Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

1961. OKTÓBER 3. NAPLÓ 5 Hamvay Lucy búcsúzik... a Pécsi Nemzeti Színháztól, a várostól, barátaitól és ismerő­seitől, a közönségtől, apaelyet öt esztendőn keresztül a nagy­igényű művész tiszta alázatá­val próbált szolgálni. Ezelőtt öt hónappal G. B. Shaw: Sosem lehet tudni cí­mű vígjátékával ünnepelte hu­szonöt éves színészi jubileu­mát. Ma este ugyanebben a i arabban lép a Kamaraszínház •zínpadára, de most nem a oremier lázas izgalma, hanem búcsúzás mindenkor fájó neghatottsága szorítja össze ■orkát — öt esztendővel ezelőtt jöt- em Pécsre, 1956-ban — emlé­kezik Hamvay Lucy — ugyan­ilyen hosszú, napfényes ősz volt, mint most, amikor az öt év alatt oly nagyon megszere­tett várostól és közönségétől búcsúzom. Nagyon szerettem Pécsett élni, hiszen pályám számos szép emléke kapcsoló­dik ehhez a városhoz. Ha vé­gignézek az itt eljátszott sze­repeken, látom, hogy sok régi vágyam ment teljesedésbe. Schiller: „Stuart Mária” Erzsé­bet szerepe, a „Bánk bárt’ Gertrudis-a, a „Warrenné mestersége” címszerepe, „A fák állva .halnak meg” Nagy­mamája, Garda Lorca: Ber­nards ja és más feledhetetlen szerepek kapcsolnak ehhez a városhoz. így formálódnak mondatok­ká a gondolatok, összegeződ- nek az emlékek, miközben a Nádor kávéház nagy tükörab­lakain keresztül nézi, búcsúzó szemekkel a város központjá­nak forgatagát. — Igen, ilyen napsütéses őszön jöttem ide. Erdélyből, ahol tizenhárom esztendőn ke­resztül játszottam a Székely Színházban — fátyolosodik el a szeme — és Pécs volt a he­tedik város, amelyben a hu­szonöt esztendő alatt szerző­désben voltam. Miskolcon kezd tem színészi pályafutásomat és oda térek vissza. Sóhajtva fordul vissza és máris könnyein keresztül mo­solyogva mondja, — Szeretném megköszönni mindazoknak, akik jók voltak hozzám és hittek bennem, a tapsokban megnyilvánuló ba­rátságukat, hogy mindenkor segítőén mutatták meg bírála­taikkal a továbbvezető útat. Ma esti felléptével búcsúzik Hamvay Lucy, búcsúzunk mi is, a pécsi közönséggel együtt. Érik a gesztenye Zengővárkonyban Igazi ősz van Zengővárkonyban. Az útmenti fákról hosszúnyelű póznákkal verik a diót, az udvarokban pedig nagy asztalokon aszaló- dik a gyümölcs télire. Megteltek a mestersé­ges aszalók is, s hordókban „érik” a pálinká­nak való hulladékszilva. A termelőszövetke­zet 8„ holdas szelídgesztenye-erdejében rozs­dásodik a levelek széle, és, bokáig süpped az ember lába az avarban. Megbámult a gesz­tenye tüskés palástja is, jelezve, hogy a gyü­mölcs megérett. — Nagyon korán köszöntött ránk idén az ősz — mondta Bakó József, a Zengőalja Ter­melőszövetkezet agromómusa. — Tavaly ilyen­kor még csak a szántóföldekre • volt gondom, a nagy szárazságban azonban korábban érik a dió, mandula, és a gesztenye verését is rö­videsen megkezdjük. — Valamikor a törökök telepítették a he­gyen a gesztenyést — kapcsolódik a beszél­getésbe a tsz-elnök. — Azóta szolgálja a falu népét, s a termelőszövetkezetnek is egyik leg­biztosabb jövedelmi forrása. Tavaly több mint 180 ezer forintot kapott a tsz gesztenyéből. Idén, az ,aszálv miatt, valamivel kevesebb te­rem, mint az elmúlt években, ám az ízre fi­nomabb, mézédesre érlelte a sok napsütés. Az elmúlt években más megyékben értékesítette a szelídgesztenyét a tsz. Idén azonban egy té­telben megvásárolja tőlük a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, s a pécsiek finom geszte­nyepüré, meg gesztenyés-torta formájában ta­lálkozhatnak majd vele. Szierencsére a gesztenyefa nem öregszik túl hamar, s így a jövőben is lesz elég gesztenye. Meg aztán van utánpótlás is. A gesztenyés melletti cserjés, gyomos réten ugyanis gyöke­ret eresztett az a sok gesztenye, amelyet az erdei állatok, mókusok, madarak hurcoltak oda. A tsz vezetőségének csupán annyi mun­kája maradt, hogy kiirtatta a rétről a tölgy­cserjéket, meg a makacsul kapaszkodó földi- szederbokrokat. A lélegzethez jutott kis gesz- tenyefa-csemeték szépen fejlődésnek indul­tak, s így alakult ki a 20 holdas fiatal ■ geszte­nyés. A gesztenyefák mellett megszámlálha­tatlan szilva, diói alma és mamdulafa van a hegyoldalban. Zengővárkonyban nagyon sze­retik a gyümölcsöt és vallják, minden község­ben telepíteni kell, ahol a fa megmarad. — A kenyér meglesz mindenkinek a közös­ben — mondta az agronómus — de a kenyér mellé gyümölcs is jó. Lesz az is, hiszen a tsz gyümölcsöseiből a rengeteg szilván kívül nem adunk el semmit, mind kiosztjuk a tagok kö­zött. Itt nemigen akad télen lekvár, aszaltszil­va, alma, meg dió nélkül ház, és ahol ez van. ott jut még hozzá más. A termelőszövetkezet elegendő mennyiségű takarmányt biztosít a háztáji jószágoknak is, s így télen a disznó­ölések után saját szilvából főzött kisüstivel koccinthatnak egymás egészségére. — W — Húszezer gyümölcsfacsemete A házi kertek és a háztáji gazdaságok gyümölcsfacseme­tékkel való ellátását a földmű­vesszövetkezetek végzik. Bara­nya megye húszezer csemetét kap. A közepes törzsű cseme­ték mellett jelentős mennyi­ségű alacsony (nyolcvan-száz centiméteres) csemetéket is szállítanak az ősszel. Őszi­barack csemetére, körtére és törpe almafára viszont még nem vesznek ' fel rendelést. A MÉSZÖV mezőgazdasági osz­tálya szakembereket küld ki a községekbe, hogy szakmai elő­adásokat tartsanak a telepítési és termelési kérdésekről. Régi filmek a filmki*ibban Összeállították a TIT Balázs Béla Filmművészeti Köre har­madik negyedévi műsorát. Az első film címe: Párizs az min­dig Párizs, főszereplője Aldo Fabrizi. Ezt az alkotást Ma­gyarországon kizárólag a film­klubok mutatják be. Bemutat­ják a Don Juan magánélete című filmet Douglas Fair­banks, a Karenina Annát Vi­vian height, a Kisvárosi iin- nep-et Jacques Tati és a Cár­nő című filmet Elisabeth Berg- ner és Douglas Fairbanks fő­szereplésével. Az év végén lát­hatja a filmklub közönsége Szőts István híres alkotását, az Emberek a havason című filmet, mely 1942-ben készült és Görbe János játssza a fő­szerepét. A filmművészeti elő­adásokat Maár Gyula film­esztéta tartja a következő tárgykörökből: Miért a film a I legfontosabb művészet? Film és társadalom, Az üzleti ér­dek, mint művészeti cenzúra, Modernség és film, A film iro­dalma és A filmfesztiválok. Egy hét az országutakon Az elmúlt hét bővelkedett közúti balesetekben. A sort mindjárt a hét elején, hétfőn Török Jenő (Terehegy, Fő u. 40.) nyitotta meg, aki Pécsett az Egyetem utca 2. számú ház előtt elütötte az úttest jobb­oldalán tartózkodó Farkas Jó­zsef úttisztító munkást. Még annyi becsület sem volt -a gépkocsivezetőben, hogy meg­álljon és igyekezzék segítsé­get nyújtani. Török az áldoza­tát cserben hagyta. Az út­tisztító agyrázkódást szenve­dett. A lelkiismeretlen gépko­csivezetőt a rendőrség őrizet­be vette. • Diry Henrich (Mohács, Tol- buhin u. 63.) motorkerékpá­ron közlekedett Mohács-szőlő­hegy felől Mohács felé, A Bu­dapesti út 42. sz. ház előtt ösz- szeütközött a vele szemben, szabályosan haladó motorossal, Dobai Jánossal. Az összeütkö­zés következtében Diry Hen- richet súlyos sérüléssel a men tők a Pécsi Idegklinikára szál lították. Diry ellen eljárás is indul, mert ittas állapotban ült a motorra. Szeptember 27-én, szerdán Jalcab György (Pécs, Vadrózsa u. 4.) . személygépkocsijával a Körösi Csorna Sándor utcában közlekedett. A Körösi Csorna Sándor utca 12. sz. üzletház előtt a járdáról körültekintés nélkül lépett le Nesztegnyei Lajos 5 éves kisgyerek. A gépkocsi a kisfiút elütötte, de szerencsére a gyerek csak könnyebb sérülést szenvedett. A balesetért a gépkocsi veze­tője nem hibáztatható. m Ugyancsak szerdán történt egy másik baleset is. Domon­kos Sándor (Pécs, Felső-Vám- ház utca 73.) a Pécsi Söripari Vállalat tulajdonát képező te­S&akképsett motorszerelőt aki a Diesel és kompresszor szerelésben jártas, felve­szünk a TMK javító-műhelybe. Jelentkezés: ÉM BARANYA MEGYEI ÄLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÄLL. PÉCS, RÄK0CZI UT 56. MUNKAÜGYI OSZTÁLY. 66 168 hergépkocsival Pécsett a Tü­zér utcából az Alkony utcába akart bekanyarodni. Az útke­reszteződésben összeütközött Horváth István (Mozsgó, Ko­lozsvári u. 4.) motorossal. A motor pótülésén Horváth Ist­vánná foglalt helyet. Az össze­ütközés következtében Hor- váthné súlyos sérülést szenve­dett. A baleset oka: az egyen­rangú útkereszteződésnél fi­gyelmetlenül .és a megenge­dettnél nagyobb sebességgel haladtak. • Pénteken halálos baleset tör­tént. Szarka György (Vajszló, Arany János u. 11.) Hoffer traktorral pótkocsit vontatott. A pótkocsin utasként foglalt helyet Nagy János, a páprádi tanács vb-elnöke és Kajsza János hivatalsegéd. Besencé- től mintegy másfél kilométer­re Szarka fékezett s ennek kö­vetkeztében Nagy János a pót­kocsiról leesett s a pótkocsi első kereke mellén keresztül­ment. Segíteni akartak rajta, de — mire Besencérg értek a sebesülttel — meghalt. A bal­esetet Nagy János gondatlan­sága okozta, mert a gépjármű vezetője többször is figyelmez­tette őket, hogy szabályosan üljenek a pótkocsin. m Egy kicsit „kirándulni” akart Buzási József (Pécs, Alsó-Balo- kány u. 51.) szombaton. Pé­csett a Zsolnay Vilmos u. 4. számú ház elől ellopta a,Bm. Építőipari Vállalat tehergép­kocsiját s azzal Pócsára ment. A pócsai faluvégen az úttest baloldali korlátjából 4 dara­bot kitört, majd tovább haj­tott. Borjádon kitört egy ke­rékvető követ, ezután az ár­kon túl lévő ház falának üt­között. A baleset után a teher­gépkocsit otthagyta. A rendőr­ség a karambolozó gépkocsi- tolvajt gyorsan megtalálta s letartóztatta. • Október T-e, vasárnap sem múlott el közúti baleset nél­kül. Nagy Imre (Kaposvár, Sztálin út 28.) a kaposvári Bőripari KTSZ tulajdonát ké­pező Moszkvics személygép­kocsival a Pécs, Kossuth L. tér 6. számú ház előtt tolatás közben elütötte az álló teher­gépkocsi mögül körültekintés nélkül kilépő id. Puszt Feren­cet (Pécsszabolcs, Homoktető). Id. Puszt súlyos sérülést szen­vedett. Moszkvától — Gurzufig 1/ ehet-e úgy elindulni Moszkvából, hogy vala­mit ne írjon az ember a min­den percben változó hatalmas metropolisról? Mi a legemlékezetesebb? Ha visszagondolunk, majd minden esetben eszünkbe jut valami új. A Tretyakov képtár? A Népgazdasági kiállítás? A Metró? A gigászi és elképzel­hetetlenül gyors nagy építke­zés9 Az emberek? Nehéz len­ne hirtelen, dönteni. A Tretyakov képtápban 4 ezer festmény van kiállítva a termekben, s a tárlatvezető azt mondta, hoav raktáron lega­lább 43 ezer. Minden kéo cso­dálatosan szén. Sokáig álltunk B-'iVv mrtréi előtt és néztük- Egvlk keretben a sa- iá* képér láthattuk, amelyet h-’-’- n'őlt nár órával festett. Főiké'* a hatalos ágyából, tü­kör _e’é ült és másfél óra alatt készítette el önarcképé* bete­ges fáradt arcának mását. A tárlak legnagyobb festménye Ivanov művész alkotása. A kéo 7.5 méter széles és 5 mé- te** maga?. Isterp ábrázolja a mFÍzt a képet Iva­nov tv, óven át festette Olasz orszáe’oan ott élt harminc évig befejezni nem tudta és be-»ni'iitp Oroszországba. A ma ic- 'é+ni bogv nem lett vászon, az egvik alak fehér na-tos-<;ának a víz­ben látszó tükörképe piros szí­nű. Láttuk Tretyakov gyűjte­ményének első képét is. ame­lyet Schindler festett egy be­teg anyáról és a kuruzslóról az 1800-as évek közepe táján. A képtárból szállodánk felé igyekezve földalattin utaztunk. Sokat hallottunk már a met­róról. de más hallani valami­ről és megint más azt látni.. A kényelmes mozgólépcsőkről és a fogadótermeknek is beillő állomásokról nem akarunk be­szélni, inkább egy dologról, méghozzá a jegyváltásról. Te­relőkorlátokon át lehet a moz­gólépcsőre jutni, amely léviszi az embert a villamosig. Jegyet csak egyszer kell váltani, ami­kor az utcáról bemegyünk s aztán akár egész nap - lehet metrózni. A terelőkorlát előtt egy automata van elhelyezve, annak a nyílásába kell a 3 ko­pekest bedobni, amikor kigyul­lad egy lámpa az automata felső részén. Az utas mehet nyugodtan a korlátok között a lépcsőre. De ha valaki csalni akarna és népi dobná be a pénzt, akkor a korlát végénél két vaskar összecsap előtte és nem tud tovább menni. Ez pe­dig szégyen, hiszen a lejárat­nál eev fe'ügyelő all. aki el­lenőrzi a forgalmat. Egyszerű a ' működése, fotocellás rend­szer. tnapos moszkvai tartóz- kodás után indultunk útnak a Fekete-tenger felé. Sajnáltuk elhagyni Moszkvát, a sok látnivalót, amit nem tud­tunk megnézni a rövid idő E&iatt és sajnáltuk % kényel­met, a rengeteg automatát, amely kiszolgált bennünket olyannyira, hogy ha akartuk, akkor sonkás zsemlét adott, ha akartuk akkor a cipőnket ke­félte ' tisztára. A kizárólag hálókocsikból álló gyorsvonatunk sebesen ro­bogott dél felé. Tula hatalmas építkezéseit csodáltuk meg, majd Kurszk városa követke­zett. a második világháború nevezetes helye. Nagy város Kurszk, ipari, kereskedelmi és közlekedési gócpont. Még nincs húsz éve annak, hogy a város helyén kőtörmelék volt, és kilőtt páncélkofcsik tornyo- sodtak. Most semmi sem lát­szik a múltból. Ragyog a vá­ros. Zaporozsje városának és ipa­ri negyedeinek csak a körvo­nala tárult elénk; s mire a nap felkelt, vonatunk a Krim- félszigeten futott Szimferopol felé. Mégis mit látott az em­ber Moszkvától a Krim-félszi- getig a déli iparvidéken? — Építkezés, építkezés, építkezés! Aki ezt látja, az csak egv do­logra gondolhat. A szovjet néo szívből és nagyon őszintén kí­vánja a békét. Hiszen miért épít az ember? Szimferopol — Krím „fővá­rosa” — élénk déli színekkel és nagy forgalommal fogadott bennünket. A 320 ezer lako­sú város nyüzsgött a sok ide­gentől. Akik a tengeri nyara­lók felé igyekeztek, azok mind itt szálltak le a vonatról. A gyors aha pár utassal robo­gott tovább a nyugati csücsök felé. Szévasztooolba. Autó­busszal folytattuk utunkat, a tengerpart felé. Még nem lát­tuk a tengert, de érezni lehe­tett, hogy közel va<gyunk hoz­zá. Az út, amelyen haladtunk, a Szimferopol—Jalta közötti vo­nal. Kocsink fürgén kapaszko­dott a magas hegyek között kanyargó betoncsíkon. Érde­mes erről az útról egy-két szót elmondani. Akik tavaly nyá­ron jártak arra .azok ma már nem ismernének rá. Először is a tavalyi aszfaltos út 140 kilo­méter hosszúságban kanyar­góit a két város között. Nem vitás az is kényelmes volt és megfelelő, de már kinőtte a jelentkező igényeket. Egy év sem telt bele és újat. kapott a forgalmas táj. De még milyet! Az új betonút szélessége 30 méter, a hosszúsága pedig 43 kilométerrel rövidebb lett a ré­ginél. A távolságot viaduktok, feltöltések és hegyoldalak el- hordásával rövidítették le. Az út két oldalán trolibuszok járnak Szimferopoltól Jaltáig! A szép és 'kényelmes trolik sűrűn közlekednek a tenger­partig és vissza. , A hosszú úton elég közel egymáshoz, hol balról, hol meg jobbról, széles kitérők és pihe­nők vannak kiképezve, kényel­mes padokkal és csinos parkok kai díszítve. A parkokban szobrok. Igen szép volt Lev Tolsztoj, Kutuzov és Kirov szobra, a tenger felé vezető út melletti kicsiny parkokban. A táj lenyűgöző. Felértünk a hegykoszorú csúcsára. Megáll­tunk egy kis pihenőre. Jobbról a hegy orma beletemetkezett a szürkés-fekete felhők hasá­ba. balról kopasz hegyoldal. A kopasz hegy szélén óriási szik­la dudorodik, pontosan olyan, mint egy emberfej. Úgy is ne­vezik, hogy emberfej szikla. Őszintén szólva kissé megle­pődtem. hisz Moszkvában 30 fokos meleg búcsúztatott ben­nünket, és Szimferopolban is hasonló forróság várt. Itt fele úton a tenger előtt pedig hű­vös eső csapkodott. Fáztunk, előkerültek a ballonkabátoik. Kísérőnk megnyugtatott, hogy nem kell félni, 40 kilométer­rel odább ragyogó idő lesz. — Igaza volt. A másfél kilométer magas hegyek déli lejtője új képet tárt elénk. Örökzöld ciprus­fák, babércserjék, pálmafák és olajfüzek jelezték, hogy itt va­gyunk a szovjet riviérán. Lent megcsillant a Fekete-tenger. A víz olyan kéken szikrázott a hegyek alján, mintha valaki tintával festette volna meg.! Jalta jobbról, Gurzuf bálról tárta elénk panorámáját. A gépkocsivezetőnk ismerő­söknek integetett, majd hirte­len megtekerte a kormányt és szinte egy szakadékszerű te­repre vezette a buszt. Behúny* tűk a szemünket és vártuk, hogy majd a tenger fenekéről mászunk elő, ha egyáltalán lesz rá lehetőség. Vékonyka úton haladtunk, a szállónk fe­lé. Nem mondom, bravúros emberek a szovjet gépkocsive­zetők, ezt már Moszkvában is tapasztaltuk, de mégse kellett volna így megijeszteni bennün két. A Szputnyik-hotel előtt fé­kezett a kocsi. Néhány méter­re a tenger hullámai ezüstö­sen szikráztak a part menti kavicsokon. A strandon hosszú sorban fehér gombák, alatta a fürdőző emberek, fejükön fe­hér széles karimájú bojtos ne­mez kalap.' Gurzuf a kis fürdővároslka fehér lapostetejű házaival integetett felénk. (Folytatása következik) Gazdagh István —* Hamar Imre Tengerparti strandfürdő, háttérben Gurzuf fürdővárost»* * j>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom