Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

V 4 NAPLÓ 1961. AUGUSZTUS 89. Hazaérkezett az Indonéziában és Indiában járt magyar kormányküldöttség f {Folytatás az 1. oldalról) eddig is a többévszázados gyarmati rabság igen sok át- kos maradványának felszámo­lásában. Indonézia kiépíti iparát, fej­leszti mezőgazdaságát, szé­les körű és eredményes har­cot folytat a rabság idején a lakosság túlnyomó nagy többségére jellemző írástu­datlanság felszámolásáért. Több alkalommal volt lehe­tőségem arra, hogy hivatalos tárgyalásokat, illetve beszél­getést folytassak Sukarno köz- társasági elnökkei és kormá­nyának több vezető személyi­ségével. Nagy örömünkre szol­gál, hogy e tárgyalások ered­ményeként — mint önök érte­sültek is már erről az újságok­ból — barátsági és együttmű­ködési szerződést írtunk alá. 'i úgy tekintünk erre a szer­zésre, mint a magyar és az lonéz nép kapcsolatai erő- A.ljes fejlődéséinek nagy érté­kű dokumentumára és mindent megteszünk, hogy e szerződés biztos alapján tovább épüljön és erősödjék népeink barátsá­ga, kölcsönösen még jobban megismertlessük egymás életét és fejlesszük kereskedelmi kapcsolatainkat. Ezekben a napokban Dja- kartában a magyar és az indo­néz kormány küldöttségei ke­reskedelmi tárgyalásokat foly­tatnak. Bízunk abban, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök szem előtt tartásának elvi alapján ezen a területen is tovább fejlődnek baráti kapcsolataink mindkét fél javára. Az Indiád Köztársaságban — sajnos — csak három napot tölhettünk, emiatt ottani láto­gatáséin csak a nagyon szépen fejlődő, modem épületekkel gazdagodó fővárosra, Uj-Del- hire korlátozódott. Módom nyílt arra, hogy tömeggyűlé­sen beszélhessek a Magyar Népköztársaságról, dolgozóinak életéről, továbbá a fnagyar és az indiai nép között kialakult és örvendetesen fejlődő kap­csolatokról. Az idő rövidsége okozta csupán, hogy nem ke­rülhetett sor már most kultu­rális egyezmény aláírására, de az elvi megállapodás alapján ez nemsokára megtörténik. A megtisztelő és szívélyes vendéglátás viszonzásaként meghívtam Nehru miniszter- elnök nrat, hogy számára al­kalmas időpontban tegyen látogatást hazánkban. A meghívást örömmel elfogad­ta. A Magyar Népköztársaság­ban. illetve a meglátogatott két országban nem azonos a társadalmi és gazdasági be­rendezkedés, vannak kérdések, amelyben ez országok vezetői­nek véleménye eltér a mienk- tőL A megbeszélések során azonban nem ezeket az elté­réseket és különbségeket vizs­gáltuk és vitattuk, hanem azt, ami összefűz minket, amire tovább építhetjük egyre erősö­dő barátságunkat A legfőbb kapocs közöttünk, hogy békét akarunk s együtte­sen küzdünk a háború elkerü­léséért, a vitás kérdések tár­gyalások útján történő rende­zéséért Mindenütt tapasztaltuk, hogy — akárcsak nálunk Ma­gyarországom — vezetők és dolgozó tömegek egyaránt lát­ják: a béke ügye egy és oszt­hatatlan. Messzi Keleten vol­tunk, de megbizonyosodtunk róla, milyen nagy érdeklődés­sel és figyelemmel kísérik az európai helyzet alakuláséit is. Ez lehetővé tette számunkra, hogy kifejtsük álláspontokat és megvilágítsuk, miért küzd olyan állhatatosan a magyar nép és kormánya a német bé­keszerződés sürgős megkötésé­ért; és Nyugat-Berlin problé­májának megnyugtató rende­zéséért. Amint a már megjelent hi­vatalos sajtókommünikéből tudják, illetve ahogyan az in­diai megbeszélésekről hamaro­san megjelenő közlemény is tartalmazza: beszéltünk a le­szerelési* kérdésről is. és arra a közös megállapításra jutot­tunk, hogy az egész emberiség érdekében minél előbb létre kell jönnie olyan nemzetközi egyezmény nek, amely biztosítja haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett ax általános és tel­jes leszerelést, az atomfegy­verek eltiltását. Eddig is meggyőződéssel vallót tam, de utam tapasztalatai alapján méainkább mondha­tom: a fegyverkezési hajszá­nak véget kell vetni és az er­re a célra felhasznált rendkí­vül nagy anyagi eszközöket ar­ra kell fordítani, hogy elő­mozdítsák minden országban — és különösképpen a nem­régiben függetlenné vált or­szágokban — a nép életének gyors fejlődését. Néhány nap múlva kezdődik a belgrádi konferencia, ame­lyen részt vesznek vendéglátó­im is: Sukamo elnök úr, Neh­ru miniszterelnök úr és U Nu miniszterelnök. Érthető tehát, hogy beszélgetéseink erre a témára is kiterjedtek. Kifejtettem, mit várunk mi ettől a konferenciától; Azt, hogy a résztvevők együttes erő feszítéseket tesznek a nemzet­közi helyzet enyhítésére és megnyilatkozásaikkal, határo­zataikkal előmozdítják a békés egymás mellett élés nagyszerű elveinek gyakorlati érvénye­sülését, az imperializmus és a kolonializmus elleni harcot az általános és teljes leszerelést. A meglátogatott két ország­ban különös jelentősége és hangsúlya volt annak, hogy ki­fejtettük: • népünk teljes erejével küzd a gyarmatosítás végleges és teljes felszámolásáért, teljes szolidaritással viseltetünk a szabadságukért küzdő népek iránt. Forró baráti érzelmek töltenek el minket a gyarmati uralom alól felszabadult indonéz és indiai nép iránt. Kormányunk minden lehetséges módon tá­mogatja, hogy a még mindig holland uralom alatt sínylődő Nyugat-Irián, illetve az Indiá­ban levő portugál gyarmatok is szabóiddá váljanak és egye­sülhessenek az ország többi területével. Mindenütt, ahol megfordul­tunk. a szeretet és a barátság felejthetetlen megnyilatkozá­saival találkoztam. Tudom, hogy mindez nem csupán ne­kem, hanem elsősorban annak az országnak és népnek szólt, amelyet szerencsém volt kép­viselni. Nagy örömmel láttuk és hallottuk, hogy milyen nagy érdeklődéssel viseltetnek a dől gozók és az államok vezetői a Magyar Népköztársaság iránt. Hivatalos jellegű találkozókon és más beszélgetések alkalmá­val is igen sokan üdvözölték a magyar népet, jó egészséget kívántak'Elnöki Tanácsunk el­nökének. Dobi István elvtárs­nak. Különösen megkapó volt, amikor az utcákon jártunkban keltünkben több helyen is a dolgozók azzal juttatták kife­jezésre népünk iránt és orszá­gunk vezetői iránt érzett ba­ráti érzelmeiket, hogy integet­ve, kendőt lengetve azt kiál­tották félénk: Kádár János.:: most, eleget teszek a felkérés­nek és tolmácsolom önöknek a számtalan jókívánságot, ba­ráti köszöntést. Utazásom tapasztalatai még- inkább megszilárdították azt a meggyőződésemet, hogy né pünk jó úton jár, hogy ez az út, amelyen továbbhaladva erősödik országunk és né­pünk jó hírneve és megbe­csülése szerte a világon. Csak azt tudom javasolni, hogy pártunk és kormányunk vezetésével dolgozzanak to­vábbra is jól, erősítsék to­vább népünk egységét, népköz társaságunkat és erősítsék to­vább a békéért harcoló száz­milliók táborát, fáradhatatlan odaadással építsék tovább szo­cialista hazánkat Lelkesítse önöket az a tudat, hogy Ázsiá­ban — és hozzáteszem: Afri­kában, Latdn-Amerikában is — százmilliók tekintenek nagy figyelemmel ránk. munkánk eredményeire. Münnich Ferenc végezetül megköszönte a baráti és me­leg fogadtatást. A kormány el­nökének beszédét a jelenlévők nagy tapssal fogadták: Továbbra is zavaros a helyset Brazíliában A Mazzili-kormány rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe Brasilia (MTI); A Brazíliából érkező hír­ügynökségi jelentésiek tovább­ra sem adnak teljes képet azokról az eseményekről, ame­lyek Quadros elnök lemondá­sát követik. Az AFP jelentése szerint Dantas, az új kormány külügy minisztere vasárnap este táv­beszélőn érintkezésbe lépett a kínai látogatásáról hazatérő­ben lévő Goulart brazíliai ál- elnökkél, aki jelenleg Párizs- ban tartózkodik. Dantas kije­lentette, technikai okok miatt a beszélgetés nagyon rövid volt. Goulart közölte vele, „szá mítok rá, hogy a lehető leg­hamarabb visszaérkezem Bra­zíliába, hogy teljesíthessem az alkotmányból rám háruló kö- tetezettségeket”. Ranieri Mazzili, aid mint a brazíliai képviselőház elnö- [ ke ideiglenesem betölti a köztársasági elnök tisztsé­gét, vasárnap este rövid be­szédet mondott a rádióban. Hangoztatta: „Fölébe kereked­tünk a válságnak és az élet hamarosan visszatér megszo-' kott kerékvágásába”. Megje­gyezte még: „A hadsereg tá­mogat engem”: Újabb AFP-jélentés szerint MazzüSi tanácskozásra hívta össze a fegyvernemek minisz­tereit, valamint az igazságügy- minisztejjt. A megbeszélésről kiadott hivatalos közlemény szerint megvitatták a belbiz­tonság céljából teendő intéz­kedéseket. A közlemény sze­rint a továbbiakban mind a szövetségi kormány, mind az egyes államok kormányzatá­nak illetékes hatóságai „széles körű intézkedésekkel akadá­lyozzák meg a riadalmat keltő, vagy irányzatos hírek terje­dését",- ___ Reuter-jelentés szerint a brazíliai kongresszus- vasárnap rendkívüli ülést tartott A kongresszus rendkívüli felha­talmazást adott Mazzáld-nak és jóváhagyta a rendkívüli álla­pot kihirdetését. Az üílésen Almán© Alfonso, a Brazíliai Munkáspárt nevé­ben javaslatot terjesztett elő, hogy a válságot valamennyi párt bevonásával oldják meg. A hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint Bra­zíliában már életbe léptették a cenzúrát. BrasUSában, az ország fővá­rosában katomnaság őrzi a dipio máciad képviseleteket, a napi­lapok központjait, a közüze­meket. A hadsereg vasárnap megszállta az Országós Diák- szövetség székhazát, de a diá­kok ennek ellenére hétfőn este tüntetni akarnak Goulart al- elnők mellett- , _ A Német Demokratikis Köztársaság nincsen egyedül, vannak hű szövetségesei, akik nem hagyják el a hajban Hruscsov nyilatkozóid Drew Pearson amerikai újságírőnih N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke a napokban fogadta Drew Pearson amerikai új­ságírót és elbeszélgetett vele. Drew Pearson kikérte Hrus­csov véleményét a berlini vál­ságról, a nyugati hatalmak ve­zetőivel e tárgyban folytatan­dó megbeszélések célszerűsé­géről és e megbeszélések meg­kezdésépek időpontjáról, Hrus­csov e kérdésekre az alábbi nyilatkozatban válaszolt. (A nyilatkozatot közölte az ame­rikai sajtó.) Ahogy én értelmezem, ön „berlini válság” alatt a szocia­lista országok és a nyugati or­szágok véleményeltérését érti abban a kérdésben, hogy mi legyen Nyugat-Berlin sorsa a német békeszerződés megköté­se után. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a kérdés csupán egy része a német békerendezés átfogó problé­májának. Annak a Jármának, amelyet bizonyos nyugati körök a nem­zetközi feszültség és a hábo­rús hisztéria fokozása céljá­ból csaptak e kérdés körül, nyilván az a célja, hogy meg­nehezítse a német békeszerző­dés megkötését. Ezért kezdjük a fő kérdéssel — a német bé­keszerződés kérdésével. Ez annál is fontosabb, mivel a nyugati hatalmak egészen helytelen módon reagáltak a Szovjetuniónak és a hitleri Né­metország ellen hadatviselt több más országnak arra a ja­vaslatára, hogy kössék meg 'a békeszerződést a jelenleg léte­ző két német állammal, ame­lyek a volt Németország jog­utódai. Hruscsov ezután hangsúlyoz­ta, milyen ellenséges állás­pontra helyezkedik ebben a kérdésben a nyugatnémet kor­mány, amelyet az agresszív nyugati hatalmak támogatnak, majd emlékeztetett arra, hogy a nyugati hatalmak támogatá­sával alakult ki a nyugatnémet állam imperialista politikája. Rámutatott, hogy ilyen módon, akár tetszik, akár nem, két né­met állam keletkezett, ez a tény, ezzel kell számolni, eb­ből kell kiindulni. Nyugat-Né- metország szövetségeseiről szólva kijelentette, hogy a bé­ke erői számolnak azzal, hogy azok a szövetségesek háborút akarnak, mert másképpen nem tudják bekebelezni a Német Demokratikus Köztársaságot A győztes hatalmak Nyugait- Berfinben szerzett jogaival kapcsolatban feltett kérdésire Hruscsov ezeket mondotta: Ha egyes állami és politikai személyiségek azt mondják, hogy a Szovjetunió és más or­szágok írják csak alá a béke- szerződésit, de hagyják meg a nyugati hatalmak Nyugat-Ber- hnnel való kapcsolatának azt a jogát," amely a megszállási státusból ered, akkor lehetet­lenséget kívánnak. A békeszerződés megkötésé­vel természetesen megszűn­nek a győztes hatalmaknak azok a jogai, amelyek a le­győzött ország kapitulációjá­ból eredtek. Ezzel összefüggésben helyén­való megemlíteni, hogyan is állt a dolog a japán békeszer­ződés megkötésekor. Mi az Amerikai Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen. A szovjet hadsereg szétverte a japán csapatok legfontosabb erőit — a mandzsuriai Kvan- tung hadsereget. Japán kapi­tulációja után a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a töb­bi szövetségessel együtt ellen­őrzési intézkedéseket dolgozott ki Japán háború után fejlődé­sére vonatkozóan. A Szovjet­unió képviselőd Tokióban a legtevékenyebben részt vettek a japán! szövetséges tanács miunkájában. Amikor a dolog eljutott a békeszerződés meg­kötéséig az Egyesült Államok, mellőzve a Szovjetuniót, kü­lön békeszerződést kötött Ja­pánnal. Egyoldalúan felszá- moiták a japáni szövetséges tanácsot és kezdték kiüldözni a Szovjetunió képviselőit To­kióból. S bár nekünk megha­tározott jogaink és kötelezett­ségeink voltak, amelyek Ja­pán kapitulációjának lényéből fakadtak, s amelyek megfele­lő egyezményekben visszatük­röződtek, szövetségeseink ezt nem vették figyelembe. Dehát akkor az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei miért próbálják törvénytelennek fel­tüntetni azt a szándékunkat, hogy békeszerződést kössünk a Német Demokratikus Köz­társasággal abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a békeszer­ződést a két német állammal? Azt, amit az Egyesült Álla­mok tesz, e hatalmak tör­vényesnek nyilvánítják, azt viszont, ami véleményük szerint nem kedvez nekik, — törvénytelennek minősí­tik. Hol itt a logika? így hát teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mes­terségesen szítják a vitát a bér lini kérdés körül s a dologba a háborús hisztéria szellemét viszik bele azért, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és ürügyet teremt­senek a Szovjetunió és a szo­cialista tábor elleni háború ki­robbantásához. Azok a szóla­mok, amelyek szerint a nyuga­ti hatalmak állítólag a nyugat­berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzé­séért harcolnak, a velejükig ha misak, mert senki sem veszé­lyezteti ezt a szabadságot és függetlenséget. A továbbiakban Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány továbbra is a béke- szerződés aláírása mell ott van és biztosítani óhajtja Nyugat- Berlin szabad várossá nyilvá­nítását. Megismételte, hogy a második világháború marad­ványainak elhárítására törek­szenek a szocialista államok. Arra a kérdésre, hogy mikor kellene a tárgyaló asztalhoz ülni, azt válaszolta, hogy a nemeit békeszerződés megkö­tése nem tűr halogatást, a szovjet kormány kész azonnal tárgyalná. További halogatás­nak nincs helye. A békeszerződés aláírása, amely záróvonalat húz a második világháború alá és rögzíti mindkét német ál­lam határait, megköti a re- vansra törők kezét és elveszi a kedvüket a kalandoktól. Másfelől viszont, a nyugatné­met revans-körök a további halogatást agresszióra, háború kirobbantásána ösztönző buz­dításnak vennék —* mondatta Hruscsov. Ebből kiindulva eUhaitároz- tuk, hogy végetvetünk a huza­vonának a német békeszerző­dés ügyében. Ha a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya továbbra sem hajlandó aláírni ezt a szerződésit, aláírjuk a Német Demokratikus Köztár­sasággal, amely már hozzá­járulását adta. A szerződés rögzíti a potsdami megállapo­dásban megjelölt határokat és a Német Demokratikus Köz­társaság a második világhábo­rú maradványaitól megszaba­dulva teljes fennhatóságot fog gyakorolni saját területe fö­lött. Most pedig térjünk rá Nyu­gat-Berlin sorsára. Mint már mondottam, a nyugatberlini kérdés a német békeszerződés megkötése átfogó kérdésének egy része. Ha létrejön a békeszerződés a Német Demokratikus Köz­társasággal, Nyugat-Berlin szabad város státust kap és sorsának teljes jogú irányí­tója lesz. Lakossága olyan társadalmi, politikai és szociális rendszer­ben fog élni, amilyent akar. Javasoljuk annak lenögzítését, hogy senkinek nincs joga be­avatkozni Nyugat-Berlin ügyei be és nincs joga saját rendsze­rét rákényszeríteni Nyugat- Berlin lakosságára. Úgy tűnik, hogy az ilyen megoldásnak teljességgel ki kellene elégítenie a nyugati hatalmakat, amelyek többíz- ban kinyilatkoztatták, hogy Nyugat-Berlin lakosságának teljes szabadsággal és függet­lenséggel kell rendelkeznie az életforma megválasztásában. A nyugati hatalmak vezetői mégis élesen fellépnek a mi javaslataink ellen, olyan hal­latlan zajt verve a nyugat-ber­lini kérdés körül, amely közel áll a háborús hisztériához. Mivél nincsenek megeléged­ve ezek a hatalmak? Azzal, hogy a német békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin státusának biztosítása automa­tikusan végetvet a megszállási státusnak, amelynek alapján a nyugati csapatok ott tartóz­kodnak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának világos és hatá­rozott kijelentésed ellenére, amelyek szerint készek megad­ni Nyugat-Berlin számára min­den biztosítékot, a nyugati államok vezetői, és különösen Adenauer és Brandt azt állít­ják, hogy mi el akarjuk „fog­lalni” ezt a városrészt. Nem véletlen mondják azonban, hogy hamarabb utolérik a ha­zug embert, mint a sánta ku­tyát. Szeretném tudni, máit vá­laszolnak a nyugati hatalmak egy ilyen konkrét javaslatra: az Egyesült Államok, Anglia Franciaország és a Szovjet­unió tegyenek közösen ünne­pélyes ígéretet arra, hogy tiszteletben tartják és meg­védik Nyugat-Berlin szabad város szabadságát, függet­lenségét és jogait! Úgy gondolom, ön egyetért ezekkel. Mi is egyetértünk! Dehát akkor mi ok van arra, hogy felkorbácsolják a szenve­délyeket és szítsák a háborús pszihózist az úgynevezett ber­lini kérdés körül? — A Nyugat-Berlinibe való szabad bejutás kérdése körül nagy zajt csapnak a békeszer­ződés ellenfelei — mondotta Hruscsov, majd rámutatott, épp ezért fontos, hogy ebben a kérdésben világosság és tiszta helyzet legyen. Hangsú­lyozta, hogy amikor a béke- szerződést javasolják, a Nyu- gat-Berlimbe való szabad be­jutás és a közlekedés szabad­ságát is javasolják. — A nézeteltérés abban van köztünk — mondotta — hogy mi teljesen tel akarjuk szá­molni a második világhábo­rú maradványait, a nyugati hatalmak viszont ezekbe a maradványokba kapaszkod­nak. Csapataiknak Nyugat-Berlin-, ben való tartózkodását azon megszállási jogok alapján akar ják biztosítani, amelyek a hitlerista Németország kapitu­lációjakor fennálló rendszerből adódnak. Rámutatott, ha a bé­keszerződést megkötik, meg­szűnik a hadiállapot, akkor pedig lehetetlenség lesz a meg szállási rendszert fenntartani. Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovejtunió kapcsola­tot tart fenn a nyugatnémet kormánnyal, és tárgyal vele, amikor arra szükség van, a nyugatiak viszont nem akar­nak tárgyalni a Német De­mokratikus Köztársasággal, mert azt mondják, hogy hábo­rút folytattak Németország el­len. Ez tarthatatlan, ügyetlen érvelés. Befejezésül Hruscsov hang­súlyozta, hogy a nyugati ha­talmak legalább úgy, mint a Szovjetunió, vagy még jobban érdekeltek a problé­ma rendezésében. — És ha a nyugati hatal­mak vezetői — köztük Ken­nedy elnök — ilyenfajta rende zést kívánnak, akkor emlé­keztetnem kell rá, hogy mi régóta mondjuk: készek va­gyunk a kerékasztalhoz ülni békés tárgyalásokra — fejezte be nyilatkozatát Hruscsov elv. társ* i

Next

/
Oldalképek
Tartalom