Tünde robogóját, s addig fu­tott a bejáration masinával, míg tönkre nem tette. Hor- nyák is látta, egy tehertaxi vitte ki a robogót a vállalat­tal, kosárban. A meglopott testvér elker- gette az öccsét, Jancsi fiúnak lakása sem volt többé. A személyzetisnek száz és száz munkással kell bajlódnia egy ilyen nagy vállalatnál, dolga milliónyi, sem ideje, sem kedve nem volt ahhoz, hogy a hétpróbás tolvajjal fog­lalkozzék. Ezért amikor a munkaügyi osztály nemet mondott az elbocsátásra, ma­ga elé citálta az égi szenteket, s felhívta a fiúit. Lehordta a sárga földig, bírósággal, bör­tönnel fenyegette nagy mér­gében. A vékony legény el- pityeredett, s töredelmesen megvallotta az életéit. öten voltak testvérek, Pest­hez közel, Tárnokon ettek. Apja — mivel édesanyja ti­zenöt éve ágybanfekvó beteg — otthagyta a családot, s újra­nősült. Jancsi legidősebb báty­jához került, Szegedre. A fél­lábú testvér bevezette az alvi­lági. élet rejtelmeibe, s meg­tanította lopni. Ezért ítélte a szegedi bíró­ság javító-meveló munkára. A történet meglágyította a személyzetis szívót. Feleségé­nek is elmesélte a különös his­tóriát, elhatározták, hogy hús- vótkor meghívják magukhoz a legényt, hadd sütkérezzen ki- csR a családi élet melegében, fcjsseíi 'nem rossz gyerek. Bog­nár Jancsi, csak a bátyja tette tönkre. Homyák komolyan vette a szavát. Albérleti lakást szer­zett a fiúnak egy öreg néninél, befizettette az ebédjét, éthor­dót vetetett vele, s megálla­podott a konyhával, hogy Jan­csi minden este maradék ebé­det fog kapni. Olyan maradék ebédet, amit a gazdája valami ok miatt nem ként ki, tehát nem evett bele. senki. Mindig volt ilyen ebéd a vállalatnál. C zigorúan fogta a legényt. ^ Ahogy megegyeztek, Homyák vette fél a fizetését, s minden fillért csak közös alku után lehetet elkölteni. Telitek-múltak a hetek, Hon- nyák már abban a hitben élt, hogy végre rendes kerékvágás­ba tért a fiú. Nem így Jancsi. Az egyik hajnalban ellopta a Kossuth Lajos utcai fűszer- bolt elől a tejet. Utána Sze­gedre ment, és csak öt nap múlva tért vissza. A rendőr­ség telefonált, hogy elfogták a pécsi állomásán, mert öngyil­kossági terveket forgatott az agyában. A személyzetistől kapott lei- kifröccs után továbbélte régi, szigorú keretek közé fogott életét. Mivel rendesen kosztolt, meg húszéves sem volt még, gyors fejlődésnek indult. Mind erősebb, mind iz­mosabb lett, és — milyen a le­gény? — azt hitte, ő a legerő­sebb a világon. Macerálta a munkatársait, már a csoportvezetőjét is meg­fenyegette. Mégsem azzal kez­detit ki, hanem a vállalat nyo­morék sikeflmémáj ával Nyo­morékot bántani gyalázatos dolog. Óriási volt a felhábo­rodás. A személyzetist is el­öntötte az indulat Felhívattn a fiút, odavágta a pénzt meg a költségvetési listáit, s kikerget­te az irodából. J ancsi megszeppent. Az egész vállalat gyűlölte, és sehol sem talált támaszra. Most nem védte meg a sze­mélyzetis. És más baj is volt Most látta csak, hogy Hor- nyák apáskodása — bármeny­nyire szigorú — mégiscsak jó volt. Valaki mégiscsak törő­dött vele. Nagyon egyedül érezte magát, mindent elköve­tett hát, hogy a személyzetis jóindulatát visszanyerje. Úgy élt, ahogy az korábban meg­kívánta. Pontosan beosztotta a pénzét, ruhát vett magának, a munkában még a legjobbakat is igyekezett túllicitáind. Ad- dig-adddg ügyeskedett, míg a kőművesmesterek — félreté­ve a haragot — megkedvelték és ha segédmunkásra volt szükség, előszeretettel hívták. A személyzetis minden lépé­sét figyelte, de amikor Jancsi bekopogott hozzá, úgy tett, mintha vadidegen ember len­ne. Csak hónapok múltán eny­hült meg és fogadta vissza a bizalmába. A többi már olyan szép, mint a mese. Jancsi és a sze­mélyzetis barátok lettek, egjTitt moziztak és söröztek. Néhány hét múlva, amikor a legény levelet kapott, hogy édesanyja végképp egyedül maradt, s jó lenné ha haza- marune, — az egész vállalat sajnálta, a kőművesek legjobb segédmunkásukat vesztették el. A zóta Tárnokon él, lírai ** hangú leveleket írogat a személyzetisnek, apjánál is többre becsülve őfc. Mp.gyí’.r László tsz-ek, amelyek nem kötöttek időben szerződést a gépállo­mással és utólag mégis kény­telenek voltak pótszerződést kötni, , zárszámadáskor érezték meg ezt a meggondolatlan in­tézkedést, hisz az éves tervbe nem állították be a gépállo­mási munkák költségeit, s ez az összeg év végén csökkentet­te a tagok jövedelmét. Általá­ban az a tapasztalat, hogy a tsz-ek túlméretezik saját gép- kapacitásukat, s ezért kénysze­rülnek aztán pótszerződés kö­tésre, gyakran akkor, amikor már elkéstek a munkával. Az üzemanyagmegtakarítást, az üresjáratok csökkentésével, gépkapcsoíSsokkal és gondo­sabb üzemanyagkezeléssel kí­vánják csökkenteni a traktoro­sok. Ez talán a verseny válla­lás egyik legnehezebben végre­hajtható pontja és az üzem­anyagkérdés nagy gond a szi­getvári gépállomáson is. Igaz, hogy egyes traktorosoknál elő­fordul, hogy gondatlanul keze­lik, vagy elhagyják, de ami még ennél is rosszabb, titok­ban el is adják az üzemanya­got, rendszerint termelőszövet­kezeteknek, vagy magánosok­nak is. De ez a ritkább eset, A traktorosok többsége becsü­letes, de a fennálló rendelke­zés — amin a szigetváriak vé­leménye szerint előbb-utóbb módosítani kell, — ezeket a becsületes, jószán­dékú traktorvezetőket is súlyt- ja. Tavaly ősszel például a szá­raz földeken törtek a gépek, két ekefej is megterhelte a traktort, s nem a traktoros volt az oka, hogy azonos meny- nyiségű üzemanyaggal, csak fe­le annyi munkát tudott elvé­gezni. A rendelet értelmében üzemanyagtúlfogyasztás címén levonták a keresetéből. Üzem­anyagmegtakarításért nem jár prémium, míg a túlfogyasztás­ért levonás jár. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy hosszabb időszakban, egy évben, vagy egy idényben az üzemanyagfogyasztás egyen súlyba, jön. Ha egy traktoros üzemanyagmegtakarítással zárja is az évet, azért őt köz­ben négyszer-ötször vagy több­ször is megbüntették, mert azokban a hónapokban éppen túlfogyasztással végzett. Kicsi tehát az egy hónap ennek le- méréséhez. A gépállomás dol­gozói mégis vállalták, a 4,1 százalékos üzemanyagmegta­karítást. Mert különösen a szo­cialista brigádokban sok ered­ményt érhetnek el a nevelő munkával is. A Harcos és Zrí­nyi brigád ebben az évben már elnyerte a szocialista bri­gád elmet, s most újabb öt brigád versenyez e dmért a szigetvári gépállomáson. K-né HÜSVÉTRA NÉVNAPRA SZÜLETÉSNAPRA 1 aiándék&zznn márkás töltőtollat Lacky 200,— Ft Jingxiong 123,— Fi Stylos m,— Ft Vénusz 83,— Ft Apolló 15,— Ft Grácia 56,— Ft Kapható minden szaküzlet­ben. 10990

Next

/
Oldalképek
Tartalom