Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

tm. jantjAr n. IHAPfJÍI 5 Javul az egyeztető bizottságok munkája Húsz százalékkal nőtt a TEB»hez került ügyek száma Alaposabb tá^ékoziaiásra van szükség A naptári évek leteltével szerte az egész világon kiala­kult szokás visszapillantani az elmúlt év eseményeire. Az ilyen visszapillantás hasznos, mert azokból bizonyos követ­keztetéseket lehet levonni, mely a következő év munkás­ságára pozitív hatást gyakorol­hat. Ebből a meggondolásból he­lyesnek találom, hogy a nyil­vánosság előtt foglalkozzunk a dolgozókat érintő egyik leg­fontosabb területtel, a dolgozók munkaügyi vitáit tekintélyes részben végérvé­nyesen elintéző vállalati egyeztető bizottságok (VEB-ek) és a területi Egyeztető Bizott­ság (TEB) elmúlt évi munkás­ságával. A TEB-hez érkezett ügyek 1960-hoz viszonyítva, mintegy 20 százalékkal emelkedtek ta* valy. Legnagyobb számban a munkáltató részéről történő felmondás miatt érkezett be fellebbezés. Ezt követték sor­rendben a kártérítési ügyek, felmondás a dolgozó részéről, áthelyezési viták, nyereségré­szesedési követelések, elma­radt munkabérkövetelés, mun­kaügyi bejegyzések módosítá­sa, besorolás, munkabér meg­állapítása körüli viták, túl­munka díjazás, önkényes kilé­pés, tévesen kifizetett munka­bér visszafizetése, prémium- ügyek. Az ügyek 70 százalé­kában a TEB eljárás a dolgozó fellebbezésére indult meg. A különböző vállalatoknál lefolyt ellenőrzések eredmé­nyéből megállapítható, hogy a vállalati egyeztető bizottságok munkájában jelentős fejlődés következett be. Erre utal, hogy a TEB az általa elmaradt ügyek kétharmadában helybé­li agyta a vállalati egyeztető bizottságok határozatát, tehát, az elsőfokú állásfoglalás ér­demben helyes volt Még azok igazgatók az is, akiknek az intézkedését eddig nem a higgadt megfon­toltság, hanem személyi okok vezérelték, ennek következté­ben jogaikkal visszaélve — az egyeztető bizottságot törvény- sértő határozat meghozatalára kényszerítették, vagy olyan dolgozókat, akik — ahogy mondani szokták — „kinyitot­ták a szájukat” elbocsátottak, illetve hátrányosabb helyzetbe hoztak, belátták, hogy ez a magatartás méltatlan és szük­ségtelen. Egyre kisebb számban ta­lálkozunk azzal a téves fel­fogással is, hogy az egyeztető bizottságokban a vállalat igaz­gatója által megbízott dolgozó kizárólag az igazgató, illetőleg a vállalat, míg a szakszervezet által megbízott dolgozó kizá­rólag az érintett dolgozó érde­két köteles képviselni, vagy pedig egyes felfogások szerint a vállalati egyeztető bizottság valamiféle érdekképviseleti szerv lenne. Az egyeztető bi­zottságoknak és azok tagjainak nem ez a feladata. A megbí­zó VEB-tagok mindkét fél­nek a képviselői, akiknek fel­adata a tényállás megállapí­tása. vagy a jogszabály alkal­mazása körül felmerült félre­értések tisztázása és az esetle­ges törvénysértés kiküszöbölé­sével a törvényes rend helyre- állítása. Tehát, a vállalati egyeztető bizottságoknak a tárgy; igazságot kell megke­resőtök és érvényre juttatótok, mivel nincs két igazság a dolgozó vagy a vállalat igaz­sága. hanem csak egy: társa­dalmi rendünk törvényekben, rendeletekben lefektetett igaz­sága. A munkaügyi viták számá­nak emelkedése ellenére mind a gazdasági vezetők, mind az egyeztető bizottságok munká­jában javulás és eredmény ta­pasztalható. Nem szabad azonban sem a ♦általatoknál, sem pedig az észlelt hibák felett elsiklani. A dolgozókat érintő intézkedések és döntések fokozódó javulása mellett még mindig előfordul­nak a vállalatok részéről Is komoly alaki jogszabálysérté­sek. Ennél a kérdésnél, de az anyagi jog alkalmazásánál is előtérbe kell állítani a vállala­ti jogászok szerepét. Helyes a vezetők részéről intézkedés előtt kikérni a jogitanácsos jo­gi véleményét, amivel sok bo­nyodalomnak elejét lehetne venni. A vállalati egyeztető bizott­ságok sajnos zömben mellőzik az eljárási szabályokat még akkor 5s, ha érdemben helyesen foglalnak állást. En­nek oka, hogy az egyeztető bi­zottsági tagok már a tárgyalás előtt részletesen ismerik a megtárgyalandó ügyet és sok esetben már ekkor kialakul az üggyel kapcsolatos többnyire helyes véleményük. A tárgya­lást már csak formaságnak tartják és nem is szeretnek vele bajmolódni, lényeg, hogy döntésüket úgy ahogy határo­zatba foglalják, azt sokszor meg sem indokolják, és ezzel dolgukat bevégzettnek tekin­tik. Nagyon helytelen és ká­ros ez a felfogás. Az egyeztető bizottság döntése, határozata, esek azon a tényálláson és bizonyítékokon alapulhat, amit az ellenérdekű felek meghall­gatása során, illetőleg a tény­állás tisztázása során rögzítet­tek. Sok esetben a dölgozó csak az egyeztető bizottsági tárgyaláson az igazgató, vagy megbízottja előadása nyomán érti meg a vele kapcsolatos döntést, az intézkedés szüksé­gességét és indokoltságát, de a tárgyalás során szerezhet az Igazgató is tudomást olyan ténykörülményekről, amelyek esetleg figyelmét elkerülték és az egyeztető eljárás már ennek nyomán is sikerrel járhat A másik hiba az egyeztető bizottságok tájékozatlansága, így a legjobb akarat mellett sem tudnak eleget tenni eljá­rásukban a jogszabályok elő­írásainak. Az alakiság megtar­tása a törvényesség egyik biz­tosítéka, erről bármilyen vilá­gosnak látszik is egy ügy, nem szabad megfeledkezni, az eljá­rási szabályok sem szándéko­san, lem tudatlanságból nem mellőzhetők. Hiba, hogy egyes vállalatok­nál elmaradt a VEB-tagok megbízása, illetőleg megbízólevéllel való ellátása. Ha tárgyalásra ke­rült a sor, mindkét részről szinte előrángatták a szüksé­ges számú tagokat. Több eset­ben előfordult, hogy az egyez­tető bizottságokban olyan dol­gozók is helyet foglaltak és döntöttek, akik egyébként in­tézkedésre is jogosultak vol­tak (igazgatóhelyettes, fő­könyvelő, főmérnök, jogtaná­csos, stb.). Nagyon sok baj volt a határ- ; idők betartásával is. Az elő­írt nyolc napot messze túllép­ve került több esetben sor csak a tárgyalásra. Elmulasz­tották az igazgató, vagy a dol­gozó megidézését, fellebbezé­seket nem küldtek tovább a TEB-hez azon a címen, hogy elkésett, stb. Pedig minél hosz- szabb ideig húzódik például egy törvénysértő felmondás végérvényes elbírálása, annál nagyobb összeget kell esetleg a vállalatnak megtérítenie, a ki­esett időre járó bér megtéríté­se címén a visszahelyezett dolgozónak. Itt kall megemlí­tenem, hogy nyilvánvaló tör­vénysértés esetén olyan bér kifizetése miatt, amely mögött nincs munka, az intézkedő ve­zetőt terheli az anyagi felelős­ség. De a dolgozó szempontjá­ból sem közömbös, hogv mun­kaügyi vitája, amelytől eset­leg megélhetése függ, mikor íeJeaftSfc be. A munkaügyi vita megelő­zésének egyik leghathatósabb eszköze a felvilágosító munka Egyre nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók tájékoz­tatására, a régi és az újonnan kiadott jogszabályok rendsze­res ismertetésére. Ebből a szempontból elengedhetetlen a Munkaügyi Közlöny 1961. évi 20-as száma mellékleteként megjelent, a vállalati egyezte­tő bizottságok működésére vo­natkozó irányelvek ismertetése és az irányelveknek lehetőleg bekötött példányban a VEB-ek rendelkezésére bocsátása. Igen hasznos volna a Munkaügyi Szemle megrendelése is. amely folyamatos egyeztető bizottsá­gi tájékoztatót közöl. Az év elején esedékes a VEB-tagok megbízásának meg­újítása. illetve új megbízások kiadása. Helyes a megbízások megújítása azon VEB-tagok részére, akik az elmúlt évben, vagy azt megelőzően is Jól dolgoztak. Ez a rövid összefoglaló ter­mészetszerűen csak azokkal a kérdésekkel foglalkozhatott az adott tárgykörben, amelyek a dolgozók széles rétegeit is érintik, illetve érdeklik. Célja az volt, hogy szélesebb körben megismertesse az* az érdekes és értékes munkát, amely olyan széles társadalmi ala­pokon nyugszik és megismer­kedjenek azokkal a problé­mákkal, amelyeket több-keve­sebb sikerrel, de az esetek túl­nyomó részében lelkiismerete­sen és jól oldanak meg azok a dolgozók, akiket a szakszerve­zeti bizottság és a vállalat igazgatója, tehát az egész vál­lalati, üzemi, hivatali kollek­tíva erre érdemesnek tartott. Dr. Iónért Ernő TEB elnök Január 25-én indul Olaszországba a Mecsek táncegyüttes Részt vesznek a San Remo-i táncversenyen — Film készül a vendégszeren!ésről A Mecsek Tánc- együttes, amely az e'múlt esztendőbe Jugoszláviában ve1 dégszerepelt, mos- ismét egy külföld út előtt áll. Januái 25-én indulnak e külömrepülőgépen Genovába, ahonna: majd autóbusszá folytatják útjuka" San Remóba. Olaszország min den esztendőben .t’ rendezi meg a ha gyományos, nagv nemzetközi tánc fesztiválokat, s in­nen indulnak hódi útjukra a iegújabi jazz-számok. A. idén először törté nik meg, hogy te jazz-verseny lebo nvolítása előtt egy ötnapos nemzetközi folklór táncversenyt is rendeznek. A népi demokratikus államok közül egyedül Magyarország képviselteti magát ezen a fesztiválon. A minisztérium a Mecsek Táncegyüttest jelölte ngedélyeztek. A Mecsek Tánc ■ vödé- erre az alkalomra ké­szült fel a Magyar táncszvir" című új műsorral, amely Ma- gypr h?t táját muta’ia bp. A-» együttes, részt vesz egy •’iréskavneválon is. hatn’mas szekeret húznak majd a fér­fiak. a szekeret magyar motí­vumokká1 díszítették fel íz olaszok Az első féüépés"' a- nuár 26-án lesz. Á M - rr ráncszviten kívül még v- -ic másik számmal: a Lakod s- sal, Sárközi verbunkka H.l- romugróval. a Kecske'' kai, a Sarkantyúzóval, a Párti kas­sal. a Lassú és frissel, valamint a Pásztortánccal is felkészül­tek. Film készül a Mecsek Táncegyüttes olaszországi sze­repléséről. amelyet majd a Magyar Televízió mutat be. Az együttest meghívták a vi­lág legnagyob írógépgyárába, egy Torinó melletti kisebb vá­rosba is. Február 11-én a San Rerno-i műsorukat a Pécsi Nemzeti Színházban mutatja be az együttes. ki erre az, útra. t\z együttes 26 fővel indul: 16 táncos, 7 zenész és 3 vezető. A Mecsek Tánc- együttes öt napon át mutatja be legérettebb, legkidolgozot­tabb táncait. Egy-egy ország együttesének 20 percnyi időt Érdemes megm a Ry:reményjegyzékel Heti 460 000 lottószelvény a pécsi totó-lottó irodában Havonta nyolcvanon nyer neu a jutalomsor so ásón Hetenként átlagban 460 ezer lottószelvény érkezik be a pé­csi körzeti totó-lottó irodába. A szelvények közül természe­tesen sok akad, amelyik nem nyer, de olyan is van, amelyi­ken elértek ugyan két, esetleg három találatot, de a gazdája nem jelentkezett a nyere­ményért. Az viszont még nem fordult elő, hogy nagyobb összegű nyereményt r.em tud­tak kifizetni, mert ismeretlen veit a nyertes. Kisebb összegű nyeremé­nyeknél fordul elő csupán, hogy nem jelentkeznek a pénzért. Bár itt is elég kevés a kivál- tatlan szelvények száma, s az iroda is minden lehetőt elkö­vet. hogy megtalálják a nyer­test. Tavaly az utolsó negyed­évben például 2500 forintnál valamivel kisebb összeget kel­EMBEREK KÖZÖTT Derrakó András bá­csiról két dolog jut az eszembe: a Nádor kávézó meg a szivar. A Nádor kávézó azért mert az a törzshelye. Órákig üldögél a már vámylapos asztalnál, s szivarozik. Szinte nem is lehet elkép­zelni anélkül — Dem- kó bácsi meg a szi­var egybetartoznak. A pincérek meg a portás Bandi bácsi­nak szólítják, minden reggel átadják a pos­táját. A vendégek is ismerik, néha egész emberkoszorú ül az asztalánál, s többnyi­re remek hangulat­ban, mert Bandi bá­tyánk jó kedélyű em­ber, nem savanyod- hat el senki a társa­ságában. Hát ilyen az első benyomásunk arról az emberről, aki egy éve még a Bükköséi Állami Gazdaság igaz gaitója volt. Ha szi­varjára, mosolygós arcára téved az em­ber tekintete, arra gondol, hogy nincs pompásabb élet az ilyen elégedett, ki­egyensúlyozott nyug- díjasságnál. Csali ké­sőbb, a beszélgetés során derül iki, hogy a látszat ezúttal is csalt. Hogy az elején kezdjem: ötvennyolc­ban meghalt a fia. Egy évre rá a fele­ségét is elvitte a ha­lál, s néhány hónap múlva az apósa is sír baszállt. Egy fia ma­radt még Szilágy- pusztán, hívta magá­hoz az apját, de Ban­di bátyánk nem akart aÄaimaÜanfcodni, —* megmaradt inkább a bükköséi lakásban. Ennyi csapás nem egy férfi t megtört volna. Hatvan év tá­ján nehezebben vált az ember, hozzászo­kott a házasság nyújtotta aipró-cseprő kényelmekhez. A tisz ta ing, a meleg la­kás hiánya minden percben felidézi az elvesztett feleség em­lékét, az egyedüllét eudarságát. Mi sem jobb Ilyenkor, rránt a munkáiba menekül­ni. hiszen a több ezer holdas állami gazda­ság milliónyi gondja el feledteti a maga ba ját. Ezt is csinálta két esztendeig, de hát az öregség, meg a ren­detlenkedő szíve nyugdíjba parancsol­ta. Mint minden em­ber, talán ő is kiszí­nezte magának az el­ső nyugdíjas napot. Azt a napot, amikor az ember addig he- verészhet az ágyban, ameddig jó kedve tartja, amikor senki és semmi sem hajtja, noszogatja a munká­ra. Az első időikben rendszerint ilyen ró­zsaszínű képesít fest az ember a nyugdíjas Ságról, csak később, néhány nap után döb ben rá arra, hogy nemcsak napos, ha­nem árnyoldala is van ennek, méghozzá jócskán. így vol t Bandi bá­tyánkkal is A több ezer holdas gazdaság vezetésének gondja megszűnt ugyan, ■ olj-ap lett. mint a gép kiocsivezető, aki a hosszú fárasztó út után kiszáll a kocsi­ból. Eltűnt az az ideg- feszültség, amit az igazgatói poszt a rop­pant felelősség vont maga után, de jött más. A tiszta ing, meg a kiikormozzak, ne kormozzak problé­máikon túl egy sok­kal komolyabb és ké­nyelmetlenebb érzés, amivel minden nyug­díjas szembetalálko­zik: Hát hogyan? Fe­lesleges lettem';' Sen­kinek sem kellek: már? Nem bírja a tétlen­séget. aiki egész éle té­ben dolgozott, aki annyira a munkának élt, hogy egyszer, egyetlen egyszer üdült életében. Nem tudja magát a szoba négy fala közé zárni, az, aki másfél évtize­den ót irányított s vezetett, s örökkön- örökké emberek kö­zött élt Bandi bá­tyánknak is valami­lyen megoldást kellett találnia és talált is. Kitört abból a gyű­rűből, amibe nyugdí­jas volta kényazerí- tettej Uj életrendet alakí­tott ki magának. Reg­gel ötkor kei, mint aranyi évtizeden át, teát főz, aztán sietés az állomásira. Az ál­mosabb pécsiek még hunyorogva nézik az órát, amikor ő kilép a pályaudvar ajtaján. Irány a Nádor, a por­tásfülke: a reggeli pos­ta átnézése — majd­nem mindig van le­vele — és a márvány­lapos asztal, ahoi az újságokat elolvassa. Délelőtt olvasni és kávézná szokott, aztán felke­rekedik, mert —• a szavaival élve — na­gyon potyaembemek éneziné magát, ha egiész napját a füstös teremben töltené el. Más, valami haszno­sabb is keli még en­nél. Következik hát a társadalmi munka, — Bandi bátyánk élet­eleme. A férfi, aki még pelyhezőállú le­gényka korában elje­gyezte magát a mun­kásmozgalommal s ti­zenkilenc éves fővel beállt a vörös huszá­rok sorába, ma is friss és alkotóerejű, ha erről van szó. Min den napra van vala­milyen programja. — Egyszer a népi ellen­őrzés, máskor a párt- bizottság vagy járási tanács, harmadik na­pon a MEDOSZ, ne­gyediken a munkás­őrség. A gyengébb ember sokallná. de ő akarja és bírja ezt a sok munkát, a vidéki kiutazásokat — mert néhány azzal jár — a városi csatangolá- sokat meg a többit. Csak délután vagy es te tér vissza a Nádor­ba azzal a tudattal, hogy még sem va­gyok „potyaember”, ma is tettem valamit a többiekért. Ez a titka a jó ke­délyének és kiegyen­súlyozott voltának. — Újra megtalálta ön­magát, megint a régi lett, s~a szíve sem rendetlenkedik már. Derűsen fújja a szi­var füstjét, és tré­fálkozik, miközben a kávéját kavargatja. Magyar László lett csak viSKsaszámlázni azért, mert nem vették fel a nyere­ményt. A totónál pedig még ennél is jóval kevesebb, mind­össze 170 forint a kifizetetlen nyeremény egy negyedév alatt. A jutalomsorsolásnál már több a kiválitatlan tárgynyere­mény. A legutóbbi sorsoláson a körzeti irodához tartozó öt olyan jutalom is szerepelt, amelyet decemberben nem váltottak ki. s januárban is­mét sorsolásra került. Werra fényképezőgép. Mambó mag­netofon, írógép voltak a visz- szamaradt tárgyak. A januári sorsolás nyertesei közül hú­szán nem jelentkeztek a nyereményükért. Havonta hetvenen-nyolcvaraan nyernek a jutalomsorsoláson, érdemes tehát megnézni a nyeremény- jegyzéket is, mert ha talála­tot nem is ér el valaki, az még nem zárja ki a tárgyju­talmat. Persze, akadnak olyanok is, akik nem bíznak a szerencséjükben s különböző módszerekkel akarnak jogtalan nyeremény­hez jutni. Legutóbb például Mohács-szigeten egy asszony jelentkezett négyes találattal. Hamar kiderült, hogy a bedo­bott szelvényen más számok szerepeltek, mint amelyiket felmutatta. A húzás után ki­töltött s bedobott szelvények­kel is próbálkoztak már töb­ben. Ez sem sikerülhet, mert a későn érkezett szelvényeket külön zárják el s azok nem vesznek részt a játékban. A totó-lottó gyűjtőládákat bizottság nyitja fel s a tartal­mához senki sem tehet már semmit, de el sem vehet be­lőle. Pedig de sok minden van egy-egy ládában. Nemcsak szelvények, hanem még leve­lek is kerülnek elő belőlük. A múlt héten még kitöltött csek­ket is találtak egyikben s mel­lette a feladandó összeget. A pénz és a csekk a postára ke­rült s a címzett meg is kap­ta. A feladást igazoló szelvényt pedig a körzeti irodában őrzik, amíg a jogos tulajdonosa nem jelentkezik érte. A lottószelvényeket nagyon sokféle módon állítják ki. Van aki bekarikázza a számokat, vagy csupán az egyik kis koc­ka sarkába apró keresztet raj­zol Kétségtelenül a legérde­kesebb az a szelvény, am-'' -et úgy küldtek be, hogy előzőleg a megjátszani kívánt számokat pontosan kilyukasztották. Bi­zonyára kalauz volt az illető s azt gondolta: a munkaeszközé­nek használatával talán a lóé* tón is ^kereshet” valamit, j v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom