Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-16 / 63. szám

»«a. március I«. I^APSLÖ 5 „Miért nem jön a postás“? A Dunántúli Naplóban a fen ti címmel cikk jelent meg a ^Levelezőink írjók” című ro­vatban. Az írást megütközve olvastam. Postásunk ugyanis ügyes, udvarias, áldozatkész ember, munkája ellen a köz­ségben senkit sem hallottam panaszkodni. Meggyőződésem, hogy a külterületen is lelkiis­meretesen dolgozik. Viszont a fenti cím alatt megjelent sorok ból az a következtetésem, hogy postásunk ellen „hecc”-kam- pányba kezdtek. Helyes lesz, ha az illetékesek mielőbb meg­vizsgálják ezt az ügyet. Nagy Sándor, Somogyhatvan, Kossuth u. 51. Jobb kenyeret kérünk A Dózsa munkásszállás la­kói és az ottani konyhán ét­kező dolgozótársaim nevében emelek panaszt a Sütőipari Vállalat 2-es számú üzemére. A konyhánknak ők szállítják a kenyeret és nem egyszer talált már egyik-másik dolgozótár­sam a kenyérben madzagdarab kát, homokszemcséket. Dolgozótársaim és a magam nevében ezúton kérem a 2-es üzem dolgozóit, hogy alapo­sabb munkát végezzenek az ellenőrzésnél, mert szeretnénk kifogástalan kenyeret látni asz tálunkon. BIRÓ ANDRÁS, Pécs, Szigeti út 30. Válasz pavilon ügyben A Dunántúli Napló február Z3-1 számában megjelent Kérdés pavi­lon ügybafa című levéllel kapcso­latban a következőkről értesítem: Az új-mecsekaljai hírlapárus- pavilont február 25-én üzembe he­lyeztettem. A hosszadalmas mun­kálatokért á postát felelősség nem terheli, mert a pavilon felszerelé­sét 1961. május 20-án a Pécsi Ve­gyesipari KTSZ-nél megrendeltem. Elkészítésére azonban határidőt nem kaptam. A KTSZ mégis, de­cember 28-ra, tervem felül a mun­kát elvégezte. A műszaki átadás után (január 3-án) azonban üzem­be helyezni mégsem lehetett, mert előttem ismeretlen ok miatt a pavilon üvegajtaja összetörött. Az új üvegezést a KTSZ csak később készítette el. ANDRÁSSY ALADÁR, az ig. forg. vez. helyettese Kevés az ügyeletes orvos A Komlói Helyiipari Szol­gáltató Vállalat elad 1 db láncmarót, ugyan­akkor v á s á r ol 1 db 2—3 m’-es légtartályt 6 lég m’-re vizsgáztatót­tat. 132 Szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlés a PIK-nél Február 14-én du. 3 órakor tartotta a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat szakszervezeti vezető­ségválasztó taggyűlését. Szabó Istvánná beszámolt az 1959 óta végzett munkáról. A beszámolót vita- követte, mely­nek során igen értékes javas­latok hangzottak el. A dolgozók javasolták, hogy a szakszervezeti vezetők vé­gezzék el feladatukat társa­dalmi munkában, a tisztelet- díjat pedig ajánlják fel olyan továbbtanuló dolgozóknak, akik anyagilag rászorulnak. A házfelügyelő dolgozók fel­vetették egy harkányi üdülő létesítésének kérdését, s vál­lalták a szükséges társadalmi munka elvégzését. A vezető­ség válaszában megnyugtatta őket: a vállalatnak van nyara­lója, melynek bővítését folyó évben tervezik A dolgozók megbírálták a vezetőség munkáját. Az általá­nos vélemény alapján a sport­bizottság végezte a legjobb munkát. A kültúrmunkára vo­natkozóan hangsúlyozták, hogy a. jövőben nem elég csak azzal törődni, hogy pár dolgozó éne­keljen vagy táncoljon. A fő­súlyt a továbbtanulásra kell helyezni. Segíteni kell a fizi­kai dolgozókat abban, hogy mindegyik elvégezhesse a 7—S. osztályt. A szavazáson képviseltették magukat a háztartási alkalma- zotta.k is. Végezetül 419 dol­gozó szavazott le. BÉRCES VIKTÓRIA Halastó lesz a szigetvári téglagyár helyén ? A Bm, Építőanyagipari Egye­sülésnél önköltség szempont­jából is felülvizsgálták a tég­lagyárak munkáját és ennek eredményeképpen megszüntet­ték a munkát a szigetvári téglagyárban. — A Bm. Építő­anyagipari Egyesülés igazgató­ja elmondotta, hogy ebben az évben hatmillió darabbal ke­vesebb téglát gyártanak mint tavaly, mert a tömör téglát egy re inkább kiszorítják a gazda­ságosabban termelhető és az építési munkát lényegesen meg gyorsító panelek Ezért került sor a szigetvári téglagyárban a termelés megszüntetésére. A téglagyár területének és üpületeinek sorsáról már dön­tésit hozott a helyi tanács. A volt téglagyárat a helybeli Uj Élet Termelőszövetkezet tag­ságának adják át. Szó van ar­ról, hogy halastavat létesítenek ezen a területen. A Tosca — második szereposztásban Sár, p:szok, kőtörmelék A külvárosi pályaudvar mellett, a dohánygyári bejárónál, az üzem kiadói részénél a járdán is és az úttesten is olyan sár van, hogv szinte megakadályozza a közleke­dést. Jó lenne, ha az illetékesek végre megszüntetnék ezt, a város képét nem éppen szépítő közleke­dési akadályt. KOTOLAK J., Pécs, Szigeti út 31. A kettős szereposztás tagjai" ból öten mutatkoztak be a második estén. Bármennyire egyenrangú a két szereposztás, az utóbb sorrakerülőknél min­dig felmerül a másolás, utáno- zás gyanúja. De ebben az eset­ben az új szereplők markáns egyénisége eloszlatta a közön­ségnek ezt az előlegezett ké­telyét. A címszerepben Illés Éváról valóban elhittük, hogy szerep szerint is énekesnő. Könnyed hangvétele a kitörésekben is uralkodó maradt. Hangja alka­tánál fogva nála inkább a lí- j rikus részek érvényesülnek,! ámde a féltékenységj jelene- [ tele, Scarpia utálata s az utol­só jelenet — amikor a fájda­lomtól félőrülten kelitiegeti Máriát — arra mutat, h >gy az egyéniségében szunnyadó tragikus hajlamot is hiánytala­nul ki tudja fejezni. Cson­gor József mint Cavaradossi. feltűnt könnyű magasságával (ami némileg feledteti erőtlen mélységiét), nagyon meleg pia- noival, álitalában énekszólamá­nak szép megrajzolásával. A Kép-áriáról újra beigazolódott, hogy őszintébb ziene, mint a Levél-ária, ennek kellene nép­szerűbbnek lennie. Csongor a szenvedéllyel, amit e szerep megkíván, adós maradt. Kissé magába fojtja érzelmeit. Ez nem annyira felfogás követ­kezménye, mint inkább a rutin hiányé. Ez a tekintetre és he­lyenként hangvételben is egyik nagy tenoristénikra emlékezte­tő rokonszenves énekesünk az operaelőadások gyér száma mi­att alig lép fel. Marczis Demeter hangban jól éreztette azt a szorongó fé­lelmet, amelyben Angelotti bujkál s amely végül is ön- gyilkosságba hajszolja. Ha játéka is elmélyül, jó hordo­zója lesz ennek a nem nagy, de cselekménymoagató szerep­nek. Kocsis Péter Spolettája e szerep vérfagyasztó gúnyos­ságát domborítja ki. Tudja, hogy főnöke Palmieri grófot is agyonlövette, mégis hűvös nyu galommal juttatta ugyanerre a sorsra a hazájáért aggódó fes­tőt. A pásztorfiú betétszám jellegű dalát Pécsváry Gabriel­la énekelte a színfalaik mögött, behízelgő lágysággal. Az Állami Aruház mintaüzemében olyan munkaigénye­sebb darabokat készítenek, amelyeket az ipar nem gyárt. Je­lenleg női tavaszi kiskosztümöket csinálnak,, e hónapban 700 darabot. Ezenkívül kockás női és sima férfi ballonkabátok is készülnek. Lukács Mihály szabász férfi ballonkabátok szabá­sát végzi. — dl — Mecseki Földtani Kutató- Fúró Vállalat felvesz szak­munkás bizonyítvánnyal rendelkező IV- ÉS LÁNGHEGESZTŐT Jelentkezés a vállalat köz­pontjában. Komló, Kossuth u. 1. 140 Csányoszrón a csorda- kúttal szemben, „ötablakos házban” lakik Lukács Mária, a rajzoló. így igazítottak útba a kapuban álldogáló falubeliek. Az öt ablakból csupán egy Lukács Máriáé. Szégyenlősen kéri, hogy nehogy megírjam, milyen szobában lakik. S iga­za van, teljesen felesleges le­írni, milyen lehet egy alvégi földespadlójú szoba, amelyben éppen félbehagyta a kőműves a fal vésését. Ebben a házban született Lukács Mária, s bár időközben hosszú időt töltött távol, itt szeretné eltölteni öreg napjait. A „kincsek” nem valami rej­tett zugában bújnak meg. A szoba közepén álló kerek asz­talon barna csomagolópapír borítja őket. Aprókockás beosztású papí­ron gondosan megrajzolt ké­zi mi inka-mintát terít elém. Első pillantásra kissé csaló­dottan nézem. Mintha láttam volna ugyanezt vagy ehhez na­gyon hasonlót, képeslapokban, kézimunka mintakönyvekben. Stilizált virágimmták, kanyar­gó indák, szeszélyes rajzolatú levelek . . De aztán előkerül a második, a harmadik, majd a századik, nem tudom hányadik és meghökken- ve látom a formák nagy válto­zatosságát. amelyet mégis egy­ségbe fog valamilyen egységes stílus. lia 'Zok. Ha horgoló asszo­nyok fürge ujja, csipkeverők táncoló orsói, szövőszékek röp- todö eséséi anyaggá formál­HEVERŐ KINCSEK nák ezeket a mintákat, akkor nyerne igazi értelmet a léte­zésük. Harmincöt éve tervezi, raj- zolgatja Lukács Mária ezeket a mintákat. Harmincéves ko­rában kezdte el. De mindeddig csupán egy-kót kisebb horgo­lás, tenyérnyi szövött anyag készült a minták alapján. — Miért nem értékesítette a terveit? Miért nem adott el belőlük texti'lgyárafcnaik, házi­ipari szövetkezeteknek, kivi­telező iparművészeknek? Tartózkodó mosoly ül a szá­ja sarkán, hatvanöt nehéz esz­tendőtől fátyolos kék szeme mintha kissé haragosan villan­na. — Egyszer, még a harmincas években kaptam a rajzaimért háromszáz pengőt. Azzal, hogy fordítsam további mintarajzok elkészítésére. De nem bíztam abban, hogy tudok még ilyen mintákat tervezni. Inkább át­tértem a háziszőttes készítés­re. Ormánsági, hagyományos népi mintákat szőttem. 453 pengő értékű szőttesemet el­vitték a barcelonai világkiállí­tásra. Ott díjazták is, de nem az én nevemen, hanem azzal, hogy ezek a szőttesek gróf Zichy Rafaelné szövőtelepéről kerültek ki. Újra terveztem. De elhatároztam, hogy a mű­veimet többé ki nem adom a kezemből. Mindezekből, amit itt lát, csak egy-egy példány van. Másolatot sohasem készj­Sokszor már-már abba­hagyta. Nem bízott abban, hogy folytatni tudja ezt a sa­játos művészi tevékenységet, amelyhez mástól nem látott példát. Félt, hogy a sokszor „csak úgy maguktól” előbuk­kanó minták egyszeresük el­fogynak. De ilyenkor mindig közbejött valald, aki mon­dott néhány elismerő szót, biz­tatást. Glatz Oszkár, Kodolányi János, Móricz Zsigmond látta a rajzait. És mind azt mond­ták: „Nagyon szépek, szebbet már alig lehetne tervezni. De jó lenne végre anyagban meg­testesülve is látni.” A svéd királynő egyik udvarhölgyével találkozott egy ízben. Megnéz­te a mintáit és kérte, csali egyet adjon el neki, hogy meg­csináltathassa. Már hajlott a szóra, de csak úgy volt hajlan­dó eladni, hogy előbb máso­latot készít róla önmagának. A svéd főúri hölgy nem vár­hatott rá, inkább arra kérte, menjen vele Svédországba, ott is nyugodtan rajzolhat tovább, ezek a rajzok a jólétét is biz­tosítják. Nem ment. A felsza­badulás után Ortutay Gyula biztatta munkára. Ilyenkor új­ra meg újra erőre kapott és sokasodtak a szeszélyes, gaz­dag és mégis mértéktartó min ták. — Amikor Móricz Zsigmond itt járt — emlékezik — arra kért, hogy legalább írhasson fiiam, hadd tudja meg a világ, hogy ilyen is van. De nem en­gedtem meg. Féltem, hogy be­szélni kezdenek rólam, de én mégsem tudok majd több új mintát tervezni. Móricz Zsigmond akkor félig tréfásan alkudozni kez­dett: — Ha már nem írhatok, leg­alább azt ígérje meg, hogy én leszek az első, aki ír magáról. Ezt megígérte, de sohasem került rá sor. Lukács Máriában a régi sérelem, remekbeszőtt szőtte­seinek kisajátítása, még ma is él. Kis szobájában mintha remetemód elzárkózott volna a világtól, tudomásul sem vé­ve, hogy nagy változások tör­téntek azóta. Pedig ez nem is igaz. Nagyon pontosan tudja, mit jelentett a második világ­háború, a felszabadulás, időn­ként folyóiratokat rendelt meg, s el is olvasta azokat, ma is újságot olvas. Mégis ko­nok következetességgel ra­gaszkodik ahhoz az elgondo­lásához, hogy csak valameny- nyi jó rajtót (a kevésbé sike­rűiteket önkritikusan kiválo­gatta) egyszere hajlandó átad­ni egy kiadónak, amely sztár könyvalakban megjelenteti. Ped’g mintái kivitelezésével bármely háziipari szövetkezel '.-agy textilgyár sikert arathat­na, ha egy-egy sorozatot meg­vásárolna, s Lukács Mária anyaiul és erkölcsi jutalma sem maradna el három évtizedes munkájáért. Igyekszem erről meggyőzni és kezd is engedni merev ál­láspontjából. Azt is megengedi, hogy a látogatásról riportot ír­jak, ami igen megtisztelő, ha meggondolom, hogy ugyanezt hiába kérte Móricz Zsigmond. Valóban kár lenne, ha Lu­kács Mária mintái, ezek a he­verő kincsek végleg elkallód­nának. A népi hímzéssel, szö­véssel rokon, de azzal nem azonos stilizált virágmotívu­mokra épülő, arányos, néha dús díszítményű, de leginkább mértéktartó, sohasem túlzsú­folt mintákat kézi és gépi hor­golással, szövéssel gobelin­technikával és hímzéssel is fel lehet használni. Térítők, ken­dők, szőttes-szoknyák is dí­szíthetek velük. Hatásuk a népművészeti tárgyakra emlé­keztet, „magyarosak” — anél­kül, hogy kizárólagosan vala­mely táj ízlését tükröznék Valószínű, hogv az ilyen min­tázatú tárgyakat (szőnyege­ket, függönyöket, térítőkét) külföldön is szívesen vennék. Kár lenne ezeket a kin­cseket heverőben hagyni, ezért felhívjuk Lukács Mária min­táira a Baranya megyei Házi­ipari Szövetkezet figyelmét is, a tervezőnek pedig be kell látnia, hoffv semmiféle alkotó­munka eredményét sem sza­bad megtagadni azoktól, akik kedvéért készült: a szépet sze­rető emberektől. __ Mészáros Ferenc i Á ltalános kifogásként em­lítjük, hogy a szövegmondás érthetősége hanyatlik. Ügyel­jen a társulat minden tagja a tavalyi szint megtartására. A kivégzéskor pedig takarják a puskapor felszálló füstjét, mer+ illúziórontó. Veress Endre Igaz történet Réfi Oszkó Gyula lakatost nagyon sokan ismerik és tisz­telik a Baranya megyei Épí­tőipari Vállalatnál. Ehhez a hírnévhez, tisztelethez nem segítették hozzá országra szó­ló újítások, kezdeményezé­sek, csupán apró, mindenna­pos ténykedései, hangyaszor­galma hívta fel a figyelmet Gyula bácsira. A most következő kis tör­ténet mégsem Oszkó Gyuláról szól, noha vele kapcsolatos. Ö kérte levélben a szerkesz­tőséget, hogy adjunk nyilvá­nosságot az érdekes történet­nek. Íme a történet. Oszkó Gyula beutalóval a zsebében vonatra szállt, hogy elinduljon egy olyan üdülés­re, ahonnan nem szólítja vissza a lelkiismeret. Még hálókocsi jegyről is gondosko­dott, hogy a hosszú utazás alatt ne essen kísértésbe, ne­hogy eszébe jusson valami otthonhagyott postamunkM. Néhány szót váltott ismeret­len hálótársával, el is aludt, hogy néhány órával később élete legkalandosabb esemé­nyére riadjon fel. — Az éles villanyfény éb­resztett fel, és ahogy szét­pattantok, ott látom útitársa­mat az ágya szélén ülve, ke­zében a pénztárcámmal... A többit talán felesleges részletezni. Gyula bácsi ki­ragadta a tolvaj kezéből a pénztárcát és rémülten konstatálta, hogy pénze, kis vagyonkája, amit az üdülésre szánt, elveszett. Hiába köve­telte, az ismeretlen sértődöt­ten tiltakozott, hogy a padló­ról vette fel, és még bele sem nézett. — Kétségbeesésemben azonnal szóltam a hálókocsi kalauznak, aki jobb híján ránkzárta a fülkeajtót a kö­vetkező állomásig. Azután Dombóváron fel­szállt Vass Tibor a vasút­biztosító tisztiőrs szolgálatos szakaszvezetője és a kalauz segítségével megkezdték a kutatást. Eredménytelenül. Nem volt más választás, Oszkó Gyulát és az ismeret­lent leszállították a vonatról, hogy az állomás rendőrőrsén folytatódjon a vizsgálat. Itt már Kovács Géza rendőr törzsőrmester vette át a kínos ügyet, de ő se ment semmire. Már-már reménytelennek látszott a bizonyítás, amikor megérkezett a telefonjelentés, hogy a pénz megvan, ott ta­lálták meg Illés Tibor (Gyu­la bácsi hálótársa) ágyában, a lepedő alatt. De mit segített ez Oszkó Gyula helyzetén, aki a meg­került pénzt csak a déli pá­lyaudvaron vehette volna át másnap délben. Addig regge­liznie, ebédelnie is kellene és ő ott állt egy fillér nélkül. És mi történt? Vass Tibor sza­kaszvezető úgylátszik észre­vette Gyula bácsi tépelődését, mert a zsebébe nyúlt és némi zavarral elő állt az ajánlat­tal. — Nézze, szívesen kölcsön­zők én magának amíg átveszi a pénzt. Jó lesz addig is er­re a kis ijedtségre. — És már nyújtotta is át a 400 forintot minden nyugta nélkül. Eddig a történet. Most már csak Oszkó Gyula üzenetét tolmácsoljuk, mert erre kü­lön megkérte a szerkesztősé­get: .,— Büszke és boldog vagyok ebben az országban ahol. a bajban önzetlenül mellém állnak. Büszkeséo tölt el azért is. hogy rendősé- günknek Kovács Gézái. Vass Tiborjai vannak, akik garan­ciái népi államunk vonjon ás közbiztonságának. "ki',' ha kell. ha n szvkséc úgy k'-'n- ja. félreteszik a hiraJC.os tormákat is. hogv bcifbonitotl embertársukon a legközvet­lenebb, a legemba~*égesebb módon segítsenek.” ~~ S =4 Idős édesapám vasárnap 39.7-es lázzal betegen fe­küdt. Szükségesnek láttuk azonnal kór­házba szállítani. Ez azonban csak akkor történhet, ha az ügyeletes orvos kór házi és mentőutal­vánnyal látja el. Délután 2 áriától este 7 óráig kellett várnunk az orvos­ra, mire a sok be­teglátogatás köze­pette sor került rá. Édesapám este 8 után került a kór­házba. Vasárnap, amikor szünetel az üzemi és a körzeti orvosi rendelés, ren geteg munka hárul az ügyeletes orvo­sokra. Egyébként is az I. sz. tömb, amelyhez a kültel­ki bányakerületek is hozzátartoznak, olyan nagy, hogy egy orvos képtelen ellátni feladatát. Nagyon hasznos len ne, ha vasárnapon­ként az I. sz. tömb­ben ezután két or­vos dolgozna. Téczeli Jánosné, Vasas II. „B” u. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom