Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

N A P t 0 5 IMI. OKTÓBER 22. r#/// • ///a-S^Z$5lHZ7, xx)ooocxxx)ooooooocxx)cxx>c»oooococxdoo(Xx>x>ooooc)00ooooooo» 8 lüuatvii Roz*gyesz»venszkij Jia55u a képjelet •ffioceoMtmaxioocccc XOOCX>OOOOOOOOOOCt0OOC XjOOOCOOOOOOOOCXXXXXK )OOOCOX)OOOOOOOOC>OCXXXXX)OOOOOOOCX>OCXX»C)OOOOOOOOOOOGOí A z irodalomban, a művé­szetek: világában a köz­napi ember, az egyszerű olva­só zenehallgató, színházlátoga­tó mindig a maga mindennapi életét betöltő jelenségeknél szebbet, jobbat keresett. És többnyire ,meg is találta, mert a> írók, művészek képzelete el­vitte őt vágyai világába, meg­mutatta, mennyi szépség, bol­dogság lehetne a Földön. Most hallgatjuk, olvassuk a SZKP XXII. Kongresszusának beszá- mo.óit és a benne felsorolt káp­ráztató tények, elragadó tervek láttán az az érzésünk támad, hogy mindaz a zseniális meg­sejtés, amit az ember jólétéről, boldogságáról a legoptimistább a...;>to.v műveiben találhattunk, elszürkül, elhalványul a való­ságos élet tényei mellett. Lassúnak bizonyul a képzelet a szocialista társadalom hallat­lanul gyors fejlődése mellett És elmondhatjuk, hogy a fejlő­dés mai ütemét még sokféle gátló tényező — elsősorban az imperialista háború veszélye, az ellene való védekezés kény­szere lassítja. Ha ezeket a gátió tényezőket is sikerül leküzdeni, a. .egiég kizárjuk a pusztító háborúk lehetőségét mai tudá­sunkkal valóban elképzelhetet­len lendületet vesz az emberi­ség fejlődése. És ez a fejlődés korántsem korlátozódik pusz­tán anyagi javak termelésére, a minden igényt kielégítő áru­bőségre, hanem éppep a bőség alapján eddig soha nem tapasz­talt lshetóségek nyünak a „szel lemi termelés”, az irodalom és művészetek előtt is. Régi fogalmakhoz kötött gon­dé: adásunk tudomásul veszi és e.. . méréssel nyugtázza a SZKP új programjának olyan célki­tűzéseit, mint a munkaidő csők kentése, az emberek „szokásos anyagi szükségleteinek” társa­dalmi úton történő biztosítása, a közszolgáltatások fokozatos ingyenessé tétele. Pedig ezek a tervbevett, s két évtized lefor­gása alatt megvalósítandó in­tézkedések korántsem puszta életszínvonalemelést jelente­nek, hanem az egész társada­lom szerkezetének minőségi változását, amely végül a „min denki képességei szerint, min­denkinek szügségletei szerint” elv megvalósulásához vezet. Azok az emberek, akiknek nem lesz gondjuk például autóbusz- jegyre és bérletre, mert a vá­rosi közlekedés ingyenes, akik­nek a gyermeknevelés már sem miképpen sem ,.anyagi”, ha­nem kizárólag érzelmi és peda­gógiai probléma, akik majd csak tankönyvekből és elbeszé­lésekből olvassák fejcsóválva, hogy volt idő, amikor emberek egészségtelen odúkért lakbért fizettek — azok az emberek más, újfajta emberek lesznek. Ma a munkában rendkívül fon­tos szerepet tölt be az anyagi érdekeltség, mint a több és jobb munkára való ösztönzés. De amikor az ingyenes szolgál­tatásokat mindenki megkapja, tekintet nélkül arra, hogy mi­lyen és mennyi munkát vég­zett, akkor más, újszerű ösz­tönzőknek kell megjélennjök. És meg is jelennek. A társa­dalom erkölcsi elismerése irán­ti vágy, a kollektív erőfeszí­tésékbe való önkéntes beleol- vadás igénye hajtja majd a kommunizmus emberét mind magasabb és magasabb telje­sítmények felé. Az irodalom eddigi típusai: a harácsoló kis tőkés, a zsugori kispolgár, az alázatos tisztviselő, a nyo­morgó munkás, a társadalmi ellentétek miatt boldogtalan szerelmes az elveit áruba bo­csátó karrierista — a kommu­nizmus embere számára úgy­szólván érthetetlenek, lesznek, s alighanem ügyanolyan cso­dálkozva fog olvasni ezekről, mint amilyen csodálkozva ol­vassuk ma az egyiptomi fára­ók és a piramisépítő rabszol­gák történetét. Mindezek a változások pe­dig nem valamikor a távoli és ködös jövőben történnek meg, hanem még a mi évszá­zadunkban. így foglalta prog­ramjába az SZKP XXII. Kongresszusa, s a szocializmus eddigi történetét ismerve, tör­ténelmi tények objektivitásá­ra alapozva mondhatjuk, hogy az a program meg is valósul, inkább előbb, mint később a tervezettnél. A z irodalom, a művészet a történelem folyamán gyakran töltötte be a forradal­mi eszmék tudatosítójának szerepét. Lelkesítő dalok hő­sökről szóló regék öntöttek lel két a haladásért küzdő embe­rekbe. Költői képzelettel meg­rajzolt szép jövő vonzotta a tömegeket a forradalmi moz­galmak sodrába. Az emberi érzelmek húrjain játszó mű­vészet most sem tagadhatja meg önmagát Olyan új forra­dalom eszmei segítője lehet amely az egész emberiség tör­ténelmét végre valóban embe­ri történelemmé teszi, amely a dolgozók óriási tömegednek szemét nyitja fed a szépségek­re, s amely az egyént igazi egyéniséggé teszi, megszaba­dítva mindenféle babonáktól és előítéletektől. A kommunis­ta ember és a kommunista rsadalom ábrázolása a kom- unizmus építésének előreha­jlásával egyre sürgetőbb tár dalmi igénnyé válik, s egy- tal ennek művészi megoldá- 1 a legnagyobb társadalmi é! mérést ígéri a művésznek. A szárnyaló képzelet is alig- alig éri utol a SZKP új prog­ramjában vázolt fejlődést. De? a programban foglalt tények? súlyos realitása, tudományos? megalapozottsága szinte máris? lehetővé teszi, hogy a kitűzött í terveket valóságként éljük át. r A lassúnak bizonyult képze- ? let új lendületet kap, s a tu­dományos tárgyilagosság té- 8 nyei új tartalmat kölcsönöz-1 nek a mai irodalmárnál:, s amely képes arra, hogy már| a holnaphoz is szóljon. A| kommunista ember társadalmi | tudata, jellemvonásai majd aks kor alakulnak ki, ha a kom-g rmmizmus körülményei között g él, de hogy kialakulásuk ne| késsen sokáig, azért már most? sokat tehetünk. A SZKP prog-g ramjából vázlatosan máris? megismerhetjük a kommunis-6 ta társadalomban élő embers létkörülményedt, életformáját, s jellemvonásaiból pedig sokat? már most megtalálhatunk as szocializmust építő munkás-£ ban. Keressük a jövő embe-S reit, s ne hallgassunk a saját? kiváltságait féltő nyárspolgár ? nyafogására — ezt lehetne ma 5 jelszóul adni az íróknak és műé vészeknek. Ma, amikor falun? és városon egyre gyarapodik ? az olvasó és művészetszerető ? emberek tábora, az írók és mű S vészek rendkívül sokat tehet-g nefc a visszahúzó erők leleple-? zéséért, legyőzéséért, az előre-? vivő tendenciák erősítéséért..; Többet, mind eddig bármikor. És nevüket a „proletár utó­kor”, a kommunista utókor j annyiban fogja tisztelettel me1': őrizni, amennyiben segítettel- ? átlendülni a kommurázimr felé vivő út akadályain amennyiben olyan műveket alkottak, amé’lyek a jövő szá zad emberét, a kommunista: embert is gyönyörködtetni | tudják, amelyek nem ragad nak meg a lassú képzelet ? szűk, talán tetszetős, de hazug? álamvilágában, hanem követn tudják a gyors valóságot, sjj maguk is annak alkotó részei vé válnak Szerelmesek =* Ramon Oliver porboricoi ménóas ntjza. Kellemesen csalódik, aki evesi Sándornak, a Nemzeti x.mház egykori igazgatójának, : vérbeli színházi esztétának .riogatott dramaturgiai cik- eit tartalmazó, A drámaírás kólája című kötetét elolvas- •i Nem száraz, elvont fejtege- ek ezek a cikkek, hanem az mélet és a gyakorlat őssz­el gját megvalósító, a dráma- ialmait és a színházat egy­énit kiválóan ismerő, higgadt Hetű szín háztud ósinak évti- edes gyakorlatából etószürern edő megállapítások. Szelle­mes elmeíuttatásai, sziporká- ■ó szíhnáztörténeti anekdotái ■emcsak a színházi sziakembe- ek számára szórják sziivárvá- yos bőségüket, minden iroda- > mkedvelő, színiházi néző a zerző bravúros anyagismere­tnek, bámulatos emlékező te- etségének tanúja lehet. Hevesi Sándor korán csat- kozott a Nyugat körül kd- : vonuló demokratikus társada­lompolitikai mozgalomhoz, bár egyes megállapításai az akkori idők sznobdsita felfogását tük­rözik. így például egyhelyütt 'A mai dráma válsága) ezt ír- ■a: ..Abban a törekvésben, ‘"ogy a közönség minél széle- ••■hb rétegei megtalálják szó- .hozásukat a színházban: a ’: npadi termetesnek egyre mé ebben kellett süllyednie a "'Oi szenzáció, a cirkuszi iz­galom irányában.” Érvényes ez a kapitalista társadalom ide jére, amelyben a cikk fogarrta- 1 tofit, de nem a szocialista tár­sadalomra, amelyben még nem élhetett Hevesi. Erőtelje­sein fellép az üzletszínházak szellemisége ellen, és Edward Gordon Craig-gal együtt ter­vezi egy nagy nemzetközi mű­vész-színház létesítését. Ekkor válik ízes húsainak iránytű­jévé az a realizmus, amely felkelti figyelmét Sztaniszlav- szkij alkotó módszere iránt. Hevesi cikkeit Slaud Géza akként válogatta össze, hogy mintegy harminc év anyagá­ból többé-kevésbé szerves dra­maturgia kerekedjék ki. Ez a célkitűzése csak részben sike­rült. De ha rendszerességről, teljességről nem is beszélhe­tünk, ha Hevesi némelyik né­zetét túlhaladta is az idő, mű­vét érdemes kézbe venni, mert belőle évtizedek ébnényanya- ga éled elénk. Hevesi érdekesebbnél érde­kesebb -problémákat vet fel és old meg. A tanulmánycikkek elején foglalkozik azzal, ho­gyan kell színdarabot írni. So­kan kifogásolják, hogy ezt nem lehet könyvből megtanul­ni. mint ahogy a szakácskönyv bői sem tanul meg senki főz­ni. Hevesi elveti ezt a nézetet, s annak a híve, hogy elméle­tileg és gyakorlatilag is taní­tani kell a drámaírást. Ottó Ludwiggal együtt vallja, hogy ha jó drámát adnak a színház­ban, azt a süket embernek is körülbelül meg kell értenie. A szerző érdekes megáiiapi­^f)ártom proqratnla Akár az élet: szép, viharzó. Akár a tenger: végtelen. Akár a dal, öly egybehangzó — nagy Tervünk: szív és értelem, óriás táj és tarka térkép, jó Nap. mi tajgánkon ragyog, s aranyló testű szűzi sztyeppék — Kortárs, köszöntsd a Programot! A hazáról beszélj, barátom. Hirdessék lények és szavak: a Piros Programból e tájon friss víz, új Jenyiszej fakad. Uj Jenyiszejt, új Angarákat ont táltos tervünk és erőnk — a vízórjás már hű alázat, csak fénye nem: mindent elönt... Hazánk szolgálja és a földet naposra mossa mindenütt — Kedves folyónk! Szívből köazöntlek terád is öröm fénye süt. Társaim, törjünk egyre feljebb — Be szép a* út, a meredek! Szívünkben hordjuk ezt a Tervet — szebb életcélt nem ismerek. ZALÁN JÁNOS fordítása Bárdosi Németh János SZILVA FÁK Roskadoznak a szilvafák, oly kékek, csattanó lilák, tolvaj-kezekkel a szelek ágaikon könnyűének. De a gazdag fák roskatag újabb kosarat bontanák, s hiába tépik és verik, nem hull le terhük esteiig. Ez a bőség a nyár dala, harsogja a sok szilvafa, példájuk szívembe dobog, a szilvafák mind boldogok. Virágos volt a tavaszuk, udvarolt nekik a kakák, a méhek és a darazsak mézet és csókot ott loptak. Ájult és forró most a vég, ahogy gyümölcsét hordja szét gyerekek, szél és a libák, nyögnek bele a drága fák. ■ tása: a trivialitást a színház­ban sohasem lehet megszüntet ni, mert minden drámának ez a bölcsője és a sírja. Az élet legnagyobb dolgai triviálisok. Ezért van az, hogy a közönség „inkább elfogadja a mestersé­get irodalom nélkül, mint az irodalmat mesterség nélkül.” A művésziét nemcsak a tarta­lom és érték, hanem az oda- valóság kérdése is. Szerinte „a dráma kritériuma nem az em­beri tett, hanem az emberi krízis.” Pedig a dráma lénye­ge nem ebben van, mert hisz küzdelem nélkül nincs dráma. Az ellentétes társadalmi erők mérkőzéséből kibamló konfliktusnak csak a tetőpont­ja a krízis. Hevesen ellenzi az epikai részek elmondását. Ami kor mesélni kezdenek a szín­padon — írja —, egyszerre megszakad az eleven kapcso­lat a játszók és a hallgatók között. „Az elbeszélés megtöri az illúziót, amelyet csak a tör­ténet haladása tud ébren tar­tani az emberekben.” , Állásit fogKal az előfüggöny­nyel szemben. „Az igazi já­ték nem a függöny előtt vain, hanem mindig a függöny mö­gött.” Szól a műfajok mai anarc lilájáról, a párbeszéd nagy paradoxonjáról, a termé­szetesség titkáról, az író és a színész háborújáról. Szót emel a magj'ar hangsúly érdekében: a görögök megbotozták azt a színészi, aki rosszul hangsú­lyozva mondta a dráma szöve­gét. A mai franciák pedig meg tapsolják a finom és eredeti hangsúlyt, s lepisszegik a szö­veg ellen vétőket. Ékes szavakkal szól a versek zenei titkáról. „A lírai versben felséges szózat rejlik, s mily kevesen tudják szavát venni.” Visszautasítja azt a naturalis­ta elvet, amely a természetes­ség ürügyével prózát iparko­dik csinálni a versből — a rit­mus és a rímek eltitkolásával. Hamletiéi együtt vallja Hevesi is: „A kis eszközben zene rejlik, felséges szózat!' „A hanyatló dráma” c. cikk ben a szerző kimutatja, hogy itt oly világpszichológiai jelen seggel van dolgunk, amely a múlt túlzott felbecsülésében, a jelennek túlzott lebecsülésé­ben áll. Sareey és Archer sze­rint is „haszontalan dolog a dráma válságáról beszélni.” Amint a világon minden vál­tozik, átalakul, akként '“fejlő­dik a dráma is. Ezért várnak a mai drámairodalomtól is újat, a mai élethez alkalmaz- kodót. Bár Hevesi egyes megállapí­tásait túlhaladta az idő. egyes cikkekből igen sokat tanulhat a drámaíró, a dramaturg. a színházi rendező, a drámeked- velő nagyközönség is. Múltbeli merész mértékszabásával, ma­gas műveltségével, mélységes színházszeretetével H«yc~i -V- tékes egyénisége ma i« felénk sugárzik műve lapjairól. Dr. Tóth István. ■ K A drámaírás iskolája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom