Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-16 / 270. szám
fwt NOVEMBER 16. IUÄP8.6 5 ' lnyesmesterség Sajtos kíHi Húsz dkg túrót, húsz dkg lisztet, tíz dkg vajat vagy margarint ösz- szegyúrunk. Annyi sót teszünk bele, hogy a tésztát ne húzza ugyan vissza, de a szokottnál só- sabb legyen. A tésztából kifliket formálunk. Sajtot reszelünk, tejfellel összekeverjük s ezzel megtöltjük a kiflit. A tetejét tojással megkenjük és a kiflit világosbarnára sütjük. Tyúkláb Hat tojás fehérjét habbá verünk, három evőkanál cukor, késhegynyi só, egy pálinkás pohár rum és annyi liszt jön hozzá, hogy rétestészta lágyságú legyen. Hüvelykujjnyi vastagra nyújtsuk ki, hosz- Bzúkás darabokat vágunk belőle, forró zsírban kisütjük és vaníliás •ukorral meghintjük. Fiú legyen, vagy lány? „Én fiút szeretnék”, ,,Én leányt akarok’’ — hangzik a két kívánság számtalan szülő nő ajkáról. Talán többen vannak azok, akik fiút szeretnének. Bizonyos ésetekben jogosan hangzik el a kívánság, más esetékiben — s talán ez a több — csak a hangulat diktálja. Általában az apák fisukra büszíkébbek. A különböző kívánságok hallatára fölmerülhet egy kérdés mind orvosi, mind laikus körökben: megtudható-e szülés előtt, hogy fiú vagy lány. E Margaretas terítő 60-as cérnából horgolt minta, kisebb-nagyobb térítőt készíthetünk: belőle. 1. sor: 12 láncszemet összekapcsolunk. 2. sor: 6 láncszem (ez az első pálca) mellé 1 h ár omrá hajtásos pálca, utána 5 láncszem, 2 három- ráhajtásos pálca, amit fent mindig egj'szerre húzunk át. Folytatjuk, míg összesen 12 pálcapár kerül a lyukba. 3. sor: 3 láncszemmel felöltünk az első lyukba. 8 láncszem, melyet rövid pálcával a következő öt íáncszemes lyukba öltünk, összegen 12-szer. 4. sor: 3 láncszemmel felöltünk a következő első lyukba. 8 láncszem. rövid pálcával a következő lyukba, 6 láncszem, 3 háromráhaj- tásos pálca, fönt egyszerre áthúz- ni: összesen 4 páicacsoport, közte mindig 5 láncszem. A negyedik pálöaesoport után 6 láncszem, rövid pálcával a lyukba öltjük, utána 8 láncszemes lyuk és folytatjuk a mintát, összesen 4 pálcacsoportot horgolunk. 5. sor: Minden lyukba 8 láncszemet öltünk, összesen 24-szer. 6. sor: 3 láncszemmel felöltünk az efóő lyukba, majd. 8 láncszem, ebből 5 visszaöltve pikónak, utána 3 láncszem, rövid pálca a következő lyukba, körbe ismételni. Minden csillagot 2—2 pikó kapcsol egymáshoz, a belső körben 4—4 pikó szabadon marad. 1. sor: 16 láncszemet összekapcsolunk és ebbe a körbe 16-szor 2 ráhajtásos pálca kerül, közte mindig 5 láncszem. 2. sor: Azonos a nagycsillag befejező sorával, minden pikót összekötünk a csillag szabadon maradt pikóivaL kérdésből következik, a másik: lesznek-e valaha a születendő gyermek nemének megválasztására alkalmas eljárások? Tudományos szempontból ez az érdekesebb kérdés. Amikor helyes lenne az ei’ajla * szabályozás Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a világ nem vallotta kárát, hogy a nemek számarányát eddig a természet irányította, s koránt sem biztos, hogy a mesterséges irányítás nem hatna-e károsan az ember fejlődésére. Tény viszont, hogy számtalan olyan család és szituáció van, amelyben a mesterséges irányítás, a család és a társadalom, s nem utolsó sorban az egyén érdekét szolgálná. Kapitalista viszonyok között főleg anyagi természetűek az indikációk. Nem mindegy, ki- ! re száll a családi vagyon, a j birtok, a gyár .stb. „Nagy csa- I ládok”-ban nem halhat ki a I fiúág, mert akkor márkás ne- I vek tűnnének el a feledés homályába, nem lenne, aki az apa után tovább irányítaná a vállalkozást a régi, ismert néven. Ilyen esetekben nem tudományos szükséglet a kérdés megoldása. A mi viszonyaink között azonban csak szigorúan orvosi indikációk: alapján vethető fel a kérdés. Vannak esetek — amelyekben a társadalom és az egyén érdekét szolgálná a kérdés megoldása. Nézzünk ilyen eseteket. Mindenki előtt ismeretes az a betegség, amely nagyfokú vérzékenységben nyilvánul meg. Az ilyen ember egy foghúzás következtében elvérezhet. Nyilvánvaló, hogy az ebben szenvedő élete és környezetéé örökös rettegés a legkisebb sérüléstől is, mely reá nézve végzetes lehet. Ez a betegség családi öröklődést mutat olyan formában, hogy a betegségnek minden esetben az anya a hordozója, s csak fiúk öröklik. Egy ilyen családban kívánatos lenne, hogy az anya csak leányokat szüljön. Régi probléma A problémával számtalan tudós és kutató foglalkozott és I foglalkozik jelenleg is. Szovjet kutatók már több mint 30 évvel ezelőtt kutatásaikkal jelentős eredményeket értek el. Körülbelül tíz év óta folyik nagyobb irányú kutatómunka, amely — reméljük — közelebb viszi a tudósokat a probléma megoldásához. Nézzük először a nemek természetes alakulását! A nemi hovatartozást az ivarsejtekben levő bizonyos részecskék minősége dönti el. Az leszögezhető, hogy a férfi ivarsejtjei determinálják a nemiséf* kifejlődését egyik vagy másik irányba. Egy régi öröklési szabály szerint az utódok felerészben apjukra, felerészben anyjukra ütnek, vagyis a születendő fiúk, illetőleg leányok aránya egy az egyhez. A valóságban azonban nem így van. Mind a méhen belüli életben, mind a szülés után nagyobb a fiú-neműek halálozása. Ennek ellenére a születési arány mégis a fiúk javára dől el. Például az Amerikai Egyesült Államokban a születési arány százhat a százhoz, Görögországban és Koreában ennél még magasabb: száztizenhárom a százhoz a fiúk javára. — Ennek még teljes biztonsággal nem tudjuk magyarázatát adni. Vizsgálatok folynak a kérdés tisztázására. Egyes állatfajták szaporodásának megfigyelése lényegesen segít a probléma megoldásában. Hol tartunk a kutatásban ? Nézzük a nemek mesterséges alakításának lehetőségét! Legrokonszenvesebb elgondolás a kívánt nemű gyermek születésének előmozdítása. Két időszakban lehetne itt beavatkozni. Az o<*vik a megtermékenyítés előtti, a másik a megtermékenyítés utáni időszak. Az utóbbi csak elméleti jelentőségű, mert a fogamzás utáni időszakban á nem megváltoztatására nem állnak rendelkezésünkre módszerek. De az előbbi időszakban való beavatkozásnak vannak reális alapjai. Vannak módszerek, amelyekkel az ivarsejtek közül külön lehet választani azokat, amelyek a fiú, illetőleg a leány kialakulásáért felelősek. Dr. Vecsei Ferenc Az ősz kellős közepén járunk, s ez az idő a náthás megbetegedések ideje, főleg október—november hónapokban, amikor beköszönt a nedves, párás idő. A grippés vagy influenzás megbetegedések náthában, köhögésben, lázban és nagyfokú levertségérzetben nyilvánulnak me1* A tüneteket orvosi megállapítások szerint apró vírusok és baktériumok okoz, zák. A grippés megbetegedések számát úgy lehet csökkenteni, és kell is, ha megakadályozzuk a vírusok át jutását fertőzött emberről egészségesre. Ez olyképpen lehetséges, hog. náthás, influenzás ember ne látogasson tömeges szórakozóhelyeket: színház, mozi stb. Ha tüsszentenie kell, zsebkendőt tartson szája és orra elé. Különösen a csecsemők fogékonyak a betegségre. Náthás ember kisgyermekkel ne foglalkozzon és az influenzás mamák száikendőt használjanak. A betegek szintén érzékenyek. Egy nátha sokszor igen súlyosan leronthatja állapotukat... esetleg gyógyulásuk idejét is meghosszabbíthatja. Ezért kórházakban, klinikákon vagy otthonában fekvő .beteget i1e látogassunk feleslegesen. Most éppen különösebb iár- vány nincsen sem a város, sem a megye terüld"" H» az. általános óvóintézkedésekre mindig szükség van, az őszi nyirkos idő becsaphatja az embert. Báli divat Megkezdődött az őszi balszezon. Az egyetemisták és, főiskolások gólyabálokat, a középiskolások pedig iskolabálokat tartanak. Napirendre kerül a fiatal lányok örök problémája: milyen ruhát varrassanak és melyiket vegyék fel az őszi bálokra? Az Olimpia Étteremben tartották a jogász gólyabalt. Ezen a bálon sok szép és divatos kisestélyi ruhát láttunk. Krepp-nylonból készült kisestélyi. Tiszta selyem, hordőalakú, gyűrt báli ruha. Védekezzünk az influenza ellen! • mint a Jiíűnt Qttanc ciáeia '.'.i A nyolc-tíz év körüli fiú apja bakancsában jár, keze is beleveszik lötyögős kabátujjába. A nagy micisapka befedi egész homlokát. Káposzta torzsáért veszekszik otthon a testvéreivel, kikaparja, kenyérhéjjal kitöröl- geti a tányérját, hogy egy csepp, egy áldott csepp se maradjon benne a főzelékből ... Valamikor ilyen volt a nagy családok sorsa. Ez a vagy húsz évvel ezelőtt belémivódott kép jár az eszemben, amikor bekopogok a nyúlfarknyi és . hepehupás Derkovits utca egyik lakásába. Az asszony — Fónai Lajosné — összekapja magát és beinvitál a ‘szolidan berendezett szobák egyikébe. Két idősebb lánya is bejön a, beszélgetésre. A többi gyerek a konyhában marad, csak zsibongásuk sejteti, hogy milyen sokan lehetnek. Tizenkét gyermeke van ennek az asszonynak. Tjz lány és két fiú, s ebből tíz még odahaza va» csak kettő repült ki a családi fészekből. A szülőket is beleértve tizenkét karaj kenyeret kell szelni az ebédnél! Ezért faggatom az asszonyt, hogyan élnek, mennyit fogyaszt a népes család. a válasz: — Napi három kiló kenyeret, . két liter tejet. Az utóbbiból elég keveset, de nem kívánnak többet... Ha paprikás krumplit főzök, két kiló krumplit és fél kiló kolbászt teszek a tűzhelyre. Vasárnapra két és fél kiló húst veszek. Gyümölcsöt még többet. Egy mázsa k" eziból és egy mázsa szilvából főztem be lekvárt... Tegnap vettem, tíz kiló almát: talán három kiló és' valamennyi sót fedte húsevő és gyümölcsfogyasztó család vagyunk. Itt a kisebbik lány közbeszól, hogy a süteményt is szeretik. A múltkor három tepsi sajtos süteményt sütöttek nővére névnapjára. A maradékot a pincébe tették, hopy felengedjen. Másnap csak sajtreszcléket meg morzsát találtak a nylonzacskóban. — Ki ette meg? — Ki tudná számon tartani ennyi között! — sóhajt az asszony. •— Talán Gyurika volt! — mondja, és megbocsátó mosollyal néz a besomfordáló hat év körüli fiúcskára. — Ugye Gyuri, te is a pincében jártál? — Nem! — mondja a gyerek, és anyja háta mögé bújik. Onnan kandikál az idegenre. A süteményhistóriából arra következtetek, hogy aligha maradhat itt ételmaradék ebéd után. Az asszony ellentmond. Mindig van maradék, disznót hizlalnak belőle. És — ha már itt tartunk — csibét is nevelnek. Van vagy hatvan darab, a jércéket is beleszámítva. Helyben vagyunk. Én is épp arra vagyok kíváncsi, miből él a nagy család. — Hol dolgozik a férje? — A bőrgyárban. Cipész. — Keresete? — Ezerhatszáz. — A családi pótlék? — Havi hétszáz. Ez még mindig csak kettőezer háromszáz. Édeskevés. A két lány közbeszól: van még ezen kívül is. JutHa, Klári, Mária dolgozik, tizenhat éves őccsfifc-i* hoz -valamicskét. Ha mindent összeszámolunk, négy ezer forint körül jár a havi jövedelem. Négyezer? Ez már elfogadható szám. De mi történt akkor, amikor még nem dolgoztak ennyien? — Akkor még nem voltunk tizen- ketten! — válaszolják kórusban. Megtoldják: nincsenek valami fenenagy bőségben, de azért tisztességesen megélnek. Ha sétálni szottyan kedvük vasárnap délután, az egész család el tud menni. Mindenkinek van tuhája, amit magára vegyen, senkit sem öltöztetnek apja vagy anyja nagy holmijába. És nem adományokból, mert nem szeretnek panaszkodni. Megmutatják a lakást. Négy szoba összkomfort. A bútorzat elég szerény. Egyébként erős és jó. Azt mondják: szebb lenne, ha 1945-ben nem kapnak telitalálatot. Mindenüket elpusztította a bomba, csak ők, meg a malacuk maradt meg, amely — nagy rémületébeny — utánuk futott az óvóhelyre. Megmutatják a „tyúkfarmot”, hízót, aztán elbúcsúzom. Már a hepehupás Derkovits utcán járok, s még az asz- szony jár az eszemben. Egyszer ugyanis arról olvastam, hogy az átlag háziasz- szony annyi tányért, edényt mosogat életében, hogy ha egymásra raknánk, elérnénk a Mont Blanc csúcsát. Menynyit mosogathatott akkor Fónainé? Mégsem fáradt bele a munkába. Még a nőtanácsra is futja az idejéből, a lakó- bizottságnak is elnökhelyettese, öt hívják, ha két család összeveszik, tőle v.árják. hogy igazságot tegyen. Tisztelik a sokgyerekes, vasakaratú asszonyt. Ä-«* . Tetszetős, fekete kisestélyi bársonyból. Csipke-kjsestélyi, saját tervezés alapján. Bartó—Erb 50x40x30 cm-es / Felveszünk azonnali %belé- pésre csomagolásra varrógép műszerészi alkalmas ládák valamint" cipőipari olcsó áron kaphatók aijayép műszerészi a MÉH vállalat telepén U tiköltséget csalt felvéte esetén térítünk. Jelentkezem Doktor Sándor u. 14. Komlói Helyiipar) Szolga.«070 taté Vállalat Telefon; 20-92. 596