Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

4 N A P l ö 1961. NOVEMBER «. Megtalálták a középkori pécsi kórkás alapjait Már a harmincas évek kö­zepétől kezdve megtörtént gyakran, hogy a Kossuth La­jos utcának a Kazinczy—Lí­ceum utcák közötti szakaszán, a XVIII. században épült há­zak tatarozásakor vagy vako­latlehullásakor a falakban megelőző körökből származó kőfaragásokat találtunk. A kö­zépkori faragásul kövek indí­tották el a vizsgálódást egy ér­dekes kérdésben, amely a na­pokban végre huszonöt év után nyugvóponthoz juthatott. Még a harmincas évek vé­gén egy magdeburgi könyvkö­tés belső oldalán talált váz- rajz alapján tisztáztuk a kér­dést, amikor is a 250 év előtti, mai István téri romokban „ag- noszkáltuk” az első magyar egyetem fekvésének igazságát. Ezek után a Kossuth Lajos utcai középkori kövekben semmi­képpen sem lehetett a pécsi . egyetem itteni létére következ­tetni. Ugyanis itt találták meg . a múlt század végén azt a márványtöredéket, amely egy nyitott könyvön álló madarat ábrázolt, melyet bagolynak, a tudás madarának minősítet­tek. Erre a kődarabra támasz­kodva képzelték ide az egye­diemet. A török alatt a mai Kossuth .Lajos utca nagy részben egy­házi telkek sorából állt. Itt volt három dzsámi, egy nagy fürdő és a mai színház helyén a központi temető. Mivel a tö­rök pontosan a középkori egy­házi telkeket foglalta le ma- •gának, ebből a tényből kiin­dul hatunk a további követ- kjesdetésekre. A török a dómot jés a Mindszent-templomot ká- ,vóve az összes pécsi templo­mokat lebontotta és anyagá- .ból ugyanott felépítette a ma­gáét fteElhadzsi Husszeinről elne­vezett és 1618-ban épített kar­osa minaretes dzsámija a mai Széchenyi Gimnázium udvará­nak déli részén állt, ahol ma ■az ifjúság a tornagyakorlatait Végzi. Ezzel állnak összefüg­gésben a dr. Czéh Károly -igazgató által említett térsüly- lyedések. Ennek a török temp­lomnak délkeleti, vagyis Mek­kára néző homlokzata tarfkh- lát (emlékversét) szó szerint ismerjük Evlia Cselebi leírása nyomán. Ezt a templomot a török után a görögkeleti szer- bek vették birtokukba, azon­ban a sorozatos pestisjárvá­nyok miatt, őket okolvá, szám­űzték a szerbeket a városból, a róluk nevezett Rácvárosba, iA. szerbek után mindenkép­pen Jjrzsébet névre akarták keresztelni a templomot, ami­nek igen érdekes háttere van Ha a török 1618-ban egy le­bontott ébület anyagát hasz­nálta fel, ez az épület kihez Vagy mihez tartozott? A pécsi egyetem a számításból telje­sen kívül áll. Honnan szár­maznak a Kossuth Lajos utca régi házainak falában rejlő faragott töredékek? A különböző, rendelkezésül FÉNYKÉPEZŐGÉPEK, optikai műszerek JnvíYása Rpest, VII., Tanács krt. 1. és az ország összes vidé­ki OFOTÉRT boltjaiban is átveszik a fénvképezö- gépeket. 559 álló adatok egybevetéséből mindig csak arra következtet­hetünk, hogy a középkori nagy leprakórház helyét itt kell keresnünk. Mi­után a leprozoriumot és az ezt fenntartó Erzsébet nőirend kolostorát a török lebontotta, az alapfalakat azonban fel­használva meghagyta, az alap- falak felkutatása vezethetett csak eredményre. Több mint húsz éven át a Kossuth Lajos utcai házak pincéiben végzett kutatások azonban nem vezet­tek eredményre. Most a napokban az utolsó lehetőséghez folyamodva, a városi tanács által rendelke­zésre bocsátott kőművessel felbontattuk a líceumi temp­lom nyugati oldala mellett ve­zető zárt folyosó felöl a kripta lejáratát A Tervező Iroda építészmérnökével, Fetter An­tallal leereszkedtünk a krip­tába, amely a székesegyházi altemplom háromnegyed rész nagyságában a templom déli fele alatt fekszik. A helyszín felmérését Fetter Antal elvé­gezte. A fiók-dongaboltozatos terem, amelyet középen két óriási pillér kóthajósra oszt, oly impozáns és építészetileg is nagy hatású, hogy megnyi­tásával és tatarozásával egy nagyszerű középkori múzeum­nak adna helyet A kripta fala XVIII. századi téglaépítmény, sima vakolat­tal. Ennek keleti oldalán két helyen is, elénk tárult a régen keresett középkori falrész. A mellékelt vázlatrajzon ez a rész A és B betűvel jelzett. Az x jeles vonalnál egy gon­dosan kiképzett fülkés mélye­dés van. Ez teljesen idegen úgy a török, mint a későbbi pálos falazástól. A kibontott vakolat színe és szerkezete is eltér a többitől. Mivel az Er­zsébet rend itt tanyázott, így vagy a leprozorium, vagy a női kolostor alapfalai ezek, lénye­gében mindegy, mert a két in­tézmény egymással funkcioná­lison is egybefüggött A XI—Xll. századr ban járunk. A román stílű faragás is erre mutat. Okmányok a gótika előttiről is vannak. A szörnyű lepra járványt terjesztő első három, 1096, 1147. és 1189 évi keresztes hadjárat a Duna, il­letve a Dráva vonalán haladt át a Dunántúlon. Pécs, mint a balkáni forgalom küszöbén fekvő város, délről is elsőnek kapta a szörnyű járványokat. A pestis is innen tört többször Baranyára. A leprát, amelynek iszonyatot keltő szörnyű ron­csolása miatt poklosságnák is neveztek, babonás hiedelmek­kel vették, körül. A betegeket elkülönítették, igen sokszor külön leprafalvakban, ame­lyeknek különleges életét zsi­nati törvények szabályozták. Baranyában több ilyen elkülö­nítő telep volt. amint a pok- losság név is igazolja. Orszá­gos viszonylatban talán Bara­nyában volt a legtöbb, igazo­lásul a balkáni átjáró út ve­szedelmének. Poklosnádasd egy 1448. évi szőlővásárlás okmányában szerepel és a mai Fazekasboda táján feküdt. A Dencsháza melletti Poklostó még az 1554. évi török defter­ben (adóikönyvben) is szerepel. A Szigetvár közelében fekvő Poklos 1470. évi okmányban szerepek A pécsi leprozorium a ko­lozsvári és kalocsai mellett az ország egyik legnagyobb inté­zete volt. Gondozását Európa- saerte az Erzsebet-rend tagjai vállalták, bár volt kivétel, mint például a Vas megyei Szemenyén, ahol ferencesek gyógyítottak. A vatikáni le­véltárban is több okmány ma­radt fent a pécsi leprakórház­zal kapcsolatban. így például az egyik szerint 1235. évben a kórház adómentességet nyert, áldásos működése folytán. Mi­vel a török csak 1541-ben fog­lalta el Pécset, a kórház ez évig megszakítás nélkül mű­ködött, amit igazol egy 1532. évi okmány. Ebben az évben a kórház gondnoka Tárd Mi­hály magister volt. A leprozoriumba bevonulta- kait halottaknak tekintették és a kórház küszöbének átlépte- kor lábára jelképesen egy ásó- nyi földet hintettek, utána piedlg a mai Széchenyi téren akkor állt Szent Bertalan templomban gyászmdsét tartot­tak. A most feltárt kripta közép­kori nyerskő falazása ezekről az időikről mesél. A középkori szörnyűnépjárvány ok még meg-megj elennék, főként ahol a szociális viszonyok na­gyon sok kívánni valót mu­tatnak. Dél-Ameri kában, me­diterrán kikötőkben a rém visszajár és a huszadik század lelkiismerete elé áll. Bár a XXX. század végén Hansen és Neisser felfedezték a kóroko­zót, egyetlen gyógyítás az egészségesek védelme az elkü­lönítéssel. Ezt a középkorban is észrevették. A mi számunkra ennek csak annyi jelentősége van, bár nagy tanulsága is, hogy az egykori emberi betegség és szenvedés egy csendes műem­léki csarnokká kövesedett. Mi pedig a múlt fekete nyo­main mégis örülünk annak, hogy a közeljövőben leghatal­masabb magyar orvosi kar városában, Pécsett, az oly ke­vés középkori adattal rendel­kező orvostörténet egy mor­zsával bővülhetett. Dr. Vörös Márton VILÁGSIKER Csütörtökön mutatják be Pécsett a Tiszta égbolt című szovjet filmet interjú Csuhrajjal A Tiszta éigbolt című filmet a szovjet filmhét alkalmával november 16-ától vetítik Pé­csett a Petőfi moziban. A hal­latlanul érdekes és nagy si­kert aratott művészi alkotás születésének körülményeiről, elvi problémáiról, s önmagá­ról vall az alábbiakban a leg­illetékesebb, a rendező, * Első filmje (A negyvene­gyedik) már feltűnést keltett, a második (a Ballada a kato­náról) világsikert ért el és a harmadik a (Tiszta égbolt) a legjobb úton halad, hogy szin­tén azzá váljék. Ritkaság a filmrendezők között. Az előbbi megállapításnál elpirul és gyár san témát változtat. Azt han­goztatja, hogy vakmerőség őt Chaplinnel, Ejzensteinnel és de Sicával összehasonlítani, akik­nél első. második és harmadik filmjük már jelezte a mesteri kezet, és azt gondolja, hogy ezt előbb még be kell bizonyíta­nia. Uj szovjet Hlmstilus Bajusza, meglehetősen fésü­letlen frizurája és nyüt tekin­tete van. Szívesen nevet, negy­venévesnek látszik, amennyi valójában, de kételkedik a korában az ember, ha — mint egy iskolásfiú — elhárít min­den dicséretet, a kritikus meg­jegyzéseket örömmel üdvözli és kissé túlbuzgón helyesli azo kati A Negyvenegyedikkel és a Ballada a katonáról című film­mel Csuhraj a világ szemében új szovjet filmstílust hozott létre, amellyel — mint sok kri­tika megjegyezte — egyrészt Ejzenstein filmkorszakához, másrészt az olasz Moralisták­hoz kapcsolódik és a korábbi szovjet fiimprodukciókat leg­alább húsz évvel túlhaladta. — Természetesen tanultam Ejzensteintől. Dovzsenkótól és az olasz neorealistáktól is — fűzi hozzá Csuhraj. — Egy fia­tal rendező tanuljon minden­hol, ahol jót tanulhat. De nem képviselek egy bizonyos stílust. A stíluskérdést egyáltalán nem tartom mértékadónak a film­nél, a stílus neon kalap ame­lyet az időjárás szerint felvesz vagy letesz az ember. A film­nél legfontosabbnak tartom a gondolkodást és az érzést, a tartalmat már kevésbé, a stí­lust, a formát pedig egyálta­lán nem. — Ez nem jelenti persze azt — teszi hozzá Csuhraj —. hogy a művész ne törődjön műve for májával, ellenkezőleg; az a dön­tő a mű hatása szempontjából. De nem szabad a forma és a tartalom kérdését különállóan kezelni. A szocializmusban nin­csenek konfliktusok'í Csuhraj 20 éves volt. amikor a hitlen hadsereg megtámadta Szovjetuniót. Négy évig küz­dött a fronton. Ez érezhető a filmjeiben. És még jobban érezhető, hogy a fiatal rendező a gyűlölet falát építette fel magában minden igazságtalan­ság és becstelenség ellen. „Hő­sei” már nem is lehetnek tá­volabb a sablon toL Ez a sab- lonellenesség a személyi kul­tusz periódusa után valóban új eredménye a szovjet filmnek. A Balladában a katona-fele­ség, aki megcsalja a férjét, a korrupt altiszt, az életunt ha­dirokkant. a bambarohamok alatt használható tárgyakat ke reső öregasszony, mind meg­voltak természetesen a szovjet valóságban is, csak a film Csuhraj előtt nem vett róluk tudomást; •— Miért? •— Ez bonyolult kérdés. A személyi kultusz rányomta a bélyegét a Szovjetunióban az életre és a művészetre és min­denekelőtt demagógokat hozott létre, akik könnyen vették a dolgokat. Egy veszélyes elmé­letet képviseltek, nevezetesen azt. hogy a szocializmusban nincsenek konfliktusok. Ez sóik bajt okozott. Eszerint az el­mélet szerint az élet, de főleg a művészet csak sematizálód­Stefán Ruha román hegedűművész Pécsett Stefán Ruha román hege­dűművész, aki legutóbb két esztendeje szerepelt nagy si­kerrel városunkban, most is­mét ellátogatott Pécsre. Ste­fán Ruha pécsi szereplése óta bejárta Japánt. Kínát, Angliát. Németországot, a Szovjetuniót, s mindenütt nagy sikerrel hangversenye­zett. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Liszt Ferenc te­remben ad hangversenyt a Pécsi Szimfonikus Zenekar­ral az egyetemista és a fő­iskolás fiatalságnak. 13-án a Pécsi Nemzeti Színházban, 14-én pedig Komlón hang­versenyezik. hatott. Pedig az élet nem sé­ma. A társadalmi élet Kon­fliktusokból áll minden társa­dalmi rendben. Nincs két egy­forma jellemű, egyforma élet­ritmusú. egyforma érzésű em­ber. És már ebből is adódnak konfliktusok, a legegyszerűbb­től a legbonyolultabbig és aho­gyan nincs konfliktusmentes társadalmi élet, úgy nincs konfliktusmentes művészet sem. Amidőn tért nyert ná­lunk a konfliktusmentes szo­cializmus elmélete, megszűnt létezni a művészet, amelyhez a filrrt is tartozik: a drámai művészet folyamatokat mutat be, ezek pedig konfliktusokból állnak. Ha ezt az életideget el­veszik tőle, meghal. Olasz ajánlat Egy olasz filmvállalat aján­latot tett Csuhrajnak, töltsön egy évet Olaszországban és forgassan ott egy filmet. Szov­jet kollégái rábeszélték ennek elfogadására, de ő elutasította. — Egy év alatt képtelen va­gyok Olaszországot olyan jól megismerni, hogy abból jó film születhessek. Egy orosz filmje lenne csak Olaszországról. Mi- revaló lenne ez? Filmjeim azért aratnak sikert a világ­ban — aminek természetesen nagyon örülök —, mert olyan emberekről, olyan problémák­ról szólnak, amelyeket ponto­san ismertem, amelyekkel együtt nőttem fel. amelyek az én és a mellettem élők prob­lémái. És ha más országok ki­magasló filmjeit nézzük, ame­lyek nemzetközi siliert értek el ugyanerre aa eredményre ju­tunk: csak az igazán nemzeti művészet lehet nemzetközi. A személyi kultusz bírálata Csuhraj harmadik filmje, a „Tiszta égbolt” vitákat váltott ki, mindenekelőtt azért, mert a második részben a személyi kultusszal és a Sztálin életében kialakult légkörrel foglalkozik. — Vannak emberek, akik azt állítják, hogy különös sze­mélyi bátorság kellett ezeknek a tragikus konfliktusainknak áb rázolásához. Semmiesetre sem. A hibákat csak úgy lehet kija­vítani. ha beszélünk róluk, ha alaposan megvizsgáljuk azokat, és okozóikat kiküszöböljük. Ez nálunk, a Szovjetunióban ala­posan megtörtén*. Nem termé­szetes-e, hogy a művészet meg­ragadja ezt az élő témát? — A békéért „kistételben“ ?? Beszélgetünk. Ez nem kü­lönös, ez napi cselekvés, ahogy mondani szokták, ebből is áll az élet, tót volt, aki megkockáztatta, hogy az em­ber idejének nagy részét az­zal tölti, hogy meghallgatja a másikat. Röviddel ezután Ki­derült, hogy nem megvetendő élvezet ez mert kicsattant a gondolat, kapcsolódva egy előbbi témához és így: — Béke. Munka. Munkával harc a békéért... Hol van en nek a megfogható valósága? Hol? Ott annál a paradoxnál, hogy „Gyújtsd a vasat és a férhet, ezzel is a békét vé- ded?” Néma csend támadt és utá­na nevetés. Valóban volt ilyesmi, hogy az ócskavasból és a rongyból, papírból, csont bői, maradék rézhuzalból és roggyant tűzhelyből akart ke­rekedni holmi békéért való tett a reklámot nem sajnáló és a rigmusért jól fizető ügy intéző nyomán. Amikor el­szállt a nevetés utolsó fosz­lánya, senki nem szólt, de ki­mondatlanul a beszélgető tár­saság fölé meredt a láthatat­lan, de mégis kézzel fogható kérdőjel: hogy állunk ezzel? Vannak nagy és óriási dol­gok. amelyek egyszerre, egy pillantás alatt milliókat fog­nak meg és ejtenek rabul, hí­vekké. küzdőkké és harcosok­ká. amelyek önmagukban nagy­szerűek, befolyásolják az em­ber, esetenként csak egy em­ber életét és ha ezekből az aprókból sok, vagy mégany- nyi is van, nehezen összerak­hatok. Pedig a kis dolgokból, az apró munkaeredményekből lesznek a nagyok, ahogy a fillérből lesz a forint. Igaz és sajnos, régebbi évek koptatták meg a miunka és béke egymásba kapcsolódásá­nak nagyszerű fogalmát. Meg­koptatta a sok frázis, a for­malitás, a bőséges terjedelem­ben publikált kinrim és el­maradt a bizonyítás, annak a kézzel fogható valóságnak szem elé tárása, hogy a béke megvédése, megőrzése első­sorban jobb, öntudatosabb munkát követel. Ha a katonának fegyvert ad­nak, annak könnyű megma­gyarázni, hogy azzal a fegy­verrel mit, miért kell védenie. Ha az ágyúkészítőkkel vagya géppisztoly-szerelőkkel kell erről beszélni, azoknak is ke­vés szó keffl. De beszélj erről a péknek, aki csak bucit süt vagy kiflit, vagy csak kilos fe­hér kenyeret. Szólj erről a cipésznek a sarkon vagy a ktsz-ben és mondd meg neki, | hogy ..jól verje rá a sarokva­sat, mert ezzel a békét védi.” Kinevet. Mondd az esztergá­lyosnak. hogy négy méterrel tyágjon ..többet késével percem ként, mert a békét;:. Nevel és azt mondja legfeljebb, hogy „ne csináljon balhét"; A társaságban elhangzott gondolat és a társadalomra vázlatosan kivetett gondolat­futam is meghagyja a kérdő­jelet: hogyan is van ezzel a békével és ezzel a munkával? A kérdésre kérdezni kell: Az adott körülmények között mi biztosítja a békét? Az erő. A gyengét, a magával tehetet lent, az elmaradót, a gyávát, a meghátrálót verik. Az erő­set? Tisztelik & tisztes távol­ságból nézik, szavát, tettét le­sik. Dulles hirdette meg az erőpolitikát, amely a háborús szakadék szélére viszi újra és újra az emberiséget. Rémiszt­gették az emberiséget, erőt kiabáltak az óceán túlsó part­járól és küldték Powerst, égi- kémet, tengeralattjárót, hoz­záadtak hazugságot és fe­nyegetést, feltételt és hatal­mas nem-et mindenre. És minderre a zuhatagra jött egy akkora vigyázz!, hogy befagyott a szuezi, a kubai, a kémrepülési és a többi ka­land. A háborúra spekuláló­kat csak az erő, a valóságos erő rettentheti vissza gálád terveiktől, például az, hogy a november 7-i moszkvai dísz szemlén nagyon izgatottan nézték azokat a hatjegyű so­rozatszámokat, amelyek a megmutatott rakétákon vol­tak. Azok is, mi. is tudunk gondolkodni és nem hiába kockáztatták meg az aggodal mat a.kapitalista-diploma Ezeket megmutatták sorszá­mokkal együtt. De mi lebet az, amit nem mutatnak? Az minden bizonnyal több a lá­tottnál, mint ahogyan nem a kirakatban van az üzlet és a kirakaton belül több minden van. Nos ez az erő egyik meg­nyilvánulása. Ha erőpolitikát, hirdet valaki, arra nem lehet a gyengeség jelével válaszol­ni, arra a nagyobb erővel le­het csak; Dehát mégiscsak béke van; Igen az van és szerencsére az; A békét pedig óhajjal, sóvár­gással megtartani nem lehet. Egy -népnek az erejét magasz­tos célján kívül békéber vagy háborúban az határozz-* meg, hogy milyen fejlett é1 gazdasága, ipara, mezőgazda ' sága, tudománya, kultúrája Ezek pedig nem is ritkán ap­ró dolgokból tevődnek össze. Nincs az a világpolitikus, aki egyszerre látja az egész or­szágot, legfeljebb annak ki-^ sebb-nagyobb megnyilvánulá­saiból rakja össze az általá­nos képet. Eljutott munkánk? terméke szűkebb hazánkból is Brüsszelbe a világkiálli- tásna, Moszkvába, Lipcsébe, Párizsba, Londonba és más­hova? El. Lehetett az porárta­lom elleni védekezés bevált módszere, gép, metáncsapolá.si módszer, népművészeti' - re­mekmű vagy akár virág, a kérdés nem maradt el: Ezt a magyarok csinálják? És a vá­lasz mindig büszkén hangzik: £s jiáaí-r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom