Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-30 / 75. szám
Bátori Sándor vájár fejtési csapata két műszakban 30 csille szenet termel a külszíni tele-nhől tm. MÁRCIUS 30. NAPLÓ Kevesebb huzavonával építkezzenek! Megkezdődött a termelés a vasisi külfejtésekben Miért áll az új-mecsekaljai áruház építése ? — Készen lesznek-e határidőre a hétemeletes lakóépületek? —Mi a helyzet a Magaslati úti öröklakásokkal? Az új-mecsekaljai városnegyedben immár tízezer ember I lakik. Az új lakók között szinte mindennapos beszédtéma az épülő áruház és az úgynevezett „hétemeletesek” problémája. Az áruházat készen szeretnék látni, sőt, szívesen vásárolnának már benne, hisz ellátásukat a jelenlegi üzlet- hálózat nem igen elégíti ki. Szükség van egy nagyobb és szélesebb profilú áruházra, ahol egyhelyben sok minden megtalálható. E ténnyel nagyon sokan tisztában vannak, s éppen azért határozták el évekkel ezelőtt, hogy az új városnegyedben egy Állami Áruházat építenek. Az építkezés meg is kezdődött, elkészültek a tervek, a 20,5 milliós beruházás ügye jó ütemben haladt. Egy darabig. Annak idején hírt adtunk arról, hogy a Magaslati úton OTP- öröklakásokat építenek, összesen öt darab 12 lakásos házat. Azt is megírtuk, hogy az építkezést 1961-ben megkezdik, majd később korrigálták a határidőt és az idei esztendőt jelölték meg az építkezések kezdő időpontjának. A terveket elkészítették, de az építkezés nem kezdődött meg, vagyis ebben az esetben még azt sem mondhatjuk, hogy minden rendben ment egy darabig. Milyen problémák vannak? Miért állnak ezek az építkezések? Az új-mecsekaljai áruház építésével kapcsolatban a statisztikai jelentésben a következőket olvashatjuk: „A költségvetés- és szerződésmódosítások, valamint a beruházási keret hiánya néhány esetben az építkezés leállítását, illetve ütemének csökkentését tette szükségessé. Az említett okok miatt például az új-mécsékatjai áruház építését 1961 februárjában leállították, s azóta csak állagmegóvást végeznek rajta. A kivitelezési munkák folytatására nemcsak 1962-ben, hanem még a jövő évben sem kerül sor.” A jelenlegi álláspontok szerint az áruházat 1965-ben fejezik be és adják át a rendeltetésének. Mit mond az építő vállalat? Azt mondják, nem rajtuk múlik, ők szívesebben dolgoznának folyamatosan egy-egy épületen. Azonban hitel hiánya miatt nem tudják folytatni az építkezést. A Nehézipari Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium között állandó vita folyik. nem tudnak közös nevezőre jutni az áruház ügyében, és az idén júliusra ígért átadás mostmár hároméves eltolódást szenved. Az épület tető alatt áll, ott vannak az ajtók és az ablakok is, de hogy azok három év múlva milyen állapotban lesznek. azt nehéz lenne előre megjósolni. Tehát, egyik oldala a dolognak, hogy állagmegóvást kell végezni, s az anyagokat éveken át tárolni kell és persze, húzódik a határidő. A másik oldala annál érdekesebb, mert az építőknek el kellett onnan vonulni, majd visszavonulni, újból el, újból vissza. Az építőket nyilván nem érheti károsodás a sok elvonulás miatt, tehát felszámolják a költségeket. Egy épülő lakóházhoz, vagy bármi más építményhez az építők felvonulásának költsége majdnem 4 százalékát jelenti az épület összköltségének, ami az áruház esetében legalább 800 ezer forint felvonulási költséget jelentett Az újabb felvonulás már nem kerül ennyibe, de mégis csak pénzbe kerül, ami drágítja az eredetileg megtervezett összeget. Végeredményben a népgazdaság károsodik, amikor egy-egy építkezés nem folyamatosan történik, hanem megszakításokkal. Nagyjából ugyanezeket lehet elmondani a hétemeletes lakóépületek esetében is, ahol «K építési munkaiatok panda,ságtalanul, csökkentett ütemben folynak kizárólag pénzügyi okok miatt. A három épület közül az egyik építése rendesen halad és előreláthatólag még a nyár folyamán beköltözhetnek a lakók. A második épületnél csökkentett az ütem, a harmadik pedig teljes egészében áll. Az építkezéseket 1959 szeptemberében kezdték el és 1961-ben tető alatt álltak az épületek, de aztán megállt az élet. A jelenlegi tervek szerint a második épületet a jövő esztendő közepén, a harmadikat pedig a jövő esztendő végén adják át rendeltetésének. így mondják a tervek. De a valóságban meg lesz-e, az megint más kérdés. Két épületnél körülbelül nyolc-nyolcmillió forintra van még szükség. Az egyiknél ebben az évben 770 ezret ad a beruházó, a többit jövőre utalja ki. Az építőknek az a véleményük, hogy ilyen körülmények között semmi módon nem lehetséges a határidő betartása. Legalább hatmillió kellene az idén és kettő jövőre, hogy májusra készen legyenek a munkákkal. A másik épületnél szintén kevés összeg kerül beépítésre, hiszen csak 200 ezer forintot biztosítanak. Ebből sem lesz pontee határidő. Ami a Magaslati útra tervezett OTP öröklakásokat illeti, itt még az építkezés huzavonájáról sem lehet beszélni, mert még el sem kezdték az építést. Eredetileg úgy volt, hogy tavaly megkezdik, de késtek a tervdokumentációk. Az építők idei tervébe már be is ütemezték a munkálatokat, megbapták rá a jóváhagyást és így tovább. Kezdenék a munkát, hisz tervlemarad ásít jelent náluk, ha netn csinálják. De van egy bökkenő. A terveket nem találják jónak, a beruházó drágái ja és mődosítást kér a tervezőktől. Hogy lesz-e belőle valami ebben az évben, nem tudni. Nem vitás, hogy ilyen nagyobb méretű építkezések menete néha törést szenved, hiszen a miniszteri tárcák költségvetése, hitelkerete változhat a népgazdasági érdekeknek megfelelően. De mégsem egészséges folyamat és nem gazdaságos megoldás ez sem. Inkább kezdjenek később építkezni, de ha megkezdik, akkor fejezzék be folyamatosan. Legalább négy terület szenved csorbát az ilyen huzavonás építkezéseknél. Az egyik az a népgazdasági kár, amely az állagmegóvási kiadásokkal és az építők többszörös felvonulásaival jár, továbbá az ilyen leállások és ütemcsökkenések felborítják a vállalat főépítésve- zetőségének, az egész vállalatnak, sőt, az építőiparnak megyei, illetve országos szinten megállapított terveit is. Ha kevesebb huzavonával és nagyobb körültekintéssel építkezünk, akkor mindezek a problémák elkerülhetők lesznek. CG. L) A világ leggazdaságosabb bányászata a külszíni fejtés, s éppen ezért nagyon jelentős a mecseki szén-medencében a jelenleg még egyedülálló vasast külfejtés. A szép és patinás vasasi hegy-völgy most „ostromállapotban” fogadja a látogatókat. Eltűnnek a hegyek és a völgyek. Kotrógépek, billenőplatós teherautók, gyalus kavalkádja dolgozik a „természetátalakításon'’. A földkotrók két és félmillió köbméter földet mozgatnak meg a külszíni bányászat érdekében. Munkájukat eddig nehezítette a rendkívüli időjárás, azonban most teljes kapacitással dolgoznak. A szén fejtését március elsején kezdték meg. Meredek csúszdát építettek a fejtéstől le a völgybe, ahonnan dömperek szállítják a szenet a feladó állomásra. A termelés jelenleg még kisebb méretű, de később naponta húsz vagon kitűnő minőségű szenet termelnek a külszíni telepekből. A széntermeléshez nincs szükség egyáltalán biztosításra, aknákra, vágatokra és általában a mélybányászatnál szükséges beépített és beépítetlen felszerelésekre. A fejtést sűrítettlevegővel meghajtott kalapácsokkal végzik. Hatszáz fiatal részére zenei ismeretterjesztő előadásokat tartanak a pécsi zeneművészeti szakiskola hallgatói A Pécsi Zeneművészeti Szakiskola növendékei hatszáz baranyai fiatal részére tartanak rendszeres zenei ismeret- terjesztő előadásokat és hangversenyeket. A Pécsi Gépipari Technikumban kétszáz diák hallgatja rendszeresen a szakiskola növendékeinek hangversenyeikkel kísért előadásait. A nyolc hangversenyen különböző népek zenéjével ismertetik meg technikumban tanulókat, akik kedden például a francia zenéről hallgattak előadást és hangversenyt. Mohácson, Siklóson és Szent lőrincem diákok, valamint termelőszovetkezeti és munkásfiatalok összesen négyszáz bér letet váltottak zenei ismeret- terjesztő hangversenysorozatra amelyeken megismerkednek a vonós és fúvós hangszerekkel is, majd bemutatják előttük egy szimfonikus zenekar felépítését. A Pécsi Zeneművészeti Szak iskola ismeretterjesztő munká jának fontos célja az is. hogy a javarészt zenetanároknál készülő növendékek már tanulmányaik időszakában tapasztalatokat szerezzenek ké sőbbeni zenepedagógiai hivatá sukhoz. EGY TÉMA - KÉT GONDOLAT KÉT GONDOLAT foglalkoztat már napok óta. Az egyik: több szakmunkásra lenne szűk ség a mezőgazdaságban. Résztvettem egy termelőszövetkezeti közgyűlésen, ahol egy fiatal- lány bejelentette: „En baromfitenyésztő szeretnék lenni. Itt nem lesz baromfitenyésztés, ezért én elmegyek. Tanulni szeretnék”. Elment, mert nem lehetett baromfitenyésztő. Egy másik alkalommal a Bikali Állami Gazdaságban jártam. A szarvasmarha-istállóban fehérköpenyes fiatalemberekkel találkoztam. Egy idős ember azt mondta: „Fejőtanulók. Hamarosan ők is mesterek lesznek”. Mesterek, mint valamikor a kovácsok és mások. Ok a szarvasmarhatenyésztést választották. Ma már ez is szakma, ma már ez is hivatásérzéssel jár. A LIPPÖI termelőszövetkezet kertészetében fiatal lányokkal beszélgettem. A kertészetről írtam, hogy mi mindent termesztenek itt, de szóba került a fiatalok kérdése is. A tíz fiatal közül négyen mondták: „Mi szakmunkások szeretnénk lenni. Már elvégeztük az ezüstkalászos tanfolyamot is”. Három példa ez, de minden termelőszövetkezetben találni olyan fiatalt, aki szakmát szeretne tanulni. Vannak kihelyezett technikumok. Sokan tanulnak itt. Van traktoros- képző iskola is, de a termelőszövetkezeti ipari tanuló képzéssel még keveset törődünk. Az iparban rendszeres tanulóképzés van. Pécs nemcsak diákváros, de iparitanuló központ is A mezőgazdaság most kezd igazán fejlődni Fejlődni és szakosodni. A továbbtermeléshez ma már nem elég az, hogy amit az „öregapám tói tanultam”. Ennél jóval több kell. Sok szakemberre van szükség a termelőszövetke zetekben. És ezek a szakemberek nem poty- tyannak az égből. Képezni kell őket. Ehhez azonban olyasvalami intézményre lenne szükség, mint amilyen az iparitanulóké, vájártanulóké. Még gyakorlati területet is kellene hogy kapjanak. Persze mindez nem elég. A termelőszövetkezeteknek is többet kellene törődniök ezzel a kérdéssel. Azokat a fiatalokat, akik valamilyen szakmát akarnak elsajátítani, — el kellene küldeni mezőgazdasági tanulónak. MINDANNYIUNK érdeke ez. Ezért úgy gondolom: megyén belül is meg lehetne és meg is kellene oldani ezt a kérdést, amiről sokat beszélünk, de amelynek érdekében keveset teszünk, A másik kérdés. Nemrég levelet kaptam egy termelőszövetkezetből. Azt kérdi a levélíró: „Meg lehet-e tartani zárszámadó közgyűlést az ellenőrző bizottság jelentése nélkül?” Mondanom sem kell, hogy náluk a zárszámadó közgyűlésen nem számolt be az ellenőrző bizottság. PediQ be kellett volna számolnia. Igen, a második kérdés az ellenőrzés. Gyakorlat ma már nálunk, hogy év végén, amikor elérkezik a zárszámadó közgyűlés, akkor ilyen-olyan hibákra fény derül. Néhol elnéznek az ügy felett, másutt viszont szenvedélyes vitákba keverednek. Év közben kellett volna észrevenni a hibákat. Ez helyes, de kinek kellett volna észrevennie? Az ellenőrző bizottságnak. Ez is igaz, ám itt is van, „de” bőven. Kétségtelen tény: helyes az, hogy ellenőrző bizottság működik a termelőszövetkezetekben. Ez a bizottság a tagok érdekeit képviseli. Egy ellenőrző bizottsági elnök mondta el a következőket: — NÉZZE KÉREM. Az elnököt mindig ilyen meg olyan iskolára viszik, ilyen meg olyan értekezleteken vesz részt. Szóval tájékozott. Minket meg legfeljebb egyszer-kétszer hívnak össze fejtágítóra. Nyilván az elnök mindent jobban ismer, mint mi. Ha akar, át is ejthet bennünket. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ellenőrző bizottságok elnökeinek képzésére is több gondot kellene fordítani, mert véleményem szerint legalább annyit kell érteniök nekik is a tsz-jogszabály okhoz, meg mindenhez, mint amennyit a tsz-elnök tud ezekről a dolgokról”. Ennél jobb választ nem lehet adni a kérdés első részére. Mert van egy másik része is ennek a kérdésnek. MOST ÁTSZERVEZIK majd a járási tanácsok mezőgazdasági osztályait. Ez nagyon helyes, nagyon üdvös dolog. Ennél az átszervezésnél nem ártana figyelembe venni, hogy a 'öldművesszövetkezeti mozgalomban jól kifejlett ellenőri hálózat van. Nem volna helyes a •árási tanácsok mezőgazdasági osztályain belül kialakítani egy revizor-csoportot, amelyben lenne egy könyvelő, egy növény- és egy állattenyésztési szakember? Év közben ezek az emberek egy-két hetet eltölthetnének egy- egy termelőszövetkezetben. Alaposan megvizsgálnának mindent. Sokat segíthetnének — idejében — a hibák feltárásában, és abban is, hogyan lehet ezeket a hibákat kijavítani. Érdemes lenne ezen is elgondolkodni. SZÁLAI JÁNOS A földkotrógép vonóvedre a szállítódömperekbe rakja a. szénrétegről leszedett földet. A szilárd homokköves talajba hat méter mély lyukat fúrnak és mhhantással lazitAn.k m.en n kUr.ptpt. A fejtésben kitermelt szenet a transzpor török meredek csúszdára továbbítják, amelynek az alján szállító dömperekbe kerül a szén. I
