Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-16 / 39. szám

1962. FEBRUAR 16. NAmö 5 Koncert előtti beszélgetés Borsay Pállal ' Nem vo&t nehéz megitalál- Bom. Zongoraj á tékának hang­jai úgy vezettek, mint elté­vedt vándort a távoli lámpa fénye. A hang forrásánál ott volt, akit kerestem: Borsay Pál zongoraművész. A nagy koncert előtti izgal­mas, utolsó napok. Tanításon kívüli idejét a fekete Förster" zongora, a Bartók-mű kottája, pihenésül egy vaskos Thomas Mann könyv és nagy magá­nyos séták töltik ki. Aztán ismét a zongora mellett. Gyakorlás. Ujjai biztonságos erővel játszanak a billentyűkön, me­móriája megbízható pontos­sággal működik... Míg emlé­kezete szeme elé vetíti a meg­számlálhatatlan kottafejeket, arra is marad energiája, hogy ikicsit elkalandozzon a múlt­ba... (1921-ben született Budapes­ten. Sablonosán hangzik, de ez az igazság: művészcsaládból. Az édesapa neves katonakar­mester volt, megtalálta az új utakat a zenéhez: A MÁVAG kolónia zenekarának, a nagynevű Acélhang Dalárda testvéregyesületének vezetését vállalta. A kis Borsay is nem egyszer elkísérte ezekre a pró­bákra az édesapját. Talán a muzsikáló munkások között értette meg először a zene igazi szépségét, embertformáló erejét? Hat éves, és már a Ze­neakadémián tanul. Az első kis zongoragyakorlatok szigo­rú, de mindig hozzáértő bírá- , lója: az édesapja.) — A zenével és önmagám­mal szemben támasztott magas igényemet otthonról hoztam — emlékezik vissza Borsay Pál. — Ez egyre növekedett a zene­akadémiai évek alatt. 1943-ig megszakítás nélkül növendéke voltam a Zeneművészeti Főis­kolának. Ott szívtam magam­ba, orinan hpztam magammal Bartók-szeretetemet. A főisko­lán Bartók élő valóság volt, egészen Amerikába való távo­zásáig. — Régóta készülök Bartók II. zongoraversenyének elő­adására. Egészen pontosan az­óta, hogy 1956-ban Cziffra InHé’ a mezihartias^i szakképzésről Február 22-én délelőtt kilenc órakor Mágocson, a Béke Ter­melőszövetkezet kultúrtermé­ben: „A mezőgazdasági szak­képzés időszerű kérdései a ter­melőszövetkezetekben” témá- ról Baranya, Tolna és Somogy megye termelőszövetkezeti gazdáinak részvételével anké- tot rendez a Hazafias Nép­front és a Szabad Föld szer­kesztősége. Az ankéton a vitát Novics János elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára vezeti. A vi­taindító előadást: „Szaktudás­sal a több termésért” címmel Molnár Attila, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa akció­bizottságának tagja tart. György barátom és tanulótár sam Pécsett is bemutatta ezt az alkotást. Azóta vajúdik, érik bennem a mű előadása, amit a klasszikus tisztaság mintaképének tartok. Formai­lag is az. Végigfuttatja ujjait a billen­tyűkön. — Az első tétel robosztus témáját a zongora intonálja és végig uralkodik a hangszer. Bartók ezt a monumentalitás i azzal is aláhúzza, hogy az első tételben kizárólag fúvós hang­szerekkel kíséri a zongorát. A vonósok csak a második tétel elején kezdenek játszani, egy „csillagokig emelkedő” zenét. És máris játssza, mutatja az új témát. — A harmadik tétel mintegy tükörképe az elsőnek azzal a különbséggel, hogy itt az egész zenekar diadalmas zengése ki­séri a zongora mondanivaló­ját... A mű technikailag is nagyon nehéz. De számomra könnyűvé tette, hogy nagy lel­kesedéssel készülök a kon­certre. (Mi tagadás, eddig eléggé mostohák voltak Borsay Pál koncertlehetőségei. Pedig vég­zős főiskolásként, 1941—42-ben művészcsere folytán már hangversenykörúton vett részt. Koncertezett olasz, német, svéd, finn és dán városokban- Aztán 1943-ban diplomával a kezében folytatni akarta a megkezdett művészpályát. De ezt is, mint annyi más szépet és jót, meggátolta a háború. Borsay bevonult katonának, majd súlyos ízületi betegség támadta meg. A háború végei­ért, az élet újra megindult, Borsay azonban egy teljes évet kórházban töltött. Végre fel­gyógyult. De bal keze teljesen munkaképtelenné