Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

PEBRVAK 8« RIAP1& 5 Hol szorít a cipő az alkatrészellátásban? Miért hiánycikkek a gyorsan elhasználódó alkatrészek? Miért húzódozik az ipar az alkatrészgyártástól Ki nem bosszankodott még mert nem kapott meg az üzlet­ben egy-egy filléres apróságot, mint amilyen a kávéfőzőhöz való tömítőgumi, a nyerskulcs, vagy a képhorog? Nem lesz baj — mondhatnék — ™ert nemsokára megnyílik a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat i,ezer” apró cikket árusító bolt­ja. s akkor kapunk majd hő­palackra való poharat, parafa- dugót. kalapácsot, tollporlót, vasalóbetéteket s minden ház­tartásban használatos eszközt melyek árusítása eddig nehéz­ségekbe ütközött. Igen, a Pécsi Kiskereskedel­mi Vállalat olyan cikklistát kapott a leendő üzlet profiljá­nak kialakításához, melynek alapján kielégíthetnék a lakos­ság igényeit. A cikklistán fel­sorolt áruk nagy részét azon­ban nem tudják beszerezni. Ma már a köztudatban is ^tartós fogyasztási cikként sze repelnek a motorok, varrógé­pek, mosógépek, porszívók, padlókefélők, centrifugák boj­lerek, amik kényelmessé teszik életünket s hozzáférhetők bár­ki számára. Ezek a gépek tar­tósak. de tegyük hozzá — nem örökéltüek. Amikor javításra kerül sor joggal bosszankod­hatnak a tulajdonosok, mert alkatrészt hiába keresnek a boltokban. Legtermészetesebb igénynek tartliatnánk, ha a vásárlók ra­gaszkodnának ahhoz. hogy ezekhez a gépekhez már a vá­sárláskor biztosítsanak a gyor­sabban kopó alkatrészekből egy-egy darabot. Ez nem lehe­tetlenség, hiszen a Szovjetunió ban már régen megoldották» hogy pótalkatrészeket adjanak a háztartási gépekhez. így kap nak a vásárlók a porszívók mellé például egy pár szén­kefét, mely a használat követ­keztében a legkorábban kopik el a gépekben. A vásárlók min den bizonnyal nagy örömmel vennék, ha nálunk hasonló módon gondoskodnának a leg­gyorsabban kopó alkatrészek utánpótlásáról. Ha azonban az ipar nem tartja követésre mél­tónak ezt a példát — joggal elvárhatnánk, hogy a vásárlók legalább akkor hozzájuthassa­nak a szükséges alkatrészek­hez, amikor a gépek javításá­ra sor kerül! Nem volna meg­oldhatatlan ennek érdekében — sőt a KGM-nek meg is kel­lene ezt követelni —, hogy a szervizek statisztikája alapján gondoskodjon az ipar alkat- részutánpó tlásáról. Az ipar jelenlegi magatartá­sa, tartózkodása az alkatrész- gyártástól, a vásárlókon kívül a kereskedelmet is igen kelle­metlen helyzetbe hozza. A vá­sárlók nem azt nézik, hogy mit miért nem lehet kapni, hanem a legkézenfekvőbb mó­don a kereskedelmet teszik fe­lelőssé a hiányokért. Pedig a kereskedelem, mint garanciá­lis javíttató néha maga is kí­nos helyzetbe kerül, amikor egy-egy gépet, mely szállítás közben megrongálódott — al­katrész hiányában nem tud megjavíttatni és ezért esetleg hosszú időn keresztül eladni. A fogyasztók természetesen becsapottnak érzik magukat ha olyan gépet vásárolnak, melyet nem lehet, vagy csak nehézsé­gek árán lehet megjavítani. Ugylátszik azonban, hogy azok akik az ügyben tehetnének valamit. kevés felelősségei éreznek. A tapasztalatok szerint több­nyire csak azzal törődnek „jól­fizető” gyártmányaikon- túl­adjanak, azzal már kevésbé, hogy a motorok, kerékpárok, háztartási kisgépek jól, és so­káig szolgálhassák tulajdono­saikat. Ezzel rontják a magyar ipar jó hírnevét, noha gyárt­mányaink minőség tekinteté­ben ma már bármely nemzeté­vel felvehetik a versenyt. Alkalmazkodni az igények­hez — talán ez lehetne a jel­szó, amellyel az ipar a közön- só" kívánságainak, és a szük­ségleteknek megfelelően hozzá láthatna a hibák kijavításához. Mindenki tudja, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen az ipar mindenáron a szövetkezetek­nek akarja átadni az alkat­részgyártást, a szövetkezetek pedig azért húzódoznak, mert többnyire nagyüzemi gyártásra akarnak berendezkedni. Mi le­gyen akkor a megoldás? Ezt a kérdést a minisztériumokban elsősorban a Kohó- és Gép­ipari Minisztériumban kell el­dönteni. Nagy a valószínűsége annak, hogy mindemellett érdekeltebbé kell tenni az ipart az alkatrészgyártásban. Érdekes megjegyzést ol­vashatunk a legújabb „Figye- lő”-ben, gazdaságpolitikai heti­lapunkban az alkatrészellá­tásról: A sors szembetűnő igaz ságtalansága — állapítja meg a lap —, hogy az alkatrészek­ben csak azok nem érzik a hiányt, akik csinálják”. Erre a szomorú igazságra rá kelle­ne ébredniök az ipari szak­embereknek is. Megkezdték a nyári ifjúsági építőtáborok előkészítését Baranyából 1600 tanul ófia tál vesz részt a megyei é* az 01 szagos epuötáboro ban H. M. öt évvel ezelőtt szervezte meg a KISZ Központi Bizott­sága a tanulófiatalok első nyá­ri önkéntes építőtáborát a Hanságban. Azóta több ezer középiskolás és egyetemista fia tál végzett megbecsülésre mél­tó munkát az ország különbö­ző részein létrehozott táborok ban. Nagy iskola volt ez szá­mukra. Megismerkedhettek kö zelebbről a fizikai munkával, tevékenyen résztvehettek ter­veink megvalósításában. Az elmúlt években megyénk tanuló fiataljai ott voltak a hansági, a kazincbarcikai, a váci és a Balaton melletti épí­tőtáborokban. 1960-ban a Ka- rasica patak vízlevezetési mun kájában, az elmúlt évben pe­dig a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaságban a hibridkukorica címerezésével végeztek elisme résre méltó munkát­Tavaly a megyei építőtábo­rokban résztvevő fiatalok 72 209 óra társadalmi munkát végeztek el. Még javában tart a tél, de a KISZ megyei bizottságán már megkezdte!!: a nyári építő­76 ezer forintot sikkasztott a rovott múltú tsz-könyvelő Négyévi börtönbüntetés — Elkobozták a fényűző lakberendezési tárgyakat Sctiädt G”üla 1957-ben áu.t először a bíród pulpitus elé Pécsváradon. Társadalmi tulaj­don hűtlen kezelésével vádol­ták. A Zengőaljai Állami Gaz­daságban, ahol pénztáros volt, fedezte a főkönyvelő sorozatos sikkasztásait. A bíróság nagylelkű volt Schädthoz. Csak kilenc hónap­ra ítélte, s azt is felfüggesztet­te. Tekintetbe vette büntetlen előéletét, s azt a tényt, hogy a sikkasztó főkönyvelő a felette­se volt. A családját, két gyer­mekét sem akarták kenyénke- reső nélkül hagyni. A levegőben lógó kilenc hó­nap nem törte ketté Schädt karrierjét- Bakó Mátyás, a Zen gőaijad Állami Gazdaság üzem­egységvezetője nem sokkal ké­sőbb tsz-elnök lett Szederkény ben, s nem mást, Schädt Gyu­lát tette meg az Aranykalász főkönyvelőjének. Ezzel újra rámosolygott a sse nemese csillaga az egykori pénz tárosra. Ha becsületes marad, tallán még ma is könyvel, nem hánytorgatj'ák fél a múltját, hiszen jószívűek az emberek, mint ahogy Bakó Mátyás, a tsz elnöke is annak mutatko­zott. Annyira jószívűnék, hogy aliig^alig ellenőrizte az eny­veskezű főkönyvelőt. Kihasználta ezt Schädt ala­posan. Hamarosan rájött, hogy a tsz komlói borkimérés olyan hely, ahol halászni lehet a za­varosban. A tsz és a borkimérés eladó­ja először abban állapodott meg, hogy a kimérés bevételét postán kell befizetni az Arany­kalászba. Később változott a helyzet, Schädtnak ugyanis a tsz elnöke megengedte, hogy elismervény ellenében felve­hesse a pénzt A lehetőssel eldorádója lett ez Schädt számára. A pénzt annak rendje-módja sze­rint felvette, elismervényt is adott róla, csak éppen befizet­ni felejtette ed •.. A borkimé­rés jövedelme tehát az Arany kalász kasszája helyett Schädt feneketlen zsebébe vándorolt. Háromezer, hétezer, meg tíz­ezer forintos tételek, amelyek együttes összege fél év múlva már 73 ezer 892 forintot tett ki! Ez testvérek között is meg­féled három—négy ember egész évi keresetének, dehát ekkor Schädtnak már semmi sem volt elég. Annyira belejött a csalásba, hogy valami „mel­lékkereset” után kellett még néznie. Hamarosan ki is talál­ta, mi is lehetne az: kétszer kel felvenni a fizetést! Meg is tette 1960. augusztu­sában. Jellemző az akkori tsz-ben uralkodó viszonyokra, hogy ezt Keresse fel fővárosunkat a pécsi IBUSZ iroda Vf 3 nap Budapesten” akciója keretében! 1962. március 1-én: a faltisi dolgozók részére 3 na­pos különvonat indul PÉCSRŐL—BUDAPESTRE. A programban: városnézés autóbusszá’ színházlátogatás, gyógyfürdőé, üzem- és múzeumlátogatás a Parlament megtekintése szerepel Részvételi díj: 325.— forint, szállodai szállással, étkezéssel, belépőkkel útiköltséggel együtt. Jelentkezés február 10-ig az IBUSZ helyi szervezőjénél, illetve a termelőszövetkezet, földművesszövetkezet; állami gazdaság megbízottjánál 4382 senki sem vette észre. Schädt talán még máig is folytatná az űzelmeit (ha nem az Arany­kalászban, akkor valahol más­hol), ha nem csúszik el azon a bizonyos banánhéjon. amin minden csaló és sikkasztó megbotlik egyszer. ö is így járt. Először az SZTK-nak tűnit fel, hogy vala­ki kétszer fizette be a járulé­kát. Módfelett furcsa volt, hi­szen ilyen bolondot még nem pipált a világ, összeadtak, osz­tottak és kivontak, de hiába, az eredmény nem változott. Csakhamar fény derült a két­szeri fizetés históriájára, s Schädtnak sürgősen, igen sür­gősen vissza kellett fizetnie a jogtalanul felvett kétezer fo­rintot. A csaló közben kereket ol­dott, az ÁFORT-nál vállalt munkát, igyekezett minél messzebb kerülni a rútul rá­szedett tsz-tőü. Ám hiába: a java. a feketeleves még hátra volt. Faulstich Edéné, a szem­füles új főkönyvelő gyanút fo­gott, bogarászni kezdett a régi iratok között. Éjszakákba nyúl­va számolt, böngészgetett, míg rájött a turpisságra. A többi már elképzelhető. Újra a bírói pulpitus elé ^ került. Ugyanarra a járásbíró­ságra. ugyanabba a terembe, s ugyanaz a bírónő, dr. Bárdi Zsuzsanna elé! Minden úgy volt, mint néhány évvel ez­előtt, csak az ítélet lett más. Ezúttal nem kegyelmezték ne­ki, négy évi börtönbüntetést kapott és le kell töltenie a 'ko­rábbi felfüggesztett kilenc hó­napot is. Kis híjáin tehát öt évig elmélkedhet majd arról, hogy érdemes volt-e csalni, meg sikkasztani, s ha kiszaba­dul, egyes állampolgári jogait sem gyakorolhatja, mert attól is eltiltották öt étre. Az enyveskezű főkönyvelő ugyan fellebbezett, kapkodásá­val azonban nem tudja fehér­re mosná magát. A bíróság nem kegyelmez a köztulajdon fosztogatóinak, s lefoglaltatta Schädt fényűző lakberendezési tárgyait, a jégszekrényt, hat­ezer forintos olajfestményt, kristálykészletet, zongorát, kombin ál tszekrónyt és mást, amelyet javarészt a lopott pénzből harácsolt össze. A le­foglalt tárgyak ellenértéke a jogos tulajdonosé, a termeiő- szövetkeaeté lese. 5* J§a*rrat —• táborok előkészítését. A Köz­ponti Bizottság irányelveinek megjelenése után megalakult a megyei táborozási bizottság, és kidolgozta a táborok megszer­vezésének részletes program­ját. Az elmúlt évihez hasonlóan megszervezik a Sátorhely-Bóly- Állami Gazdaság területén a megyei építőtábort. Július 10. és 30-a között, a kukorica fej­lődésétől függően, három altá- borban mintegy 1100 baranyai és csongrádi fiatal vesz rész: a hibridkukorica címerezésé- ben. Ezek többsége középisko­lás és egyetemista lány lesz. Ezen kívül szerveznek még egy altábort, ahol háromszor kéthetes váltásban pécsi és bu­dapesti egyetemista lányok gyümölcs- és komlószedést vé­geznek majd. A megyed KlSZ-bizottság irányítása alatt működik majd a Bikali Állami Gazdaságban létrehozott építőtábor is, ahol 850 budapesti középiskolás lány, hat héten keresztül, há­rom váltásban dolgozik a nö­vényápolásban és a komló­szedésben. Megyénkből több tanuló­fiatal vesz részt a nyáron az ország különböző részeiben létrehozott építőtáborok mun kajában. Balatonkilitiben 330 egyete­mista fiú dolgozik majd a Sió­fokhoz vezető műút megépíté­sénél. 250 középiskolás fiú csatomaásási munkát végez majd a Kaposfőn létrehozott építőtáborban. Már a közeli napokban ki­osztják a középiskolákban a je­lentkezesd lapokat. Kikerülnek az iskolák falára a mozgósító plakátok. A középiskolai KISZ szervezetekben taggyűléseken beszélik meg az építőtáborok­ban való részvétel feladatait­A táborozási . bizottságban körültekintő előkészítő munka folyik. Még februárban véglegesen kijelölik a megyei táborok elhelyezését. Mindenütt kényelmes lakósát­rak, zuhanyozók, konyhák, könyvtárak, szórakozási lehető ségek várják majd a fiatalo­kat. Érdekesnek Ígérkezik a táborok programja is. Napon­ta 6—8 óra lesz a munkaidő, amelynek jelentős része a ko- radélelőttre kerül. így bőven jut idő a szórakozásra is. Rend szeresen tartanak filmvetítést, kulturális és sportbemutatókat, sor kerül az erkölcsi és politi­kai kérdésekről szóló előadá­sokra, élménybeszámolókra, beszélgetésre a VIT-ről. Min­denütt felveszik a kapcsol "tót a helyi KISZ-alti pszervezet ék­kel. Továbbfejlesztik az építő­táborokban hagyományos mun ka versenyt is. A legjobb mun­kát végző brieádokat oklevél­lel jutalmazzák. Értéke? :órgy jutalomban részesülnek azok az iskolák, melyek a mozgósí­tásban és a munkában a leg jobb eredményt érik el. Minden lehetőség adva van tehát, hogy az építőt"'v-ok mozgalmának ötödik évében megyénk tanulóifjúsága űiabb munkasikereket érjen el! (Mitzki) Egy holrinyi cirokszár — ha mázsa kitűnő papír Külföldi tapasztalatok alap­ján a Szegedi Tudományegye­temen kísérleteket kezdtek a cipóik papíripari hasznosításá­ra, a Szolnoki Papírgyárban pedig agy holdnyi magastör­zsű cirok szárából hat mázsa kiváló minőségű cellulóz-men­tes papírt készítettek­Bár az ipar még nem álla­pította meg, érdemes-e valahol a cirok feldolgozására átállí­tani a papírgyártási technoló­giát, a mezőgazdaság felkészül, hogy a papíripar esetleges igényét is kielégíthesse. Az el­gondolások szerint az eddigi nyolc—tízezer holdról a követ­kező években körülbelül száz­ezer holdra terjesztik ki a d- roktermesztést. Nyolcvanezer látogató a drezdai képtár kiállításán A Szépművészeti Múzeum­ban rendezett drezdai képtár kiállítása iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Vidékről, így például Székesfehérvárról és Dunabogdányból különautó- buszokkal érkeztek az érdek­lődők a képtár megtekintésére. Üzemekből is csoportosan ke­resik fel a tárlatot. Eddig nem kevesebb, mint nyolcvanezer látogató látta a híres festmé­nyeket Qléatde.n hüil rPís sor volt csupán, de bátortalan, de kedves, de ki- váncsi, de érdekes, — de névtelen. írója azzal kezdte, hogy sokáig habozott, írjon-e, ve írjon, végül mégis írt, nehogy azt higgyük, hogy nem bízik ben­nünk. De hiszen honnan tudhatná egy fórum, — vagy egy fórum­nak vélt intézmény —, hogy bízik e benne valaki vagy sem, ha az a valaki nem mondja, vagy nem írja meg neki? Erre nem gondolt a kedves névtelen levélírónk. Elárulta levelében, hogy nyolcadik általánosba jár, — s mielőtt befejezné, szeretné tudni, hogy ki lehet újságíró és pilóta. Így kérdezi: „...és pilóta.” Nem úgy kérdezi, hogy ki le­het újságíró, vagy pilóta, hanem úgy, hogy és pilóta. Ebből azt látni, hogy újságíró is szeretne lenni, meg pilóta is egy­szerre. Hát ezt igazán nem tudom, sikerülhet-e valahogyan. Előbb arra gondoltam, hogy ez a kedves kis fiú előbb új­ságíró akar lenni, aztán pilóta, mivelhogy ebben a sorrendben tette fel a nagy kérdést. A kisöreg számára ez a kérdés életbevágó fontosságú s arra komoly választ vár. Mégpedig nyilvánosan. A Dunántúli Napló hasábjain. Ezt kérte levele végén, a névaláírás helyére tett három, „x” fölött. ' Hát kedves „XXX” Barátom! Újságíró lehet, aki kedvet érez ehhez a mesterséghez, rátermettsége, képességei megvarr nak hozzá és legalább jó eredménnyel érettségizett valamilyen középiskolában, bár jobb, ha ennél magasabb végzettsége van. Azt hiszem, pilóta is csak az lehet, aki rátermett, meg­vannak hozzá a képességei, középisltolát végzett és valamelyik vasas vagy motorszerelői szakmában szakképzettséget szer­zett. — aztán pedig megszerezte a pilótavizsgához szükséges gyakorlati tudást is. De lehet, hogy ennél valamivel magasabb követelmény is van a pilótaság eléréséhez. Ezt sajnos nem tudom pontosan. Legjobb volna, ha a Légiközlekedési Vállalatnál érdeklődne. Egyúttal elárulhatom, hogy névtelen levelekkel nem szok­tunk foglalkozni s válaszolni sem szoktunk rájuk. Ezt a kivé­tel} — komolyan mondom — nem is tudom, hogy minek kö­szönheti, kedves „XXX” barátom. Talán annak, hogy rend­kívül közérdekű volt ez a kombinált kérdés, amelyet öttusa bétontmUmul mtézett hozzánk. ’lü 5 rr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom