Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

\ 1961. NOVEMBER It NAPLÓ c^stoán -a k n a ^Ma táznále m e Gyakran írunk az oktatás és népművelés szerveinek munkájáról. Az iskolai neve­lés problémáit egy-egy iskola példáján mutatjuk be, a szín­ház egy-egy előadásáról kriti­kát írunk, beszámolunk a könyvtárak, művészeti csopor­tok tevékenységéről. Ezekből is tapasztalhatjuk évről évre a fejlődést. Igen tanulságos azonban az is, ha az e terüle­tekre jellemző főbb statiszti­kai adatokat vizsgáljuk, mert ezekből olyan következtetése­ket lehet levonni, amilyeneket a rész jelenségekből nem lát­hatunk. Iskoláinkkal kapcsolatban többnyire a túlterhelésről esik szó, a pedagógushiányról és helyhiányról, ami miatt a ta­nítás legtöbb iskolánkban két csoportban, délelőtt és délután folyik. A statisztika ezeket a tényeket az egy tanerőre jutó, illetve az egy osztályteremre jutó tanulók számával fejezi ki. A múlt oktatási évad sta­tisztikai adatai szerint az átta­Hatvankilenc éves korában ötvenhat évi szolgálat után nyugdíjba ment hanczner János, az akna főgépmestere. Néhány napig még csak megvolt vala­hogy a lakásban és a kis udvarban, de .aztán rászokott a sétára. Mindennap 'megtette a maga „körútját?’. Hol neki laszkodott az akna melletti kerités- \ és nézte a gördülő csilléket, hol 1 lesétált egészen a palahányóig és 'ben-közben csóválgatta a fejét. a (z év januárjában felkereste Tátrai k itárs, az üzem vezetője, s így szólt az i-or.'Qhez: — Hanczner bácsi! Volna-e kedve tbe-benézni az üzembe egy-két órát na­ponta? Felcsillant az öreg szeme, szinte hi­tetlenkedve nézett az üzemvezetőre és megkérdezte. — Mit kellene tennem? — Maga tudja azt a legjobban. Nem adunk utasítást, csak nézzen jól körül, hogy mit lehetne segíteni a gépek kö­rül, mit lehetne jobban csinálni. Rend­ben van? Nem kívánjuk ingyen magá­tól. hanczner bácsi csak bólintott, nehe­zen is tudott volna hangot adm. Olyan jól esett neki ez a bizalom. összejártam a gépműhely környékét, mire ráakadtam. Egy csülebuktatót ja­vítottak a lakatosok, azoknak mdgyará- zott. Félre hivtm és megkértem, hogy mondjon valamit mostani munkájáról. — Nem a mostanival kellene kezde­nem, hanem hatvanegy évvel ezelőtti­vel, akkor lettem lakatos. Pontosan 1900- btin vitt el az apám pécsbányatelepi műhelybe inasnak. Négy éves inasidő után még egyet se- gédeskedptt a műhelyben, s aztán irány a nagyvilág. Akkoriban szinte kötelező volt ez a mesterlegényeknek. A Darm-s- tadt-i (jfpgycat szeretőiéként bejárta egész Németországot, s a katonai szol­gálat után, 1908-ban jött vissza ide a pécsbányai műhelybe. Az évben kezd­ték villamosítani a DGT üzemeit, elő­ször a Schroll-aknán dolgoztak a szere­lők. Egy bécsi mérnök vezette a mun­kákat, s amikor elbúcsúzott, félre hívta hanczner Jánost. — írok én később magának, János, s ajánlok egy jó állást. Három hétre rá megjött a levél és hanczner János hamarosan a lembergi Malinovszkij-Kovalszkij gépgyárban müvezetősködött. Az első világháború után ismét a pécsbányai műhelybe ke­rült, s ott dolgozott egészen 1956-ig, a nyugdíjazásáig. Szerelő, műaknász, mű­vezető, gépmester majd fögépmesteri beosztásokban dolgozott évtizedeken keresztül. Most csendben cigarettáz­hatna, pihenhetne odahaza, s mégis itt van, sürög-forog az aknán és tesz-vesz- javasol, ésszerűsít itt is, ott is. Sőt leg­újabban egy egészen jelentős újitást ké­szül benyújtani. Amikor efelől fagga­tom, újra csak visszakanyarodik a múltba. — 1922-ben kezdtem újítani, amikor a szállítás megindult. Olyan volt itt minden, mint ez a szoba. Sima minden­felé. Tolták az emberek a csilléket. Megcsináltam a láncpályát. Egyik he­lyen felemeltem, a másik helyen meg süllyesztettem a pályát. Egész forrada­lom volt ez akkoriban. Jöttek is a ven­dégek, itt volt a „Dunagőzös” vezér- igazgatója, meg sok mérnökember. Á vezérigazgató az akna teraszáról nézte, a mérnökök meg hasrafeküdtek és úgy tanulmányozták n működését. Egyszer­esük megkérdi a vezér, hogy ki csinálta ezt? — hasnczsn&r^ —«gfaaaoft az-: Nisw1 setSé Megindult az őszi pecsenye- bárány export Á múlt hét elején indult az első bárom vagon pecsenye- bárány-száliitmány a Bük­köséi Állami Gazdaságból Görögországba, majd ezt újabb három vagon követte. Egy hét leforgása alatt több mint 800 bárányt adott ex­portra a gazdaság. Az év vé­géig összesen 3000 pecsenye- bárányt visznek él Bükkösé­ről. Január elején a Gorös- gali Állami Gazdaság és a Szentiőrinci Tangazdaság is megkezdi a szállítást. Megindult a hízott ürü- export is. Az elmúlt napok­ban egy egész hajó, mintegy 1200 hízott ürüt szállítottak Budapesten keresztül a me­gye termelőszövetkezetei Gö­rögországba, Szíriába és — ez évben először — Libanonba. Magyar küldöttség utazott az egyházak világ tan ácsénak nagygyűlésére Dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök vezetésével ked­den elutazott Uj-Delhibe, az egyházak világtanácsának nagygyűlésére a magyar pro­testáns egyházak hattagú kül­döttsége. A második ötéves terv számaiból je-irx-m kell sm.ni a munkások — ÉS ALKALMAZOTTAK B&Y FŐKÉ JUTÓ SEAL Jöl/E&ELMST* Kulturális helyzetünk számokban Pécsett országosan legkedvezőbb a taneröellátoitság 30 bemutató előadás az elmúlt színházi évadban — Mit kapott érte? kérdezte a ve­zér. — Még semmit, — volt a válasz. — Akkor én most kinevezem segéd- tisztviselőnek, — határozott a vezér- igazgató. Újabb cigaretta után elmesélte még hanczner bácsi, hogy a palahányót is megoldotta, majd a kasokba rögzítőket konstruált és a jutalmat is megkapta érte. — Egy-egy kézfogást. Sorolja a sok-sok újitást, amelyet már a felszabadulás után nyújtott be. Sajnos, az újítások nyilvántartása visz- szamenöleg csak 1950-ig van meg, de abban a könyvben hanczner Jánosnak 16 elfogadott és bevezetett újítását tart­ják nyilván. Nem sokáig nyugszik az irodában, hiv, hogy nézzem meg a esillebuktatót, amelyet most csinálnak. — hátja milyen könnyen megy? — mutatja a működő buktatót. — Azelőtt kínlódás volt vele dolgozni. Kézzel, láb­bal, doronggal kellett piszkálni a csillé­ket, most csak belökik és kész. Forog, mint az óra. Hívna még az öreg más­felé is, de az órájára néz és aztán mondja. — Kár, hogy megy a baaz, mert meg­mutattam volna azt a szalagot, amit nemrégiben csináltam. Egy-két perc alatt rövidíthető és hosszabbítható. Ez a legutolsó újításom, hamarosan be­nyújtom a vezetőségnek. Fürgén jön-megy hanczner bácsi a sí­nek között. Mégsem látszik rajta a het­vennégy esztendő és a munkában töl­tött ötvenhat év. Néha ha rászólnak dél körül, hogy lejárt már a munkaideje, miért nem megy haza, zsörtölődve vá­laszol: ráérek, én nyugdíjas vagyok. , GAZT}ÁGH ISTVÁN /M?/ munk4$o*4tia6os havi kbxsete: GYÁR ÉS GÉPSZERELŐ VÁLLALAT PÉCSI KIRENDELTSÉGE lakatos, hegesztő és betanított segédmunkásokat külszolgálatos beosztással felvesz. Jelentkezés: Gyár és Gépszerelő Vállalat Személyzeti Osztály. BUDAPEST VI., PAULAI E. U. 52. SZÁM. ___________________________________________ 70198 EGY SEGÉDMUNKÁST felvesz a FM. Anyagellátó Vállalat, PÉCS. Miegyeri út 93. 70 260 A Palotabozsoki Gépál más felvesz egy DIESELSZERELÖT. Kótszoba összkomfortos kast biztosítunk. lános iskolák tekintetében megállapíthatjuk, hogy Bara­nyában és különösen Pécsett az egy tanerőre jutó tanulók száma igen kedvező. Pécsett 18,7, a megyében 23,1 tanuló­val kell foglalkoznia átlago­san egy pedagógusnak, míg az országos átlag 24,3. Pécsett még a budapestinél (21,8) is jobb ez az arány. Ha a helyi adatokat vetjük össze, Pécsett valamivel könnyebb a pedagó­gusok munkája, mint a me­gyében. Más képet mutat az egy osztályteremre jutó tanu­lók száma. Pécsett több (53,6), a megyében kevesebb (35,9) tanuló jut egy osztályteremre, mint az országos átlag (46,2). Tanerőhiányról tehát általá­ban nem beszélhetünk, hiszen a Baranya megyei átlagnál csak Budapesten, Csongrád megyében és Szegeden jobb a helyzet, míg a pécsi arány or­szágos viszonylatban a legked­vezőbb. Az iskolák zsúfoltsá­gát azonban a statisztika is bizonyítja Pécsett. A pécsi ál­talános iskoláiknál csak a bu­dapesti, miskolci, Heves és Szabolcs megyei iskolák zsú­foltabbak. Az is igaz azonban, hogy ez a zsúfoltság, az isko­lák „telítettsége” többé-kevés- bé öröklött jelenség, az az oka, hogy az iskolaépítkezések üteme gyors ugyan, de nem annyira^ minit az igények nö­vekedésé. A kötelező tanulási idő megnyújtása egymagában is legalább egyharmadával nö­velte a tanulók számát, nem szólva azokról, akik a felsza­badulás előtt semmiféle okta­tásban nem részesültek. 1937/ 38-ban egy tanerőre 42,1 ta­nuló. 1949—50-ben is még 34,3 tanuló jutott, majdnem két­szer annyi, mint a mai pécsi átlag. Egy osztályteremre pe­dig 1949—50-ben 53,5 tanuló jutott országos átlagban. A múltat tekintve tehát igen nagy lépéssel jutottunk előre a legutóbbi tíz év alatt. A középiskolai oktatásban még nagyobb a fejlődés. 1937— 38-ban 285 középiskola műkö­dött az országban, az előző tanévben már 419. Ezzel a fej­lődéssel azonban a középisko­lák tekintetében a tanárkép­zés nem tudott eléggé lépést tartani, s míg 1937—38-ban egy tanerőre 14,9; a legutóbbi tanévben valamivel több: 17,7 tanuló jutott. Pécs és Ba­A szovjet filmhét bemutatóiból ranya megye helyzete a kö zépiskolák tekintetében mind­két vonatkozásban jobb az or­szágos átlagnál. Pécsett egy tanerőre 15,8, egy osztály­teremre 33,6, Baranyában egy tanerőre 16,6, egy osztályte­remre 34,3 tanuló jut. (Az or­szágos átlag: egy tanerőre 17,7, egy osztályteremre 35,1 közép­iskolai tanuló.) Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy Pécs és Baranya általános és középiskoláiban kedvező fel­tételek között folyhat a neve- lőmtmka, megvan az előfelté­tele annak, hogy az iskolai oktatás és nevelés az országos­nál magasabb színvonalat ér­jen el. Érdekes összehasonlításra nyújt lehetőséget Holnap este fél hét órakor rendezik meg Pécsett — a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei elnöksége, a Ha­zafias Népfront megyei és vá­rosi bizottsága, valamint a Baranya megyei Moziüzemí Vállalat szervezésében — az idei szovjet filmhét ünnepi TISZTA ÉGBOhT díszelőadását a Petőfi film­színházban. A megnyitó dísz­előadáson dr. Pilaszanovich Imre egyetemi docens, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának elnöke tart ünnepi beszédet, majd a díszelőadás közönsége előtt levetítik a már világsikert aratott Tiszta égbolt című szovjet filmet. a színházlátogatás Egy hősiedkű üteg, rettent­hetetlen szovjet emberek tör­ténetét eleveníti fel ez a film, amely a háború utolsó napjai­ban játszódik. A második vi­lágháborúban száz- és száz­ezer szovjet katona mutatta meg a hősiesség, a hazaszere­tet, a helytállás legszebb pél­dáit. A maroknyi létszámú üteg története az egyszerű hő- - söknefc állít izgalmas, na­gyon szép és méltó emléket statisztikája is. A száz lakosra jutó színházlátogatások száma Pécsett 121,6, Baranya megyé­ben azonban mindössze 9,2. (Az ország négy nagyvárosa közöt Pécs a harmadik helyen áll, Szeged 330,7, Miskolc 162,2 színházlátogatással előzi meg.) A megyeszékhely és a megye lakosainak színházlátogatása között tehát igen éles a kü­lönbség. (Igaz, hogy Miskolc és Borsod-Abauj-Zemplén me­gye viszonylatában még szem- bentűnőbb a 162,2:8 arány) A kulturális ellátottságnak pe­dig igen fontos tényezője a színházlátogatások száma, s etekintetben a város és falu közötti különbség igen szembe­tűnő. Nem a „statisztika meg­javítása”, hanem a vidéki la­kosság kulturális színvonalá­nak emelése végett tehát ezek az adatok arra intenek, hogy a termelőszövetkezeti dolgo­zók között végzendő közönség- j szervezéssel, valamint tájelő- [ adásokkal lehetővé kell tenni a'vidéki lakosság gyakoribb színházlátogatását. Érdekes még, hogy a múlt évadban a vidéki színházak közül Szeged után a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be a legtöbb darabot, számszeri rrt harminchármat. Ezek az adatok csupán váz­latosan, átfogóan jelzik Pécs és Baranya kulturális életé­nek néhány jelenségét, mégis figyelemre méltóak. (—s —e) Grigorij Csuhraj szovjet filmrendező, akinek eddigi munkásságát két olyan film fémjelzi, mint a Negyvenegye­dik és a Ballada a katonáról — ezúttal is háborús témát dolgozott fel, de egyénien, és minden képsorából az ember iránti szenvedélyes szeretete lángol. A meghatóan szép sze­relemről, két ember becsüle­tes, megpróbáltatásairól szóló film az idén elnyerte a moszk­vai filmfesztivál nagydíját. Leonyid Lukov kétrészes, szinte grandiózus méretű film­je egy rendkívül fontos törté­nelmi korszakot ölel fel — 1917 februártól októberig ter­jedő időszakot. Sokszor meg­AZ UTOLSÓ ÖSSZTŰZ filmes í-tették mór ezt a rend­kívül jelentős korszakot, a Két élet feldolgozás módja, jellemed, konfliktusa lénye­gében eltér a korábbi hasonló tárgyú filmektől. É I KÉT ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom