Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

4 RIAPlß 1962. FEBRUAR SS. iVe legyen (több terméketlen rét és legelő! Társadalmi mozgalom a pécsi járás rétjeinek és legelőinek megjavítására A rét-legelő gazdálkodás mezőgazdaságunk legelhanya­goltabb. legmostoh abban ke­zelt ága. Évente több száz, .»őt, ezer vagon olcsó szálasta- karmány vész kárba emiatt, annak ellenére, hogy állatállo­mányunk csaknem minden té­len szűkölködik a szálas ta­karmányban. Ezen változtatná kell. Hozzá kell látná a rétek és legelők megjavításához, az olcsó és értékes szálas takar­mány megmentéséhez. Ennek a gondolatnak « je­gyében gyűltek össze szomba­ton a pécsi járási tanács nagy­termében a járás társadalmi szervezeteinek — Hazafias Népfront, Nőtanács, KISZ — képviselői, termelőszövetkezeti elnökölt, tanácselnökök, agro- nómusok. legeltetési bizottsá­gok vezetői, hogy megbeszél­jék a teendőket Az ankéton Sas László járá­si főagronómus számolt be a járás rét- és legelőgazdálko­dásának jelenlegi helyzetéről. A pécsi járásban összesen 16 540 hold rét van, ez az ösz- szes mezőgazdasági terület 14,5 százaléka. Ezek a rétek és legelők azonban nagyon el­hanyagoltak. Sokan úgy védik, hogy az ősgyep a természet ajándéka, s ilyen címen ma­guk a termelőszövetkezetek sem végezték él még a leg­szükségesebb ápolási munká­kat sem. Célunk az, hogy a rétekről és legelőkről maximá­lis hozamot nyerjünk. Gondo­zással még a közepes rét is megadja a 18 mázsa ezénater- rnést. A rétek és legelők kora ta­vaszi ápolását most ezekben a hetekben, még a szántó­földi munkák megkezdése előtt elvégezhetjük. Legelső rétápoűásd munka a felfagyások meghengerezése. Fogasolnl tavasszal a gyepet nem szabad. A talajt simítóval vagy rétgyaluval kell elegyen­getni s a kopasz foltokat be­vetni. A terület vízrendezésé­vel meg lehet előzni a rétek edmocsarasodását. A pelllérdi és szalántai rétet már ez a veszély fenyegeti. A vízleve­zetéssel járó földmunkák költ­ségének egy részét az állam fedezi. A megyei tanács ebben az évben is félmillió forintot biztosít ezekre a munkákra. A többit azonban a tsz-nek saját erőből kell biztosítani. A legelő ápolási feladatok is ehhez hasonlóak. Felfagyás esetében síma hengert kell használni, a vakond-túrásokat elegyengetni, az idegen tárgya­kat — üveg. kő, cserép, stb. — eltávolítani. Arra egyébként rendelet is van. hogy a lege­lők gyomtalanítását a kihaj­tásig el kell végezni. A bokro­kat gyökerestül ki kell vágni kivéve, a lejtős és erózinak kitett legelőket. Igen szép eredményt ért el a legelő­gyomtalanításban a kistótfalui tsz. A lejtős legelőket talajvé­delmi szempontból fásítani kell. Ilyen legelők vannak a járásban Cerkúttól Bükkösdig és Hird, Nagykozár, valamint Hásságy környékén. Az ankét vitájában felszó­laltak a társadalmi szerveze­tek képviselői is. Bejelentették, hogy a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a KISZ ezekben a hetekben akciót indít a ré­tek és legelők megjavítására. A KISZ megyei bizottsága védnökséget vállalt a rét­legelő javítás felett. Minden KISZ-tag 20 társadalmi munkaórát vállalt * eél ér­dekében. Bicsérden például a termelő­szövetkezet a helyi Népfront és a KISZ közösen már hozzá is látott egy 60 holdas rét lecsapódásához. A vízlevezetés rendszerint nem csak egy fa­lut érint, ezért a szabadszent- királyiak és a gerdeiek elha­tározzák. hogy közösen látnak hozzá a munkához. Ugyancsak közösen kezdik meg a legelő víztelenítési munkát a Regényé­vel szomszédos szövetkezetek is. Az állam köbméterenként 5 forinttal járul hozzá a föld kitermelési munkához, a többit a községek lakói, tsz-tagok, KlSZ-fiatalok végzik társadal­mi munkában. A pécsi járásban most ki­alakulóban levő új mozgalom célja ne legyen több termé­ketlen rét és legelő a járásban, ne legyen többé gond az álla­tok téli szálas ellátására, nö­vekedjen az állati termék el­látás. — Rné — Kisherendi tanulságok Egy alkalommal azt hallottam: „Kisherenden még a tsz-iiodárói is lelopták a cserepet”. Hát ezt megnézem — határoztam el és egy napon el is látogattam Kisherendre. Egy alacsony ház kapuján papírcédula figyelmeztetett: itt van a termelőszövetkezet irodája. Hamarosan előkerül a ter­melőszövetkezet elnöke. Közép korú ember, a Bogádmindszen- td Állami Gazdaságban volt brigádvezető, de a múlt év ké­ső nyarán-őszén ide helyezték a termelőszövetkezetbe. Azt mondták: hozza rendibe a ter­melőszövetkezetet. A lopást maga is tapasztalta. Kiment a határba és meglepődve látta: a maglucernából itt-ott kika­száltak. Magyarul: meglopták. Maguktól loptak, maguknak. Azt gondolták: csak Így lehet megélni a termelőszövetkezet­ben. Meg kell hagyni, hogy az akkori állapotok olyanok vol­tak, hogy még a sok munka­egységet teljesítők is kételked­tek az év végében. Az ezer holdas termelőszövetkezetnek mindössze három szarvasmar­hája volt. Kocája egy se, hi­ménvből, pénzből élünk. Ha csak a saját érdekem nézem, altkor is az a fontos, hogy az idén minél több sertést nevel­jek. És a közösség szempont­jából is az a legfontosabb, a több terményből, olcsóbban hizlaljunk. Az év folyamán 1300 hízott sertést szeretnénk értékesíteni, s ehhez bizony sok kukorica keli. Igaz, én nem kapálok, de beszélek majd az asszonyokkal, a fontosságáról. zó ja pedig hetven a betervezett 120 helyett. Negyvenhét lova volt a közösnek, a tagok istálló jában, ahonnan oda menték a tagok a lovakkal, ahová éppen kedvük szottyant menni. A kisherendiek pedig tud­ták: állatállomány nélkül nem lehet jövedelem. Tudták, mert mig nem volt termelőszövetke­zet a községben addig ötszáz szarvasjószág kérődzött a kis­herendi egyéni gazdák istállói­ban. Az alakuló közgyűlésen egy idős ember fél is állt és javasolta: minden tíz hold után hozzon be a tag egy tehenet, öt hold után egy borjút és két hold után egy sertést. Ha meg­fogadják a tanácsát és nem ve­tik éL, akkor év végére több, mint száz szarvasjószága lett volna a termelőszövetkezetnek. De nem lett. Sőt a beterve­zett négyezer lirter tej (!) he­lyett mindössze 400 liter tejet adtaik az államnak. Egy ezer holdas termelőszövetkezet 400 liter tejet adott el! Ezek után bizony nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor elvégezték az évi számvetést, kiderült, hogy mindössze 13,30 forintot tudnak fizetni munkaegységen­ként. Ebből készpénz: 3,72 fo­rint. Ez bizony nem sok. Az állam adott ugyan munkaegy­ség-kiegészítést, munkaegysé­genként 3,72 forintot, amit azok kapnak, akik teljesítették az élőírt munkaegység-mennyi­ségek Még az őszön hozzálátott az új vezetőség a közös rendbe­hozásához. Félépítettek részben saját erőből két 120 férőhelyes hizlaldát és egy húsz férőhe­lyes fiaztaitót. Vásároltak húsz kocát és hamarosan újabb tíz­zel gyarapítják a kocaállo­mányt. Negyvenhét süldőjük hízik már és úgy határoztak: újabb ötven süldőt vásárolnak. A tavalyi három helyett 35 szarvasjószáguk van és ebbői tizennyolc vemhes üsző mar törzsíkönyvezett. Huszonöt mar hát hízóba is állítanak hama­rosan, ha sikerült megszerezni hozzá az alapanyagot. Ha nehezen is, de napnól- nápíra előbbre jutnak. Igaz, hogy négy vagon takarmány­hiányuk van, ami részben a lopásból, részben a harmados művelésből ered. Az emberek hangulata is kezd megváltozni. Amikor az elnökkel kiléptünk az utcára, hogy megkeressünk néhány ta­got otthonában, egy korosabb ember megemelte süvegét az elnök felé. — Elnök úr, hová vigyem a trágyát? Az élnök mosolygott. Mo­solygott azon, hogy munkát kérnek a tagok és dühöngött azon, hogy urazzák. Az egyik ház előtt borsóssal' mával megrakott kocsi állt. Barna kucsmás, vörös arcú ember szórta le a szalmát — Úgy oszd ám be, hogy en­nek három napig elégnek kell lenni! — hallottam vagy húsz méterről az intelmét. Amikor odaértünk a bama- kucsmás, Bakó József odaszóív az elnöknek. — Elnök elvtársi Akkor hol­nap bemegyünk és megírjuk a szerződést. Egy maguknál ma­rad, egy meg nálunk. Úgy lesz. ahogy mondtam. Ha bármelyi­künk abbahagyja a takarmá­nyozást, az addig megszerzett munkaegységről lemondunk. Az elnök helyesel. így bizto­sítják magukat a tagok, hogy ott ne hagyják a munkát. A ház udvarán a gazda, Ba­kos József fogadott. Idősebb ember, az orra alatt vastag ba­juszt hord, kezét fázósan köté­nye alá dugja. Az influenzára panaszkodik. Azt mondja, a fe­leségét már ledöntötte, ő még állja a sarat. A múlt évben kocsis volt és kétszázkilencven munkaegységet szerzett. A múlt év tanulságát így foglal­ja össze: Össze kell fogni kérem és dolgozni. Ennyi az egész. Orbán István, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. Ki­váló egyéni gazda volt. Az is­tállóban, az állatok között ta­lálunk rá. — Tudja, az úgy van, hogy csak beteg ember tudja igazán értékelni az egészséget. Hát mi is így vagyunk. Nálunk még soha nem volt termelőszövet­kezet. Az elmúlt évben kezd­tük. Azt sem tudtuk mit, ho­gyan kell csinálni. A magunk kárán tanultunk. Nagyon so­kat tanultunk. Most már mi is tudjuk értékelni az egészséget. Kicsit képletes a mondás, de igaz. Ennek a mondásnak az igazságát tapasztaltam minde­nütt Kisherenden. Igaz, hogy csákj szalmája volt a közös, igaz, hogy sokan kihúzták ma gukat a munka alól, mint ahogy az egyik tsz-tag mondta: „Azt a földet, amit azelőtt há­romszázan műveltünk'meg, azt a múlt évben körülbelül har­mincán akartuk megművelni'’ de igaz az is, hogy a kisheren­diek mo6t már mind jobban előre néznek. Kisherenden a döntő többség rádöbbent: a jobb életért dol­gozni is keR. Rádöbbentek és ennék szellemében cseleksze­nek, hogy Kisherend ismét méltó legyen régi jó híréhez. Régi jó híréhez, amikor a pé­csi járás községei közül talán itt volt a legjobb az állatte­nyésztés. Szalai János Szénaszárító állványokat készítenek BeSvárdgyulán Olcsón, értékesebb takarmányhoz jutnak Az esős, zivataros tavasz na­gyon sok kárt tesz a szálasta­karmányban. Pedig mindegyik termelőszövetkezetnek igen fontos, hogy mennyi és milyen minőségű szénát tudnak beta­karítani. A renden szárított lucernát gyakran kilúgozza az eső, csökken a vitamintartal­ma, tápértéke. Mivel az állvá­nyon szárított széna értéke­sebb a renden szárítottnál, a belvárdgyulai Közös Ut Tsz- ben tavaly 100 állványon sza­kaszosan több mint 500 mázsa szénát szárítottak. Az állványo kát egy szérűben helyezték el, és a gyors száradás után még zölden kazalozták a lucernát, így olcsó, az eddiginél jóval értékesebb fehérjedús takar­mányhoz jutottak. Tápláló ta­karmány a lucemaszéna min­den állatnak, és lucernaliszt formájában ezt a sertésekkel is etették. így az eddigieknél ol­csóbban biztosították, segítet­ték elő a sertések meghizlalá- sát. A tavaszi kampánymunka még nem kezdődött el, de azért hasznosítják a rövid téli napo­kat is. A bognárműhelyben szénaszárító állványokat készí­tenek a belvárd gyulaiak. Csa­polják az akácrönköket, ame­lyek kiválóan alkalmasak szá­rítónak. A közeljövőben újabb 150 szárító állványt készítenek s így a 250 állvány segítségé­vel május, júniusban mintegy 1500 mázsa lucemaszénát sze­retnének szárítani. Mivel a Közös Ut Tsz szaktanácsadás­ra és bemutatásra kijelölt üzem. gyakorlati bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét is tartanak a járás gyenge termelőszövetkezetei részére. 1963-ban, már minden lucernát állványon szárítanak a bel- várdgyulaiak. sr Őszibarack-termelő társulás alakúik Pécsett gí tőnek, nem lesz lemaradás, hiszen az asszonyokat nem kell noszogatni, eddig is ők kapálták meg a határt. Most azonban, hogy megértették, a kukoricatermesztés fontossá­gát, úgy hiszem, az almameUé- kiek kukoricáját is bárki meg­nézheti az ősszel — mondta Eizlerné. Dani Jánosné. a saentlőrinci termelőszövetkezet szocialista munkabrigádjának a tagja, híz tosan keveset kapál a nyáron, hiszen sertéstenyésztő. A ku- karicatermesztésben azonban ő is érdekéit. — Igaz, hogy táppal etetjük a jószágokat, de tápot is csak úgy biztosítanak a keverő üze­mek, ha kukoricát adunk érte cserébe. Nekem nincs mellék- jövedelmem, beteg édesanyám­mal és gyermekeimmel a terme lőszövetkezetben keresett ter­A közelmúlt napokban né­hány pécsi gyümölcsös tulaj­donos kezdeményezéséből egy új szervezet jött létre. Első te­vékenységük az volt, hogy pén­teken este gyümölcstermelő ankétot rendeztek. Ezen dr. Maliga Pál, a Kertészeti Ku­tatóintézet tudományos főmun­katársa tartott előadást. Az őszibarack termelésének növe­lése kapcsán a talajról, az alanyról, a metszésről, a mű­trágyázásról, a védőszerekről, valamint az öntözésről beszélt. A jelenlévő háromszáz pécsi kerttulajdonos nagy érdeklő­déssel hallgatta a szakelőadást több szakkérdést vetettek fel, s ezekre részletes választ adott dr. Maliga Pál. Az ankét után Czirják Antal! a társulás ideiglenes szerve- ! zőbizottsáftámak elnöke szólt a ; jelenlevőkhöz. — Minden pécsi őszibarack- j termelő eszéhez szólok, — mondotta — amikor arra ké­rem, hogy csatlakozzék hoz­zánk. A nagykiterjedésű Me­csek alji gyümölcsösterület már hosszú ideje meglehetősen el­hanyagolt állapotban van. Né­hol már a faállomány is hiá­nyos. Ezért megalakítottuk a Pécsi öszibaraektermelő Tár­sulást. Ez nem termelőszövet­kezet,, mégcsak nem is hegy­község. A műtrágya és a véde- kezőszerek közös beszerzése céljából társultunk, mert csak így tudunk ezekből kellő meny nyóségben kapni. A másik cé­lunk, hogy érdekközösséget alkossunk az áruértéke­sítésre is. A mi szerve­zetünkben a használati jog és a tulajdonjog teljesen érintet­len marad. Úgy érezzük, hogy a minőségi őszibarack termelés érdekében szükség van az élet képes és aktív pécsi kerttuLaj- donosokra. De az állományun­kat nekünk kell helyrehozni. Csányi Sándor, a pécsi föld­művesszövetkezet jelenlévő igazgatósági elnöke elmondot­ta, hogy a jövőben elsősorban a társulás tagjaival köt a föld­művesszövetkezet értékesítési szerződést. A földmüvesszövet- kezet nevében kötelezettséget vállalt arra is, hogy az őszi­barackot teljes egészében és mindenkor átveszik a társulás tagjaitól. Elmondotta, hogy egy klubhelyiséget is biztosítottak a társulás részére a TIT me­gyei székházában. A jelenlévők közül sokan már a helyszínen kérték, hogy csatlakozhassanak ehhez az ér­dekvédelmi közösséghez. Ké­sőbb elhatározták azt is, hogy az államilag megállapított li­mitárak, valamint a minőségi követelmények betartásának ellenőrzésére a saját soraikból egy ellenőrző bizottságot ala­kítanak. F. D. Több millió holdra terjesztik ki a talajvédö agrotechnikai módszereket A talajvedeuni törvény vég­rehajtása során most teremtik meg hazánkban a szervezett ta lajvédélmi munkák alapjait. A Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermesztési fő- igazgatóságának szakemberei tájékoztatásul elmondották, hogy országosan körülbelül há­rom és félmillió hold lejtős szántóterületen kell majd al­kalmazni a talajvédő művelé­si módszereket. — Kétmillió- nyolcszázezer holdon már a kö zeli években elvégzik a szük­séges felméréseket, illetve a rétegvonulatok kijelölését. A Lókos-patak mentén, továbbá a Koppány völgyében még több kisebb patak vízgyűjtő területén — mintegy félmillió holdra — máris elkészítették a talajvédő gazdálkodás konk­rét terveit. pálást alaposabban, gondosab­ban végezheti mindenki. Én magam is nőtamács-tag vagyok, úgy érzem, a megyei vezetők­kel együtt személy szerint én, és mi mágocsiak is vállaltuk, hogy szívünkön viseljük a ku- koricaterrnesztés gondját. Ha rajtunk múlik, a Béke tsz ku­korica termésátlaga miatt nem kell szégyenkezni. Sajnos a tsz-csillagok között az egyik leghalványabb fényű tavaly az almamellék! Hajnal­csillag Termelőszövetkezet volt. Pedig Eizler Györgyné. aki az elmúlt évben a legszor­galmasabb, legjobb munkások közé taatozott, azt mondja, lel­kesedésben nem volt hiba. Hiába szorgoskodtak az asszo­nyok a határban, ha az állatel­hullás kivette a pénzt a zsebük bői. Sok kifogásolni való akadt a vezetésben is. A legfőbb ta­lán az, hogy nem bíztak eléggé az asszonyi munkában, nem kérték ki véleményüket, nem használták fel tapasztalataikat. 1962-t már jobb kedvvel, bi­zakodással kezdték az alma- meiiékiek. Az új vezetőség se­gítségével új életet szeretnének teremteni a Hajnalcsillagban. A tagságnak több mint a fele nő, s az idén már a vezetésiben is helyet kapott három asszony. —— Ha hÍ7.nPilc Hpmrviinlr ác Pesti Dezsőné, a mágocsl Béke Tsz fiatal, csinos nö­vénytermesztési csapatvezetője Szorgalmas, jó munkás, nem­régiben ő képviselte a járás asszonyait a tsz-asszonyok or­szágos tanácskozásán. — Lehet, hogy nem látszik rajtunk, de bizony elég sokai kapáltunk a nyáron. Csali ku­koricából 4—5 hold jutott át­lagosan egy asszonyra- Sajnos azonban a munka nagy része már augusztusban elfogyott, s azóta naponta jönnek, kérdik a csapat tagjai, mikor lesz munka, meddig pihenjenek még. Az idén, a vegyszeres gyomirtás következtében keve­sebb lesz a munka, s így a ka­A napokban írtunk arról, hogy a nőtanács elvállalta me­gyénkben a kukoricatermesz­tési kampány megszervezését, irányítását. De vajon mit szól­nak a legflletékesebbök, akikre a kapálás, a munka vár? „Vállaljuk a munkát, nem csalódnak bennünk" Asszonyok a kukoricatermesztésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom