Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

mi. AUGUSZTUS s.

NAPLŐ

3

Folt ne essék a becsületen!

MUNKASARCOK

A siklósi járás elsőnek csatlakozott a megyében a két járás terrnelŐ6zövetkezetamek felhívásához. Alapos felmérő munka előzte meg ezt a csatlakozást Most hogy már teljesen kész az aratás, megállapították, hogy a siklósi járásban a gabonaterületek 89 százalékát gépek vágták le. Ebben a munkában segítettek az állami gazdaságok is. ösz- szesen 1000 holdat vágtak le az álitemi gazdasági gépek.

Tolt olyan termelőszövetkezet is, mint a villányi, ahol a gépállomás!, állami gazdasági és saját gépekkel szinte az egész gabona terül etet gép pel aratták le.

A villányi tsz-besn mindössze másfél hold őszi keveréket vág tak le kézzel. Ez volt az ösz- szes kézi aratásuk.

Legfontosabb monka: a eséplés és a behordás

Nagy eredmény ez, különösen, ha tudjuk, hogy a máit évben a gabonaterüleft 64, az ezt megelőző évben pedig 53 százalékát aratták le géppel a termelőszövetkezetekben;

A járási tanácson most minden figyelmet a behordásra és a cséplésre összpontosítanak. Jelenleg 6585 holdról kell behordani ok a gabonát Negyvennyolc cséplőgép pergetheti a magot a járásban. Ebből 37 árpát és búzát csépel. A másik tizenegy is dolgozik: főleg a kombájngabonát tisztítják velük. A villányi gépállomásról most egymásután mennek ki a gabonatisztításra átalakított gépek, hogy felváltsák velük azokat, amelyek részt vehetnek a gabona cséplésében

A villányi termelőszövetkezet augusztus elsején befejezte a gabona cséplését, a beremendi termelőszövetkezet körülbelül mára elvereti a gabonáját, a máriagyűdiek és a villánykövesdiek ötödikére Ígérik a eséplés befejezését,

A járásban négy termelő- szövetkezet végez augusztus 5-re, tizenegy befejezi augusztus 15-ig és a megmaradó tizenegy augusztus 15—20. között végez ezzel a munkával. A járási tanács mindent alaposan átgondolt, operatív tervet készített. A felszabaduló gépeket azonnal átcsoportosítják. Jelenleg a negyvennyolc géphez 54 cséplőcsapat van, de még újabbakat is szerveznek. Segítenek egymásnak a termelőszövetkezeitek is.

A múlt évben rosszal dolgozó nagyharsányi termelőszövetkezet az idén például augusztus 8-ra befejezi a cséplést

és nemcsak a gépeiket adja át a megszorult termelőszövetkezeteknek, hanem ét ad két cséplőcsapatot is, hogy ott, ahol kevés az ember, a nagy- harsányiak emberi erővel is segítsenek.

A cséplőgépek eddigi teljesítménye is azt mutatja, ahol mennék a gépek, ott jól kihasz

nálják ezéket. Drávacsepelyen 175 mázsát veretnek el naponta egy géppel, Máriagyű- dön pedig 180 mázsát. A járásban dolgozó cséplőgépeknél általános a napa 150—180 mázsás napi cséplésd teljesítmény.

Szervezetten csoportosítják a gépeket

A járásban egyébként a cséplőgépek irányítását csak két ember végezheti. Az egyik a járási tanács elnöke, a másik a gépállomás igazgatója, ők ketten mindennap reggel

8—9 óra között találkoznak és ekkor

a napi tapasztalatok alapján döntenek: melyik gép, hová megy.

A gépek átcsoportosítását szervezőmunka előzi meg, amelyből a járási tanács mezőgazdasági osztálya is kiveszi a részét A termelőszövetkezetek előző nap megtudják, hogy másnap kisegítő gépet kapnak, így még előz» nap a járásiakkal együtt meg tudják szervezni a cséplőcsapatot. Másnap korán indulhat a gép, nincs kiesés.

Nemcsak a járási tanács de a termelőszövetkezetek is lelkesen hozzáláttak a vállalások teljesítéséhez. Nagyhar- sányban például vasárnap délelőtt tíz óráig esett az eső. Alig hogy elállt, a csépdőcsa- pat tagjai megjelentek a termelőszövetkezet elnökénél: engedje meg a eséplés megkezdését Délután egyig várni

Ahol a pénz csak „nyomtatvány'

A pénz.

Az .ember az első pillanatban természetesen a zsebében összehajtott bankjegyekre, a fizetésére, a tartozására és a régi újságokban böngészett szenzációs bankrablásokra gondol —r, de a közgazdászok és a politikai gazdaságtan terminológiája szerint a pénznek izgalmas, szép története és öt funkciója van. A hétköznapi ember számára tulajdonképpen mindennapi „kincseit” jelent, de a bankban — ahol a fürge ujjak naponta százmilliókat számolnak, szortíroznak, selejteznek — itt a bankjegy csupán egyszerű nyomtatvány”.

Pécsett a Gedsdier Eta utcában, a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei Igazgatóságán —, ahol az évi pénzforgalom több ezer millió forint —, ha valaki nyomon követné egy-egy bankjegy útját: sokat tudna mesélni. Az elsején kiadott pénz egy része már hetediké körül visszaér a bankba, más része csak kalandos utak után „tér meg” a bank főpénztárosának asztalára.

i Speciális keménységű téglák és vasbeton

És közben a bankjegy a szó szoros értelmében is „fogy”, kopik, használódik. Ugyancsak a bank dolgozói a megmondhatói annak, hogy évente mennyi pénzt „használnak” el Baranyában.

— Mi nagyon gondosan ügyelünk arra, hogy szakadt, rongálódott vagy gyűrött bankjegyek ne jussanak vissza a forgalomba... de inkább nézzen körül nálunk... mondja dr. Nagy József igazgató, majd Kárpát Józseffel meglátogatjuk a „betörőbiztos” páncélszobát, a boszorkányosán ügyes pénzszámolókat, az ércpénz olvasószobát, a hatalmas munkatermet — ahol naponta száz és százmillió forint „cserél gazdát”.

A páncélszoba, ahol a bankjegyeket tárolják — valóban „betörőbiztos”. Speciális keménységű, nagy szilárdságú téglákból, vastag „betonhuzatból” építették, és alul is — felül is oly sűrűn helyezték el a vasbeton gerendákat, hogy még egy gyerek sem férne el két gerenda között.

Kinyitják az egyik páncél- szekrényt, benne kötegeltben, példás rendben a „pirosha- súak”. Az igazgató tréfása®

megkérdezi.

— Na, így kapásból: mennyi lehet benne?

Egyetlen hevenyészett tekintet, két másodperc kalkuláció, és máris pontos a válasz.

— Nyolc millió ...

„Boszorkányos“

ügyesség

A szomszédos szobában dolgoznak — reggel nyolctól délután négyig — a pénzszámolók. Ügyességük szinte példátlanul boszorkányos. Naponta egy-egy ember 120—130 köte- get számol árt, egy kötegben pedig tíz-tíz csomag bankjegy van.

Itt szinte szigorúan tilos a beszélgetés, hiszen a pontos, jó munkához csend kell. Többek között — Vadász Sándor, Batári Sándomé, Murányi Ödönné, Fábián Gusztávné, Horváth Andrásné, Somogyvári György, Misdiai Bóláné és Krakóczki ibolya jó munkáját is dicséri — hogy évek óta nem jelentettek munkájukra panaszt. Pontosan számolnak, tévedés a legritkább esetekben történik —, de a? is csak „házon belül”. Amelyik köteget a páncélszobába viszik, az biztosan annyi, amennyit a két névaláírással a pénzszámolók igazoltak.

A pénzszámolók dolga a „selejtezés” is.

Van abban valami igazság, amit a bank szakemberei mondanak: egy ország kultúráját nemcsak a művészetek milyensége, nemcsak az iskolák száma és a tudományos eredmények fémjelzik —, de a forgalomban lévő bankjegyek állapota is. Az sem közömbös — tekintve, hogy az országban sok külföldi is jár —, hogy milyen a magyar bankjegyek „megjelenési” formája.

Évente a 10 forintosok 45—50 százaléka elhasználódik

A tapasztalat szerint évente meglehetősen sok bankjegy rongálódik, gyúródik, válik úgyszólván használhatatlanná.

— Mi ezt itt nagyon jól lemérhetjük, hiszen a pénzszámolók „selejteznek” — mondja Kárpát József, és éppen egy ezres köteg tíz forintost mutat, amelyből 23 darab selejtes bankjegy. — Általában egy esztendő alatt a 100 forintosok

nfaaléka, az 50 forintosok 30—40 százaléka, a 20 forintosok 30—40 százaléka és a 10 forintosok 45—50 százaléka használódik el. Ezeket a bankjegyeket selejtnek számítjuk, kivonjuk a forgalomból.

Ugyancsak itt történik a szakadt, hibás, hiányos bankjegyek értékelése is egy elmés műanyag-táblázat segítségévei. A hiányos bankjegy csak akkor „ér” valamit, ha legalább a fele megvan.

(Thiery)

kellllett. De akkor aztán felbúgott a gép és még aznap délután 110 mázsa gabonát csépeltek el. Vagy itt a villánykövesdiek esete. A villánykö- vesdiék bizony Se törve hallották, hogy Villány előbb fejezte be a cséplést, mint ők. Tavaly ők voltak az elsők a járásban, idén is szerették volna megtartani a helyüket Ez nem sikerült. Steág elvtárs, a tsz elnöke, megjelent a járási tanács elnökénél és azt mondta: „Igaz, hogy öt százalékot ajánlottunk fel, de nem öt, hanem húsz százalékkal adunk több kenyérgabonát az államnak szabadon, mint amennyire szerződést kötöttünk”;

71 hold szánkás egy-egy erőgépre

Úgy vállalták, hogy augusztus végére befejezik a tarlók szántásét is. A járás termelő- szövetkezeteinek 13 536 holdat kell megszán taniok. Ebből,

amíg lehetett tarlót bántottak 4773 holdon, 2067 holdon pedig elvégezték a nyári mélyszántást. Maradt tehát mintegy hétezer hold szántadon. Ennek felszántásához ötven gépállomási és 33 termelőszövetkezed erőgép áll rendelkezésre.

A gépállomások 1* erőgépet üzemeltetnek két műszakban, a termelőszövetkezetek pedig tizenhatot A járásiak kiszámították hogy 71 hold szántási munka esik egy-egy erőgépre. Ha az említett gépek naponta négy és fél holdat felszántanak akkor augusztus 20-ra ezzel a munkával is végezhetnék.

Ezt tudják az erőgépkezel ók is, és ennek megfelelően dolgoznak. ők

mindent elkövetnek, hogy augusztus 20-ra minden terület meg is legyen szántva.

Vállaltak, papíron rögzítették, hogy mit mikorra végeznék eL A tények azt mutatják, hogy a siklósi járásbeliek nem akarnak szégyent vallani. És, hogy becsületükön ne essen csorba, minden erőt megmozgatnak, még a patronáló üzemek segítségét is kérik a hordásban, amelyek ennek a ké résnek szívesen tesznek eleget.

33 éve dolgozik már a Mohácsi Selyemgyárban Arnold Ernöné, az előkészítő üzem felvetőnője. Munkáját mindig pontosan, lelkiismere+vpoy* i'énri.

Mint takarítófiú került a komlói Béta-aknához Ambach Antal. Segédvájárként jött fel a bányából és a géplakatos szakma elsajátítása után először a régi szénosztályozónál és 1952 óta az új komlói szénosztályozónál dolgozik. A szorgalmas géplakatos, aki már elnyerte a Bányászat kiváló dolgozója címet, nem elégszik meg egy szakmával, vízvezetékszere- lói és hegesztői vizsgát is szeretne tenni.

iizefi-d mini a&aUtyefá b&itciHfy?

J

öjjenek velem. Csak nyugodtan ... Felesleges minden 'képzelődés, rémlátás. Nálam is csak zseblámpa van és rajtam egy sokai mosott overall. Láttak már bányái lent a mélyben? Szóval nem. Az se boti •.; Jöjjenek ... így, — kinyomtatva, nyomon kő vetve a papíron, újságban olvasva.

Buzog, ömlik a kristálytiszta víz a forrásból. Ott — nézzék csak — ahol a felszínre tör, még kétméter mély a forrás szája, de itt, ahol lemegyünk, már patakot formál. Menjünk ál a fatörzsön. Csak négy méter hosszú, előnye, hogy nem mozog, de vigyázzanak, — mert egy rossz lépés, egy elhibázott karmozdulat és derékig fürdünk. Egy- kettő ... három. — adják a kezüket/ Így ni. Sikerült. Mögöttünk a csobogó patak, előttünk a barlangszáj és máris pattan a lakat. Nyikorog egyet a vasrudakbái készített ajtó.

Csak semmi félelem. Vigyázzanak a fejükre, a karjukra, csípőjükre és lábukra. A víz kissé hideg, úgy nyolc fokos lehet, fürdeni nem kényelmes benne és a padlókról letérni nem tanácsos. Úszni tudnak? Ha feltétlenül kell? Vigyázzanak, hogy ne kelljen. Tehál indulunk. Itt, ezen a robbantott, mesterséges barlangbejárón pár métert guggolva megyünk és itt az első deszka, ezen tovább ..

Síkos, nyálkás a deszka, hajlik is, mozog is, szűkül a lyuk. Előre a fejet, mint a macska és csússzanak utánam. Csák nyugodtan. Előbb, a kéz, utána a törzs, utána a láb és a lábbal tolni a testet. Vigyázzanak'. Egy embernél több ne legyen a deszkán mert— alul vagy 8 méter mély földalatti tó, felül a Szikla- terem és előttünk csak a barlangkutatók által ismert út Itt csúszunk az első szifon utáni terembe. Itt a padlón állva ki lehet egyenesedni s a fény-nyalábokat lövellő lámpánk fényében kitárul a föld felett soha nem észlelt sötétségből az első tóaljú barlangterem. Vize átlátszó, hideg, fent pedig a mennyezet tíz, tizenöt méter magasba tör széles és éles hasadé- kokkal, mintha a fényt akarná belopni, behozni ide az örök sötétségbe. Szoba- nagyságú sziklák úgy csüngenek a háznagyságú tömbökön, mint gyümölcs az ágon. Elesek és tompák, vízmosották és mintha pattintották volna. Lenyűgöző, vagy félelmetes? Nem tudom, mert megyünk előre tovább. A sziklahasadék felé kanyarodik a deszkapadló, de a barlangterem is. Átcsúszunk a vízre simuló padlón és a lámpák fénye a tüzet, a tartógerendákat villogtatja furcsa, játékos, misztikus félyben.

A sziklahasadék — ez a barlang folytatása — a föld felszínén talán egy testesebb rókának sem lenne megfelelő. Itt viszont jónak kell lennie, mert ezen már átcsúsztak emberek és vissza is jöttek. Ismét előre a fejet. a vállat elcsavarni, de a fejet hagyni, mert a nyak bánja, meg a fül, meg a halánték, mert a hasadék ezernyi tompa és éles kőütközője mintha csak erre várna. Félig kicsavart nyakkal, először hason, utána háton csúszva centiméterenként előre. Még az egy szál zseblámpa is sok a kézben...

A lámpa fénye előre pásztáz, egy

™ darabon áttöri a vaksötétet és mintha csak a végéből jönne, onnan, ahova belevesz a sötétbe a mély, zubogó zaj. A vízesés ... Zúg monoton kövér hangon és itt ahol tágul a szűk hasadék és a fejet is lehet fordítani, csillan a tava is. Ez még nagyobb mint az első.

„Lánchíd" épült itt drótkötélből és az ingó, mozgó, libegő alkotmány utat nyit újabb mélység felé. Sziklahasadék, amelynek alját nem éri a lámpa fénye, néha vizet csillogtat és benne úgy kell görbülni mint a kérdőjelnek.

Mindössze 150 métert tettünk (menésnek nem lehet nevezni) a föld gyomrába és míg Vass Bélával, a TIT barlangkutató csoportjának vezetőjével el- fújunk két cigarettára való füstöt sokkal izgalmasabb dolgok elevenednek meg, mint as idáig való bejutás. Ha

kint meséli, el sem lehet képzelni azt a sok nehézséget, bátorságot és hősi erőfeszítést, amit a barlangkutató csoport tagjai tettek azért, hogy legalább eddig tudjuk mit rejt az orfúi vízforrás barlangja. Vizet, víztárolókat és cseppköveket. Van itt cseppkő „óvoda“ és amolyan aggastyán, kiszáradt, megszikkadt csoportosulás és száznyi egymás után nyúló fog. ami a barlang e mennyezeti termét valóban olyanná teszi, mintha cápaszájban ülne az ember. Távolról pedig zúg, morajlik a vízesés. Közben egyszerre fürge csobogással bővül a tompa zúgás, mert működni kezdett ismét a negyedórátiként „üzemelő“ Ikis vízesés. Érdekes. Általában negyedóránként folyni kezd, folyik vagy öt percig és eláll újabb negyedóráig. Így ismétli ezt a mulatságos játékát ki tudja hány ezer éve. Emberi maradványokat, vagy jelét, hogy élt volna valaha e barlangban ember, — eddig nem találtak. Akkor miért kutatják?

A víz miatt is. A jelenlegi helyzet- ^ ben drága lenne Pécsre vezetni az or fűi vizet, de Iki tudja? Hátha a barlang további folytatásában még az eddiginél is nagyobb természetes víztárolók vannak és a vízmennyiség érdemessé tenné. De ha erre soha nem kerül sor, akkor sem hiábavaló az a fáradság — és a különböző szervek segítsége — amit a barlangkutató csoport végezA feltevések szerint, amit az eddigi feltárás megerősít, nagyobb és talán szebb barlanggal van dolgunk, mint amilyen az abaligeti. A barlang előtti szép völgy, a bő vízhozam egy nagyszabású üdülőhely, esetleg gyógyüdülő- hely létesítésére nyújt távlati lehetőséget. A víz után sóvárgó Pécsnek még elképzelni is szép a sokszáz holdas tavat, ahol csónakot cipelne a víz háta, és horgászbotok nyúlnának a víztükör fölé. Nagyon, szép ez a vidék ... Olvan. mint egy megszelídült, magát kiváló alpesi táj. Az elképzelések megvannak, tervrészletek is születtek már,

KÁSZON JÓZSEF

i

t