Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

2M2. MÁRCIUS 2. RIAPIÖ 5 LEVELEZŐINK Tanulságképpen .Kedves Jekl Frigyes Elv­társ! Mint gépkocsivezetőt isme­rem, s úgy ismerem, mint a szabályolihoz ragaszkodó, törvénytisztelő ember, ezért csodálkozom a múltkori fe­lelőtlenségén. 1962. február 19-én dél­előtt a Sopiana Gépgyár fő­kapuján a sorompón belül állott FB 11-32 frsz. teher­gépkocsijával indulásra ké­szen. A pécsi VAFÉM-hez indult anyagért öt rakodó- munkással. Ezekből hárman, a kocsi vizes, ázott platóján álltak, mert számukra ülő­helyet nem biztosított, pe­dig ezt a KRESZ 73. §-a 3. pontja szerint kötelessége lett volna megtenni, de ön kitette őket egy esetleges súlyos balesetnek a havas, vizes úton, amikor egyébként is fokozott óvatosságra van szüksége egy gépkocsivezető­nek. A dolgozók testi épsége és élete fontosabb mindennél. Több törődést vártam volna öntől, hiszen a balesetek túlsúlyban éppen a közleke­dés területén történnek. Fi­gyelmeztetésemre azzal rea­gált, hogy dühösen elindí­totta a gépkocsit. Kérdezem, kinek volt igaza? Legyen ez a pár sor tanul­ság önnek is és minden gép­kocsivezető társának. TEMESIVANYI LAJOS SZMT munkavédelmi főfelügyelő Tervek 3Iee»ekrákö8on Február közepén volt a zár­számadás a meesekrákosi ter­melőszövetkezetben. A mérleg­hiány arra késztette a vezető­ket. hogy komoly tervet ké­szítsenek a jövedefonezőség ér­Áramszünet, mindig áramszünet Az utóbbi években nagyon sok kellemetlensége volt Sző­kéd lakosságának a villany miatt. Szinte minden második héten áramszünet szokott len­ni. A községi tanács jelenti az esetet, de a szerelők csak 3—1 nap múlva jönnek ki. fis saj­nos. abban sincs sok köszönet, meri a villainy megint elrom­lik, s vaksötétség borul a fa­lura. Kérjük a DÉDÁSZ-t, se­gítsen az oly sok embert érin­tő panasz megoldásában. Egy kárvallott szökédi lakos. dekében. A tagok is fogadkoz- nak. hogy ebben az évben el­végzik a rájuk bízott munkát A termelőszövetkezet az idén egy negyven holdas ha­lastavat és egy harminc hol­das kacsaúsztatót kíván létesí­teni. Víziszámyasokaí is ne­velnek. Orfűn egy 35 férő­helyes sertésüaztatót építenek saját erőből. Van már 200 juhuk és most újabb kétszáz részére építenek juhhodályt. Ez is saját erőből épül csakúgy, mint az ötvem férőhelyes istálló és a daráló. Négy község: Orfű, Mecsek- szakáll. Bános és Mecsekrákos parasztsága úgy látszik ebben az évben összefogott és ennek az összefogásnak az új elnök vezetésével bizonyára meg is lesz az eredménye. K«-senyéi Jenő Emberi, szép cselekedet volt Gyöngyfa—Magyarmecske állomásán áll a motorosvo­nat. Már indulnia kellene, amikor egy csomagos, lihe­gő fiatalember fut a köves- útón. Arcára van írva: sür­gős a dolga, utazni szeretne. A szürártermetű vonatve­zető a fiatalemberre néz és vár. Megvárja a kis időt, amíg a fiatalember odaér, arra gondol talán, hogy a kevés késést majd behoz­zák a nyílt pályán. A fiatalember lihegve, bol­dog mosollyal kapaszkodik fel a lépcsőre. A vonat meg­indult, az utasok mosolyog­nak. Szép volt ez az epizód. „Szabálytalan” kedveskedés, de nagyon emberles, jól esik a szemnek, ha ilyet láthat. Hunyadi István Három éjjel — bárom nap Az utóbbi 10 év legnagyobb és legszebb lakodalmának le- 1 hettek tanúi a regenyelek. < Papp Lajos űatal tsz-tag kö­tött házasságot Három nap és három éjjel folyt a bor, s a népi muzsikusok húzták a talpal úvaiót. Százötven ven­dég volt jelen a lakodalom­ban. Volt enni.-, innivaló. Le­váglak három sertést, egy szarvasmarhát. A szülők is termelőszövetkezeti tagok, s meg volt az anyagi lehetősé­gük a nagyszabású lakodalom megrendezésére. Matis István Tá’éköziató táblái állítaná tel a töüályaudvarcn A Dunántúli Napló február 1-i számában „Pécs várja Önt” c. cikkel kapcsolatban közlöm, intézkedtem, hogy Pécs állomáson is helyezzenek el utas tájékoztató táblát. A tábla szerkesztésénél figyelem­mel leszünk arra is, hogy az utazóközönség pontosan tá­jékozódhasson a szerelvények 'felállítás! helyéről, célállomás- ■ <ról és indulási időről. A tábla kivilágítható megoldásban ké- i szül el s március 31-ig a ren­deltetési helyéi! felállítjuk. TÓTH JÁNOS. iíAV igazgatóság vezetője. Igém, a md utcánk, a Felső­havi utca majdnem a belváros­ba ér. de elhanyagolt, nagyon elhanyagolt. A járdája csak kiöntött hamuval van „kar­bantartva”, villanyégője csak három van. (Villanyoszlop leg­alább kétszer annyik Ebből már látható: nem lehet ké­nyelmes ott járni csúszós, sá­ros időben. Az utca állapota talán elke­rülte az illetékesek figyelmét. Reméljük, e levél után segíte­nek a bajunkon, legalábbis közük velünk, mikor tudnának segíteni. Tamás János * A szerkesztőség megjegyzé­se: A Temető utca (a 48-as tér és a Balokány között húzódik) lakói is panaszkodnak a nagy sár. por és az elhanyagolt köz- világítás miatt. A levelet 35-en írták alá. s kérik, hogy segít­sen a tanács. Az új ti apu Nem hiszem, hogy a Petőfi utcai iskola kapubejáráta az esztétikai nevelést szolgálja. A kerítést meg­csinálták, új kaput is szállítottak oda. Az új kapu feltevését azon* ban úgy látszik elfelejtették, s most már — immár egy éve — csak odatámasztva á’l. Az udvar is tele van kőtörmelékkel. Ez az egész „kép” nem válik az is­kola díszére. KOTOEÁK JÁNOS, Pécs, Szigeti űt 31. Kicsi a pécsváradi rendelő Svábbál Mohácson A mohácsi Bartók Béla Mű­velődési Házban február 24-én tartották a hagyományos sváb bált. A hangulatos, érdekes mulatságon mintegy hétszáz ember vett részt, a zenét a Pé­csi Rádió zenekara szolgáltat­ta. A résztvevők közül sokan a hagyományos öltözékben je­lentek meg. Vasvári Dezső Pécsváradnak két orvosi rendelője vall. Az egyikben dr. Öhler János, a másikban pe­dig dr. Szabó Károly körzeti ^ orvos rendel. Dr. öhler János rendelője kényeimet tud biz- j ! tos-itani, dr. Szabó Károiyé j sajnos nem. Úgy is mondhat­nánk. tűrhetetlen az állapot itt. A kicsiny — 3 méter hosz- szú, másfél méter széles — rendelőben egymást tapossa a sok beteg. A hiba még tetéződik azzal, hogy a fogászati rendelő is eb­ben a hákban van. s azok a be­tegek is ezt a váróhelyiséget használják. Dr. Szabó Károly ugyan segíteni próbál rajtunk, s önzetlenül felajánlotta az egyik szobáját, ez azonban nem megoldás, sem a betegek, sem az orvosuk számára. A zsúfoltság ugyanis még mindig fennáll, dr. Szabó Károly fe­lesége és gyermekei, pedig csak az orvosi rendelőn ke­Amikor istállóban aludtunk öregedő korában fiatal éveire gondol az ember, e nekem bizony szomorú em lékek jutnak az eszembe. Édesapámat elvit- ' te az első világhá­ború. édesanyám nevelt bennünket két kisebb testvé­remmel. Földünk nem volt, gazdag parasztoknál dolgo­zott éhbérért. Sok­szor nem volt ke­nyerünk. Az egyik alkalommal egész hét telit él anélkül. Alig támolyogtunk az éhségtől, kicsi húgom, aki akkor öt éves volt, csak fe­le üdni tudott már. Édesanyámnak Az istállóban adtak szállásit. A marhá­kat az egyik oldalra szárították, az uras oldalt leszalm ózták, azt 'tették meg fek­helynek, fiuknak, lányoknak egyaránt. Volt akinek még pokróc sem jutott. Amikor szóltunk ér­te, az ispán ránkor­dított, hogy ha nem tetszik elmehe­tünk... Hát ilyen szomorú emlékeim vannak nekem a múltból. Amikor a mai szép munkásszállásokat látom, gyakran eszembe jutna!; a régi idők. Egy régi summa'. resztül tudjak a konynajukat megközelíteni. Úgy vélem, a fogászati ren­delő áthelyezésével segíteni lehetne a bajokon, bár az sem lenne hiba. ha valami okosab­bat találnának ki. A lényeg az, hogy valamit tegyenek ez el­len. mert örökké nem marad­hat így. V. F. GsiJines a TOZcP-lelsp ? Így áruljáJc s szenet a TŰZSP Jászai Mari utca telepén. A mér­leg előtt egy kis paci m, éren ülve várja a vevőket zz cUid-i. Leméri az árut, a zsebéből elővesz egy ce­ruzát és kimondja a kiszámolt pénzösszeget. A pénzt zsebrevdg- | ja és jöhet a következő. Ezzel megszűnt a bürokrácia, de | nem biztos, hogy helyes az, ha az J eladó blokk nélkül adja ki az árut. j Vagy talán gebines lett ez a TŰ- ; Z ítP-telep? 1 DCényej“ kezdéiekxaL Beszéljünk az életszínvonalról! \I ár annál is inkább be-1 széljünk róla, mert ez a legalsóbb rendű fokmérője! szocializmust építő rendsze- I rünk niagasabbrendűségének. i minden eddig megjárt, min- j den eddig ismert rendszerre'! | szemben. Vegyük sarjába! Ugye na­gyon bosszantó dolog, amikor időközönként eltűnik a disz­nóhús az üzletekből, amikor lámpással sem találni zöldsé­get, vöröshagymát, burgonyát a boltokban. No de vannak ennél nagyobb bosszúságok is, amikor megdolgozott szá­zasainkért egyszer-mésszor talmi árut kapunk x cipőbol­tokban, a ruhaüzletekben. De akadna még jónéhány hason­ló „kényes” probléma, ha rr.ég jobban „megkaparnánk" őket. — Akkor miért beszélnek! annyit az életszínvonal emel­kedéséről ... — halljuk a sok szór cinikus kérdést. Mivel ezt a kérdést sem sza bad válaszo&aitlanul hagyni, megmondjuk: — Azért beszé­lünk róla annyit, mert azok­kal akarjuk megtárgyalni, \ akik naponta tesznek hozzá, | vagy vesznek el valahait az j életszínvonalból. Azokkal kell | megtanácskozni, akiken első-1 sorban múlik, hogy lesz-e 1 elegendő disznóhús, azokkal, | akik még nem tisztázták a I lelkiismeretűkkel, hogy elég- ; e csupán az időjárásra bízni a gabona-, a zöldség-, a bur­gonyatermést, s azokkal, alak nem gondolnak mással, ami­kor selejt kerül ld a kezük alól. Persze azokkal is meg keli tanácskozni, akik ha kesereg­ve is, de jóhiszeműen vetik fel a kérdést: — Évek óta vaj- j mi keveset változott a szűk- j séglei,i cikkek ára, miért be­szélünk mégis életszínvonal­emelkedésről. S főleg miért százalékokban, miért nem | konkrétan beszélünk az élet- \ színvonal al&kulásáró’. Indokolt a kérdés? Az. í meri sem a százalékokra, j sem a disznóhúsra, sem a í zöldségfélére, vagy a ruha-, j cipőproblémára leszűkítve,! valóban nem kapunk tiszta i képet az életszínvonal ilyen, j vagy amolyan irányú alakú- i lásáróh Egyáltalán miben j mutatható ki kézzelfoghatóan az életszínvonal emelkedése, j Kevésbé lenne jellemző, ha abból indulnánk ki hogy egy év alatt hányán építettek a megyében családi házat, há­nyán vásároltak autót, mo­tort, stb., pedig ez is kézzel­fogható, ellenőrizhető, ez is az életszínvonal emelkedését bizonyítaná. Induljunk hát ki ezeknél szerényebb és szinte minden dolgozót érintő, majd minden dolgozóra általánosítható bi- • zonyltékokból. Hívjuk meg! tanúskodásra megyénk leg­nagyobb létszámú üzemeit, a j pécsi, a komlói széntrösztöt, j ültetve a két vállalat rmjd! húszezer dolgozóját. S ne a j MELYIK A LEQJOBB? A rád ííiiiúji* A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara hallgatóinak nevében kéréssel szeretnénk a Moziüzemi Vál­la'áthoz fordulni. Szeretnénk néhátiy napra, vagy legalább egy alkalommal műsorra tűz­nék ismét valamelyik pécsi mo ziban „A vád tanúja” című amerikai filmet. Amikor Pécsett vetítették e filmet, a joghallgatók zöme nem tartózkodott a városban. A film témáiáná' fogva is na­gyon közeiéi] hozzánk. Az egyetemünk professzorai elő­adásukban már többször bi- vaítaxsWc gA véd áanwjá’ fá­mert benne a burzsoá bírásko­dást közelebbről megismer­hetjük. A filmnek tudomásunk sze­rint nagy közönségsikere volt. úgy gondoljuk, hogy kérésünk teljesítésével nem érné káro­sodás a Moziüzemi Vállalatot. Ha ez nem lehetséges, akkor szeretnénk, ha számunkra, — mintegy 150—200 joghallgató­nak — egyik szombat délelőtt levetítenék a filmet. Remél­jük kérésünk megér’ésre ta­lál és az illetékesek szívessé­get; előre I« megköszönjük. Karié Léaríó A Szőlészeti Kutató Intézet pécsi telepén a kísérletek egyik je­lentős témája a fajta­kutatás és a szelekció. A kísérleti telep fajta gyűjteményébe 278 borszőlöfajtót és a 10 legismertebb ugyan- csak borszőlőfajtának I Í22 morfológiailag kV s lönböző kiónját gyűj- j főtték össze. Ar éven- ; kénti vizsgálatoknak I egyik fontos mozzana ! la a fajták és fajta- : jelöltek borbírálata. Németh Márton tu- j dományos kutató a 12 éve folyó fajtakutatás és klónszelekciós ne­mesítés során sok fe­ledésbe ment régi faj tát, illetne értékes új fajtaváltozatot hozott felszínre és állított kísérletekbe. A kiválasztott any-’ 'ükék, sőt ma már . ! harmadik klónszátrha j zékaik is bizonyítják, | ho&y a 20—M aartJS­növekedés a vegeta­tív utódokban meg­van. A borbírálat pe­dig igazolta, hogy a nagyobb termés nem jár minőségromlással, mert a kiónok az üze mi kontrolinál min­den esetben maga­sabb pontszámot kap­V«««tál Férem' kísériett tőmunkat-árs — a borrlk Keer*#ie — boriwrálat előtt mér c*y- «arr deethnS a Hüták**. tak. Például az olasz- rizling kontroll 11,7, a B. 2. klón 14,1, a B. 10 klón pedig 15 pont számot kapott. — A kontroll üzemi átlag­termése fél kiló volt tőkénként, ugyanak­kor a kiónok három ­negyed, illetve egy ki ló átlagtermést a.dlak Hasonló volt a Cir­fandli, Hárslevelű, i'urmiuKadarka esetében is. A borbírálaton be­mutatott, közel 300 bort gondos pinceke­zeléssel készítették el annak ellenére, hotr egyik-másik kis té­telt csak 15—20 lite­res hordókban erjeszt hetiék. A pécsi kísérleti te­lepen az új, nagy ter­méshozamé., magas ' 'ojógici értéiül fei­lt és Wóntípusok el- szaporítása már üze­mi területén is. meg- t:cuwéaM> bányászíizetésekkel bizonyít­sunk, mert azok valóban ma­gasabbak a más iparágakban dolgozók átlagkereseténél, ha nem olyan tényekkel, ame­lyek nagyjában és egészében azonosak mind a bányákban, mind az egyéb ipari üzemek­ben. De ha már megemlítet­tük a bányászok magasabb bérezését, akkor ezen a he­lyen mondjuk meg azt Is, hogy a bányászok eltartott családtagjainak aránya mesz- sae felülmúlja a más ipar­ágak ilyen adatait és emiatt a családon belüli egy főre jutó jövedelem már nemigen mutat nagy különbséget a ou- nyászbér és az egyéb iparági keresetek között. Különben is helytelen vol­na, ha az életszínvonal emel kedését teljes mértékben a havi keresetei: mennyiségére korlátoznánk, amikor ezer egyéb példa van erre. Igaz, erek a példák nem ismeretle­nek a dolgozók előtt, csak ép­pen nem igen sorolják az élet színvonal javára. Az a „leg­természetesebb”, hogy vaai biztosított üdülés, nyereség- részesedés és fizetett ünnep, munka- és védőruha, táp­pénz, étkezési hozzájárulás, kényelmes és olcsó munkás­szállás, ingyenes orvosi ke­zelés és egy sor más olyan „borítékon kívüli” juttatás, amelyeket éppen csak tudo­másul veszünk. Pedig, ha megnéznénk, hogy a hivata­los könyvelésben milliókkal számolják el mindezeket a juttatásokat, talán kedvezőbb színben tűnne fel az életszín­vonalról alkotott vélemé­nyük. Nézzünk meg közelebbről néhány ilyen adatot. Például Komlón, de Pécsett is egy- egy bányamunkás fizetett Ja nepre eső bére évi 500 forint­tal számolható és a fizetett szabadságok térítése tizenhét és félmiEió forintjába kerül a két trösztnek, ültetve az ál­lamnak. Nyereségrészesedés címén Komlón 1957-ben még 9.8 napot, amíg 1960-ban 18.2 napot fiziettek ki, s ezek , a számok hasonlóképpen alakul tak a pécsi szén trösztnél is. Munka- és védőruhára fejen­ként évenként átlagosan 550 forintot, táppénz és egyéb segély címén Pécsett és Kora lón összesen 32 millió forintot fizetnek ki egy év alatt a dol­gozóknak. Az igazgatói alapból fel­használt jutalmazási keret a két trösztnél eléri az évi 7 mindé foriintos átlagot, a mun kásák autóbuszköltségéhez pedig egy főre számítva éven ként 1500 forintot térít meg a vállalat. A korszerű mun­kásszállások fenntartására Komién és Pécsett együtte­sen hatmillió forintot, étkez­tetési hozzájárulásra csak Pécsett közei ötmillió forin­tot fordít a vállalat. Az életszínvonal emelke­dése mellett tanúskodik a dolgozók üdültetési akciója is. Komlón 1961-ben 1014 fel­nőtt és 124 gyermek üdült SZOT-beufalóval, löl dolgo­zó nyaralt külföldön fa-z IBUSZ-szervetóseket bele sem számítva), amíg közel 1100 főt utalnak be külön­böző gyógyüdülő-telepekre. A pécsi tröszt dolgozó: is ha­sonló arányban részesültek % vállalat álltai biztosított üdü­lésben. RUem beszéltünk itt a íeg­L ' különbözőbb kulturigé- nyek kielégítéséről, a könyv­tárak, a kultúrházak, a szóra­kozóhelyek látogatottságáról, amelyek mind az életszínvonal «pozitív alakulására derítenek fényt, hogy a tények erejű­vel bizonyítsák: történ1 azért egy és más, amiről beszélni keli, ha szóba kerül a fenti cikkben oly sokat szereplő „kényes” kérdés. A Komlói Helyiipari Ssto' gáltató Vállalat felvesz fii: tál. múlt évben szabadult vagy katonai szolgálatró' leszerelt aizlslo s »«km nvik£s«Lí' Jelenthet vállalat igaz­gatójánál: Komló. Lajos u. 21 sz. Kossuth 100 { A mi utcánk.. majd a szíve sza­kadt meg bánatá­ban, de hiába: csak tej, meg néhány szem krumpli jutott egész hétre. Egy hét után a nagybátyánk, aki­nek volt kenyere, megtudta, hogy éhe­zünk. Lisztet és ke­nyeret hozott, szelte, adta nekünk, de a húgom nem nyűit érte. Azt mondta, hogy elszokott már tőle. A nagybátyám­nak kihulltak a könnyei erre a ret­tenetes mondatra. Tizenhárom éves koromban egy ura­dalomba szegődtem summ ásnak. hogy segítsek a családon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom