Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

SZEPTEMBER 1 NAPlö Ssáshúss liter vér Miért támogatjuk a térítésmentes véradást?^ — Véradókiállítás nyílt a városi művelődi sí házban Sok sane* és érzelmekre haltó írást olvastunk már a vér adásról. Hajítottunk áldozat­kész munkatársaikról és olyan anyáikról, aikik a tulajdon vé­rükkel mentették meg gyerme­kük életét. Ezúttal nem egy ember vagy egy kis kollektíva itesz írásunk hőse. Most a pécsi véradó- mozgatom helyzetét szeret­nénk felmérni, dr. Bajtai Gá­bor tanársegéd, a véradó állo­más vezetője és Hetesi Ká­roly, a városi vöröskereszt tit­kárának tájékoztatója alapján. Lírai hang helyett számokat és adatokat tárunk olvasóink élé. Kevés a véradó 2158 „donort” tartanak nyil­ván a városban, s ebből körül­belül 300-an adnak havonta vért. Mintegy 120 liter vér szokott havonként összegyűl­ni. Pécs elég nagy város, szá­mos üzemmel és sűrű közleke­déssel. A balesetek elég gya­koriak, ezért nem 120, hanem 180—200 liter vérre van ha­vonta szükség. Mivel ennyi nincs, a hiányzó mennyiséget Kaposvárról, Budapestről és Szómba tbeiyzjffl kefl kölcsön kérni. Mind&g nem maradhat így. Kaposváron körülbelül a fe­le ember éL, mint Pécsett, mégis, 200 liter vér gyűlik össze havonta. Ez a szám min­dent megmond. Reális tehát a Véradó Állomás meg a városi vöröskereszt célja: rövid idő afliaitt el kell érni, hogy Pécs fedezni tudja a saját szükség­letét —* térítésmentesen adott vérből. Reális, hiszen ha 8 ezer véradója lenne a városnak, s ez a 8000 évenként csak egy­szer adna és térítésmentesen, j akkor is meg lenne a havi 200 liter. Elméleti számítások szerint, az öregeket, 18 éven aluliakat és a betegeseket leszámítva, kö­rülbelül 20—30 ezer véradója lehetne a városnak. A 8 ezres szám tehát nem mondható túl­zottnak. Vérvételi autó kellene Hogy mindezek ellenére is csak 2158 véradót tartunk nyil­ván, annak több oka van. Mindenekelőtt: eddig kicsi volt a Dischka Győző utcai véradó állomás (1-es számú befdünflta épülete) kapacitása. Most már nagyobb, s ígérik, hogy ebben az évben tovább bővül, A másik ok: nines vérvételi autónk. Budapesten vérvételi autók keresik fel az üzemeket, s aránylag rövid idő alatt, ke­vés várakoztatással vesznek vért a dolgozóktól, anélkül, hogy azok hosszabb időre ki­maradnának a munkából. Pé­csett ilyen autó nincs. Remél­jük, hogy az Egészségügyi Mi­nisztérium gondol' majd ránk is. Nagyon elkelne egy ilyen autó, már azért ás, mert jó- néhány üzemünkben éppen az időhiány az akadályozó ténye­ző. Sok üzemünk ugyanis >— nagyon helytelenül! — nem akarja a dolgozót elengedni a váradó állomásra. Sajnálja a kieső munkaidőt, és nem gon­dol a következményeire. A harmadik ok talán az, hogy a véradás propagandája sem volt valami jó. Újabban már sok a javulás, a vöröske­reszt a közeljövőben eláraszt­ja plakátokkal és röplapokkal r megye minden részét. Vér- . '’ókiállítást is rendeztek, ~iely Komló és Mohács után ’’öcsre került. Hétfőn délután ■V érakor megnyitották a Vá- -oítí művelődési házban. A 'ptember 8-ig tartó kiállítá- bemutatják a véradó moe- Vom tízéves fejlődését, a vér " ■'-1 fi as ználásának gyakorlati ód,lát, az orvostudomány kü- "'•nböző szakágazataiban. A '•'■Mlítás ideje a’att kisfilmet vetítenek a véradásról. Nem. káros a szervezetre Van az elmaradásnak ne- í^edik oka is: az emberek tév­hite. Sokan úgy gondolják, hogy a véradás káros az em­beri szervezetre. Megnyugtatá­sukra dr. Bajtai elvtárs edr mondotita: csak egészséges em­bertől vesznek vért, olyantól, akinek a vérképe rendben van, az ilyen emberre pedig a vér­adás semmiféle káros hatást nem fejt ki. Sőt: a véradás fokozza a vérképző szervek — csontvelő — működését^ en­nek pedig igen gyakran gyógy- hatása van. Az elmondottak hosszú évek távlatára is érvé­nyesek: a véradásnak akkor sincs káros utóhatása. Sokan attól félnek, hogy a véradás fájdalommal jár, hi­szen — úgymond — vastag tűt szúrnak az ember erébe. Alap­talan aggály ez is, mert érzés­telenítenek, A véradó állomásnak nem­csak vérvevő, hanem vérkon- zerváló szerepe is van. Ez lo­gikus, hiszen sürgős esetben nincs idő arra, hogy „donort” keressenek, meg nem is elég egy ember leadott vérmennyi­sége. A tartósított vér felhaszná­lása széleskörű. Különösen a balesetek, szülések és műtétek aükaümával van rá szükség. Az utóbbi — mármint a műtét — él sem képzelhető vértartalék nélkül. Egy-egy tüdőműtétnél másfél liter vérre is szükség lehet. Ez a mennyiség 8 vér­adó vérével egyenlő. A vérveszteséget szenvedett ember addig nem bocsátható a sebész kése alá, amig nem pótolták a vérét Vénre van szükség a gyer­mekklinikákon is. Pécsett szin­te minden héten születik olyan csecsemő, melynél az apai és anyai vércsoport eltérő. Ilyen eseteikben sürgősen ki kell cse­rélni a csecsemő vérét, mert anélkül meghalna. A vért egyébként nemcsak eredeti formájában használ­juk fel. Felbontjuk alkotó­részeire is. A vérszegények például csak vörös vértesteket kapnak, mert csak arra van szükségük. A fertőző betegség­ben szenvedőknek csak plaz­mát adnak, mert ez fokozza szervezetük ellenálló képessé­gét Amint látjuk, nincs orvos­tudomány vértartalék nélkül. Emberek százai köszönhetik a konzervált vérnek az életüket. A véradás erkölcsi oldalait ól Amint láttuk, a véradó állo­más, meg a vöröskereszt nem­csak mennyiségi változást sze­retne elérni. Nemcsak azt akarja, hogy a véradók száma növekedjék, hanem azt is, hogy — belátható időn belül — térítésmentes legyen a vér­adás. Jelentkezik is ilyen véradó, egyre több, de még messze va­gyunk a céltól. A térítésmen­tes véradók aránya még a 25 százalékot sem érte el. Baján és Kalocsán mindenki térítés- mentesen adja a vért, a fővá­ros egyik véradó állomásán 5 ezer liter ilyen vér gyűlt ösz- sze. (20 ezer véradótól!) A pécsi statisztikával aligha le­hetne éldicsekednd! A térítésmentes mozgalom­ban nem a pénz. hanem a do­log erkölcsi oldala a llényeg. M. L. Szedik a mandulát a baranyai lankákon A baranyai lankákon — az ország legdélibb gyümölcs- termő táján — megérett a mandula és több helyen meg is kezdték a szedését. Mint­egy 65 000 mandulafa virul a napsütötte domboldalakon és ezeknek körülbelül háromne­gyed része már gyümölcsöt is hozott az idén. A mandu- lafákon ritkán van jó termés, mert a virágzás idején rend­szerint kedvezőtlen az időjá­rás. Ez az év — úgy látszik — a „ritka évek” közé tarto­zik: a virágzáskor ugyanis meleg idő volt és kedvező kö­rülmények között történt a terméskötődés is. A szakem­berek véleménye szerint leg­utoljára hat-hét éve volt ilyen gazdag mandulatermés a me­gyében. Kőműves, villanyszerelő, aszfaltozó szakmunkásokat és mázo­lási munkára betanított segédmunkásokat vesz fel a Bm. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Pécs, Zsolnay Vilmos utca 4—6. 621 Egy hét az orzságutakon 4% Megkezdődött az őszi fotoidénv A múlt hét baleset statisztikája ismét halállal végződő gázolással kezdődik. Dr. Gyenis László állat­orvos (Pécs, Felső-Vámház utca 16/1.) a CA 36—72 rsndszámú sze­mélygépkocsijával Pécs felé ha­ladt a Pogányba vezető dúlöúton. Előtte mintegy 40G méterre egy vontató közlekedett. A vontató nagy pori vert jel é> a kiiatasi j- por elzárta. Az úton gyalogosan haladó özv. Radics Györgyne 72 éves pogányí asszony a vontató elhaladása után át akart menni az úton. Közben a portól nem vette észre a személygépkocsit. Annak vezetője sem látta az asszonyt s ezért elütötte. Az idős asszonyt súlyos sérüléssel szállították kór­házba, ahol meghalt. A baleseten elsősorban a gyalogos felelős, de a gépkocsi vezetője is okolható, mert nem állt meg, hanem a fel' vert por okozta rossz látási vi­szonyok közön is tovább hajtott. Kasza Gyuláné (Szaporca, Kos­suth L. u. 44.) kerekpáron közle­kedett Kémes és Szaporca között a földúton. Kaszáné az út bal­oldalán hajtott s ezért a vele szembe jövő KR 46—66 rendszámú motorkerékpár vezetője, amikor 10—25 méterre megközelítették egymást, áthajtott az út másik oldalára, hogy kikerülje a kerék­párost. Az egyébként szabályosan közlekedő motoros előtt Kasza Gyuláné is hirtelen áttért az út másik oldalára s így összeütköz­tek. Szerencsére csak kisebb sé­rülést szenvedett a baleset oko­zója, Kaszáné. A kezében vitt sarló felvágta bal kezét. * Csütörtökön délután négy óra­kor a Kulich Gyula utcában ha­ladt El 26—98 rendszámú motor- kerékpárján dr. Sgeidl Gyula (Pécs, Engels u. 14.) A 24. számú ház előtt Szárnyas János (Kulich Gy. u. 26.) hat éves kisfiú féktá­volságon belül a motor elé sza­ladt. A motorkerékpár vezetője, hogy az összeütközést elkerülje, félrerántotta fl kormányt, ^ón­ban így is az első kerék sárvédő­je elérte a kisfiú hátát s azon a bőrt felhasította. Szerencsére na­gyobb baj nem történt. A balese­tért a motoros nem okolható. * Vékony Lajos (Cupitelep 11.) az FB 10—65 rendszámú tehergép­kocsival a Pécsbányatelepi útra akart kihajtani pénteken reggel fél kilenckor. Az úton ekkor nagy sebességgel haladt a kölcsönkért El 00—99 rendszámú motor kér ék* párral Solya István (Pécs, Alkot­mány utca 77.). Későn vette eszre a Lámpásvölgy felői az útra ka­nyarodó gépkocsit. A kormányt balra rántotta és ezért az árokba szaladt. Pótutasa, Rózsa Ferenc a baleset következtében könnyű sérülést szenvedett. Az anyagi kár pedig mintegy 300 lorint. A balesetért mind a motorkerékpár, mind a gépkocsi vezetője felelős. Mindkettőjüktől az egyes számú ellenőrző lapot elvették s az sl- iárást megindították. •k Elsején délután súlyos balaset történt a Táncsics Mihály utcában. Nagy Mihály (Pécs, .első-Vám- ház utca 16.) az NA 15—24 rend­számú motorkerékpáron közleke­dett. Gondatlanul vezette a Jár­művet és ezért a motor íelszaladt az úttest baloldali füves részére és ott egy villany oszlopnak ütkö­zött. Nagy Mihály gondatlansága következtében súlyos sérülést szenvedett. A mentők .ábtöréssel szállították kórházba. A rendőrség Nagy Mihály 1-es számú ellenőr­ző lapját elvette s ellene az el" járást megindította. k Ugyancsak elsején este kilenc óra körül Kálmán stván fBoldog­asszonyfa, Petőfi u. 1.) okozd, sú­lyos balesetet. A V A 17—08 rend­számú vontatóval Szentlászlá és Boldog asszony fa között az út óbb- oldali árkába hajtott. Ott a von­tató felborult Kálmán István a baleset következtében súlyosan megsérült és hosszabb ideig fe­küdt a színhelyen. Reggel négy órakor az arra haladók találtak meg s szállították be a szigetvári kórházba. A rendőrség Kálmán ve­zetői igazolványát elvette s ellene eljárást indított. k Szabálytalanul előzött szombaton délután a Bogád felé vezető úton Rozsmann Sándor (Pereked) ct 21-es AKÖV GA 18—23 rendszámú autóbuszával. A szabálytalanság következtében beleszaladt az előtte haladó lovaskocsiba. Papp János- né, a lovaskocsi utasa az össze­ütközés következtében könnyebb sérülést szenvedett, az anyagi kár pedig mintegy kétszáz forint. A baleset okozójától, Rozsmanntó1 a vezetői igazolványt elvették s el­lene eljárást indítottak. Péntek este 6 órakor a rÖrHd „vakáció” után ismét egybegyűltek a Mecseki Fotóklub lelkes tagjai, hogy ezzel meginduljon az őszi „fotóidény”. Ezúttal egy kedves vendég megtisztelő látogatását fogad­ták. . Dr. Günther Schmerbach, a német „Fotographia” című nagy fotóújság felelős szerkesztője ismerkedett a klub tagjaival, a klub szervezetével, életével. Bencze Pál elviárs, a magyar „Foto” szak­lap szerkesztője kalauzolta Pécsre, hogy a legjobb vidéki klubbal, kepeivel megismerkedhessék majd a német olvasóközönség is. A Komlói Helyiipari Szolgáltató Vállalat felvesz lehetőleg közgazdasági technikumban érettségizett, ruhavarrásban lártas olyan műszaki gyakornokot aki jövöre ruhaipari techni­kumba levelező hallgatóként beiratkozik A felvétel a válla­lat ruhakonfekció üzemébe történik. Érdeklődni lehet Komlón. Kos­suth Lajos u. 21. szám alatt, a vállalat igazgatójánál. 460 Pécsi munkaterületre kere­sünk azonnali felvételre festi, és hideabtirkoló szakmunkásokat Üzemi szállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezni le­het É. M. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Pécs, Rákóczi út 54. sz. munkaügyi osztály. 55189 Vagy inkább a svájciakat: mert a legforróbb kánikulában is svájci férfi csak zakóban, nyakkendőben, kalapban jár. A hölgyeik pedig majdnem egyenruhában járnak. Értem ezalatt, hogy úgy tűnt minden svájci nőn a ruha, mintha egyetlen gyár készítette volna. Semmi különleges, semmi ér­dekes, vagy kiugró. Ezekután nem csoda, hogy az otthoniak nem rajonganak a külföldie­kért, főleg nem az örökké han­goskodó, mindig szerepelni akaró amerikaiakért. Kínos udvariasan bánnak az idege­nekkel, de ez az udvariasság ellenszenvet takar. Például megoldották a békés nyugal­mat, egyszerűséget szerető zü- richiek a külföldiek szórakozá­sát is nagyon egyszerűen: szin­te az összes mulatót, bárt, késő estig nvitvatartó éttermet mind egy utcába rakták. Itt aztán azt csinál a külföldi, amit akar, még ha hangosab­ban szól is a zene, akkor sem zavarja a nagyváros nyugal­mát. És ahogy megérkezésemkor naevon tetszett méz n7 auto­matikus órával ellátott ruha­tári szekrényke az állomáson, később bizony inkább idegesí­tett az agyonautomatizáltság. Mert mindenütt automata van: a gépkocsik parkolóhelyein egy kis órába kell bedobni a parkolási díjat, s automata en­gedélyezi a félórás parkírozást, az éttermekben a legtöbb ajtó fotocella-lámpa megoldással magától nyílik. képtárban vagy repülőtéren egyaránt pénz bedobása ellenében va­lamiféle automata nyitja a be­járat korlátját, és ígv tovább. Én megvallom már féltem et tői a sok masinától, mert mind azt juttatta eszembe, hogy ránk emberekre lassan nem is lesz szükség, majd az automata ebédel, vagy moziba is megy helyettünk. Két napot töltöttem Zürich­ben. Nekem elég is volt, bol­dog voltam, hogy a német- Svájcot elhagyhatom, s remél­tem. hogy a francia-Svájcban Lausanne a világhírű fürdő és nyaralóhely kicsit izgalma­sabb, „élőbb“ élményt nyújt majd számomra. íPniy+ntluk) 2; Tizenhárom órát utaztam Zürich ig, s nagyon kényelmet­len volt végigülni az éjszakát. Hajnalban viszont minden ké­nyelmetlenségért kárpótolt a csodálatos táj. Tirolon men­tünk keresztül Hol a hegy gerincén, hol viadukt felett, óriási szakadék mellett, hatal­mas, felhőkbe burkolózott hegy tövében, vagy alagutakon ké­részül rohant a vonat. És Ti­rol elszórt kis házaival olyan kedvesen hatott, hogy sokkal jobban tetszett, mint későb­biekben Svájc rideg hegyóriá­sai. Átléptem Ausztria—Svájc határát, s reggel 9-kor befu­tott a „Wiener Walzer” Zürich városába. A hatalmas pálya­udvaron kerestem a ruhatárat, s ekkor nagy rekeszes falat mutattak, sok-sok kis faliszek­rénnyel. Nem kellett a ruha­tárnál sorakozni, ide beteszi az ember az egyik üres szek­rénybe a bőröndjét, bezárja és elviszi a kulcsot. Másnap az­tán, ha jön a csomagjáért, bedob a kulcs melletti nyílásba egy érmét, kinyitja a faliszek­rényt. s már viheti is a bő­röndjét, Az állomásról kilépve érde­kes érzésem támadt. Milyen csend van itt! Pedig rohant a számtalan gépkocsi, sokan jár­káltak az utcán, s mégis. : Mintha csend lenne. Egészen más itt mint Budapesten, vagy Becsben. Az első percekben nagyon imponált valami hal­latlanul pontos precíz rend, fegyelem, tisztaság. Mindezt szinte sugározta az utca képe. Zürich kiterjedése hatalmas és nagyon szép. A zürichi tó elkeskenyedett végén szép, széles hidak. A tavon csóna­kok, vitorlások. A város min­den háza rendbentartva, sehol egy lehullott vakolat helye. A régi Zürichet szélesen veszik körbe hatalmas új lakótele­pek, akárcsak Pécset és többi nagyvárosunkat. Kerestem a műemlékeket, de kiderült, hogy nagyrészt hiá­ba. Mert bizony ennek a ha­talmas városnak alig van tör­ténelmi. vagy művészeti je­lentőségű épülete: talán az Egyetem impozáns, de különö­sebben nem szép épületét és a Zwingt téren lévő református katedrálist leszámítva. Elmen­tem egy képkiállításra a Kunsthausba, ahol a svájci fes tők műveit láttam a XIX, század elejétől napjainkig. — Bizony, egyetlen kiemelkedő alkotást nem találtam közöt­tük. Találtam két színházépü­letet, mindkettőt legjobb eset­ben is csak rendben tartott raktárépülethez hasonlíthat­nám. Építészetileg ijesztően csúnyák voltak. Órákat tépelődtem magam­ban, miért tűnik nekem első perctől kezdve ez a város olyan csendesnek, szinte ha­lottnak? Hiszen autók zúgnak emberek járkálnak, beszélget­nek. De mégis, ez a Zürich csak a csendességet juttatja az eszembe. Aztán amikor már végképpen letettem árral, hogy valami nevezeteset találjak; mikor mindenütt csak a kíno­san precíz rendet, tisztaságot, valami fegyelem-szerűt érez­tem; mikor megtudtam, hogy ebben a városban állandó szín­házi társulat nincs, mert nem érdekli az embereket; mikor egy svájci mérnök kijelentet­te, hogy szakirodalmon kívül semmit nem olvas, s még a svájci Dürrenmatt nevét sem ismerte; akkor aztán rájöttem, miért találtam én ezt a várost olyan halottnak! Hiszen erre a világvárosra valami kínos kö­zépszerűség jellemző! Igen, itt nincsenek nevezetességek, nin­csenek híres kiemelkedő em­berek. Ahogy a pályaudvar ruhatárjától kezdve minden automatizálva van. úgy az em berek is kicsit gépemberek. Végzik a munkájukat, de azonkívül csak a takarékbetét jük érdekli őket. a pénzgyűi tés. Nagyrészt jól állnak anya gilag, de jól nem élnek. Mer nem tudnak élni. Vagy nem U akarnak. Este nyolckor már kihalta' az utcák. Ha külföldiek nem lennének, az egész város alud­na. A külföldieket itt is az öl­tözékükről lehet felismerni. k t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom