Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-12 / 215. szám
f »«I. SZEPTEMBER 12. NAPtö n November 15-ére készül el a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat ötemeletes palotája Pécsett a Rákóczi úton. Élénk verseny indult a vasas! és a szabolcsi bányászok között Ahol egész éven át tojnak a tyúkok Évi 10 millió tojás az ötéves terv végére — Tojásgyár“ épül Bárban A harmadik negyedév végéhez közeledünk és a bányakerületek közötti hagyományos versenyt hamarosan értékelik. Az első negyedévben a pécs- bányaiak, a másodikban a szabolcsiak jeleskedtek és hozzájuk került a legjobb bányakerületnek járó versenyzászló és pénzjutalom. Most a vasasi bányászokon a sor, s a termelési eredményeket vizsgálva, azt lehet tapasztalni, hogy igen komolyan veszik a vasasiak a harmadik negyedévet és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szabolcsiaktól elhódítsák az elsőséget. Szeptember első dekád ja tröszti viszonylatban ugyan mindössze kerek 100 százalékos eredményt hozott, de a vasasiak 100,4 százalékra teljesítették a tervüket, ugyanakkor a szabolcsi bányaüzemekben a tervet 101,2 százalékra zárták az első napokban. Tehát van mit tenni Vasason. A legjelentősebb munkahelyen, a koncentrált fejtésben dolgozó Tóth János és Roubál József csapatai naponta ezer csille szenet szállítanak a napszintre és a napi tervüket átlagban 104—105 százalékra teljesítik. A koncentrált munkahely a vasasi bányaüzem legkorszerűbb fejtése, szinte teljesen automatizált szállítással. A vasasi brigádok közül kiemelkedő teljesítményt nyújt Weibl Ferenc fejtési csapata, amely tervét 118,6 százalékra teljesítette az első dekádban, ugyancsak szép eredményt ért el Hankisz József fejtési csapata, ők 117,1 százalékkal zárták a dekádot. Kimagasló eredménnyel dolgozik Beck József elővájási csapata, amely három harmadban kilenc fővel egy alapvágatot hajt szénben. A havi előrehaladási terv hatvan méter, de Beck Józsefék csapata máris 20 métert haladt előre, ami annyit jelent, hogy a hó végére teljesítményük meghaladja majd a hatvan méteres előirányzatot. Hogy végül is ki lesz az első a harmadik negyedévi versenyben a bányakerületek között? még nem lehet tudni, de minden bizonnyal a szabolcsiaknak nagyon meg kell fogni a „csákánynyelet”, ha azt akarják, hogy náluk maradjon a versenyzászló. A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaság bari baromfinemesítő telepén az elmúlt évben 1 millió ötvenezer darab tojást termeltek. Ebben az évben már augusztus 1-ig elérték ezt a mennyiséget, s az év ! végéig félmillió tojással túlteljesítik tervüket. A keltetésben is megduplázták elmúlt évi teljesítményüket. Üj gépek beállítása nélkül, a meglévők jobb kihasználásával I 265 000 naposcsibét keltettek ki az idén, ami a tavalyi kétszerese. A baromfinemes itő telep dolgozóit és vezetőit dicséri, hogy ezt a nagyarányú termelésnövekedést minden beruházás nélkül, kizárólag jó mun- ! kaszervezéssel és az új, korszerű eljárások alkalmazásával érték el. Az új módszer lényege a folyamatos tojástermelés. Ennek érdekében már korán megkezdték a keltetést, úgy hogy január 3-án már naposcsibéjük volt. A január eleji jércék (10 000 darab) már júliusban megkezdték a tojás- termelést, s azóta is megszakítás nélkül tojnak. Ősszel ezeket a jércéket értékesítik és a tél elején újra megkezdik a keltetést. Az egy évben kétszeri tojásváltás lényege az, hogy a termelés és természetesen a tojásellátás is folyamatos lesz. Ebben az évben már december 2-re kikeltetik az első csoportot. A decemberi jércék májusban tojni kezdenek és megszakítás nélkül késő őszig tojnak. A második részt áprilisra keltetik ki, ezek a jércék december, januárban kezdenek tojni és egész télen át és tavasszal megszakítás nélkül tojnak. Így a bán telepen a legkritikusabb őszi és téli hónapokban — amikor a legnagyobb a tojáshiány — is folyamatosan adják piacra a tojást, s ezzel szabályozni tudják a piaci árakat. Ha fokozatosan a többi nagyüzemi baromfitelep is átveszi a bári módszert, egyre inkább megszűnik majd a téli tojásgond, a tojás áringadozása, feleslegessé válik a tojás tartósítása. Az évente kétszeri tojásváltással a báriak elérik azt, hogy egy átlag tojó évi tojáshozama a hagyományos 130 darab helyett 200—220-ra emelkedik. S mivel a tyúk az első évben tojik a legtöbbet — a második évben az első évinek már csak 60, a harmadik évben pedig csak 40 százalékát — nem tartják tovább, a tojástermeiés befejezése után vágóbaromfiként értékesítik. A telepen megkezdték egy korszerű, 2000 férőhelyes toj > ház építését, melyet guruló tojófészekkel látnak el s a 2000 baromfit egy személy fogja gondozni. A bári telepet fokozatosan tovább bővítik, sőt a gazdaság izabellai és erdőföldi üzemében is létesítenek nagy tojóházakat. Az ötéves terv végére a jelenlegi 10 000-es tojóállományt 50 000- re szaporítják, amellett teljesen áttérnek a leghorn és a rohde island fajták tenyésztésére. A rhode island tojo és a leghorn kakas keresztezéséből származik a világ egyik legjobb hibrid jércéje, melynek tojáshozama átlag 260— 280 darab évente. A gazdaság úgy rendezkedik be, hogy ezt a hibridet minden évben újra előállíthassa. Ehhez a nagy termelőképességű hibridhez építik aztán a korszerű tojásgyárakat. Az ötéves terv végére a bári és a hozzátartozó másik két telepen évente 10 millió darab tojást fognak termelni. Izabella-majorban már megkezdték az átalakítási, korszerűsítési munkálatokat. Erdőföldön, mely Bártól 4 kilométerre van, 1964-ben adják át a modem tojástermelő üzemet. Értesítjük kedves vevőinket, a lakosságot és a közületeket, hogy bútor javító részlegeinket megnyitottuk. Rendeléseket mintaboltunkban kérjük személyesen vagy telefonon bejelenteni. KOSSUTH LAJOS U. 50. SZÁM. — TELEFON: 34-41. bútorjavítást. Átalakítást, felújítást, atfényezést vállalunk. Pécsi Faipari Szövetkezet 55 378 Az első nemzetközi exfoliatív citológiai kongresszusról Beszélgetés liléi Györgygyel, a szülészeti klinika tanársegédével Bécsben szinte egyidőben három nemzetközi orvoskongresszust is rendeztek: A hama- tológihi, az első exfoliatív citológiai és a III. nemzetközi nőgyógyászati kongresszust. Az exfoliatív citológiai kongresszusról most tért haza Iliéi György, a Pécsi Szülészeti Klinika tanársegédje. Lapunk munkatársa felkereste és választ kért néhány, a kongresz- szussal kapcsolatos kérdésre. — Mi volt a kongresszus célja? — Az augusztus 31-től szeptember 2-ig tartott kongresz- szust Bécsben, a Neue Hof- burgban rendezték meg, amelyen szinte a világ minden tájáról mintegy 450—500 orvos vett részt. Az exfoliatív cito- lógiának a rákkutatásban van lényeges jelentősége. A kongresszust a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet képviselője nyitotta meg. Beszélt arról, hogy a rák keletkezése okának felkutatására már számos vizsgálat történt, de ezek még nem elégségesek. Azonban ma már az orvostudományhoz tartozó technika segítségével előre haladtunk abban, hogy a keletkezését a legkorábban felismerjük. A rák gyetoászatá- ban csak úgy várhatiSBc eredményt, ha a betegséget már szinte csírájában felismerjük. A felismeréshez nyújt segítséget a citológia. Persze, ezenkívül még számos módszer van, A citológia jó módszer a rákszűrővizsgálatok végzésére, kiegészítve a már meglévő ' bódszerekkeL A kongresszus lényegében elérte célját: ennek a szinte még újdonságszámba menő tudományos ágnak kutatói jöttek össze, köztük számosán olyanok, akik tudományos munkákból már ismerték egymás tevékenységét, de személyesen még nem találkoztak. A személyes találkozás volt az egyik cél. A másik: felmérni egy-egy ország orvosainak munkáját azzal a céllal: milyen irányban haladnak az új tudományos ág kutatásában s ez az irány jó-e. — Az utóbbival kapcsolatban van-e biztató eredmény? — Erre a kérdésre határozott igennel felelhetek. Ez év májusában Budapesten megtartott onkológiai kongresszuson — s az onkológiának köze van a citológiához — magyar orvosok számos eredményről számoltak be, s megállapítható, hogy a mi eredményeink sem maradtak el. Pécsett is dolgoznak a citológiával kapcsolatos kutatásokon s a bécsi kongresszus azt igazolta, hogy ezek a kutatások jó irányban haladnak, sőt bizonyos kérdésekben elérjük a nemzetközi élvonalat. — Hány előadás hangzott el? — Több mint'' 50 előadást hallgattunk végig. Ennyi előadást természetesen alaposan értékelni néhány nap alatt nehéz. Az elhangzott előadásokat azonban a résztvevők írásban is megkapják s így nagy segítség lesz a munka további vég- aéséhex. G. F. Sőt... lisztet... paprikát...! A z embert közírói tevé- kenysége során sok min denre megkérik. írjon erről, írjon arról és az ember ír erről is, meg arról is ... Általában két lehetőség szokott ismétlődni, vagy megírja az ember vagy nem, de olyan most fordul elő, hogy egyszerre teljesíthetők két kívánságot miszerint meg is írok valamit,. meg nem is. Ez az ellentmondás onnan fakad, hogy egyik oldalról kértek: „írja már meg“. — A másik oldalon pedig majdhogy könyörögték: „ne írja meg.“ Szép kis helyzet szó se róla. Azzal kezdődött, hogy a telefonközpontos bejelenti: „Adok egy várost“, ami egyenértékű egy városi hívás kapcsolásával. Arról érdéklődik a hívó, hogy tudok-e bővebbet a felvásárlásról? Mondom, hogy hallottam róla. dehát ez nem újság, mert tudományos ismereteim szerint ezt a mi jó magyarjaink egy része időtlen időktől űzi már és ez csak az utóbbi 16 évet számítva is legalább az 5000. eset. Folytatom, lehet, hogy még Adámtól származik ránk, amikor is először csőik egy almát vett a kert közepéből, aztán — mint ezt erőteljesen szaporodó emberiségünk bizonyítja — megszerezte az összesét, hogy legyen bőven. Erre félbeszakítanak, hogy ne tréfáljam el, mert tényleg komoly dolog, és a tájékoztatásból megtudtam: vásárolnak sót, burgonyát, lisztet, zöldpaprikáért hosszú sort állnak és így tovább. írjanak erről, kérlel a drót végén, akit városként kapcsoltak. Egyideig gondolkodok, hogy mi van ebben egyáltalán érdekes és fontos? Zöldpaprika, az kell, azt jó eltenni és ahhoz, ha csak zsíroskenyérrel eszi is az ember, akkor is kell só. Burgonya az meg mindig kell és paprikával csoda ízletes paprikás krumplit lehet készíteni. A liszt felhasználásának lehetőségeit varriálom, amikor megint várost kapcsolnak és ismétlődik az előbbi eset. Mondom, ha van pénzük, hát vegyék, de figyelmeztetnek, hogy „ennek anyagi és politikai kihatásai is vannak.“ Nafene! • • fjsszehoz a véletlen egy raktáros ismerősömmel. Éppen kapóra étkezik és máris feladom néki a kérdést: „Mit tudsz a felvásárlásról? „összerakja a kezét és kérlel: „Te Csak nem írni akarsz róla?“ Az igenlést újabb kérlelés követi, hogy „ne tedd, a magam és családom, a munkám érdekében.“ Ez aztán már komoly lehet gondolom és kifaggatom. A következőket tudom meg: Irtózatos gondjuk a dugig tele, hatalmas raktárakban az árukezelés. Komoly pénzek mennék el erre. Hatalmas szállítmányokat alig tudnak átvenni, örökké a kötbér damoklesz- kardja lóg fejük felett. Terv is van, a terv túlteljesítése után prémium, jutalom. És most viszik az árut. Alig várják, hogy kissé ürüljön, hogy helyet tudjanak teremteni az ajtót döngető másik szállítmánynak. Hadd vigyék^ lesz olyan premcsi, hogy az na és éppen jól jön ... Ne írd meg, ez direkt jó nekünk. Képzeld el mennyi kisméretű só, cukor, liszt és más árucikket tartalmazó raktár lesz az éléskamrákban és ennek az árunak a kezelése nem a mi gondunk, mert a pénz, amit adnak érte az eláll, az nem kér kenyeret. Házastársi megbízásból két csőmet/ gyufát veszek. Elveszem a polcról mire a bolt egyik kedves vezetője így bíztat: „Lehet kérem, lehet, van belőle bőven“. Felrémlik, hogy alighanem itt is valami premcsi lehet a dologban, de maradok a két csomagnál. Hát nem ráhibáztam! Nekik is direkt jól jön, mert hát itt is van bevételi terv és utána járó jutalom, meg raktárgond. Pár órával később látom, hogy a másik üzlet egyik triciklijére két 50 kilós papírzsákban sót raknak Istenuccse, telefonon rendelték így: — Érdeklődni szeretnék. — Sót lehet kapni? — Amennyit parancsöl, akár ötven kilót is, akár ... — Akkor kérnék úgy ötven kilót. — Akár mázsát is. — Akkor egy mázsát és ha lehetne ideszállítanák. — Lehet, ahogyan óhajtja a kedves vevő. És az árukihordó máris vitte a 'két zsák sót. ami különben amúgyis útban volt a raktárban, mert ketten is fel- bukták már rajta. Ennyivel is kevesebb ... Mármint a raktárgond. A jelenség anyagi kihatá- sóiról még a következőket tudtam meg. Egyik háziasszony télikabátjának kifordítására szánt pénzből lisztet vett. Aki fusiban fordította volna, enyhe melankóliával jegyezte meg: „Hát nem mafla? Erre a pénzre számítottam, éppen a tüzelő árához kellett volna ...“ Sebaj! Elmegyünk és segítünk enni túroscsuszát. Más. Egy másik ismerősömnek van egy jónevű, de sok bosszúságot adott régi motorkerékpárja. Hallja, hogy vásárolnak sót, lisztet és mivel ő már felvásárlás történelménék ismeretében nem nélkülözi a logikus következtetést, homlokára csap: „Akkor talán el lehet adni azt az átkozott motort is“. Segítse hozzá a szerencse. — Mellékelem is a hirdetést: „Eladó egy Indián motorkerékpár igényesnek és hiszékenynek. Érdeklődés egész nap. Az eladásba pénzt beszámítok. Mondja erre valaki. hogy nincsenek igen alapos anyagi kihatásai ennek az ügynek és nincs konstruktív elképzelése népünknek. Elvégre a honjuk- túrát ki kell használni, mert mit lehet tudni... Hátha nem lesz többet ilyesmi. TAannak, akik politikai kir hatásait helyezik előtér be a vásárlási hőemelkedésnek. Nekitámasztom vasárnap délelőtt hátamat a Széchenyi tér kőkerítésének és nézem a forgatagot. Mellettem három férfi álL Egyik összecsukja az újságot és igy beszél: — Elolvastam a magyar—román tárgyalásokról szóló közleményt. Hm. Hát nem nevetséges? Itt meg sót vesznek. Kádár biztos mondta Gheorg- hiu-Dej-nek, hogy nézd Geor- ghiu, nálunk sót ákarnak az emberek, küldjétek pár vonattal, Az meg biztos válaszolta néki, hogy akár egy egész bányát, egy egész hegyet, ameny- nyi csak kell... összenevetnek, aztán folytatják a szárazságtól kezdve egészen a takarékbetétig és ab ban egyeznek meg. hogy vannak hiszékeny és gyengeldzg- zetű emberek. Közbevetem, hogy az emberek egy része semmit se tanul és mindent felejt. Ebben aztán meg is egyezünk, és miután húzzák a vasárnapi „levesnótát“ útnak indulunk olyan szándékkal, bogy jól, a szokásosnál jobban megsózzuk a levest, mer* mit lehet tudni... Az ember szervezete képes arra, hogy tartalékolja a sót. KASZON JÓZSE0
