Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-10 / 187. szám
1S>61. AUGUSZTUS 1*. NAPLÓ Korszerű fizletház épül Eilenden Az ellendi üzletház már régóta nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek, másrészt pedig — férőhely hiányában — nem tudta kielégíteni a lakosság növekvő igényeit. Ezért az földművesszövetkezet 240 000 forintos költséggel egy új üzletházat épít a falu központjában, közvetlen a tanácsháza mellett. A községi tanács községfejlesztési alapból 20 000, az erdőbirtokosság 5000 forinttal es ugyanennyi értékű faanyaggal, a termelőszövetkezet pedig 10 000 forinttal járul hozzá a bolt felépítéséhez, mely egy árusítóhelyből, két raktárhelyiségből és egy mosdó-öltöző helyiségből áll. A lakosság egy napi gyalogmunkát ajánlott fel. A községi szervek hozzájárulása és a társadalmi munka értéke körülbelül 50 000 forint. Az üzletház építését előreláthatólag év végén kezdik meg és a tervek szerint jövő év szeptemberére elkészül. Elfogadható árakat! Felülvizsgálták a lempó KISZ díjszabásait Az emberek többsége nem javítja meg a cipőjét saját maga a lakásán, s ugyanígy nem rojtozza az elkopott szőnyeget sem. Erre sem szakképzettsége, sem felszerelése nincs. Ilyen ügyekben — a kézirat legépelésétől a szén behordásáig és a padlás lomtalanításától a cipősarok megjavításáig — a vállalatok és kisipari szövetkezetek szolgáltató részlegei majdnem minden területen segítségünkre vannak. Igen nagy szükség van erre, s nagyon fontos, hogy gyorsan megjavítsák a hibás dolgot és ami legalább ilyen lényeges — elfogadható árakért! Az árak területén viszont nem minden sitimmel, sőt! A Tempo KTSZ-nek van címfestő, dekorációs, leíró és sokszorosító, könyvkötő és papírfeldolgozó, rakodó és szállító, valamint szőnyegjavító Tollseprfi Vita az — i képző körül A középkorban véres vallás- háborúk dúltak egy kis i (ióta) betű miatt, ma inkább csendes szóosaták. Nem az -i képzős szavak közismert helyesírásáról szeretnék szólni, hanem csak a vitát kiváltó esetekről. Dr. B. J. olvasónk levelében aziránt érdeklődik, hogyan kell használni az alkalmilag együtt használt, de közigazgatásilag nem egyesített helységek nevét. Melyik a helyes: a Pécs—fonyódi vasútvonal, a Pécs—Fonyód-i avagy: a pécs—fonyódi vasútvonal? Válaszunkat megkönnyíti az akadémiai helyesírási szabályzat, amelynek 253. pontja értelmében mindkét tagot kisbetűvel kell kezdeni. Tehát „a péct—fonyódi vasútvonal“ írása a helyes. Nemrégen az újságok „a dullest politika folytatása“-ról írtak. Némelyik újságban dul- lesi, másikban dulles-i vagy Dulles-i szerepelt. Űj helyesírásunk szabályai szerint, ha a személynév egyelemű, akkor kis kezdőbetűs alakjához közvetlenül kapcsoljuk a képzőket, s ezért egyedül a „dullesi“ írásmód fogadható el. Ha azonban a személynév két- vagy többelemű, az utolsó elemhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: Kossuth Lajos-i (elgondolás). Más a helyzet akkor, ha a személynév —i képzővel alkotott melléknév jelzője, pl. Árpád-kori. Ilyenkor a jelzős szerkezet tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz. Ez a szabály azonban nem vonatkozik a különírt földrajzi nevek vagy földrajzi megjelölések —i képzős származékaira. Ilyen esetekben a különírást megtartjuk, az első tagot nagybetűvel, a második tagot kisbetűvel kezdjük. Pl.: Szigeti úti, Jókai téri, Mecsek vidéki. Baranya megyei. Ezzel szemben a pécsi utcákon ilyen helytelen feliratok tömegére akadunk: Szigeti-úti, Mecsek - vidéki (vagy: mecsekvidéki) baranyamegyei stb. Nagy gondot okoz a -falva, -folds, -háza, -telke utótagú he' v z nevek —i képzős, kis kezdőbetű* származékának az ír.' n .4 magyar helyesírás s; ni c. kötelező szabályzat' u! őás szerint ilyen esete' ' elhagyjuk a szóvégi a, e-t: pá’falvi, guiorföldi. nyíregyházi. janostelki stb. (257.) Ez tehát azt jelenti, hogy . baranyai vonatkozásban így kel’. írni az —i képzős helyiségneveket: tzabellaföldje — iza- he lie földi, Kovácsszénája — kovácsszénái, Himesháza — himesházi. Gusztávműve — gusztávművi. Daróczhalma — daróczhalmi, Kisjakabfalva — kisiakabfalvi, Mecsekalja — ■mecsekaln. Ivssé különösen hangzanak ezek a szavak. Nem csoda, ha — Akadémia ide, Akadémia oda — sajtóban, rádióban, közbeszédben ritkán tartjuk be ezt a szó végcsonk ítasi szabályt, s szívesebben írjuk és mondjuk ekként: mecsekaljai, dencsházai, rádfalvai, kovácsszénáiéi. Közismert. hogy Radnóti Miklós utolsó írását 1944. október 31-én Szentkirályszabadján írta. Ez az írása tehát szentkirályszabadjai írás vagy — ha az akadémiai helyesírást követjük — szentkirályszabadi levél. Nyilvánvaló, hogy ez az utóbbi írásmód távol áll a köznyelvi használattól. A felhozott példák igazolják, hogy az akadémiai helyesírási törvény a magyar nyelv fejlődése Ikövetkeztéfcwn már nem fedi a teljes nyelvi valóságot. Meg kell tehát változtatni a Szabályzat 257. pontját. Fábián Pál, a Helyesírási Főbizottság titkára is hajlik erre: ,,Mivel azonban az új formának létrejötte nyelvileg indokolt, nyelvi törvényeket nem sért, lehetséges, hogy megerősödése esetén szükség lesz a jelenlegi szabály revíziójára, pontosabban más (enyhébb) megfogalmazására. DR. TÓTH ISTVÁN részlege. Nem nagy létszámú részlegek ezek, hisz a szőnyegjavító „csoport” mindössze egy szakmunkásból és egy segédmunkásból áll. Az elvégzett munkák minőségével kapcsolatban különösebb problémák nincsenek, annál inkább az árakkal. Íme a tények! A szőnyegjavító „részleg” előzetes ártájékoztatás nélkül elvállalta dr. Szalai István három torontáli szőnyegének a rojtozását és széljavítását. A szőnyegek egy méter szélesek és egynyolcvan hosszúak, vagyis hat méter rojtozást és széljavítást kellett elvégezni rajtuk. S ezért 532 forint és 10 fillért számláztak. A részletezés szerint: „Három torontáli szőnyeg rojtozása és széljavítások költségei: 1. 16 rezsióra (á 24 Ft) 384.— forint, 2. 48 dekagramm felvetőfonal, gyapjú (á 220 Ft) 105.60 forint, 3. 8.7 százalék forgalmi adó 42.50 forint. Végösszeg 532.10 Ft.” Végezzünk gyorsan egy számítást! A gyapjúrojtnak métere 14 forintba kerül az Állami Áruházban. Hat méterről van szó, az 84 forint. Egy hozzáértő szakmunkás nyilvánvaló a javítást három-négy óra alatt elvégzi, de végezze el nyolc óra alatt és keressen meg egy százast, fizesse ki a forgalmi adót is becsületesen. Vastagon összeadva sem jön ki több az előző számla felénél. Szalai doktor is számolt, és elvitte a számlát a városi tanács ipari osztályára. A vizsgálat kiderítette, hogy a gyapjú felvetőfonal nem is volt gyapjú, hanem pamut, tehát már ez esetben is „szabálytalanság” történt, de a rezsiórabér nagyságát sem tudta a szövetkezet elfogadhatóan bizonyítani, s túlzott volt a 16 óra munkaidő felszámolása is. Azóta Szalai doktor — öt-hat hetes futkosás után — a szövetkezettől visszakapott 240 forintot számlahelyesbítés címén. S mi lett volna akkor, ha nem szél senkinek ? Az Országos Takarékpénztár pécsi fiókjának a megrendelésére a rakodó részleg emberei 20 mázsa slammot hordtak a pincébe az udvarról, egészen pontosan 25 lépcsőt kellett megjárni. S aztán jött a számla, hogy a mázsánkénti díj 13.98 forint. De a legérdekesebb az, hogy ugyanezen a helyen, ugyanez a munka márciusban mindössze 4—5 forintba került mázsánként. Kezdődött a vita az OTP és a Tempó között. Az OTP „megkifogásolta” a számla összegét és nem fizetett. A Tempó visszautasította a kifogásolást és a megyei döntőbizottsághoz fordult. Közben egyezkednek is: A szövetkezet képviselője megnyugtatta az OTP főkönyvelőjét, hogy valamiképpen korrigálják az összeget és a végén nem lesz több 5—6 forintnál a mázsánkénti költség. S ha nem kifogásolnak? A Pécsi Szikra Nyomda padlása is megérett arra, hogy lomtalanítsák. A nyomda vezetői megkérték a Tempó KTSZ-t, hogy lomtalanítsa a padlást. El is végezték, s utána elküldték a számlát. Szerencsére, a főkönyvelő ült, amikor olvasta a számla végösszegét, amely közel 11 ezer forintról szólt. A nyomda sem fizetett, s most folyik a vita, hogy miképpen „jött ki” ilyen nagy összeg. Akárhogyan is számol az ember, sehogysem érti a dolgot. Hisz a szőnyegek esetében a javításért majdnem elkérték az eredeti vételár összegét. A széniszap behordása is majdnem annyiba került, mint maga a szén, de a lomtalanítás munkadíjáért is majdnem újra cserepezhetnék az egész háztetőt. A városi tanács ipari osztálya a panaszok alapján megvizsgálta a szövetkezet díjszabásait és több hiányosságra felhívta a Tempó vezetőinek figyelmét. Többek között arra, hogy a KTSZ ez évben semmit sem változtatott a költségkulcsán, holott azt a mérlegbeszámolók alapjául negyedévenként meg kell tennie. Sürgős feladata a KTSZ-nek, hogy dolgozza ki az árvetésbe beállítható normális átlag-órabéreket a törvényes rendelkezéseknek megfelelően és azt igazoltassa a KISZÖV-vel és terjessze fel jóváhagyásra a tanács ipari osztályának. Azokban a részlegekben, amelyek tavaly is dolgoztak, nem lehet ma is a régi 145 százalékos költségkulcs alapján számolni, hiszen az éwégi mérlegbeszámoló alapján a költségkulcs 110 százalékos volt. Hangsúlyozni kell, hogy szükség van a lakosságot szolgáltatásokkal ellátó szövetkezetekre, de csak úgy, hogy a lakosság ne fizessen rá arra, ha valamit megjavíttat, illetve elvégeztet. Gudagh István Miért másé a tekintély? A főpincér tolvaja Bachmayer Jenő nemrég jött haza a kórházból s mint mondja: azt ajánlotta az orvos, hogy dolgoznom nem szabad, pihenéssel és sétálással tölt- sem táppénzes napjaimat. A szeszesitalt ugyancsak megtiltotta ...“ Nos, ami a „dolgoznom nem szabad“ orvosi tanácsot illeti 100 százalékig megtartotta, A „recept“ többi kritériumát azonban „áthágta“. Augusztus elsején is betért az Aranykovács vendéglőbe, ahol összetalálkozott a Nádor szálló főpincérével, aki munka után volt, s egy pohár sörrel vélte befejezni a napot. Hóna alatt szorongatta aktatáskáját, benne a „főpincéri cucc“ — blokkok, iratok és 2100 forint. — Erre a táskára vigyázni kell, mert pénz van benne — mondta iszogatás közben. Pénz? Bachmayernek megcsillant a szeme. Ez jó fogás lenne — gondolta. Nem először jutott már ilyen „gondolatokra“: 39 éves létére életének több mint negyedét börtönben, fegyházban töltötte. Priuszán ilyen szavak „díszelegnek“: üzérkedés, lopás, csalás, magándkirathamisítás... Gondolta, ellopja, hiszen többen ií vannak a vendéglőben, ki tudja azt kinyomozni ki vitte el a táskát? Egy óvatlan pillanatban lenyúlt a falhoz, felemelte és a hátsó ajtón „elillant“. Amikor a tulajdonos a táskát kereste, Bachmayer már „árkon-bokron“ túl volt. A főpincér a rendőrségre sietett és „ismeretlen tettes“ ellen feljelentést tett. A rendőri kérdésre, hogy kik voltak a vendéglőben, illetve a társaságában, megemlítette Bachmayer nevét is. Az „ismeretlen tettes“ a rendőrség előtt azonnal nem is volt annyira „ismeretlen“... Bachmayer pedig „ünnepelni kezdte a jól végzett mun- kót^v Azonnal taxiba ült és vendéglőről vendéglőre hor- doztatta magát. A Dózsa étteremben gavalérosan 21,40 forint kiegyenlítéséért 40 forintot fizetett, később ismét 10 forint borravalót adott a pincérnek. A Tettyén 126,95 forintos számlát nyújtottak eléje, ő 140 forintot fizetett... — „Nem vagyok én piti ember egy tsz anyagbeszerzőnek mindig van dohánya“ — mondta s előkelő gesztussal nyújtott át 100 forintot a taxivezetőnek. „Ha az óra 100 forintot mutat ismét kap tőlem ...“ — folytatta és szórakozóhelyről szórakozóhelyre ment. Csak azzal nem számolt, hogy a rendőrségnek jó az emlékezőtehetsége. Mig ő taxizott, a rendőrjárőrök megkapták a parancsot elfogatására. A parancs kiadása és végrehajtása között még egy nap sem telt el. Az egyik rendőrjárőr éppen akkor igazoltatta, amikor az Elefánt sörözőből indult volna egy másik vendéglőbe. „Könnyen szerzett pénz könnyen vész“ — mondja a közmondás s így van. Az ellopott 2100 forintból alig 200 forint maradt csak... Bachmayer Jenő a „nem pir ti ember“ immár hetedszer indul a börtönbe .. j (GARAY) Ő szülő hajú munkásem- ember kopo^ a szerkesztőség ajtaján. Néhány perc türelmet kér: „Hallgassanak meg — mondja — nem magam miatt, az elv miatt.” Leül és valóban néhány perc alatt elmondja jöttének okál Közölték ve e, hogy áthelyezik másik műszakba, pedig ő soha nem volt „vállon” családi okok miatt. Reggel ment és délután kettőkor „leszerelt”. Az intézkedést „ művezető közölte vele azzm, hogy a csoportmémók mondta. Azt válaszolta, hogy ez nem lesz jó, mert neki gondokat okozhat. ha délután kell jönnie, de egy kézmozdulat a művezető részéről feleslegessé tette a további beszédet, mert „nem rajta múlik”. Elment a csoportméni okhoz, aki arra hivatkozott, hogy igaza van, de nem ő találta ki, hanem... Elment a főmérnökhöz, aki pislantott néhányat, hogy tulajdonképpen hallott mái valamit erről, de bővebbet nem tud mondani. Elment az igazgatóhoz, hogy rendben van végeredményben az intézkedés, mert egy nagy gyárban nem lehet minden egyéni érdeket figyelembe venni, de legalább az Intézkedés előtt beszélnének vele, hogy ha nagyon kell, hát felkészüljön rá, intézkedjen a családjában. Az igazgató semmit sem tudott róla, ő csak annyit mondott, hogy ésszerűbben, jobb szakmunkás-elosztássá 1 kell végezni a második műszakot és gondolkodjanak a megoldáson ; . : — Most járjam visszafelé a lépcsőt és sejtsem meg, hol született a „gondolikodjs- nak”-ból tett? Ha nekem egykézből mondják, hogy „Jani bácsi, erről van szó ezért, meg ezért..Hát a Jani bácsi azért Jani bácsi, hogy számításba vegye a neki megfelelőt is, meg a muszájt is... Csak arra ne hivatkoznának mindig, hogy a másik mondta! Ezzel kezét nyújtotta és elment. Nem kérte, hogy írjuk meg, nem háborgott nem szidott senkit és semmit, csak .; j Nehéz lenne behatolni az igazgató által említett „gondolkodjanak” kijelentés rejtelmeibe, amíg az átment a főmérnök, a csoportmémók és a művezető agyán, és azt kideríteni, hol milyen ponton, milyen elképzelés alapján született meg a gondolkodásból az in tézkedés. Lehet, hogy a művezető, a cso- partmémök, sőt talán a főmérnök is hajlott arra, hogy Jani bácsi is váltson, mert szükség van rá. Kapóra jött az igazgató általános meghatározása és éltek vele, holott ezt (pontosan ezt) meg sem beszélték, sem az igazgatóval, de Jani bácsival sem. Mégis valahol az vezérelhette a közlőt, hogy „ez az igazgató véleménye, akkor vita nincs, meg felelősség sem”. Találkozni ilyesmivel elég sűrűn, mert vannak felelős beosztásiban emberek. akik Korszerű fénytechnikai berendezések a Balaton partján Világiló hidkarfa, fénysztnveg a mólon, törpe- és süveges kandelábersor A Veszprém megyei Villanyéi Épületszerelő Vállalat kirendeltséged a legkorszerűbb világítástechnikai berendezéseket szerelik fel a Balaton partján. Tihanyban máris megoldották a nemrégen átadott magasút világítását, az út két magas pontját összekötő hídon a karfákba építették be a világítótesteket és ezzel a hídon éjszakánként is nappali fényt teremtenek. A híd feljárója mentén erősfényű kandelábereket állítanak fel, hogy a gépkocsivezetők már jóelőre hozzászokjanak a fényhez és a hídra érve ne vakítsa el őket a fényözön. Keszthelyen átépítették a móló világítását, úgynevezett fényszőnyeget képeztek ki, vagyis a móló egyik oldalán futó beton mellvédbe olyan világítótesteket szereltek, amelyeknek fényét visszaverő lapocskák a sétányon szétszórják. A keszthelyi hajókikötőben 109 fénycső ontja a nappali világosságot, hasonló megoldást alkalmaznak Balatoni ü reden is. A híres balatonfüredi parkban törpe kandelábereket szerelnek fel, amelyek piros, sárga, zöld, kék fénnyel árasztják el a környéket. Hévízen a bazársor környékén süveges kandelábereket aifkaimaarak. félnek a felelősségtől és féltik népszerűségüket is. E felelősség- és népszerűség- féltésnek semmi oka, de biztos, ami biztos „elv” alapján megszokásból csinálják. S aztán mennyi minden következik ebből! Például az, hogy pofon egyszerű ügy hetekig húzódik elintézetlenül. Okn, hogy az elintézésig nincs kire hivatkozni felfelé. Amint van, akkor már lehet intézkedni. Sőt, bár megkésve, még mellet is lehet düllesz- teni: „Ugye, hogy elintéztem?!” Vannak, akik úgy vélekednek: e felsőbb veretesre való hivatkozás leegyszerűsítheti a szervezeti intézkedéseket. Ebben is van valami, csak éppen arra nem gondolnak, hogy ez a viszonylagos egyszerűség, milyen bonyolultan jelentkező károkat okozhat. A kölcsönkért tekintéllyel nagyon könnyen és nagyon nagyot lehet tévedni; A futó megjegyzésből idoko- lás nélkül konkrét intézkedést hozni, (amiért nem az igazgató felelős) meggondolás és magyarázat nélkül a bizalom nagy értékeit veszítheti el emberekben. De tegyük fel, sikerült „jól élni” a mástól engedély nélkül eltulajdonított tekintély- lyel Ebből azután nincs messze az út egészen a vi67- szaélésig. De kérdés, hogy másodszor sikerül-e és az eltulajdonított tekintéiy árán „a közbe levők” tekintélye hull a sárba, mert könnyen kiderülhet, a „tekintély” ran sem tud a dologról. Ha túltesszük magunkat minden „rosszindulatú" fel- tételezésen és csali a „jót” próbáljuk e módszerből kihámozni, akkor is csak arra a megállapításra juthatunk: hibás, rossz ez a módszer. Mert könnyű a tekintélyre hivatkozni, nehezebb a saját hatáskörben felelésen és megokoltam intézkedni úgy hogy abból mindenki megértse az Intézkedés helyességét, szükségességét. Könnyű kijelenteni, Pilátusként mosva a kezet, hogy rajtam nem múlott volna. Lehel, hogy a kezét mosóban győzteK a felettes érvei, de nem biztos, hogy győztek az „ügyfélben” vagy a munkásban is. R osszul teszi mindenki, aki ezen az úton jár vagy járogat. Ugyanis legyen az illető bármilyen beosztásban, kötelessége nemcsak utasítani, hanem magyarázni, meggyőzni is a helyes ügyről dolgozó társait; Lehet, ez nagy vagy bagatel ügy is, mert az egyes ember életében ez utóbbi is lehet nagy. Képzeljék el, mi lenne a népi demokráciából, a szocializmus ügyéből, ha a párttag a pártcsopartvezetőre, ő a párttitkárra, az a pártbizottságra, ez utóbbi a politikai bizottságra, az pedig a kongresszusra hivatkozna és nem intézne önállóan semmit. Ugyanerről lehetne állami, gazdasági, kulturális, tudományos területen is „létrát” állítani Mit ár például az ilyen .érvelés’', hogy „Marx, Engels és Lenin is megmondta, legutóbb pedig Hruscsov is aláhúzta”, ha abból nem derül ki, hogy mit miért mondott, mi abból a tanulság, a konkrét tenni való most ebben a helyzetben és miért. A meggyőzésben, megmagyarázásban hasanéShatatöan a kölcsönkért, vagy az eltulajdonított tekintély. És különben is a tekintélyre való hivatkozás lépésről lépésre fogy. Méghozzá elég gyorsan, ha — mint Jani bácsi — végigjárja a lépcsőket. És ha elfogy, aktkor kitől lehet „tekintélyt” kölcsönözni? Az OTP ilyesmivel nem rendelkezik. És mi lenne akkor, ha az előszeretettel kölcsönzők rájönnének: a fej nemcsak arra való, hogy tarts« a kalapot és őrködjön afelett, hogy az ingnyak fél ne csúsz- szon — lehet azzal felelősség - teljesen és önállóan is gondolkodni. Kaszón József P
