Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
r IMS. ÁPRILIS 30. IVAPLé A csendes Don partján... Pjotr K törnie* a vesenszkájai kerületi pártbizottság egykori — ma már nyugdíjas — párttitkárát több mint három évtizedes barátság fűti Mihail Solo- hovhoz. A nagy szovjet író idős barátját nemrég meglátogatta a Lityera.umaja Gazeta tudósítója, akinek Lugojov megmutatta Solo- hov néhány levelét, és elmesélte több, irodalomtörténeti érdekessége emlékét Solo- hov életéről, munkájáról. — Ezek közül ismertetünk itt néhányat. 1941. október... Pjotr Kuzmdcs Lugovoj sok régi fényképet őriz Solohov- ról, családjáról, barátairól. Az egyik fénykép hátlapján: búcsúlevél és biztatás egy nagyon-nagyon nehéz napról, 1941. október 11-éről: „Drága barátom! Nagyszerű örömben és bánatban gazdag életet éltünk már eddig is le mi ketten. Te voltál, vagy és — bizonyos vagyok benne — leszel is a legjobb barátom. Ha ez a fénykép olykor emlékezetedbe idézi a csendes Dont, Veskit, és azt, aki mindig hűséges barátod volt és marad — neked is. nekem is könnyebb lesz elviselni mindazt, ami ránk következik. Tűz el nem égetheti, víz meg nem fojthatja a mi barátságunkat. Hiszek találkozásunkban és győzelmünkben az átkozott fasizmus felett! — Barátod, Solohov.” Hogyan született a „Feltört ugar“ címe? Egyszer, — emlékezik vissza Lugovoj — Solohov azzal állított be hozzám a pártbizottságra, hogy egy időre félreteszi a Csendes Don kéziratát, s új, a kolhoz- életről szóló regénybe kezd. Kiderült, hogy néhány fejezetet már meg is írt, és elküldte Moszkvába, a Novij Mir című folyóiratnak. A regénynek Solohov ezt a címet adta: „Vérrel és verítékkel”. — Néhány nap múlva távirat érkezett a Novij Mir szerkesztőségéből. Az írást elolvasták, tetszik, közölni fogják, de jó lenne a címéit megváltoztatni. A Solohovék nál összegyűlt baráti társaság megvitatta ezt az újságot. Igazság szerint azért jöttünk össze, hogy meghallgassuk az új regény elkészült fejezeteit. És Solohov olvasni kezdett Amikor eljutott odáig, hogy a kolhoztagok szántani kezdik a parlagföldeket, valaki felkiáltott: „Stop! Álljunk meg egy pillanatra. „Feltört ugar” — nem is lenne rossz cím”. — Solohovnafc, úgy tót- szik, tetszett az ötlet. Mindjárt el is sietett a postára és megtáviratozta a Novij Mimek. — A Feltört ugar első könyvét nagyon gyorsan, úgy emáéfcszena körülbelül egy év alatt megírta Solohov — folytatta Lugojov. — Megfeszített erővel dolgozott. Abban az időben nálunk csak éjfélig volt vülany. Amikor kikapcsolták az áramot, Mihail Alekszandrovics elővette a petróleumlámpát, és annak a fényénél írt ka- kasszódg. Előfordult, hogy reggel valamiért lementem hozzá. A lámpaüveg füstös, a petróleum elfogyott — mindjárt tudtam, hogy hajnalig virrasztót!. Akkor aztán fogta a kétcsövű puskát és irány: az erdő. Reggeli előtt „legyűrt” vagy húsz versztét, s frissen, kipihenten tért haza. A régi barátok—-ma Lugovoj elmondta, hogy Solohov most minden erejét „A hazáért harcoltak” című könyvére összpontosítja, melyhez új fejezeteket ír, és a már megjelent részt is átdolgozza. Meghívták a Nyizs- nyij-Ta@il-i munkások Í6, hogy segítséget adjon munkás hétköznapjai irodalmi megörökítéséhez. Rengeteg levelet kap, szinte a világ minden részéből, élénk érdeklődéssel követi a Szovjetunió és a világ életének eseményeit. Ma is nagy figyelmet fordít Vesenszkája mindennapjaira, a termés- eredményektől az iskolás- gyermekek tanulásáig mdn-j dened törődik. Emellett időt talál arra is, hogy fiatal írókkal foglalkozzék és továbbra is hódol kedves szórakozásainak: a vadászatnak és halászatnak. — Régebben nem tartottam volna lehetségesnek, hogy mindezt nyilvánosságra hozzam — fejezte be visz- szaemlékezéseit Lugovoj. — Leeutóbb azonban Solohov azt mondotta, hogy leveleit saját belátásom szerint felhasználhatom. Lehet, egy kicsit mérgelődik majd, hogy kiíecsegtem életünk „titkait”. De úgy gondolom, ezek a dolgok érdekesek a pártnak és a népnek is. Ezt meg is mondom neki legközelebbi találkozásunkkor, és . bizonyos vagyok benne, hogy nem sokáig haragszik majd rám. (Magyar Szó) Michelangelo remekműve tengerentúli útra kel? XXIII. János pápa Spellman amerikai bíboros kérésére úgy döntött; engedélyezi Michelangelo hírneves Pistájának New Yorkba szállítását, hogy ez a világhírű remekmű ott legyen az 1964. évi világkiállításon. Ez a pápai határozat komoly nézeteltérésre és ellenkezésre adott okot. Michelangelo művei ugyan szerepeltek már más nemzetközi kiállításon — egyik alkotását bemutatták a brüsszeli világkiállításon is —, de a Pietá eddig még sohasem hagyta el a Vatikán területét, becses kincs- j ként őrzik a Szt Péter templomban. A baloldali és liberális művészek, írók és egyetemi tanárok hevesen támadják a azentatya döntését Egyebek között felhozták art is, hogy 1930-ban, amikor a Leonardo da Vinci olasz hajó több páratlanul értékes műalkotást — Michelangelo Dávidját, Boti- celM és Rafael képeit, stb. — szállította a londoni kiállításra, nagy viharba került és az örökbecsű alkotások majdnem elpusztultak. Márpedig a tengerentúli szállítás még nagyobb kockázattal jár. Egyébként is a New York-i világkiállítás — állítják — nem érdemű meg ezt a megtiszteltetést, nyugodtan küldhetnének másolatot is. A katolikus körök ezzel szemben azzal védik a pápa döntését, hogy ez a Vatikán ügye, és a Pietá jó szolgálatot tehet a katolikus egyháznak a világkiállításon. . Marti Lantitól, ass. ismert finn regényírótól megkérdeztek mi hatott rá legmélyebben kéthetes szovjet körútja során. Az író egész sor érdekes benyomását sorolja fel (többek között beszámol az egyik regényéből készített dráma szovjet színpadon látott bemutatójáról is), és ezzel fejezd be nyilatkozatát: „Legmé’yebb élményem nem szovjet operák és színházak teljesítményéhez kapcsolódik: legjobban egy moszkvai utcai jelenet hatott rám. Késő éjjel finn nőtársaimmal hazafelé ballagtunk a hotel felé, amikor a Majakovszkij téren váratlan kép tárult elénk. Az emlékmű előtt egy feketehajú ifjú Májako vszkij-verseket mondott — mintegy önmagának. Ügy éreztem, maga a költő szol népéhez, és népe felel neki. Nincs ennél költőnek nagyobb jutalma”. Brecht diadalútja Franciaországban A Sonntag című berlini hetilapban André Müller beszámol Brecht színműveinek átütő sikereiről a francia közönség és a kritikusok között, öt évvel ezelőtt egy kis beavatott kör ismerte Brecht munkásságát Franciaországban. Az érdeklődés a Berliner Ensemble párizsi vendégszereplésével kezdődött. A francia színházak — köztük a legjelentősebbek — egész sora játszik jelenleg is Brechtet, vagy készül darabjainak előadására. Jean Viler az Állítsátok meg Arturo Uit! rendezéséért megkapta a francia kritikusok díját, melyet a legjobb külföldi bemutatóért ítélnek oda. A Récamier színházban a Sze- csuani jó embereket játsszák és a Galilei élete előadására készülnek. A Comedie Francaise, Moliére színháza a Simone Machard látomásainak bemutatását tervezi. A kritika a színházi évad szenzációjaként értékelte a Svejk a második világháborúban előadását a párizsi Champs Ely sees színházban. Az előadásról több mint háromszáz lelkes kritika jelent meg o lapokban. A színházi emberek, fordítók és esztéták, akik Brecht franciaországi népszerűsítésén dolgoznak, legnagyobbrészt a baloldal hívei. A hivatalos próbálkozások, hogy munkájukat megakadályozzák, teljesen csődbe jutottak. Brecht francia- országi hatásának mélységét — és jelentőségét — mutatja Artur Adamov esete is. Adamov az abszurd színház egyik vezéregyénisége, miután megismerkedett Brecht drámáival, hatásuk alatt elfordult korábbi irányától és a színház haladó, társadalomkritikai hivatásának hirdetője lett. ÍTO Újszerű Medea-előadás Moszkvában Nyikolaj Ohlopkov legújabb alkotása a moszkvai évad egyik eseménye: Euripidész Miedeájának újszerű előadása a sokezer nézőt befogadó Csajkovszkij-teremben. A rendezés gyökeresen szakít azzal a felfogással, amely a Medeábam csak „szerelmi drámát” látott. Ohlopkov a szovjet ember szemével olvasta, és értékesítette a szöveget, s Medea alakjában az igazságtáian- az ember megalázása elleni nagyszerű lázadást he- rizálja. Medea szembeszállt a királlyal, az istenekkel, a sorssal, hogy megőrizze emberi méltóságát. Ezt a mondanivalót gazdag eszközökkel szolgálja a nagyszabású rendezői munka. A főszerepeket alakító Jevgenyija, I. Szamojlov és az együttes többi tagja mellett egy szimfonikus zenekar, egy énekkar és egy női balett jelenik meg a hangversenydobogóra emlékeztető félkör alakú színpadon. Hemingway hőseinek új élete Az öreg halász és a tenger vetkezetekben értékesítik, és hőse, a ma is élő Anselxno nincsenek kiszolgáltatva a köz- Hemandez a kubai Kojimar vetítők kénye-kedvének. A rotate halászszövetkezetének tag- zoga viskók helyébe új, rno- ja. Cojimarban akárcsak Kuba ' dem blokkok épülnek. He- más falvaiban és városaiban, mingway hőse ma népével a 'forradalom gyökeresen meg- együtt a forradalom útjára léváltoztatta az életet A hala- pett, és végre nem egyedül toszok erős motoros bárkákon dúl harcba a természet erői dolgoznak, a fogóst pedig sző- ellen. », A „rakéta drámaíró“ — Lope de Yega A gyorskezű mesterről rengeteg apróságot jegyeztek fel, sok anekdota-könyv kedvenc szereplője. Montal- van, Lope de Vega egyik tanítványa így számolt be hírneves és páratlanul gyorsan dolgozó tanítójának munkamódszeréről: — Közösen irtunk komédiát. Mind a ketten befejeztünk egy-egy felvonást, a harmadikat eltettük másnapra. Elhatároztam, hogy megelőzöm öreg mesteremet. Éjfél után elkezdtem dolgozni, és tíz órakor délelőtt szaladok kész alkotásommal Vegához. Lope de Vega már a kertjében volt, éppen egy narancsfát vett munkába, amely lefagyott az éjjel. , — Nos, mesterem — fordultam sugárzó arccal feléje —, befejeztem a fél harmadik felvonást. — Én is az enyémet. FölA világ munkásai és művészei mindenütt síkraszálltak Siqueiros, a kommunista mexikói művéss védelméért. Az alábbiakban részleteket közlünk Benato Guttuso, a nagy olasz realista festő és harcos leveléből. A nyilatkozat teljes szövege megjelent as Unitábaa. Siqueiros a világ modern művészetének egyik legnagyobb képviselője... Jósé Clemente Orozcowal és Diego Riverával együtt a realista mexikói iskola megteremtői. i. A mexikói festők, a parasztsággal, munkássággal élen jártak e forradalomban, s e művészek alkotásai az agitáció igen hatásos eszközévé váltak. Festeni kezdtek épületeik, iskoláik, kórházaik, főiskoláik falaira, s e festészet kifejező ereje rövid idő alatt nemcsak Mexikóban, de egész Amerikában visszhangot keltett. Orozcovval és Riverával együtt Sequeiros volt a modern amerikai festészet szülőatyja. Közép-Amerikától Dél- és Észak- Amerikáig terjedt művészetük hatása. Festészetükhöz kapcsolódik a két világháború között az amerikai költészet és irodalom nagy része, s festészetük rokon a két nagy amerikai: Whitman és Poe költészetével. ,. Most egy mexikói bíróság nyolc évi börtönre ítéli azoknak a férfiaknak egyikét, akik megteremtették Mexikót. Smwa Siquetiós! Mi, olasz kommunista festők és értelmiségiek szívünkre ölelünk Téged, David Alfaro elvtárs, egész testvériségünkkel, minden szolidaritásunkkal, teljes együttérzésünkkel! Veled együtt öleljük magunkhoz élet- . társadat, Angelicát, lányodat, unokádat. Velük együtt várunk rád! Biztosak vagyunk abban... hogy egy újabb per igazságot szolgáltat neked és ikitörli a mexikói történelemből ezt a szégyent. INTERJt A MŰVÉSSZEL Slquefrost felkenate börtönében a Vistaso című hetilap munkatársa; az interjú során megkérdezte: — Miért lépett a kommunizmus útjára? Mit látott a kommunizmusban? — Nem véletlenül és nem meggondolatlanul léptem a kommunista pártba. 1919-ben Európába utaztam. Ar- genibeuilbem, Párizs közeliében dolgoztam egy műteremben, ahol sok kommunistával ismerkedtem meg. Később beléptem a Mexikói Kommunista Pártba. Akkor lebt a pánt hivatalos lapja a Machete, amelyet Diego — Nem felelt azonban arra * kérdésemre, hogy mit látott a kommunizmusban. — A kommunizmust mindenek előtt olyan tanításnak fogom fel, amely utat mutat az ember felszabadulására, bárminemű kizsákmányolás alól, a legtökéletesebb és legmodernebb társadalom megteremtésére. — Hogy ismerkedett meg Diego Riverával? — Rivera 1909-ben már híres művészként tért vissza Európából. Apám azt tanácsolta, mutassam meg Riviérának rajzaimat. Akkoriban legjobban a baseball érdekelt, a rajzolás kevésbé. Mégis kénytelen voltam összekötőim néhány vázlatot, és elmenni megmutatni a Maestronak. Éppen akkor értem a kiállításra, amikor Riviérát újságírók vették körül. Megnézte rajzaimat, megdicsérte, és ezt a másnapi újságban megírták a fültanú újságírók A művész elgondolkozik, majd < kel a szavakkal búcsúzik: — Igazságtalanság börtönbe olyan embert, akinek sesnmá bűne nincs, és még nagyobb igazságtalanság, ha ez ez ember művész, vagy tudós. Mert nemcsak emberi jogaitól fosztják meg, hanem az alkotás jogától is. Mi kommunisták, olyan világért küzdünk, amelyben nem fenyegeti börtön • becsületes emberi wag«; keltem ötkor, együUömben megírtam a darabot, és úgy találtam, keveset dolgoztam. Hamarjában megírtam negyven tercinát, alaposan megreggeliztem, és most itt vagyok, a kertben... Ilyen „rakéta sebességgel“ működött hát a páratlan spanyol mester, aki már életében zöldágra vergődött, nem kellett megvárnia, míg elhantolják, már jóval előbb kivívta magának a dicsőséget és minden földi jót megkaparintott. Érdemének tekintik azt is, hogy fellendítette a spanyol drámaírást. Amikor ontani kezdte darabjait, a j spanyol fővárosban csak két j istállóféle helyiség volt, j ahol néhány rongyos vándorszínész szórakoztatta a népet Akkor meg, amikor meghalt Madrid tele volt színházzal, a színészek otthon voltak és játszottak a nagyúri palotákban. Az úgynevezett komédiások száma meghaladta a kétezret Nem is csoda hát, hogy Sancho Pansa, Don Quijote-nak, a búsképű lovagnak hű társa ekképpen vélekedett: „A színészeket mindenki dédelgeti, tenyerén hordozza, pro- tezsálja, magasztalja; a legtöbben közülük ruházat és magatartás dolgában valóságos hercegek Valóban Lope de Vega érdeme, hogy a színjátszás körkedvelt lett Spanyolországban. Ö vette rá a népet, hogy fedetlen helyen, fáraó nap alatt zsibongjon és szorongjon (többnyire nappal tartották az előadásokat) és várja a színészek jelenését Nem csak drámát és verset irt tehát, hanem jócskán megemelte a színészek tekintélyét is. Ennek érdekében maga is megjelent a rivaldán, hol bohóc, bői pap szerepében. Ez lenne a nagy spanyolnak a dicsérete. Megvolt azonban áldva ezer hibával is, amit méltatói nagy bölcsen elhallgatnak. Roppant irigy azokra, akik mellette drámát mertek írni. Egy alkalommal előszót diktált titkárának nyomtatásra kész új színművéhez, melyet előző nap fejezett be. Ebben az előszóban a hihetetlen termé- kenységű drámaíró kemény szavaikkal illette vélt vetély- társát, névszerint Lope de Ruedát, amit a titkár feltűnő megrázkódtatással írt le. A Lope de Rueda ellen írt kifakadása így végződött: „A fecsegő Lope de Rueda most nyomorúságában és mindenkitől elfeledve hordja, mint valamelyik gyermek és semmirekellő, szégyenét ...” A titkár ismételte az utolsó szavakat: — ... szégyenét. Ezt olyan hangosam ejtette ki, hogy a drámaíró megborzongott. Hirtelen odaszaladt a titkárhoz, aki mereven és mozdulatlanul ült ott — holtan. Lope de Vega néhány nap múlva tudta meg, hogy szerencsétlen titkára nem volt más, mint Lope de Rueda drámaíró A lelki finomság nem tartozott költőnk jellemző tulajdonságai közé. Egyik életrajzírója feljegyezte róla, hogy fiatal korában egy csinos lánynak udvarolt, s mindenfélét füllentett neki, csakhogy ékszereit megkaparintsa. Miután ez megtörtén t* a lányt faképnél hagyta, és az eladott ékszerek órával apró szerelmi költségeit fedezte. Mindez persze nem ártott hírnevének, és amikor meghalt, temetése kilenc napig tartott, három püspök tartotta a gyászszertartást, és ezernyi vers, és dicshimnusz jelent meg halála hitére. Onnan merített ötletet, ahonnan lehetett. így A kertész kutyájának meséjét is egyik kortársától Augustin Moretótól vette kölcsön. — Legtöbb vígjátékában és drámájában pedig megtörtált eseteket vagy anekdotákat dolgozott fel. Mentségére szolgáljon, hogy ez akkoriban általános szokás volt De hát ki törődik ezzel, hisz de Vega „irodalmi szent” . tett* s 1