vált. Szinte újból kellett megtanulnia zon­gorázni ...) És most zongorázik. Művészi hévvel és csak az igazi mű­vészre jellemző hittel. A régen várt nagy koncertig már csak néhány nap, de ő — mint mondja — a teljes erőbedobás módszerével dolgozik. Vagyis mindent a műre való felkészü­lés szolgálatába állított. Napi 6—8 órás gyakorlás, mellette a tanári kötelezettségek teljesí­tése, nem kis megterhelést je­lentett Borsay számára. — És a pihenés? — Olvasok — mutat Thomas Mann József és testvérei című könyvére. — És sétálok. Ren­delkezéseimre áll az egész Me­csek. Egyedül szeretek sétálni, ilyenkor alakítgatom magam­ban a mű felépítését, lendüle­tét. Ez érthető is, mert amikor az ember csak elgondolkozik, nem állnak gátként az útjá­ban a technikai nehézségek. Amikor aztán odahaza a zon­gora mellett a részletes, apró­lékos kidolgozás következik, a mű már egészében előttem áll. így válik a pihenés is mun­kává, amelyet teljes kikapcso­lódássá csak gyerekeivel való önfeledt játszadozása old fel. (1952 óta tanára Borsay a pécsi Zeneművészeti Szakisko­lának. Azóta néhány alkalom­mal már bemutatta tehetségét, nagy felkészültségét és művé­szi értékeit a pécsi közönség­nek. Február 18—19-i hangver­senye jelentős erőpróba lesz Borsay Pál életében, melyre művész és közönség egyaránt izgatottan vár.) — És utána? — Nem szeretnék mást, mint nagy on-nagyon sokat zongorázni. Nyilvánosság előtt. Reméljük, hogy erre meg is lesz minden lehetősége. Dr. Nádor Tamás LEVELEZŐINK Ölvén százalékkal csökkent a balesetek száma Munkavédelmi őrségek a bőrgyárban Kormányrendelet intézke­dett arról, hogy minden üzem­ben munkavédelmi őrséget kell alakítani. A Pécsi Bőr­gyárban az üzemá bizottság a vállalatvezetőséggel karöltve azon fáradozott, hogy minél hamarább megalakítsák a munkavédelmi őrségeket. Első­sorban a régi munkavédelmi aktívákat jelölték ki, akik örömmel vállalták a megbíza­tást. Műhelyenként és hetenként négy főt osztottunk be mun­kavédelmi őrségre, akik kék szalaggal a karjukon „munka- védelmi őr” felirattal vigyáz­nak a balesetmentes munka- folyamatra. Ez a beosztás fo­lyamatos, a munkavédelmi őrök felírják észrevételüket, ezeket a műszakiak ellenőrzik és megtesiziík a szükséges in­tézkedéseket, hiszen minden műszaki vezető azon van, hogy az ő üzemrészében ne legyen baleset. És ez nagyon helyes így. A blankosműhely főmű­vezetője, Homyák elvtárs el­mondotta, hogy jó volna, ha minden dolgozónak szalag vol­na a karján munkaközhen, mert akkor megszűnne a bal­esetek száma, mert nagyon sokszor a dolgozók saját hi­bájukkal, nemtörődömségük­kel idézik elő a bajt és nem gondolnak arra, hogy milyen súlyos kárt okoznak nemcsak maguknak, ha baleset éri őket, pl. eltörik a lábuk, de a bal* eset munkakiesést is jelent a termelésből, ami a vállalat ter­melési tervét is veszélyezteti A munkavédelmi őrök fel­adatai komolyak és körülte­kintő miunkát igényelnek és A naoypalli „televíziósok“ kérése A nagypalli községi tanács két évvel ezelőtt vett egy TV- készűléket a községfejlesztési alapból. A TV-t a pártklub he­lyiségében helyezték el, de nem valami sűrűn látogathattuk, mert a klub takarítónője félt attól, hogy bepiszkoljuk a helyi­séget. Amikor pedig nézhettük a TV műsorát, akkor egy forint belépődíjat kellett fizetnünk fejenként, esetleges javításokra, valamint villanyszámlára. A pécsváradi járás művelődési osz­tályán ígéretet kaptunk arra, hogy segítenek abban, hogy néz­hessük a televíziót, ha már megvették, de a helyzet nem ja­vult. Most, február 4-én is összegyűltünk néhányan, de akkor meg a KISZ táncestje miatt nem nézhettük a TV-t. Pedig a községi kultúrhelyiségben is meg lehetett volna tartani a tánc­mulatsán'.' K. J. és még sok TV-rajongó, Nagypall. Ritkán jár a 30-as busz Eddig elégedettek voltunk a 30-as busszal, tíz percenként meglehetősen pontosan járt. Most pedig tizenöt percenként indul igen pontatlanul, nem lehet hozzá alkalmazkodni. Nyilván, azért intézkedtek így a PKV-nál, mert egyes jára­tok nem voltak kellően kihasz­nálva. De ezen a vonalon ilyen módszerrel csak az uta­sok száma csökken. A napok­ban kilencen vártunk a Szé­chenyi téren a buszra, s a végén egyedül maradtam, a többiek elpárologtak, hiszen amíg az ember várakozik, gya­log is leér az állomásira. A mindig népes József Attila uitcad megállótól is sorban ma­radóinak él a megszokott uta- ■sok, Arra számítottunk, hogy reg­gel és délután a forgalmasabb időpontokban öt percenként közlekedik a 30-as, de az intéz­kedés éppen fordítva történt. Mi utasok azt szeretnénk, hogy egy olyan városban, mint Pécs, időt és fáradságot kímél­hessünk meg a közlekedéssel, gyorsan eljussunk célunkhoz. Reméljük csak ideiglenesen jár a 30-as ritkán, és a PKV hamarosan kedvezőbb intéz­kedést hoz. Koller Vincéné Pécs. Szent Imre u. 5. mégis vannak niég olyan dol­gozóit, akik szégyenük viselni a „munkavédelmi őr” feliratú karszalagot. Ez súlyos hiba, mert minden dolgozónak köte­lessége saját maga és munka­társai testi épségére vigyázni és ez szép feladat. A bőrgyár­ban mindig sok volt a balese­tek száma, de mint Mátics elvtárs, balesetvédelmi oktató elmondotta, amióta megalakul­tak a munkavédelmi őrségek, 50 százalékkal csökkent a bal­esetek száma, ami nagyon szép eredmény. Ezért kell minden dolgozónak komolyan összefogni a műszaki vezetők­kel, hogy körültekintésükkel, éberségükkel, minél kevesebb­re csökkentsék a balesetek számát. Kibédi Béla Pécsi Bőrgyár Engedjék szabadon Gizengát! Szűr község lakosságát mé­lyen felháborították azok a törvénytelen cselekedetek, amelyeket Gizenga kongói mi­niszterelnök-helyettes. Lu­mumba harcostársa ellen elkö­vettek. Ugyanazok készülnek Gizen­ga ellen szörnyű bűntettekre, akik egy évvel ezelőtt Lumum- bát, a kongói nép független­ségének hős harcosát meggyil­kolták. Szűr község pártszervezeté­nek taggyűlésén a részvevők mély aggodalmuknak adtak kifejezést és kérték, hogy jut­tassuk el tiltakozásukat Gizen­ga törvénytelen fogvatartása miatt. Nem szabad tétlenül nézni az imperialista gyarma­tosítók gaztetteit. követelni kell. hogy az ENSZ, amelynek kötelessége közbelépni, ne a gyarmatosítókat, hanem a kongói népet támogassa. Nyújtsanak segítséget a kongói népnek ahhoz, hogy lerázza magáról a gyarmatosítók igá­ját! Engedjék szabadon Gi­zengát. Lumumba ügyének folytatóját! Szűr község lakossága és MSZMP alapszervezeté- nek tagsága. Baranyában is meg lehelne szervezni VasAmap nyílik DCoinlén Tjnnj Qlaqy cSáiuLőr klpkiáLlítása Február 18-ám, vasárnap nyitja meg Nagy Gyula, a me­gyei tanács vb. elnökhelyette­se Tury Nagy Sándor pécsi festőművész kiállítását Kom­lón, a Zrínyi kultúrotthonban. A festő 10 évi munkálkodá­sának legjavát láthatják majd a tárlaton a festmények ked­velői. Tury Nagy Sándor nem tar­Budapesten negyvenezer látogatója volt a Fiatal Fotóművé­szek Kiállításának. — A teljes anyagot vasárnaptól a Mecse­ki Fotoklub is bemutatja a Hazafias Népfront nagytermében. A képen: Balta Demeter, Molnár Edit és Tillai Ernő, tozik már a fiatal generáció­hoz, 1908-ban született Buda­pesten. 1943 óta tagja a pé­csi képzőművészeti csoport­nak. A felszabadulás utáni esztendőkben szinte vala­mennyi kollektív kiállításon szerepelt munkáival. 1945 má­jusában volt egy gyűjteményes kiállítása Gebauer Ernővel, ahol 50 képét állították ki. Ugyancsak 1945 októberében és decemberében szerepelt két kollektív kiállításon. 1946-ban Tarainéval közösein állította ki képeit. 1947-ben kollektív ki­állításon vett részt. 1947-ben a Másodig Szabad Nemzeti Ki­állításon, amelyet az Ems Múzeumban tartottak, ugyan­csak képviseltette magát. 1947 szeptemberében és decembe­rében a pécsi képzőművészeti csoport kollektív kiállításán több alkotását bemutatták. 1948 márciusában ismét kol­lektív kiállításon szerepel két ízben is. Ebben az esztendőben volt önálló kiállítása a városi múzeumiban. 1950-ban két kol­lektív kiállításon, 1953-ban pe­dig a pécsi-baranyai festmő- művészek akvarell-kiállításán szerepelt. 1955-ben a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kiállí­tásán, 1959-ben a Tanácsköz­társaság emlékére rendezett kiállításon mutatták he egy- tgj képét A Komlón bemutatandó 32 kép nagyrésze tájkép. Külö­nös módon találkoznak ezen a kiállításon a meghitt hazai tájképek, a távolabbi országok­ból hozott tájképekkel. A Rippl-Rónai kert, Arany­hegy, Szkókó, Kapos-part, Ba- latonlelle, Tihany régebbi al­kotások. Ezek a képek stílus tekintetében is elütnek a ké­sőbbi kínai tájképektől. A Sanghaj! utcarészlet, a Pekin­gi Pajlu, a Sanghaji kikötő és a Hangcsoi táj a kiállítás leg­érdekesebb darabjai. Tury Nagy Sándor 1960-ban járt Kínában, s közel 200 fel­jegyzést, vázlatot hozott. Már fiatal kora óta nagy rokon- szenvet érzett a kínai nép és a kínai művészet iránt. Ezt a rokonszenvet egyik ismerőse, Faragó József ültette el ben­ne, aki 45 esztendőt töltött Kí­nában. A Kínából hozott impressziók, emlékek felfris­sítették Túrj’ Nagy Sándor művészetét. Örömmel állap ít- hajtjuk meg, hogy az utóbbi kiállítása óta sokat fejlődött, különösen kifejezőerőben. Amíg a régebbi képei túlrész­letezettek, aprólékosan kidol­gozottak, addig az újabbak többnyire már a lényeget eme­lik ká. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területé­hez tartozó tabi járásban 18 tsz és állámi gazdaság vízgaz­dálkodási társulatba tömörült. Elhatározták, hogy a káros vi­zek elvezetése és az öntözés megvalósítása mellett felve­szik a harcot a talajerózió el­len is. Talajerózió ugyanis töb­bek között akkor lép fel, ami­kor a talajra hulló zápor vizét a föld nem tudja elnyelni. Ilyenkor a víz elindul a lejtő felé és magával viszi a termő­talajt is. Ez ellen veszik fel a küzdelmet a tabi járásbeliek a Nagykoppány patak völgyé­ben, mintegy 46 099 holdnyi területen. Szakértők megálla­pították, hogy 10 év alatt a vízkárelhárítás, valamint a ta­lajvédelmi munkák következ­tében körülbelül 65 millió fo­rinttal j^ibb lesz ezen a terü­leten a jövedelem. Baranyában is vannak ha­sonló helyek, különösen a sásdi járásban- A Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság a kö-. zeljövőben a termelőszövetke­zetekkel és állami gazdaságok­kal együttműködve a tabi pél­dához hasonlóan szervezetten kíván fellépni a talajerózió kártevései éLLen. A 3004/4/1961. sz. korm. rendelet, melyet a termelőszövetkezetek megsegí­tésére alkottak, igen nagy ked­vezmény biztosít a talajvé­delmi munkákhoz is. A gépi munkáknál 50 százalékos elen­gedést, a talajjavító anyago­kat: követ, cementet, facseme­tét, faépítő anyagot pedig in­gyenesen kapják a termelőszö­vetkezetek. Ha a termelőszö­vetkezetek ezeket a kedvezmé­nyeket igénybe veszik és a ma­guk erejét is hozzáadják, ak­kor ezzel itt is biztonságosabb lesz a termelés, több lesz a jövedelem. Dr. Varga János társ. csop. vezető, műszaki főelőadó. Az illetékes válaszol Válasz a kereceeny-pnszfaiaknak A Dunántúli Napló január 28-i számában Kerecseny- puszta villamosításával kap­csolatban egy cikk. jelént meg. A cikkre Balázs Györgyné, a megyei tanács tervosztályáról a következő választ küldte szerkesztőségünknek: „A községek és kisebb tele­pülések villamosítása tervsze­rűen történik a megyében. A terv szerint elsősorban a köz­ségek villamosítása történik meg, melyet » kisebb telepü­lések villamosítása követ. A* 1962- évi villamosítási tervből nem azért maradt ki, mert el­feledkeztünk „Alig vár”-ról, hanem azért, mert még hét olyan község van a megyében, melynek villamosítása a ter­vek szerint előbb történik meg. Ha a községek villamosítása befejeződik, akkor sor kerül a kisebb települések villamosítá­sára is, a villamosításhoz ren­delkezésünkre bocsátott kere­tek éves ütemezése szerint*’’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom