Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

8

NAPLÓ

1961. OKTOBER «9.

44

HÁROM HIBÁZIK, A SZÁZBÓL'*

A KUNYHÓ előterét nérr,' Jóindulattal „előszobának” lehetne nevezni. Onnan ne rám — csendes alázattal, esc dálkozva — a „krisztusi arc Csupa utánozhatatlansóg. Erő:, száré, dús, „házilag” megnyit' bált ősz haj, vastag bajusz é. fehér korszakán, az arcán nyu galom és töredelmesség.

Rozsét rak a parázsra. Szín te mértanian kiszámítva, las só, öreges időbeosztással — amihez csak a nagyon őre,, emberek értenek. Ha a fojtogató füst az arcába csap — hosszan, asztmáson köhög.

Nagyon szép itt a természet, a véméndi „gödörben”, olyan szép, hogy festő sem festhetn. szebbet. Az erdő olyan mag és oly sűrű, hogy a napfénynél: még délben is alig marad ideje. hogy az öreg kunyhójára ka csintson, és alig néhány lépésre az agyagos partok között egy valószinütlenül keskeny patak csörgedezik. Ide már a „péró” zsivaja sem hallatszik el.

Itt él — kicsit magára ha- gyottan, megrokkanva —. ja „nagy Jóska”, a nehezen elő- kctort anyakönyvi bejegyzés szerint: Orsós József. Valamikor híres vajda volt, akinek erejéről, tekintélyéről még ma is legendákat mesélnek. Két év óta nem tud lábraállhi. Napjában egyszer a kunyhó elé csú- szik-mászik, de üres tekintete hiába bámul percekig a világba — alig lát valamit. Néha a kezeügyébe akad az oda készített literes üveg, de éppenhogy megnyalja a szélét — nem Ízlik már a bor.

— Hány esztendős? — kér- den némi elfogódottsággal, hiszen nemcsak a híre, nemcsak a korábban már feljegyzett „legendák”, de torzonborz külseje így ülve is hatalmas, robusztus alakja is tiszteletet pa rancsoi.

Felnéz, nehezen, öregesen keresi a tekintetemet.

— Három hibázik a százból, uram... — motyogja csendeA tudományos szakosztály ülése

A Pécsi Orvostudományi Egyetem és az Orvos-Egészségügy i Dolgozók Szakszervezetének Pécs-Baranya megyei területi bizottsága tudományos szakosztálya 1961. október 30- án 18 órai kezdettel tudományos ülést tart az anatómiai intézet tantermében.

Az értekezlet alkalmával Kienle Ernő, Kun Lajo6 a falusi települések egészségügyi viszonyainak vizsgálatáról, Ur- bán Aladár, Kun Lajos a pécs- mecseki karsztvíz higiéniás vizsgálatáról, Bédi Gyula, Fejér Sándor, Kőhegyi Imre, Kun Lajos és Várady Béláné a környezet befolyása a testi fejlődésre és a jelzőszámok értékeléséről, Fejér Sándor, Kőhegy Imre, Várady Béláré, Bédi Gyula és Balogh Zoltán az enterobius fertőzöttség szerinti összehasonlítható vizsgálata és a testi fejlődésre gyakorolt befolyásáról, Bédi Gyula, Buda József és Csontos Ferenc az élelmezésügyi vizsgálatok a bányászlakosság körében, Kőhegyi Imre, Kun Lajos és Mérő Endre az üzemi morbiditás és a munkaviszony kapcsolatáról, Kőhegyi Imre és Bédi Gyula az alkoholfogyasztás és a bányászok morbiditási viszonyai közötti összefüggésről, Mérő Endre és Lőczi Géza a porc elán gyári szilikotikusok

vérfehérje-frakcióinak alakulásáról és Hargitay Zoltán valamint Kun Lajos a szilikózis immun-biológiai vonatkozásának vizsgálatáról tartanak előadást.

— KÉPZŐMŰVÉSZETÜNK ÖTÉVES TERVE címmel an- kétot szervez a TIT művészeti szakosztálya a Bartók Béla klubban november 1-én este 8 órai kezdettel. Vitaindító előadást tart Nemes Béla, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat igazgatója.

Mindennél fontosabb a kenyérgabona vetése

Az elsők közé került Mohács város — Meg kell gyorsítani

a kukoricatörést

Az öreg vajda a dédunokáthallgatja.

sen, és megint rozsét rak a tűzre.

— Mi lesz az ebéd?

— Ebéd? .:. Azt nem tudom uram de azt megmondhatom, hogy mi volt a früsitök... — ropogtatja a szavakat, majd szinte minden átmehet nélkül az egykori híres cigányvajda, aki ha kellett, fejszével tartotta meg a nemzetség tisztességét, a rendet: könnytelenüli, rész kető hangon siratja a fiatalságát. — Tudja uram... amikor én bementem a fekedi kocsr- mároshoz, és megittam négy... nem is négy, hanem öt liter bort, akkor..: akkor bizony maga nem mondta volna meg, hogy akár egy kortyot is leengedtem .. abban az időben...

Abban az időben :: i

Mondják — hatalmas, erős ember volt, amit ő megmondott az embereknek — az úgy is volt. Nyáron a bérlő földjén zsákolt napestig, télen a „já- gerek” keze alatt irtotta az erdőt, és mennyi-mennyi sötét estén kiáltozták a nevét az országúiról:

— Gyere be a vendéglőbe Jóska,;.6 hozd a hegedűdet is!..,

Orsós József nemcsak vajdának, de prímásnak is híres

volt. Éjszakánként húzta a ven dégek fülébe, és hajnaltájt — amikor a mulató vendégek aludni tértek — a vajdának már a másnapi munka következett a bérlő földjén. Mert látástól-vakulásdg dolgozott, és hatalmas testi erejével, rettent hetetlen tekintélyével megkövetelte, hogy aki vele egy erdőben él — az mind, tisztességesen dolgozzon.

A FIA, — aki most a péró és a véméndi tanács „összekötője” — itt üldögél velünk a kunyhó mellett egy fatönkön, és hallgatja az öreg reszkető hangját. Amikor a vajda elfordul, visszafogja a hangját, és csendesen suttog — talán a tisztelet miatt.

— Mondok magának egy történetet..; Akkor az öreg még a sásdi járásban tanyázott ... és volt ott egy jáger, a Kreutz. Hát az egyszer egy koronáért rettenetes csúfot akart művelni a cigányokkal. Bement hozzájuk éjszaka az erdő mélyébe, puskával, karddal, korbáccsal, és az öreg bátyját kereste, aki akkor a vajda volt... Nem volt igaza a jágemek, de igen megcsúfolta a vajdát... Erre az öreg, mert ő ott állf a közelben, és végignézte őket, kiugrott ,neki a jágemek. Leverte. Adott néki eleget... de nem is bántották, mert igaza volt...

Az öreg váratlanul, mintha hallgatózott volna — visszafordul, de csak mosolyog. Nem szól semmi t

Pontosan senki se tudja, de

abban mindenki megegyezik, hogy negyven—ötven évig volt az öreg Orsós József vajda. Előbb a „fekedi gödörben”, később pedig a véméndi erdőben. íratlan, de szomorú és igazságos törvények szerint éltek, és ezek az ősi törvények nemcsak az erő igazságát, de a kegyetlenségét is hirdették.

Egy érc az öreg vajdát is

majdnem ezek a törvények ítélték el.

A véméndi tanács határozatot hozott, hogy az erdő közepén, a falutól öt kilométerre élő cigányokat közelebb telepíti a falhoz — a gyerekek is könnyebben járnak majd iskolába. Meg is építették a csinos, vertfalú „kolóniát” a véméndi gödör végében. Itt még otthonosak az erdő madarai, a fák közül is hallani a keskeny patak csobogását a természet csendes és szinte érintetlen, de a falu is alig három-négy perc járásra van.

A népség beköltözött az erdő közepéből, de az öreget ottfelejtették. Menni nem tudott, észrevétlenül magára maradt a régi tanyán.

A fiatalok most szégyellik a dolgot. Csendes, szemérmes mentegetőzéssel csak annyit mondanak, hogy az öreg önszántából akart kinn maradni az erdőben, de az őszinte igazság az, hogy nem is nagyon bánták a ki vénült vajda elhatározását. Erő már nincs, tekintély sincs — és az öreg csaknem a magatehetetlen, vén indiánok sorsára jutott, akiket a fiatalok a tábortűz mellett hagytak, s amig égett a tűz — éltek az öregek, ha kialudt — megfagytak, megtértek az „örök vadászmezőkre”;

Az öreg vajdára a véméndi tanács vigyázott. Szekérrel behozták, most itt él a péró szélén. Egyetlen szórakozása a virgonc dédunoka, aki az iskolai tanítás után ideszalad a konyhó elé, állá alá dugja a hégedűt — és muzsikál. Híres prímás volt a vajda, öreg füle nagyon jól ismeri a melódiákat, de játszani már nem tud. Ha tetszik neki a dédunoka cincogása — derűsen, elégedetten bólogat, és alighanem ez a legnagyobb elismerés.

Lassan, elgondolkozva ingatja a fejét a vajda, mintha önmagának beszélne.

— Híres ember voltam én uram .. Amikor én kiadtam a parancsot, úgy volt minden, mintha a jáger parancsolta volna. Mondtam is mindig, ha valami bai van, akkor enge- met nyugodtan elvihetnek;;:

— Meddig szeretne élni?

— MEDDIG?... Ha a lábaim, meg a szemem — és reszkető új jakkal tapogatja a lábát. — De megmondom. Tíz évig szeretnék még dolgozni. . megmutatnám én, hogy a cigányember milyen dolgos volt... Kimennék a pusztára, kipakold nám a kenyérkémet, a borocskámat, a kezembe venném a vermelő kapámat... aztán tudja, még dalolnék is... Meg mutatnám én uram .;.

Az arcáról eltűnik az öreges alázat, a töredelmesség, egy- egy pillanatra mintha a fiatalságát élné. Percekig alig hallhatóan, érteilmetlenül motyog, és vén, barna kezével lassú köröket ír a levegőbe.

Lehet, hogy ezekben a pilla- natokbant kinn jár a pusztán? És dalol, mély, zengő férfihangján? És a kezében a vermelőkapa, aprítja a földet?

Azt hiszem — igen.

Thiery Árpád

Az eső után mindenütt meggyorsult a munka a határban. Mohács városban befejezték a mohácsi, pécsi és siklósi járásban pedig közvetlenül befejezés előtt áll az árpavetés. A pécsi járásban mindössze egy-két termelőszövetkezet kés lelteti az árpavetés befejezését. Lemaradás mutatkozik a sely- lyei járásban, ahol az őszi árpának csak 65 százaléka van még a földben.

Meg kell gyorsítani megye- szerte a búza vetését is, mert a kenyérgabonának még több mint a fele vetésre vár. Legjobban halad a búzavetés a mohácsi járásban, ahol Mohács város 63 százalékát, a járás termelőszövetkezetei pedig 54 százalékát vetették el a búzának. Igen gyenge az eredmény a pécsváradi és sásdi járásban, ahol 31. illetve 34 százalékra állnak a gabonavetéssel.

Nem lehet eleget hangoztatni a téli takarmány biztosításának fontosságát, hiszen az aszályos nyár után takarmányszűkös tél előtt állunk.

Az idő kedvező, nagyon fontos tehát, bogy a kukoricát mindenütt minél hamarabb törjék le s a jóminőségű szár silózásával gyarapítsák a téli takarmányt.

Jól halad a, kukorica törés a sásdi és a pécsi járásban, ahol a kukoricának 89, illetve 93 százaléka már a górékban és terményraktárakban van. Az iskolások az elmúlt héten igen sokhelyütt segítettek a kukoricatörésben.

— A töréssel majdnem párhuzamosan folyik a kuko- ricaszárvágás a siklósi járásban. ahol már 75 százalékát letakarították a kukoricaföldeknek. Leggyengébben halad a kukoricaszár betakarítása Mohács városban és a sellyei járásban, ahoi mindössze 32, illetve 43 százalékát vágták csak le a szárnak.

Különösen nagy gondot kell fordítani az idén az őszi takarmánykeverék vetésre,

hiszen tavasszal ebből lesz az első zöldtakarmány. Csak megfelelő mennyiségű árpa. pannon és szöszösbükköny stb. vetéssel biztosítható a tavaszi zöld futószalag. A siklósi, a sásdi és a szigetvári járásban már nemcsak befejezték, de túl is teljesítették a takarmány keverék vetési tervet.

Háromszázhüszniillió lórim (rártüritést fizetett ki héromnecyetí ér alatt az Mm Biztosul)

Az Állami Biztosító mérleget készített az év első 9 hónapjáról. Megállapították, — hogy a különböző élet- és balesetbiztosítások száma már megközelíti a hatszázezret, csupán az idén 125 000-ren kötöttek biztosítást.

Nagy sikere van az év elején bevezetett általános termelőszövetkezeti vagyonbiztosításnak is. Eddig négyezerhuszonnyolc termelőszövetke-* zet kötötte meg. A tavaszi és a nyári károkra összesen 223 millió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító.

Az év első 9 hónapjában összesen 320 millió forint kártérítést kaptak a biztosítottak, annyit, mint tavaly egész évben.

Gorkij halálának 25. évfordulója alkalmából felavatták az Állami Gorkij Könyvtárban P. N. Krivoruckij leningrádi szobrászművész Gorkij szobrát, melyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Világirodalmi Intézete ajándékozott. Az ünnepségen dr. Waldapfel József akadémikus mondott beszédet.

A WWKSM

K

iskunfélegyházán születtem 1937-ben- Nyolcán voltunk testvérek, apám egy grófi birtokon zsel- lérkedett. 1947-ben 10 hold földet kaptunk. Én 195Uig otthon voltam, elemibe jártam, aztán apámmal együtt a földön dolgoztam ... Valahogy így kezdené el az életrajzát Tör- teli Béla 24 éves fiatalember* komlói lakos.

Ha nem hallgattam volna végig élettörténetét, talán egy kicsit kételkedtem is volna, hogy az a szőkehajú, nyílt tekintetű fiatalember, aki a Komlói Szénbányászati Tröszt épületének egyik szobájában velem szembén ül és kezében egy slusszkulcsot forgat — ezelőtt 10 éve, 1951. októberében mindössze egy kis batyuval érkezett Komlóra- Édesanyja bocsátotta útra — nagy volt a család — keressen magának munkát. Mint az egyszeri vándorgyereknek, neki is adtak útravalót: fehér kendőbe csomagolt néhány napi élelmet, tiszta ruhát és ?.; és semmi mást.

Tizennégy éves volt akkor. Édesapja az állomásig kísérte, megölelte s az idős parasztember, akinek az erejét, verejtékét évtizedekig szívta a grófi föld, búcsúzóul csak annyit tudott mondani: tégy ember

fiam, bármikor és bárhova vet a sors .•.

És a sörtehajú gyerekember hóna alatt kis batyujával elindult Komlóra, Komlóra, ipart tanulni.

— Toborzott munkás voltam akkor — mondja mosolyogva — vájáriskolába toboroztak tanulókat.

Azokban az években kezdődött Komló >,hőskora", szükség volt minden munkáskézre, bányászra, kőművesre, lakatos ra, tervezőre, gépészre ... Szűk ség volt vájártanulókra isEgy város kezdte el akkor élni „kamaszkorát’’.

Komló. Azt sem tudta pontosan merre van, kérdezősködni sem nagyon mert, csak ült a vagon fülkéjének egyik sarkában, erősen szorongatva a bátyúját, egyetlen vagyonát. Nézte az elmaradó alföldies tájat s a mindig síksághoz szokott szeme csak lassan fogadta be a mind nagyobbra növő dombokat... Egy ismeretlen táj, egy csak hírét hallott . város felé vitte a vonat. •.

Hajnali három órakor érkezett Komlóra. Október volt akkor is. köd. dércsípte falevelek .. .Hunyorgó lámpák a városban, néhány nagy épület körvonalai a sötétségben, egykét fázós, kabátja gallérját fel- gyyrt siető ember az utcán.. * Így fogadta a második otthona

•— Ott fönnt a dombon, az a vájáriskola — bökte valaki feléje siettében a választ, amikor megkérdezte, hova is kell mennie.

Elindult. Bakancsára rátapadt az agyagos sár s mikor a hajnali szürkületben bekopogott a vájáriskola kapuján az egyik koránkelő oktató úgy nézett rá, mint egy látomásra. A háromnapi utazástól fáradtan, karikás szemmel, gyűrött ruhában, sáros bakancsban és egy fehér batyuval félszegen állt a nagy előcsarnokban s azt sem tudta hirtele- nében mit köszönjön.. •

— Ha akkor a vájáriskolában nem fogadnak olyan szívesen, talán nem is maradtam volna Komlón — mondja s gondolatban 10 évvel ezelőtt jár, felidézi emlékeit. tudatlan, megszeppent saját magát.

£

ettőszázhetven gyerek verbuválódott össze akkor a vájáriskolában. Sokan csak „átmeneti szállásnak” vélték a hatalmas épületet, már úgy is mertek oda, hogy: egy-két évig itt is leszek, aztán majd meglátom...

Ruhát, cipőt, tanszereké: kaptak, szállást és étkezés: Nem kért az állam cserét' mást tőlük, csak becsületes t~ nulást, hogy jó szakmunkásokká váljanak, hogy építse': majd ezt a várost és a várossal együtt formálják saját jövőjüket is.

— Nagyon megszerettem tanáraimat. tanulótársaimat és azokat a munkásokat, akiknek csapatához gyakorlati muriéira jártunk. Most is menbecsii léssel gondolok Czikla Jőrsef oktatómra, aki most a Kor- suth-bányán dolgozik, Ff 'k Jánosra, aki ma már nyugdíjas .. ;

Az iskola befogadta a 14

A

>