Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

NAPLÓ Wflt. MÁRCIUS tt. Párizsban továbbra is bizakodással tekintenek az eviani találkozó kimenetele elé Már negyedik napja tárgyal a francia és algériai küldöttség Párizs. Evianbam negyedik napja folytaik a francia—algé­riai tárgyalások. Valószínű, hogy a tanácskozásokat vasár­nap sem szakítják meg. A tár­gyalás tartalménód sem fran­cia, sem algériai részről nem nyilatkoztak. Párizsiban továbbra is biza­kodással tekintenek az eviani találkozó kimenetele elé. A francia sajtó derülátó. Általá­ban úgy vélik — ha váratlan fordulat nem következik be —, a jövő hét közepe táján sor kerülhet a fegyverszüneti meg­állapodás aláírására. Pénteken este az eviani pol­gármester fogadást adott a városban tartózkodó francia és külföld! újságírók tásztetetére. A fogadáson Louis Joxe és a francia küldöttség többi tag­ja is megjelent. Az eddigi me^xfrü/i^ftésefc tar­talmát illetően két pontban megegyezik a megfigyelők vé­leménye: 1. Az algériai kül­döttség nem vetette fel újra azokat a kérdéseket, amelyek­ben a februári titkos tárgya­lásokon már megegyezés jött létre. 2. A megbékélések jelenle­gi szakaszának fő témáját a fegyverszünet és a népszava­zás közötti átmeneti időszakkal összefüggő kérdések alkotják, Az AP tudósítója derűlátó­an ítéli meg azt a tényt, bogy a pénteki bizottsági ülések után szombaton ismét plenáris tanácskozások következtek. — Mint a tudósító rámutat, ez azt jelentheti hogy a bizottságok­ban megállapodás született egy vagy több eddig még megol­datlan kérdésről. Miközben Bviairtban a tár­gyalások bíztató légkörben folytatódnak, egyre féktele­nebbé válik az OAS terrorja Algériában, sőt, az anyaor­szágban is. Szombaton reggel letg-Let- Moulineaux-ban, Párizs egyik külvároséiban feflrobbantattafc egy tehergépkocsit. A merény­letnek három bálák» és ötven sebesült áldozata van. Algír Bab-el-Oued negyedé­ben két ház közé felakasztva találták az OAS-gyilkosok egyik újabb áldozatát — egy teljesen mezítelen férfi holt­testét A holttesten tábla lógott ezzel a feliratai: „Az OAS éber!” A délutáni órákig Algírban hat merényletet követtek el, s ezek három halálos és öt se­besült áldozatot követeltek. Oránban is folytatódnak az incidensek. A kikötőben fegy­veres európaiak betörtek a vámhivatal raktáraiba és nagy mennyiségű könnyűfegyvert és lőszert zsákmányoltak. Ezen­kívül elloptak három katonai gépkocsit is. A mezőgazdaság további fellendítése váljék az egész párt és nép ügyévé Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata Kuba kérésére szerdán összeül a Biztonsági Tanács Neto York (Mit). Router-jelentés szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa szer dán összeül, hogy megvitassa Kába és az Egyesült Afflamok viszonyának kérdését. Mim* már jelen tettük. Gar­cia Inchaustegui kubai ENSZ- delegátus pénteken levőiben kérte Carlo Rodriguez vene­zuelai küldöttet, a Biztonsági Tanács e havi elnökét a tanács összehívására. A Biztonsági Tanácsnak Kuba azon kérésé­ről kell döntenie, hogy fordul­jon véleményért a Hágai Nem­zetközi Bírósághoz az Ameri­kai Államok Szervezete Kuba áUen hozott határozatainak érvényességét illetően. Emberek országába érkeztünk Horváth Béla és Vámos Imre, emigrációból hazatért írók sajtóértekezlete A Nyugatról hazatért Hor­váth Béla költő és Vámos Imre író szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtóértekezleten ta­lálkozott a hazai lapok képvi­selőivel. A megjelenteket Ne- ményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának 've­zetője üdvözölte. Elmondta, hogy a két író hazatérése után kérte: szeretnének a nyilvá­nosság előtt beszámolni az amegrációban szerzett élmé­nyeikről, benyomásaikról, as okokról, amelyek haza vezettél őket. Elsőnek HoniMi Béta be­szélt. — Tizenhét esztendeig éltem külföldön — most 54 éves va­gyok — tehát életeimnek majd­nem egy harmadát idegenben töltöttem. A háború befejezése testileg és lelkileg meggyötör­tén Németország amerikai zó­nájában ért. Úgy döntöttem, hogy megvárom az események alakulását, s egyelőre külföl­dön maradok. Gyalog mentem Olaszországba, sokat nélkülöz­tem, s az országút mellett éj­szakáztam és szinte csontig lesoványodva érkeztem Rámá­ba. Régi barátaim, írótársaim nagy szeretettel fogadtak — s én megpróbáltam újra élni, újra helyet találni a minden­napi életben. Azt gondoltam, hogy a sok megpróbáltatás után kipihenem magam és egy két év múlva hazatérek. — Nem így történt. Rómá­ban, — ahol hírem és korábbi munkásságom alapján kato­likus költőnek ismertek, — 1947-ben a Giomále della Sera munkatársa lettem és te­kintélyes katolikus folyóiratok közölték költeményeimet. Meg­jelentek írásaim az Ecclésia- ban, a Vatikán hivatalos or­gánumában. Sikereim voltak, „angyali költőnek”, — „opeta angelicus-nak” — a „mennyor­szág futárának” és „a nép dal- noká-nak” neveztek. — Mégis Róma volt az a hely. ahol elkezdődött ben­nem az a folyamat, hogy én, rfUteutn ráziát! Különleges újdonságok, gyönyörű színek, izállftás postán, kérjen dfjmen- ,es fajtajegyzéket. SZÁLKÁI flózsakertész^t, Budapest, Dal­színház u, 10. VI m MJW eltávolod­tam az egyháztól, mint politi­kai szervezettől Horváth Béla ezután azo­kat az okokat foglalta össze, amelyek hazatérésre késztet­ték. — 1G egy magyar fró sorsa külföldön? Voltak sikereim, de legjobb napjaimban is érez­tem: magyar író vagyok, ide­genben. Ha valaki 17 évet töl­tött külföldön, nyugodtan be­szélhet arról, bogy van hon­vágy. fis ehhez vegyék még hozzá: egy költő, aki idegenbe szakadt, fokozottabban érzi a hontalanság gyötrelmeit, ame­lyek mindenkiben ott élnek hasonló körülmények között. Haza keltett jönnöm, mert nem lehetett tovább kibírni a hontalanságot. Ide tartozom ehhez a néphez, amelytől mindent kaptam, és amelynek mindent vissza akarok adni a nép dalát, az én daloimait. Mit is kerestem volna olyan em­berek közt, akik ellen tulaj­donképpen egész életemben küzdöttem? Csak azt bánom, hogy nem sokkal előbb tértem haza. Vámot Imre — aki 13 esz­tendőt töltött külföldön — 21 éves korában hagyta el hazá­ját. — E csaknem másfél évti­zed alatt nagyon sok mindent láttam, hallottam, tapasztal­tam, s elmondhatom önöknek: aligha lehet nagyobb boldog­ság a hazájától, szülőföldjétől elszakadt ember életében, mint visszatalálni igazi ottho­nába, honfitársai, barátai kö­zé. Újra magyar szót hallani. Vámos Imre ezután részlete­sen beszélt a magyar emigrán­sok életéről is. Többségük gyökértelenül, zsákutcába jut­va keresi a kivezető utat, két­ségbeesetten próbálja megta­lálni élete értelmét és célját. Egyesek kivándorolnak az Egyesült Államokba, Ausztrá­liába vagy máshová, megpró­bálnak állampolgárságot sze­rezni — talán sikerül is —, s akkor rádöbbennek, hogy min­dig és mindenütt másodrendű állampolgárok, emberek, me­nekültek maradtak. Pénzhez, gazdagsághoz nagyon kevesen jutnak, sokkal nagyobb azok­nak a száma, akiknek csak szenvedés, nyomorúság, nélkü­lözés az osztályrészük. Nem túlzás, ha azt mondom: ezek mindannyian a hazavezetö irtat keresik, sokuknak azom­ban nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy végképp leszámol­janak a Nyugatról szőtt illu- zi ókkal; hogy hányattatásaik és kiábrándulásaik tanulságait levonják. Meg ken mondanom, nem voltam és nem vagyok kom­munista, mégis meggyőződé­sem, hogy a magyar népi de­mokráciában több emberi jo­gunk és Írói szabadságunk lesz, mint eddig volt az úgy­nevezett „szabad” világiban. Sok hányattatás után most érkeztünk végre igazán haza. Köszönet ezért a Magyar Nép- köztársaság kormányának — fejezte be szavait Vámo6 Imre. A megjelenítek ezután sok kérdést tettek fel, amelyekre a hazaiért írók részletesen vála­szoltak. A sajtóértekezlet Naményi Géza zárszavával ért véget. Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma pénteki ülé­sén határozatot fogadott el Hruscsovnak, a Központi Bi­zottság első titkárának beszá­molójáról, amelyet „A kommu­nizmus építésének jelenlegi szn kasza és a párt feladatai a me­zőgazdaság irányításának meg­javításában” címmel tartott. „A kommunizmus építésének fó és halaszthatatlan feladatai közé tartozik a mezőgazdaság hatalmas arányú fellendítése” — mondja a határozat. A határozat rámutat arra. hogy a plenum teljes egészében helyesli Hruscsov beszámoló jának a mezőgazdaság hely­zetére vonatkozó fejtegeté­seit és azokat a konkrét intézkedé­seket, amelyeknek célja a XXII. pártkongresszus és az új pártprogram azon határozatai­nak gyakorlati végrehajtása, hogy meg kél. teremteni a me­zőgazdasági termékek bőségét az országban. A határozat megállapítja, hogy a kommunista testvér- pártok, a viliág munkásmozgal­ma és nemzeti felszabadító mozgalmai az SZKP új prog­ramját „az alkotó szellemű marxizmus—leninizmus ki­emelkedő dokumentumának te tóműk, amely világosan meg­határozza a kommunizmus épí lésének perspektíváit, válaszol komink alapvető kérdéseire, utat mutat az imperializmus és a gyarmatosító rendszer el­len, a szabadságért, a békéért és a népek boldogságáért ví­vott harcban”. A* SZKP új programjának ereje abban rejlik, hogy sok­oldalúan vizsgálja a kommá nlzmust, mint az egyetemes egyenlőség és igazságosság rendszerét, \ mint az emberiség fejlődésének olyan szakaszát, amelyben el­érik a társadalom termelő erői nek sohasem látott fejlődését és biztosítva lesz a dolgozók legmagasabb éLeitszínvonala. Marx, Engels, Lenin tanítá­sát követve az SZKP felvette programjába a kommuniz­mus anyagi és műszaki bázi­sának megteremtésére kidol­gozott tervet. E terv értelmében a kommu­nizmus anyagi és műszaki bá­zisának megteremtése a fő gaz­dasági feladat, biztos út a kommunizmus azon magasztos elvének megvalósításához, amely szerint „mindenki ké­pességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. Az SZKP e lenini irányvonalát támogat­ja az egész szovjet nép, a kom munista világmozgalom és a haladó emberiség. „Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma hangsúlyoz za, hogy a kommunizmus építésével kapcsolatos fel­adatok megoldása, s a nép jólétének szakadatlan növe­kedése szempontjából első­rendű jelentőségű az ország mezőgazdaságának fellendí­tése”. A határozat számadatokkal jellemzi a szovejt mezőgazda- sági termelés jelentős növeke­dését az utóbbi években. Az SZKP Központi Bizottsá­ga azonban úgy vélekedik, hogy még mindig nem kielégí­tő a szemestermények, a hús, a tej, és más földművelési és állattenyésztési termékek ter­melésének színvonala. A szín­vonal nem felei meg a seoda- lista gazdasági rendszer hatal­mas lehetőségeinek és a meg­növekedett szükségleteknek. A határozat megállapítja azt is, hogy a mezőgazdaság irá­nyításának jelenlegi struktúrá­ja nem felel meg a megnöve­kedett követelményeknek, gá­tolja a szocialista mezőgazda­ságban rejlő tartalékok ki hasz nálását és Így gyökeres átala­kításra szarul. A határozat Hmondja: „A kommunizmus építésének fontos és halaszthatatlan fal adatai közé kell sorolni a mezőgazdaság olyan arányú hatalmas fellendítését, hogy a legrövidebb Időn belül biz tosítva legyen a mezőgazda- sági termékekben mutatkozó növekvő szükségletek teljes kielégítése és a dolgozók élet színvonalának további eme­lése”, A plenum megbízta az SZKP Központi Bizottságának Elnök ségót és a Szovjetunió Minisz­tertanácsát, hajtsa végre a me­zőgazdaság irányításának át­szervezését. Arról van sző, hogy a terü­leteken, a határterületeken és a köztársaságokban territoriális termelési hivatalokat kell léte sítend a mezőgazdasági terme­lés irányítására, továbbá mező gazdasági bizottságokat kell alakítani. A bizottságok élére a köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai­nak, a határterületek és terü­letek pártbizottságainak első titkárait keE áHitamí. Célszerű lenne a központban szövetségi mezőgazdasági bizottság felál­lítása. „Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma elítéli a fü­ves vetésforgó rendszerét, mert az tudományos szempontból tarthatatlan, a szocialista me­zőgazdaság számára alkalmat­lan” — mondja a határozat. A füves vetésforgó rendszeréről át kell térni a hatékonyabb földművelési rendszerekre, szé les körben be kell vezetni a nagy terméshozamú kapásnö­vények és hüvelyeseik — kuko­rica, cukorrépa, borsó, takar­mányozási célokat szogáló hü­velyesek — termesztését. A plénum felhívja a figyel­met arra, hogy meg kell javí­tani a mezőgazdasági tudomá­nyos kutató intézetek munká­ját, mélyrehatóbban kell tanul­mányozni a testvéri szocialista országok tudományos vívmá­nyait és ezeknek a mezőgazda­ságban való gyakorlati megva­lósítását, szélesebb körben fel kell használni a szocialista tesfvérországdk tapasztalatait. A határozat foglalkozik az élenjáró szovjet tapasztalatok tanulmányozásának és megva­lósításának kérdéseivel, a kol­hozok és saovhozok kipróbált szervezőkkel és szakemberek­kel váló megerősítésével. Új­ból aláhúzza, milyen rendkí­vül nagy jelentőségű annak az elvnek a következetes megva­lósítása, hogy anyagile* érde­keltté kell tenni a kólhozpa- rasatokat, a saovhozok munká­sait, a szakembereket a mezó gazdasági teetnehás növelésé­ben. Az SZKP KBzponfl Bizottsá­gának határozata megbízza a Központi Bizottság Elnöksé­gét és a Szovjetunió Miniszter tanácsát, doígoranm ki és fo­gadjon el egy szétattoörű prog­ramot a mezőgazdaság anyagi­műszaki ellátottságénak fakó­— r - e--­z asara. A mesőgssdazi* tovttM M- lendítése az élehnteccrek in­___a g-e---a. — «»----P.C—­m cfcsencc novwfse as egész párt, a* gáz »ép ügyévé *— hangsúlyozza a határosa*. TŰZVÉSZ RANGÚKBAN: 1400 háx leégett, 5000 ember hajléktalanná vált Nete Törte. Rangún egyik elővárosában csütörtökön tűz ütött ki. A tűz következtében 1410 ház leégett, több mint 5000 erribeg hajlék­talanná inéit. Túl a „UcfHtUvztMy i#»" — HÁTHA azután a riport után a szemem elé kerül, na­gyon összekapunk... Mégsáncs semmi indulat Horváth János hangjában a harcias kijelentés után, mert egy legyintéssel fátylat takar az egész ügyre. Vegyük úgy, hogy elragad­tatta magát az újságíró. Ilyen máshol is előfordul. Na, ez egy kicsit sértő ránk nézve is, tehát akarva akarat­lan védelmére kelünk a pesti kollegának. — Nem azt akarja mondani, hogy az a riport mellőzte az igazságot? — Nem. Vett abban sok igazság is. Miért tagadjam, tényleg szeretem az italt és az is igaz, hogy a métereken kí­vül, a gyorsvágat hajtásom kí­vül, jóideiig nem igen jelesked­tünk más egyébbel Na, de hogy is mondjam csak... vol­tak ezeknél lényegbevágóbb dolgok is, amiben viszont té­vedett: az újságíró. És ebbe a „lényegbevágóba” már beleszólt Pavlicsek Jó­zsef is, a komlói III-as akna pártszervezetének megbízott titkára és a komlód városi pártbizottság is. Nézzük hát sorjában, miben volt igaza a Mhgyar Ifjúság újságírójának és miiben téve­dett! Horváth János a III-as akna gyorsvágaithajtó brigádjának vezetője, de a brigád tagjai is, két dologban jeleskedtek. Az egyikben országosan emleget­ték őket, amíg a másikban egy szűkebb, de igen kritikus kör, Horváthék közvetlen környe­zete terjesztette róluk a hírt. Az országos hírnévről csak annyit, hogy párját ritkító eredményeikkel, rekordjaikkal a magyar szénbányászat dicső­ségtábláján az elsők közül is a legelsők közé verekedtek fel magukat. A másik „hírnevet” csak a komlóiak tartották szá­mon. Igaz, egymással is vitáz­va, érvek, ellenérvek felsora­koztatásával, amelyben elve­gyült az elismerés a rosszalás- sal, vagy még ennél is súlyo­sabbal az ítélettel. Idézzünk az újságíró riportjából, amely véleményeket rögzítette. „Könnyű nekik, az üzem­vezető, meg a főmérnök min­dent megtesz értük. Törődnek is azzal, hogy emiatt más csa­patok zúgolódnak...” Persze, vannak ere ellenér­vek, józanabb hangok is, ame­lyek megmagyarázzák, hogy nem a Horváthék kedvéért se­gít a főmérnök és az üzemve­zető, hanem a termelés, a kon­centráció kedvéért, ami ma­gyarán azt jeleníti, hogy a jö­vőre is gondolni kell. fis eb­ben a jövőben nemcsak a ter­melést kel biztosítani, hanem a munkát, a kenyeret azoknak is, akik ezt megértik, azoknak is, akik ágálnak ellene. Node, ha csak ilyen hangok terjednének, ha csak ilyeneket kellene leszerelni. Mert mást is feljegyzett az újságíró: „Azt hallottátok volna, hogyan be­szél Horváth a főmérnökkel. Novemberben száznyolcvan méterük volt, odament hozzá­juk, hogy hát, Horváth szaki, nem lehetne megpróbálni a kétszázat? Az meg kihúzta magát egy pillanatra, úgy mondta oda: hát az attól függ, hogy mit hoz a Mikulás”. Aztán vannak más, ennél is súlyosabb feljegyzések: „Hor- váthékat csak a pénz, a pia érdekli” — „Horváthék sákta után hova mennék? A Me­csekbe, ahol a 40 'korsó sör járja fejenként, ahova csak be kell lépniük és már húzza is a zenekar a nótájukat: Jön már a bika, fúj az orralika...” És mivel példálóznak, miket mondanak még rájuk? Ezt is feljegyezte a pesti újságíró. „Ez bányásatemipó?! Ez rotha­dás, a régi megyei urak, azok­hoz illett, azok csinálták ezt Láttunk md már Komlón ilyet, tudjuk hova vezet ez az út. A Somogyváriók is hol tarta­nak ... a sárban, a tezüllésben, meg a kórházban, a rokkant­ságban..." UGT HISSZÜK ült kell meg­állná, itt kell átvennünk a szét a Magyar Ifjúság újságírójá­tól. Itt kell elgondolkodnunk afelett, hogy valóban elragad­tatta-« magáit, amikor váloga­tás nélkül feljegyezte a ha­rag, a szenvedély diktálta „közvélemény” káfakadásait. Itt kellene dönteni afelett, hogy valóban a közvélemény hangja volt-e amit feljegyzett, vagy csak néhány emberé, aki­ket a „véletflen” vetett oda tanúskodásra. Nem könnyű a döntés. Egy­felől, mert pillanatra sincs szándékunkban kétségbevonni pesti kollegánk jóindulatát, jóhiszeműségét, amikor a cél, — a nem is akármilyen cél — érdekében, szinte borotvaélre állítja Horváth Jánosék maga­tartásbeli fogyatékosságait. Mi más szándék verethette volna a riport íróját, mint a legne­mesebb: szépítés nélkül, kímé­let nélkül szembeállami Hor- váthékkal, de úgy, olyan for­mában, hogy ebben a kímélet­lenségben mindjárt benne le­gyen a féltés, a szeretet is, amely visszapereli a „tékozló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom