Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

Qjíke ie,LZ fa hűldűqsáff a Cfáldán

egyvennégy esztendőből kereken egy évtizedet hasított ki az agressziók elhárításának korszaka Mikor tudtak egyáltalán építeni, tanulni, tanítani és államot szervezni a Szovjetunió népei?

Ha erre a kérdésre akarunk válaszolni, aligha tudunk mást mondani, mint annyit, hogy harc közben és a harci szünetekben.

A dicsőséges Október után megindult az imperialista áradat a szovjethatalom ellen. Az újszülöttet se tudták legyőzni, nem tudták megsemmisíteni, s amikor felnőtt, naggyá lett, mégis nekiestek újra.

Drámai küzdelem volt

1941—45 között, amikor a náci hódítókkal szálltak szembe, 67 új várost építettek a Volgán túl! A világtörténelem még sohasem látott ilyet Véres harc közben, az életért versenyezve még csak gondolni is arra, hogy új városokat építsenek, — a legmerészebb álmokat is_túl- szárnyalta akkor. Moszkvát német páncélos ékek, Sztálingrádot utcai harcok fenyegették, Berlinben már fogalmazták a győzelmi jelentést — s a hatalmas szovjet állam távoli vidékein alapkőletételt ünnepeltek. Tégla, cement daruk T- betűje, ácsok gyaluinak harsogása mindenfelé. Építkeznek.

„Egy az isten, egy a cár!’' — ezt az imát tanulta alig több mint négy évtizeddel ezelőtt az éhes, rongyos, hajléktalan muzsik gyereke, de sem az isten sem a cár nem védte meg őt az éhségtől, nem adott a feje fölé hajlékot, nem varázsolt a testére új ruhát — és nem szabadította meg a butaságtól és a népbutítóktóL Nem is akarta.

Csak a Lenin vezette bolsevik párt akarta ezt. Csak a kommunisták akarták a nyomorult népet felemelni — s mert a nép hosszú harcok után megértette őket, követte a harcba hívó lenini szózatot.

A Budapesti Hírlap 1917 április elsején ezt írta: „Csak sajnálni lehet azt a népet, amely arra szorul, hogy forradalommal segítsen magán.” A burzsoá Magyarország tekintélyes lapjai „sajnálkoztak” és féltek. Valójában azonban nem az orosz népet sajnálták, hanem a nép által elsöpört gyűlölt cárizmust Hogy a népet sajnálni lehet abban igazuk volt, mert kínszenvedésben és piszokban tengődött a nép. Csak abban tévedtek, — amiben az „Az Est” című tőkés lap publicistája hitt — hogy: .„A hatalmas Idő, amely a kínlódó emberiséget pártfogásába vette, a bolsevikokat is le fogja rázni magáról.”

A New York Times 1918 nyarán a kommunistákat az Egyesült Államok „leggonoszabb ellenségei” jelzővel illette és „ragadozó, zsákmányra éhes vadállatoknak” jellemezte. Megjósolta közeli bukásukat s ezt a jóslatot a magyar urak is szíves-örömest hitték és táplálták, terjesztették és a megvalósulását várták.

Amikor a hitlerista fenevad elleni harcra szövetkeztek a szovjet állammal, akkor is az volt a hátsó gondolatuk, hogy a véres harcban majd legyöngül a Szovjetunió, ők pedig a nevető harmadik szerepében besöprik az aranyakat, s megjelennek mint győztesek. Az amerikai politikusok páholyból nézték, mi történik az európai kontinensen, a fasizmus szétverése után pedig reszketve figyelték, milyen páratlan gyorsasággal gyógyította be szörnyű sebeit a szovjet állam népei lelkes támogatásával.

Lenin álma, a villamosítás olyan ütemben folyik, amilyen ütemet még nem látott a világ. Monumentális automata gyárak épülnek. Verne se álmodhatta {tolna meg merészebbe» a Nagy

Honvédő Háború utáni csodákat: a Volga—Don csatornát, a világ első villamosenergiát termelő atomerőművét, Szibéria gazdasági felvirágoztatásának fényes programját.

Amerika gazdasági túlszárnyalása ma már reális távlat. A huszadik pártkongresszus által megszabott feladatok teljesítése, a XXII. kongresszuson elfogadott új program megvalósítása a kommunizmus felépítéséhez viszi el a szovjet népet.

Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb erőműve a maga szédületes mennyiségű, 1 millió 975 ezer kilowattjával 1957 október 15-e óta csupán a második a világon. Az USA óriási erőműve húsz évig épült, a Szovjetunióé csak nyolc évig, s annyi áramot ad, ameny nyit a villamosításáról híres Svájc fél évszázad alatt épített összes erőművei együttvéve.

Negyven esztendeje ócsárolják a kolhozrendszert nyugaton. Megjósolták csődjét. Cáfoljunk? Nézzük a tényeket és a számokat! A világ gabonatermelésében első helyen áll a Szovjetunió. A világ összes gabonatermelése napjainkban évi 2100 millió mázsa. Ebből többet mint 600 millió mázsát a Szovjetunióban termelnek. A szűzföldek hasznosítása felmérhetetlen gazdagság forrása. Az ázsiai Kazahsztán valamikor semmire se jó vad szteppéiről ma több gabonát takarítanak be, mint a híres, gazdag Ukrajna földjeiről.

A XXIL pártkongresszus végleg elsöpörte az útból a ma- radiságot, a személyi kultusz káros maradványait. Megmutatta a világnak, hogy korunk legnagyobb hatású politikai ereje a kommunizmus. Bebizonyította, hogy az imperializmusnak, a gyarmati rendszernek nincs jövője, pusztul, bomlik, megsemmisül. A békés gazdasági versenyben elkerülhetetlenül vereséget szenved a tőkés imperialista rend. Ma már háborús fenyegetései sem ijesztenek meg senkit a földön,

aki józanul látja és képes felismerni az erőviszonyok alakulását.

A hétéves terv — a hétlépcsős kommunista rakéta — a XXII. kongresszuson elfogadott program: a kommunizmus felépítésének programja az emberi-ég jövője. A mi népünk jövője is. A példa ereje magával ragadó, követésre buzdít.

A kommunizmus vetése beérik, a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni! És béke lesz és boldogság a Földön!

GYEVI KÁROLY

Az épülő kommunizmus

Ar. elkövetkezendő húsz év alatt a Szovjetunióban a társadalmi termelés hozzávetőleg ötszörösére emelkedik, az ipari termelés legalább hatszorosára, a mezőgazdaság termelése pedig körülbelül három és félszeresére. Ez ugyanannyit jelent, mintha a főldtekénken még üt olyan ipari és még két olyan mezőgazdasági országot létesítenének, mint amilyen a Szovjetunió.

A Szovjetunió 1980-ban hozzávetőleg másfélszer annyi villanyenergiát fog termelni, mint jelenleg a világ összes többi országa együttvéve.

A Szovjetunió acéltermelése már 9 év múlva SS millió tonnával fogja túlszárnyalni az Egyesült Államok acéltermelésének mai színvonalát.

Húsz év múlva a Szovjetunióban minden egyes családnak külön komfortos lakása lesz.

Tíz éven belül bevezetik a SS órás munkahetet a dolgozók fö tömegei részére. Meghosszabbítják a munkások , és alkalmazottak fizetett szabadságát, melyet fokozatosan a kolhozparasztságra Is kiterjesztenek.

Elsöprő erővel szállt az Internacioitálé dallama a XXII. pártkongresszus végén, amely egyhangúlag elfogadta a kommunizmus építésének programját.

TÖRTÉNELEM ÓRÁN

Nagy Lajos Gimnázium. Az első látásra úgy tűnik, mintha semmit sem változtatott volna rajta az elmúlt harminc- egynéhány esztendő. Pontosabban 33 esztendővel ezelőtt jártam végig folyosóit és úgy emlékszem, hogy az igazgatói iroda ugyanazon a helyen volt, mint ma. Apám vezetett be kézenfogva az igazgatói irodába, az egyetlen és ujtolső fórumhoz, ahol tehettek volna még valamit a felvételiem érdekében. Nem sikerült. Pedig nagyon kedvesen szólt hozzánk az igazgató úr és mándertféle szociális szempontokra hivatkozva végül is a Zrínyi utcai középiskolát ajánlotta,

Arra még halványan emlékszem, hogy tíz percet csöngettek és az igazgató úr sebtében elbúcsúzott tőlünk, meg arra is, hogy kifelé jövet milyen nagyon megbámultak bennünket a gyerekek. Pedig apám új kalapot vett az alkalomra és anyám lengem is a legjobb ruhámba öltöztetett. Én akkor mégis úgy éreztem, hogy igaza volt az igazgató úrnak, hiszen ezek a gyerekek selyempap írből ették a tízórait, nyakkendőjük volt és valahogy másként is néztek ki, mint az én bitrátáim, a Lingl Jenői, az Emnyes Béla a belvárosi népiskolában.

Most újra itt vagyok az igazgatói irodában és Dobay József igazgató elvtárssal beszélgetek. Szeretnék végighallgatni egy történelem órát abban az iskolában, ahol már az én fiaim tanul, ahol annakidején elvették előlem ezt a lehetőséget. S mintha egy pillanatra a múlt jelentkezne, újra megszólal a csengő és én az igazgató oldalán újra a folyosót járom. Dobay igazgató úr a IV/F. osztály felé vezet, ott lesz történelem óra.

Es a folyosó? Meghasonlásig olyan, mint harminchárom éve. Éppen olyan nyákkendő- sök, bámészok, s még a kezükben is ott van a selyempapírba csomagolt elemózsia és ók sem hasonlítanak cseppet sem Lingli Jenciékre, a régi kis barátaimra. S milyen jó tudni, látni, hogy nem hasonlítanak.

Bent ülök már a IV,/F. legutolsó padjában és hallgatom a történelem órát Dr. Rajczy Péter tanár ér Sólyomvári Jancsit hívja a katedra elé és a bajuszos, barna kis legény minden megilletódöttség, minden póz nélkül áll az osztály színe elé, hogy elmondja azt, amire különös gonddal készült Ünnepi beszédet mond, emkkbesaédet a Nagy Októbert Szocialista Forradalomnál, minden történelemórák legszebbákérőL, legnagyobbikáról Különben a dualizmus korát tárgyalnák, de hát ez a történelem óra egybeesik az ünnepséggel is, amit a Petőfi moziban tartanak meg, s nem árt, ha Sólyomvári Jancsi egy Maibb közönség előtt készül § saónofeá whóéö Gaö$r

néhány mondatot jegyeztem fel a szónoklatból.

„A Nagy Októberi Forradalom abban különbözik minden eddigi forradalomtól, hogy nem egy maroknyi kizsákmányoló helycseréjét jelentette a hatalomban, hanem a nép uralomra jutását vagyis azt, a történelmi tényt hogy a dolgo.zók- saját sorsuk irányítóivá váltak...”:';

. „1917-ben a szovjet állam tudatlanságot műveletlenséget kapott örökségül a cári Oroszországtól és ma a Szovjetunió a legfejlettebb iskolarendszerrel rendelkezik...”

És a húsz perces ünnepi beszéd nagy részét erre az új iskolarendszerre összpontosítja. A bentlakásos iskolákról, a főiskolákról, az egyetemekről beszél és arról, hogy a Szovjetunióban hogyan kerül egymáshoz közel az élet és az iskola.

Komáromé Jancsi elmondja^ mit kapott az iskolától négy év alatt, Raffai Pista szenvedélyes hangon ítélkezik a háborús gyújtogatok felett, Tom- bi Lajos pedig a segítségről emlékezik meg, amit a szovjet nép, a szovjet hadsereg nyújtott negyvenötben és az ellenforradalom idején.

Már nem is jegyzetelek, csak hallgatom őket. Az ifjú embereket hallgatom, akik diákosan jelentkeznek és éretten, férfiasán nyilatkoznak. Lelkesen vagy gondterhelten, attól függően, ahogy a háborúra, avagy a békés építőmun- kára terelődik a szó. S azon kapom magam, hogy esetlenül, ügyetlenül jegyeztem, idéztem a felszólalásokat Hiszen Komáromi Jancsi, Raffai Pista és a többiek nem felszólalásira jelentkeztek, hanem sokkal többre, sokkal nagyobb valamire. Arra, hogy bebizonyítsák személy szerint nekem is, hogy ebben az iskolában nagyon sok minden megváltozott azóta, hogy utoljára láttam, de ama is, hogy piruljanak az ágálok, a szemforgatók, akik festettnek, tiszteletlennek, rossznak híresztelik fiainkat.

Legyen tanulság ez az egyetlen történelem óra is, hogy bizton és mindenkor számíthatunk, építhetünk rájuk, szemünk fényére, munkánk folytatóira, akikről büszkeséggel beszélhetünk, akikre csak büszkeséggel tekinthetünk.

s- agy “s

«

L