Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

BARDOSI NÉMETH JÁNOS: GALAMBOSI LÁSZLÓ: DCatáejamj PÁKOUTZ ISTVÁN: JCaiáei&ny,, 1944 JC&U& izéit Sugár suhan a csend selyem falára, énekel; „Kör&skörül az ég alatt hullámzó hólepel. Ezüstcsigák az utakon: apró bárány-nyomoh a pásztorok nehéz haján rubinfüzér ragyog. Királyok könnyű léptei; pengeti 'jégzene. védőn hajol a fák fölé a szűz asszony feje " Árnyék suhan a csend selyem falára, éneke ..Köröskörül az ég alatt hatalmas lánglepel. Kígyófejek az utakon, kemény farkaenyomo' o pásztorok nehéz haján parázstüzér ragyog Királyok csonka lépteit siratja jégzene, Heródes jár a köd mögött, villo g véres szeme: Sugár és árnyék énekel a csend selyem fala karácsony bontja ágai> a hajnal sz'-tfokár Menj az erdőbe és a fa meggyógyít, így szólt a szava: papírod fehér lapjain ne fessen feketét a kin, szeress, a szeretet talán átsüt a sötét éjszakán, szívedből fut szét a remény a farkasok közt sohse félj, vadabb az ember, hogyha vad de a hatalmát te se hadd. mutasd a szívedet neki, villáma talán átveri agyának tömlöc-éjjelét és derengeni kezd a lét. A kis keszeg szatócs, kinél az iskola felé menet a talált pénzen vettem medvecukrot s avas szentjánoskenyeret; a kis keszeg szatócs, kezében lógázva a csöpp bátyút, nem hitte el, hogy vissza soha nem vezet az út: a kis keszeg szatócs a jóságban hitt a latrok között s míg Istent szimatolt, találni nem talált, csak ördögöt: a kis keszeg szatócs szívében bűnné nőtt az akarat: szeretett volna élni. — Agyonverték egy fenyőfa alatt. Ortg anbei, nem. out mibet? Filmmontázs UTCARÉSZLET A PÉCSI 4<NA.RETROT. Ferenc Madárnál van egy másik mesés könyvünk, amelyet Berze Nagy János népmese gyűjtéséből dol­goztunk át a szerző fiával és Szöllőssy Kálmánnak. A tájnyelvű népmeséket irodalmi nyelvre ültettük át A jövő könyvnapra je­lenik meg a Magvető ldadó gondozásában a Fény és árnyék című versesköte­tem. Közben már egy má­sik verses-kötettel is el­készültem, melynek címe: Gyümölcsoltó. Az idei munkám jelentős részét az írócsoport mun­kájának a megszervezése, a csoport működés^ alkot­ta. Az írócsoport egyik ér­dekes és hasznos kezde­ményezése volt a szakmai előadások rendezése, ame­lyeket budapesti előadók tartottak. Fő törekvése az írócsoportnak, hogy a rendszeres vitaesteken az elkészült művekről alapos és részletes bírálatot ad­jon, s ezzel is elősegítse az írók eszmei és esztétikai fejlődését. Ugyancsak ezt a célt 'szolgálja a januárban kezdődő kétéves filozófiai —esztétikai tanfolyam is, amelyet írók és képzőmű­vészek számára szervez­tünk. Több irodalmi estet is rendeztünk a Dunától több jelentősebb városában, amely azt eredményezte, hogy új barátokat, új olva­sókat szereztünk a folyó­iratnak, s jelentős mérték­ben elősegítettük az egész­séges irodalmi közvéle­mény Malakítását. Azt várjuk a jövőben, hogy a Dunántúlon élő írók hoz­zánk küldjék el elsősorban jó kézirataikat. Amellett, hogy a Jelenkornál nincs függetlenített lektorátus — mégis olyan feladatot lát el, amelyre egyetlen magyar folyóiratnál sincs példa 40 éves munkásnaptár H LMOK—KflRIKSTÚRfl — Ebben az esztendőben jelent meg a Jelenkor kia­dásában az Altató című verseskönyvem, amely a legfiatalabb generációnak szóL Többször jelentek meg verseim a Kortársban, az Űj Írásban, az Élet és Irodalomban, a Nők Lapjá­ban, a Kisdobosban, a Sza­bad Földben, a Jelenkor­ban, a Dunántúli Napló­ban és az Esti Pécsi Napló­ban. Több alkalommal su­gározta a Kossuth-rádió is költeményeimet. Ugyan­csak ez évben készültem el a Mátyás-mondák verses feldolgozásávaL amely a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál vár megje­lenésre. Szintén a Móra — Azt hiszem, hogy kel­let megjelenése után min­den író már a következő könyvét dédelgeti magá­ban. Én is így voltam a múlt év végén megjelent Mézpergetés után. Persze azt is felmértem és épp a Mézpergetéssel, hogy ho­gyan is tovább. Az új kö­tetbe szánt versek jó része már együtt van. A megyei tanács ösztöndíjával Pécs- bányán eltöltött egy hónap élményanyagából születen­dő versekkel szeretném még Megészíteni, s ha si­kerül jövő évre tervezett külföldi utam, annak él­ményeivel. Tán 1962 őszé­nek elején jelentkezem a Madónál kötetemmel. Karácsonyi népszokások DIVAT REJTVÉNY — Talán még soha any- nyit nem dolgoztam, mint az 1961-es esztendőben. Látszatra mégsem produ­káltam semmit: álig publi­káltam valamit. Hiába: a próza „lassú” műfaj, s amíg a kész mű átfut a Madói labirintuson, még újabb és újabb hónapok kopnak el. így aztán úgy köszöntőm most az új évet, hogy talán beérik, mutat­kozik is majd valami az Nagy szerepek — Kiváló alakít sok a pécsi színház őszi évadjában Furcsaságok A VILÁG legmagasabban FEKVŐ HAZA az ó esztendő végére érve — éppen el is készülök. Azt hittem, ifjúsági re­gényt fogok írni, végül mégis a felnőtteknek ír­tam, — de az ifjúságról. chtiLtmi boieork dny fik A világ legmagasabban fekvó háza Indiában van, a Himalája- hegység körzetében az 5486 mé­ter magas Donkia hágónál. A ház tulajdonképpen csak egy kis kőkunyhő, aliol egész éven át négyen-ötcn,.-a hágó őrei lak­nak. Ilyen magasságban csak fél­annyi oxigén van a levegőben, mint közvetlenül a tengerszint lelett. Az emberek viszont könnyen viselik el a nagy ma­gaslatot. mert Tibetből származ­nak és megszokták a 4500—4800 méteres magasságot. Megállapí­tották, hogy többnyiire Igen ma­gas kort érnek el. A világ legfurcsább haza A világ legfurcsább háza az amerikai Margate City-ben van. A ház tulajdonképpen elefántot ábrázoló óriási, köböl emelt em­lékmű. Az elefánt hátsó lábáir csigalépcső vezet az elefánt tes­tében épült szép, világos lakó­szobába, és egy nagy nyitott teraszra. „ ... A John Proctort ala­kító Tomanek Nándor át­gondolt játéka a figura igaz, emberi mélységét tárta fel. Szinte a balladai éhösök tra­gikus következetességével zuhan a sajátmaga fölka­varta örvénybe, de pusztu­lása az igazi emberi érté­kek védelmét szuggerál­PÉCSI ÍRÓK, PÉCSI MÜVEK — Hosszú idő tüze izzít­ja tökéletesre a szeHem fegyverét. Egy év lángja csak részben alaMtja. Sok igaz és sok nagyon jő vers kell ahhoz, hogy a költő elmondhassa: tettem vala­mit Ebben az évben, mint az előzőkben, megpróbál­tam mégjobban tágítani látó- és témakörömet. Em­bereket ismertem meg munkájukkal, problémá­jukkal. Szeretném, ha újabb kötetek követnék Lengő fényhidak című kö­tetemet, mely a Magvető­nél várja Madását. A má­sodik kéziratán dolgozva egyre jobban megerősödik bennem, hogy a helyi író­csoport segítségével s író- társaim baráti összefogásá­val mozgalmasabb, gazda­gabb irodalmi életet te­remthetünk, mely jelentős részévé válhat a magyar irodalomnak. A művésze­tek új mondanivalót és formát követelnek, hogy méltó követői, hirdetői maradjanak a világújulás- nak. Egyre áradóbb, sok­rétűbb a lét. Kontinensek alakulnak át, népek emelik arcuk a világosság felé. Űrhajók röpítik a minden- ség csillag-útjain a bátor földlakót. A felelősség páncélja nélkül harcba in­dulná lelMismeretlenség. Nélküle nem mondhatjuk el: ember hatolj a magas­ságok és mélységek közé, osztd szét mit találtál s a szépség szerszámaival meg­tisztítottál. A ma költőjé­nek fokozottabb hitvallása legyen: a közösség ereiben légy hajtóerő, hogy az élet boldogabban buzogjon benne. (Dunántúli Napló — de­cember 16) elmúlt esztendő akarásá­ból. Egy társadalmi regé­nyem csaknem készen van; kínzón, izgatón „mai” probléma. Tavaszra ígértem a befejezést ösz- szel tanácsi ösztöndíjjal egy hónapot töltöttem Komlón, ahol sikerült megtalálnom azokat az embertípusokat, vagy job­ban mondva: ráéreztem azokra a mozgató szenve­délyekre, melyek a mind két lábbal itt élő, de előre néző botladozókat újra és újra az emelkedőnek len­díti, mégis, azértis. i. — szóval ez a komlói hónap is szolgáltatott egy regény­re való anyagot, s ezzel — — A versíráshoz nem készült „tervem”. Az idei év különösen gyenge volt verstermésben. Ehhez több szemlélődésre, nyugalomra volna szükségem. De azért legutóbbi verseskötetem óta összeállítottam egy újabb kötetet: Fehér pille címen. Irodalmi cikkeim összeállitása — íród emlé­keim megírása — jól M- alakult, és az idén írt né­hány cdkkemmei készülő­ben van „Műhely” címen a kötetem. Az más és nem közömbös kérdés, hogy lesz-e hozzá Madó? — pe­dig ez a legjobb ösztönző erő a munkához. ARANYKINCS A KOTRÓPUTTONYBAN „ ... Krencsey Marianne a dráma nagy részében mű­vészi finomsággal eltalálta a kötelező alaphangot. Drá­mai hős, asszonyi szerelmé­ben egyszerű és finom. Apá­ca-alakításában volt valami a raffaellói madonna egysze­rűségéből és realitásából. Az egyházi világtól való meg- csömörlése, ennek bonyo­lult ábrázolása kiválóan si­került ...” (Dunántúli Napló — október 14) gásra” a gép kotróputtonyából jókora rézserpenyő hullott a földre. A serpenyő igazi kincset rejtett: 1887 darab aranypénzt találtak benne, közte 693 da-ab 10 rubeles aranyérmét és 545 darab 5 rubeles aranyérmét. ' z építömunkások a kincset átad­ták a rendőrségnek. »8 Eves dédnagymama A 49 éves Adirano Pellegr ni feleségével a 18 éves Concettsí- val a napokban dédapává és déd­anyává lépett elő. A házas-tár 1928-ban kötött házasságot, ami­kor a férfi 16 a lány pedig 15 eves volt. Két évvel később. 1930-ban született a lányuk, aki 1946-ban. 16 éves korában ■ e-t férjhez. Unokájuk, Nicole! t Stefano 1960-ban, 14 éves korá­ban ment férjhez, és 1961-ben megszületett a dédunoka. Jíibikálta Hiút íj bunkódéj „ .. .Spányik Éva Gittel magasabb morális erejére építette fel a szerepét. Ala­kításai közül Gittel alig­hanem az emlékezetesek kö­zött marad. Az első jelene­tekben vadóc, jobb sorsra érdemes, csupaszív mo­dern lányt ábrázol, majd lépésről lépésre ébred ar­ra. hogy nem áldozatnak született. Az előadás folya­mán szinte felejthetetlen je­lenetei vannak.. (Dunántúli Napló bér 19). „ .... Az előadás egyik leg­jobb alakítása Fülöp Zsig- mond Raszkolnyikovja. Te­kintetében, testtartásában, mozdulataiban és elejtett szavaiban — úgyszólván mindenütt — ott van a dosztojevszkiji „démon”. Tragikus alak. Tehetséges, jobb sorsra termett, gaz­dag érzelemvilágú fiatalem­bert ábrázol, aki egy kö­nyörtelen társadalomban ha­mis célokat tűz maga elé, és elbukik.. (Dunántúli Napló — december 17) TORREÁDOR REVERENDÁBAN Luis Miguel Dominguin a hí- rés spanyol torreádor felesébe kívánságának engedve, úgy lát­szik, végleg pályát változtat. Ezentúl csak filmekben fog sze­repelni, méghozzá nem is bika­viadalokban. Rövidesen eljátssza Clement Duhor „Az atya nevé­ben’* című filmjének főszerepéi, amelyben papot alakit. novem Jó helyre kopogott a szerencse A „tanú" József Attiláról Hit mohácsi hajó a Dunán (foto: Erbj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom