Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

lm. március l NJMMLÓ 3 Több komlót kér a söripar a termelőktől Sátorhely a legjobb komlótermelő gazdaság — Pécsett épül fel az ország első komlóüzeme Tizenhárom érés emberfeletti kezdetem négy ? ó y s: éle éért Omlás volt Beke-aknán — Mind a négy eltemetett bányászt megmentettek Kedden délután a sörgyári kultúrteremben tanácskozásra gyűltek össze Dél-Dunántúl komlótermelő gazdaságai és a söripari szakemberek, hogy megbeszéljék a hazai komló- termelés növelésének módsze­reit, a komló csomagolásának, konzerválásának és tárolásá­nak korszerű technikai meg­oldásait. A tanácskozáson előadást tartott dr. Nagy Istvámné, a Mezőgazdasági és Élelmiszer­ipari Tudományos Egyesület söripari szakosztályának a tag­ja. Elmondotta, hogy a sörfogyasztás évről évre nő, az egy főre eső sörfogyasztás tavaly elérte a 38 litert. Mig 1961- ben a sörgyárak 64,5 va­gon komlót használtak fel, ad­dig az idei terv 66,5 vagon komló, amelyből 3,95 millió hektoliter főzött sört készíte­nek. Az ötéves terv végére pe­dig az évi sörgyártás 4,5 mil­lió hektóra emelkedik, az ipar komlószükséglete pedig eléri a 70 vagont. Igen nagy eredmény, hogy 1962- ben már a komlószükség­letet 50 százalékban hazai komlóval fedezhetjük. Az el­múlt évben a nagy aszály miatt, világviszonylatban 30 százalékkal kevesebb komló termett. A hazai országos át­lagtermés 257 kilogramm volt holdanként, ami nagyon ala­csony. De a komló minősége is gyenge volt, a szárazság miatt 1,5 százalékkal kevesebb volt a komló lupulin tartalma. Sok volt — a rossz kezelés okozta >— pelyvás komló is. Igazán jó eredményt csak Baranya me­gyében értek el. A Sátorhely— Bólyi Állami Gazdaság az or­szág legjobb komlótermelő üze me; 161 holdon 3,81 mázsa át­lagtermést értek el. A sátorhe­lyi körzetben koldamként 5 mázsás, Szi ebeit-pusztán a ké­sei komlóból országos rekordot, holdanként 7,34 mázsás termést szedtek le holdanként. Ez a gazdaság egymaga 530 mázsa komlót adott a söriparnak. Ezután a hazai komlóterme- lés néhány hibájára mutatott rá az előadó. Sok gazdaságban elhanyagolják a komló őszi munkáit; a trágyázást és a be- szántást. Az NDK-ban, Cseh­szlovákiában, Jugoszláviában és a vezető nyugati komlóter­melő országokban is úgy érinek él nagy hozamot, hogy évente 8—10 mázsa műtrágyát adnak Azt hittem, sötétség fogad a Kossuth-mozi gépházában, csak a vetítőgép fénynyalábja dereng azon át. A valóság: nappali fényben fürdő, megle­hetősen tágas helyiség, két be- hemót masinával. Mind a két gép mellett ke­zelő ül. Az idősebbik — Mi- chelutti Gyula — a „riport­alanyom". Most a másik, gép megy, 6 pedig pihen. „Élet és tudo­mány”-t forgat a kezében. Csak néha néz a kisablakra, melyről a nézőtérre, a vászon­ra nyílik kilátás. Délelőtt fél tizenlcettő van, a híradóműsor ideje. Most Jaurés, a nagy francia béke­harcos alakja elevenedik meg a vásznon. Végeláthatatlan embererdő fogja körül, zász­lók lobognak — szónokol. — Mióta mozigépész? — te­szem fel a sablonos kérdést, amire Michelutti elvtárs elmo­solyodik. Már tizenhat éves korában a mozik körül őgyel- gett — mert milyen is a gye­rek — s mivel a mozigépész szakmát sem kínálták tálcán a nagy munkanélküli világban, cukrot és perecet árult a szü­netekben. Csak később került be a sza­bolcsi moziba. Először csak fil­met tekert, aztán a gépet is megnézhette, végül pedig a Ttezelője lett. a komló alá és kétévenként 300 mázsa istállótrágyát. Ezeknek az országoknak tapasztalatai, és a hazai kísérletek is bizo­nyítják, hogy a komlót nem szabad ősszel, vagy március elején metszeni, mart minden esetben 1—1,5 mázsával keve­sebbet terem. A gazdaságaink általában már március 5-én él kezdik a komló metszését, ez helytelen. A metszés legopíimá idsabb időpontja április 1-től április 15-dg eltelt két hét. Sok gazdaságban elhanyagolják még az időbeni felvezetést és nem pótolják a Maulwurf ál­tal kitépett töveket Gyakori hiba az is, hogy a leszedett komló minőségéit a szárításkor rontják d. A jelenlegi komlószárítók kapacitása kicsi, s konstrukció­juk sem a legjobb, ezért a gaz­daságok lássanak hozzá mielőbb a szükséges átalakításokhoz. Amelyik szárítóban a légsebts ség kicsi, ott állítsanak be ven­tillátorokat. A szárítás 60 Cel- zius fokon történjen, mert en­nél magasabb hőmérséklet ese­tén a gyanták és illóolajok él- illamnak, a lupulin elveszti cit­romsárga színét. A zsákérett komló nedvességtartalma 12 százalék. A legtöbb komlótenrrvelő or­szágban már építettek komló­üzemet. ahol a komlót átfésü­lik, bálázzák. Egy ilyen üzem már nálunk is hiányzik, mert a sörgyáraknak nincs elég tároló felületük a lazán zsá­kolt komló tárolására. Az üzem megépítése már tervbe van vé­ve, néhány éven belül meg is valósul. S mivel Baranya me­gye az ország egyik — és ta­lán legjobb — komló központ­ja, a komlóüzemet Pécsett fog­ják felépíteni. Akkor még nem tudott ebből megélni. Nappal a bányába járt, este pedig a moziba. Csak 1951 után lett egyedüli és vég­leges szakmája a moziskodás, mert nagyon szereti ezt a mes­terséget. Igazából nem itt, hanem a Petőfi moziban dolgozik, csak kisegítőbe jött át ide. Michelutti elvtárs bocsána­tot kér, mondván: mindjárt ő következik, be kell gyújtania az ívlámpát. A gép oldalához megy, fel­nyitja a zöldüveges kisajtót, s addig csavar a fogantyúkon, amíg a két szembeállított szénrúd egészen közel kerül egymáshoz. Még egy csavarga- tás, s vakító fehér fény villan fel. Negyvenezer gyertya fény­ereje van & két rudacskában! Nagyszerű fényforrás, ez vi­lágítja meg a vásznat vetítés idején. Nézzük csak! Valamilyen német kisfilmet vetít a gépe. Tengerparti ki­kötőt látunk, nagy hajókkal és pazar színekkel. Kék az ég, fehérek a felhők, de hopp! — Michelutti elvtárs csavart va­lamit. A kép elsötétedik, a fe­hér hajó is elszürkül egy pil­lanatra. Utána ismét a derűs színek uralkodnak tovább. — Látja! Eltávolítottam egymástól a rudacskákat. Ezért kell vigyázni: fél szemünk a vásznán, g másik f£t pedig a Az elmúlt évben 1 millió dollárt fizettünk ki külföldnek komlóért, hogy a hazai növek­vő sörfogyasztást ellássuk. Ez a szám is mutatja, hogy milyen szükség van a hazai komló­termelés fellendítésére. A vitában a söripari szakem­berek és a termelők egyaránt elmondták véleményüket. A söripariak javasolták, hogy az állami gazdaságok szerezzenek be távhőmérőket a komló szá­rításának ellenőrzésére, térje­nek át mielőbb az olajfűtéses szárításra s ilymódon automa­tizálhatják az eljárást. Mivel a Pécsi Pannónia Sörgyár a kö­zeljövőben új, nagyteljesítmé­nyű főzőházat épít. amely kor­szerűbb és szebb lesz, mint a most épülő kőbányai, a gyáriak kérték az állami gazdaságokat, hogy még legalább 200 holdon termeljenek komlót. A sátorhely—bólyi gazda­ság szakemberei beszámoltak távlati komlótermelési tervük­ről. Elmondták, hogy már eb­ben az évben felújítják a szá­rítókat, tárolójukat. — Négy-öt éven belül minden táblájukon elérik a fajtatisztaságot Már ebben az évben beszereznek egy automatikus komlóper- metező-gépet és amit meg se­hol nem csinálnak az ország­ban az idén Sátorhelyen megkezdik a komló öntözését. Végül a siklósiak felszólalá­sával ellentétben elmondták, hogy Sátorhelyen gazdaságos a komlótermelés .Az elmúlt év­ben egy mázsa komló önkölt­sége 3750 forint volt, ezzel szemben mázsánként 7780 fo­rintot kaptak a komlóért a söripartól. gépen kell hogy legyen. A két rudacskának nem szabad messze kerülnie egymástól, a vászon képének világosnak kell lennie. Mosolyogva teszi hozzá, hogy a fiatalabb gépészek — mi­ként ő is valamikor — nem mindig tudnak figyelni erre. Az is előfordul, hogy a kép jobb vagy balfele elsötétedik. Az imént harcias kakast láttam premier plánban a vásznon. Bekukorékolt a né­zőtérre, olyan élethü volt, hogy nem tudtam megállni, a kisablakra tapasztottam az ar­com. Michelutti elvtárs megint mosolygott, hiszen sokszor lát­ta már a kakast, minden órá­ban kukorékol egyet, mert ad­dig tart a híradóműsor. Egyéb­ként is: a gépész számára nem olyan a film, mint nekünk. Mi ha moziba megyünk, cuk­rot veszünk, kényelmesen el­helyezkedünk, nem látunk, nem hallunk, eggyé válunk a vászon emberalakjával. Ö nem terpeszkedhet el, neki mindig figyelnie kell, hiszen nem szó­rakozni, hanem dolgozni jött ide. Vigyázni kell, hogy meg ne lazuljon egy fogantyú vagy csavar ezen a bonyolult gép­monstrumon, hogy porszem ne kerüljön a filmbe, mert vé­gigkarcolja, s olyan lesz a vásznon a kép, mintha szaka­dtam, _ _ A Béke-akna 11-es telepi fejtésében dolgozott Kisander István és harminc társa. Jól összeszokott csapat, többségé­ben vidám kedvű fiatalembe­rek. A harmincegy bányász ontotta a szenet a kedd dél­utáni műszak kezdetén is. Minden ment simán, úgy, ahogy szokott. Féi öt múlott öt perccel, amikor elszabadult a pokol. Szempillantás alatt történt minden. Rémület ült ki az ar­cokra és az emberek a másod ­percek töredéke alatt ugrottak a szabad térség félé. Elemi erő vei dőlt össze a fejtés. Kisan­der István és négy társa balra ugrott. A csapatvezetőt térdig temette az omladék, majd hir­telen újabb nagyerejű omlás mellbe találta, de úgy, hogy kinyomta a betemetett lábait és belökte a csuzdába. Ez volt a szerencséje. A többiek — négy társa — nem meneküHh et­tek. A csapat pillanatok alatt ren dezte sorait és megkezdte a mentést, bár mindenki tudta: az omlás alóíl nincs menekvés, az a biztos halál Elhangzott a bányamentők ügyeletes osztaga nál is a riadó. Debreceni Ist­ván osztagparamcsnok csapata hamarosan átvette a mentést. A holttestek kiszabadításáért folyt a harc. Az akna vezetői sem remény kedtetk. Nincs levegő, s az om­ladék súlya csak percekig ke­gyelmez a ben tmarad taknak. Éjfél körül mindenki biztosra vette, hogy nincs menekülés. Csak egy ember bízott a siker­ben, egy öreg, rutinos bányász, Garai József. Szerda reggel amikor a ne­gyedik embert is felszínre hoz ták, akkor beszélgettem ezzel a hitét és erejét el nem vesztő emberrel. Nem kérdeztem tőle semmit, csak mondtam, miilyen ügyben járok. Megeredt a szó belőle és életre keltette ennek a szörnyű éjszakának a törté­netét: — A negyed tízes busszal jöt­tem műszakra. A kocsiban mondja a sofőr, hogy omlás volt Béke-aknán és ott maradi négy ember, s mind a négyen Ügyelni kell a tűzre is, a mozisok örök veszedelmére, mert még nem minden film éghetetlen. Olyankor csak egy pillanatnyi figyelmetlenségbe kerül, s már ég a celluloid, mint a zsír. Egyszer — még fiatalabb korában — nála is belekapott a láng, s csak a köpenyével tudta nagy üggyel- bajjal eloltani. Egyébként — már megint mosolyog — szerencsém van, hogy most jöttem. Télen egé­szen kellemes itt a levegő. Nyáron viszont olyan pokoli a meleg, hogy vörösek lesznek, mint a főtt rák. Ha a vállalat zuhanyozót építene a közeibe, az az álmok netovábbja lenne. Eltűnt a harcias kakas, el­úsztak a nagy mesehajók is. Ismét a munkatársa veszi át a stafétát, újra Jaurés alakja tűnik fel a vásznon. Így megy órákon át, hiszen a gépésznek még a Petőfi moziban is fél tizenegyig, esetleg éjjel negyed tizenkettőig tart a munkaide­je. Akkor dolgozik, amikor más pihen, neki nem este, ha­nem délelőtt van szabadideje. Már sokszor gondolt arra, hogy nem igazi szabadidő ez, ilyenkor dolgoznak a jócimbo­rák, de hiába, aki a mozigép­nél kezdte, ott is hagyja abba, mert nem tud megválni a szo­kott masinától. — MAGYAR — ban, hogy nem volt elég a múlt héten a tűz, most újból itt a baj. — Az István-aknán beálltam a sorba a márkáért. Egyszer csak jön az aknász és felém szól: — Jöjjön azonnal Garai, de gyorsan kerítsen maga meljó két társat is, és menjenek a Béke-aknára az omláshoz. — Gondoltam magamban van nekem társam, a Sznopek Jancsi, majd azt előkerítem. De nem is kellett keresnem, mert már jött is a lámpakam- réba. Futásban mentünk a Féke-aknáig. Tátrai elvtárs, az üzemvezető már várt ránk. Behívott az irodába, rajzolt is. meg beszélt is. Nagyon el volt keseredve, amikor mondta a történteket. Én csak álltam, mint a feszület és hallgattam. Nem kertelt semmit. — Négy ember bennmaradt. Meghaltak. Induljanak neki Jóska, tegyenek meg mindent... — Valami motoszkált a fe­jemben. Nem tudom miért, de belül valami azt súgta, hogy van még remény. A mérne»; leállíttatta a kast, s öt percen belül ott voltunk a 11-es telep előtt. Átvettem a mentést Sznopek ott volt mellettem, bányamentők meg a hátam mögött. Mindent a kezem aki adtak. Fél óra múlva csurom víz volt minden. Éles baltákat nyomtak a kezembe. Vertem a:-: ócsolaíot. Egy cél hajtott: elő­re, mert még van remény. Nőn a méteres ácsolat, kapartam a szenet kézzel, körömmel. A ke zem fejéről már patakzott a vér, de nem hagyhattam az ütemet egy percre sem. Cigarettára gyújt. S amíg Garai József újból összeszedi gondolatait, a szomszédja a fenn lezajlott eseményeket mondia el. — Éjfél után, amikor mát senki sem bízott, elhatározták hogy értesítik a négy ember hozzátartozóit. Mén János apja itt dolgozik, ő már mindent tu dott, Balogh bácsi és még egy társa ment ei Gyöngyi István feleségéhez, Puskás Balázs fe­leségéhez és Pesti István fele­ségéhez. Képzelje el. mind fia­tal házasok voltak. Pestinek egyhónapos a kislánya, mos- tervezték a keresztelőt. Gyön­gyi Istvánnak meg várandós - felesége, jövő hónapra számít­ják a jövevényt. Puskáséknál ugyancsak most várják a picit É6 elmondtak nekik mindent. Szegény asszonyok ..: Nehéz leírni azt a kétségbe­esést. Garatnak, ennek az erős és oly sokat próbált embernek, aki húsz éves bányamentői szolgálata alatt annyi mindent látott és annyi embert hozott kj élve, vagy halva a veszély­ből, most lehajlik a feje. Nem a fáradtságtól, mert a rövidke egy órai pihenő alatt már ki­fújta magát. Mindenki hall­gatott ... Aztán Garai József folytatja a mentés leírását. — Talán öt métert haladtain előre, a kisméretű járomácso- laittail amikor neszt hallottam Elkiá’tottam magam. — Jani, csönd legyen! Csönd Beszédet hallok föntről! — Nem az omlásból hallik az, hanem a felső vágatból — mondták a mögöttem lévők. Én csak nyomtam az áesolato:. A torkom száraz volt, a por vastagon állt a számiban. Egyik kezemmel kapartam a szenet, a másikkal kulacsért nyúltam. Megint neszt hallottam. — Álljanak meg! Mindenki áldjon meg. Csönd legyen Emberi hang, amit hallok! — Elnémultak az emberek. Oda szorítottam a fülemet a szénhez és tisztáin hallottam: „Segítsenek! Segítség emberek! Ne hagyjanak itt. bennünket! Családunk van! Emberek!” — Neki vágtam magam a falnak és vertük az ácsolatokat. Ké­sőbb én is kiáltottam, hogy haiiják a benlszorultak. — Megyünk! Tartsatok ki! — Azt kérdeztem tőlük hogy hányán vannak. Visszakiá.tot- tak, hogy hárman. Kérdem, hogy a negyedikkel mi van? Kiáltanak, hogy az már nem éL — Előre emberek! Élesebb baltát adjatok, meg egy kis vizet mert nem bírom tovább. — összesen tizenhét métert fúrtuk magunkat előre amikor Puskás Balázs lábát elértük. Félig már kint volt Puskás Balázs és Mén János, amikor engem is kezdett eltemetni az omladék. Sznopek adott egy tartóvasat, azt raktam magara fölé. Közben kiáltoznak Pusfcá- sék, hogy ne hagyjuk otjt őket. húzzuk ki valahogy. Kénytelen voltam erélyes hangot használ­ni és rájuk kiáltottam. — Hallgassatok! Itt vagyunk és megmentünk benneteket, csak maradjatok nyugodtan — Újból vizet kértem mert már úgy éreztem nem bírom tovább. Végre aztán kivettük az elsőt, Mén Jánost, majd Puskás Balázst. Vitte őket azonnal a mentő. A harmadi­kat is sikerült. Gyöngyi Ist­ván is kinn volt. Amikor Gyöngyit kihoztam, én is ossza rogytam mellette. A negye­dikért nem is harcoltunk már. Mindegy, fél órával előbb, vagy utóbb húzzuk ki. Nincs már por a torkán la most újból iszik ez a sokat tapasztalt bányamentő. A .eg- nehezebb perceket éli át újbóli — Tíz percet pihentem, ami­kor mellém állt az üzemvezető és azt mondta: — Jóskám mégegvszer métaj föl! Pióbáld meg! — Csak annyit mondtäfti, hogy fél óra múlva lenn lesz Pesti István. Nekiduráltam ma gam és megindultam. Elértem őt is. Míg élek, nem felejtem el. Eli az ember Érettem a hátán a szuszogást, Tudja, hogy milyen érzés volt az a pillanat? Nem tudom el­mondani. Megcsókoltam a há­tát és vittem magamma! le. Nem volt több erőm, csalt annyi, hogy kétszer elkiáítsam magam. — Él! Él! Aztán csalt arra emlékszem, hogy Tátrai elvtárs az én fejem csókolgat­ta, Sznopek meg oda rogyott mellém.. i A két hős mentőt pihenni küldték. Az én utam a klini­kára vezetett azokhoz az em­berekhez. akik visszajöttek az életbe. A folyosón a hozzá'.au­tózók vártak. A tolókocsm sorba jöttek a röntgen szobá­ból. Fiatal arcuk már tiszta, érdeklődve tekintenek a vára­kozók felé. Amikor Pesti Ist­ván kocsija haladt el mellet­tünk, felesége odatartotta ki­csi lánykáját, hogy csókolta meg az édesapját. Olyan cseni lett a folyosón, hogy az em­ber szívverése is hallatszott. A kórteremben néma csend( Pesti mellett a felesége áll* csak nézi fiatal férjét. Gvön- gyi Istvánnak az arcát simo­gatja könnyes szemű asszonya. Mén József ágyúnál menyasz- szonva kulcsol ja'kezét szőri--íj­ra. Puskás Balázs sincs egye­dül. Nincs egyedül egyikük sem. Akkor sem voltak egyedül, amikor majd tizenhárom órán keresztül feküdtek az orríős alatt. Harcoltak értük és visszahozták őket a - -ó paittól... Gazdagli István­A Szigetvári Cipőgyár azonnali belépésre keres gryor ti­cs gépírvitf Illetményt a gyakori an évek számától függően fo­lyósítunk. 102 „Testreszabott" társasutazások Csehszlovákiába A tavaszi idényben a különböző intézmények, vállalatok, üzemek, stb. dolgozóiból alakított csoportok számára különle­ges szakmai társasutazásokat szervez az IBUSZ Csehszlová­kiába. Útvonaluk azonos valamelyik szokásos kiránduláséval, de a túra részvevői számára a rendszeresített programokon kí­vül különleges, az illető szakma szempontjából fontos és ér­dekes látogatásokat is szerveznek. Az első kirándulások most indulnak, az utolsóra pedig május elején kerül sor. Az ilyen társasutazások szervezése iránti igényeket március 15-ig lehet bejelenteni az IBUSZ-nál. meghaltak. Morogtam magam­Qítggatntztp it

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom