Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

Müsen» ML NAPLÓ Milyen változást jelent az új érettségi rendelet? A középiskolai érettségi vizsga lebonyolítását utoljára 1059-ben szabályozta a Műve­lődésügyi Minisztérium. Az azóta eltelt időben lényeges változás,-fejlődés történt a kö­zépiskolai tanítás módszeré­ben. Ezért szükségessé vált az érettsé­gi rendelet ismételt szabá­lyozása, amely már az új oktatási reform által meg­„Nagyüzemesítik“ a burgonyaszaporitást a baranyai közös gazdaságokban A Mecsek környéke nem tar­tozik az ország jelentős bur­gonyatermelő vidékei közé, viszont földje és éghajlata al­kalmas vetőgumó előállítására. A baranyai termelőszövetkeze­tek korábban nem használták ki ezt az adottságot és emiatt a vetőburgonya nagy részét más megyékből kellett besze­rezni. A mecseki hegyhát, Somogy megyével határos vi­dék, Mohács környéke és a Dráva-mente homokos terüle­tein 24 termelőszövetkezetet nyilvánítottak burgonyaszapo­ritó gazdasággá. Ezek körülbe­lül ezer holdon termelnek ve­tőgumót az idén. A törekvés az, hogy a megye önellátó legyen: azaz a közös gazdaságok maguk termeljék meg a vetőmag felújítására szükséges burgonyát Ebben az évben „nagyüzemesitik^ a burgonya szaporítását. Mint az Állami Vetőmagfelügyelő­ségén elmondották: csupán négy bevált fajta — három somogyi és egy lengyel — ter­melésével foglalkoznak majd a megyében és egyidejűleg nö­velik a termőegységeket. Míg az előző években a közös gaz­daságok átlagosan 10—15 hol­don állítottak elő vetőgumót, most*'*8Vässzal 40—50 holdas területeket alakítanak ki # porítáásfcéljára. határozott feladatoknak tesz eleget, korszerűsíti az érett­ségi vizsgák lebonyolítását. A március 15-i rendeletet megelőzően jelent meg az érettségi vizsgák egyes részeit módosító rendelkezés, de azok lényegében gyökeres változást nem hoztak e téren. Az újonnan kiadott rendel­kezés lényege, és fő eredmé­nye, hogy a helyi, illetve me­gyei jogú városi tanácsok ha­táskörét kiterjesztette, és ez­rei egyidejűleg feladatát meg­növelte. Az érettségi tételek kijelölé­se a tanács hatáskörébe ke­rült. Ezzel lehetővé vált is­kolai téren is a helyi adott­ságok felhasználása. Ezen' túl helytörténeti események is szerepelnek a vizsgakér dések között. A vizsgázónak legalább egy helyi fró, vagy költő munkás­ságát is ismernie kell, mely­ről az érettségi során be is számol. A történelmi és művészeti fejlődésen kívül, az érettségin a jelentősebb helyi ipari léte­sítmény, vagy mezőgazdasági szektor fejlődését is ismerni kell a tanulóknak. Tehát lé­nyegesen közelebb kerülnek a fiatalok a mindennapi élethez, mint az eddigi vizsgák során. Az új érettségi rendelet a maxi maiizmus kiszorítása ér­dekében egyszerűsítést is eíő- fr. Magyar irodalomból az ed­JímJ ft. fim ii i xfA1 S---«----«-» m gs Barom tcíei két tételt kapnak a vizsgázók. A vizsgák egyik fontos cél­ja a tanulók gondolkodó-fej­lettségének vizsgálata, és' pon­tosan az új rendelkezés hiva­tott biztosítani a fiatalok gon­dolkodó készségének fejleszté­sét a mechanikus tanulás he­lyett A továbbiakban új a delkezésben as is, ezentúl a vizsgázónak a sa­ját maga által húzott kér­désre kell felelnie. Az érettségi vizsgák lebo­nyolítására hozott új minisz­teri rendelkezés a vizsgák szervezetében is hozott válto­zást de mindenekelőtt tartal­milag van nagy jelentősége, mert az új iskolareform szín­vonalához felzárkózott. ,űtVÜM/ttfiS*eáU. MWÚbtt E A napokban egy orvosjelölt- tel így beszélgetett — ...akkor is menni kell ugye Sándor bácsi, ha esik az eső?.., — kérdezte a fiatal­ember. — Sokszor észre sem ve­szem, hogy esik. — ...de, ha nagy a sár... —- Betelépek fiam. — ... sáros lesz a ruha... — Kikefélem fiam. Több méret három évtizede körorvos Vajsztón dr. Kovács Sándor. Még abban az időben került az Ormánságba, araikor obt még nem asszonyhoz, ha­Elbucsúztak az utolsó falusi vendégek i Baranya Szállótól Másfél ezer szövetkezeti gazda üdült Harkányban ■ 1 ■■■ l Mohácsi JenAemlékest a Magyar Pen Clubban A Magyar Pen Club 1962. március 27-én, kedden délután 5 órai kezdettel az írók székházában klubdélutánt tart, amelynek keretében Tu- róczy Trostler József és Kun- szery Gyula megemlékezik Mohácsi Jenőről, megyénk szü­löttéről. Péchy Blanka szín- művésznő Mohácsi Jenő: Em- I bér tragédiája fordításából ad/ félő részleteket. J Harkányban, a híres bara­nyai gyógyfürdőhelyen, befe­jeződött a termelőszövetkeze­ti tagok téli üdültetése. Az utolsó csoport — kilencven Somogy, Tolna és Bács-Kiskun megyei szövetkezeti gazda — pénteken délután búcsúzott el a Baranya Szálló dolgozóitól és tért vissza a falujába. A ta­vaszba nyúló tél nem zavarta meg a Harkányban üdülő pa­rasztemberek pihenését. A szép téli strandon, a melegvízű me­dencékben nyugodtan füröd- hettek, akármilyen hideg volt. S mint tréfásan mondogatták: lelkiismeretfurdalás nélkül üdültek a márciusi napokban, hiszen otthon levő társaik sem tudtak dolgozni a földeken a télies időjárás miatt. A mostani tél volt egyéb­ként az első, amikor a tsz-ta- gok biztosítási és önsegélyző csoportja nagyobb számban üdültetett szövetkezeti gazdá­dat Harkányban. A reprezen­tatív Baranya Szálló 1981. ok­tóber 1-tól 1962. március 23-ig termelőszövetkezeti üdülő volt. Ez alatt a fél év alatt 18 üdü- lőcsoportban majdnem másfél­ezer — jobbára idős — szö­vetkezeti gazda töltött tíz-tíz kellemes napot a „reumások Mekkájáéban. A falusi asz- szonyok és férfiak tizenhárom dunántúli és alföldi megye közös gazdaságaiból kerültek ki, s majdnem kivétel nélkül mind most üdült életében elő­ször. Minden költségüket a biztosítási és önsegélyző cso­port fedezte. Hogy jól érezték magukat, azt a Baranya Szálló vendégkönyvébe irt köszönő és dicsérő szavaik bizonyítják. A tsz-tagok biztosítási és önsegélyző csoportja ez év őszén, a nagy mezei munkák befejeztével, folytatja a szö­vetkezeti gazdák ingyenes üdültetését a híres gyógyfür­dőhelyen. . ..... n em a földhöz nősülitek. Ezer holdas papi, grófi földek ölel­ték a megyének ezt a déli ré­szét és ebbe az ölelésbe majd­nem belefulladtak a kisbirto- kok. Megitespedt itt a gondo­láit is, alig mozdult az élet. — Kezemben volt az orvosi diploma, de a lábaim újjá kint volt a harisnyából — emléke­zik —. Dobált a mlncstelen- ség egyik városból a másik­ba: Pécs, Szombathely, Szek­szárdi. Elftem a diplomás „csavargók” savanyú kenye­rét... Aztán Ormánság. Huszon­négy község 16 ezer lakójának orvosa lett Pusztított a nép­betegség. A testi betegségre is kevés volt az orvosság, — a „lelkiekre” pedig — semmi. Három évtizedre visszanyúló emlékedbe kutat —* Még az 1930-os években történt. Egy parasztember jött hozzám, nézzem meg kétéves fiát, beteg. Elmentem. Araikor üröm fel a gyógyszert, az em­ber rámnéz, aztán csendesen megszólal: — Ne írjon fel doktor úr semmit, úgysem hozom meg... nincs nekem egy fillérem se. — Ember! — mondom, — a gyerekéről van szó, hát kérjen valakitől kölcsön. —Amikor ki mondtam, már megbántam: könnyű azt mondani, hogy kér­jen kölcsön. De hárman? Áll­tunk a beteg gyermek ágya mellett szótlanul. Emlékszem, akkor történt ez, amikor ne­kem 3 hétig egyetlen fillér be­vételem sem volt.,. A zse­bemben összesen 1 pengő 47 fillér... de ez elég a gyerek orvosságára... Leveszi a szemüvegét, meg- törli, aztán a szomorú törté­netet szinte vidám hangon folytatja: — ... és az én akkori beteg fiúmnak ma négy gyermeke van! Sokszor találkozom ve­lük. Tudja, nekem, vidéki körorvosnak ezek az örömeim. Tudni azt, hogy nem dolgoz­tam hiába..; — Még 1934-ben történt. Egy asszony jött hozzám. Kétség­beesve hívott, hogy vizsgáljam meg a lányát, mert jár-kel szótlanul és a kútba akarja ölni magát. Megvizsgáltam a1 lányát, aki már szült egy gye­reket. Terhes volt. A második gyermeket már nem akarta világra hozni. „Nem szülöm meg, inkább a kútba ugrok, vagy felakasztom magamat” — mondta. A férje szó nél­kül hallgatta. Könyörögtek, hogy „csináljak valamit”. Órákon át beszéltem neki, de hajithartatlain maradt. Neki nem keli a gyerek, látni se akarja. — Az első nap átveszem a gyereket örökbe — mondtam és egyezségre nyújtottam ke­zemet. A gyerek megszületett. Kislány lett. Áll az alku? — kérdeztem az anyát. Úgy em­lékszem a válaszra mintha ma lenne. Azt mondta: „Ha ez a föld aranyból lenne és azt ad­ná a gyerekért, akikor sem kapná meg”. Annak a kislány­nak ma három gyereke van. Iil. UJ SEPRŐ Móg egyszer a múltról. Telik — még sakkal többre is — az évtizedek emlékeiből. Azokból az időkből, amikor a diütéria, a skarlát, a malá­ria, a trachoma — hosszú még a sor — tizedelte a népet, egy statisztikát állított össze: Ha­rtes lakosságának 64, Vejtimek 51, Luzsokmak pedig 50 száza­léka volt golyvás. Uj kutakat kellett volna fúrni, de ki tö­rődött ezzel? Majláth és Draschkovics grófok gondola­tát egészen más foglalkoztat­ta. Hullott az Ormánság népe amit a található sok adat kö­zül csak eggyel példáz: 1933- ban majdnem minden harma­dik csecsemő meghalt Néhány ember volt csak, aki bárokra kélt a „rettenetes­sel”. Köztük volt ő is. Gyalog vagy kocsin, esett vagy fújt a „vidéki körorvos” ha mást nem adhatott, vitte a tudását a szót a jótanácsot. Ha úgy adódott naponta 100 kilométert is kerékpározott faluról falu­ra és megszervezte a csecse­mőtanácsadást. Fiatalságának, hivatásának tüzét lobogtatta él a 24 falu között l'v-l Eddig életének több mini félét itt töltötte eL Itt, ahol a régi élet panoptikumszerií mozdulatlanságát friss vérke­ringés oldotta fel. Engem is meghökkentett egy adat amit elmondott Az elmúlt évben a születés ezer lélekszámra or­szágos szinten 14 volt. Itt Vajsztón, ahogy nevezik az Ormánság fővárosában”, az egyke voüt „fellegvárában”, ezer lélekszámra 20 születés jutott Magasain az országos átlag'fölött! A „temető” meg­mozdult ... Könnyebb most a mukája. Az asszonyok nem pislákoló olajmécses mellett szülnek, hanem Sellyén a korszerű szü­lőotthonban. Körzetében orvo­si rendelő, egészségház szol­gálja az emberek gyógyulá­sát. Baran yahl dvégen, Vejti- ben orvosi tanácsadó helyiség épült. Régien 24 falu orvosa volt, most 5 tartozik hozzá. — Vannak olyan betegsé­gek, amelyeket csak régről ismerek — mondja —. Gyer­mekbénulás, malária, tracho­ma mint népbetegségek már a múlté. De van még tenni­való. ötvenkilenc éves. Fekete ha­jában ezüstös szálak, arca mély barázdáiban 32 esztendő fáradtsága. De most is lanka­datlan szorgalommal dolgozik az egyik legszebb hivatás szolgálatában — az emberek egészségéért. — ... de ha nagy a sár... — Belelépek fiám. — ... Sáros lesz a ruha.. — Kikefélem fiam .. Garay Fcrc > Be kelt látnunk — mon­, dotta —, hogy a vezetéshez, a munka irányításához az eddi­gieknél jóval magasabb szín- > vonal szükséges. A szakmai i tudást, a tekintélyt nem pó- : tolhatja senkinél a parancsol­gatás, a kiabálás, amely sem­mi egyéb, mint a szakmai bi- ' zonytalanság ügyetlen álcázása. ■ Legyen végre mindenki tisz­tában azzal, hogy a mai ro­hamos fejlődés kíméletlenül elsöpri az útból mindazokat, alak szakmai, politikai téren nem jutnak el a megfelelő magaslatra. Felszólalásában példákat sorol fel előbbi . munkahelyéről, ahoi a dolgo­zók szakmai, politikai kép- i zése, a legkülönbözőbb válla- . lati problémákba való bevo- , nása nagyszerű eredmények- i kel párosult. — Nálunk, a Tisza Cipő­gyárban műszaki klubot lé­tesítettünk, ahol a vezetők mellett helye volt a dolgozó­nak is, ahol velük együtt kon- , zultáltuk meg a műszaki, ter­melési jrroblémákat. Itt meg : olyan osztályvezetőt is talál­ni, aki nem olvas, nem tanul, nem politizál és emberek van­nak a gondjaira bízva. A művezetők közül, noha nagy gyakorlattal rendelkeznek, egy sem dicsekedhet felsőbb szak­mai iskolával, technikummal. Kemény, őszinte bírálat ez, egy olyan főmérnök szájából, aki mindössze egy hónapja van a vállalatnál. Mégsem tűnik úgy, mintha „új seprű seperne", mert a megállapítá­sai mögött ot van, ott bújkál egy olyan útkeresés, amelyben azokat hívja segítségül, aki­ket az imént még megbírált. És kiket még? A gyár törzs- gárdáját, akik a legnehezebb időkben is kettőzött erővel segítették a tervteljesítést és akik most ezen az új úton magukkal ragadják majd a bi­zonytalankodókat, « fegyel- mazeüehkedöketi '•'*’■“*1* «. ÖT. => * művezetők hatáskörének M> * sajátításába, a* önállóság megcsorbításába. Nem agyszer megtörtént, « hogy a közvetlen vezetés ’ olyan ügyekre aprózta fel az t erejét, mint egy-egy szabadsó- c golás engedélyezése, vagy W- , sebb, lényegtelen átcsoportosí- e tások, áthelyezések elintézése, ( és sok egyéb hasonló prob- ' léma, ami azután egyes kö­* zépvezetők tekintélyét fokon- \ ként ásta alá. Mi származott i mindezekből? Kisebb-nagyobb l egymás ellen ágáló csoportok, ‘ klikkek, amelyekoen ha nem '■ is nyíltan, de mégis érezhető ■ formában ellenálltak a fel­■ sőbb irányításnak. A követ­* kezmények már ismeretesek. Szervezetlenség, kapkodás, a ' munkafegyelem, a technoló- 1 piai fegyelem sorozatos meg- 1 sértése együtt vezettek el a ' tavalyi esztendő gyászos ered- ' ményeihez. És az idén ? Már az első két hónapban * több mint 34 ezer pór lema- : radás mutatkozott és úgy néz ki, hogy a behozást a jelen­legi körülmények között nem tudják biztosítani. Pedig a Bőr és Cipőipari Igazgatóság ■ Oszaczky László személyében ■ új főmérnököt nevezett ki a ' vállalathoz, oki nagy-nagy ’ ügyszeretettel, ambícióval fo­■ gott a bonyolult problémák megoldásához. Nos, Oszaczky ' László is felszólalt ezen a plé- ’ iramon és omit elmondott, ér­demes volt feljegyezni. Első és mindenek előtt álló feladatnak tartja, hogy a ter­melést minőségileg kell előbb rendbehozni még akkor is, ha ez a mennyiség rovására megy. Ezzel párhuzamban rendkí­vüli fontosságot tulajdonit a meglévő és egyébként nagy gyakorlattal rendelkező mű­szaki gárda szakmai színvona­lának emelésére, amelyet szi­gorúan számon keU kérni va- lamennyiöktől. az időmérés, a normaígazitá szükségessége. De miért vál kényessé ez a követelmény Talán azért, mert a cipőgyá riak értetlenebbek, lemaradót , tabbak voltak, mint a mát t üzemek dolgozói? Lehetséges i hogy „csak” a két megye ■ széntröszt, vagy a bőrgyár, t ■ sörgyár, vagy a többi üzemel ■ sokezer dolgozója értette meg i hogy mire, mi célból vált ■ szükségessé a régi, elavult ! normák igazítása, korrigálása' • Lehetséges, hogy pont a cipő. , gyáriak nem vették észre e ■ technika fejlődésének és ami '• ezzel együttjár, a minőséi ■ követelményeinek világméretű • előretörését? Nem értettél. ■ volna meg, hogy a normaiga­zítás olyan népgazdasági ér­■ dek, ami végső fokon az i ■ személyes érdekük is? '■ Nem hinnénk. A Szigetvár Cipőgyár dolgozói, ha nem ií jobbak, de semmi esetre sem rosszabbak semmiféle tekin­tetben más ipari üzemek dol­gozóinál. Mégis, hogyan tör­• ténhetett meg, hogy az idő­mérések, a normaigazítások idején nagyon sokan vissza­tartották a teljesítményeiket becsapták, félrevezették az időmérőket. Mert ez történt. Részben erre vezethető vissza mindaz a káosz, amely végig kísérte a múlt esztendőt, mert hogy értse meg a dolgozó az idő­mérések, a normaigazítások célját, rendeltetését, amikot sok helyen a saját művezető­jük értetlenkedett, sőt né­hány helyen ágált is ellene. És amilyen a kezdet, olyan a folytatás. A „mit”, „miért’, „hogyan”-t a felsőbb vezetői szinten sem kezelték úgy, ahogy kellett volna. Helyeseb­ben úgy kezelték, ahogy azt éppen a pillanatnyi kedélyál­lapotuk diktálta. Hol túlzott engedékenységgel, hol indo­kolatlanul rideg utasítgatá- sokkal, amely hovatovább belenyúlt a középvezetők, a ■ határain keressük, hanem ott, ahol azt a bizonyos lépést i hibásan tettük meg. Hiszen a . kollekcióink ma is verseny- j ben vannak a nemzetközi vá- t sarok, kiállítások kényes iz- t lésü, árgus szemű zsűrijei . előtt. Ha nem így lenne, ak- . kor a Szigetvári Cipőgyárat . sem bízták volna meg 340 ezer . pár exportcipő gyártásával, , amiből év közben több mint t 23 ezer párat elengedtek. Ez- pedig nem a külföldi megren- t delő kívánságára történt, ha- . nem a cipőgyár felettes szer- . veinek jobb „belátása” foly- i tán, akik évközben jöttek rá . (sajnos nem is egy alkalom- : mai), hogy módosítani kell az » eredeti tervet. 1 Miért volt erre szükség? Erre adott választ a sziget- r vári járási pártbizottságon- megtartott legutóbbi ülés, amelyen jelen volt a cipőgyár- vezetősége is. Ezen a plénu­- tnon került terítékre az a , sok-sok hiba, hiányosság, : amely egy egész éven át ki­- sérte buktatóról buktatóra a : vállalatot.- Arról már többször is hírt adtunk, hogy a tavalyi év elején közel tízezer pár adóssággal indultak, ami az első negyedév végére újabb ■ tízezer pár lemaradással sú­lyosbodott, hogy azután a fél­év végén 36 ezer páros adós­ságra kerekedjen. Igaz, hogy a második ötéves terv célkitűzései alapján ma­gasabb, igényesebb követel­mények vártak a vállalatra. Az is igaz, hogy ezek a kö­vetelmények egész sor helyen új műszaki-technológiai mó­dosításokat, átszervezéseket diktáltak a készülő intézke­dési tervbe, amelybe többek között olyan „kényes” intéz­kedések is belekerültek, mint A Szigetvári Cipőgyár diadalíves bejárata mögött a tulipánokkal, békegalambok­kal díszített falakon lelkesítő jelszavak, pontokba foglalt versenyfeltételek buzdítanak ,a tervteljesítésre. Többek kö­zött ilyenek: „A termelékeny­séget 12 százalékkal keU nö­velni. — A minőséget 95 szá­zalékra kell teljesíteni. ~ Az export rátartást hányadot 5 százalékkal csökkenteni. —- Az első féléves exporttervet június 15-re, az éveset decem­ber 15-te kell teljesíteni: — Fő követelmény a szocialista munkafegyelem megszilárdí­tása stb. stb., és végezetül: — A fenti pontok teljesítése biztosítékul szolgál a nyereség részesedésre.” A szigetváriak helyében már rég átfesttettük volna galam­bostól, tulipánostól együtt. Mert ez a virágokba ágya­zott, galambokkal körülrepde- sett tábla szomorú mementó, vagy mondjuk ki magyarul: szégyentábla. Az, mert min­den sora, minden vállalása holt malaszt, minden pontja homlokegyenest visszájára si­került. iiiába mondta r cipőgyár igazgatója, Zsédely elvtárs: — Lényegében telje­sítettük a tervet, — mert azt a tervet, amit ők teljesítettek, felsőbb „belátás” kurtította meg évközben, menetközben. Miért is módosították a t<|- valyi évre megadott tervmuta­tókat? Miért kellett az 525 ezer pár cipőt 476 400 párra redu­kálni? Zsédely elvtárs szerint az egyre növekvő világpiaci igények miatt, amellyel kép­telenek lépést tartani. Persze van abban igazság, hogy a világpiaci igények napról ncnra növekednek, de ezt az Igazságot ne a „képtelenség”■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom