Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

IMS. JANUÁR 24. hiapi.6 3 Fordulat Gerényesen Harmincegy forint a munkaegység — Jól megalapozták az idei év gazdálkodását — Elkészült a fegyelmi szabályzat Gerényes nem nagy község a sásdi járásban. Néhány évvel ezelőtt csak a sár marasztalta ott az embert. Ml más is ma­rasztalhatta volna, mint a ra­gadós sár. amely még a gyors menésben is gátolta az embert, pedig bizony néha kedvük lett volna innen elszaladni az ott járóknak, akik mást sem hal­lottak, mint panaszt. Panaszt a termelőszövetkezetre, amely 1950 óta csak egyszer nem volt mérleghiányo6. A múlt év tavaszán új elnököt kapott a gerényesi termelőszövetkezet. Németh Sándort, a mágocsi gépállomás párttitkárát. Németh elvtárs összehívta a vezetőséget és azt mondta: „Ezentúl minden két hétben ülést tartunk és havon­ta megtartjuk a közgyűléseket is.” A másik dolga az volt: megnézni, miből lehetne pénzt csinálni. A szarvasmarhaállo­mány gyenge, abból nem na­gyon lehet pénzt kihozni, a sertésekből viszont annál töb­bet. csak jó gondozó kell. Új­helyi Gyuláné vállalta a ser­tésgondozást. Az előhasi ko­cák tavaszkor ontani kezdték a malacot. Nem a legjobban sikerült ugyan a leválasztás, de azért az előhasi kocáktól 6—7 malacot kapott a közös. Nos, erre alapoztak a tsz-veze- tői. Amikor elkészítették a tsz-tervet, akkor 350 hízott sertést állítattak be. — Meg kell hizlalnunk — mondották — különben nem tudjuk rendbehozni a termelő­szövetkezetet. hisz amellett, hogy jóformán semmink sincs, még a múlt évről visszamaradt kétszázötvenezer forintot is törlesztőn ünk kell. De a tagok­nak is adni kell valamit És mi harminc forintot ígértünk. ősszel 340 hízott sertést ad­tak él az államnak és száz 50 kilós árusüldőt. Nyolc hónap alatt 103—106 kilósra hizlalták a tavaszi malacokat. Hely -hiányában a fiaztató kutricák- ban tartották a sertéseket 70 kilós korukig. így indultak: jóformáin minden nélkül, adóssággal g nyakukban és hitetlenkedés- sel az emberekben. Mert nem hittek az emberek. A vezetőség pedig kimondta: „Harminc fo­rintot osztunk és havonta kap­nak tíz forint élőleget is.” — Mondták ezt már máskor is és mi lett? Az előlegezés is csak júniusig volt és aztán az adósság — replikáztak a tagok. A tsz pedig előleget osztott áprilisban visszamenőleg is. Májusban megint volt előleg, júniusban is. Ha lassan is. de engedni kezdett a bizalmatlanság. Kü­lönösen, amikor már Sáska La­jos, az egykori jómódú gazda is a vezetőség oldalára állt és most már nemcsak dolgozga­tott, de dolgozott is. A vezetők naponta élszámol­ták a teljesített munkaegysé­geket és tíz naponként írásban közölték a tagokkal: ennyi munkaegységet teljesítettek és ezért harminc forintjával eny- nyi. meg ennyi pénz jár. A harminc forint lassan beleivó­dott a tagokba. S meg is lett a harminc, sőt. a harmincegy forint. Pedig nem csináltak semmi különöset. Dolgoztak. A veze­tőség helyesen irányított és 'amit lehetett, megfogott. így történ*. hogy a növénytermesz­tés költségeiből a tervezetthez viszonyítva körülbelül tíz szá­zalékot lefaragtak. Ma már Máté József így beszél: — Ha dolgozom, akkor hat- van-hetven forintot is megke­reshetek naponta. Illés Sándor: — Nekem 1100 forint a havi jövedelmem. Ma már nemcsak a sár, az eredmények is marasztalják az embert. A zárszámadó közgyű­lésen bizonyára szó esik ezek­ről és bizonyára helyeselnek a gerényesiek, amikor azt mond­ja az elnök: „A tsz fennállása óta most másodszor nem mér­leghiányos a közös gazdasá­gunk. És ha önök úgy akarják, akikor ezzel örökre vége a mérleghiánynak. Csak bízni és dolgozni kell, és aikkor nem lesz hiba”. Az egyesített termelőszövet­kezetnek most már könnyebb dolga lesz, mint a múlt év ta­vaszán a gerényesieknek volt. A gerényesi határban a búza­vetés nyolcvanhárom százalé­ka intenzív búza és nagyon szép. Istállójukban hetven üsző és növendék bika vár hiz­lalásra, 350 süldőjük van. Eze­ket hamarosan hízóba állítják. Adósság nélkül és hízóalap­anyaggal kezdhetik ezt az évet. Az eredmények nemcsak a ge- rényesieket, de a szomszédos kisvaszariakat és tékesieket is meggyőzték. E két község is Gerényeshez csatlakozott és most Tékesen úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Az út göröngyös volt eddig is és egy-egy göröngy ezután is a közös fejlődése elé kerül­het. A tsz-parasztokból össze­állt bizottság kidolgozta a fe­gyelmi szabályzatot. Eszerint, áld egy hónapban egyszer iga­zolatlanul mulaszt, kizárja ma­gát az előlegből arra a hónap­ra. aki kétszer, az nem kap kedvezményesen a háztájihoz fuvart abban a hónapban, aki háromszor, vagy ennél több­ször, az egy vagy két hétre fi­zetésnélküli szabadságra megy, vagyis nem mehet a közösbe dolgozni. Tavaly volt egy ilyen esetük. Aki így járt. először csak nevetett, aztán az mond­ta: „Soha többé nem akarok fizetésnélküli szabadságra menni”. Aki májustól októ­berig rendszeresen eljár a kö­zösbe, igazolatlanul egyik hó­napban sem hiányzik, az min­den hónapra egy nap fizetett szabadságot kap. Minden nap­ra körülbelül másfél munka­egységet írnak neki jóvá és amikor kiveszi a szabadságát, akkor a jóváírt munkaegysége­ket azonnal kifizetik neki: hadd érezze jól magát a sza­badság idő alatt. összeforrt a tsz-tagság egy­mással is. a vezetőséggel is. A tagok nem veszekedtek, mert ha valami problémájuk volt, elmentek a vezetőkhöz: bead­ták panaszukat és a vezetőség a kéthetenként tartott ülésén megtárgyalta azt Még szemé­lyi ügyeket is együtt intéztek, így aztán igazságosabb lett a döntés, amit a tag írásban is megkapott. És nem volt pus­mogás. Nagy fordulat történt az eümúüit évben Geré­nyesen. Olyan nagy fordulat hogy maguk közül a gerénye­siek közül is vannak, akik még most is azon gondolkod­nak: hogyan tudták ezt elérni. Pedig idén a vezetőség azt mondta, 35 forintot osztanak munkaegységenként. Meg is lesz, ha rendesen dolgoznak. Hogyne lenne meg, hisz a múlt évben is meglehetett volna a negyven forint is, ha nincs 250 000 forint törleszteni való­juk. Pedig a múlt évben szá­razság is volt... Szalai János Javítják a gázmérőket Megvalósulás előtt a komlói ssakemberek találmánya Lengyel segítséggel megkezdik az égetett épitőkő*blokkok fizetni kísérleti gyártását KÉT BOLDOG EMBERREL találkoztam a minap Kamlóu. Czárt Ferenccel, az Építőipari Vállalat igazgatójával és Ott Miklóssal, a vállalat főmérnö­kével. Boldogságuk oka kézen­fekvő. ugyanis végre biztos révbe jutott a találmányuk, amikor a hazai kísérletezés után a lengyel központi kerá­miai laboratórium tudósainak Gyékényfonó asszonyok Több mint 7 millió alanyvessző A pécsi, a siklós—villányi és bólyi állami gazdaságok szőlészeteiben most folyik az európai sima vessző feldolgo­zása. Baranyában az idén két és félmillió simavesszőt, vala­mint több mint hétmillió alanyvesszőt készítenek az állami gazdaságok. A Vil­lány—Siklósi Állami Gazda­ság maga biztosít csaknem 3 millió szőlőoltványt, amely körülbelül 200 hold szőlő tele­pítésére leess elegendő, ... K arcsú a gyékény szála, könnyen hajlik. — Mégis be kell vizezni, mert hamar törik — mondja Berki Józsefné az aranyosga- dányi gyékényszakcsoport ve­zetője. Beszéd közben sem áll meg a munkában, nő a szőnyeg a keze alatt, hosszú méterekkel nyújtózkodja végig a termet. Pedig kevés a hely, mert má­sok is dolgoznak ott. Amilyen kihalt a téli Aranyosgadány utcája, olyan népes a művelő­dési otthon. Emitt gyékénypa­pucsot fonogat egy kemény- tartású néni, a sarokban meg pámás ujjak sodorják a szálat. Többen szatyorba dugják a kezüket, ««bittm lencsét válo­gatnának, pedig csak a gyé­kény csomóját metszik el. De nemcsak népes a terem, hanem három vásárra elégséges zsivaj is tanyázik benne. Ez viszont természetes, hisz valameny- nyien asszonyok. — Huszonhárom tagja van a szakcsoportnak, — szól Ber- kiné —. A faluban ősi hagyo­mány a gyékényfonás. Ezért ■szervezte meg a szakcsoportot Hardicsay Lóránt agrármér­nök 1958-ban. Azóta a Gör- csöny és Vidéke Körzeti Föld- művesszövertkezet keretében működünk. A Pécsi Tejipari Vállalatnak, a Dél-Baranyai Sütőipari Vállalatnak, a pécsi kenyérgyárnak és a szigetvári sütőipari, meg a komlói élelmiszeripari vállalatnak szállítottunk kocsigyékényt és gyékénypapucsot. Ebben az év­ben is több vállalattal kö­töttünk szerződést. Mostaná­ban évi 60—70 ezer forintot kapunk tőlük az árukért. Ezen­kívül még piacra is járnak a tagok. — S mire fordítják a jöve­delmet? — Az évi tiszta jövedelem nyolc százalékát a földműves­szövetkezet kapja, hármat a saját tartalékalapunkra he­lyezünk, kettőt pedig mint elnöki díj nekem adnak. A többit szétosztjuk egymás kö­zött. A piaci árusítással együtt jelentős összegű mellékjöve­delme van így az aramyosga- dányi asszonyoknak. — Horniét szerzik be a nyersanyagot? — Már augusztusban elme­gyünk a pellérdi tóhoz sást vágni. De csak a zöld sás jó, mert a száraz törik és férges. Ezt azonban mindjárt vágás után megszárítjuk. Télen aztán kétféle módon használjuk fél. Úgynevezett irtással lehaso­gatjuk a szélét és kellő sodrás után fonunk vele. A megma­radt közepét pedig szövésre használjuk. — Mennyi idő alatt késiül el egy gyékény holmi J — Először sodorni keU, s az egy napot vesz igénybe, negy­ven méter esetén. Ha nem so­dorjuk előre, akkor például három pár papucsot készít el egy asszony naponta. — S mi az ára a gyékény­nek? — Egy szatyor 25—50 forint, a papucs párja harmincöt fo­rint. A gyékényszőnyeg ára négyzetméterenként 22—24 fo­rint — A férjük nem haragszik, amiért a házi munka helyett ezt csinálják? Erre már Fazekas néni felel: — Elvégezzük mi azt is, édes fiam! S az ember se ha­ragszik meg, ment jó kereset a gyékényszövés, a férfiak meg szeretik, ha az asszony is hoz valamit a házhoz. (Földes sy) segítségével megkezdik az el­ső középblokkok gyártását — A februári lengyelországi utazásnak az az előnye — mondották —, hogy a labora­tóriumi kísérletek véglegesen befejeződtek, s most már sor kerülhet az üzemi gyártásra. Mivel hazánkban nincs e célra megfelelő üzem, felhívással fordultunk a szocialista orszá­gok tudósaihoz. Ennek eredményeként aján­lotta fel segítségét a Lengyel Népköztársaság sok mérnöke, akik nagy érdeklődést tanúsí­tanak a magyar kollégák talál­mánya és további sorsa iránt Mióta utoljára hírt adtunk Czárt Ferenc és Ott Miklós ta­lálmányáról. a lengyel út szer­vezésén kívül sok minden tör­tént Az Építőipari Tudomá­nyos Kutatóintézetinek köszön­hető, hogy most már érdemé­nek megfelelően foglalkoznak a találmánnyal országos szer­veink is. Időközben a Talál­mányi Hivatal találmányként fogadta el a most már „égetett építőkőének nevezett anya­got. Érdeklődéssel kíséri az építőkő sorsát a Licencia és a Mineralimpex is. Mindkét vál­lalat a találmányok külföldi értékesítésével foglalkozik és a Danubia Szabadalmi Iroda közreműködésével külföldi ér­tékesítésre szánják a két fiatal komlói szakember találmányát. Czárt Ferenc és Ott Miklós gondolatait most a lengyelor­szági próbagyártás köti le. — „Az épülő Pécs“ A napokban jelent meg kö­zel 400 oldalas kiadásban: „Az épülő Pécs városrendezési kér­désed” című könyv, ameOjy rep­rezentatív külsejével, 200 il­lusztrációjával rendkívül tar­talmas mondani valójával, részletesen megvilágítja a város fejlődésével járó bonyolult vá­rosrendezési problémákat. A könyv történeti, s táti szál­kái része visszavezet Pécsnek a török hódoltság alóli felsza­badulása, illetve az azóta tör­tént fejlődés egy-egy állomá­sára. Szakszerű és amellett él­vezetes olvasmány a könyv Pécs és a megye műemlékvé- délmével kapcsolatos fejezete, amely többek között részlete­sen foglalkozik egyes műemlé­keink (például a római temető terület) olyasfajta feltárásával, hogy összefüggésedben Is hí­ven tükrözzék a letűnt kor em lékeit. A műemlékvédelem, illetve a város idegenforgalmának fejlesztési gondjain tál a mai, az egyre növekvő város lakás- helyzetének, üzlethálózatának, iparfejlesztésének, közlekedésé nék, település-egészségügyé­nek, a „nagy Pécs” vízellátá­sának, illetve közművesítésé­nek problémáit öleld fel a leg­sürgősebb. a leggazdaságosabb megoldások taglaláséval. A könyvben közölt előadások és illusztrációk nagyszerű tervek­kel, értékes javaslatokkal já­rulnak hozzá a város közeli és távolabbi jövőjének megala­pozásához és ezért a könyv nagyon hasznos anyagává vá­lik a tervezőknek, az építészek nek, s általában a városrende­zésben érdekelt szakemberek­nek, illetve szerveknek is. De mindezeken túl tanulsá­gos, értékes olvasmány azok számára is, akik szeretett vá­rosunk sorsát szívükön viselik, akik magukénak vallják mind­azt, ami Pécsett a szemük előtt óriásléptekkel épül, fejlődik m3ndannyiunk örömére; Mindenek előtt elő kéH készít teni 50—70 tonnányi anyagot is a lengyelországi útra. — INNEN SZÁLLÍTJUK az anyagot — mondják — bár valószínűleg Lengyelországban is találnánk a gyártásihoz meg­felelőt azonban a mi anyagunk nak már minden tulajdonságát ismerjük s ez nem lehet kö­zömbös a gyártás sikere érde­kében. A félkész középblokkok at —* hiszen csupán a hőkezelést kapják majd Lengyelországban — természetesen hazaszállít­ják és egyes kísérleti épüle­teken önálló falrészként hasz­nálják majd fel őket Az új anyagból a szokásos­nál kétszer magasabb, akár tízemeletes épületeket emelhe­tünk, kötőanyag, vasszerkezet acél és cement megtakarításá­val, az építési idő lényeges le­rövidítésével, az építkezés tel­jes gépesítésével, A Lengyelországban gyártott blokkok már olyanok lesznek, hogy vakolás nélkül használ­hatók fel az épületeken és a blokk belső falfelületein is csak inkább javítás jellegű munkákat kell végezni. Az égetett építőkő a szivár­vány minden színében gyárt­ható. színes felülete zománcos fényt kap. A Lengyelország­ban készülő blokkok azonban még egyszínűek, márványszei ű erezésűek lesznek. A színes elemek előállítására ugyanis speciális üzem kell, ahol ége­tés közben bizonyos anyagok hozzáadásával a szivárvány bármely színét nyerhetik. Az új üzemnek jó helye len­ne Mázán, s a beruházásra sem kellene sokat költeni, hiszen készen áll a nagycsarnok ahol rövidesen megkezdhetnék a gyártást, s megvannak a meg­felelő melléképületek is. Ma a gépesítés korában már az gern ábránd, hogy a gyártást te’.le­sen gépesítsék, annyira, hosv az alapanyag kibányászásától kezdve egészen az új blokkok elszállításáig ne is nyúl jen ember az elemekhez. A NEM IS TULSÄGO« • N TÁVOLI tervek megva’ó-”'A i előtt azonban még sok fe’s 1 -t vár ránk. Utazás, tárgyalás a lengyel kollégákkal, az atlgni kemencék tulajdonságainak' vizsgálata, többféle égetési és szerkezeti technológia kidől? ■- zása ... És mi kiválté ” -v - iuk megoldani ezeke* - ták búcsúzóul a boldog fel­találók. — Batsányi Márt» A Pécsi Gázmű műhelyé ben havonta 400—600 gázmérőt javítanak meg é s készítenek elő hitelesítésre. A hitelesítés előtti beszabályozás Lőrincz István feladata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom