Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
*U. OKTÓBER 3. NAPLÓ 3 Megkezdték a magyar taxiórák sorozatgyártását A közlekedési mérőműszerek gyárában a múlt évben készítették el Nemes Tibor műszerész találmánya alapján a magyar taximéter minta- példányait. amelyek sikerrel állták ki a különféle próbákat. Az új tarifajelző jelenleg az Országos Mérésügyi Hivatalnál van hitelesítésen. Az üzem most hozzálátott a taximéter sorozatgyártásához, október elején pedig megkezdik a szerelést. A formás kis műszer felveszi a versenyt a legjobb hasonló külföldi gyártmányokkal, súlya és mérete a fele azokénak. Elektromechanikusán működik. így üzembiztosabb. pontosabb, megbízhatóbb mint a régebbi típusok. Pályázat járási tanácsház tervezésére A Minisztertanács tanácsszervek osztályának felkérésére az Építésügyi Minisztérium nyilvános pályázatot hirdet járási tanácsház tervezésére. A pályázati kiírás átvehető az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztályán (V. kerület, Beloiannisz utca 2—4. ötödik emelet 5.), s ugyanitt kell benyújtani az elkészült terveket legkésőbb december 18-ig. A Pécsi Porcelángyár második ötéves tervéröl Nem került még országgyűlés elé a II. ötéves tervjavaslat, de üzemeink zömében már nagyon komolyan számolnak vele. Vezetői szinten tüzetes felmérések folynak a terv irányelveinek konkretizálására, üzemeinkbe történő átültetésére. A' Pécsi Porcelángyár vezetői is rég kiszámították, hogy náluk az 1965-ös évre tervezett teljes termelési érték 28.5 százalékos emelkedést jelez az 1958. évi tényszámhoz mérten és a termelékenység 1965. évre tervezett mutatója is 24.2 százalékos növekedést ír elő az Felcsendült a pacsirta dala a mohácsi határban és elkeveredett, elvegyült a pöfögő ze- torok zajával. Valahogyan furcsa volt az üde madárdal a melegségtől vibráló levegőben, a szárazság vasmarka által megsanyargatott mezők fölött. A pacsirtát ugyanis általában úgy ismerik az emberek, mint a szántótevő ember, a koránkelő paraszt hűséges társát, szórakoztatóját. De amilyen szokatlan volt a tikkasztó szeptemberi délutánon a pacsirta éneke, éppolyan jóleső is volt hallgatni, amint egybeolvadt a traktorok pöfögiésével, az emberek beszédével. Talán azért, mert akaratlanul is arra gondoltam: az ember még ennél a szikkasztó és a Duna maradék vizével élet-halálhar- cot vívó, hónapok óta tomboló forróságnál, szárazságnál is erősebb. így van ez bármennyire is szólamnak hangzik. Semmi sem bizonyítja jobban, mint a mezőr), szorgoskodó ember. A mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet burgonyaföldjén két Zetor húzza a burgonyaszedő gépet. Meglehetősen nagy port kavarnak, a nyomukban hajolgató asszonyok azonban nem sokat törődnek ezzel, legfeljebb Bárácz Anka néni jegyzi meg vidáman: Csakhamar vályog lesz ilyen porban az ember szájában. — Nem baj az — replikáz mellette egy asszony — csak a kosár teljen! Hát telnek is a kosarak, bár nem a legszebb a krumpli, sok közte az apró. De hát ezt is fel kell szedni, a legapraja majd jó lesz a malacoknak. Ez a véleménye Zátonyi Istvánnak, a termelőszövetkezet könyvelőjének is, aki éppen örömhírt hozott a krumpli- szedőknek: előleget kapnak, mégpedig a szeptemberben végzett munkájukért egységenként húsz forintot. Be sem kell menniök érte az irodába, hamarosan hozza majd az adminisztrátor meg a pénztáros borítékban mindenkinek név szerint. Közben Józsa István, a termelőszövetkezet új elnöke is megérkezett Szabó elvtárssal, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével. — Hát a szigetben szebb volt a krumpli — véli Szabó elvtárs. — Az biztos — hagyják helyben az asszonyok is — de hat az a föld jobban birja a szárazságot... meg aztán ... mi tagadás ... többször is meg- kenáltuk ... Józsa elvtárs,- aki csak alig két hete, hogy felcserélte a gépállomások megyei igazgatóságának vezetői posztját a tsz- elr.ökséggel, csak mosolyog és csendesen megszólal: — Látják asszonyok, a jó munka meg a rossz munka is ilyenkor hozza meg a gyümölcsét. No nem azt mondom, hogy maguk nem dolgoztak, de ha még többször megkapálták volna ezt a burgonyatáblát is — úgy mint a szigetben — akkor itt is lehetett volna a mostani közepesnél jobb termés ... — Hát ez tanulság nekünk, de azoknak különösein, akik még mindig imígy-amúgy dolgoznak csak — mondja az egyik menyecske. De majd teszünk is róla, Józsa elvtárs — fogadkozik, hogy a következő évben mindenki kivegye a részét a kapálásból is. A következő közgyűlésen az összes tagság előtt is elmondom: ezeken a földeken még más termést lehet elérni, akármilyen szárazság is van. Csak dolgozzunk, de szívesen, mert akkor lehet szüretelni is. — Mi is ezt akarjuk — helyesli az asszony beszédét az elnök. — Máris intézkedtünk, hogy a megyének ezen a részén, ahol szinte a legjobb termőföldek várják a magot, ne várjanak hiába. Igaz, hogy mostanában nem volt közgyűlésünk, de ehelyett itt most megmondom, hogy az őszi árpa vetését nemsokára befejezzük, a takarmánykeverékekét is, a búzát vetjük a mi földjeinken is, a szebényiek már nincsenek egyedül a megyében, akik ezzel dicsekedhetnek ... * A szőlőhegyen a méznél illatosabb és édesebb rizlingfür- töket szedik a vödrökbe az asszonyok. Alkonyodik már, ilyenkor a derék, még ha a gazdája fiatal is, gyakran megköveteli azt, hogy kiegyenesítsék. Hát még Frühling nénié, aki már legalább ötvenhétszer ért meg szüretet. — De azért szívesen szedjük ám — mondja — és a többi asszony is helyesel —, mert szinte élvezet ezeket a szép, egészséges fürtöket megfogni. Igaz, az emberek sokszor meg- permetezték, de nem is ártott sem a lisztharmat, sem a peronos zpóra. — Így aztán le is jön holdanként 20—25 mázsa, ez pedig nem megvetendő eredmény az idén — dicsekedik az egyik puttonyos, aki eléggé görnyedt a jól megtömött edény súlya alatt, ezért el is siet a présház irányába. Frühling néni egy kicsit még egyenes) tgeti a derekát, aztán ismét lehajol egy tökéhez. — Szedjük, miért ránkesteledik, pedig szeretnénk ezt a darabot befejezni... Tudja, hogy milyen mustot szűrtünk itt tegnap? — fordult munka közben felém... — A színméznek nincs olyan illata, igaz, hogy Muskát Ottonel meg Olasz Rizling leve volt, de 22—23 cukorfokos mustja van. 1958. évi tényszámhoz viszonyítva. A termelékenység mutatóját egy munkaórára vonatkoztatva, határozták meg, miután az egy főre eső termelési érték nem hasonlítható össze a fokozatosan bevezetett, illetve bevezetendő munkaidő- csökkentés miatt. A két mutatószám, a termelési érték és a termelékenység növekedése egymáshoz való viszonyításából megállapították, hogy az 1965-re létrehozandó többletérték 84.9 százaléka termelékenységi növekedésből és,csupán 15 százaléka eredhet munkaóra, illetve létszámnövekedésből. A porcelángyár két alternatívában készült tervéből uf , az egyik változatot a fenti számadatok érzékeltetik, amíg a másik változat magábafoglalja a második ötéves terv időszakában felépítésre váró II-es számú üzemük tervmutatóit. Az új üzemet 8—10 típusú korongolt, vagy kisfeszültségű szigetelők gyártására profilírozták, s létrehozásával, a szalagszert) gyártástechnológia alkalmazásával minden eddiginél korszerűbb porcelángyártást valósítanak meg. Azonban az 1958. évhez viszonyított 1965-re tervezett 28.5 százalékos volumennövekedés még a 15 százalékos többlettermelési lehetőség figyelembe vételével is jelentősen lemarad a népgazdasági szinten előirt növekedés mutatójától, ha tekintetbe vesszük a gyár jelenlegi helyzetét. Ez elsősorban a gyár szakmai és vállalati sajátosságaival indokolható. Ugyanis a vállalat alapvető kereszt- metszete a mázas égetőkemencék befogadóképessége, s a vállalat tervei is a jelenlegi égetőkemencék kapacitáskihasználásának felső határain alapulnak. A termelékenység növelésének lehetőségei viszont sokkal biztatóbbak, olyannyira, hogy jelentősen meghaladhatják a népgazdaság iparra vonatkozó termelékenységi mutatóit. Miben mutatkoznak elsősorban ezek? Elsősorban a 110 kilo- wattos szigetelők gyártásának fejlesztésében, melynek során a bázisidőszak kapacitása meg kétszereződik, vagyis évi 200 tonnáról 450 tonnára emelik a szóbanforgó szigetelők termelését. A továbbiakban megháromszorozzák a porce- láncllenállási testek gyártását, s a pyrogránit építő- és díszítőelemek termelését, (a műemlék helyreállítás kívánalmainak megfelelően) 175 tonnáiéi 500 tonnára emelik a tervidőszak végéig. Igen értékesnek ígérkezik az a törekvésük is, hogy a nagyrészt saját konstrukciójú gépeikkel a gépi megmunkálású szigetelő- gyártásuk arányát a jelenlegi 5 százalékról 65 százalékra fejlesszék. A porcelán háztartási nyersanyaggyártmány terén a jelenlegi 24 százalékos gépi formázás arányát 72 százalékkal emelik a II. ötéves terv végéig. Két alagútrendszerű égetőkemencéjüket nyíltlángú égetésre építik át, mivel a fajlagos kalóriafelhasználást a szigetelögyártásban 40 százalékkal, az cdényféleségeknél pedig 28 százalékkal csökkentik. A gyártmányfejlesztés terén a második ötéves terv időszakában a következő feladatokat tűzték maguk elé. A többi közül 25 kilowattos áramszedő- tartó, mozdonyszigetelők, tö- mörtestű szabadtéri támszáge- telők, hengeres furatú külsőbelsőtéri átvezetök, tömörtestű szabadvezetéki állószigetelők, alkáli ionmentes porcelán ellenálló testek, 60 és 110 kilo- wattos tömörtestű szigetelők kerülnek gyártásra. A felsorolásban a légjelentősebb gyártmányfejlesztés szerepe], s a fejlesztési terv szoros összhang ban van a villamosipar fejlesztési kívánalmaival. Tehát mindezekből is kitűnik, hogy a gyár kollektívája felismerte és magáévá tette a második ötéves terv célkitűzéseit, amit az is bizonyít, hogy az ötéves terv első évére előirányzott mutatószámokat az operatív tervnek megfelelően máris jelentősen túlszárnyalták. Pálinkás Jlta lain -n ap i hú es ti A z egyszerű levelezőlapon szíves szavak hívtak: „Jöjjön ki mihozzánk, búcsú lesz a faluban.. Búcsú? Tarka sátrak, vidáman nyüzsgő sokaság, harangszoknyás lányaik, menyecskék. És szüret ideje lévén szénsavat gyöngyöző zavaros murci. Régen láttam valódi búcsút, de ilyen lehet a véméndi is. Aztán eszembe jutott, hogy a búcsú tulajdonképpen vallásos eredetű dolog, ilyenkor valamilyen szentet ünnepelnek. Van búcsúja Szent Józsefnek, Andrásnak, Györgynek, nem szólva Máriáról.. De a naptár szerint október 1: Malvin napja. Mi közük a véméndiek- nek Malvinhoz? Egyáltalán van-e ilyen nevű szent? Ezt a titkot már igazán ki kell derítenem. Megyek tehát a véméndi búcsúra. Hosszú falu Véménd. A vasútállomástól az alvégig megvan vagy két kilométer. Az érkező vendégek tömött rajába ékelve ballagtam. Figyeltem, hogy özönlik-e a nép a templomból, Nem özönlött, öt-hat idősebb asszonyt láttam csak fekete németes népviseletben, hasukon előírásosan összekulcsolt kezükben vitték az imakönyvüket, meg gyereklányokat, ugyancsak imakönyvvel, de nem népviseletben, hanem fehér, meg tarka nylonkölteményben, amelyen pajzánul át világított a reggeli nap. Szo- 'kásos vasárnapi utcakép. De a templomtól odébb már zene foszlányai szűrődtek át az útszéli fák poros lombjai között. Valami francia énekes dalol orrhangon a szerelemről. Persze ezt csak gondolom, mert nem értem a szöveget, de miről dalolhat egy francia? A dal pedig kísérőzene a körhintához, ainelyet ott állítottak fel a Kossuth Lajos utca két kőfeszülete között. (Négy feszület is van ebben az utcában, csak kettő kissé távolabb.) Két körhinta is van: az egyiken lovak, tevék, elefántok, kiskocsik csalogatják a gyerekeket. Ezt még magyarul is csak ringlispilnek mondják, megkülönböztetésül a szélhintától, amelyiknek ülései hosz- szú láncokon lógnak, mert az az igazi körhinta. De egyelőre áll a szélhinta is, meg a ringlispil is. Csalk a lemezjátszó lemeze forog és az orrhangú francia már vagy ötödször ismétli a refrént: 1‘amour, Vamour..... No, talán házigazdáim felvilágosítanak, hogy mi is az „eszmei tartalma“, vallási magyarázata ennek a búcsúnak. Tie az ember folyton aka^ dályakba ütközik. Az üdvözlések után mindenekelőtt fel kell hajtani két kupica szílvapálinkát, mert a hosszú úton ugye, poros lett az ember torka. Aztán további két kupica következik, hogy étvágyat csináljon a reggelihez. Aztán jön a reggeli, ami nagytányér különböző eredetű sülthúsokból áll — van abban malachús, liba, meg kakas is — és teliszájjal nem illik vallási dolgokról beszélni. Reggeli után viszont inni kell. Kicsit csípős, szénsavas murcit. Ez legalább egy ponton igazolja a búcsúról alkotott elképzeléseimet. Végre sikerül szóbaejteni a búcsú dolgát. — Jó az — mondja a házigazdám — mert ilyenkor ösz- szejön a rokonság. Ez igaz, mert lám ott ül az asztal körül testvérének a családja is. Tolna megyéből jöttek látogatóba. Mikor meg náluk van búcsú, az itteni rokonok mennek oda. Ezért tartják csaik számon, hogy hol mikor van búcsú. Malvinról, meg a szentekről ezután sem tudok meg semmit.. Csak a Tolna megyei testvér somolyodik el két pohár között, s mondja: — Ha szentekről van szó, hát a mi elnökünk az egy szent ember... — Hogyhogy? — Mert maga felé hajlik a keze ... Már, megmóndtuk volna neki közgyűlésen is. hogy ne a maga hasznát nézze, hanem a tag,ságét, de nincs, aki szóvá merné tenni, mert goromba ember. Erről aztán szóba kerül a véméndi elnök, alki viszont érti a dolgát, mert ha nem értené, honnan lenne a tsz-nek negyven forintos a munkaegysége? (Vagy talán több is, ahogy mondják, bár ezt „hivatalosán“ még nem közölték a tagsággal.) Ettől kezdve aztán minden szó így vagy úgy csak a termelőszövetkezet dolgaira kanyarodik. Hogy a kalászosok jól fizettek, a szovjet, meg olasz búzával tizenhárom mázsára nőtt a holdankénti átlag. — Az olasz búzában nem bíz tunk — mondja a házigazdám olyan semmi kis kalásza volt ni, mint az ujjam. Aztán. hogy megérett, olyan kemény lett, mint a kő és lejött belőle egy holdról húsz mázsa. És természetesen szóbakerül nek a gondok, apró-cseprő panaszok is, amelyék leginkább abból adódnak, hogy egyik ember így viselkedik, a másik meg amúgy. M ülik az idő, elfogyott az ebéd is, kiderül, hogy a rokonság, sógorság, komaság nemcsak a távolabbi vidékeken van, hanem a szomszédban, meg az azután következő házaikban is ... De ahogy múlik az idő, s ahogy egyre több emberrel váltok szót. annál bizonyosabb vagyok abban, hogy a búcsú vallási tartalma végképp elkopott, elcsenevészesedett. Már jóformán csak a búcsúsök sátraiban kapható olcsó kegytárgyak bizonyítják, hogy mégis valami köze van a vallásnak a búcsú ünnepéhez. Igaz, ezeket sem nagyon vásárolják. Egy pöttöm legényke kezében láttam egy műanyagból préselt talpas feszületet, A másik 1kezében ugyan- csőik műanyagból, apró kanász- kürt volt. Az utóbbival időnként nagyot reccsentett, de a feszületet tanácstalanul forgatta. Édesanyja, — aki a reggeli misén meghallgatta a papot, csakúgy, mint időnként, az ismeretterjesztő előadás vagy a tsz-közgyűlés előadóját — talán elveszi tőle és a vitrinbeli csecsebecsék közé rakja, mert mégiscsak „szent tárgy“ — de kötve hiszem, hogy búcsú után az lenne a szóbeszéd tárgya, ki milyen bűnbocsánatot nyert. (Régen ugyanis ez volt a búcsú lényege.) Este a látogatóba jött rokonság nagy tömegben gyűlt össze az álomásoh. A vendéglátók sietve búcsúztak tőlük, hogy le ne maradjanak a sportbál megnyitásáról. A peron sarkában búcsúkra járó sátoros kereskedők üldögéljek az esti vonatot várva. Egyikük bosszúsan dünnyögött: — A fene vigye, manapság nem megy a bizsu.; > MÉSZÁROS Az „automata kalauz“ és a közönség Mit tudtunk meg eddig erről az ügyes „gépemberről?” azt, hogy országosan 552 autóbuszvonalon kerül bevezetésié, s annyit, hogy országos méretekben mintegy 31 millió forint megtakarítást jelenthet papírban, szövetben, munkaerőben. Bevezetésével több mint ezer kalauzt szabadítanak fel, illetve állítanak egyéb hasznos munkára a közlekedési vállalatoknál, de tonnákban lehet mérni a papír, s ezer méterekben az egyenruha- szövet megtakarítását és egyebeket.. Pécseit e hónap 15-én lép porondra az „automata kalauz” és szolid méreteivel lehetővé teszi, hogy két termetes utassal több férőhelyet biztosítson az autóbuszon. (Ennyi . helyet foglalt el. ugyanis az ülőkalauzi alkalmatosság.) Előnye .n)ég, hogy egyetlen hang, vagy indulatos szó nélkül is előretessékeli az utasokat, mert a bedobott forint után a következő utasra vár ugyanez az aktus, tehát nem lehet tolakodni, megállni, teketóriázni. És ez a következő utas egyben az ellenőr is. aki akarva, akaratlanul árgus szemmel figyeli az előtte lévő ügyködését. Persze, a fögond mégiscsak az automata kalauzé, mert minden egyes bedobott érme után kétféle műveletet kell egyidőben végeznie. Minden bedobott forint után zölden villanó fénnyel és csengetéssel értesíti az autóbuszvezetőt, aki e félreérthetetlen jelekén kívül egy tükör segítségével is ellenőrizheti az utasok „lelkiismeretét”. Aztán van még egy másik tudománya is a robotkalauzn ak. Nem lehet „átverni”. Ha valaki egy forint helyett 50 fillért dob bele a perselyébe, nem adja ám vissza, harrim minden jelzés, csengetés nélkül elnyeli. Büntetésből. Persze fogyatékosságai is vannak. Nem tud mit kezdeni a bérletesekkel, nem lyukaszt, nem ellenőrzi, hogy lejártak-e a bérletek, s ezt a feladatot rábízza az autóbuszvezetőre. Annak kell felmutatni a bérleteket, s ez is csak félmegoldás, mert a gépkocsivezetőt üvegfal választja el az utasoktól. tehát éppen csak tudomásul veszi a bérletes utast, s ez nem elég. Ezek szérint az utas becsületére van bízva, hogy tovább használja-e a bérletet á megengedettnél. S ha már a becsületnél tartunk, álljunk meg néhány komoly szóra. Az automata bevezetésével ''sióban mód nyílik a visszaélésekre. Például az oda-vissza utazásos bérletjegyeket nem kezeli az autóbuszvezető (nincs is módjában) és az is előfordulhat, hogy egy-egy jól . ö?» szehangolt” csoport felszáll a buszra, de közülük csak rmodén második dobja be az érmét a jelzőkészülékbe, és ki tudja, mi mindent leh-’ne még kitalálni a potyautazásra. Nos. ha a PKV számolt is ezzel és előre gondoskodott az ilyen visszaélések kiküszöböléséről, a legfőbb ellenőrzést mégis az utasokra bízza. Minden megbízatás nélkül az 5 feladatuk lesz, hogy ne tűrjék meg maguk között a potyautast. Annál inkább sem, mert ez az új intézkedés elsősorban az utasok érdekében történik. Az automata bevezetésével megszűnik a jegyváltással egvüttjáró és időtpazarló pénzváltás, ami egyben messzün- teti a felszállások körüli *u- multusokat és meggyorsít)a a- közlekedési, illetve fordulási sebességet. Az automatákat egyelőre a 30-as és a 27-es autóbuszokon alkalmazzák. ÉLŐ r'n'an'va ó csirke kispdad pavilonunkban (IRÁNYI DANIEL TÉR) MINDENNAP — vasárnap is — kapható. PÉCSI KELTETŐ. 509 t i i Szüretelnek és vetnek a mohácsi Új Barázdában
