Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

1 1962. JANUÁR 2«. IH*Ü!Ó 5 Az idén megfelelő a gépállomások alkatrész-ellátása Szalagszerig javítás — Több segítséget tudnának adni a tsz-eknek Csütörtökön gépálüomási igazgatókkal és az AGROKER vezetőivel tanácskoztunk a gép javításról, az anyag- és alkat­rész-ellátásról. Ha tavaly. tartottunk volna ilyen tanácskozást, biztosan vég- nélküli listákat adnak a gépállomása igazgatók, amelyen felsorolják m'lyen alkatrészre volna szükségük. Ma? A bólyi gépállomás igaz­gatója hozott ugyan magával egy listát, de mire elsorolta: ebből meg ebből van hiány, addigra végeredményben az említett alkatrész már nem volt hiánycikk. A villányi gép ál'omás főmérnöke mondta: „Mi már megkaptuk”, az AG­ROKER igazgatója pedig hoz­zátette: „Maguk is megkapják holnap”. A megyei igazgatóság vezető je is csak azt tudta mondani: „Ma már csak egy-két napig van hiánycikk. Persze ez nem vonatkozik most sém a külföl­di gépek alkatrészeire. Míg a múlt évben 100—120 traktor javítása is állt alkatrészhiány miatt, addig az idén az egész megyében talán húsz sem áll”. ■ A jó anyagellátás kihatással van az idei gépjavításra is. 1034 traktort kell a gépállomá­soknak február 28-ig kijavíta- niok a 300 tsz-trafctcron kívül. Január első tíz napjában 155 erőgépet javítottak ki. Jelen­leg 220 műhelymunkás, 420 traktoros és 64 brigádszerelő dolgozik azon, hogy február 28- ra elkészüljenek az erőgépek és azok a munkagépek, ame­lyekre tavasszal szükség lesz. A gépállomások többsége ma már nagy tapasztalattal rendel kezik. "Villányban például a gépek' javítása szalagszerűen megy. A különböző univerzális gépeli javítását itt két brigád végzi. A két brigádbán 'dolgo­zók már, két éve ezeket a gé­pekét javítják és így speciá­lisakká váltak. Persze azért még az idén is van panasz. A gépállomási vezetők elmond ték, hogy a DT 54-esekhez alu- rní rium hengerfej-tömítést kap mák. Ez nem felel meg a cél- ns. mert ha a gépet megter­hel”«, akkor két nap alatt ki­ég Hol lehetne Utos hidrauli­ka kart. balost beszerezni, mert csak jobbos van? Miért nem adni«: már ki a DT 54-esekhez és más külföldi traktorokhoz végié magyar nyelvű kataló­gust? — tették fel a kérdést a gépáilcmásiak. Van még bosz­Építési beruházási munká­ban, költségvetések elké­szítésében, műszaki rajzo­lásban gyakorlott BERUHÁZÁSI ELŐADÓT keres a Pécsi Állami Gaz­daság. Jelentkezés az épí- ésvezetőnél. Megyeri út 99. 325 szántó dolog, de szerencsére egyre kevesebb. S hogy még kevesebb legyen, az AGROKER idei tervtárgya­lására meghívják a gépállomá­sok képviselőit is. Többen panaszkodtak a Győ­ri Gépjavító Vállalatra. Ez a vállalat látja el a megye ter­melőszövetkezeteit és gépállo­másait RS 09-es cseremotorok­kal. Nos ezekben a motorok­ban nincs sok köszönet. A vil­lányi gépállomás főmérnöke elmondotta, hogy a mattyi ter­melőszövetkezetnek Győrből szereztek be cseremotort. A cseremotorban a dugattyú ösz- sze volt törve, a főtengely meg lötyög. Szó esett a termelőszövetke­zeti gépék javításáról, az ezek­hez való alkatrész beszerzésé-- ről is. Ez is a gépállomások fel adata. A villányiak például öt termelőszövetkezetben tartot­tak gépszemlét és e szemlék alkalmával tanácsot adtak a tér melőszövetkezetekmek: melyik gépen mit kell kijavítaniuk. A termelőszövetkezetek még min dig nem mindenütt adják át javításra a gépeket a gépállo­másnak. Egyesek azt mondják: „Még újak a gépeink, nincs ve­lük baj”, mások meg maguk akarnak mindent elintézni. így történhetett meg például, hogv a kémesi termelőszövetkezet elküldte RS 09-es motorját, hogy cseréljék ki. Ki is cserél­ték, csakhogy megkerülte a gépállomást, így négyezer fo­rinttal többe került a csere. Hasonló helyzet az alkatrész- beszerzésnél is előfordul. A termelőszövetkezetek egyike-másika napokig lór-fut alkatrész után Budapestre, meg az ország másik végébe is elmegy. Ez munkakiesést, több­letköltséget jelent. A gépállo­mások, mivel egyre inkább ez lesz a feladatuk, jobban is, ol­csóbban is elvégzik a javítást. Jobban halad a gépjavítás, jobb az anyag- és alkatrész­ellátás. Ezt bizonyította ez a megbeszélés és ezt bizonyítja a következő szám is: míg a múlt év első negyedében 13.5 millió forint volt az akkori Anyag- és Alkatrészellátó Vál­lalat terve, addig az idei első negyedévi terv az AGROKER- nél kereken 21 miliő forint. Zárszámadás Csertőn A jövő évben legalább il yen eredményt érjünk el! — erre koccint Wittmann Mihály kertészeti brigádvezető Lőrinc Jánossal, a csertői Kossuth Tsz elnökével. Fenséges társaság! A jó öreg tanár úr ' bizonyos Fomádi Elemér, ki nagy tudora • ismerője volt szőlőnek, bornak egyaránt, mondotta egyszer a katedráról az ifjonc-borászoknak: „A- magyar bor a magyar föld, a magyar napsugár örök és har­monikus szerelmének gyü­mölcse ..Ami pedig e sza­vakból kicsendülő enyhe sovi­nizmust illeti, megbocsátható, mert hisz a lényeg mégiscsak az a lírai átfűtöttség, amely- lyel meghatározta volt ezt a fura frigyet. És aztán az is igaz, hogy a napnak és a talaj­nak minden arany-áldása ben­ne van ebben a pohárban, pon­tosabban e fekete-vörös oportó zamatéban, amelyet itt kóstol­gatok a villányi gazdaság pin­céjében. Emelem a világosság elé, fönt a karimájánál liia- gyöngyfüzérként futnak össze a buborékok s az a lila bor- festék színezi a pohár falát azután is, hogy egyetlen haj- tásra kiiszom tartalmát. És ha már a harmadik töltés után is mustrálgatom ezt a csodálatos italt, eszembe kell hogy jus­son valami másféle igazság is: ezt a bort itt Villányban sem csak a nap sugara és a talaj, hanem emberek szíve és ereje is szülte, már akkor is, amikor évszázadokkal ezelőtt a kör­nyék jobbágyainak álmaként csurgott bele a papi dézsma- pincék néma hordóiba. Ez az oportó első díjat nyert most a napokban Baján, az első országos vörösbor anké­tem. Hatvankét alföldi és hegy­vidéki borfajta közül a villá­nyi oportó kapta meg a 17,45 pontot, pedig itt nem kisebb Borkóstoló Villányban Első díjas oportó A borok királynője KÉSZÜL A „MECSEK“ ellenfelekkel kellett megmér­kőzniük a villányiaknak, mint Sopron, Eger, Szekszárd, ahol pedig ugyancsak magas kul- túr-fokom nevelik a híres tő­kéket. A zsűriben nagynevű professzorok, kutatók, borá­szok foglaltak helyet, akik az­tán végigkóstolták eme ke­délyt vidító kollekciót, igen nagy hozzáértéssel és — laikus számára fura — grimaszok­kal. Mert más dolog a bort in­ni és megint más hivatalból kóstolni, hogy aztán kellő ran­got, titulust kapjon. Enyhén szólva — és elég tiszteletlenül — elnevettem magam, amikor egy alkalommal a pécsi bor- forgalmi egyik ifjú technikus­nője bemutatta nekem a hiva­talos borkóstolás művészetét: először beleszagolt a pohárba, de mélyen, áhítattal, még az orrát is mozgatta, mint a lu­cernát rágó házinyúl, majd egy kortyra valót megforga­tott a szájában, csücsörített, ki-be préselte fogai között, szemét az égre emelte, s ami­kor ámuló türelmetlenséggel vártam, hogy végre nyelje már le ezt a drága nedűt, ak­kor kiköpte. Mert ezt így kell. És én éppen az aktus utolsó mozzanata miatt nem leszek borszakértő soha sem, még a csigeré sem. Hát így zajlott le a zsűri tevékenysége ott Ba­ján a borokat képviselő borá­szok nem kis izgalmára. Mert érthető az izgalom, amikor a villányiak elvitték a három el­ső díjat a már említett opor- tóval, medoc-noirral és a vö­rössel. Kettőszáz holdról sze­dik le évente a vörösbort — ahogy hírlik, ezt a területet majd bővítik is most, hogy a vörösbor-termelés — hogy úgy mondjam, — „központi” feladat tá vált. Meg kell hagyni, a vö­rösbortól viszolyogtak néhány borvidéken, mondván — s ez igaz is — hogy ráfizetéssel jár, mert veszít az alkoholtartal­mából, amikor szüretelés után nyolc-tíz napon át héján érle­lik a kék-szőlőt. Én az­tán megkockáztattam egy másik — később rájöttem — naív indokot is, mondván I hogy a vörösbor nem valami | nagy szimpátiának örvend szó- ! les borivó-körökben. Erre aztán a villányi pince­mester, Wéber Imre mindjárt rám is csapott némi gúnnyal a hangiában: — Hja, kérem! A bor szere­ltéhez maga# bor-kultúra is kell ám! Pedig azt hittem eddig, hogy kulturált fickó vagyok bor- ivászat közben ... Hanem mégiscsak igaz e2, mert aki szereti, az minősíteni is tudja a bort,' hovartovább felruház­hatja emberi jelzőkkel is. Én is csak.azóta ismerem fel tulajdonságait a bornak, mióta megfordultam néhányszor ilyen szakértői körökben .ahol tudatlanságom palástolására — kezdetben — csupán csak ki­ittam a poharakat. Mert a sop­roni Kékfrankos „kemény, markáns, férfias” bor. Az eg­ri már „vékonyabb, karcsúbb” s egyszersmind ellentéte is a szekszárdi vörösnek, amely ,.nehéz, testes” ivású. Ám a villányi... „fűszeresen illatos, tömény, elegáns” ital, olyan, mint egy kívánatos, feszült­keblű szilaj céda, amely aztán hamar mámorba verj az em­bert, Az illata ... ? Magas személyiség látogatott el egyszer — eszten­dőkkel ezelőtt — a villányi pin­cészetbe. Vörös-fekete medoc noir-t kap a poharába, megíz­leli s elismerően nyilatkozik: — Pettenkoffer úr, ennek a bornak kitűnő szaga van ... — Vezérem! — mondotta er­re kissé megsértve szakmai önérzetében a híres borszak­ember —. Szaga csak az... izének van, mert a bornak il­lata van, ha meg nem sértem... Ilyen adomákat is csak pincében hallhat az ember, fő­leg akkor, amikor gyakran ke­zelésbe vesszük a poharakat, meg a borszippantó lopótököt, ami úgy ürül és töltődik, mint a benzinkút üveglombikja. No, még ebből. .. no, még ab­ból ... Ez a vörös nem rossz... Hanem az a rajnai rizling, az a szőke, illatos ízé ... No, csak mondja ki bátran, mert mi is úgy nevezzük a rajnai rizlin- get, hogy a szőlők . . .-ja, mert lábon állva keveset mu'at, ám ha kádba fektetik es érle­lik, zamatéval, mámorával a borok királynőjévé avanzsál. Eresszünk hát belőle akkor a pohárba! Tényleg igaz. Itt most már minden igaz. . . e fenséges társaságban. Mert ki is merészelné pocskondiázni, vagy éppen jo­gos rangjuktól megfosztani az arany-medáliás villányi boro­kat, amikor e sok. kóstolgatás alatt egyre jobban botladozik az újságíró ceruzája renyhe, szürke jegyzetfüzetének kusza lapjain!? . Rab Ferenc És hogy a koccintás jogos, azt alátámasztotta beszámoló­jában a falu tsz'ének elnöke: 1961-ben kétszeresére emelke­dett a tsz vagyona és ißy ebben az évben már kétszeres mil­liomossá vált. Munkaegységenként 31 forintot fizet idén a közös gazdaság. Borda Ferenc fogatos elégedetten hallgatja az elnök be­számolóját. A múlt évben 350 munkaegységet teljesített, ami annyit jelent, hogy majd 12 ezer forint „üti a markát”. mmmm* Kiss Imre népi zenekarával Gyöngyösmellékről jött, hogy clszórakoztassa a zárszámadást követő vacsorán a tsz tagságát. Erb János képriportja. t A Pécsi Bútorgyárban tavaly 1000 „Mecsek” hálószoba-garnitúrát készítettek. Idén százam többet gyárt t£ ízen*

Next

/
Oldalképek
Tartalom