Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

I fm. FEBRUAR m NAPLÓ Magyar—lengyel szillilnányozási egyezményt írtak alá 1962. február 17-én Buda­pesten aláírták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti hosz- szúlejáratú szállítmányozási egyezményt. Az egyezményt a két ország egymásközötti, va­lamint a két országon átmenő forgalom kérdéseit, továbbá a két ország áruforgalmának vasúti, kikötői és hajózási szolgálatában kapcsolatos költ­ségek fizetési feltételeit sza­bályozza a második ötéves terv időszakára. Az egyez­mény nyomán a következő években növekszik a lengyel kikötőkön keresztülmenő ma­gyar áruforgalom. A Faust második részének pécsi bemutatója előtt Interjú Csorba Győző József Attila-dijas költővel A pécsi Felolvasó Színház hétfőn este mutatja be — az első rész múlt évi nagy sikere után — a Faust második ré­szét. A bemutató előtt munkatársunk felkereste a mű fordí­tóját — Csorba Győző József Attila-díjas költőt — aki egyéb- ként hétfőn este a bemutató edőtt bevezető előadást tart Goethe művéről. — Goethe a Faust második ■részében — mondta Csorba Győző — mindenekelőtt a te­vékeny ember hősét formálta meg. Faust olyan ember, akit mérhetetlen tudásszomj és életvágy tölt el, áld mindent meg akar szerezni az életben, ami emberileg megszerezhető. Hogy mindezt elérje, szövetke­zik Mefisatóval, Mefi szító . vi­szont más céllal áll Faust mel­lé. Elkezdődik a tragédia cse­lekménye — a néző előtt csu­pán egy szálon, de a valóság­ban a cselekmény sokkal bo­Nehéz az emberekkel bánni... Vélt a Nevelők Házának egy énekkara. Volt, mert úgy illik, hogy egy ilyen intéz­ménynek énekkara is legyen. Korábban sze­repelt is néha, tagjai lelkesen eijárogattak a próbára, nagyon szívesen vállalták az elfog­laltságot, a fáradságot. Szerették a kórusukat, az éneklést, a péntek esténkénti összejövete­leket. Mindebben nem lenne semmi érdekes, hi­szen sokhelyütt működnek kórusok kisebb- nagyobb sikerrel, jól vagy kevésbé jól. A Ne­velők Háza énekkara nem a legjobbak közé tartozott, de hát egy városban sem működ­hetnek csak „legjobb” énekkarok. Az utóbbi két évben pedig tovább hanyatlott az ének­kar. Megalakult a Liszt Ferenc kórus, meg­alakult a Mecsek-együttes és néhányan, akik úgy látták, hogy ott jobban érvényesíthetik hangjukat, ezekbe a fejlődésnek indült együt­tesekbe mer»tok. A leglelkesebbek azonban ki­tartottak régi együttesük mellett: Vönöcki Endre karnagy igen nagy ügysze­retettel végezte feladatát, igyekezett Űj dalo­kat betanítani, a kórust összefogni, de minden igyekezete csak annyi eredménnyel járt, hogy az énekkar néha a Nevelők Háza saját ren­dezvényein fellépett, előadott néhány ének­számot. Ónálló műsorra, nagyobbszabású sze­replésre nem futotta az énekkar erejéből­A Nevelők Háza azonban több ezer pécsi és baranyai pedagógust képvisel, s ennek meg felelően többet is keltene nyújtania az ott működő énekkarnak. Ezért javasolták a vá­rosi tanács művelődésügyi. osztálya munka­társad. Mohos Ferenc igazgató elvtársnak, hogy szervezze át az énekkart. Pontosabban: egy már működő énekkarnak, a Pécsi Kamara kórusnak, . amely mindeddig „gazdátlanul” működött, váljon a gazdájává­A bonyodalmak itt kezdődtek. A régi ének­kar lelkes tagjai továbbbra is szorgalmasan eijárogattak a próbákra. Nem sejtették, hogy ezeknek a próbáknak gyakorlati értelmük már nincs, mert a kórus az év végével felosz­lik. Mohos élvtárs nagy gondban, volt. Hogyan mondja meg, hogy az énekkar feloszlik, mi­vel indokolja, nem sértődnek-e meg a régi. kórusukhoz hű énekesek? Ha ©lmondja, miért nem kívánják tovább fenntartaná a kórust, akkor el kell mondania, hogy a tagok jórészé­nek nem megy a kottaolvasás, a hangszálak­kal, a hallással sincs minden teljesen rendben, fizit valóban nem könnyű megmondani, ha igaz is, mert aki saját meggyőződése szerint tud énekelni, az nehezen veszi tudomásul, hogy ez a tudás kevés. Még nehezebb meg­mondani olyan embereknek, akik éveken át igen nagy lelkesedéssel, példamutató ügysze­retettel jártak el a próbákra. Az igazgató azt a megoldást választotta, hogy nem beszélte meg a dolgot az énekkar tagjaival, hanem egyre ritkábban szerepel­tette a kórust, nem sürgette, nem ellenőrizte a próbákat, nem rótta meg azokat, akik alapos indok nélkül hiányoztak, azaz röviden szólva: nem törődött többé az énekkarral, pedig ko­rábban ő maga is gyakran beállt a karba éne­kelni. Csak egy karácsony előtti próbán létüett a kórus tagjai, elé és bejelentette, hogy ez a próba lesz az utolsó. Ez hiba volt. Okot adott arra, hogy a régi énekkar tagjai között meginduljon a találga­tás. Többen nem is úgy értették a bejelen­tést, hogy feloszlott az énekkar, hanem csak úgy, hogy „ebben az évben” ez az utolsó próba, amit viszont természetesnek találtak, hiszen év vége volt. A zavart. fokozta, hogy januárban azután a Nevelők Háza meghívókat küldött szét, amely tudatta az érdekeltekkel, hogy ......a Nevelők Háza kamarakórusa a tél i szünet után folytatja próbáit.” De ezt a meghívót már a Pécsi Kamarakórus tagjai kapták, a légi énekkart pedig nem hívta Ö6z- sae többé senki. A Nevelők Háza vezetősége el akarta ke­rülni, hogy megsértse a régi énékkar néhány lelkes tagját. Az eredmény az lett, hogy a „konspirativ” módon végrehajtott átszervezés^ sei a régi énekkar valamennyi tagját megsér­tették, s azok most sértődötten és meglbántat- tan panaszolják mellőzöttségüket. Most az a helyzet, hogy van a Nevelők Há­zának egy huszonhét tagú kamarakórusa, amely a pécsi ünnepi hetekre önálló műsorral készül, ritkán hallott kórusműveket tanul ba — viszont van húszegynéhány sértődött régi dalos, aki úgy érzi. hogy személyében bántot­ták meg és tájékára sem megy a Nevelők Házának, sőt az is előfordul, hogy egyikük- másikuk, ha a Nevelők Házának gondnokával vagy igazgatójával találkozik, tüntetőén elfor­dítja a fejét. Az előbbit helyeselni lehet. A Nevelők Házának szüksége van egy jobb ének­karra, mint a korábbi volt. Az utóbbit azon­ban jobb lett volna elkerülni. De el lehetett-e kerülni?. Azt hiszem, igen, Ügy, hogy a Nevelők Háza vezetősége időben, s az énekkari aktivisták többéves szorgalmát, lelkesedését megillető tapintattal, de nyütan és határozottan, titkolódzás nélkül megmondja miről van szó. A régi énekkar tagjai is meg­értették volna — bár természetesen néháfiyan akkor is megsértődnek —, hogy a tervezett át­szervezés hasznos és szükséges. Sőt, „belső használatra”, a nyilvános szereplés igénye nélkül talán a régi kórus is megmaradhatott volna. Hiszen ezek a dalosok nem azért jár­tak a Nevelők Házába, mintha ebből anyagi előnyeik származtak volna, hanem mert sze­retik a dalt. Mohos elvtárs szerint is ez meg­oldható lett. volna. A tanulság az, hogy’ a népművelési munká­ban sohasem szabad figyelmen kívül hagyni az emberek érzékenységét. De az is, hogy aki műkedvelő munkában talál élvezetet, azért ne feledkezzen meg az önkritikáról sem. s ha nem is esik jól, gondoljon arra, hogy nem •lebet mindenki Caruso. (Mészáros) nyolultabb, sokkal sokrétűbb. Hiszen a tragédiában az a kér­dés, hogy melyik az a pillanat, amikor Faust úgy érzi, hogy magáénak mondhatja mindazt, ami emberileg megszerezhető. — Ami a Faustot ma kü­lönösen időszerűvé teszi — az a mű eszmei íve. Egy közösség minden tagjának a közös em­beri érdele, a közös boldogság a célja, éf ez a közösség a ve­szélytől se fél, mert az embe­rek a veszélyekkel is együtte­sen szállnak szembe. Azt hi­szem, ezek nagyon is modern gondolatok. S hogy Goethe ez­zel mennyire megelőzte saját korát, jellemző, hogy a Faust második részét életében ki sem adta, csupán a harmadik fel­vonás, a görög közjáték volt ismeretes. Goethe a művet le­pecsételte és az asztalitokba tette. Tudta, hogy esz akkori kispolgári filiszter Németor­szág alkalmatlan a mű meg­értésére. A mű epizódjai is mind az ember értékének emelésére, az emberi méltóság hangsúlyozására szolgálnak, — Szilárd meggyőződésem, hogy egy ilyen előadás, ame­lyet a pécsi Felolvasó Színház rendez, okvetlenül ad, valami jelentősei is a műből. Igaz, hogy a 7500 soros művet tel­jes egészében nem lehet visz- szaadni, az legalább hat órás előadásit igényelne. Igaz, hogy így, mondhatnám: tömény for­mában nagyon nehéz a mű tel­jes felfogása, de ha a közön­ség eljut odáig, hogy, a mű lényegét, a mű emberi-morá­lis ívét megérti és meglátja, akkor már nagy munkát vég­zett az együttes. Erre pedig mód van. Az különösen hasz­nál a mű ilyetén előadásának, hogy vizuális élményt nem nyújt, viszont lehetővé teszi a teljes koncentrálást a mű szö­vegére. — Talán még egyetlen kér­dést: néhány szót írói tervei­ről? — Jelenleg ugyan nem, for­dítok, de számtalan megbíza­tás vár. Az utóbbi esztendők­ben nagyo\í sokat fordítottam, és most szeretnék egy ideig — nem fordítani, hanem írni. Csak írni, hiszen a lírikusnak mindig sok közlendője van — fejezte be Csorba Győző az interjút. Módszertani bemu'ató a gyerme.színjátszásról A gyermekszmjátezás leg­jobb módszereit országszerte keresik. Ehhez visz közelebb a március 16-án Pécsett meg­rendezésre kerülő gyermek- színjátszási bemutató. Ennek egyik érdekessége, hogy az ezen résztvevő kicsiny szerep­lők jelmezeiket és a díszletek egy részét politechnikai foglal kozás keretében maguk állít­ják össze. Vita Pécs zenei életéről Szombaton délelőtt megbe­szélésen gyűltek össze a Vá­rosi Tanácsház kistermében Pécs és Baranya zenei életé­nek képviselői. A megjelen­tek előtt Frideczky Frigyes elvtárs, a Művelődésügyi Mi­nisztérium Színházi és Zenei Osztályának munkatársa szá­molt be azokról a tapasztala­tokról, melyeket a város és a megye zenei életének több, — mint féléven át tartó tanulmá­nyozása során szerzett. Gábriel József elvtársnak, a városi tanács v. b. művelő­désügyi osztálya vezetőjének megnyitó szavai után Fri­deczky elvtárs részletesen elemző értékelésben elisme­rően szólott a külföldi útja miatt távollevő Antal György és Paulusz Elemér munkássá­gáról, Pécs hangversenyéleté­ről, az Országos Filharmónia eredményes szervező munká­járól, a bérleti sorozat jelen­tőségéről, mély különösen az ifjúsági előadásoknál nyilvá- OTl BBS; Küldi? megemlíted te Agócsy László színvona­las ismertető előadásait,- Be­szélt a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar szerepéről, és megemlí­tett néhány hiányosságot, töb­bek között a vonósok kis lét­számát: A színház műsorpoiiitikájá­rói és az operatársulatról szól va rámutatott a még fellelhe­tő hiányosságokra azzal, hogy a társulat egészében betölti feladatát. A legnagyobb elis­merés hangján szólott a ba­lettről, melynek országos vi­szonylatban is kiemelkedő mű vészi produkciói Eck Imre te hetségét dicsérik. Mint nye­reséget említette a színház új, fiatal karmesterét, Sándor Jánost, akinek fokozottabb szerepet kell biztosítani a vá­ros zened életében. Az öntevékeny együttesek munkájáról szólva elsősorban a Liszt Ferenc kórusról emlé­kezett meg, mély a város leg­számottevőbb együttese, ami* 1 yennel kevés város dicseked­het. A MmeJt Művészeti Együttes munkáját értékelve a kórus nem eléggé kiegyenlí­tett hangzását bírálta. Hossza sári szólott Frideczky elvtárs a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kulturális mun­kájáról és mindazokról a le­hetőségekről, melyek megva­lósítása rájuk hárul. Elsősor­ban az üzemi munkásság kul turális igényeinek fokozott ki­elégítését, valamint a közön­ségszervezés problémáinak megoldását helyezte előtérbe. Részletesen ismertette ta­pasztalatait Komló zenei éle­tévéi kapcsolatban is, Frideczky elvtárs értékes beszámolóját bánáti beszélge­tés követte, melynek során a részletproblémák mellett szó­ba került az amatőr-zenészek szakmailag is képzettekkel va­ló felcserélésének szükséges­sége, valamint a zenej élet­ben . megnyilvánuló és a fej­lődést gátló őszinte légkör 7 Hálán* zzeizá - bánn kél Vasárnap nyílik meg a Hazafias Népfront kiállítási ter­mében a Fiatal Fotóművészek Kiállítása. Három fiatal fotó­művész, Molnár Edit, Bállá Demeter és Tillai Ernő Budapes­ten is sok elismerést szerzett képeit láthatjuk a kiállításon. A három fotóművész kollekciójából mutatunk be egy-egy képet. Motoái Edit: Kórházban. Balta rteméier: firdokes. Tillai Ernő: A szépség igézete. Megjelent a felsőoktatási intézmények felvételi rendjéről a tájékoztató Képzőművészeti szakkör a Kesztyűgyárban . A Pécsi Kesztyűgyárban ha­marosan megkezdi működését a képzőművészeti szakkör. A gyár dolgozói közül harmin­cán kérték eddig', hogy ízlésük és kézügyességük fejlesztése érdekében szabadidejükben rendszeresen foglalkozhassa­nak esztétikával, rajzolással, festéssel. Az üzemi párt- és KISZ-szervezet, valamint az üzem vezetősége támogatta is a kérést és a képzőművészek helyi csoportja segítségével megszervezték a képzőművész szakkört A szakkör működé­séhez az üzemi művelődési otthonban biztosítottak he­lyet, s gondoskodtak a be­rendezéshez, kellékek: be­szerzéséhez szükséges anyagi eszközökről iá. Problémát okozott az, hogy a gyár két műszakban dolgozik, s a dét- utánosok nem vehetnének részt az epti szakköri foglal­kozásokon, de Remecz Béla festőművész, a Kesztyűgyár dolgozója s> délutánotok mára délélő«: tart szakköri foglalkozást / Több mint 30 oldal' terje­delmű tájékoztató füzet jelent meg a felsőoktatási intéz­mények felvételi rendjéről. A könyvesboltokban is kapható tájékoztató ismerteti az 1962 —63-as tanévben induló nap­pali —t esti & levelező tar gozatokat. szakokat valamint a felvételi vizsgák tárgyköreit és követelményeit Áttekintést nyújt a főbb tantárgyakról, s részben arról is, hogy a főis­kolai képesítés megszerzése után milyenek az elhelyezke­dési lehetőségek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom