Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

1982. MÁRCIUS 4. iujmh.6 jítadják-e az ez évre tervezett lakásokat? Határidő-eltolódás fenyeget a magaslati úti társasházaknál Lapunk minden év elején hírül adja, hogy ennyi és ennyi lakás épül a város X és Y pontján. Majd minden év végén kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a tervbe­vett lakások zömét átadták ugyan, kisebb részét azonban nem. mert... Itt az érdekel: szervek különböző — jogossá­gukat és elfogadhatóságukat vitatható — megállapításai, mentegetőzései szoktak követ­kezni. Ebben az évben szeretnek elkerülni ezt a szakállas hibát, ezért most, az év elején keres­tük fel az építőipari vállalato­kat, meg a tanácsot, a nagyon is indokolt kérdéssel: elkészül­nek-e az ez évre tervezett la­kások? Lássuk a válaszokat! Építőipari vállalatok: A FŐGYŰJTŐ CSATOKNAK MIATT LÉPETT FEL VESZÉLY Egerszegi Tibor, a Baranya megyei Építőipari Vállalat műszaki osztályvezetője a kö­vetkezőképp informál bennün­ket: Vállalatuknak 657 lakást keli átadni ebben az évben a városban és a megyében. Ebből 24 vidékre jut — Siklós és Szi­getvár — a többi pécsi. A 657 lakásból 401-et a vá­rosi tanács építtet meg. 60-at az OTP, a többi különböző vállalatok és intézmények kö­zött oszlik meg. A kilátások? Sajnos, nem a leg biztatóbbak. Határidő-el­tolódás veszélye fenyeget a Jókai utcában, ahol 198 lakást kell felépíteni a tanácsnak. Oka: mintegy 150 centiméter átmérőjű csapadék és szenny­vízelvezető főgyűjtő csatorna t építenefcrAz utcában, ugyan­csak a tanács megbízásából. A csafo^i ^.tervét, legkésőbb 1961 augusztm$aji .jnég... keilest yolna kapniok, ténylegesen azonban csak február első napjaiban került a kezükhöz. Későn. Májusban már át kell adniok az első 35 lakásos épü­letet, s addig képtelenség a csatornát megcsinálni. Esze­rint a 35 lakás egy ideig üre­sen fog állni, mert csatorna nélkül nem lehet beköltöztetni az embereket. Hasonló veszélyek fenyeget­nek a repülőtéren is, ahol' 108 . panellakást építenek a tanács-“ nak. A lakások itt is elkészül­nek. de hogy a gyűjtőcsatorna időre elkészül-é, kérdéses. Er­re a Pécsi Vízmű adhatna vá­laszt, azt bízták meg ugyanis ezzel a munkával. Más a helyzet a Magaslati | úton félépülő OTP társashá- < zaknáí. Itt 5. egyenként _ 12 lakásos épületet kell felépíte­nie a vállalatnak. A tervek még a múlt év őszén elkészül­tek, jóváhagyva azonban még máig sincsenek. Valószínű, az OTP központ nem hagyta jóvá. Ez tehetetlenségre kárhoztatja a vállalatot. Hiába van meg a terv már fél éve. az építke­zést nem tudják megkezdeni. Ez a hatvan lakás már nem épülhet fel ebben az évben. Ha áprilisban kapják meg a( jóváhagyást, akkor csak a jö- j vő év első félévére tudják át-1 adni. A Komlói Építőipari Válla­lat Pécsi Főépítésvezetőségé- nek 80 lakást kell átadnia Me­szesen. a Dobó István utcában, ugyancsak a tanács megbízá­sából. Kaszánovits Ferenc fő­építésvezető helyettes szerint á 80 lakással nem lesznek problémák. Már tető alatt van­nak. ebben az évben vala­mennyit átadják. Városi tanács1 ELTÖKÉLT AKARATTAL MEGÉPÍTHETŐ Hirdi Ferenc, a városi ta-j nács tervosztályának csoport-1 vezető főmérnöke így tájékoz-< tat bennünket: A Jókai utcai főgyűjtő csa­torna a 198 lakásból csak 105- j öt érint a jelzett szempontból.; Két és félmillió forintos mun- < fra A tanács már 1959 óta meg akarta építtetni ezt a csa­tornát de nem kapott rá hi­telt. Most is nagynehezen szedte össze. Véleményünk szerint a prob­léma nem olyan súlyos, mint amilyennek az előbbiekből lát­szik. Az első épület átadásá­nak határideje ugyanis csak július. Meglehet, hogy az épí­tőipari vállalat magának más időpontot tűzött ki. a szerző­désiben azonban júliusban állapodtunk meg, nem köve­teljük előbb. Hogy egészen őszinte legyek, a tanács nemhivatalosan még december végén, január elején átadta a csatorna dokumentá­cióit a vállalatnak. De ha a hivatalos átadástól számítjuk a határidőt, akkor sem lehet különösebb baj. Ha ugyanis a február elején kézhezkapott tervet alaposan felülvizsgál­ják (erre 40 napot biztosítanak számukra), még mindig négy hónapjuk marad az építésre, ez az idő pedig elegendő. Egy ilyen nagy vállalatot két és félmillió forintos beruházás nem állíthat áthághatatlan akadályok elé. Már azért sem, mert megbeszéltük velük, hogy legalább kétműszakos munká­val építik meg a csatornát. Úgy véljük tehát, hogy akarat és eltökéltség, a város ügyei iránti odaadás kérdése az egész. Reméljük, hogy ezúttal sem lesz hiány ebben a vál­lalatnál. A repülőtéri 108 lakásnál szerintünk nincs határidő túl­lépési veszély. Itt az első épü­let befejezési határideje május 31. A gyűjtőcsatorna beruhá­zási költsége mindössze 270 ezer forint. Nem nagy összeg, nem nagy munka, a Pécsi Víz­művek nyugodtan elvégezheti határidőre. OTP: KÉSIK A KÖZPONT... ' r ■' • •$?* Az előbbiekből ítélve a jel­zett lakásokat a nehézségek el­lenére is átadhatják. Más a helyzet a 60 Magaslati úti öröklakásnál. Itt az építőipari vállalat aggálya teljesen jogos­nak látszik, a válasz, amit az OTP megyei fiókjától kaptunk, egyáltalán nem megnyugtató. Hogy teljes legyen a kép, a Pécsi Tervező Vállalat tervei szerint a fenti lakások többe kerülnek, mint amennyit az országos normák megenged­nek. Az OTP szerint a Terve­ző Vállalatnak ilyen körülmé­nyek között már a tervfeladat elkészülte után -r- tehát jóval a tervezés befejezése előtt — jeleznie kellett volna a dolgot, ám a vállalat — mondja az OTP — ezt elmulasztotta. Csak a tervek elkészülte után lépett akcióba, küldte fel a terveket az ÉM tervezési főosztályához jóváhagyásra. Az OTP megyei fiókja sze­rint ennek már több hónapja, de a vétesz még ma sem ér­kezett meg. Hogy megsürges­sék az ügyet, írtak az OTP központnak is. hogy járjon közbe a tervezési főosztálynál. Az OTP központ visszaírt, hogy hivatalos formában is személyesen is közbe járt. ed­dig azonban eredménytelenül. Az OTP központ ilymódon fedve látszik, hiszen mindent megtett, amit tehetett. A való­ság azonban más. Van ugyanis egy rendelet, amely szerint az ilyen esetekben a felettes szervnek — tehát az OTP köz­pontnak! — meg a tervezési főosztálynak közösen kell döntenie az engedélyezés vagy nem engedélyezés sorsáról. Ha így van — márpedig ez a rendelet létezik — ki a hibás? Hol keressük a felelőst? Nem nehéz a válasz. Az OTP központnál, mely önma­gát igazoló leveleket írogat, anélkül, hogy eredményesen cselekedne. Nesze semmi, fogd meg jól! Erős szavak, de így igaz. a felelősséggel labdázó levelekből még nem lesznek lakások. Kíváncsian várjuk, hogy a hatvan lakást mikor adják át. Magyar László Felelősségteljes munkát végeznek az elektrikusok a DÉDÁSZ Pécs I. kapcsolóállo­másán. Innen ellenőrzik Pécs legnagyobb részének és Baranya megye áramellátását, ide futnak be a hibajelzések és eg yik legfontosabb feladata a ka pcsolóállomásnak a zavarel­hárítás és a hálózat terhelésének ellenőrzése. A képen Lakner István és Alföldi Béla elektrikusok éjszakai ügyelet ben. Három kellemes nap A baranyai ísz-parasztokkai Budapes+en IZGALOM NÉLKÜL nem is lehetne elképzelni a százhat­van ember útnak indulását. Az útirány: Pécs—Budapest, az utasok: baranyai termelő­szövetkezeti tagok. A továbbiakban azután ki-ki a maga módján rendezkedik be a hosszú utazásra. Néhá- nyan felfedezik, hogy a far- motoros Ikarusz praktikus kis asztalkáit egyenesen az ulttizók számára találták fel, mások a reggelire szánt disznóságokat veszik elő.:; Utitársamat, a magyarbólyi termelőszövetkezet állatgondo­zóját egészen más érdekli. Az autóbusz műszerfalát tanulmá­nyozza és sehogy sincs meg­elégedve azzal, hogy a sebes­ségmérő számlapját 120-ig szá­mozták, de a mutató sohasem Javul a naposcsibe-ellátás A keltetőállomások gépi ka­pacitása az elmúlt években kevésnek bizonyult a termelő- szövetkezetek rohamosan nö­vekvő igényeinek kielégítésére, így a háztáji gazdaságok és az egyéni tenyésztők alig-alig jut­hattak naposbaromfihoz. Mint a Földművelésügyi Miniszté­rium kisállattenyésztési osztá­lyán elmondották, az idén lé­nyegesen jobb lesz az ellátás. A baromfitenyésztő mmtaköz- ségejk ugyanis ez évben már nagymennyiségű és kiváló mi­nőségű tenyésztő jóst adnak gépi keltetésre, ugyanakkor a kelte­tőállomások gépparkja — tíz­ezres egységekben számítva — a múlt évi 720-ról 1200-ra bő­vült. A tavalyinál kerekein húszmillióval több naposba­romfit bocsátanak idén a te­nyésztők rendelkezésére. (Szép búesúztató lesz... Gombaként nőtt ki a földből az a József Attila utcai ház, me­lyen éppen a földszin ti födémeket készül­nek felrakni az épí­tők. Most a darura várnak, amely magas ba emeli majd a födé­meket. Várnak? De­hogyis várnak. A ki­lenc kőművest a se­gédmunkásokkal együtt az alagsorba irányította Gábriel István művezető, hogy a mosókonyha, a két szárítóhelyiség és a harminckét sze­neskamra válaszfalait megcsinálják. Gábriel István sö­tétkék svájcisapkája csak keveset mutat megőszült hajából. Nyaka körül kockás sál tókeredik, kivörö­södött kezeit most hogy a körülmények engedik elrejti félka­bátja zsebében. Úgy látom, akár az egész építkezést „zsebrete- hetné”, amint egyet­len pillantásával „be­fogja” az új házat az alagsori lépcsőtől égé szén a magasban dol­gozó Leposa Gézáig. — Hát, öreg mun­kás vagyok már én... Tizenkét éves kora óta dolgozik az építő­iparban. 1918-ban sza baduit Márovics épí­tészmesternél, 1923- tél 25-ig részt vett Szabolcson az István- akna építésében, — benn van a keze- munkája a volt zár­da és a volt szesz­gyár épületében is. 1926-ban, amikor Pé­csett nem lehetett munkát kapni, Török országba ment. — Huszonnyolc hó­napot húztam le a tö­rök építkezéseken. De alig jöttem haza, Franciaországba in­dultam, mert a har­mincas évek elején is bajos volt nálunk munkát kapni. Franciaországban három és félévet töl­tött. Ez volt a felsza­badulás előtti utolsó külföldi útja. 1945 után már inkább akadt itthon munka, az elmúlt tíz évben pedig alig volt szusz- szanásmyi ideje. A volt reptéren tizen­két ház építését irá­nyította. Bonyhódom kulttúrházat és gyár- részt épített. Befe­jezte munkatársaival a pécsi kereskedelmi iskola belső építését, majd az Uzsok utcá­ban dolgozott. Mondom neki: jó érzés lehet végignéz­ni a saját maguk épí­tette házakon.-rr Van benne vala­mi, előbb büszkeség dagaszt bennünket, de aztán megszok­juk.:. Az volt a jó az utóbbi tíz évben, hogy nagyszerű em­berei voltak, akár­csak itt a József At­tila és Petőfi utca sarkán. A kilenc kő­műves, az ácsok, az állványozók, segéd­munkások, mint jó karmesterre a zene­kar tagjai, állandóan ügyelnek rá. Most már elég egy rosszal­ló pillantás, s tudják, hogy elvétettek valamit. Legfőképpen azért szeretik, meid helyettük is harcol azért, hogy tegyen fo­lyamatosan munka. — Ez most vélet­len, hogy szinte vala­mennyien az alagsor­ban zsúfolódnak — mentegetődzik — és kizárólag a daru mi­att van. A daru be van ütemezve, nem tudták előbb küldeni. Most, hogy már sze rétik a darut, meg­nyugodtak a kedé­lyek. Az övé azért, mert tudják tartani a határidőit, a kőműve­seké azért, mert ha bővebben van munka többet kapnak kézhez a fizetési borítékban. És az sem mindegy, hogy határidőre, vagy határidő előtt fejező­dik be ez a ház. Har­minckét család vár rá. Amikor a határidő­re terelődik a beszél­getés, előkerül vala­honnan a brigádveze­tő, Hilbert Ádám is. — Úgy tudom, szép temiber 15. az átadás ideje. Ha lehet, előbb végzünk a munkával. A „ha lehet”-et erő sen hangsúlyozza, mert ez a folyamatos anyagellátástól függ. — Ha nem kell anyagra vámunk és minden feltétel meg­lesz, biztosan készen leszünk augusztus vé­gére. Köziben egy kocsi meszet hoznak. Gáb­riel Istvánt elszóiátja a kötelesség s ezt az alkalmat ragadja meg brigádvezetője a bizalmas közlésre. — Augusztusban nyugdíjazzák ae öre­get . .; Mi mást erezhet­nénk meg abból az igyekezetből, mellyel augusztusra be akar­ják fejezni a házat mint azt, hogy szere­tik az ..öreg”-et és szépen akarnak elbú­csúzni tőle. H. M. jut el odáig, hanem lecövekel a 60-nál. — Bajosan leszünk ott délre — vélekedik. — Pedig jó lenne ugye? Ho­gyan szánta rá magát az uta­zásra? — Az úgy volt, hogy régeb­ben dolgoztam én gyárban is, Komlón, Pécsen, meg máshol is. Szákszervezeti tag voltam. Megszoktam, hogy ha megbe­tegszem, nincs probléma, jön a táppénz. Nyáron meg üdü­lés... Mikor mondták, hogy alakul ez az önsegélyző cso­port, gondoltam, ez tulajdon­képpen ugyanaz. A múlt héten pedig szóltak, hogy lesz ez az utazás, engem küldenek, ingyén van, csak a három napi mun­kaegységet nem írják jóvá és a helyettesítést kellett megolda­ni . s: — A KISZ-titkárunk vállal­ta á helyettesítést. De vasár­nap reggel ötkor már ott keli lennem az állatoknál. Azt hi­szem, csak szombaton éjfélkor érek Villányba, onnan négy kilométer gyalog, de megéri... Karórájára néz, aztán me­gint türelmetlenül a-sebesség- mérőre, mintha annak a muta­tójától függne, hogy vasárnap reggel ötre, — ahogy becszó- ra megígérte — visszaér-e. Pedig még csak csütörtök délelőtt van ... BUDAPESTEN a Hungária I étterembe vonulnak be az uta- | sok. Csizmák, prémes féikabá- ] tok, szögletesre igazított fej- \ kendők, pödrött bajuszok ... \ Egzotikus látvány a pesti törzs ! vendégeknek. A földszinten, balról, egy (szimpla, egy pohár szódavíz. ! meg a cigaretta halványkék , füstje mögül biazirt ábrázat > nézi a galéria félé tartó uta­> sokat. — No lém — süti el fakó, Kelter modorát utánzó hangon a szellemességét — úgy látszik, még mindig nem kezdődtek meg a tavaszi munkák... Lesi a hatást, de senki sem figyel rá. Pedig utasaink el­mondhatnák, hogy még tartott a hózivatar, amikor a hópihék függönye mögül jobbról is, balról is az ázott földeken em­berek, szekerek, egész munka­csapatok tűntek fel mindunta­lan. Megy a munka, a kávé­házi törzsvendégeknek nem kell féltenie a betevő falatját. Igaz, láttunk itt-ott feltöretlen tarlót, félig-meddig letakarított kukoricaföldet, s ezek láttán nem maradtak el a gúnyos és felháborodott megjegyzések sem. De az már nem Baranyá­ban veit. t ? CSÜTÖRTÖK este a délutáni városnézés után a Hazafias Népfront Duna-parti székházá­ba hívták vendégül a bara­nyaiakat. Trautmann Rezső építésügyi miniszter, a pécs- váradi járás képviselője és Harmati Sándor, a Hazafias Népfront titkára már várta őket. Néhány baráti szó, jó va­csora, sör, s a vendégek máris otthonosan étzik magukat, Trautmann Rezső választóival beszélget. Az asztaloknál egy- egy számtanpélda okoz fejtö­rést. Négyjegyű számot kell egy másik három-, vagy négy­jegyűvel megszorozni. Ez meg mire jó? Vacsora után kiderül. Pataky Ferenc fejszámoló művész szó rakoztatja a vendégeket. ..Kö­pd'’ a milliós és milliárdos számjegyeket, alig győzik kö­vetni.. Egy tsz-könyvelő .deviza gázott”. Pataky hibát talált a számadásában... Utána Rodolfó jön és csal. Kendőket, köteleket bogoz össze és old szót „lefújással”, a tegtüzetesebb vizsgálattal is teljesen épnek látszó karikákat fűz össze és szed szét. ,.Bűvé;z segédeket” is toboroz, akik de­rekasan segédkeznek, aztán maguk is nevetnek azon, hogy csúffá tette őket PÉNTEKEN négy’ csoport­ban indultak a kirándulók. De alig raktározhatták el az ott szerzett élményeiket, márts új benyomások vártak rájuk. A Parlamentben Aeaél György miniszterhelyettes elv­társ, a baranyaiak képviselője várta a lárándúlókát, — Hogy állunk a munkaegy­ségekkel? Van-e valakinek valamilyen kérdése, panasza, mondani valója? — kérdezte a vendégektől. Nem volt. Azaz hogy tett volna, de csak később mond­ták el nekiiel'kesedve — egy­másnak. Hiába, az ember ne­hezen szakja meg, hogy akkor, úgy, ott és annak mondja el a mondani valóját amikor, aho­gyan, ahol és akiinek az he­lyénvaló. — Hát az a Parlament... — sóhajtott fel ebéd közben egy idős vendég. Ebben a „hát ­ban sok minden rejtőzött, amit más szavakkal is megpróbált kifejezni: — Az ott maga a paradi­csom. Asztal társa rábólegatott, mi­re az öreg — a peKérdi terme­lőszövetkezet kovácsa — kite­rítette az asztalra bütykös, séb- halyes kezét. — De az is a mi munkánk­ból van! A KIRÁNDULÁS második féle azután már a „könnyű szó rakozás” jegyében zajlott. Pén­tek este a „Banditák” az Ope- ret tszin házban, szombat dél­előtt látogatás a Városligetben, az Állatkertben, a Mezőgazda- sági Múzeumban, ebéd a Mar­gitszigeti Nagyszállóban. Uj, meg új élmények egész sorp- zata. Miken- ezt a riportot a nyomdászok ólomba öntve, a rotációsgépre helyezik, hogy vasárnap reggel mindenki o.- vashassa Baranyában, hogyan is zajlott le a százhatvan tsz- tag budapesti kirándulása, au­tóbuszbeli úti társam talán éo- pesn Villány és Magyarból» között bandukol az országúton, kissé fáradtan, de azzal az ér­zéssel, hogy megérte a firtat =4 got, s legközelebb talár még messzebbre is eljuthat. Mészáros Fcrcn*­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom