Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

WARCroS 9. NAPLÓ LEVELEZŐINK Ápoljuk, tisztítsak m gyümölcsfákat! Egy kis megértés kellrie... Teregessék el a salakot! Tavaly év elején a Kassa utca sártalanítására salakot hordtak a járdákra A sala­kot több ház előtt mar elte­rítették a házfelügyelők és az ott lakók. De az utca legna­gyobb részén még most is ott vannak a salakdombok a jár­dán. Ez lehetetlenné teszi a gyalogjárón való közlekedést. Az emberek kénytelenek az úttesten járni, pedig ott a sár bokáig ér. A járdának azon a részén is nagy sár van, amelyen nincs salak­domb, s így a Kassa utcaiak naponta bosszankodhatnak. Az utcában lakók nevében kérem, hogy intézkedjenek már az illetékesek a salak cl tér égetésére, hogy legalább a járdán megszűnjön a sár­tenger. KRISZTIÁN KATALIN Kassa utca 19. s*. ősszel vagy tél végén, rügy- fakadás előtt, kéregkaparással, utána, drótkefével tisztítsuk meg a fák törzseit. így meg­szüntetjük a különböző kárte­vők búvóhelyeit. Helyes le­szedni a fákról az elszáradt leveleket, az összeaszailódott gyümölcsöket, mert ezek a fertőzés gócai. Vágjuk le a száraz, korhadt ágakat mégpe­dig úgy. hogy csonkoltat ne hagyjunk. A fákon található sebeket gondosain tisztítsuk meg és sebkáti-ánmyai kenjük be. A levágott ágakat és fale­veleket helyes ha összeszedjük a fák alól és elégetjük. Ha mindezeket elvégeztük, akkor nagy lépést tettünk a féreg és gombabetegségektől mentes, exportképes gyümölcstermés érdekében. Ma már a nagyüze­mi gyümölcsösökben a véde­lem biztosított, de a folyama­tos fertőzés veszélye mindad­dig fennáll, amíg a háziker­tekben a rendeletileg előírt alapvető növényvédelmi mun­kákat él nem végzik. Saly György, a növényvédő állomás íőagronómusa Kérés a PIK-hcz Még 1960 augusztusában le­vélben fordultam a P1K igaz­gatójához. a Felsőhavi u. 4. számú ház égetően fontos tata­Kultúrház épül Regényén Nagyarányú társadalmi «nun ka kezdődött hétfőn (már­cius 5-én) Regényén. Kuitúrház épül falunkban s ennek mun­kálataiban a falu lakossága is resatvesz. A község egyik áfla- jnj tulajdonban levő ósdi. no- asoga épületének a helyén lesz B kultúrotthon. A községi ta­nács 120 ezer forintot áldoz a kuitúrház építésére. A lakos­ság pedig a légi épület lebon­tását vállalta. Az építkezéshez a községben hosszú Idő óta felhasználatlanul heverő nagy- mennyiségű köveit és téglát is felhasználjuk. A munka meg­kezdődött. A község összefogá­sával és a községfejlesztési alap felihasználásával tavasz- szál Regényén felépül a már régóta várt új kuitúrház. Mát is István SaBnteggék meg as új-mécse kanjai sáriengert A Ifcmántúfi Napló Saán már szóvá tették, hogy az új-mecsekaljai buszvégállomás Bártengerbetn úszik, az ügyben azonban még most sem történt intézkedés. Eztt azért említem, mert a sétány-utak is vörös­fekete sótok kiesőkké váltak az olvadás következtéiben. Ugyanezeken az utakon nyá­ron bokáig érő por van. Kér­dem, nem lehetne-e már vég­reradbehazm az új- mecsekaljai utakat? Azt hiszem lenne megoldás, hiszen a munkásszállók körül aszfaltburkolattal látták ed az utakat. Nem lehetne másutt hasonlóképpen eljárni és vég­re „száraz” átkelést biztosíta­ni az utcák között? Csongor György 39-es dandár u. 4/c Tayaszyárás Kozármislenyben Kint még fúj a hideg tólvé- & szél, de bent az irodában már a tavaszról álmodoznak. De nemcsak álmodoznak, ha­nem reális terveket is szőnek a loozánraslenyiek Haraszti László elnökkel, aki hét éven keresztül a szomszédságban, a gépállomásán dolgozóét, majd tavaly a közős gazdaság élére állt. Nem volt könnyű a dolga, mert a kétezer holdas tsx-ben alig lézengett állat, gépük sem volt elegendő. Ezért nehezen kezdték meg a munkát tavaly és ez a rossz kezdés rányomta bélyegét az egész évi munká­jukra. Az idén azonban másként lesz. Saját gépeikkel végzik a munkák nagyrészét, hiszen vá­sároltak egy Utas, egy UE 28-as és egy Maulwurf trak­tort a hozzájuk való munkagé­pekkel. És ezek a gépek már most sem pihennek. Az Utas a régi erőgépükkel együtt trá­gyát hord, az UE 28-as szánt, a Maulvurf pedig a műtrágyát szórja az őszi gabonáikra. De nemcsak a gépek dolgoz­nak, hanem az emberek is „tottrekészen” várják a langyos szélű, bimbót duzzasztó ta­vaszt. Különösen a kertészet­ben látszik meg ez a „türel­metlenkedés”. Érthető is, ha itt sürgősen száműzik a telet, hiszen a melegágyak már vár­ják ilyenkor a paprika, paradi­csom magját, no, meg a korai káposztáét. Mert az idén öt­ször aranyi zöldségfélét termel­nek a mislen yiek. mint tavaly, vagyis ötven holdon kertész­kednek, Jól gondolkoznak, hiszen közel a város, hadd jusson minél több friss áru a pécsi háziasszonyoknak és ter­mészetesen minél több pénz is ennek következtében a terme- Jősasöretkezet. tagiadnak. Üveg­rozási munkáinak elvégzése ügyében. Az azóta ismételt sürgetésünkre csak annyi a válasz, hogy csodálkozva meg­kérdezik tőlünk: „Még nem érkeztek oda a cserepesek?” Ugyanis a tetőfedést kértük, valamint a tetőcsatomák javít­tatását. mert esőzések alkal­mával nagy károkat okoz a fa­lakon lecsorgó víz. Kértük a nagykapu megjavíttatását is, mert életveszélyes állapotban van, amit egyébként a P1K művezetője állapított meg. Kértük a szobák padozatának kijavíttatását, mert az elkor­hadt padlókat saját költségün­kön csak cementtel tudtuk pó­tolni. Kérésünkre azonban még csak érdemleges választ sem kaptunk. Villanyszerelő vagyok, így ezeket a munkákat nem tu­dom elvégezni. Ezért ismétel­ten kérem a ház minden lakó­ja nevében, hogy a PIK most már javíttassa meg házunk te­tőzetét. csatornáit, a rossz ka­put, a szobák padlózatát, és a rossz kéményeket is. Pártos Imre Zűrzavar Uj-Mecsekaiián Uj -Mecsekalj án az utcákat és házszámokat jelző táblák rendezését elkezdték, de nem ] fejezték be. Pedig jó volna j már véglegesen rendezni az; utcák elnevezését s felszerel- ! ni a táblákat. Jelenleg teljes ! zűrzavar uralkodik ezen a te­rületen. Nemcsak az Idegenek, de még az itt lakók sem isme- j rifc tó magukat. _________ H. B. F űszerboltot kérünk a Szamárkút környékére < A Marx út és környékének lakód már többször kérték az! I. kerületi tanácsot, hogy léte- ^ sítsenek egy kis fűszerboltot a: SzaimárkútnáL Ugyanis kilo­métereket kell gyalogolnunk, amíg a legközelebbi boltot el­érjük. Szerintünk többet kelle-! ne törődni a külterületekkel, ebben az esetben a mi ügyünk- ] kel. A Marx út és környéké­kének lakói Ragadós a hirdi kenyér Február 27-én olyan raga- ; esős kenyeret árusítottak Hir-; den a 82. sz. raépbolitban, mely ■ ehetetlen volt. Hétfőn ugyan-' ebben a boltban jegyzőköny- ! veztek. mert szombati kényé- ; rét kapott a bolt, de volt ab­ban a szállítmányban talán még pénteki is. Előttünk ért- ! hetetlen, hogy miért nem tud­nak minden sütőipari üzemben jó kenyeret előállítani. Mi is szívesen ennénk rendszeresen jó kenyeret. Rákos Lajosné Hird Kérés szemét ügyben házuk ugyan nincs, de van több hollandi ágyuk, amely át­menetet jelent a melegágy és az üvegház között. Ebben is aránylag korán nevelhetnek zöldségféléket. A paprikapa- lánták már arasznyi nagysá­gúak ezekben az ágyakban. Jó két hónappal korábban nevel­hetnek így paprikát, mint a szabadföldi kertészetben. Az ötvenholdas kertészet természetesen sok kézimunkát vár. Erre is gondoltak. Kuko­ricatáblájuk nagy részén ezért vegyszeres gyomirtást végez­nek majd és ezzel igán sok kézimunkaerőt szabadítanak fel. Egyébként a munkacsapa­tokat is újjászervezték már, két brigádvezető és szakkép­zett agranómus végzi a szak­mai irányítást A pénzügyek jó intézésére főkönyvelőt szer­ződtettek március elsejétől. A kertészeten kívül az állat­tenyésztésből várnak az idén szép jövedelmet. Amint az elnök mondja, sertésállomá­nyukat a tavalyihoz viszonyít­va megtízszerezik. Hatvan anyakocájuk van jelenleg, ezek nemsokára lemalaconxak. Ebből a szaporulatból számí­tanak 480—500 malacra. Külö­nösen a sentéstenyészetbon di­csérik a takarmán vtápoi. a gyors súlygyarapodás magya­rázatát látják az etetésében. Amikor pedig arról érdeklő­döm, hogy a takarmányozás körül mincs-e gondjuk, maga­biztosan legyintenek. Náluk kezdettől beosztással bántak az abraktakarmáranyal, éppen- úgy, mint a szénával. Volt is szépen, ezért most, a tavasz küszöbén sem fáj a fejük az etetadvaló miatt. Nyugodtan várják a májust, a friss zöld­takarmány idejét, lesz kitartá­suk addig Gyárvároson, a Csaba u. 2. sz. alatt mintegy harminc lakó hordja a szemetet az udvaron álló tíz „Kuka”-edénybe. In­nét a Köztisztasági Vállalat szállítja éL A tíz edény kevés még nyáron is. így nem csoda, ha az edények mellé is jut a hamuból. Egy cementlapra hordják a lakók az edényekbe nem férő hulladékot. Ezt azon­ban már nem hajlandók elvin­ni a Köztisztasági Vállalat dol­gozói. mondván, hogy az nem kötelességük. Csak akkor szál­lítják el, ha nekik azt külön megfizetik. Valószínű másutt is van ilyen probléma, A megoldás természetesen az volna, ha kapnánk elég edényt, de amíg az nincs, a ; szemét gyűlik az udvarunk- ; ban. Kérjük a Köztisztasági ! Vállalatot, keressenek valami­lyen megoldást. Mező Andor Csaba u. 2. Intézkedett a PIK örömmel közlöm, hogy a PIK ' elkészítette lakásunkra az új ajtót éa a dupla ablakszánnyakat, kilo- < gástalan minőségben. Azóta sokkal < melegebb a lakásunk és megszűnt j ax az állapot, amelyről elkesere- , dett hangú levelemben annak ide- < Jén Írtam. nagy sAndok, Pécs, Majtényl a. Ti. < Helyszín a Sallai utca 16. ■-* számú ház udvara. Is­mert kép tárul az ember elé. A „főépület” emeletes az ut- cafranton, a földszintes lakó­épület pedig hosszan hátra­nyúlik az udvar végébe, míg a másik oldalon nyérikonyh és néhány jól beépített fás­kamra áüL Az udvar hepe­hupás kövezete végén ké‘ méter magasságban kert hú ­zódik. A hátranyúló földszintes lakóépület két utolsó helyi­sége körül keletkezett a bo­nyodalom. Az innenső kis he­lyiség (hat négyzetméter te­rületű), valamikor mosókony­ha vólt, a mellette lévő (ku 8—9 négyzetméteres), istálló amit később lomtárnak hasz­nosítottak. Hajdanában ezt a kis mosókonyhát megkapta egy idős asszony a házigaz­dától, mert annak segédkezett a hézkörüili munkában. így a lomtár lett a mosókonyha. Az után hat évvel ezelőtt az idős asszony leánya és családja is odaszorult abba a kis lyukba. Most hatan lakjék, három fel­nőtt és három gyermek. A helyiségben egy ágy van, egy tűzhely és egy ketreces gyer­mekágy. Több nem is férne el benne. Az ágyon két felnőtt és egy gyermek alszik, a ket­reces ágyban két gyermek, míg a családfő a két ágy kö­zött a földön, öt-hat éve jár­nak a tanács lakásügyi szer­veihez, hogy segítsenek raj­tuk. Eddig még nem tudták megoldani jogos prob’émáju- kat 6ehol az égadta világon. Most végre történt valami, de nem éppen szerencsés a folytatása. A mosókonyhának kinevezett helyiségben évek óta nem mostak, de több lakó ott tartotta felesleges holmi­ját. Az Ingatlankezelő Válla­lat úgy döntött, hogy helyre­hozza a mosókonyhát. Namár- most, ha úgyis renoválni keli, úgy határoztak, hogy „jobb