Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

’ ms. Április a, wmö 3 Ügyrend, amely a gyakorlatban már bevált Beszélgetés Tamás Károllyal, a pécsi járási tanács előadójával, most elkészült tanulmányáról Országosan is nagy érdeklő­désre tarthat számot két fia­tal pécsi szakember, Tamás Károly és Umfics József most elkészült tanulmánya, mely­ben kidolgozták a termelőszö­vetkezetek egységes gépesíté­si javaslatát. A javaslat egy példányát a Földművelésügyi ífinisztérium illetékeseihez küldték fel áttanulmányozás­ra. De amíg a döntés megerke zik, a szerzők addig sem zár- ' Iák íróasztalba munkájukat ifit'..járás tsz-vezetőinek nagy . része már ismeri a még nem hivatalos ügyrendet, sőt né- ^ hány termelőszövetkezetben, Baksán, Űjpetrén, Szabad­szentkirályon, vagy Belvárd- gyulán már a gyakorlatban is ki­próbálták és sikerrel al­kalmazzák. Tamás Károlytól a dolog ér­telmi szerzőjétől kérdeztük meg, mi késztette arra, hogy kidolgozza ezt a mindenre ki­terjedő tanulmányt? — Tavaly novemberben ke­rültem a pécsi járáshoz gépe­sítési előadónak a Pécsi Álla­mi Gazdaságból, ahol gépmű­helyvezető voltam. Meglehe­tős zűrzavar fogadott Egyre több gépet vásároltak a tsz- ek, a jelenlegi tsz géppark el­éri a 132 erőgépet, értékben pedig a 26 milliót Azonban szakember meg hozzáértés hiányában sok tsz-ben, pl. Pellérden, Bakonyán, de so­rolhatnék még jó néhányat a gépek kihasználása rossz volt — A nem egységes bérezés következtében megindult a traktorosok áramlása. Ha az egyik tsz nem fizetett eleget oda mentek, ahol többet ígér­tek. Így csak az elmúlt évben közel 30 traktoros változtatott munkahelyet a járásban. A gépek javítása és karbantar­tása is szervezetlenül ment s ezek a tényezők ha tovább fajulnak, elkerülhetetlenül az értékes gépek korai elhaszná­lódásához, a tsz-ek gazdálko­dási eredményének csökkené­séhez vezettek votoa. Ez kész­tetett arra, hogy elkészítsem a szóban forgó ügyrendi javas­latot. A terjedelmes tanulmány a tsz-gépesítéssei kapcsolatos minden aktuális problémakört érint. Mégis, melyek azok a főbb szempontok, melyeknek bevezetését javasolják? — Mindenekelőtt egységes bérezést javasolunk, mert az érvényben lévő bérezés nem tette érdekeltté, illetve nem kötötte helyhez a traktoroso­kat. Javasoljuk műszaknor- mánkinti 2 munkaegység jó­váírását. A szabad&zentki rályi tsz-ben már bevezették ezt a módszert. — Javasoljuk továbbá min­den 5 vagy ennél több erőgép­pel rendelkező tsz-ben gépesí­tési brigádvezető beállítását, meghatározva annak pontos munkakörét. Járásunkban ed­dig négy termelőszövetkezet állított be ilyen szakem­bert, akik csaknem kivétel nélkül a Pécsi Állami Gazdaságból ke­rültek ki. Ezenkívül 78 trak­torost küldtünk el eddig a já­rásból gépszerelői és egyéb szakmai továbbképzésre Pá­pára. A tsz gépcsoport veze­tők pedig őszre műszaki tech­nikumban tanulnak tovább. — Az ügyrendben pontosan kidolgoztuk, hogy a tsz-gépja- vításokat és karbantartást mi­lyen időközönként és milyen módon végezzék el, hogyan szervezzék meg a főjavításo­kat. Az ügyrend egyik pontja azt is javasolja, hogy a tsz traktoros brigádvezető mindig legyen jelen, mikor a főjaví­tásra beküldött gépet a gépál­lomáson szétszedik és a hiba jegyzőkönyvet felveszik. Javasoljuk, hogy a tsz-ek a főjavításokat a fejlettebb, tech nológiailag jól felszerelt gép­állomási javítóműhelyekkel végeztessék el, mert így ol­csóbb a javítás. — Az alacsonyabb fokú karban tartásokat és javításo­kat a tsz-ek maguk is elvé­gezhetik. Az ötéves terv so­rán a pécsi járásban nyolc gépkarbantartó központot hozunk létre, nyolc szövetkezetben, ezzel mentesítjük a gépállomásokat az apróbb javításoktól. Más­részt a karbantartó közpon­tokban dolgozó szakemberek már a kisebb javítások idején jól megismerik a gépeket és ha főjavításra kerül, már tud­ják a baj okát és azt is, hogy ezt milyen költséggel lehet főjavítani, vagy felújítani. — A téli gépjavítások he­lyett javasoljuk a körforgás­szerű gépjavítási rendszert, hisz egy téli szezonban az AGEOKER sem tud minden anyagigényt kielégíteni, és a műhelyek térfogata, meg a je­lenlegi szűkös szakember- gárda sem bírja el ezt a rö­vid ideig tartó de nagy meg­terhelést. Ha a tsz-ek nem té­len, de éves körforgásban ja­víttatják meg gépeiket, akkor a gépállomások javítóműhe­lyeiben sem lesz torlódás, ha­vonta, legfeljebb 8—10 gép főjavítását kell elvégezniük. Javasoltuk továbbá, hogy a tsz-ek végezzenek normálhold önköltségi számítást, így mér­hetik a gazdaságosságot. Ez természetesen csak né­hány kiragadott pontja tanul­mányunknak. A minisztéri­umból még nem érkezett meg a döntés, de járásunk terme­lőszövetkezeti vezetőinek tet­szik a javaslat, ez alapján kezdték meg sorra a tsz gép­csoportok szervezését. Egyelő­re sikerrel. „Ármány és Mimóza" A vasast Petőfi-bánya második szintjén ** szálltunk ki a kasból négy idősebb bá­nyásszal. Nem messzire az aknarakodótól a földalatti istállóban békésen ropogtatta öt ló a száraz szénát. — Vakok? — kérdeztem a lovak felé intve. — Mért lennének vakok? — kérdezett vissza a mellettem lévő testes bányász. — Azt mondják, hogy a bányában megva­kulnak a lovak. — válaszoltam neki. — Nem igaz az. Ha vakok lennének, akkor itt sem tudnának a jó irányba menni. De mitől vakulnának meg? A lóvezető világít előttük. Egyébként a sötétségtől még egy ló se vakult meg, legfeljebb a megerőltetéstől. Nézzük a jó erőben lévő lovakat. Tiszta minden, a lovak is meg az istálló is. Tovább firtatom a bányalovakkal kapcsolatos dolgo­kat, s megkérdem a mellettem állót: — Hát a többlet csille? És a műszak vége? A' se igaz? — Abban már van valami — mondja, de nem egyenesen nekem, hanem az egész társa­ságnak, majd odafordul a szomszédjához. — IVi:>s V te valamit, hisz lóvezető voltál. — Mit mondjak? Ti is voltatok lóvezetők, az* hiszem kevés olyan öreg bányász van itt, aki ne úgy kezdte volna a pályafutását. — Elh Ugat és az egyik lovat simogatja. — Tudja — fordul hozzám a mellettem álló testes — mi is próbálkoztunk néha tizenhá­rom, tizennégy csillével is, de nem ment. Gon­doltuk, hogy három vonat helyett négyet Ír­hatunk, ha többet elhúz a ló. Induláskor per­sze minden csille kaitant egyet, s ha több tv-T- tíznél, már el sem indult. Jobban tudott számolni, mint némelyik csillés. — Nevetnek a többiek is a mondáson, majd az aknász szól közbe: __ A sicht végét még pontosabban jelez­ték mint a felügyelő doxája. Hiába fogtuk a csillék elé, nem vitte, toporzékolt, rugdalód- zott. eztán irány az istálló. __ Mondok én ennél érdekesebbet, ha ér­dekli? — néz rám a középütt álló magas bányász. Bólintoltam, hogy mondja csak nyu­godtan. , __ Még az én időmben volt, hogy az Andras­a knán levittek egy fiatal lovat. Nem is volt rá semmi panasz, dolgozott rendesen, de ne- hárv év múlva úgy megerősödött, meghízott, hogy nem lehetett vele bírni Szóval olyan bővérű ló tet£ belőle,. hogy nem bírtunk vele, szétrúgta még a csilléket is. Az állatorvos mondja, hogy fel kell vinni és lejára.ni. Vezet­jük a kashoz, de nem bírtuk felhozni ügy meghízott, hogy nem fért be a kasba. Szegény élve nem is látta meg a napvilágot... Űgylátszik bele melegedtünk a bányalovak történetébe, mert kérés nélkül is újabb anek­doták kerülnek elő. A testes biztatja az ak­nászt: — Mond el a Mimózát, hogy mit csinált Szabóval. — Az tényleg érdekes volt — mondja az — szép kis kanca ló volt a Mimóza. O'yan se­rény jó dolgos fajta, Szabó meg fordítottja, nagyon szerette a pityókát. Egyik esetben ki­fogás után a Mimóza félig már bent volt az istállóban, Szabó meg, akiben volt egy kis nyomás, az ostorával rácsapott egy nagyo. a ló fenekére és ment tovább. A Mimóza be­lépett, aztán visszofordult az istállóból, utána ugrott Szabónak és úgy odarúg a az ácsolat- hoz, hogy úgy vitték ki a bányából. Később abba halt bele. — A legjobb eset, már egy kicsit nevetséges is, ugyancsak Pécsbányatelepen történt — mondja a magas sovány. — Ismerős ott? — kérdi tőlem az aknász. — Igen. — mondom neki. — Tudja hol van a kisvendéglő? Ott a hentes mögött. Nahát az valamikor lóistálló volt. De amikor megcsappantak a lovak, ak­kor átalakították vendéglőnek. Nem tudom mi a neve, de nem is lényeges, mert most mindenki csak „Armány"-nak hívja. Űgylátszik a többiek se ismerik a történetet, mert biztatják az aknászt, hogy mesélje el Az aknász mondja is: — Vagy két éve már vendéglő volt az is­tálló helyén, amikor az aknáböl felhoztak egy lovat. A lóvezető amikor kijöttek a kas­ból, odakötötte az Ármányt — az volt a ló neve — egy fához és elment valahova. A ló megunta a várakozást, lerántotta a kötőféket 7 fáról és irány az istálló, azaz hogy a kis­vendéglő. Ott jó hangulatban poharaztak az emberek, az ajtó tárva-nyitva volt, s egyszer csak berobog az Ármány egyenesen a söntés- hez. — így igaz — ha hotázik a magas sovány. A zóta is csak Ármány csárda a neve a ™ pécsbányai vendéglőnek. (Gazdagh István) Lenin él a kommunizmus alkotásaiban Kilencvenkét évvel ezelőtt április 22-én született Vlagyi­mir Iljics Lenin, a nagyszerű ember, a népvezér, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a világ első szocialista állatná'- nak megalapítója. A leninizmus, ez az örökké élő és diadalmas tanítás nap­jainkban világszerte milliók teremtő lelkesedésének, gon­dolkodásának és tetteinek ki­apadhatatlan forrása. Lenin halhatatlan eszméi megvaló­sulnak — és különösen impo­zánsan öltenek testet az SZKP XXII. kongresszusán elfoga­dott új pártprogramban. Leninizmus első nagy dia­dalai óta, (a Nagy Október óta eltelt négy évtizednél alig több idő óta) világinál ctű győ­zelmet arattak Lenin eszméi. A kommunizmus legyőzhetet­len erővé vált. Elég, ha napjaink néhány bizonyító erejű tényét tekint­jük csak át, máris látjuk, hogy Lenin álmai ma már valósággá válnak és betelje­sülnek. A szovjet emberek mai nemzedéke megéri a kommu­nizmust, a világ népei pedig egyre szabadabban és mind nagyobb l-'kesedéssel követik ezt a példát. 4lehazandr Prokofjev: K T, Ö ÍR TE 1 •. .Hős kor zene dalt. Tettek éneklik meg a diadalt. Dicséretét a pártnak — hogy a harcok. Küzdelmek útján ide vezetett S a belé vetett hitben egybeforrott Népek családja fog testvérkezet. Olcsón vett győzeUemmel sosem áltat A párt, ha hiv. S mennek tömött sorok. Blborszin csillagától fényben árad Minden nehéz műnk, kapaszkodónk, A hétéves terv első két esz'endejében többet tettek a szovjet emberek a kommunizmus épí­tésének meggyorsításáért, mint amennyit ter­veztek. Az ipari termelés az előirányzott 11 százalék helyett a valóságban 22,1 százalék­kal növekedett A Szovjetunió, mint egy űrhajó, nagy se­bességgel halad a célja felé. Az ország fejlő­désének ütemét a legmegbízhatóbb tudomány­ra, a leninizmusra alapozva a Kommunista Párt szabja meg. A hétéves terv har­madik éve még nagyobb eredményekben gazdag. A magnyitogorszki kohászati kombi­nátban épül az ország legnagyobb formázó üzeme. Leningrádban elkészüli a krimi csil­lagvizsgáló hatalmas tükrös távcsövének csi­szolt tükre. Ukrajna ismét gazdagabb lett egy cukorgyárral. A sztalinabadi selyemkombiná­tot most automatizálják. Gorkijban a Vörös Szormovo gyárban már működik a második folytonos acélleöntő berendezés. Moszkvában már dolgozik az új házgyár, amely 2i óra alatt egy négyemeletes ház építéséhez gyárt elegendő épületelemet. Befejezéshez közeledik a Moszkva—Irkutsz fővonal villamosít óta. Scsokinóban a Tula területen hamarosan fel­épül a nagy vegyipari kombinát. A szovjet tudósok serege a tudomány min­den ágában a gyakorlati élet szolgálatában áll, együttműködik a munkásokkal, koV oz- parasztokkal. A szovjet külpolitika pedi( kö­vetkezetesen küzd az általános és telje e- szerelésért, fegyvertelen, békés világén a gyarmatosítás végleges felszámolásáért. A most folyó genfi leszerelési értekezleten is ezt bizonyí ja a Szovjetunió, amikor a meg­egyezésre törekszik, — Lenin útján, a len iz­mus szellemében. Napjaink küzdelmei és eredményei egyaránt bizonyítják: a kommu­nizmus az emberiség jövője! Gy K. Július 30-án az összes lapok közöltéik párt programterveze­tét, a kommunizmus felépíté­sének konkrét tervét, korunk legnagyszerűbb okmányát. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa 1961. október 17-től 31-ig. ülésezett s elfogadta a kommunizmus felépítésének programját Tavaly szeptemberben fel­avatták a volgán a XXII. párt- kongresszusról elnevezett ■’fő- művet Ez a világ legnagyobb vízierőműve. Az erőművel együtt épült fel egy új hatal­mas város, amelynek lakói egymilliónál is többen vannak már. 15 iskolával, kórházak­kal, kulturális intézményekké’ ellátva. Az erőmön* Waw-r- avatta fel. A k-' ^ "" pillanata. 7* Mentünk a göröngyös <**« Is* ha kellett. Nagy Októbertől mérjük az Időt. . Előre! Csak előre! — Ifin lelket Hű sorainkba a párt szava önt. Fordította: Körmőczi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom