Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

B01. AUGUSZTUS 8, NAPLÓ 3 Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy békés éten oldjuk meg a vitás nemzetközi kérdéseket Hruscsov elvtárs rádió- és televíziós beszéde Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára augusztus 7-én a szovjet rádióban és televízió­ban beszédet mondott. Mindenekelőtt szerencsekí- vánatait fejezte ki minden szovjet dolgozónak az új, nagy győzelem alkalmából, abból az alkalomból, hogy a Vosztok II. űrhajó-szputnyik sikeresen befejezte űrrepülését. German Sztyepanovics Tyi- tov őrnagy az űrhajó-szputnyi- kcn példátlan űrutazást haj­tott végre, amely több mint huszonöt órán át tartott. Az űrhajós hiánytalanul teljesí­tette a kitűzött programot, majd leszállt a Szovjetunió elő re kijelölt térségében. Ez a repülés önmagáért be­szél. Ennek alapján az emberi­ség újabb nagy lépést tett a bolygóközi közlekedés meg­valósításának útján. A Föld minden népe lelke­sedéssel üdvözli a szovjet tu- I dománynak és technikának az űr meghódításában aratott ki­emelkedő győzelmeit. Ma közzétették pártunk Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kor­mánynak a szovjet nép e vi­lágtörténelmi győzelmével kap csolatos felhívását. Hazánk, ünnepélyesen megemlékezik majd az űrhajós hőstettéről, mihelyt az űrhajós pilóta Moszkvába érkezik. Az SZKP Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a nevé­ben újból forró, szívélyes jó­kívánságaimat fejezem ki a szovjet nép, a Kommunista Párt bátor fiának, German Sztyepanovics Tyitovnak. Gra­tulálok kiváló tudósainknak, tervezőinknek, mérnökeinknek és munkásainknak, mindazok­nak, akik munkájukkal előké­szítették és megvalósították ezt a szovjet hazánknak nagy dicsőséget szerző újabb, kí- 1 váló hőstettet. Sikeresen teljesítjük a hétéves tervet N. Sz. Hruscsov ezután a Szovjetunió hatalmas gazdasá­gi sikereiről szólott, hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunióban jelentősen túlteljesítették a hétéves terv első kétéves rész­letét és sikeresen teljesítették az 1951-es év I. félévi tervét is. N. Sz. Hruscsov — itt szám­adatokkal illusztrálta a szov­jet népgazdaság példátlan si­kereit. A többi között elmon­dotta, hogy a hétéves terv első két és féléve alatt 15 milliáird rubellel nagyobb értékben ter­meltek. iparcikkeket. mint amennyit a hétéves terv erre az időszakra előírt A hétéves terv két és fél esztendeje alatt ugyanannyi iparcikket állítottak elő, mint amennyit az egész, 1951-től 1955-ig terjedő öt­éves terv alatt A termelési tervek túlszár­nyalása és a termelési önkölt­ség csökkentése alapján növe­kedtek a felhalmozások és le­hetővé vált, hogy körülbelül úiabb 3 milliárd rubelt for­dítsanak a Szovjetunióban könnyűipari beruházásokra. — A hétéves terv a nép jó­létének újabb emelkedését is előirányozzá. Ezt a feladatot is* sikeresen teljesítjük. Növek 6zik a munkabéralap, emelke­dik a különféle árucikkek fo­gyasztása. sohasem látott ará­nyú lakásépítkezés folyik — Jelentette ki a szovjet mi­niszterelnök, majd így folytat­ta: — Amint láthatják, iparunk jói dolgozik, egészében véve túlteljesíti a tervben kitűzött feladatokat. De még vannak olyan gyárak és üzemek, amelyek nem teljesítik ter­vüket. Ez azt jelenti, hogy az ilyen vállalatok nem járul- i nak kellőképpen hozzá a hét- I éves terv határidő előtti telje­sítéséhez, nem járnak az élen- haladó kollektívák tízezreinek nyomában. Mindent el kell kö­vetnünk. hogy valamennyi gyár. üzem, bánya, minden kolhoz és állami gazdaság az összes mutatószámokban telje­sítse és túlszárnyalja a terv­ben kitűzött feladatokat. Hruscsov a továbbiakban a mezőgazdaság helyzetét ismer­tette. Mint mondotta a leg­utóbbi két évben a mezőgazda­sági termékek termelésének színvonala alacsonyabb volt, mint aminőre lehetőségek van­nak. Ez bizonyos nehézségeket okozott a városok hússal, tej­jel és zsiradékkal való ellátá­sában. Az idén a mezőgazdasági termékek betakarítása és fel vásárlása szemlátomást olyan lesz, amilyen még nem volt a szovjet hatalom évei­ben. A mezőgazdasági termények vetésterülete összesen megha­ladja a 204 millió hektárt. Ez több, mint bánmikor ezelőtt, A termés betakarítása gyors ütemben halad. Ami az állat- tenyésztést illeti, az országban az év elején 75,8 millió szarvas- marha, 58,7 millió sertés, 133 millió juh volt. Ez azt mutat­ja, hogy megvan a jó alap az állattenyésztés újabb fellendí­tésére. N. Sz. Hruscsov ezzel össze­függésben részletesen szólott a különböző szovjet köztársasá­gok. így Ukrajna. az OSZSZSZK, Kazahsztán me­zőgazdaságának helyzetéről, majd kijelentette: — Egész népgazdaságunk fejlesztésének távlatai gran­diózusak. E távlatokat a Szov­jetunió Kommunista Pártjá- ! nak új programtervezete tór- I ja feL A új oroQtam eszméi megtalálják az utal minden ember agyához és szívéhez Aránylag kevés idő telt el azó'a. hogy közzétettük ezt a tervezetet és ezért nem fut­hatunk előre, nem vonhatunk le már most általános követ­keztetéseket a programterve­zet bel- és külföldi éríékelésé- bö: Az emberek milliói fi- gyrvmme!. nagy érdeklődés­sé' tanulmányozzák e terve­zete*. amely megmozgatta az ecész világot. Pártunk a tör­ténelem során elsőnek tűzi ki a közeljövő közvetlen, gyakor­lati feladatául a kommunista társadalom felépítését. A programnak az a következte­tése. hoay a szovjet emberek ma élő nemzedéke már a kom­munizmusban fos élni örömet kelt és újabb erőt ad. Már most teljes bizonyos­sággal elmondhatjuk, hogy ar egész szövi"* r-5-* <>—•­hangúlag helyesli pártunk programtervezetét. A gyűléseken, a sajtóban, a rádióban és a televízióban a szovjet dolgozók kifejezésre juttatják, hogy büszkék le­nini pártjukra, nagy szocia­lista hazájukra. Gazdasági, tudományos és kulturális eredményeink, kö­vetkezetes békepolitikánk mér hetetlenül megnövelték a szov­jet állam nemzetközi tekinté­lyét, a világ eseményeinek alakulására gyakorolt hatását. A Szovjetunió népeinek si­kerei és győzelmei annak eredményeképpen születtek meg, hogy a párt megvalósí­totta Lenin bölcs útmutatá­sait Az új programtervezetet át­p ]íwmrmm* c+q -»Ttrntn­formájától, a háború borzal­mai toll Aki biztosra veszi- a társa­dalmi rendszerének gazdasági győzelmét — mutatott rá a to­vábbiakban N. Sz. Hruscsov — az nem tartja szükségesnek, hogy fegyveres erővel erősza­kolja rá a maga rendszerét más népekre. Mi ezért ezt mondjuk a kapitalista orszá­gok vezetőinek: tegyük meg döntőbmáknak a népeket, a történelmet, döntsék el ők, melyik rendszer életképesebb és haladóbb, a szociaiista-e, vagy a kapitalista. A népek majd szabadon választanak, s az a rendszer győz amelyik jobban kielégíti majd az em­berek anyagi és szellemi szük­ségleteit, munika, békeszeretet és inter­nacionalizmus szelleme. Minden országban megtalál­ható barátaink, s a szocia­lista és a kapitalista orszá­gok testvéri marxista—leni­nista pártjai helyeslik ezt a tervezetet és bangsúlyozzák. hogy történelmi jelentősége van a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom szempontiából. Úgy ítélik meg a Szovjetunió Kommunista Pártja program­ját, hogy ez korunk kimagas­lóan fontos dokumentuma, amely nagymértékben hozzá­járul a marxista-leninista el­mélet fejlesztéséhez. De nemcsak barátaink, ha ­nem a kommunizmus ellensé­gei is tanulmányozzák és mér­legelik ezt az okmányt, pártunk új programját. Nincs módjuk­ban, hogy elhallgassák. Nem titkolhatják el, hogy milyen óriási hatást gyakorolt világ­szerte. Jellemző, hogy az amerikai szenátus egyes tagjai szerint ez a programtervezet „komoly kihívása az Egyesült Államok­nak”. Ezek a szenátorok nem kéttiik, hogy a Szovjetunió ké­pes elérni a programtervezet­ben kitűzött célokat. „Nem szabad lebecsülni a program- tervezet vonzóerejét”, — han­goztatják figyelmeztetően. Lám, ettől félnek legjobban az imperialista urak: Mi biztosra vesszük, hogy az új program eszméi megtalál­ják az utat szerte a világon minden ember agyához és szívéhez. Élénk visszhangot keltenek a program ihletett szavai, ame­lyek szerint a kommunizmus­nak az a történelmi küldetése, hogy minden embert megsza­badítson a társadalmi egyen­lőtlenségtől, az elnyomás és a kizsákmányolás valamennyi A Szovjetuniónak, más szo­cialista országokhoz hason­lóan, nem érdeke a háború, sőt mindent elkövet, hogy át­hághatatlan akadályokat gör­dítsen az imperialisták élé, akik háborúkat akarnak kirob bántani. A kommunisták min­denkor elsődleges feladatuk­nak tekintették a békeharcot. Közös nézeteinket, követelé­seinket és akcióprogramunkat a kommunista- és munkáspár­tok tavalyi moszkvai tanácsko­zásán elfogadott nyilatkozat tartalmazza. Az imperializmus ideológu­sai tudatosan kiforgatják a nyilatkozat értelmét, rágalmaz zák a kommunistákat, rájuk fogják, hogy háború útján akar­ják megoldani a vitás nemzet­közi kérdéseket. Ez azonban sziemenszedett hazugság. Aki vesz magának annyi fáradsá­got; hogy elmélyedjen a moszk vai tanácskozás dokumentu­mainak tartalmában, az meg­győződhet róla, hogy a szocia­lista országok és a kommunis­ta testvérpártok mindnyájan határozott és meggyőződéses ellenzői az államok közti há­borúnak. Mi a békés együttélés, nem pedig a háború külpolitiká­ját folytatjuk. Éppen a kommunisták akar­ják idküszöbölni az emberi társadalom életéből az államok közti háborút. Ez a szovjet ál­talános és teljes leszerelési ja­vaslatok értelme. Ha sikerülne megegyeznünk a nyugati ha­talmakkal a szigorú nemzet­közi ellenőrzéssel megvalósí­tandó általános és teljes lesze­relésben, más kérdésék is meg oldódnának. Megvalósulna pél­dául a nukleáris fegyverek ki­próbálásának és gyártásának betiltása, s a felhalmozott atom- és hidrogénfegyver- készleték teljes megsemmisí­fjXrrt Ám, telnek-múlnak az évek, mindenféle leszerelési bizott­ságok alakultak, de egy tapod­tat sem jutottunk ©lőre. A le­szerelési szakértők bélerag ad­tak a tárgyalásokba, mint le­gyek a mézbe. Mi az oka en­nék? Miért ütköznek a Szov­jetuniónak és más békeszerető országoknak a leszerelési meg­egyezés elérésére tett erőfeszí­tései a tőkés államok ellenál­lásának merev falába? Azért, mert az imperialisták nem mondtak te arról a tervről, hogy fegyveres harchoz folya ■ módnak a szocializmussal és a békeszerető népekkel szem­ben. A profithajsza, a gyűlöletes nyereségvágy és kizsákmá­nyolásra törekvés szüli az imperialisták agresszív há­borúit. A kapitalista monopóliumok a második világháború befejezé­se után országaik gazdasági fejlesztésének elválaszthatat­lan részévé tették a háborús készülődést, a fegyverkezés: hajszát. Az imperialistákat egyre nagyobb félelem fogja el a szocializmus országainak sikerei láttán, gyűlölettel for­dulnak a kommunizmus ellen. Gyűlölik a szocialista világ- rendszer nagyszerű sikereit, gyűlöletes előttük,, hogy. a szo­cialista rendszer vonzóerőt gyakorol a szabadságukért és függetlenségükért harcoló né­pekre. Az imperializmus ideológu­sainak szeme láttára* omlanak össze azok a fogalmak, ame­lyekben'a kapitalista világ ed­dig élt. Évről évre csökken a távolság a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok ipari és mezőgazdasági ter­melésének színvonala kö­zött és már nincs messze az a nap, amikor egyvonalba ke­rülünk Amerikával és kezdjük majd megelőzni. Egyes imperialista szemé­lyiségek a szocialista orszá­gokkal szemben érzett osztály­gyűlölettől elvakítva; az antd- kommunizmust teszik külpoli­tikájuk alapjává. Régi nóta ez, amelyet már jól ismerünk az Szemlátomást arról van szó, hogy a legagresszívebb impe­rialista körök szeretnék meg­hiúsítani a kommunista tár­sadalom békés építésének ter­veit A kapitalizmus fél a tőle különböző társadalmi rend­szerű országokkal való békés versenytől. Az Amerikai Egyesült Álla­mok és a többi nyugati hata­lom háború céljából fokozza erejét. Ezek az országok óriási összegeket fordítanak fegyver­kezésre. A legutóbbi tizenkét év alatt az Egyesült Államok közvetlen katonai kiadásai több mint háromszorosára nö­vekedtek. Az idén az Egyesült Államok 53 milliárd dollárt szándékozik költeni katonai célokra. Ezenkívül az Egyesült Államok elnöke nemrég újabb három és fél milliárd dollárt követeit hasonló célra. Nyugat-Németország a leg­utóbbi évtizedben hivatalos, nyilván szépített adatok sze­rint csaknem annyit költött katonai célokra, mint Hitler 1933-tól a második világ­háború kezdetéig. A Német Szövetségi Köztársa­ság költségvetésének katonai tételei 1961-ben újabb 18 szá­zalékkal növekedtek. Óriási összegeket költ fegyverkezésre a többi imperialista hatalom is. Ez azt mutatja, hogy az im­perialistáik újból magukévá próbálják tenni a szocialista országok „elrettentésének” már Duties által hirdetett po­litikáját. Ámde e politika hódolói gondoljanak a világban jelen­leg kialakult tényleges erővi­szonyokra. Kennedy amerikai elnök bé­csi beszélgetéseánk során azt mondta, hogy a világ két tábora között erőegyensúly jött létre és meg kell akadályozni a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közvetlen összetűzését, mert ez a legvégzetesebb kö­vetkezményekkel járna. Ken­nedy ebben az esetben meg­mutatta. hogy józanul szem­léli a dolgokat és bizonyos realizmusról tett tanúságot. Ezt el kell ismerni. Az élet azonban azt követeli, hogy az államférfiak ne csak mondja­nak egészséges dolgokat, ha­nem politikájukban is lépjék át azt a határt, amelyen in­nen elhallgatják a józan ész érveit és elvakult, veszélyes játékot űrnek a néipék és az „antikomintem paktum”; és a Berlin—Róma tengely idejé­ből. Vajon mi maradt ezek­ből? A tengely összetört és a történelem szemétdombjára kerültek az „antikomintem paktum” bősz megalkotói is! Nem nézhetjük közömbösen* hogy a nyugati hatalmak agresszív körei Adenauer kancellár segítségével Nyu­gat-Németország összes anyagi és szellemi erőit fel­sorakoztatják a harmadik vi­lágháború előkészítésére. A Német Szövetségi Köztár­saság már nem az, ami tizen­hat éve volt, amikor fejet hajtva a győztesek előtt, köte­lezte magát, hogy békés és de­mokratikus úton fog haladni. A nyugatnémet revansisták ma gőgösek, nagy hadseregük van, amelyet támadó hadmű­veletekre képeznek ki és sze­relnek fel. A Német Szövet­ségi Köztársaság tagja lett az észak-atlanti katonai tömbnek, amely szemben áll a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. A nyugatnémet ál­lam arculatát ma a militari- zálás, a revansista szenvedé­lyek tobzódása, a kommuniz­mussal és minden újjal és ha­ladóval szemben táplált ellen­séges érzület, gyűlölet kultu­sza, a pángermán hagyomá­nyok és beállítottság feléledése határozza meg. A nyugati hatalmak akara­tából több gyúlékony anyag halmozódott fel Európa szívé­ben. mint bárhol másutt a vi­lágon. Miután a nyugati hatalmak lábbal tiporták a Németország demili'tarizálásáról és demok­ratizálásáról a szövetségesek által aláírt egyezményeket* csak a békeszerződés akadá­lyozhatja meg a német milita- rizmus és revansizmus ve­szélyes fejlődését. Ezért javasoljuk, hogy a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Len­gyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, s mindazok az országok, amelyek háborút viseltek a hitlerista Német­ország ellen, kössenek olyan békeszerződést az NDK-val és az NSZK-val, a volt né­met birodalom jogutódaival, amely kielégíti mindegyik fél jogos érdekeit. Ez tehetővé tenné, hogy a jo­got és a nemzetközi szokáso­kat 'tiszteletben tartva, vég­érvényesen megszüntessük a hadiállapotot, s Európában megtisztítsuk az utat a béke és a békés együttélés előtti fPötptMftg « 4. Makrai. A Szovjetuniónak nem érdeke a háború A nyugati hatalmak háború céljából fokozzák erejüket

Next

/
Oldalképek
Tartalom