minőségben” csinálják meg, s átadják a rászoruló Baló Gyulééknak. Igenám, de ezzel szemben a jelenleg! Ids helyiséget, a régi mosó- konyhát le kell adniok a céi érdekében. Megoldották-e így a prob- ) lémát? Dehogy oldották meg! Mi lenne a helyes megoldás? Nagyon egyszerű. Úgy alakít­sák át azt a két „istenverte” helyiséget, hogy legyen belőle egy szoba és egy konyha. Eh hez persze legalább két dolog ra volna szükség, de jobb hí­ján egyik is elég. Az egyik, hogy a lakók lemondanának a mosókonyháról, s akkor a tanács építési osztálya meg­adná az engedélyt, hogy ott lakás céljára alakítsa át Baló Gyula, a két kis helyiséget. (Ebben a PIK is segítené). A másik pedig, hogy akinek két kamrája is van, egy a pincé­ben és egy az udvarban, az átadná az udvarit mosókony­ha céljára és minden rendibe jön. Sajnos, senki sem akar be* látó lenni, nem akar segíteni, mondván, hogy Baló Gyula nincs velük jó viszonyban. Lehet, hogy sérelmük van, té­rtik fel, hogy igazuk is van. De kérdem, lehet ilyen eset­iben makneskodni és meggá­tolni egy hattagú család prob lémájának a megoldását? Ha nem mást, hát nézzék azt az idős asszonyt és nézzék azt a három apró gyereket, his? egy ágyon kénytelenek nyo­morogni, két asszony és egy nyolcéves fiúgyermek, mert a kis ketreces ágyban a két ki­sebb lányka mellé még egy játékbabát sem tudnak tenni, s az ember a két ágy között a földön. Egy percig sem sza­bad ilyen esetben késlekedni, marakodni. Sajnálják azt a lyukat attól a nagy család­tól? Akiben az emberi érzés csak egy parányi szikrája is megvan, az nem csinálhat ilyet! Persze, nemcsak a lakók ügye a mosókanyha-ügy, ha­nem másoké is. Azoké, akik bármilyen vonatkozásban il­letékesek, illetve felelősek a megoldásért. A tanács lakás­ügyi osztálya, építési osztá­lya és az Ingatlankezelő Vál­lalat. A legnagyobb megér­téssel csak a PIK-<nél talál­kozott Baló Gyula, ahol nem bújtak a paragrafusok mögé, s ami tőlük tellhető, azt meg is teszik, vagy talán még töb bet is. A lakásügyi hivatalnál azt mondják, hogy a régi ház tulajdonosnak szerzett joga van a két fáskamrára és a másik lakónak is. (S közben egyik fáskamrábam évek óta egy rozsdás pléh teknő hever). Azt mondják, nem iájuk tar­tozik, hanem a járásbíróság­ra, mert ott illetékesek dön­teni a vitás mellékhelyiségek ügyében. Ez is válasz, s talán meg is felel a rendeleteknek. Á napokban megkezdték a PIK szakmunkásai az átalakítást, természetesen az első verzió alapján. Sürgősen intézkedni kellene ebben az ügyben a hattagú család ér­dekében, ha másképpen nem. lehet, akkor a „legnehezebb”, és mégis a legjárhatóbb úton. az emberség és a megértés útján. <gi) Vállalatunk villanymotor javító és tekercselő részle­ge 1962. március 1-től a Hajdúsági Iparművek által gyártott valamennyi típusú mosógép és centrifuga garanciális (6 hónapon be­lüli) javítási munkáit — mint szerviz végezzük. — Felvilágosítást: Komló, Dó­zsa Gy. u. 3. sz. alatti szer­vizünk ad. Telefon: 20-92/ 18 melléken. 129 Non Istvánnak zsellér volt az apja. Tőle örökölte izmos termetét és kapához szokott nagy, erős kezét. Nem is adtak töltőtollat neki a bíróságon, csak altiszt lehetett, s talán még máig is az, ha nem jön a zsellérpártoló negyvenöt. Ezután tették meg bírósági végrehajtónak. Ritka szakma, a világ egyik leghálátlanabb foglalkozása. Ha az adós nem fizet, ha fü­tyül az ismételt bírósági fel­szólításokra, neki kell kimen­nie hozzá behajtani. Lefoglal­ni, felbecsülni, zálogházba vi­tetni és árverezni — mindent, ami ezzel jár. Ha belép ax adóshoz, többnyi re dühös kitörés fogadja. Düh- kitörés? Előfordult, hogy tá­nyért repítettek a végrehajtó fejéhez, vagy éppen fejszét emeltek rá. Volt olyan hely is, ahol azt kiabálta az adós, hogy foglalja le a gyerekéit! Szerencsére, ez a fajta ember mégis ritkább. Talán egy szá­zalék. A többi negyvenkilenc százalék belátóbb. Csak a kö­vetelőit szidja. Feleleveníti a bi lósági per minden részletét, le­hordja a felperes felmenő és lemenő ágú rokonságát, neki­ereszti a hangját, csakúgy zeng a szoba. Az okos végrehajtó ilyenkor hallgat, mert ismeri az emberi természetet, tudja, hogy a hirtelen jött méreg ha- mar elszóU. Cúnk akkm név a A frUásápi végAeUaitá tárgyra, amikor az adós lehig­gadt már, vagy kimerült a nagy mérgelődésben. Ezt az ötven százalékot „dac- emberek’’-nek hívja Nagy Ist­ván. A másik felének „nincsem- bér•” a neve. Ezek azok, akik a szegénységre hivatkoznak. Ar­ra, hogy nincs mit foglalni. Ez persze ritkán fordul eiő. Alig akad olyan ember, akinek csak két öltözet ruhája, két váltás fehérneműje, egy fek­helye, két rend ágyneműje, te­hát csak annyi holmija lenne, amit — legyen az adósság akár mekkora — nem szabad lefog­lalni, ami mindenképp megjár neki. A legtöbbnek mása is van még. Tengernyi humoros tör­ténetet tudna mesélni Nagy István, (mert ebben a komor foglalkozásban is akad derű), mint ahogy mesélt is, arról a falusi asszonyról, aki sírva tör­delte a kezét, szegénységét ri­koltva. Nagy István a varrógépnél ült, szokása szerint csak a vé­gén szólalt meg csendesen. — Nekem pedig foglalnom kell. — És mit akar lefoglalni? — pislogott az asszony ijedten. itt. #|«Sfc meftetfm — nézeti végig a varrógépén. — Körül­belül elég lesz a követelés be­hajtására. — Jaj, meg ne tegye! — csap fa össze az asszony a kezét ijedten. — Inkább kérek pénzt valakitől, inkább kérek! Felöl­tözöm és megyek azonnal. Bement a szobába, matatott, mintha kendőt keresgélne. Ám hiába falazott: Nagy István lát ta, hogy pénzt szed elő a rej­tekhelyről. Tudta mi fog kö­vetkezni: az asszony kimegy a pajtához, ácsorog egy keveset a hidegben, aztán visszajön, ki­pirulva a fagytól, mintha köl­csönkért volna. Ami a legkellemetlenebb eb­ben a szakmában: örökké két tűz között kell élni. Az adós azért haragszik rá, mert in­kasszál, a követelő meg azért, mert sokat „totojázik”. így mondják, nem akarják megér­teni, minek keU annyit várni, miért kell a behajtás előtt több bírótági felszólítást küldeni. Azt szeretnék, ha a végrehajtó a nyert per után mindjárt ki­menne. Néha megcserélődnek a sze­repek, mint annak az ember­nek az esetében is, akit Bicska Marcinak neveztek el a végre­hajtók. A kihalófélben lévő „életművésze k” utolsó mohi­kánja ez, aki örökösen tarto­zik. Egyszer az egyik ember­től kér kölcsön, s amikor na­gyon körmére ég az idő, a má­siknál kunyerál, hogy abból kiegyenlíthesse. Aztán a har­madik jön, meg a negyedik, az idők végtelenségéig, egyik tar­tozásból a másikba evezgetve. Bicska Marcinál gyakori ven dég volt a végrehajtó, úgy ma­guk között egészen barátságo­san köszöntötték már egymást. Egyszer, mit tesz isten, Bicska Marcinak is tartozott valaki, s azt kellett a végrehajtónak be­vasalnia. Nem akart hinni a szemének, de semmi kétség, Bicska Mar­ci — aki azelőtt mindig azért sopánkodott, hogy minek fog­lalni — bejöt', a bíróságra, Tá­vért az asztalra, hogy mikor foglalnak már annál a gazem­bernél?! A végrehajtó derűsen mosoly gott a bajusza alatt, s amikor a dühös ember lehiggadt, meg kérdezte: — Mondja, Bicska Marci, hogy történhetett meg ez? Én olyan dörzsöl, embernek isme­rem magát... — Hja kérem, ez egvsz°r melléfogtam! — fújtatott dühö­sen az „életművész’’. — Az a tag nagyobb csibésznek bizo­nyom, mint én... — MAGYAR -1 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom