Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
NAPLÓ 1961. SZEPTEMBER M. Meivalésítfeatt az általános és teljes leszerelés Bremjw chik Terkdbee országban tartózkodó Breas- nyev elnök Kekkemen fűm köztársasági elnök kíséretében vasárnap különvonaton Tur- kuba, Finnország egyik legnagyobb ipari és kulturális köz pontjába és egykori fővárosába utazott. Gagarin Ceylonba utazik V. P. Sztyepanov, a Szovjetunió ceyloni ügyvivője hétfőn felkereste Szirimavo Bandara- naike asszonyt, Ceytan mindsiz- teretnökét és tolmácsolta, hogy J. A. Gagarin szívből köszöni Ceylon miniszterelnökének és népművelési miniszterének a szíves meghívását. Jurij Gagarin október 31-én —- november 1-én örömmel tesz eleget a meghívásnak és ellátogat Ceylonba. Kere<* asztal-érte!, e&et Rómában Vasárnap kerekasztal-érte- kezlet nyílt meg Rómában, a szocialista tábor és a kapitalista országok kiemelkedő politikai és közéleti személyiségeinek részvéteiével. A Szovjetuniót A. Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, valamint IIja Ehrenburg és A, Kornejcsuk írók képviselik. Az értekezlet munkájában Humphrey amerikai demokratapárti szenátor, Noel-Baker és Zilliacus angol politikus, Ferruccio Parti olasz szenátor, Riccardo Lombardi, az Olasz Szocialista Párt vezetőségi tagja, Jules Moch francia politikus, továbbá lengyel, csehszlovák és bolgár parlamenti képviselők és mások is rész tvesznek. ♦Tat»-«» m t oMaMU kérdésében feaatartott álláspontját. A közleménr emlékeztet rá, hogy a szovjet kormány és annak vezetője, Nyikita Hruscsov több ízben kijelentette: amennyiben a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelésről szótő javaslatot, a Szovjetunió feltétel nélkül elfogadja e hatalmak bármely ellenőrzési javaslatát. Teljesen nyilvánvaló — hangsúlyozza a közlemény, — hogy nem a Szovjetunió álMqpontja akadályozza a lesaerelés fölötti ellenőrzés prpb- lémájának megoldását, hanem a nyugati hatalmak kormányainak az a kísérlete, hogy e problémával mesterséges gátat teremtsenek a leszerelés útjába; A szovjet kormány közleménye a továbbiakban fejtegeti azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok foglalt el a kétoldalú tárgyalások első két szakaszában Washingtonban és Moszkvában, ahol az amerikai küldöttség teljes egészében elutasította az általános és teljes leszerelés progKennedy beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén Kennedy, az Egyesült Államok elnöke hétfőn délelőtt fél órás beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén. A beszédben békeszólamok, és propaganda-kijelentések, valamint a Szovjetunió ellen intézett támadások keveredtek fontos beismerésekkel és tárgyalásokra való felszólításokkal. Beszédének első részében az elnök az ENSZ-titkárság kérdését érintette. Szerinte egyetlen államférfit kell az ENSZ- titkársóg vezetésével megbízni és ezzel ismét elutasította a hármas megoldásra irányuló szovjet javaslatát Hozzáfűzte azonban, hogy az ENSZ tagságában bekövetkezett hatalmas változás nyomán szükségesnek mutatkozik az ENSZ szerveinek felülvizsgálása. Beszédének legnagyobb részét Kennedy a leszerelés kérdésének szentelte. Elismerte, hogy a leszerelés az egész emberiség óhaja, éppen ez késztette a belgrádi konferenciát arra hogy az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés kérdését központi vitatémává tegye. Ugyanebben az értelemben egyezett meg — mondotta Ken nedy — a Szovjetunió és az Egyesült Államok néhány nappal ezelőtt a leszerelés kérdésének néhány élvében. Az amerikai küldöttség — mondotta az elnök — javaslatot fog tenni az ENSZ alapokmányának kiegészítésére olyan ponttal, amely megtiltja a világűr háborús célokra való felhasználósát Foglalkozott a beszéd a gazdaságilag elmaradott államok megsegítése kérdésével, a gyár matosítás problémáival, és Laosz ügyével Rátérve a nyugat-berlini válsággal összefüggő kérdésekre, az elnök célzott rá, hogy a Szovjetunió ama elhatározása, mely szerint a Német Demokratikus Köztársasággal békeszerződést ír alá, még egyáltalán nem háborús ok. Hozzáfűzte azonban, hogy a nyugati hatalmak elhatározták, minden eszközzel megvédik állítólagos jogaikat. Nyu- gat-Berlin megközelítését illetően megvédik „létfontosságú érdekeiket, valamint Nyugat- Berlfn szabadságát) A helyzet élesedéséért — mint korábban — most is a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni, de végülis elismerte a tárgyalások szük- i ségességét és a megegyezés le- Í hetőségét. romjának megvitatását. Az amerikai küldöttség, amely ragaszkodott ahhoz, hogy csupán általános elvekben állapodjanak meg, odáig vitte a dolgot, hogy az általános é6 teljes leszerelést helyettesítsék olyan intézkedések, mint a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának megszüntetése, az űr-berendezések féljuitatásának ellenőrzése és így tovább, jóllehet, ezeknek az intézkedéseknek a valóságban semmi köze a leszereléshez. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utolsó szakaszában — New Yorkban — az Egyesült Államok elfogadott egy sor olyan tételt, amelyhez ragaszkodott a szovjet fél, s a szovjet kormány ezt figyelembe véve. arra a következtetésre jutott, meg van a lehetősége, hogy az ENSZ-közgyűlés elé a Szovjetunió és az Egyesült Aláírnék közös javaslatot terjesszen „Az elvekről szóló nyilatkozat” címmel, mint irányelv-tervezetet az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó 6zerv számára. A tárgyalások folyamán — mutat rá a közlemény — lehetetlennek bizonyult a megegyezés az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv összetételét illetően, mivel az amerikai javaslatok szerint a semleges államokat továbbra is távol tartják a leszerelés kérdésében folytatandó tárgyalásoktól. A szovjet kormány elengedhetetlenül szüségesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekintetben olyan határozatot hozzon. amely egyenjogú részvételt biztosít a leszerelési tárgyalásokon minden olyan államnak, amelynek ehhez törvényes joga van és amely államok nélkül nem lehet eredményesen tárgyalni. Figadás Prágában a .engyeí panes kornányiídöltség tiszteletére Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, hétfőn este a prágai várban fogadást adott, a W. Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, s J. Czyrankiewicz miniszterelnök, a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja vezette lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Adenauer és a szociáldemokrata vezetők tanácskozása Adenauer hétfőn fogadta a Szociáldemokrata Párt három veztőjét, Willy Brandtot, Erich Ollenhauert és Herbert Weh- nert. A megbeszélésen hivatalos közlemény szerint Adenauer és Carstens külügyi államtitkár a külpolitikai helyzetről tájékoztatta a szociáldemokrata vezetőket. Az SPD szóvivője később sajtóértekezleten azt hangoztatta, hogy a megbeszélés „annak a közös külpolitikai leltár- készítésnek a bevezetése, amelyet a Szociáldemokrata Párt már régóta követel“. A szóvivő szerint a hétfői megbeszélésen nem tárgyaltak egy esetleges koalícióról „E téma felvetése még korai lenne — hangoztatta a szóvivő —, mert előbb arra van szükség, hegy a pártok vezetői tájékozódjanak a külpolitikai helyzetről és azokról a nehéz döntésekről, amelyek a megalakítandó kormányra várnak“. A szóvivő azonban nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, vajon milyen döntésekre gondolj A szociáldemokrata szóvivő végül hangoztatta: pártjának továbbra is az a véleménye) hogy — tekintettel a nemzetközi helyzetre —« a „nemzeti összefogás kormányának megalakítására van szükség“. Arra vonatkozóan, hogy ki álljon a kormány élén. a szóvivő kitérően válaszolt, kijelentvén, hogy „a személyi kérdések má sód rendű jelentőségűek“. Franciaország érdeke: békét kötni mindkét német állammal Maurice Thor ez beszéde Az Humamiíé hasábjain Roland Leroy, a Francia Kommu nieta Párt titkára beszarnod a Ami ax utiféaif&et&at kimaradt... Yt/lada Rubes zenekara ti " legjobb csehszlovák kvintettek egyike. Még Szófiában az Astoriába» ismerkedtünk meg velük. Rubes magas, harminchat év körüli, örökmozgó gumiember: cyranói orra búsan néz m nagyvilágba és komolyságra inti gazdáját is, ha nevet. Rubesnek sárga Skoda Feliciája van. Megfoghatatlan, hogyan lehetséges, hogy Szófiában barangolva szinte óránként találkoztunk vele a város más és más pontján, még éjszaka is. A két zenekar — Rubesé és az enyém — nagyon szerették egymást. Június elsején közös repülőgéppel utaztunk Szófiából Burgasba. Rubes kocsijával előrevágtatott szállást csinálni. Mi — a két zenekar, összesen kilencen és egy harmadik, hozzánk társult magyar együttes is — rekkenő hőségben oivadoztttnk a repülőtéren. Am hamarosan előkerültek a Trakiás és Ghimzás üvegek. A tömény unalmat tömény italozás váltotta fel. Közben be- kecmeregtünk az IL—14-esbe. A gép elindult. Odafönn — márcsak a repülés okozta ellenérzés egyensúlyozására is — fokozódott a jókedv és az ivászat. ... arra ébredtem, hogy * gép a földön áll. „Burgas” — szól hátra az útikísérő. Szálljunk hát ki. Az ajtóhoz tolongunk. Végre hát itt vagyunk. Még néhány pillanat és meglátjuk a csodálatos Fekete tengert, amelyről'azt mondta egy nyugatnémet turista még Szófiában nekem, hogy a világ legcsodálatosabb színű és hangulatú vize. Az ajtóhoz tolongtunk és felnyitottuk ezt a pokolian meleg konzervdobozt... És ekkor trombitaszó har- sant. ami annyira meglepett, hogy hamarjában megtorpantunk a repülőlépcső tetején. A hang nagyon ismerős! Hiszen ez Rubes! Wladka! Szalmakalapban áll a masina szárnyánál, csíkos trikóban és halásznadrágban, mögötte s sárga kis Felicia vesztegel. i A bolgár filmeket — még itthon — mindig ímmel- ámrruU néztem meg. Egyszer azonban megesett, hogy a „Kis sziget’ című fűm nagyon megfogott. Ültem a pécsi Kossuth mozi nézőterén és tűnődtem: milyen szerencsés intuíció vezette a rendező, az operatőr, a dramaturg kezét e film megalkotásánál. A Bolsevik osztrovról — szigetről — szólt ez a film. 192S-ben a cári önkény ideién 63 kommunistát őriztek itt. Negyvenen megszöktek. Sokukat lelőtték, sokukat visszahurcolták, de valamennyien — beleértve az ottmaradottakat is — tudták, hogy biztos halálba mennek. S a halál árnyékában, meddő tervek és tespedt beletörődés közepette érlelődött a szabadulás mindent elsöprő akarása. Nagy, izgalmas és megrázó drámaiságú film volt, a kevés „örökké emlékezetes” filmek egyike. Amikor kipillantottunk a Primőrec szálló ötödik emeletének erkélyéről a tengerre, « burgasi öböl hátterében két aprócska szigetet láttunk. Az egyiket sűrű erdő borította. A másikon — mint egy fehér zsebkendő — morzsányi házikó és torony integetett. Furcsa érzésem támadt. Ügy tűnt — bár ez teljes lehetetlenségnek számított —, hogy valahol láttam már ezt a képet. Nem hiszek a misztifikációban. Igen. Láttam. De hol!? Megvan! A „Kis sziget” című bolgár filmben! Hallatlan izgalom fogott el. Sejthettem-e valaha, hogy egyszer szemtanúja lehetek e film játékterének? Gyerünk! Menjünk oda mindjárt. Ez azonban nem volt olyan egyszerű. A szigetre nem járt menetrendszerű hajó. Végre a Burgasban nyaraló csehszlovák trupp kirándulást szervezett s én velük tarthattam. Könnyű kis motoros naszádon keltünk át a huszonöt percnyire lévő szigetre. Sziklák s egy udvamyi nagyságú szírt: ez a Bolsevik sziget. Közepén sivár épület: itt éllek a halálraítélt rabok. A szobákban priccsek, a falakon korom, rajzok és vér: minden úgy van, ahogyan annakidején otthagyták. Ez a sziget ma múzeum. Hajdani börtönével, romos, 1400 éves templomával együtt. A part felé integető kis házban a világítótorony kezelője él. A magányos szírien nincs víz: esővízzel üdíti hát szom- ját. Nagy kínnal veteményes kertet is kapart magának a sovány talajon. Ha valamit nagyon nélkülöz, hát csónakra száll és nyolc kilométert evez a legközelebbi partig. Házacskájának tetején sirályok tanyáznak, akárcsak nálunk • galambok. Amikor hajónk visszafelé bukdácsolt s én egy utolsó pillantást vetettem a Bolsevik osztrovra, úgy rémleit, hogy újból hallom a holtak víz alatti párbeszédét, azt az echós, gyűrűző hangot, ami pár éve egy pécsi moziban borzongatott meg s lelkem egy zugában megmaradt talán éppen erre a csodálatos és valószínűtlen találkozásra várva... * JTgv akkora városnak, mint M j Szófia, bizony nem kis megterhelés főiskolai világ- bajnokságot rendezni. De hát a bolgárok akkora lelkesedéssel csinálták, hogy az idei Uni- verziáda — vén sportrajongó rókák szerint is — mintaszerűen zajlott le. A kirakatokban üniverziáda nyakkendők, sálak, bizsuk, táskák figyelmeztették a járókelőket a nagy eseményre. A falakat transzparensek, hatalmas reklámok borították, arríe- lyek éjszakákon át is az Uni- verziádáról beszéltek. Karszalagos rendezők nyüzsögtek az utcán, akik készséggel igazították el a járókelőket, ha azok valamelyik sporteseményre készülődtek. S a stadionokban jgpánok, iélafríltoiak. oroszok, etmszok, lengyelek. tmgtMc, npyral» és wrio ki tudná felsorolni hány nemzet fiai versengtek népes érdeklődő gárda előtt. Szemmellát- hatólag minden rendben volt tehát, de... És ez a de a szófiai futball- drukkerekre vonatkozik, Ok ugyanis (és erre „hivatalos” megállapításaim vannak) az Üniverziáda alatt vigasztalhatatlanok voltak. Hogyisne, hiszen drága kedvencüket, a Levszkit, két héten át nélkülözniük kellett. A szófiaiak számára az « Levszky, ami nékünk a Fradi. Egy olyan csapat ez, amelyik csak ritkán vagy éppenséggel sohasem első, de hatalmas és fanatikus szurkoló serege ran. A „Samo Levszky” (csak * Levszky!) jelszava fogalommá vált és képesek emberek ölre menni miatta. A meccset látogatók kilenctized része Levszky-szurkoló, és megesett, hogy az egyik üzletvezetőnk egy teljes órán át szüneteltette zenekarunkat például csak azért, mert ő a Levszky-mecs- cset hallgatta. Nos ilyen körülmények között szerencsésnek mondható ötlet volt Krizsik Ali részéről az esti műsorban előadott angol nyelvű halandzsa szövegbe a „Samo Levszkyt” beilleszteni. Ez a két szó ugyanis varázsütésre összeverte a bolgárok tenyereit és olyan éljenzést és tapsot provokált, amit barátunk nyugodtan a magáénak könyvelhetett el. Persze az Üniverziáda alatt — (akkor az úszóversenyek színhelyén lévő Borovecz étteremben játszottunk) — szegény szófiaiak beérték a Samo Levszky jelszóval is, meccsre nem mehettek. Ám egyszer minden befejeződik, nyilván az üniverziáda is, történt tehát, hogy a záróünnepségek után sebtében és nagygyorsan megrendezett Levszky—Slavia meccsre a Levszky-szurkolók boldogan özönlöttek él a stadiont, mi pedig — az esti mérkőzés villanyfényeit nézve — a magunk munkahelyén készülődtünk az aznapi programhoz. Már javában azon voltunk, hogy előadjuk az aznapi paró- •61, hogy a Samo Levszkyvet felvidítsuk egy kissé a meccsről kimaradt és ezért nálunk szorongó, rosszkedvű publikumot, amikor — az örökké bekapcsolt rádión át halljuk ám, hogy a Slavia 3:l-re vezet a Levszky ellen. Most aztán mit tegyünk? Ha beleszőjük a paródiába. esetleg még jobban feldühítjük a közönséget a Samo Levszkyvel, mert csúfolódásnak veszik. Jó! Menjen a paródia ma anélkül. Elkezdtük hát a műsort. Már éppen a paródiánál tartunk, amikor egy pincér jő s lihegve szól, hogy a Levszky gólt rúgott, t a Slavia már csak 3:2-re vezet. A kerthelyiségben ülők arca úgy ragyogott, mint megannyi olajban úsztatott görögdinnye. Megy a paródia, megy... megy.. már majdnem annál a résznél vagyunk, amikor azt kellene mondani, hogy Samo Levszky, s látjuk, hogy senki sem figyel ránk, mindenki a hangos bemondó felé nyújtogatja a nyakát. Egyszeresük az előbbi pincér hozzánk rohan és lélekszakadva pihegi: „A Levszky egyenlített! 3:3 .. A közeli stadionból olyan egetrázó üvöltés hangzott fel, hogy képtelenek voltunk hatvanezer torok hangjával versenyre kelni. Megálltunk, míg a moraj csendesedett. S ekkor Ali hanyagul, zseb- redugott kézzel odahajolt a mikrofonhoz. A közvetítésnek vége volt, minden fej a pódium felé fordult újra, az arcokra kiült a várakozás és az elégedettség boldog mosolya. Olyan csend volt, hogy a pisz- szegést is meg lehetett volna hallani. És Ali kivárt egy percre. S akkor láttam, hogy kivétel nélkül minden száj már mozdul, már csücsörít, már boldogan készülődik, hogy vele együtt mondhassa a kerten át suhanó szellőként élsuttogott bűvös két szót, mely most diadalmasan recsegett ető a megafonból a Borovecz asztalai fölött: — Same Levszky!.. 1 Pagony Lajos béke, a kelet-nyugati tárgyalások érdekében Franciaország ban ki bontakozó népi akciókról. A francia békemozgajom különleges szerepet tolt be e téren, Maurice Thorez, a Francia Kommunista,, Párt főtitkára va sámap Vi,try ben elmondott beszédében félhívta a figyelmet a nyugatnémet imlitarizmus veszélyére. A nyugatnémet hadsereg máris erősebb, mint az Európában lévő francia csapatok. A nyugatnémet hadsereg — állapította meg —* olyan rakétalövedékekkel van ellátva, amelyekből nem hiány zik már más, csak a nukleáris töltet. A nyugatnémet vezérkar nem titkolja revansot célzó törekvéseit, akár Kelet, akár Nyugat irányában. Thorez hangootatta, Francia- ország érdeke is azt követeli, hogy minél előbb kössenek békét a két német állammal, von jók meg véglegesen az államhatárokat, vessenek véget a bonni re vans vágy ók spekulációinak, Nyugat-BerUnnék pedig adják meg a szabad város, egy semleges és demilitarizált város státusát. A DÍVSZ felhívása v'lág ifjúságához A Demokratikus Ifjúsági V'- lógszovetség felhívást intézett a világ fiataljaihoz. Felszólítja a fiatalokat, tegyenek lépést a világibéke megőrzéséért, a német kérdés békés rendezéséért és a két német állammal való békeszerződés megkötéséért; A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség a békéért harcra szólítja, elsősorban Európa ifjait. Félhívja azoknak az országoknak a fiataljait, amelyeknek kormányai fenn akarják tartani, vagy súlyosbítani igyekszenek a feszültséget, különösképpen a NATO-országok ifjait, hogy legyenek éberek, s egyesült erővel küzdjenek a német békeszerződés megkötéséért. Október 7-én a háborús orovokáció ellen indított nemzetközi ifjúsági harc napján az Ifjú nemzedék minden erejével a békés népek mellé fog állni, hogy biztosítsa a világ* békét. A fogadás baráti légkörben zajlott le. A fogadás után a küldöttség megkoszorúzta a Vitkov hegyen lévő emlékművet, majd koszorút helyezett el a Element Gottwald mauzóleumban. Hétfőn délután a prágai várban megkezdődtek a hivatalos csehszlovák—lengyel tárgyalások.
