Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

r tm. IfOTEMBER I. W A P T 0 « Amíg nem késő! Harminc vagon konzerv ázik a szigetvári gyár udvarán Még a fagyok beállta előtt raktárakat kell szerezni a nagyértékü árunak Kétségbeejtő látvány fogadja miért hagyták ilyen későre a az embert a Szigetvári Kon­zervgyár udvarán. Amerre a szem ellát a nagy telek minden alpalatnyi helyét gyümölcszse­lé, paradicsomos és egyéb üve­ges konzervek tízezrei borítják. 5gy részüket jobb megoldás hí­ján a kultúrterembe, a gépszí­nekbe mentették az esősre for­duló időjárás elől, de vagon­számra helyezték el a környék­beli falvak üres pajtáiba és egyéb helyekre, hogy valami­képpen átvészeljék az időt a szállításig. Ennek ellenére sem fogy, ha­nem egyre növekszik, zsúfolódik a feldolgozott vitaminkincs, a Irága gyümölcskonzerv, amely­ből a jelen pillanatban 30 va- ?onra valót áztat, csapkod az eső. Egyelőre nem árt neki a esapadék s mielőtt egy-egy szállítmány csomagolásra ke­rülne, előzőleg szárazra törölik > a megrozsdásodott fémfedele­ket kifényesítik, hogy az átvé­telkor ne érje szó a ház elejét. Talán nem lenne hiábavaló, ha ezzel kapcsolatban megemlíte­nénk, hogy hány órát és hány munkást köt le az ilyesfajta tényszerűség, vagy ha arról be­szélnénk, hogy milyen mérték­ben növeli ez a gyár önköltsé­gét, mégis ez a kisebbik prob­léma. A nagyobbik baj onnan kezdődne és folytatódna, ha fa­gyos napok következnének, ami ilyen tájban könnyen bekö- szönthet, s ami egyenlő a ka­tasztrófával. Nem kell különö­sebb szakértelem ahhoz, hogy megállapítsuk, mit művelne csak néhány fokos fagy is a vékonyfalú üvegesáruval. Persze tisztában vannak ez­zel a gyár vezetői is, csak ép­pen megoldást nem találtak még a közelben settenkedő baj megelőzésére. Szűcs István, a gyár vezetője elmondja, hogy napok óta mást sem tesznek, mint a környező falvakat jár­ják. üres magtár, pajta remé- lyében. Ezekre az utakra velük tart at 'járási tanács elnöke és a járási pártbizottság iparügyi előadója, mégsem jártak ezek az utak különösebb eredmény­nyel. Kaptak ugyan helyet a Pécsi Állami Gazdaság egyik íasználaton kívüli magtárában, a barcsi közraktárakban és a Vörös Csillag Tsz tulajdonában lévő öreg kastélyban, sőt ki­látásban van néhány helyiség a kővágószőlősi barakkokban, de mindez csak félmegoldás, mert az említett raktárhelyisé­gek nagy része fagyveszélyes. Mire mennének vele? A kon- :ervgyár igazgatója kiszámítot- a, hogy az iyen szétszórt rak- ározás a fuvar, valamint a ké­selési költségekkel együtt meg íaladja a 400 ezer forintos ki- tdást, ami körülbelül egyhar- nada egy modern 150 vagonos aktár építési költségének. El- nondja, sőt meg is mutatja, logy van egy ilyen épülőfélben évő raktáruk, de azt a legjobb ■setben is csak az év utolsó lapjaiban fejezik be. És felépítését? Az eredeti terv szerint októ­ber elsejéig kellett volna fel­építeni, de a Beruházási Bank a keretnyitási engedélyt csak június közepén bocsátotta a gyár rendelkezésére. Szerencsé­re a megbízott építési vállalat nem várta be az anyagmegren­deléssel és egyebekkel járó to­vábbi huzavonát és az engedély után azonnal hozzáfogott az építkezéshez. Különben csak a jövő év tavaszán kerülhetett volna sor a raktár felépítésére. Vannak aztán más hibák is. Ezekre akkor derül fény, ha megvizsgáljuk, illetve összeha­sonlítjuk a gyár múlt évi és idei termelési tervének muta­tóit. Első pillanatra nem mond ugyan sokat, hogy a múlt év harmadik negyedévének 400 vagonra előirányzott termeié-' sét az idei szezonban 479 va­gonra emelték, illetve irányoz­ták elő. Ez a 79 vagonos több­let nem okozott volna különö­sebb raktározási gondot, ha a tavalyihoz hasonló árufélesé­gekre szorítkozott volna. Ta­valy ugyanis a 400 vagonos tel­jesítményhez mindössze 150 va­gon üvegesárut irányoztak elő, amíg az idei 479 vagon kész­áruból 295 vagon üveges árut kellett előállítaniuk. Márpedig tudvalévő, hogy az üveges áru raktározása kényesebb és komplikáltabb a hordós áruké­nál. Amíg az utóbbi (gyü­mölcsvelők, gyümölcsborok stb.) szabad ég alatt is tárol­ható és mentes a fagyveszély­től, addig az üveges áru érzé­kenyen reagál az időjárás in­gadozásaira. Erre pedig a gyár közvetlen felettes szervének, a Konzerv- és Paprikaipari Igazgatóság­nak is gondolnia kellett vol­na, amely az Élelmezésügyi Minisztérium terveit felbontja az ország konzervgyáraira. Tehát először felülről kellett volna számolni a Szigetvári Konzervgyár raktározási lehe­tőségeivel és utána megállapí­tani a tervszámokat. Így azon­ban csak a gyár termelési ka­pacitásával számoltak, ami a Hajnalban kíváncsian kém­lelték az eget Szentdénesen, vajon hoznak-e esőt a hamu- szürke felhők. Az éjszaka dol­gozó traktorosokat reggel csak­úgy felváltották, mint máskor és vagy százan kimentek a ha­tárba kukoricaszárat vágni. Délelőtt 10 órakor szemerkél­ni kezdett az eső, a földekről hazaszálliingóztak az emberek. A tsz-iroda rövidesen megtelt várakozókkal. —Mit csináljunk, elnök elv­társ — hangzott a kérdés — nem bírja a giép a diszktilüert. — Ha nem bírja egy gép- hát húzza két traktor — ren­delkezett Papp Zoltán, a ter­fentebb elmondottak szerint megbosszulta magát. Mégsem oldanánk meg a problémát, ha most afölött meditálnánk, hogyan, mikép­pen lett volna helyesebb, mert ezúttal másféle konzíliumra van szükség. A naponta sú­lyosbodó baj felett sürgősen dönteni kell, s erre a leghelyesebb tanácsot Bosztanics elvtárs, a járási pártbizottság iparügyi előadója adta. — Nincs arra idő — mon­dotta —, hogy a felelősség megállapítására tereljük a fi­gyelmet. Arra sem, hogy mag­tárakért, üres pajtákért ese­dezzünk tsz-ekben, állami gazdaságokban. Egyszerűen és sürgősen ki kell igényelni olyan raktározási alkalmatos­ságokat, amelyekben fagy­veszély nélkül tárolhatjuk a drága konzervkészleteket. — sgy — Egész a legutóbbi napokig színtelen, élettelen volt a ha­tár, egyik tábla olyan, mint a másik, csupasz szántás min denütt. Pedig 40 000 hold földben ott szunnyadt már az árpamag és legalább ugyanannyiban a búza. A szárazság azonban hosszú hetekig tartott, s víz nélkül nincs élet, nincs új vegetáció. Kedden reggel azután, hogy az esőfelhők felszakadoztak, s kisütött a nap, egyszerre zöldült ki a határ. A múlt heti eső hatására megindult a csírázás, a vasárnapi és hétfői eső után pedig kikelt a mag. Vasárnap 3,3, hétfőn 4,8 milliméter csapadékot mértek a Misinán, de a me­gye más részein ennél többet. Majs és Lippó környékén például hétfőn este erősebb záporok voltak, itt a csapa­dék mennyisége elérte a 7—8 melószövetkezet fiatal elnöke. — Igaz, az elvetett árpa meg a búza kizöldellt már, de 200 hold kenyérgabona még vetés­re vár, nem akadályozhat ben­nünket az eső. Ha egy-két na­pig esik is, amint felszikkad, három gép és 18 fogat veti majd a búzát, hiszen novem­ber 7-ig be akarjuk fejezni a gabonavetést. Mi mindent megteszünk, de természetesen ehhez az a két gép is kellene, amelyet még augusztus 29-én vittünk javításira a szigetvári gépállomásra és amelyről még máig sem hallottunk. Amíg az eső miatt nem lehet dolgozni a határban, addig sem tétlenkednek a szentdé- nesiek. Ezer mázsa kukoricát akarnak elszállítaná a Sziget­vári Takarmánykeverőbe és a rakodás meg a szállítás sok embert igénybevesz. A kukori­cáért cserébe a télen sertés- és baromfitápot kémek majd. Szentdénesen jól bevált a csa­ládi tervezés a premizálási rendszerrel együtt. Az új rend­szer lényege, hogy 150 munka­egységen felül minden 30 mun­kaegység után 50 fillérrel emel kedik a munkaegység értéke. Ez azt jelenti, hogy ha egy családban 500—800 munkaegy­séget teljesítenek, akkor a ga­rantált 40 forint munkaegység helyett 46—48 forintot is kap­hatnak. A jövő évi vetőmag már nem okoz gondot, hiszen a szentdénesiek a fertődi búzave­tőmagtól a szudáni fűig min­den vetőmagot megtermeltek. A nagy közös gazdaságban jö­vőre már a kertészetnek is jut terület, sőt a kertészeten kí­vül a falu bővizű ártézikut- jából még a legelőt és lucer­nát is öntözni szeretnék majd. ♦ Új atomreaktor a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A szovjet tudósok Dubna városában, a maga nemében az egész világon egyedülálló atomreaktort hoztak létre. A reaktor működésének alap ja, egy plutónium-njd, vala­mint egy urán 235-tel ellá­tott korong, amely percen­ként 5000 fordulatot tesz meg. Maximális impulzus esetén a reaktor teljesítmé­nye 3000 kilowatt. Az új reaktornak az a ren­deltetése, hogy segítségével a szovjet tudósok tanulmá­nyozzák az atomerő elektro­mos árammá történő átala­kításénak folyamatát. Üdvözlet a Dnyeoer menti hőerőmű ép tőinek Moszkva (MTI). Az SZKP Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertanácsa elis­merését fejezi ki a Szovjetunió legnagyobb Dnyeper menti hőerőműje építőinek abból az alkalomból, hogy üzembe he­lyezték az erőmű egymillió 200 000 kilowatt általános ka­pacitású gépegységét. millimétert ami nem sok, de a kizöldeléshez éppen ele­gendő volt. A sátorhely—bó- lyi gazdaság déli részein ki­kelt ,sőt egyes jobb fekvésű, s műtrágyával jól ellátott táblán bokrosodásnak indult az őszi árpa. A környező tsz- ek határa is kizöldült, sok helyen alig észrevehetően a búza is kikelt. Most már erő­teljes fejlődésnek indul a gabona, még egy hét s telje­sen zöldbe borul minden, Helyesebben csak ott zöldcll ki a szántóföld, ahol igyekez­tek elvetni a magot. A ho- morudi, a palotabozsoki vagy a mohácsi Uj Ut Tsz tagjai­nak már nem kell félni az időjárás szeszélyétől jöhet az eső is, hisz földben a gabona. A zöldellő határ csak az el­maradókat figyelmezteti. No­vember eleje van s most már nincs sok vesztegetni való idő. Be kell fejezni a vetéseket. Főként az idénymunkák elvég­zésénél tapasztalták milyen nagy segítséget jelent a gép. El is határozták, hogy jövőre egymillió forintért vásárolnak új gépeket. Megeredt a várvavárt eső, de a munika nem állt meg. Hordják a vontatók a kuko­ricát, széleshátú szekereken hozzák a földről a kukorica­szárat. Silókukoricából már van 1600 köbméter jóminőségű silója a termelőszövetkezetnek amely június elejéig elég az állatoknak. Biztonság kedvéért azonban kukoricaszárból, répa szeletből és leveles répafejből még vagy 800 köbméter szi- lázst szeretnének készíteni, ne­hogy fennakadás legyen a té­len. Természetesein azért a kukorica-töréssel párhuzamo­san a szárakat is mindenütt levágták, kévébe kötötték s ami még a határban van, szí­vesen odaadják bármelyik ta­karmányhiányos termelőszövet kezeinek. Hordják a vontatók a kuko­ricát és tápot hoznak cserébe. A napokban várják a bálázó gépet és szalmabálával béle­lik ki, teljesítik a szerfás is­tállókat. Jöhet a tél. meleg az istálló, elesóg is lesz elegendő az állatoknak. Megeredt a csendes, áztató eső Szentdénesen. A gumikere­kű traktorok csúsznak a ned­ves talajon, egy kis rövid kény szerplhenőre vonulnak a falu­ba. Ha megszikkad a föld, akkor azonban ismét éjjel- nappal készítik a vetőágyat, hiszen nem lehet tétlenkedni, mert a jövő évi kenyérről van szó. Wustl 1 Munkásvédelmi őrség a Sopiana Gépgyárban A Sopia-na Gép- yár vezetősége a íunkásvédeOmi ak- vák, a munkásvé- eimi felügyelő és a iztonsági megbí­zott jelenlétében irgyalt a munkás- ádelmi őrség meg- irtásáról és hatá- jzatot hozott ón­ak november 1-én aló beindításáról Az öntödében, a ikatos-, esztergá- -OS-, festő- és asz- losműhelyben, va- mint a raktárban ingvű lésen válasz­ték meg a mun- ásvédelmi őrségek igjait. Minden üzemrészben tíz dolgozó vesz részt a két hétig tartó mun kásvédelmj őrség­ben, majd azután újabb tíz dolgozó következik. A mun­kásvédelmi őrségek tagjainak feladata gondot fordítani a mentettük dolgozók­ra, hogy azok vi­gyázzanak testi ép­ségükre, használják a védőeszközöket, ne dol gozzanak ki­csorbult szerszámok kai, hogy épen, erő­ben, egészségben térhessenek vissza családjukhoz. Ha a munkásvé­delmi őrségeik tag­jai hibát vesznek észre, jelentik a bi­zalminak, ha az nem tud intézkedni, úgy a művezető és az .üzemvezető tar­tozik a hibákat meg szüntetni. Végső fokon a munkásvé­delmi felügyelő tar­tozik a munkások minden jogos kér­désében intézkedni. Reméljük, hogy sikerül a Sopiana Gépgyár minden dolgozóját mozgósí­tani a balesetek c sökkentéséne. Dalos János társ. munkásvé­delmi felügyelő. Zöldell az árpa és a búza Szentdénesen----------------4»^%»---------------­A z eső hatására csírázik az elvetett gabona Negyvennégy esztendeje annak, hogy a petervári Téli Palota hatalma# kovácsoltvas kapuja engedett a vége­láthatatlan emberfolyam sodrásának. Megbukott egy gyűlölt, népelnyomó rendszer, győzött a világ első szocialista torra- dalma, a munkásosztály reménye, vezérlő csillaga. A proletá- riátus ellenségei egymást licitálva jósolták meg akkoriban a fiatal szovjetország halálát. Ezek a jóslatok csúfos kudarcot szenvedtek. A Szovjetunió ma erősebb mint valaha és a kom­munizmus építésének nagy feladatát tűzte ki céljául. Idáig azonban egy nagy út állomásain keresztül kelleti eljutni... 1917 októberében Lenin a szovjetek II. kongresszusán kikiál­totta a szovjet hatalmat. Még szóltak az ágyúk a polgár háború frontjain de Lenin vezeté­sével a nép már hozzálátott a ro­mok eltakarításá­hoz, a kommunis­ta szombatok megszervezésével. Lenin 1920-ban „A felszabadu lt munka”-emlékmű alapköve lerakásának napján. Az első szovjet hazai gyárban ké­szült automobil. 1924-ben még csak ‘íz darabot készt­ettek belőlük ente. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom