Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

mt Április at NAPLÓ 5

A „rakétadaru“ kezelője

Újra megnyílt a Vidámpark

Tegnap délután 1 órakor ragyogó napsütésben megnyílott a pécsiek kedvence, a Vidámpark. A játékok friss színekben „újjáöltöztetve” fogadták a látogatókat. Társat kapott a törpe~ busz, go-kart szalad már a kisautók után és elkészült egy új játékpavilon is. Az első látogatók között ott volt a Párizsi Jégrevű három szólótáncosa is. Képünkön: Rita Biancardi francia, Hanne Bogh-Andersen dán szólótáncosnő, a volánnál pedig a volt világ-, olimpiai- és Európa-bajnok osztrák Sissy Schwarz.

Foto: Erb.

Baranyában rendezik a dunántúli irodalmi színpadok tájbemutatójáfr

A gyárkémény magasságú acéloszlop valóban hasonlít a kilövésre előkésztíett rakétához. Robosztus merevítő traverzei fölött szűk kürtőnyílás, amelyben 81 hágcsós füg gőleges laj torna vezet fel a vezérlő fülkébe.

Amikor megmásztak, engem küldött előre Gál Benedek s nem is annyira udvariasságból, mint inkább biztonsági okok miatt. Azt mond ta, egyszer már megjárta egy vendéggel, akit középúton kapott el a tériszony, vagy inkább a légszomj s bizony ..hátiban” kellett vissza cipelnie a „kilövőhelyre”.

De már fent is vagyunk, s nagyon jól esik Gál Benedek elismerő pillantása, hogy megmenekedett „nyomasztó” gondjaitól.

Miért ne dicsekedjek azzal, hogy idefent egy kicsit amolyan „gagarimi” érzelmek fogják meg az embert, amikor kitekint az ovális ablaknyilá- sokon, vagy amikor egy pillanatra letelepszik a biztonsági szíjakkal felszerelt szivacsos ülésre. Különösen amikor a darú „pilótája” még meg is nyomta a hajókürt hangú jelzőgombot: — Megérkeztünk, biztonságban vagyunk... A figyelő ablakon át szédítően mered az ég felé a „rakéta má sodik lépcsője ”,

a dara 25 méteres gémje

s ha nem lógna a végén a „kontinerbe” kapaszkodó acél sodrony, talán fel is emelkednénk.

Aztán újra felbőg a jelződuda és a fülke egyetlen műszerén forogni kezd a számokkal tűzdelt fehér tárcsa és lent szédítő mélyen 4 ton nányi terhével megrendül a kóntiner. A gém ostora megfeszül, s néhány másodperccel később már ott is van az arasznyinak tünű emelet födémjén a tégla, a kevert beton. így engedelmeskedik hát a Herkules erejű „égi mal- teroslegény” egyetlen pallérjának Gál Benedeknek;

Beszéljünk most egy keveset róla is. Gál Benedekről. Hogyan „jutott fel” a 81 hágcsós vezérlőfülkébe, amikor nem is olyan sok évvel ezelőtt még az emeletmagasságban dolgozó kőműveseket is megcsodálta. Füzesabonyban, ahol felnevelkedett a eséplő-elevá tor volt a legnagyobb alkotmány, arra „vellázta” fel a félréhullott búzaszalmát, aztán kijárt a földekre, kaszálókra is, aszerint, ahogy a gaz dák felfogadták. De lassanként elkoptak a nagygazdák, el a „félfogadás«*”, élni pedig valamiből kellett azután is. így keveredett fel Pestre, a csepeli posztógyárba, ahol éveken át bálabordásra osztották be.

Itt határozta d, hogy mesterséget tanai.

Olyat, amihez nem faeQenek

hosszú esztendők. így lett hat hónap alatt villanyszerelő segéd s így került le annakidején Pen telére is, ahol már javában épültek a kohók, s ahol először csodálta meg az acél-, daruk erjét. így emlékezik:

— Nem is tudom elmondani, milyen benyomást tett rám csupán a puszta látványa is. Mintha önmagától élne, mozogna, gondolkozna, úgy fordult, markolt, emelt, óvatosan, pontosan. Mintha nem is „őt”, hanem „ő” irányította volna az embereket, mintha óvta volna őket a bajtól, balesettől.

Ekkor határozta él. hogy darukezelő lesz s itt is a „rokonszakma” adta hozza a segítségét. A villanyszerelő mesterségtől csak egy lépés volt az elektromos meghajtású gép megismerése. Azóta kis híján 12 esztendeje, hogy végig „tapasztalta” szinte valamennyi típusát a toronydaruknak, végigjárta velük Inota, Miskolc, Tokaj, Kaposvár környékét, hogy végül is itt telepedjék le Pécsett. S itt érte „darus” pályafutásának legszebb jutalma is. Itt kapta meg teljes önállósággal a „rakéta <iarut”, amely bői talán hat példány dolgozik fkz egész országban. Igaz, hogy csak én kereszteltem eí saké- fadaruoafc, mert megvár*

nek az eredeti s nem kevésbé „férfias” neve is: „Rapid III/l” Katonásan frappáns név. És micsoda tulajdonságok?

Megtudom, hogy valamelyik áldozatul kiszemelt „ikertestvérén” teher-, illetve töréspró bát hajtottak végre s a karcsú

acéltorony gémje csak a 140 tonnás terhelésnél roppant meg. Egyéb előnyei? Nem kell hozzá fordítókorong, öt-tíz mé teres sugarú körben könnyedén „perdül” meg saját tengelyén. És milyen

egyszerű a kezelése.

Két karmánykerék, egyikkel az emelést, a szállítást, a másikkal az élőre-hátrasdklást, a fordulatot dirigálják szinte centiméteres pontossággal.

Ha továbbra is Gál Benedeket kérdezem, több mint valószínű, a gép dicséretével fejezném be a riportot. Szerencsémre találkoztam Lábady Andrással is, az építés vezeErdekes hangverseny lesz 24-én, kedden este 7 órakor a Liszt-teremben: a Zeneművészeti Szakiskola hangversenyt rendez végzős tanárképzősei számára. Az intézet újszerű és tanulságos kezdeményezést indít el ezzel a rendezvénnyel; örülnénk, ha hagyománnyá alakulna s évenként megis- mételődnék.

Ezen a hangversenyen — amelyre nagy izgalommal és lelkesedéssel készülnek a szereplő növendékek — mutatkoznak be a leendő új ének-, zongora-, hegedű-, gordonka-, fűtőjével, s így feljegyezhettem Gál Benedek jó tulajdonságait is.

— Nagyszerű ember. Ügyességénél, munkaszereteténél talán csak a szerénysége nagyobb. Nem szereti, ha dicsérik, pedig sokszor okot ad rá

így tudom meg, hogy Gél Benedek szinte kitalálja a „szakik” gondolatait is. Odafent az „őrtoronyból” mindent látni. Azt is, ha kifogyott a „matéria”, azt is, ha valamelyik kőműves tűnődve megáll, vagy éppen feltekint hozzá valamilyen kimondatlan kérelemmel. Gál Benedek pedig minden esetben eltalálja e gondolatokat, elcsípi ezeket a jelzéseket. Élég csak annyit látnia, hogy a falon, vagy az álláson félreteszi valaki a simító*, vagy a „fándlit”, és ő már tudja, hogy „malter” vagy tégla kell S már szólal is a „hajóduda”, már mozdul is a „gém”, hogy megserkentse az „anyagosokat”. Csak oda kell „robbantani” közéjük a konti- nert. Aztán, ha jókedve van, néha még az elemózsnás ' csomagot is gémmel szállítja fel az állásokra. Rajta kívül kevés „darus” tudja olyan gyengéden helyére tenni a több má zsás gerendát, amit szinte be- letapinit, beleilleszt az ágyába

Néha „virtust odikM is.

Előbbi munkahelyén, Uj-Me- csekalján külön „párbajt” vfAz elmúlt évek során jelentős anyagi fedezetet merítettek ki a kulturális szemlék megyei bemutatóinak lebonyolítása. Ezzel szemben egy-egy művészeti ág bemutatóját csak néhány száz ember nézhette végig. Az általánosan elfogadott

vola- és szolfézstanárok, elbúcsúzván szeretett alma materüktől, amelyben utána a képesítő vizsgálatok komoly időszaka következik, hogy majd mint okleveles zenetanárok, folytassák értékes művészi és pedagógus tevékenységüket.

Az esten közreműködik az évfolyam osztályfőnöke, Botvay Henrik hegedűművész-tanár. Jegyek a szakiskola irodájában és a közreműködőknél válthatók. Plakát hiányában ezúton hív meg minden érdeklődői a rendezőség.

vott az anyagosokkal. Az volt a tét, hogy a darusnak kell-e várakoznia az anyagosokra, j vagy azoknak a darusra. Nem tudni már pontosan ki lett a j győztes, de annyi bizonyos, j hogy az a háromemeletes ház j rekordidő alatt került tető alá. j

Azt is az építésvezető mond 1 ta el, hogy Gál Benedek rend- ; kívül ambiciózus ember más j tekintetben is. Nagyszerű rádiójavító és legújabban televízióműszerész tanfolyamra is jelentkezett, ahol hamarosan megszerzi a képesítést. — S mindezt hat elemivel vere- kedte ki magának. De azt már tőle kérdeztem meg, hogy ennyi ügyességgel, energiával megmara«i-e a hat elemi mellett.

— Ha egy kicsit helyrerázódtunk anyagilag, s ha majd lakást is kapok, akkor hozzáfogok. Annyira, hogy eljuthassak legalább a technikumig. Ez a szakma is fejlődik. Ki tudja, hogy egy év múlva milyen darut bíznak rám. Szép mesterség ez és mindig szebb lesz, mindig bonyolultabb, követelőzőbb.

Szép, nagyszerű mesterség, s kevés szakmában mutatkozik ilyen gyorsan, ilyen kézzelfoghatóan az eredmény. A daru alatt épülő egyetemi város erre a legnagyobb bizonyság. És ezt innen a vezér! őf ül kéből lát ni a legjobban, a legszebben.

— P. Gy. —

gyakorlat ugyanis az, hogv a kiváló csoportok egy műsor keretében rövid produkciókkal lépnek fel. így előfordul*,4 hogy néhány perces szerepeltetés érdekében ezer forintos buszköltségeket fizettek ki cső portok szállítására. A tapasztalatok alapján született az új ötlet, mely szerint a kiváló együttesek önálló műsorokkal készülnek fel, a kisebbek esetleg társulnak egy közeli csoporttal, s a megye egy-egy községében szerepelnek. így elérhető, hogy a kis lélekszámú falvakról jellegzetes Baranyában ugyanannyi összegért úgy tudnak csoportokat mozgatni. hogy a múlt évi 4 különböző művészeti ág bemutató helyett tizennégy községben adnak a szemle legfelkészültebb együttesei műsort,

Május 19-étől 27-édg rendezik meg Pécseit és Baranya nagyobb művelődési házaiban az irodalmi színpadok dunántúli területi bemutatóját.

Május 19-én este a bőrgyár kultúrtermében a Nagyatádi Irodalmi Színpad „Villanások a homályban” és a Zalaszent- gróti Irodalmi Színpad „Ka- rinthy-est”-jét, a Szentlőrincn Irodalmi Színpad pedig „Egy életen át” c. műsorát mutatja be.

Május 20-án Szigetváron a Tolnai Munkás Irodalmi Színpad: „Szikratávirat”, Mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház Irodalmi Színpada Szigetváron „Vidám zenés fejtörő” c. műsorával szerepel.

Május 26-án a Székesfehérvári Építők Irodalmi Színpadát Komlón látják vendégül, ahol „Ut a csillagokba” c. szavalóestjükkel szerepelnek. Az Uj-Mecsekaljai Ifjúsági Irodalmi Színpad pedig a „Héttollú madár” c. műsorával szerepel.

Május 27-én délelőtt 10 órakor a Pécs Városi Művelődési Házban a Győri Irodalmi Színpad „Optimista tragédia”, a Szombathelyi Radnóti Miklós Irodalmi Színpad „A legdrágább” c. műsora kerül bemutatásra. Délután pedig a szerepelt csoportok részvételével ugyancsak a városi művelődési házban értékelő ankétot rendeznek.

A Műegyetem aulájában meg nyílt „Az egyetem az iparért” címmel az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem szak mai bemutató kiállítása. A kiállítást dr. Pelik József egyetemi tanár, tudományos rektor helyettes nyitotta meg. A kiállítás két hétig marad nyitva. A képen: Killián József építésügyi miniszterhelyettes a kiállításon.

MTT foto — Bojár Sándor felt.

ÖT HÓNAPJA DOLGOZIK Romsics Tibor Baksán. Még novemberben szólt neki Baksai Gyula, az elnök, akit jól ismert a pécsi gazdaságból, „Nem jönnél át hozzám te Tibor? Sok új gépet kapunk, gépesítjük a tsz-t. Te len nél a gépcsoportvezető. Gondold meg a dolgot”.

Aztán jött is az első szóra, és nem bánta meg. Jól ítélte meg Baksai Gyulát, mikor bízott a szavában. Ügyes ember az már biztos. Hogy csinálta, hogy sem, lényeg az, hogy a semmiből néhány hónap alatt olyan traktoros és szerelő gárdát verbuvált a bakjai Ezüst- kalász Tsz-be, hogy a környéken nincs jobb. A rossz nyelvek szerint még a szomszédos ócsárdi gépállomás is örülhetne ilyen gárdáitok. Jöttek a pécsi gazdaságból, a szent- lőrinci gépállomásról, meg még ki tudja honnan nem. Többségben persze baksai lakosok, I s talán legjobban ez vonzotta őket: hazamenni.

No meg az új gépek. Romaics Tibornak is ! örült a szive, mikor sorban megérkeztek a ■ vadonat új lánctalpasok. Utosok és Zetorok, I meg a kis Maulwurf. Ami a munka szervezé- [ sét illeti, Romsics Tibor észre sem veszi, hogy már nem állami gazdaságban, hanem tsz-ben ; dolgozik. Igaz, a műhelyek még nincsenek olyan jól felszerelve, kicsik is, de a munka úgy megy, mint a karikacsapás. Az üzemanyagot jegyre adja ki, az üzemanyag-telepet körülkerítették, lelakatolták. Sok a kis motor a faluban, meg kell őrizni a benzint, de hát ez a dolgok rendje módja. A gépudvart is körül kerítették, ott sorakoznak a munkagépek, mindig leápolva, s ha egy traktoros bejön, csak rákapcsolja a munkagépeket, aztán indul hat a munkába.

j HÁROM HÓNAPJA dolgozik együtt a bri- í gád. Sok felől jöttek, de már baksaiak. S ezt I nem csak az egyforma zöld munkaruha jelzi, amit már a tsz vásárolt nekik, de a szívükben 1 sem vágyódnak máshova. Összeszoktak,

Egy hónapja jutott az eszébe az a gondolat, mi lenne, ha megpályáznák a szocialista brigád címet. Először csak egy-két emberrel beszélt, mit szólnak hozzá? Vil bácsi, az idős, mindenki által tisztelt Vil bácsi, a kovács, azt moitdta, rendben van. Igaz, ö már öreg, de tanulni azért szeret, s hfl ez is benne van a versenyben, hát tanul, mert még rá is fér. Ér ha Vil bácsi hajlandó továbbképezni magát miért ne a fiatalabbak is? Műszakváltáskoi egyik este összehívta a brigádot, beszélt neki. a versenyről, de csak úgy általában, ilyesmi ben nem volt nagyon járatos. Az emberek, nek tetszett a dolog, de igazából senki serr. volt tisztában azzal, hogy mi is egy szociálist: címért küzdő brigád feladata. Így aztán a dolog annyiban maradt.

PÉNTEKEN, az esti műszakváltáskor, újra összejött a brigád. A nappalosok porosán, olajosán, csak amúgy, ahogy a gépről leszálltak, az éjszakások kipihenten, friso -n, kimosakodva. Romsics Tibor a legutóbbi alkalomra gondolva, kissé izgatott volt, hátha ■ legint nem sikerül megmagyarázni, mit is akar. De felesleges volt. Amikor a termelési vállalásokról beszélt; az emberek bólogattak, új gépekkel el. lehet érni, miért ne. A gépeket már hetek kel ezelőtt átvették a traktorosok szocialista megőrzésre, csak néhánynak nem jutott, de ezeket az új gépeket is már mindennap vár ják.

RÖVID, DE TARTALMAS ülés volt ez az első. Megalakult hát a megye első tsz-gépesi- t-ési brigádja, mely a szocialista cím elnyerését tűzte célul. Romsics Tibor brigádja olyan versenyt hirdetett meg, mely sokra kötelez, de ez a kötelezettség szebbé, gazdagabbá teszi nemcsak a Romsics-brigád, de az egész szö- vetkezet éleiét,

rs Itac -5

Harmadéves zenetanár-jetf'tek hangversenye

Űj kezdeményezés a kulturális szemle megyei bemutatóinak lebonyolítására