Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-12 / 162. szám

1961. JÚLIUS 12. NAPLÓ 9 28 tsz építkezik a sásdi járásban Az aratás, a mezőgazdasági idénymunkák ' ellenére sem szünetel' az építkezés a sásdi járás termelőszövetkezetei­ben. Építő ktsz-ek és a tsz-ek saját építőbrigádjai 28 tsz-ben mintegy 14 millió forintos költséggel építkeznek. 11 mil­lió forintos állami hitellel és közel 3 millió forint saját hozzájárulással 16 sertésfiaz- tató, 7 süldőszállás, 22 sertés- hizlalda, 12 növendékmarha- istálló, 5 tojóház, 3 csibeneve­lő, 5 ötvagonos kukoricagóré, 1 fúrt és 4 ásott kút épül. A kaposszekcsői VII. Pártkong­resszus, a magyaregregyi Me­cset Völgye, az egyházasko- zári és a bikali termelőszö­vetkezetek egyenként több mint egymillió forintos költ­séggel építkeznek. Tagadnak a huligánok A pécsi járásbíróság dr. Hídvégi Tivadar elnökletével tegnap tárgyalta Sólyom Gé­za és három társa ügyét. A négy férfi — mint ismert — május 19-én behatolt Katona Lajos pécsi lakos lakására, tettleg bántalmazta Vida Jó­zsef rendőrhadnagyot és Ka­tona Lajost. A bíróság ható­sági közeg elleni erőszak, ma­gánlaksértés, súlyos testi sér­tés és könnyű testi sértés cí­mén,, vonta a négy vádlottat felelősségre. ■ ' A tárgyalás iránt igen nagy volt az érdeklődés. A tár­gyalótermet zsúfolásig meg­töltötte a közönség. A tárgyalást csak néhány hét múlva folytatják. Az egyik tanú ugyanis üdülési szabadságon tartózkodik, Ka­tona Lajos pedig — aki Vida Józseffel együtt legfőbb ta­núja az utóbbi idők egyik példátlan gaztettének — még ma is kórházban fekszik, mert a huligánok garázdálkodása miatt eltörött a bokája. „Hol építhetünk leggazdaságosabban? Hozzászólás a Dunántúli Napló június 28-i cikkéhez 66 A Dunántúli Napló június 28-i számában foglalkozik a 15 éves lakásépítkezési prog­ram megvalósításának lehető­ségeivel. A cikk többek kö­zött felveti a szanálás lehető­ségét és annak gazdaságossá­gát. Véleményem szerint elkerülhetetlen városunkban a szanálás. Pécs város belső és idegen- forgalma napról napra növe­kedik, a keskeny, szűk utcák nem képesek folyamatosan lebonyolítani a megnőtt for­galmat. Különösen a Bem ut­cában és a Rákóczi úton van­nak időszakok, amikor a nagy forgalom miatt komoly tor­lódások és balesetek kelet­keznek. A jövőben még job­ban növekedik a belső forga­lom és ennek következtében még nagy probléma lesz a közlekedés területén. így 5 éven belül okvetlenül hozzá kell kezdenünk egyes utcák szanálásához, illetve rendezé­séhez; Az említett újságcikk helye­sen veti fel a kérdést, hogv a közművesítés miatt a meglévő szűk utcák szanálásával lehet­ne a lakásépítkezési progra­mokat megoldani. A közmű­vesítéseknél végzett számítá­sok helyesek és véleményem szerint az épületek alapozá­sának problémái ma már épít­kezési szempontból könnyen megoldhatók (cölöpverések stb.). Az utcák rendezése, illetve szanálása nemcsak közlekedé­si szempontból fontos, hanem a lakásépítkezés miatt is. Az új kitűzött utcasoroknál 4—5 emeletes épületeket lehet épí­teni és ezáltal az építkezések­nél a járulékos beruházások­nál komoly megtakarítást le­hetne elérni, de a villany, a víz, a gázhálózat és az üzemel­tetés költségei népgazdasági­lag szintén komoly megtaka­rítást jelentenének. Ezenkívül a szanálásnak volna még na­gyobb jelentősége a magán­építkezések olcsóbb megoldá­sa szempontjából. Szerintem kislakásépítő szövetkezeiét kellene létrehozni oly formában, hogy az utca­rendezés következtében lebon­tandó régi épületek összes anyagai a kislakásépítő szö­vetkezet tulajdonába kerülje­nek. Ezt a szövetkezet köz­pontilag nyilvántartásba venné a lebontott anyagok minősé­gét és mennyiségét, osztályoz­ná felhasználásának lehetősé­geit (pl.: falazóanyag, tető- szerkezet, vízvezetéki szerelé­sek. ajtó, ablak stb.). A szö­vetkezetnek javító részlege is lenne, amely a lebontott anya­gokból szabná ki az új tető- szerkezetet. elkészítené az aj­tót. ablakokat, felhasználná a vízvezeték, gázvezeték háló­zati anyagokat. A helyes le­bontással az anyagok nagy többségét újra fel lehetne használni, ami által új és drá­ga építőanyagokat takarítanak meg. másrészt nagymértékben csökkenne a kislakás építke­zések költsége. Nem beszélve arról, hogy a szanálás lehe­tőségével az összes lebontott anyaghoz a társadalmi tulaj­don védelme is biztosítva len­ne. Ez az elgondolás nem új városunkban és megyénkben, mert 1947—1948-ban már mű­ködött Lakásépítő Szövetkezet Pécsett a Rigóder tetőn, ahol 100 családi házat építtettünk a Bányászlakás Építő Szövet­kezet közreműködésével. A napokban felkerestem Rigóder tetőt és örömmel álla­pítottam meg, hogy a Kom­munista Párt által létrehozott lakásszövetkezet épületei egész ségesek, szépek és jók. Ezen KIÁLLÍTÁSI JEGYZETEK IV. Országos Fotószalon Pető Géza: Daloló ifjúság.-Vasárnap' délelőtt a Haza­fias Népfront székháza nagy­termében Méth Sándomé, a Magyar Fotóművészek Szövet­sége ügyvezető titkára nyitot­ta meg a IV. Országos Fotó­szalont. Örvendetes, hogy ez a vándorkiállítás, amely bejárja az ország legjelentősebb váro­sait — Pécsett kezdi meg ván­dorút ját. Volt időszak, amikor a fotó­zást afféle szellemi sportnak, hasznos kedvtelésnek tekintet­ték. A fotózás azonban mind­inkább elfoglalja helyét az ábrázoló művészetek között. Miről vallanak a lencsék? Meglepő, kiugró fotoalkotá- sok nem születtek — legalább­is ezen a kiállításon nem sze­repelnek. A bíráló^ bizottság arra törekedett a képek kivá­logatásánál, hogy minél sok­rétűbb, gazdagabb témájú ké­peket vigyenek a közönség elé. A kiállítás legfőbb érde­me — hogy anyagának nagy részében az embert és a mun­kát ábrázolja. A valóság át­élése, a jó meglátások - jellem­zik a fotóművészek nagy ré­szét. A fotoklubok közötti elsősé­get egy fejhosszal kétségkívül a budapesti fotoklub kollek­ciója nyerte. Képeik jól meg­komponáltak, témában és for­mában is egyaránt figyelemre méltóak. Különösen kiemelke­dik a pestiek kollekciójából Kónya Guidó: Jégrózsák, Sel- tneczi Tóth János: A jövő sampionjai és dr. Zajky Zol­tán: Talajelőkészítés című ké­pe. A pestiek immár harmad­szor nyerik el a fotoklubok vándorserlegét Amellett, hogy a képek kü- lön-külön is és fotoklubok szerint is eltérnek stílusukban, kidolgozásukban — nem lehet azt mondani, hogy provincio- nálisak. Egyetemesen szolgál­ják a magyar fotóművészet fejlődését. A ceglédi fotoklub kollekció­jában Kaczur Pál: Újságárus, Keresztúri Ferenc: Vihar után, Pongrácz Pálné: Nagyon érde­kes című képei érdemelnek elismerést. A győri és a szegedi foto­klubok jó riportképeikkel tűn­nek ki. A Mecseki Fotoklub anyaga főként az új törekvé­seket, korszerű megoldásokat tükrözi. Érdekes dr. Gyúró Béla: Háztetők: Antal László: Balett, dr. Oppe Sándor: Ta­vasz című képe. A debrece­niek közül Balázsi József: Konyhában című képe — fi­gyelemre méltó. A Duna Foto­klub (Baja) anyagai közül ta­lán Bruszt Pál: Szénahordás idején című képe érdemel em­lítést, hangulatot teremtő, jó- kompoziciójú kép — témáját tekintve azonban idillikus — s éppen ezért nem korszerű. Ko­vács Béla: Mona Lisa 1961. című képe a fehér és fekete színekből bontja ki egy fiatal lány megkapóan szép portré­ját. Elismerést érdemelnek még Adamik Miklós (Heves megyei fotoklub) Kikötőmun­kás, Péter János (Kaposvári fotoklub) Felfelé, Mihalecz Lajos (Miskolci 'fotoklub): Vi­rágzó város, Makra Csaba (Or- vos-Eü. fotoklub) Márta, Csik Ferenc (Soproni fotoklub) Vi- harszámyak, Csapó László (Viharsarok fotoklub) Aratás című képeikért. A bíráló bi­zottság tagjainak képei közül Tillai Ernő, Tömöri Ede, Me- ződy István és dr. Lajos Sán­dor képei magasszínvonalú kultúráját képviselik a fotó­művészeinek. Kár, hogy nem szűrték meg eléggé a kiállított anyagot, s így több olyan kép is szerepel a kiállításon, mely rontja a színvonalat. Így pl. — érthe­tetlen, hogy a Virágok fehér­ben című, modemeskedő kép miért maradt benn a kiváloga­tott anyagban?! V allauris-i kerámikusok A Műcsarnok kamarakiállí­tása után Pécsett a Jan'us Pan­nonius Múzeumban állították ki a vallauris-i kerámikusok gyűjteményét. Kovács István, a Pécsi Porcelángyár főműve­zetője ismertette a francia ke­rámikusok művészetét. A pá­ratlanul szép, ritka gyűjte­mény arról tanúskodik, hogy Vallauris-ban, ahol a váza, dí­szes csempekészítés az ókorba nyúlik vissza — ma is pompá­san virágzik. Picasso, a nagy modem festő is nemegyszer nyúl témáért — nemesen egy­szerű formáikhoz. A 24 vallauris-i kerámikus, a „föld és a tűz” művészeinek alkotásai — csodálatos szín- gazdagságukkal, érdekes és egyszerű formáikkal nyerik meg a látogatók tetszését. A francia kerámikus művészet sok rokonságot is mutat a ma­gyar népi művészettel. A ki­állított munkák közül Perot, Capro és Stockli alkotásai ér­demelnek nagy figyelmet. ÍH. I.) épületeknek az építőköltsége egyenként 28 400 Ft volt. Ezt az összeget törlesztik a tagok. A 28 400 forint 1947-^8-ban természetsen nagyobb volt ér­tékben mint ma, de az érték- különbség mégsem akkora, mint amilyen a mai lakás­építkezési költség. Ilyen ked­vezményes árat csak azért le­hetett biztosítani, mert a Bá­nyászlakás Építő Szövetkezet valósította meg az építkezése­ket. és ennek következtében az anyaggazdálkodás, a munka­erőgazdálkodás minden tagnak érdeke volt. személyes érde­ke, mert ezáltal a felépítendő háza olcsóbb volt s amellett a célnak minden tekintetben megfelelt. A Rigóder-teíöi rpítkezések példái nyomán hasonló szövetkezetét hoztunk létre Tarcsa-pusztán, Szentkirályon, Görcsönyben, Rózsafán. A napokban felke­restem Tarcsa pusztát, ahol a volt szövetkezeti tagok meg­elégedéssel közlik. hogy sem­mi probléma nincs a lakások­kal pedig a falusi építkezések hagy része bontott anyagból készült el és a szövetkezeti tagok helyesen gazdálkodtak a lebontott építőanyagokkal; Ma biztos, hogy nem lehet 28 400 és 11 000 forintért csa­ládi házakat építeni, de véle­ményem szerint a fentebb el­mondott megoldással sokkal olcsóbban lehetne megoldani, mint amennyiért építik. Lakatos József megyei NEB elnök. Tűz Loíthárdon Már megint tűz és ismét figyelmetlenségbőL Tegnap délelőtt Lotthárd- ból az ún. Lizicz dűlőből, je­leztek tűzesetet. A kozármis- lenyi gépállomás 18-as számú G—35-ös traktora szántott a kombájn által learatott őszi- árpa-táblán. Hegedűs Lajos traktoros már vagy 18 baráz­dát megszántott, amikor ész­revette, hogy füstöl a tarlón hagyott kombájnszalma. Azonnal védőszántáshoz fo­gott, s így sikerült a tűz tova­terjedését megakadályozni. A kár 1200 forint. Az eset figyelmeztető. Amint ugyanis kiderült, a tüzet az okozta, hogy az erőgép szikrafogójá­nak berendezése nem volt tö­kéletes. Ehhez járult még az a tény, hogy Hegedűs Lajos elhanyagolta a szikrafogó tisztítását. Úiodaíigi nem minisztériumi szinten Lassan senki sem mer szól­ni ez ügyben, mert évenként újra ismétlődő gondját-baját lidércként v.sszatérönek lát­ja. Óvoda- és napközi ügy. Érkezik az értesítés: két hétre bezárják a napközi;, mert takarítanak és mert az óvó nénik nagyon iaradtak es egyszerre akarják kivenni szabadsagukat. Amikor ezt közlik és néhány szüio arc- fintorral jelzi, hogy ez tálán mégsem egészen jó így, ak­kor érkezik az újabb tekin­tély-érv: „A minisztérium­ban így intézkedtek”. És hoz­zá a megnyugtatás: „El lehet helyezni a gyereket másik óvodában”. ??? — Éppen ennyi kérdő­jel marad a szülőben erre az indokolásra és csoda, ha újabb kérdőjelekkel gondol­kodni kezd? Miért nem vehe­tem ki én is nyáron a szabad Ságomat? Nálunk az üzem­ben, miért nem veheti ki egy szerre mindenki a szabadsá­gát? És másutt, miért nem egyszerre adják ki, pedig má­sutt is vannak fáradtak? A három kérdőjel stimmel? Kö­vetkezik más.:. A „minisztérium” (ez nem azonos még idézőjelben sem a Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériu­mával) még ehhez hasonló rendelkezést sem adott ki. De viszont minisztérium az van, amivel „bizonyítani” le­het. Ki tudja ezt ellenőrizni ? Elvégre'» Minisztertanács ki­adásában megjelenő közlönyt nem reklámozzák az újság­árusok, hogy: „Megjelent...!” — Nos, hát ezt kevesen olvas sák, lehet rá hivatkozni. Még az óvodában is. A tanácsok is intézkedhet­nek az óvodák rendjéről, hogy mikor nyitják, mikor zárják és a többi De ebben az ügyben a tanács idén így intézkedett? Tavaly is éppen ellentétesen intézke­dett, mint néhány Pécsett lé­vő óvoda, de ezt csak részle­gesen hajtották végre, mint a napfogyatkozást, illetve az óvoda-fogyatkozást. A taka­rítás meg a szabadság miatt. A szülőnek van „minisztériu­mi intézkedés”, azoknak pe­dig, akik ezért kapják a fi­zetést, még tanácsi sincs. In­nen van a lidérc, ami vissza­tér. Hallottak és olvastak már önkényről? Ilyen, sajnos van. Tavaly is fertőtlenítették az óvodát, de éppen akkor szór­ták tele matadorral, amikor már harmadnapja jártak a gyerekek. Éppen akkor me­szelték a másikat, amikor már három hete újra járhat­tak a napközibe. És éppen akkor nem volt egyetlen tisz­ta szék, vagy pad, amikor már régen elmúlott a tataro­zás jelzővel hirdetett két hét. Eddig jutottam papírra ve­tett mondanivalómban, ami­kor hasonló ügyben és gond­ban szólva ismerősöm nyilat­kozata hallik: „Kár megírni, ne vesződjön vele, azt hiszi, hogy intézkednek az óvodai önkényeskedés ellen?” Mellé teszem egy orvosnő nyilatko­zatát, amire ugyan nem kért fel, de elmondta: „Én nem tudok bezárólag ötig jönni a gyerekért és ki kérdezi tő­lem, hogy többet dolgoztam-e tíz perccel a fizetettnél?” Ezt egy másik, ugyancsak óvodai ügyben mondta. Ez az ügy egy újabb érte­sítés, ami szerint ezután a szokásos fél hat helyett bezá­rólag ötig el kell vinni a gye­reket, mert az óvónők sza- . badságon vannak. „Ezt üze­nik a kedves papának, meg a kedves mamának...” Most mondjam én is, meg a másik „kedves mama és. papa” is, hogy erről a „minisztérium” nem így intézkedett, legalább is a mi munkaidőnket ille­tően nem? Ezt mondani le­hetne, amit az óvónők úgy­sem hinnének él, mint aho­gyan én nem hiszem el, hogy az ő „minisztériumi” indoko­lásaik fedik a valóságot. Hiá­ba, könnyű annak, aki önha­talmúlag tud önmagának munkaidőt változtatni. De legalább lenne olyan hatása, hogy szólni tudjon a Nap­nak: előbb keljen a horizon­ton. . Tényleg, meddig tart még ez a játék a gyerekkel, a szü­lővel, az idegekkel, a lehető­ségekbe burkolt lehetetlen­ségekkel? Ha még tart, ak­kor néhány óvodai külön- kívánságnál nagyob ügyet kellene elintézni „miniszté­riumi” indokolással: 1. Az óvónők szabadságá­hoz kell szabni az üzemek szabadságolási tervét. 2. A munkában lévőknek naponta legalább fél órát en­gedélyezzenek fizetett idő­nek, hogy gyerekeikért me­hessenek. 3. Nyilvánítsák ki rende­letben, hogy nem óvoda és a napközi van a gyerekekért, hanem a gyerekek az óvodá­ért és a napköziért és így to< vább. Fogadok milliót az egy el­len, hogy ilyen „miniszté­rium” sehol sincs a világon, de próbálkoznak, próbálkoz­nak ; ; . újra mondták a harmadik pontnál, hogy ezt ne írjam meg, mert „úgysem fogják megmondani őszintén, bát­ran a szülők...” Ezt két­lem. Sőt, nem hiszem. Nem leszek e mondanivalóval bá­tor, de legalább merész... Kászon József Augusztus bén megnyílik a vidámpark Budapesti úttörők dolgoznak a vidámpark építésén A mecseki vidámparkban már készen áll a sok játék. A karikadobáló, a tölcsérdobá­ló, a négy gyermek-körhinta, a két vitorlásjáték, a kerék­pár és a közlekedési játék mellett hamarosan üzemkész állapotban lesz a céllövölde, a majmos ügyességi versenyjá­ték és a nagy körhinta is. Ed­dig tizenegy szórakoztató egy­ség készült el. A vidámpark vízvezetékhálózatának a szere­lését is befejezték. A város lakossága mintegy negyvenezer órát dolgozott tár­sadalmi munkában a vidám­park építésénél, A Sopiana Gépgyár KISZ-szervezete pél­dául már négyezer órával di­csekedhet. S nemcsak a pécsiek vállaltak társadalmi munkát. Szerda óta táboroznak itt bu­dapesti úttörők. Amikor meg­hallották, hogy mi készül a Mecseken, azonnal készek vol­tak ők is segíteni. Szombaton dolgozott fent az első buda­pesti úttörőcsopart. A XX. ke­rületi Zrínyi Ilona úttörő- csapat leányai dicséretre méltó munkát végeztek. Budapest két másik kerületének Pécsett táborozó száz másik úttörője is fél—fél napot dolgozik majd a jövő héten. A vidámpark főbejáratának építése is befejezéshez közele­dik. A kisebbik, baloldali be­járati épületről már csak a betonozáshoz használt zsalu­zást kell eltávolítani s a má­sik impozáns bejárati rész is hamarosan elkészül. A tervek szerint, ha az időjárás nem akadályozza a munkát, a vi­dámparkot augusztus 1-én megnyithatják a nagyközönség számára. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom