Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-22 / 301. szám

IMI. DECEMBER i12. NAPLÓ LEVELEZŐINK ,,T — Széchenyi tér leié" A PKV a megállóknál el­helyezett zománctáblákon igyekszik tájékoztatni az uta­zókat arról, hogy az érkező kocsik milyen irányban köz­lekednek. Jelzik, hogy melyik megállótól lehet eljutni Fe­hérhegyre, Kertvárosba, Pécs- bányatelepre, Daindolba. Mindez dicséretreméltó törek­vés, az azonban kissé furcsa, hogy a Széchenyi téren a tat nácsház épülete előtt egyet­len táblán ez olvasható: „T r- Széchenyi tér félé-, ügy gondoljuk, hogy a Széchenyi téren senki sem akar Jelülni egyetlen autóbuszra sem a Széchenyi tér felé, s hogy ez a tábla csupán tévedésből ke­rült jelenlegi helyére. EGY UTAS A jelentkezés sorrendjében Válasz a „Félünk a téltől” című levélre A Dunántúli Napló decem­ber 8-i számában megjeleli! Nagy Sándor Majtényi utca 37. szám alatti lakos panaszos le­vele, melyre az alábbiakat vá­laszoljuk : Vállalatunknak több, mint tízezer bérlemény karbantar­tásáról. javításáról kell gon­doskodnia. Az asztalosrészleg jelenlegi létszáma mellett egy szakmunkásra 1000 bérlemény jut. A hiba-bejelentések alap­ján havonta 90—100 hibát tu­dunk kijavítani. Nagy Sándor ez év október 9-én jelentette be a körzeti házkeael őségen 'panaszát, ahol a szükséges munkalapot kiállí­tották. Az asztalos üzemben a munkalapot decemberre üte­mezték. A hibát decemberben ki is javítjuk. A jelenlegi lehetőségek mel­lett sajnos nem tudunk na­gyobb kapacitással dolgozni, s így az átlagos „átfutási” időnk 2—3 hónap. A panaszos kérel­Eredménytelenül reklamáltunk mével egyidejűleg még 230 más asztalosipari munkát igénylő - bejelentés van válla­latunknál. melyeket a jelent­kezés sorrendjében végzünk el. így a panaszos bejelentése alapján is csak a beütemeaés szerint végiezhetjük ©1 a javí­tásokat. Egyidejűleg szeretnénk ér­tesíteni érdekelt bérlőinket, hogy minden hibabejelentést kivizsgálunk, és a jogos ké­réseket teljesítjük. A bejelen­tések sokasága és kapacitá­sunk szűk keresztmetszete miatt azonban csak a beüteme- zés sorrendjében tudjuk a ja­vításokat elvégezni. Nemeskéri Gyula. ’ Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója Sötét a lépcsőházunk Már több mint egy hete sö­tét a lépcsőházunk, s emiatt főképp az emeleten lakók, ál­landóan baleseti veszélyben vannak. Sok a kisgyermekes szülő és öreg. akik velünk együtt botorkálni kénytelenek a sötét, síkos lépcsőháziján csak azért, mert a PIK szere­lője többszöri ígéret ellenére még mindig nem javította ki a zárlatot okozó hibát. Szeretnénk, ha a PIK veze­tői intézkednének és mielőbb orvosolnák sérelmünket. A lakók nevében Kata Ferenc eCILAR I Százezer ie^vayüm Egy évvel ezelőtt költöztem be a Jókai utcai szövetkezeti lakásomba. Amikor az átvétel­nél felhívtam a figyelmet a különböző hibákra, az illetéke­sektől azt a választ kaptam, hogy záros határidőn belől ki­javítják azokat Nem tudnám már megmon­dani. hogy azóta hányszor je­lentettük. reklamáltuk a hibá­kat eredménytelenül. Az egyik régi hiba az, hogy az erkélyre nyíló ajtó belső szárnya egyál­talán nem csukható be a rossz zárszerkezet miatt. A másik a kis szobánk kályhájánál jelent- : keaett, amelynek az ajtaját j nem lehet becsukni, „Kisebb” J hiba az, hogy a szobaajtók is rosszul záródnak. Kérem figyelmeztessék az il- í letékeseket, hogy a fenti hibá­kat mielőbb orvosolják, mert az igazi tél csak ezután követ­kezik. Mánfai Zoltán Jókai úti szövetkezeti házak I. ép. I. em. 14. „Hatvan forint semmiért“ címmel levél jelent meg a Du­nántúli Napló november 3-i számában. A panasztevő sze­rint a rádióvételnél kellemet­len zavarok észlelhetők, a rá­dióban sípoló, morajló zajoktól nem lehet a műsort hallani. A levél írója azt kérdi, hogy a Budapesten érvényben lévő rá­diózavarelhárítórendelet mikor lép életbe Pécsett is. Tájékoztatásul közlöm, hogy az elektromos gépek, készülé­kek egy része rádiózavart kelt. A Pécsett is érvényben lévő rádiózavarelhárító rendelet szerint a gép zavarbalanítása a tulajdonos kötelessége. Az ész­lelt rádiózavart a posta za­varvizsgáló szolgálatának (Pécs, Széchenyi tér 6 sz.) kell jelenteni- A zavarvlzsgálók a helyszínen megkeresik a zava­ró gépet s annak tulajdonosát felszólítják a zavarszűrő záros határidőn belüli felszerelésére. Csak a panaszos és a zavar- vizsgálók együttes, kitartó mun kajával lehet a vételt fokoza­tosan zavartalanná tenni. Kér­jük ezért az egyes zavarok, il­letőleg a zavartatott terület szíves, konkrét megnevezését. Horváth I^ajos a Közlekedés és Posta­ügyi Min. szakosztály- vezetője O'rfli 'ef 3 kípi se'vem! Felselyem brokát 73 cm széles 75,— Ft helyett 63,— Ft Félselyem brokát 73 cm széles 78,— Ft helyett 67,—Ft Müselyem brokát 73 em széles 50,— Ft helyett 42,— Ft 4 » Féíselyem tai’t (jacquard) 73 cm 68,— Ft helyett 51,— Ft . Félselyem tafí (jacquard) 90 cm 80,— Ft helyett 67,— Ft Hernyóselyem taft 90 em széles 78,— Ft helyett 66,— Ft Kapható az állan»i áruházakban és szakboltokban. 135 Így hívják, pedig csak magyarra for­dítva ez a neve. Gö­rögül dallamos, szép név lehet, de a ma gyár nyelv belebot­lik a kimondásába. Klári — kapitány Valahol a Gram- mosz sziklái közt csúszkál!. rongyos volt a nadrágja, a bakancsából kiló­gott a lába. de ment. ment rendü­letlenül. Háromszor sebesült és úgy ér­tett a fegyverekhez, hogy még az apja is azt mondta neki: ..Lányom, te többet tudsz, mint én”. Egy golyó a torkába fú­ródott és most már nevet, ha azt mond­ják: „Jó a te férjed­nek, mert nem tudsz kiabálni”. Csak halkan, suttog va beszél. Egy golyó a karjába harapott. Macskacsontot ültet tek át a karjába és most néha panasz­kodik: „Csuklóban fáj a kezem, ha so­kat dolgozom”. So­kat do'gozik. A gyárban tekercselő ■'s otthon várja a írom gyerek. Három és fél évig | csúszkált a hegyek­ben. És most azt nondja: „Akkor | megvertek bennün- í bei a kapitalisták!” Szemében ilyenkor ! különös fény tán- ' col. A KST-ben nyolc és félezer forintot gyűjtött össze. A térje — ő is parti­zán volt, háromszor szökött ki a börtön bői — azt mondja: ..Vegyünk bútort!' Ő azt válaszolja. ..Azt. nem lehet há­ti vinni!” Haza. aho! az édesanyja él. Az édesanyja, ak-; ;íz évig gyászolta. Tíz év után íudt meg. hegy ét •'•nv;t. Sőt már néni egye­dül él. van . gyereke, akiket S csak fényképen á tott, csakúgy mim Klári az anyósát és a férje Klári édes­anyját. Ott ül az asztal­nál. Körülötte a há­rom gyerek, és azt mondja: „Vegyünk magnetofont. A rá-, dióból arra felvehe­tünk görög zenét”. A férj bólint, a . gyerekek meg azt kérdik: „Édes­anyám, mikor me­gyünk haza?” Tisztán. Magyarul kérdik. Itt szület­tek, de ők is haza vágynak. Kint hó szállingó­zik. Ta’án otthon is így, ilyen nagy pely aeauen hűli a hó. Az asztalon új­ság. Nagy, lepedő- nyi papír, tele be­tűkkel. Egy kis da­rab a hazából. Az EDA lapja, Mano- lisz Glezosz lapja, a hős lapja, aki le­tépte a horogkeresz­tes zászlót és a gö­rög nemzeti lobo­gót tűzte az Akropo liszra. Az újságon papír, tiszta,' fehér papír. . És szaladni kezd ■ toll. Furcsa betűk be zsírja a gondola­tokat. amelyek át- hömpö ' égnek p ha tárokon. Va'ahol egy gö­rög falucskában- na­gyon várják a eve­st. Hópihék. mint kö él táncosok táncol­nak a fénysugara­kon Imholyognnk. ugrándoznak, akti:1 a gyerekek, akik a kirakatok előtt ma­gukhoz ölelik a1.: egész jáíékországob Zsibong az utca, íe; halilatszik a szobá­ba az ünnepre ké­szülés zaja. Vonat füttyent és prüszkölve viszi ha­za az embereket. Ö nwjst fejez, ne a levelet. ..Minden­kit milliószor' csókol és mindenkinek kel iemes, boldog ünne­peket kíván, Klári". És robog a vonat a levéllel. A kis görög fa­lucskában, egy pi­ciny házacskában Cenyőfaillat árad. A fenyőfa körül em­berek ülnek. Éne­kelnek. Egy idős asszony fehér papírt szorít magához és a sze­méből könny pereg. A lányát, az uno­káit öleli a levél­ben. A Hányát, aki ezen az ünnepen csak le­vélben van otthon. Szalai János Vizsgáztak a falusi könyvtárosok Az AUami Pénzverő a közforgalmi váltópénz előállításán kívül ekszer- és ötvösmunkákat készít, túlnyomórészt exportra. Belföldi használatra évenként kb. 100 000 arany jegygyűrűt gyártanak. Az evenként feldolgozott arany mennyisége 350 kg, ezüstből körülbelül S00 kg-ot használnak fel. Reiner Imrémé ötvös-polírozó edzett acél és vérkő szerszámokkal polírozza az ezüsttárgyakat. 29 tiszteletdíjas falusi könyvtáros a Megyei Könyv­tárban alapfokú vizsgát tett. Apró kis hír, látszólag nincs benne semmi rendkívüli. De ha’ tudjuk azt, hogy ezek az | emberek nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a falusa la­kosság egész életszemléletének, műveltségi színvonalának megváltoztatására, akkor már jelentőséget nyer ez a kis köz­lemény. Megérezzük a szavak mögött a tartalmat, azt. hogy ők rnaguk is igyekeznek mun­kájuk. hivatásuk minél töké­letesebb ellátására, tanulnak, képezik magukat Érzik, hogy csak így’ tehetnek maradékta­lanul eleget vállalt kötelezett­Kalács és kocsonya Kovács nénit az idős kóregető cigány- asszonyt' mindanki is­merte Versenden. — Ilyenkor december­ben főként azoknak a házaknak a kör­nyékén járt', ahol disznót öltek. Rongy­ba kötözött lába fur­csa nyomokat ha­gyott a hóban, amint hazafelé igyekezett. Néha ha könyörgött és megalázták sok. - szór úgy érezte, a ci­gány talán . nem is ember. A „cigányváros” egyik szalmatetős put rajában három gye­rek falta fel a ke­nyeres bugyor tartal­mút, hogy aztán a hideg Sildre szórt sza1 mán összekupo- rodva, egymást me­lengetve elalhassanák Egy egész életet vé­gig koldult Kovács ■néni. Meg akkor is koldult, amikor Jancsi fia megnősült, hiszen a faluról falura váló kóborlás, a vályogve­tés nem fizette ki a kenyérre valót. Kovács János, a versend! tsz tagja már restell arról be­szélni, hogy a mama koldult és hogy ő so­se látott gyerekkorá­ban karácsonyfát Azt is csak abból tud ta, hogy ünnep van, hogy egy almát, vagy egy szelet kalácsot du gott valamelyik mó­dosabb paraszt a bu­gyorba. Nehezen melegszik a szó, lassan oszlik a bizalmatlanság. Ko­vács János nem érti, miért is kiváncsiak arra, hogy hol jártait a muzsikában, meg a búcsúban a vézna kis cigánygyerek gon­dolatai. Elhatározta, hogy dolgozni fog és cse­rép kerül a szalma helyére. Házat csinál a putriból. Saját disz­naja lész és hatalmas tál kocsonyát" főz* be­lőle az asszony kará­csonyra. És lesz karácsony­fa is! Furcsa már erről beszólni, az ifjúkori álmokról, hiszen a 18 éves falusáé® Aima, meg Jóska, a nyurga hegedűs mosolyogva hallgatják. Ha kopott is, de ők már bele- száktak, hogy bútor van és rádió, toalett­tükör és villany és az ágynemű hófehéren villan a takaró alól. Anna meg Jóska az állami gazdaságiban dolgoznak, és a csa­lád segítése mellett maguknak is jut egy- egy jobb darabra. A Kovács-házaspár pe­dig a versend! tsz- ben dolgozik. Nehéz bészéümd ar­ról, hogy a tsz-tagság bizony nem örült na­gyon a közösbe lépő öt cigánycsaládnak. Talán az elmaradott­ság rémítette Őket. De Kovácsókban nem csalódott a falu. A fe­leségével ketten 12 hold kukoricát, répát, szőlőt kapáltak meg az idén és minden időszerű munkában részt vettek. így aztán a teljesí­tett 400 munkaegység után kaptak Is 12 má zsa búzát, árpát, 75 kiló cukrot és aranyi kukoricát, «menyin meghíztak a disznók. A konyhában ko­moly takarítás folyik, meszelik, sárazzák, most tisztítják ki a disznóölés nyomát. — Pár napja két hízót vágtak Kovácsék. Mindkettő felül volt a mázsán. A kenyér már megvan, a cukor, a hús, a zsír is. S a faházban haragoszöld kellemes illatú fenyő, a szekrény aljában szaloncukor várja az ünnepet. A rtagymo- sás kész, befejeződik a takarítás és holnap kezdődik a sütés. Nem várja még ajándék autó és vil­lanyvonat, pj ruha és narancs a kis Kovács Jancsikáit. De a jó meleg, fenyőillatú tisz ta szobában együtt ülnek majd a kará­csonyfa mellett s a saját kalácsukat eszik majd. És a karácso­nyi asztalra odake­rül majd a nagy tál kocsonya is, amely az első saját disznóból való W. W. ségeiknek. önzetlenül, mind n helyzeti vagy anyagi előny le­hetősége nélkül készültek, ta­nultak, olvastak, foglalkozi ak a kijelölt anyaggal abban a tudatban, hogy a XX. század embere csak úgy tud lépést tartani a szinte napról napra változó világgal, ha szüntele­nül képezi magát. Az „öreg diákok” várakozá­son felül jól szerepeltek, ered« menyesen számoltak be tudá* fiukról. Ez a vizsga a nyár folyamán ^Mohácson tartott egyhetes to­vábbképzési tanfolyam záró ré­sze volt Igaz, hogy a tanfo­lyamon résztvett könyvtáro­soknak valamivel több mint egyharmada jelentkezett csu­pán vizsgára, de hisszük, hogy a többieket sem az ügy iránti közömbösség tartotta vissza, hanem inkább az indokolatlan félelem, vagy egyéb komoly akadályoztatásuk. Reméljük, még pótolni fog­ják mulasztásukat s a jövő év­ben olt is jelentkeznek vizs­gára. J. D. P. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik szere­tett jó édesanyám, anyósom, nagymamám Schmelezer Józsefié Scherdán Anna temetésén megjelentek, ko­szorúk és virágok küldésé­vel mélységes fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. — Kü­lön mondunk köszönetét a Pécs I. posta főnökségének, szakszervezeti bizottságának és Kovács-telep lakóinak. «805 A gyászoló család. HALÁLOZÁS. Fájdalommal tu­datjuk, hogy szeretett jó édes* anyám, nagyanyám, unokahúgom, özv. Somogyi Jánosné Jakab Mar­git december 20-án, 65 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Temeté­se december 2*-án, szombaton '■* órakor lesz a köztemetőben. 1040 A gyászoló család« — HALÁLOZÁS. Szeretett fő feleség, sógornő, nagynéni Pinte- tücs Istvánná, Rumbach Anna de­cember 10-én 75 éves korában el­hunyt. Temetése 23-án szombaton fél It órakor lesz a köztemetőben! Hm -A gyászoló család t

Next

/
Oldalképek
Tartalom