Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-23 / 45. szám
február a. mAWLÓ 3 Épijisi le! iislii a Pécsett miöi nagyíts eielsni vállasatok raktárai A kivitelezők gyors segítségére van szükség A pécsi nagykereskedelmi vállalatok már esztendőkkel ezelőtt kinőtték azt a cipőt, amit a szűk raktárak, a legmostohább raktározása lehetőségek jelentettek számukra. Fejlődésük üteme — különösen a legutóbbi időkben — egyre jobban sürgette a megoldást, amely csak átmenetinek kínálkozott ugyan a golgotái felvonulási épületek elfoglalásával, mégis el kellett fogadni. A Golgotára betelepültek tehát a nagykereskedelmi vállalatok, s ha egy-egy gyárnak raktározási gondja akadt, az is kaphatott itt szükségraktárt, akárcsak a szigetvári konzervgyáriak. Az átmeneti megoldás megvolt tehát, s időközben sikerült a megye vezetőivel a Belkereskedelmi Minisztériumot is határozatra bírni új raktár építtetése ügyében. Most mór kezünkben a pénz, nem kevesebb mint harmimckéfami Ilié forint, sőt épül is a Megyeri úti korszerű raktár melyben a Rö- VIKÖT-on kívül a Textil és Felsőruházati, valamint a Ci- pőnagykereskedelml Vállalat kap helyet. A raktárát a Hm. Építőipari Vállalat dolgozói építik akik az elmúlt évben a program szerint pontosan tizenkétmillió forintot fel is használtak. Az építők most azt mondhatnák: rendben van minden, mit akar nak tőlünk? Betartjuk a programot, jövőre készen lesz a raktár. A raktár befejezésének határideje válóban nem túl távoli. Az Országos Tervhivatal 1963. április 30-ban szabta meg az átadás idejét, s erre el is készülnek vele az építők. Csak hogy ha ez a raktár már tegnap felépült volna, már akkor Is túl sok pocsékolódott volna el a társadalmi tulajdonból éppen a rossz raktározási körülmények miatt Csak néhány példát említünk amikor a Rö- VIKÖT, vagy a Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat nemrég Golgotán keletkezett több ezer forintos kárára hivatkozunk, vagy elmondjuk, hogy a Szigetvári Konzervgyárnak körülbelül 20 ezer forintos kára keletkezett, mert a szüksénTaktárak a legutóbbi hóvihar alkalmával beáztak. Nehéz helyzetben van a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat is. Nem kevesebb, mint 82 helyen kénytelenek igénybevenni lakóházak pincéit raktározási célokra. Nem kell bizonyítanunk hogy a kényszerraktárak nem felelnek meg a követelményeknek, s ha nem segítünk sürgősen a jelenlegi ezres, tízezres károk, később milliókra rúgnak. És í kit sújtanak a károk? Végső soron valamennyiünket. Ezért van tehát szükség a kivitelezők, a Baranya megyei Építőipari Vállalat dolgozódnak segítségére. A vállalat vezetői különböző nehézségekre hivatkozva megfellebbezték az OT által 1963 április 30-ra kitűzött átadási határidőt. Erre joguk, s minden bizonnyal okuk is volt. Ha az OT helybenhagyja fellebbezésüket még később készülnek el a nagykereskedelmi raktárak. Nincs szándékunkban felhívást intézni a vállalat vezetőihez és dolgozóihoz, de art hisszük nem tévedünk, ha a város és megye na gyón is égető kérdésének megoldásában számi ihatunk rá juk. Az a kívánság, hogy épüljön fel mielőbb a Pécsett működő nagykereskedelmi vállalatok raktára. Ezt teljesíteni nem könnyű feladat, de a lelkesedésen, akaraton sok múlik. H. M. ►'S«*Szellők a katedrán Élénk osztálylénili áré a szilék részvéteiével a pécsváradl járás i$o.ái,an A pécsváradl járás felsőtagozatos általános iskoláiban, mintegy lé községben, a szülők rendszeres látogatói, előadói az osztályfőnöki óráknak. Hidas bányászközségben • a helybeli brikettgyár párttitkára, munkdtór, a munkásőrség feladatairól. Püspöklakon a termelőszövetkezet elnöke * közös gazdaságok életéről munkájáról, másutt községi tanácselnökök a közigazgatásról, ipari üzemek, KTSZ-ek vezetői üzemük szervezetéről tartottak az osztályfőnöki órákon 10—15 perces vitaindító előadásokat, majd válaszoltak a kisdiákok sűrűn záporozó kérdéseire. A tanácsköztársaság veteránjai, munkásmozgalmi harcosok em lékeiről, régi és új életükről beszélnek a katedráról leszár- mazottaiknak, unokáiknak. Általános tapasztalat, hogy ezek az osztályfőnöki órákon 10—15 tml élénkek, több kérdés hangzik el, mint a tanári osztály- főnöki órákon. Maíeser-kilenessás hold gondjai Hatezerki lencszáz hold lett a véméndiek határa, de ugyanennyi lett a szebényieké és a íekedieké is. Egyesült a három termelőszövetkezet. Úgy határoztak, hogy egyesülnek és új nevet is választottak: Lenin r.evét Igaz, hogy Véménden is. Szebényben is. Fékeden is zú- goVidráik még egynéhányan, de ez a bizalmatlanságból, a jövő féltésből ered. Véménden né- hányan azt mondják: „Kevesebb lesz a jövedelmiünk az egyesülés után”. Fékeden és Szebényben meg: „A vezetőség biztosan majd a véméndieknek kedvez”. Sem egyiknek, sem másiknak nincs i gaza. A vezetőség bizony nagy gondot vállalt magára. Hatezer kilencszáz hoki föld 760 család 947 tag gamdját. És becsületére legyen mondva: igyekszik is a gondokat közmegelégedésre megoldani Már kész az egyesült termelőszövetkezet terve, amely szerint 36,32 forintot fizetnek minden ledolgozott mun kaegység után. Ez kevesebb, mint amennyit a múlt évben osztottak a véméndiek, de tény az, hogy lényegesen több, mint amennyit a három termelőszövetkezet külön-külön osztott. A fekediek példáiul mindössze 17 Angliába exportál a lippái tsz Ebben ax évben már hatvan katasrtrális holdon kertészkedik a lippái Béke őre Termelőszövetkezet. Ebből harminc holdat öntöznek majd, a másik harminc holdon pedig szántóföldi zöldségtermelést folytatnak. A növények közül zöldpaprikából termelnek a legtöbbet, mintegy 12 katasztrális holdon. A MÉK segítségével exportra szállítják majd. A MÉK segítségével külföldre, főleg Angliába szállítanak majd lippód zöldpaprikát. A szövetkezeti gazdaságban külön brigádot is alakítottak a kertészeti munkák végzésére. A brigád tagjait premizálják. Minden megtermelt száz forint érték után tíz forint jutalmat adnak a kertészeknek. 1961- ben végzett munkájukért átlagosan ezernyolcszáz—kétezer forint prémiumot kaptak a bri gád tagjai, 1 forintot kaptak munkaegysé- ! génként. Most meg ők is 36,32 j forintot kapnak. De kaphatnak i ennél többet is, hisz a vezetők I úgy terveztek: inkább fölfelé I csalódjanak, mint lefelé. A fekediek és a szebényiek az idén I csak munkaegység-előlegkén; j havonta 20 forintot vihetnek I haza. Többet, mint azelőtt zár | számadáskor. ! A nagy termelőszövetkeze ; nagy lehetőségeket kínál Már | az első évben igyekeznek ki- ! használni ezeket a lehetőségeket. összevonták az áUatóllo- mányt. Tehenészet két helyen lesz: Véménden ás Szebényben. Fékedén most csak szarvasmar ha-ohizlalóssal foglalkoznak, de tavasszal ide hozzák a nö- vendókéllatoikat és a juhokat. Itt vannak a legnagyobb legelőik, ezek pedig elősegítik a juh tartást és a növendékállat-ne- velést. A sertéseket is úgy csoportosították, hogy a süldőnevelés és a fialtatás Véménden lesz. Ezt meg azzal indokolja — nagyon helyesen — a vezetőség, hogy itt helyben van a tejüzem, kár lenne a savát a másak községekbe cipelni. Sok savó kell a termelőszövetkezetnek, hiszen nem kevesebb, mint kétszáz kocájuk van. De sok savóra van szükség a süldő neveléshez is. Kissé szokatlan még a szám, de a nagy termelőszövetkezetek létrejöttével ehhez is hozzászoknak az emberek. A véméndi termelőszövetkezet ebben az évben 2700 hízott sertés értékesítését állította be a tervébe. Alapos tervet készítettek a véméndi termelőszövetkezetben. Bár az őszieket már elvetették, mire kimondták az egyesülést, mégis mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyes növények re specializálják a területeket. Figyelembe vet ték, a munka- erőmegoszlást és mindenütt annyi kapós lesz, amennyit a tagok meg tudnak művelni. Nem akarják vándoraltatni az embereket. Nem akarják, de még így is előfordulhat, hogy szükség lesz olyan megoldásra is, kü'önösen szénagyűjtéskor, borsóara táskar. A tagok is, a vezetők is nagyon jól tudják: Fekeden min- | dig sok a vadkár. Ez a terület ezért elsősorban legeltetésre és I p .llangós termesztésére álkal- ! más Itt alakít ják ki a erme- i iőszóvetkezet pillangós rei'ü e- I tét. Ezt mutatja az is, hogy áz idei felülvetésnek mintegy 70 százaléka Fekeden lesz. Ez pedig több, mint négyszáz hold. Kukoricát elsősorban Szebény ben és Véménden termesztenek majd. A vezetők gondolnak a gazdaságosságra is. Véménden jól bevált a cukorrépa. Ebben az évben is, a következő években is itt termesztenek majd cukor répát. Nemcsak azért, mert jól megterem, hanem azért is, mert közel van a vasútállomás, nem keli messzire tuvarozgatni a répát. Száz hold burgonyát Is vetnek. Ez két községben: Sae- bényben és Véménden lesz. Ugyancsak ebben a két községben, összefüggő táblában terv melnek 220 holdon bonsót is. Az idén gépesítik a termeMezövet kezeltet Teljesen gépesítik. Harmincegy erőgépük lesse összesen és hozzá munkagépek. Gond ez? Gond bizony. A tsz vezetőt azt mondják: csak legalább közvetlenül az aratás előtt jönne a két kombájn, mert nem tudják hová tenni. A fejlődés az előrelépés gond jai ezek. 760 család előrelépésé nek gondjai. Nem könnyűek, de a véméndi Lenin Termelőszövetkezet kipróbált vezetői a tagokkal közösen ezt is megoldják, (Szabi) fe idén M#zoirtoren mm részi 3 SZÖí-üiéÉn A SZOT üdülőkben az idén összesen 188 000 felnőtt és 37 000 gyermek kap „beutalót”. Mindkét csoportban háromezer re1 többen, mint tavaly. Külön ötom a szülőknek, hogy míg : csak négy évesnél idő- ■ rev'H 'vermekek részesülhettek ilyen üdülésben, most a korba'árt három évre szállították le A külföldön üdülők száma tavaly még nem érte el a tízezret, az idén körülbelül tíz és félezer lesz. Közülük csaknem hétezren hajókirándulás forrná jában jutnak külföldi — főleg romániai üdüléshez. A szakszervezetek tekintélyes hozzájárulásán kívül maga az állam ebben az évben több mint 146 millió forintot áldoz a SZOT üdültetésre. _ ŐSI NÉMET ZENE- és énekszámokkal készül a járási kulturális találkozóra a Villányi általános itkola és zenekarét __, 1 937. február 23-án délután két órakor kezdődött el a pécsi bányászok emlékezetes éhségsztrájkja, amelyet a Csertetőn eldördült csendörsortüz állított meg és fojtott vérbe. A sztrájkot a vasasi bányaüzem dolgozói indították meg. Az akkori sztrájkbizottságnak több tagja még ma is él, s most az évforduló alkalmával velük beszélgettünk, velük emlékeztünk a huszonöt évvel ezelőtti eseményekre. A bányatelep legmagasabb pontjánál kanyarodik az út az akna felé. A telepnek ez a pontja pontosan úgy néz H, mint huszonöt-harminc évvel ezelőtt. Ott áll szürke falaival a hajdani lrmozgófény- kép színház”, a volt Fischer- féle vendéglő, a szervezetit bányamunkások akkori főhadiszállása az iskola, amely régen legényszállás volt, a tűzoltóság épülete és a környező ki- sebb-nagyobb házak. Ha az ember egy óriási búrát helyezne a vasast bányatelepnek erre a részére, a búra ajtajára nyugodtan ráírhatnák: történelmi múzeum, munkásmozgalmi emlék. Lent a völgy is ugyanolyan, mint régen. Középütt kis árok szeli ketté, azon túl családi házak sorakoznak. Ezek a házak is ilyenek voltak huszonöt évvel ezelőtt. Az árok túlsó részén nyolc-tíz, az innenső felén, a kultúrház alatt egy ház áll magányosan. Első utam ebbe a háziba vezetett, Árvái Pál nyugdíjas bányászhoz. Nagyobbik fia invitált be az egyik szobába, ahol a két helyiséget fűtő cserépkályha mellett édesapja olvasgatta a reggeli újságot, a ldssebbik fiú meg a leckéjét írta az asztalnál. Árvái Pál sovány, fekete hajú ember, arca tele kék foltokkal egy-egy kitörölhetetlen nyomával a bányabeli sérülésnek. Rövid beszélgetés után rátérünk a harminchetes eseményekre. Hogy is kezdődött? — Amióta az én eszemet tudom, mindig harc volt itt a bányászná; és • vezetők között „Ma is uádaijukazt az A legnehezebb mégis a harminchetes volt. A gyökerek még az előző évre nyúltak vissza, amikor levettek a bérből, levettek a szénjárandóságból és a lakbért is emelték. Mi csak úgy emlegetjük, hogy a nyolc százalékos követelés, mert az volt a magva az egésznek. Peregnek az akkori napok emlékei. Heteken át húzódtak a tárgyalások. 1937, február 23-án dél körül Raub János, a szakszervezet titkára és néhány társa felkereste Tolnait, a városi titkárt és azzal együtt menték be Szabolcs Rezső bányaigazgató irodájába A bányászok követelése papírra volt fektetve. Alighogy tárgyalni kezdtek, csengett a telefon. Szabolcs idegesen hallgatta a jelentést — A vasasiák? Ebből baj lese! — majd lecsapta a hallgatót és a küldöttség felé fordulva kiáltozott —. Ehhez mit szólnak? Menjenek vissza és csináljanak rendet! Utána majd beszélünk. Beszéltek is utána, de nem szavakkal, hanem csendőrszuronnyal és katonasággal, gépfegyverrel és gumibottal. A szociáldemokrata vezetője szerették volna visszacsinálná az egészet, de már nem tudták. Hiába adta Tolnai a tíz pengőt taxira, hogy gyorsan menjenek ki és beszéljenek a vasasa bányászokkal . Késő volt. A küldöttség újból Tolnaihoz ment, majd gróf Szapáry főispánhoz, de az mereven elutasította ókéit, hogy nem rá tartozik az ügy. Hiába ment a távirat Bu dapestre Peyer Károlyhoz, Pe- yert jól ismerték már a pécsi bányászok, aljasul becsapta őket három évvel korábban amikor zátonyra vitt* az akkori sztrájkot — Huszonharmadikán dél- utános műszakra szálltunk le. Előtte mindent pontosan megbeszéltünk — mondja Árvái Pál, s mintha filmszalag futna előttünk, olyan lesz a kép. — Amikor megtörtént a személy- szállítás, mind ottmaradtunk a rakodón. Egyszer csak jön az egyik felvigyázó és mondja: — Mi lesz emberek? Miért nem mennek? — Nem szóltunk neki semmit Megvártuk, amíg az alsóbb szintiek is feljönnek, aztán mindnyájan az első szintre vonultunk. Sínekkel elbariká- doztuk az aknát, nehogy le tudjanak jönni. Szauenwein József vájár, aki jó „belevaló” gyerek volt, határozottan intézkedett és ha jól emlékszem, így szólt: — A nyolc százalékért megy a sztrájk, a többi bányák is csatlakoznak hozzánk. Addig itt maradunk, amíg nem lesz eredmény. Jól gondolja meg mindenki, nem babra megy a játék és még most száljen, áld nem akar maradni. Mindenki maradt. A kiskorúakat, a tíz-tezennégy éveseket, meg a betegeket kiküld- tük. Lehettünk lent vagy háromszázan. azonnal megalakítottuk az őrséget és megszálltuk a kijáratokat. Én elsőnek mentem Németh Pistával, Starok Bandival és Lévárd Gyulával a „bulgár gurítóhoz”. Senki nem mehetett se ki, se be. A „hágó gurítónál" volt egy légajtó, oda jöttek állandóan a felvigyázók, hogy beszéljenek velünk. Először fenyegettek bennünket, hogy menjünk ki, később már könyörögték és ígérték, hogy semmi bántódásunk nem lesz, hagyjuk abba a sztrájkot. A harmadik, vagy a negyedik cigaretta után Árvái Pál art ajánlotta, menjünk át Bózsa Jánoshoz, mert az még többet tud mondani, megvan neki a sztrájk utáni tárgyaláson készült vádirat is, hiszen 6 volt az elsőrendű vádlott. Ahogy kilépünk a kiskapun összetalálkozunk Duga Jánossal, aki a huszonöt évvel ezelőtti napon délelőttös műszakon veit és két órakor kiszállt a többiekkel együtt. Amíg Bózsáékhoz megyünk, Duga János a külszíni eseményekről beszél. — Egyenesen a Fischer-ven- dégilőbe menteim. Heten-nyol- can lehettek ott. Mondom nekik, hogy md van. összedugtuk a fejünket, hogy csinálni kellene valamit. Kimentünk az utcára, végig jártuk a telepet, beszóltunk házakba, hogy „Asszonyok, kifelé! Sztrájk van. Az emberek lenn maradtak.” Kétszer végigmentünk a telepen, visszafelé már lehettünk vagy százan, vagy még többen is. A csendőrlaktanya előtt elébünk álltak. Nem volt sok csendőr, elnyomtuk volna öltét, de hamarosan egy egész teherautóra való érkezett. A végét már ismerik. Atmen tünk Somogyba, majd az ottaniakkal együtt Szabolcsra indultunk. Akkor lőttek a csendőrök... Takaros ház előtt állunk meg. Bózsa János lakik itt. A szobában ágyban fekve találjuk. Régóta betegeskedik, örömmel üdvözli társait, amikor belépünk. Felesége hellyel kínál bennünket. Az ágy mellett beszélgetünk. Előkerül a sztrájk utáni tárgyalás vádiratának dossziéja. A hiteles másolatból írtam le ezeket a sorokat: „... Vádolom, mert 1. Vasas községben 1937. február 23-án munkabér felemelése végett munkaadójuk, a DGT Igazgatósága ellen erőszakot követtek el, azáltal, hogy közös és egységes akaratelhatározásuk folytán a vasasi Thommen- aknán. hord munkájuk végzése céljából leszállottak, eltor- laszoltále az akna kijáróját és őrséget állítottak... a bánya- tulajdonos DGT megbízottait megakadályozták abban, hogy a bányába leszálljanak... Az úgynevezett sztrájkbizottság tagjai révén a bányaüzem vezetőségével közölték azt a szándékukat is, hogy amennyiben követeléseik teljesítve nem lesznek, rombolásra it készek.. Rombolók? Lehet, hogy Szabolcs Dezsőóknek azok voltak, de társaiknak, a megcsalt bányászoknak hősi szószólói voltak. Soroljuk csak őket: Bózsa IX. János, Kuppd István, Márk Győző (Viktor), Papp József, Steckl György, Szauarwein József és Virt Aladár... A nyomozás során még kiterjesztették 35 emberre a vádat és a végzés így hangzott: „Pécsi királyi törvényszéktől. B. 11. 956/1937132. sz. válaszában erre a számra kell hivatkozni. FogolyI Tüstént kéz“ besítendőt Végzés. Bózsa IX. Já nos és 194 társa elleni bűnügyben a Vasas községben fekvő mozgófénykép színház (mór ziépűlet) helyiségében 1937. évi április hó 21 (huszonegy) és következő napjaira a főtárgyalást kitűzöm..." Béremelés helyett börtönt és azonnali hatállyal felmondólevelet kaptak a pécsi bányászok. Több mint 130 embert bocsátottak el Mint általában ilyen helyzetekben lenni szokott, azonnal megjelentek a belga és francia bányatársaságok szervezői és oda tartották az állástalan bányászok orra elé as ajánlatot. Mentek csapatostól a vasasiak is, Bózsa IX Jánossal együtt, akinek éppen akkorra letelt a kiszabott kéthavi börtön. Most is épp oly hatalmas, erős ember Bózsa János, talán csak a fekete haja változtatta szürkébbre a színét. Agya szélén ülve beszél a huszonöt esztendővel ezelőtti sztrájkról és csak akkor derült fel az arca, amikor a mostani nyugdíjas életéről szólt. Legszívesebben a néhánv évvel ezelőtti egyhónapos Szcvjetuni óWali utazására emlékszik. Búcsúzóul azt mondja: TÓ etzés így néha összejönni és visszaemlékezni. Ak* kor se ők vádoltak minket, hanem mi vádoltuk és vádoljuk ma is art az életet. Gazdagít István As általános iskolák alsótagozatos kisdiákjai érdeklődési körüknek megfelelően másfajta előadásokban részesülnek. Hozzájuk a munkásmozgalom veteránjain kívül ellátogatnak falujuk legjobb mesemondói is, akik egy-egy környékbeli közismert nevezetességhez fűződő történeti mondát, régi népmesét mondanak el a kicsinyeknek.
