Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

\ »68. FEBRUÁR 21. ftiAPLO TSz-énekkar Abaligeten Eddig még nem tapasztalt, friss szelek lengedeznek az alig nyolcszáz lakosú község: Abaliget kulturális életében. Idestova harminchat esztende­je, hogy a faluba került Petöcz István, az általános iskola igazgatója. Petőcz elvtárs min­dig szívügyének tekintette a íkulturális munkát, s különöse képpen a kárusmozgalmaf. Az elmúlt évtizedek alatt sikerült is kásébb-nagyobb énekkart szerveznie. Titkon azonban mindig az volt a vágya, hogy ezt az énekkart legalább 40— 50 főre növelje, s igazán élet­képessé tegye. Hiábavaló volt száriban minden törekvé­se, hosszabb-rövidebb ideig megszakadt a kórus munkája. Van abban valami megkapó, »hogyan a vegyesikórus mai munkájáról, lelkesedéséről be­szél az ősz igazgató. Meghatot- tan mondja, hogy amióta itt van a községben, nem sikerült még ilyen szépszámú énekkart összetoboroznia, mert jelenleg már 48 tagja van az abaligeti ve gyeskórusnak. Két éve részt vesznek a kulturális szemlé­ken, a járási és megyei bemu­tatókon, s mind nagyobb si­kerrel. A múlt évben Sziget­váron és Bolyban szerepeltek, az idei szemlén ugyancsak részt vesznek. Különös öröm az abahgetmk számára, hogy az idén községükben tartják a körzeti bemutatót március 18- án. Ezután a szigetvári és a szentlőrinci kórussal szerepel­nek együtt a járási bemutatón. Márciusban önálló műsoros es­tet adnak a környező lakóte­lepeken : Orfűn, Kovácsszéná­ján és Hetvehelyen. A nyáron .szeretnének ellátogatni a ve­gyes kórussal a Balatonra, s a szükséges anyagi fedezetet így szerzik meg. A többszólamú énekkar leg­utóbb a földművesszövetkezet küldöttgyűlésen szerepelt szép sikerrel. Műsoruk változatos, sokszínű, egyaránt megtalál­juk benne a mozgalmi dalo- ' kát, a népdalokat, a klasszikus mesterek alkotásait és a népek dalait. Legkedveltebb számaik: Fel vörösök, proletárok. Fel ti dol­gozók, Jövőnk felé, a népdalok közül: Hej, haj, mit tegyünk? Tisza partján, Jól van dolga, Házunk előtt, valamint Lassus Csalogánya, Beethoven: Test­vér, Gulyás: Ránk néz című műve, most tanulják Sosztako- vics Béke dalát. A kórust a Pécsi Pedagógiai Főiskola ta­nára, Hegyi József patronálja, ő látja el őket kottával is. A 48 tagú kórust főként tsz- tagok alkotják, de vannak szép számmal olyan munkásembe­rek is az énekkarban, akik Komlón, Bakonyán, Szőllősön és a vasúton dolgoznak. Az énekkar hetenként három al­kalommal tart próbát: vasár­nap délután, hétfőn és szerdán esibe. A községtől távol dolgozó férfiak is szívesen járnak az énekkari próbákra. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy a mun­ka baindulás előtt; perceket is jól kihasználják. Háromne­gyed nyolckor indul a munkás­busz. Abaligetről, az éneSdcari próbák munkanapokon pedig Háromezer fénykép a Hegyhát néprajzi értékeiről A Pécsi Néprajzi Múzeum munkatársai hatodik éve jár­ják fényképezőgéppel a vállu­kon Baranya néprajzi emlé­kekben gazdag falvait és ké­szítenek felvételt azokról a tárgyakról, épületekről, mun­kaeszközökről. viseletekről, bútorokról — amelyek régi ha­gyományos formákat mutató stílusukkal néprajzi értéket kép viselnek. így az elmúlt évben 2600 fényképet készítettek az Ormánságban. Mohácson és a Mohácsi szigeti tanyavilágban, az idén pedig háromezer fény­képen dolgozzák fel a mecseki Hegyhát tíz falujának népraj­zi érdekességeit. Ezzel együtt a Néprajzi Múzeum fónykép- archivuma már meghaladja majd a tízezer darabot. A fénykénekhez természetesen mellékelik az ábrázolt tárgyak lelőhelyét és leírását is. Az idén fejezik be a fényképgyűj­temény földrajzi rendezését is, ami után könnyen megállapít­ható lesz, hogy melyik tájegy­ségről, faluról, milyen népraj­zi fényképanyag áll rendelke­zésükre. Ez egyben támpontul szolgál a további munkához is­iéi hétkor kezdődnék. A mun­kások részt vesznek a próbá­kon, s utána mindjárt mennek az autóbusz megállóhoz. Szép missziót teljesít Abali­geten a vegyeskórus. Két éve, hogy a termelőszövetkezet egy gyönyörű zászlót (amelyet a kórus tagjai hímeztek ki) ado­mányozott az énekkarnak. S azóta sok kellemes percet sze­reztek a dal'kultúra kedvelői­nek, sok elismerést kaptak, amiről az emléklapok, okle­velek, dísztárgyak tanúskod­nak. De nemcsak esténként vannak együtt a kórus tagjai, hanem a munkában is. A múlt nyáron is szervezetten gyűjtöt­ték fel a termelőszövetkezfet szénáját. Régi igazság, hogy evés köz­ben jön meg az étvágy. így igaz ez Abaligeten is, mert rájöttek az emberek, hogy most már nem elégíti ki őket az énekkar, színjátszó és tánccsoportot is alakítottak, amelyeknek ugyancsak egy- egy lelkes abaligeti nevelő a vezetője. Szép múltja van Abaligeten az iskola furulyazenekamak, amely tavaly Sásdon, a kultu­rális szemle járási döntőjén az első helyet szerezte meg. A tíztagú furulyazenekar a ve­gyeskórussal együtt szerepel. | Nagy izgalommal készülnek a | Steinmetz Miklós kulturális szemlére, reméljük, áldozatos munkájuk meghozza a várt si­kereiket. (Hamar) Rendelkezés a középiskolai felvételekről Hatvanezer tanúié iratkozhat be első osztályba az új tanévre A Művelődésügyi Közlöny legutóbbi számában rendelke­zés jelent meg az 1962— 1963-as tanévi középiskolai fel­vételekről. Középiskolába jelentkezhet minden olyan nyolcadik osz­tályos általános iskolai ta­nuló, akinek félévi tanulmá­nyi eredménye legalább kö­zepes. Az iskolák igazgatóit a felvé­teli munkában az iskolai tár­sadalmi bizottság segíti, mely véleményező. javaslattevő szerv. A felvételről — a bizott­ság meghallgatása után. — a középiskola igazgatója dönt. Erről írásban értesíti az általá­nos iskolák igazgatóit, s egy­idejűleg visszaküldi a fel nem vett tanulók jelentkezési lap­ját. A rendelkezés értelmében a felvételek elbírálásakor első­sorban a tanulmányi ered­ményt kell figyelembe venni, továbbá a közösségi magatar tást és az úttörő-szervezetben végzett munkát is. Az eddig: gyakorlattól eltérően a girrtná zium-társadalmi bizottság egy- időben bírálja el a gimnázium­ba jelentkezett, valamint a más középiskolából elutasított, de második helyen ugyancsak gimnáziumba jelentkezett ta­nulók felvételi kérelmét. Az elutasított tanulók szüleivel az általános iskola igazgatója május 30-ig írásban közli, hogy a társadalmi bizottság miért nem javasolta gyermeküké- továbbtanulásra. A Művelődésügyi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint a 1962—1963-as okta­tási évre a középiskolák első osztá­lyaiba előreláthatólag 60 000 tanuló felvételére nyílik le­hetőség. 20 ezer tolltartó, 36 ezer ruhacsipesz A Pécsi Járműkészítő KTSZ- nek kovács, bognár, kádár- részLege van, de legnagyobb részt fatömegcikk gyártásával foglalkoznak. Az idei éves tervük 4 murái forintot tesz ki. Az apiró-csep- rő javítómunkák mellett nagy - mennyiségű a fatömegc.kkeket is gyártanak, még exportálna.: is belőle. 38 ezer darab ruhacsipeszt és nagymennyiségű vállfát szál lítanak Angliába. Nyugat-Né- metország részére pedig 18 069 kefenyelet gyártanak. t A külkereskedelem mellett a belkereskedelem szükségleteit is igyekeznek kielégíteni. 10—■ 12 ezer darab borotvadobost, 20 ezer iskolai tolltartót. 1000 —1500 faragásos óra- és ékszer dobozt várnak az üzeltek. A csomagolásra jól felhasználha­tó fagyapotból 4000 mázsát ké­szítenek a porcelángyár és ba­romfikeltető részére. Bírósági krónika 6690 forintot lopott Nyékj Elemér beremendi la­kos az elmúlt év októberében betöri a beremendi földmű­vesszövetkezet italboltjába és az ott talált 3800 forintot ellop­Készülődés a X. Országos Amatőr Filmfesztiválra. A Budapesti Amatőr Filmstúdiók an már készülnek a júniusi or­szágos amatőr fesztiválra. A képen: a klubtagok megbeszélik a forgatókönyvet. MTI Foto: Patkó Klára felv. cil károm 'U{Iáét Gépészmérnököt vagy gépésztechnikust felvesz a Pécsi Kesztyűgyár -Jelentkezni az üzemünk személyzeti osztálymi. 263 Motortekercselő részlegünk vállal soron kívüli tekercse" lésre villanymotorokat és transzformátorokat. Megren delés leadható: Komlói He­lyiipari Vállalatnál, Kossuth L. u. 21 tsz. 96 SZÁZHARMINC ÉVE, 1832 tavaszán került fel az első cég­táblájuk a Rákóczi úti „Pintér­fürdő” melletti ház homlokza­tára. Dédapjuk Vígan József kályhásmester sajátkezüleg he­lyezte fel, egyrészt hogy áltála a céhmesterek sorába lépjen, másrészt, hogy eleget tegyen atyai nagyapja végakaratának. Ez pedig úgy szólt, hogy egyet­len Vígan ivadék se folytassa a kádármesterséget, amely bajt, szerencsétlenséget hozott az elődökre. Erről a bajról, szerencsétlenségről a kései utó dók csak annyit tudnak, hogy az egykor virágzó, busásan jö­vedelmező kádárműhely tűz­vész martaléka lett, s az elke­seredett ükapa ezek után adta ki tiltó végrendelkezését: „— Senki se folytasson tűzve­szélyes mesterséget a család­ból”. így került hát ki a „kályhás­mester” cégtábla, hogy ufana ] 130 éven keresztül a tűz „bör- l Ionét” építsék, formálják az > ügyes kezű unokák, dédunokák S hová, meddig jutottak el? > A. dédapa, Vígan József, > még a rendkívül díszes, cirá- \ dás, pallaster kályhák mestere volt és olyan tökélyre emelte a szakmát, hogy a büszke Zsol- nayak is őt fogadták fel az első Zsolv.ay gyári fazekasok, kályhások tanítására. Később ) a kor ízlésének megfelelően a > „Icasznis” svéd kályháik, a s „straszburger” kályhák még < később a „formázott”, majd * „szecessziós” kályháik 100 éven keresztül a legkeresettebb, a legbecsesebb díszei voltak a belváros jómódú polgárainak. Persze, ennek azért meg volt a maga fortélya. Mert amig más kisebb „kócosabb” kály- hásmesterek hazai nyersanyag­gal kínlódtak, ők már mint a Vígan família egyenesen Rima szombatról hoztta a nemes anyagot. Méghozzá vagontéte- lekben. A család dicséretére legyen mondva, hogy apástól, fiústól mindenki kiváló művelője volt a tisztes mesterségnek. Egy 1887-ben kiadott oklevél így tanúskodik erről: „— A pécsi ipariskolák bizottsága és az ipartestület által 1887. június 26—július 3. napjain rendezett iparos tanuló munkakiállításán Ví­gan József fazekasmester, Vígan József nevű tanulója, a bírálóbizottság dicsérete alapján egy kályha verseny- darabjáért jelen DICSÉRŐ OKLEVÉLLEL tüntettvén ki őt, mint jó igyekezetü és szép reményekre jogosító iparos ifjút készséggel ajánl­juk az illetékes mesterek figyelmébe”. Na, hiszen ajánlhatták. Mert ha egyikük, másikuk el is szár­mazott néhány évre a Zsolnay- ékhoz, vagy máshova, az on­nan biztosan többet hozott ha­za a házhoz, mint amennyit el­vitt hazulról. A tapasztalat- szerzés újra csak a Vígan m&r­ta. Egy hónap múlva — no­vemberben — pedig munkahe­lyéről, a siklósi AKÖV kiren­deltségire tört be és a szek­rényben talált vaskazettát ma­gával vitte. A kazettát a sik­lósi várkertben i'elfeszítette és a benne levő 2800 forintot ki­vette belőle. A lopással szer­zett összegekből italozott, szó­rakozott. A könnyen szerzett pénz — könnyen vész el — szokták mondani s a közmon­dás ebben az esetben is beiga­zolódott: letartóztatásakor mindössze 250 forintot találtak nála. A siklósi járásbíróság Nyéki Elemért a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elköve­tett lopás bűntette miatt 2 és fél évi börtönre és az egyes jogok gyakorlásától 3 évi eltil­tásra ítélte, ugyanakkor köte­lezték az okozott kár megtérí­tésére. Fuvarozás — szállítójegy Nagy József fogatos és Ger­gely Lajos rakodómunkás az AKÖV villányi kirendeltségé­nél dolgoztak. A vádlottak több személy részére fuvaroz­tak, azonban Nagy József ezekről a fuvarokról szállító- jegyet nem állított ki. A fu­varokért kapott pénzt egymás- közt elosztották, s ezzel mint­egy 3000 forint kárt okoztak) az AKÖV-nek. A siklósi járási* bíróság a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűn­szövetkezetben elkövetett csa­lás miatt Nagy József vádlot­tat 10 hónapi, Gergely Lajos vádlottat 8 hónapi börtönbün­tetésre ítélte és egyúttal kö­telezték őket az okozott kár megtérítésére. 1698 iorintoi sikHasztoft Bodzái Endre, a komlói Épí­tőipari Vállalatnál bérkifeze- tőkéní dolgozott. Egyik dolgo­zójuk fizetését — 1600 forin­tot — postán feladta Dombó­várra. A posta a címzettet nem találta és az összeget le­tétbe helyezte. A vádlott ké­sőbb a komlói postahivatalnál jelentkezett és igazolta magst, hogy ő volt az 1600 forint fel­adója. A pénzt számára vissza­fizették, de Bodzái az 1600 fo­rintot saját céljaira használta fel. A komlói városi bíróság a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette miatt 6 hónapi börtönbünte­tésre és 1000 forint pénzbün­tetésre ítélte, egyúttal köte­lezte az általa okozott kár megtérítésére. Tekintettel a vádlott büntetlen előéletére, beismerésére és megbánására, a váró® bíróság a börtönbün­tetés végrehajtását felfüggesz­tette. kát gyarapította. Eladdig, hogy egyidőben már Jugoszláviából is kaptak megrendeléseket, sőt még a tengeren túlra is elju­tott a hírük. De ezt már inkább a fazekas tudományuknak köszönhették. Nem lehetett akármilyen hír­nevük, amikor egyenesen Ame rikáböl kaptak megrendelést egy „magyar étterem” több mint ezer darabból álló étkész­letének elkészítésére. Aztán a követelmény sem volt éppen mindennapi. A megrendelők ragaszkodtak ahhoz, hogy a tá­nyérok, a korsók kézi, illető­leg máz alatti festésűéit legye­nek és a világért sem szabálya sak, mert ezzel csak tönkre­tennék az „eredetiségét”. Más fazekasok talán kétségbeestek volna a furcsa feltételeken, de nem így a Vígan família. Egy kicsit zúgolódtak az amerikai­ak kibicsaklcdt ízlésén, álro­mantikáján, de végül is elké­szült a teméntelen görbenya­kú korsó, a csálékarimájú cserépedény. A máz alatti fes­tést sem bízták idegenre. Nem haszontalanul tanulta meg egyikük ezt a mesterséget is a Zsolnay gyárban. Mégis a gyár vette ki a ke­zükből a kályhás és a fazekas mesterséget is. Nem tudtak versenyben maradni a gyárak­kal s a szériakályhák, széria­edények lassanként elnyomták az ügyeskezű mestereket. El­nyomták, de nem semmisítet­ték meg őket V OS. A yiGAN ŐSÖK három szí- akaratos utódjai a koron­got, a fazonkést, a mintaszek­rényeket rég a pincébe rakták. Talán már harminc éve is van annak, hogy utoljára rendeltek rimaszombati agyagot. A híres „céhláda” is rég széthullott már, s lassacskán csak az em­lékeiből élnek. Mikor is volt az utolsó rendelésük? Talán hat éve, de az is mi volt? Né­hány sima kandalló és a faze­kas áruk közül virágcserepek, lekvárosedények. Csupa vásári holmi. Mégse higgye senki, hogy túlságosan keseregnek. Azért száz év alatt sok-sok kályhát gyártottak ám, amelyekből jó- néhányat még ma is ők raknak át, ők javítanak. Az újaktól, a „széria” kályháktól sem fa­nyalognak, már annál inkább sem, mert azokat hamarabb ki kezdi az idő foga. (Kisebb di­csőségére a gyártóinak). így hál nem hinnénk, hogy a három fivér, névszerint Vi­gen Ferenc, Vígan József és Vígan Károly makacsságból folytatnák őseik mesterségét. Annál inkább sem, mert a három fivérnek négy fia van, s ahogy hallottuk ők veszik majd át a szép mesterségét. Mert szép és tiszteletreméltó mesterség marad az mindig, amig a Vígan család neve ma­rad a cégtáblán. ■ se P. OU: s4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom