Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

fm. DECEMBER 54. napl6 Véget ért a bermudai értekezlet Közös közleményt adtak ki Kennedy és Macmillan kétnapos tárgyalásairól Nemzetközi szemle A bermudáfc fővárosában, Hamiltonben pénteken befeje­ződött Kennedy amerikai el­nök és Macmillan angol mi­niszterelnök kétnapos értekez­lete. Az ellső naphoz hasonlóim pénteken is a legteljesebb ti­toktartás övezte a tanácskozá­sokat. Kiszivárgott hírek sze­rint Kennedy és Macmillan —- legfőbb tanácsadóinak részvé­telével — délellőtt a kongói helyzetről és az ENSZ jövőjé­ről tárgyalt. Úgy tudják továb­bá, hogy mindketten kifejtették egymástól eltérő álláspontjukat a Kínai Népköztársaság elisme­résének kérdéséről. A kétnapos értekezletről zé­rók ö7.1 eményt adtak äd. A közös közlemény a Nyu­gat-Beriin kérdéséről folyta­tandó kelet—nyugati tárgyalá­sokkal kapcsolatban bejelenti. Kennedy és Macmillan meg­állapodott, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövete lépjen újból érintkezésibe a szovjet kormánnyal annak ki­derítésére, vajon „lehet-e ész­szerű alapot találni a Berlinről folytatandó tárgyalásoikra”. A moszkvai angol nagykövet szükség esetén bekapcsolódik e puhatolódzó tárgyalásokba. A közlemény azt állítja Ugyan, hogy a két kormányfő „továbbira is erőfeszítéseket tesz a leszerelés ügyének: elő­mozdítására”, ugyanakkor azonban nem tartalmaz semmi- üyen konkrét javaslatot ezzel kapcsolatban. A Kongó belügyeibe való amerikai beavatkozás nyomán Létrejött Adoula—Csőmbe ta­lálkozóról a közlemény a ka­tonai megállapodást „kecsegte­tő első lépésnek” nevezi és re­ményét fejezi ki, hogy „továb- b’ közeledést eredményez a két fél között”. Foglalkozik a közlemény a nukleáris fegyverkísérletek kérdésével és bejelenti, „Kén- nedv és Macmillan me vállán o- dott. hóim helyénvaló foly­hatni a légköri nukleáris rob­bantások újrakezdésének elő­készületeit”. Ezt az álláspon­tot a közlemény szoviete^enec rágalmakkal próbálta alátá­masztani és hangoztatja, ..a későbbiek során döntik, maid el. hop1/ felúHtsák-e a légköri robbantásokat, vagy sem”. A közlemény szerint a ber­mudai értékedet középpontjá­ban Berlin, a nukleáris fegy- verk bérietek kérdése és a kongói helyzet állott. Kennedy és Macmillan kétnapos tanács­kozásai — amelyeket a közle­mény „értékesnek” nevez — „az elkövetkező hónapokban alapjául szoTsa'nak a további angol—amerikai együttműkö- désnék”. Végül a közlemény reményéi fejezi ki, hogy sikeresen zá­rulnak a Nagy-Bvi+anniának az Európai Közös Piachoz való csatlakozásáról megindult tár­gyalások. «• _■ 1 ■a. , . - •• l (Jő áfái a 'Bennu(lakit/ Goa, Nyugat-Irián, Kongó, Bermuda — az elmúlt'hét moz galmas nemzetközi eseményei­nek fő állomásai. Goa felsza­badulása, a nyugat-iriáni hely­zet további élesedése, a kongói kérdésben új fejezetet jelentó Adoula—Csőmbe megegyezés, majd a hét végén Kennedy és Macmillan bermudai megbe­szélései voltak a politikai élet legfontosabb mozzanatai az el­múlt napokban. Újabb csapáé érte a szégyenletes gyarmati rendszert azáltal, hogy India — miután közel másfél évtize­den át hasztalan próbálta tár­gyalások útján megoldani a goai kérdést — határozott lé­pést tett és felszabadította a salazári gyarmatosítás igája alatt sínylődő Goa, Damao , és Diu, — India területének szer­ves részein élő népét. Ennek a területnek „katonai támasz­pont” szerepet szántak a hábo­rús gyújtogatok terveiben. Sa- lazárék amerikai pénzen épí­tették ki erre a célra a goai ki­kötőt, s az amerikai hadiflotta támaszpontjává, a függetlenné vált ázsiai népek ellen folyó háborús fenyegetés egyik bázi­sává tették. A gyarmati bilin­csekkel együtt tehát az impe­rializmus fojtogató karmaiból is megszabadították Goát. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának minisztertanácsa Naményi Géza, a kormány Tájékoztatásai névadóidnak veze­tője csütörtök délután sajtótájékoztatót tartott, melyen részt- vettek hazai és külföldi sajtótudósítók. A tájékoztatón az Egyesült Államok különleges katonai kiképzötáboraiból meg­szökött magyar fiatalok számoltak be arról, hogyan képezték ki őket gyilkolásra, kémkedésre, robbantásokra, egyéb diver- ziós cselekményekre. A sajtótájékoztatón Fülöp János bemu­tatja a kés használatának módszerét. Tuniszban az Algériai Köz-1 társasáig ideiglenes kormánya I három napja ülésezik. A Le Monde tudósítójának jelentése j szerint a minisztertanács az al­gériai fegyverszünet feltételei­ről tárgyal Az algériai kor-j mányhoz közelálló körökben i úgy vélik, hogy' a francia— algériai fegyverszünetről és a ( politikai kérdésekről szóló ; ! megállapodás aláírására csak februárban kerülhet sor. A lap szerint a francia ka- | tornai szervek is tanulmányoz­zák a harcok beszüntetésének módozatait. Az FLN köreiben attól tartanaik, hogy az Algé­riában lévő francia fegyveres erők egy része nem követi majd Párizs tűzszüneti paran­csát. így a fegyverszüneti megállapodás aláírása után még hevesebb formában újul­nának ki a harcok. Az algériai kormány ezért ellenzi, hogy a fegyverszünet és a népszavazás közötti átmeneti időszakban kizárólag francia p1 ~ nok­ság alatt álló erők ' *n a rendet. le'e 8’ődöt az u r n n>ez rzd S;gidogoz ere ez; te Kijevben befejeződött az ukrán mezőgazdasági dolgozók értekezlete. Az értekezlet munkájában részt vett Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki a záróülésen beszédet is mondott. Ez a magyarázata többek kü-t zott annak az állásfoglalásnak, amit az indiai korrv'nv. a nyugati Jsörökbő' kW/ÜVéi. Ritkán lm Tértél* V ■ 'w gokat az impcr!-’*i ,* •It. mint India kétségtelenül iné >■• ak­ciója után Képmutató rróz'-oi­tói durva kirohahásokig: iríj>íti- böző variációkban; nyilvámjP meg együttérzésük a portu^-'1 gyarmatosítókkal. „A szuezi kaland k./tzdemi- nyezöi eouszerre pacifisták let­tek — állapította meg a Daily Worker *— tűzszünetét akartak Kongóban, hogy 1 megmentsék Csombét, tűzszünetet akartak Goában, hogy segítsék Sala­zar t. Amikor a portugálok An­golában afrikaiak tízezreit pusztítják el, ezt ióváhaoyiál. mint a nyugati civilizáció vedel mét. Amikor az indiaiak Cse­lekednek, hogy ez Góáhnn ne történhessen meg — előre ' el­tökélt agresszióval vádolják őket". Íme a gyarmatosítók, az imperialisták logikája. Szorosan kapcsolódnak a szégyenletes gyarmati rendszer megszüntetéséért, teljes felszá­molásáért folyó küzdelmekhez a nyugat irtani feileménxpk is. Az Indonéz Köztársaság 1949 óta tűri el a különböző holland manővereket, melyek­kel ennek a kérdésnek megol­dását odázgatják. 1954 óta több szőr az ENSZ napirendjén is szerepelt ez a probléma, de a nyugati mesterkedések meghiú sították annak rendezését. Su­karno elnöknek most kiadott parancsával kapcsolatban —, hogy tűzzék ki az indonéz lo­bogót Nyugat-Inán földjén —, az imperialisták ismét a „béke veszélyeztetését” rikoltozzák. Holott a békét a kolonializmus elszánt védelmezői veszélyez­tetik, akik nem akarnak szá­molni ai történelmi helyzettel, visszaélnek a századok óta ki- I szipolyozott, de most már el- i lenállhatatlanul szabadságra | törő népek türelmével és to­pábbra is uralmuk alatt* akar- I jak tartani a gyarmatokat. A kongói két d»a új . fejezethez érkezett Adoula és Csőmbe megegyezésével. Ezt a tárgyalást az Egyesült Álla­mok hozta össze, hogy a ki­alakult helyzetet saját kongói befolyásának megszilárdítására használja fel. Vagyis arról van röviden szó, hogy az angol— belga—francia tőke-érd ekel tsé­számon tartották és megfelelő­képpen „kiértékelték” a leg­csekélyebb gyanús pisszenést .4 bunkerváros Magának a bunkervéroKnak méreteit a következő adatok érzékeltetik a leghívebben. Nyolc óriási bunker melűtett, amelyek a náci' állam vesetői számára készültek, a Weíf- schanzeban még 78 „kisebb” bunkert találunk. Mi volt ben­nük? Egy nagyobb város szük­ségleteit ás kielégítő villamyte- lep és hőerőmű, három kilomé­ter *s rakodótérséggel ellátott pl zu dvar. legénységi és tisz­ti lakóbunkerek, 70—100 mé­ter hosszú éttermek, 400 férő­helyes mozi, vízmű, különféle raktárak hajtóanyagnak, lő­szernek, élelmiszernek, óriási arr chivum, kórház és légvédelmi bunker, harckocsi és gépkocsi garázsok. Mindezt korszerű be­ton és aszfalt utalt, valamint csatornahálózat kötötte össze a felülről óriási dróthálókra erő­sített és évente négyszer, az évszak uralkodó színeivel össz­hangban cserélt, éghetetlen műanyag-álcázás védte a légi felderítés ellen. Az óriásbunkerek építésénél azonos módszert alkalmaztak. A 6 7 méter vastagságú od- claiíalak széles vasbeton talap­zaton nyugszanak. A tető vas­tagsága eléri a 8—10 métert és három rétegből áll. Két szik'."szilárd vasbeton lap kö­zött tégla és Ica vies rétek hú­zódik amely tompítja az eset­lege» bombázás okozta rázkó- i és rugalmasabbá, edlen­állóbbá teszi az egész konstruk ciót. A bunkerekben a levegő hőmérsékletét és nedvesség- tartalmát szabályosé berende­zés működött, a bejáratokat piffiánatek alatt hermetikusan elzárhatták. Hitler bunkerje ezenkívül távbeszélő útján közvetlen kapcsolatban állt a németek által megszállt min­den európai országgal és min­déin fronttal. A WoJfschanze- ban rendelkeztek az első né­met radarral is. 1945 januárjában, a szovjet hadsereg közeledtére kiürítet­ték a bunkervárost, s a beépí­tett robbanókamrák segítségé­vel egy gombnyomásra a le­vegőbe repítették. Ilyen sors­ra jutott a volt Hitler-bunker is, amelynek 10 méter vastag­ságú vasbeton födémét jó nyolc méterrel odébb dobta a borzal­mas erejű robbanás. Egy megtalált automatikus felvétel alapján erről a bun­kerről biztosan tudják, hogy gazdája maga az eszelős „vi­lághódító” volt, míg a többi nagy bunkerról csak okmányok által, meg nem erősített ada­tok alapján feltételezik, hogy Göring, Goebbels, Schirach és a többi nád fejes tartózkodott bennük hosszabb-rövidebb ide­ig. Az említett felvételen kü­lönben a Hitler-bunker a hát­térben látható, az előtérben — alig tizenölt lépésnyire egy fa­barakk, előtte Hitler és magas- rangú vezérkari tisztek, mel­lette pedig egy fiatal fa. Ez a fa, amely ma is megvan — míg a barakkot a németek feléget­ték — vezetett nyomra. Külön­ben ebben a fabarakkban kö­vette ei 1944 júMua 20-én gróf StaufFenberg, egy Hitler-elle- nes tábornoki összeesküvés résztvevője a Führer elleni si­kertelen merényletet Merénylet Stauffemberg ezredes kézi­táskájában becsempészte a Woilfschanzéba az időzített bombát, s bár az eredeti el­képzeléstől eltérően nem a bunkerben, hanem a nagy me­legre való tekintettel az emlí­tett fabarakkban tartották meg a katonai tanácskozást — Hit­ler lábától mintegy két lépés­nyire elhelyezte az aktatáskát. Ezután telefon útján kdhivatta magái a barakkból és autón elindult a repülőtér felé. Mesz- sziről még látta a hatalmas robbanás következtében szerte­hulló barakkot s azt hitte, hogy Hitler elpusztult. Repülőgépen Berlinbe érkezett, s miután je­lentést tett, a tábornoki cso­port kiadta a parancsot a ha­talom átvételére. Csakhogy a Führer nem halt meg, sőt alig sebesült meg. Az történt ugyanis, hogy a fabarakkban a légnyomás távolról sem okozhatott olyan pusztítást, minit a zárt bunkerben, s et­től eltekintve Hitler közvetle­nül a robbanás előtt elsétált a mintegy tíz lépésnyire a falon kifeszített térképhez. Alig telt el egy félóra a merénylet után. a dühöngő dúvad akcióba kez­dett. összefogatta az összees küvőket, s aki nem választotta még idejekorán az öngyilkos­ságot, vagy akit mindjárt az első éjszaka nagy hirtelenében nem végeztek fai, az a cári vérbíróság elé került. Az íté­let természetesen nem tehetett egy pillanatig sem vitás: halál. A kivégzés módja azonban él­tért a „szokványosságtól”. összhangban a hitleri parancs­csal az elítélteket a nyakukba szúrt mészáros kampókra akasztották, lehetőleg úgy, hogy szenvedésük minél tovább tartson. A tárgyalásról és a ki­végzésről, jobban mondva mészárlásról, film készült, s Hitler ezt a filmet a Wolf- schanze mozijában több ízben megtekintette. f igyeimeztetó A bunkerváros ma romok­ban hever. De a volt hitleri főhadiszállás bunkervárosa ilyen romos állapotban is hasznot nyújt. Eltekintve attól, hegy a háború után felszedték az utalt olasz gránitból készült burkolatát, 8 az állomás ra­kodójának kövezetét, hogy fel­használják a háborúban sokat szenvedett Ketrzyn újjáépíté­sénél. sőt innen szállították el Varsó felépítéséhez a legtöbb vashulladékot, — mindennél többet jelent az, hogy itt éven­te 150 ezer lengyel, turista és 15 ezer külföldi, főleg a nyu­gati országokból érkező érdek­lődő a saját szemével győződ­het meg, róla, hogy hiába épít­tetett Hitler betonból, vasból és acélból atombombának is ellenálló fellegvárat, ez sem mentette meg őt, sem a gyil­kos őrüüet, a fasizmus rend­szerét. tk Helyére az amecu. .yo- niuljon be Katímgába "sQ.m be a továbbiakban nem fran­kot és a fontol., hanem a dől­tért szolgaija. Ám, mit nyelhet ezer. az „űz itten” n kongói nép, amely lét­érdekei így egyik zsebből a másikba vándoroltf siUka.-ii-.«H el. Kétségtelenül semmin A? a tény viszont, hogy az urter:- káiak által tető alá aozoU. Adoula—Csőmbe ’ ’V.eg'.ÚKj.o- dást végső soron egyáltalán nem a kongói nép érdeke dik­tálta,1 bizonyossá teszi, hogy ez a találkozó nem jelén! utolsó fejezetet a kongói ügyben. A uprmudtu ta <> <>*ó fő feladata, a nyugati tábor­ban dúló ellentétek elsimítása volt. Elsősorban az angolok néz tek ilyen.- várakozással Kenne­dy és Macmillan, megbeszc. is ri elé, A tanácskozási megelőzően az angol sajtó napokon keresz­tül sorolta a megoldásra váró vitapontokat: az angol-ameri­kai ellentéteket Kongó és Kína körül, London és Bonn egyez­kedését a rajnai angol haderő eltartási költségei miatt, tie Gaulie-ék makacs ellenkezését a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokkal szemben. A napvilágra került nézeteltéré­sek között titkoltan, de nem kis súllyal foglal helyet angol kö­röknek az az aggodalma, hogy az amerikai monopóliumok egyre több felszabadult ország ban kiszorítják a brit tőkét. Nagy-Britannia fontosabb sze­repet szeretne játszani a nyu­gati stratégia kidolgozásában is, s növekvő aggállyal nézi: az Egyesült Államok európai kap­csolataiban Nyugat-Németor- szágra helyezi a hangsúlyt. En­nek a féltékenységnek nyíltan hangot adott az Observer, ami­kor figyelmeztette az amerikai köröket: súlyos kár volna, ha Kennedy azt az elgondolása'. hogy megbeszéléseket kezd t Szovjetunióval a leszerelésről, a fegyverkezés ellenőrzéséről és más kérdésekről, elhalasz- taná addig a mesebeli napig, amikor majd a Nyugat ..erős \ pozíció alapján tárgyr át", mert Nyugat-Német or szál rir gólyán lehetőséghez jutott mi ■ veszedelmesen hasonlít a vétó­joghoz a Szovjetunióval folyta­tandó tárgyalások ellen,. Már az előjelek sem olyanok voltak azonban, hogy a bermu­dai értekedet azt a probléma- halmazt, azt a kényes kérdés- komplexumot, mely a nyugati táborra nehezedik, akárcsak jelentős részében is megoldhat­ta volna. Mór a NATO minisz­teri tanácsának egy héttel előbb lefolyt ülése felfedte, hogy a nyugati diplomácia mennyire kiúttalanul zsákutcá­ba jutott Mindegyik atlanti tagállam makacsul a saját cél­kitűzéseit követi: Nyugat-Né- metország fő gondja az atom­fegyverek megszerzése, Fran­ciaországé az algériai háború, az angoloké a nemzetközödé- ge és gyarmatai. A Sunday T - rnes el is árulta, hogy ütői jl küzdött legalább egység látsza­tának fenntartásáért a NATO értekezlete, a heves viták után világosan kirajzolódtak az egy­mással ellentétes csoportok: a makacs ellenkezők, a hajlé­kony politika hívei és c kettő között középutasként meghú­zódok. Ezeknek a csoportoknak — saját érdekeik és beállított: á- guk szerint különböző a véle­ményük a nyugat-berlini és né met kérdéssel kapcsolatban folytatandó tárgyalásokról, a kongói ügyről, az atomkísérle­tekről és leszerelésről. Nem kétséges, hogy a bermu­dai találkozó sem oldhatta meg azoknak a mély ellenté­teknek áthidalását, amelyek a kapitalista rendszer ellentmon­dásaiból fakadnak. A nyugati propaganda hasztalan próbái egység látszatát kelteni ott. ahol egyre' nyilvánvalóbbak marakodó szövetségesek ellen­tétei. Ezek az ellentétek azon­ban nem teszik a békés együtt­élés ellenségeit kevésbé veszé­lyesekké. Mért az igaz! tét mégis az, amely a ! re vágyó népek érdekei és b t—• főbb célját a háborúi' ' c • ■ • keresztülhajszolósában látó at­lanti tömb politikája között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom