Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

V A Ptfl 1961. JÚLIUS 8. y A felvásárlás helyzete a raaiiácsi járásban A mohácsi járási pártbi­zottság székházéban tegnap vb-ülésen vitatták meg az el­ső félévi termény- és állat­felvásárlási tevékenységet; A párt járási végrehajtó bizottsága a járási tanács je­lentése alapján megállapítot­ta, hogy az első félévben a járás összes felvásárlási fela­datait teljesítette a tej kivé­telével. A kenyérgabona, a tavaszi árpa, a takarmánygabona, (a kukorica), a napraforgó, a bab szerződéskötései, illetve azok teljesítése jó ütemben haladt az első félévben. Hízó sertésből nyolc község száz százalékra vagy azon felül három község 90 százalékra, öt község 80 százalékra, 9 község 50—80 százalékban, három község pedig 50 száza­lékon alul teljesítette a ter­vet. Dunafalva és Dunaszekcső van a legjobban lemaradva a hízó sertés tervének teljesíté­sével. Egészében véve azon­ban a járás ezt a felvásár­lási tervét is teljesítette. A terményfélék tervteljesí- tóse tehát jó, a hízó sertésé is, de a második félévben sokkal nagyobb gondot kell erre for- dítaniok. mert a második fél­éves tervet is teljesíteniük kell. A baromfi- és tojásfel­vásárlási terv teljesítése is biztosítva van. A fontos az, hogy mind a termelőszövet­kezetek, mind pedig a MÉK szigorúan tartsák magukat a tervekhez, illetve a szerződé­sekhez. BEETHOVEN-EST VQB valami megmagya­rázhatatlanul különös varázsa a szabadtéri hangversenyek­nek. Ülni a természet végte­lenségét árasztó csillagos nyári égbolt alatt, hallgatni az ember alkotta egyik legzseniálisabb művet, a Kilencediket, — van e ennél élménytnyújtőbb, iga- zabb és nemesebb élvezet? Ez az alaphangulat jelle­mezte a pécsi szabadtéri szín­padon csütörtökön este meg­rendezett, Robert Satanowski lengyel vendégdirigens által vezényelt Beethoven-estet is, melynek programján a klasszi­kus zeneirodalom két sokat játszott remekműve, a III. Leanóra-nyitány és a IX, szim­fónia szerepelt. Természetesen ezúttal is, mint általában a szabadtéri produkcióknál, jelentkeztek a már „hagyományos” disszo­nanciák. Elsősorban az időjá­rás szeszélyességének való ki­szolgáltatottság. Napközben a borús ég kémlelése, vigasztaló jóslás varasa a Meteorológiá­tól, este a helyszínen a zenei műélvezet magasságából a reali tásokba visszarántó Szükséges­sége kabátnak, sőt a fázókonyab baknál takarónak, ülőpámákról ott helyiben történt egy forint el lenében élelmes módon gon­doskodás. Végül biztossá vált, hogy az időjárás nem veszé­lyezteti elázással az előadást, maradt hát az akusztikával való, már már elengedhetetlen viaskodás. A pécsi szabadtéri színpad vitathatóan szerencsés megoldású átépítése, mély a szabadtér hangulatát árasztó zöld fák és lombok helyébe merev és rideg hullámlemez- falat emelt, ha esztétikailag rontott is, akusztikailag ren­geteget javított Félelmetesen jó lett az akusztika, kihozott minden zenekari egyenetlen­séget, nyertességet, „lötyögést” Kiderült az is, hogy — bár Pécsi Szimfonikus Zenekart ez alkalomra csaknem 70 főre növelték, még ez a létszám is kevés ennek a színpadnak méreteihez. Szerencsére, — vagy inkább bosszúságul? — működésbe lépett (ezúttal tel­jesen szükségtelenül) a szabad­terek megold ha ta tLan problé­májú átka, a hangerősítő, mely a mű eredeti hangzását meg­hamisító mikrofonbeállítások- kal jótékonyan elmixelte zavaros részeket. Ma este 8 órakor: Ä 3 U> A ^ ^ Izmail pasa, Egyiptom alki- rálya, a Szuezi csatorna meg­LUOií lü nyitásának ünnepélyesebbé tételére Verdi-nél megrendelt egy operát. Egyetlen feltétele csak az volt, hogy az új dal­mű tárgya ó-egyiptomi legyen. Verdi a megbízást elvállal­ta. Egy egyiptomi drámából Ghislanzoni szövetkönyvet írt számára, s miközben a csa­torna építése haladt előre, vele párhuzamosan Milanó­ban egy új mű született. Ide­jére elkészült és a csatorna megnyitásának estéjén, a kai­rói operaházbam 1871 decem­ber 24-én Bottesini karnagy vezényletével, a címszerepben Antonietta Pozzoni-val, kivá­ló olasz énekesek felléptével bemutatták. Az ünnepi han­gulatú közönség helyéről fel­állva tombolva éltette az ősz mestert meg a szereplőket. Eseményt — amelyhez opera­rendelés fűződik — még ilyen káprázatos alkotással nem tettek fényesebbé, mint a Szuezi csatorna megnyitását az Aida-val. Majdnem na­gyobb adata ez a zenetörténet­nek, mint a csatorna létre­jötte a kereskedelemnek és hajózásnak. A kairói operaház történetének bizonnyal máig legemlékezetesebb lapja. Négy év múlva' már a buda­pesti Nemzeti Színház is mű­sorára tűzte, az Operaház pe­dig mindjárt a megnyitás évé­ben, első idényében. Hozzá­vetőleges becslés szerint a vi­lágon eddig 25 000 teljes elő­adásban szólalt meg, a rész­leteket nem is számítva. Az Aida mintegy összege­zése Verdi addigi hosszú mun­kássága során leszűrt tapasz­talatainak. Nem számítva a még utána következő, de stí­lusban már eltérő Othellót és Falstaffot: a legérettebb Ver- di-operának tarthatjuk. Attól kezdve, hogy elindul a magá­nyos, halk Aida-témával, be­lezökkenünk hangulatába és benne is maradunk, még so­káig azután, hogy Amneris el­suttogta a sziklasír felett: „Béke ... béke ...” Ezért igen helyeseljük, hogy az öt világrész előadásaiba a fiatal pécsi operaegyüttes is belekapcsolódik. A két szabadtéri előadás (szereposztása a meghívott ven- ' légekkel a követkeafc Fáraó: Matézis Demeter, Amneris, a leánya: Komlóssy Erzsébet, Aida, etióp rabnő: Takács Paula, Radames főve­zér: Simándy József, Ramfis főpap: Tréfás István, Főpap­nő: Horváth Sári, Amonasro, Etiópia királya, Aida atyja: Jámbor László, Hírnök: Bon­net Kálmán. Vezényel Pau- lusz Elemér. Rendező: dr. Né­meth Antal. Veress Endre Azonban ne engedjük magunkat ilyen mellékesnek tűnő dolgokkal eltántorítani. Hiszen a lényeg, amiért végül is elég szép számiban össze­gyűltek a pécsi zenekedvelők, maga a Mű, Beethoven hall­gatása. A III. Leonóra-nyitány, Beethoven egyetlen operájá­nak az 1806-os átdolgozáshoz komponált előjátéka, ez a ha­talmas Adagio bevezetéssel in­duló mű, űlúziótkeltően szólalt meg szabadtéren, hiszen az opera is a várbörtön udvarán kezdődik. A nyitányból fel­csendülő téma azonossága Flo- restán börtönáriájávai, majd az Allegro témájában megje­lenített Leonóra alakja már a mű drámaiságának sűrűjébe vezetne, de ezúttal mintha hiányozna ez a drámai feszült­ség, talán csak a távolból fel­hangzó katonai trombitajel, az ártatlanok megmenekülését je­lentő miniszter érkezésének jelképe árul él valamit abból a túlcsorduló boldogságból, mely a felszabadulás ujjongá- sával tölti be a Presto-vá gyor­sított tempóban száguldó kóda harsogó, tomboló fanfárzené­jét. Ebből a beethoveni, fékez- hetetlen szabadságvágytól it- tasuit, diadalmas fantáziából csak keveset árult él Robert Satanowski szinte aszkétiku- san egyszerű, pózmentes diri­gálása. Talán nem lenne igaz­ságos a III. Leonóra nyitány drámai feszültségének hiányát teljes egészében a karmester­re hárítani, hiszen a szabad­téri akusztika révén a zene belső intenzitása nem érvénye­sülhet teljes mértékben. Min­denesetre Satanowski szemé­lyében biztos kezű, kimért mozdulaté, szolid tudású diri­I genst ismertünk meg, aki ener gikus biztonsággal, megingat­hatatlan nyugalommal, bár kissé hűvösen vezette a zene­kart, majd a Kilencedik szim­fóniában a közel 200 főre nö­vekedett hatalmas együttest. A Kilencedik már Satanowskit is áttiizesítette, ezáltal a mű teljesebb, befejezettebb benyo­mást keltett, bár — szabadtéri előadásról lévén szó, ezt úgy­látszik nagyon sokszor kell hangsúlyozni — aligha kaphat tunk teljes és hiteles képet zenekar és a karmester telje­sítményéről. A hangverseny folyamán meggyőződhettünk arról, hogy Satanowskinak ; Mesterrel szembeni igaz tisz­telet és nemes alázat a leg­alapvetőbb vonása. Ennek ér­dekében mondott le egyénisé­gének hatástkeltő érvényesíté­séről, ami időnként azt a lát­szatot keltette, mintha kívül­ről szemlélné a koncertet, bár a zenekar és énekkar kitűnő fegyelmezettsége azt bizonyí­totta, hogy ezek a letompított karmesteri mozgások bizonyul­tak a legcélravezetőbb eszköz­nek elképzelései valóraváltá- sában. Különösen a variációk hosszú sorával lényegében már az óriási Finálét hatalmas ará­nyokban lezáró kódéban vált ez érezhetővé, amikor a zene­kari és énekkari szólamok el­lenállhatatlan robogásába be­leszövődött egy utolsó, benső­séges lírai epizód, annál a rész­nél, ahol a négy énekes-szólis­ta, hirtelen adagiora lelassult tempóban, hajlékony vonalú koloraturával énekli meg a nagy emberi testvériség meg­valósulásának schilleri gondo­latát. A hangverseny meg­valósításában a hallatlanul igénybevett Pécsi Szimfonikus Zenekar áldozatkész részvétele mellett a legmaradéktalanabb télj esi fcményt a Liszt Ferenc Kórus nyújtotta, melynek lel­kes és nagyobbára tiszta into­nációjáért Antal Györgyöt il­leti az érdem. A szólóéneke­sek közül elsősorban Ilosfalvy Róbert nagy vivőerejű tenor­hangja tűnt ki. Vele egy szín­vonalat képviselt a pécsi Mar­czis Demeter, aki a hatalmas­sá duzzadt mélyvonó6-szólam után is messzehangzó jelentő­séget tudott adni a műben elő­ször felcsendülő emberi hang­nak. Éneküket a megszokott nemes hangszínekkel egészí­tette ki Wemer Mária és Ti­sza# Magda, — nt — Patyolat — Pécs Napokig makacsul ragaszkod­tam az elhatározáshoz: a Patyo­lat Vállalattal történt esetemet elhallgatom a nyilvánosság előtt — éppen elegen szidják a Patyo­latot —, de makacs elhatározá­somban véglegesen megrendítet­tek az utóbbi három nap pac- kázásai. Történt két hete. Elvittem egy öltöny ruhát a vállalat III. szá­mú, Déryné utcai fiókjába, és kértem, hogy expressz módon tisztítsák ki. Három napi türelmi idővel el is vállalták, papírt is adtak róla a megfelelő százalék­kal, amit ki kell fizetni. Mondanom sem kell, hogy a három nap eltelte után még há­rom esetben újabb határidőt je­löltek meg — ekkor és ekkor menjek el a ruháért. Hosszas vita és telefonálgatás után a ruha a kilencedik napon kitisz­títva megérkezett a fiókba —, de oly gyűrötten, mintha a kutya szájából rángatták volna kU holott a tisztítási díjban a vasa­lás is bennfoglal tátik. Gondol­tam mindegy, a szabó majd ki­vasalja, több is veszett Mohács­nál, de a fiók alkalmazottaiban bizonyára felébredt a lelkiisme- retfurdalás, mert a ruhát nem adták ki, mondván, hogy majd visszaküldik az üzembe, és ki­vasalják. Egy hete vasalják. Ezt még megértem, de azt nem, hogy a fiók alkalmazottjai miért hiteget­nek, miért választanak a meg­tévesztésre olcsó és átlátszó trükköket — amelyekről csupán helyszűke miatt nem tudok be­számolni. A lényeg az, hogy a ruha még most sincs készen, időközben pontosan hét határidőt jelöltek meg, hétszer mentem el a Pa­tyolat fiókjába, és legalább meg egyszer-kétszer el kell mennem, összeadva a távolságokat, az öl­töny ügyében eddig megtett út összesen körülbelül harmincöt kilométer távolságnak felel megi ami gyalogmenetben nagyjából egy nap. Megjegyzésként csak annyit* hogy alig van olyan hét, hogy két-három panaszos levél ne érkezne a szerkesztőségbe a Pa­tyolat ellen. A sok-sok levél, a sok-sok reklamáció azt igazolja* hogy a Patyolatnál esetenként állami vállalathoz méltatlan mó­don intézik az ügyeket. Más vál­lalatok okulnak a lakosság be­jelentéseiből, a reklamációkból, vajon a Patyolatnál miért nem teszik ezt? (FELADÓ: THIERY) — 32 MÉTER MAGAS I óriási hűtőtornyot készített előregyártott betonelemekből a komlói Zobák-aknánál a Bányászati Építő Vállalat. — A BÉKE-AKNAI Sza- bolcs-tárónál eddig a bányá­szoknak két kilométert kel­lett gyalogolniok, amig a tá­rószintre értek. Ezentúl ké­nyelmes „népes“ szállítja a bányászokat a táró szintig. A nyolc kocsiból álló szerelvé­nyen nyolcvanan utazhatnak kényelmesen és teljes bizton­ságban. — HELYTÖRTÉNETI és városépítési kiállítást rendez a Hazafias Népfront komlói bizottsága. Az augusztus 19- től szeptember 15-ig nyitva- tartó kiállítás előkészítését máris megkezdték. A kiállí­táson Komló történetét több részletben mutatják be. Az első rész az 1728-tól 1943-ig terjedő időszakot öleli fel, a második rész 1948—1951-ig tartó időszakot mutatja be, majd az 1951—1961-es időszak következik, amióta Komló mint város szerepel. (28.) A jelenet megzavarta Og- mort. Ha folytatja útját, s egyenesen hozzájuk megy, ak­kor természetesen tudomást szereznek róla. hogy szemta­núja volt az intim kis jelenet­nek. s ez kellemetlen lett vol­na mindegyikük számára. így aztán inkább azt a megoldást választotta, hogy visszalopako­dott a kerti úton, majd nagy csörtetéssel ment újból felé­jük. Igen. most már a lány a jól nevelt társalkodónőhöz il­lően felolvasott Hiramnak. George már messziről üdvö­zölte mindkettőjüket Amikor Hiram meghallotta hangját, boldogan ugrott föl nyugágyá­ból és bizonytalanul nyújtotta kezét Oigmor felé. — Halló, George! Már vár­talak. Jöjj. kerítünk a számod ra is egy nyugágyat, s aztán kényelmesen beszélgethetünk. De Márta, a társalkodónő heves tiltakozásban tört ki. — Nem. nem! Hagyja csak. Nekem úgyis mennem kell, sok elintézetlen dolgom van még. Üljön csak le a helyem­re Ogmor még megpróbálta ud variasan tartóztatni a lánvt, de az máris elszaladt, és Hi­nni ifl leintett«. — Hagyd! Úgyis szeretnék beszélni veled, négyszemközt. Ogmor tehát annyiban hagy ta a dolgot és elfoglalta Már­ta helyét a nyugágyban. So­káig hallgattak, mintha nem tudták volna eldönteni hol is kapják el a beszélgetés fona­lát. Végül is Morley szólalt meg előbb. — Kész? — Igen. Kész. —1 válaszol­ta szerényen, de megkönnyeb­bült hangon Ogmor. Hiram a kezét nyújtotta. — Nagyszerű! Gratulálok George. Aztán egy újabb hosszú szünet után még megkérdezte Morley: — No és. ezután? — Még nem határoztam vég érvényesen. Valószínűleg egy kutatóintézetbe megyek. Elő­nyös ajánlatot kaptam. Ogmor egyelőre még Morley- nek sem akart többet monda­ni, mert valóban nem határo­zott még végérvényesen. De a Cook-egyetem egyik intézete felé orientálódott, ahonnét va­lóban kielégítő ajánlatot ka­pott, és az intézet kutató terü­lete is olyan volt, ami vonzot­ta. Bár kétségtelen volt az is, hogy az intézetben nem szerez hét megfelelő általános crvcaá — Szereted? Hiram azonnal kész volt a válasszal. — Természetesen. Ogmor minden rábeszélő­készségét mozgósította, hogy jobb belátásra bírja a kétsé­gek közt vergődő Hiramot. — Vedd el! A te vakságod nem örökös és teljes vakság, a látásod már eddig is javult. Ez magában semmiképp sem indokolja, hogy egyedül éld le az életed. Őrültség lenne. Ez az egyik érvem. A másik pe­dig: a nők jobbik fajtája min­dig hajlandó a legnagyobb ön- feláldozásra, sokkal nagyobb­ra, mint bármely férfi. S ez célt, hivatástudatot ad életé­nek. Igen, ez a nők jobbik fajtája, s ahogy én ismerem, Márta ehhez a fajtához tarto­zik. Bízhatsz benne, számít­hatsz rá. Hiram arcán a gondterhelt vonások fokozatosan elsimul­tak. Megnyugodott. Hangja egészen átmelegedett, amikor megszólalt: — Köszönöm George. Igen, én is így gondoltam. De na­gyon örülök, hogy neked is ez a véleményed. Sétáljunk — indítványozta Morley. Szótlanul lépdeltek egymás mellett a kert kavicsos útjain. Hiram csak úgy mellékesen megjegyezte: — Eddig úgy tudtam, hogy szanatóriiimot nyitasz a pén­zen. mit félretettél?! — Igen. Eredetileg ez volt a szándékom. Aztán másképp határoztam, mivel a pénzem kevésnek bizonyult, s úgy ér­zem, még nagy gyakorlat meg szerzésére van szükségem, hogy teljesen önállóan dolgoz­zam. — Aztán másra terelte a beszélgetést Ogmor. — S te mire költötted a péráedet? (Folytatása következik.) — EZER látogatója volt az ipari tanulók pécsi kiállítá­sának. — A MECSEKI vidámpark építése előreláthatólag július végére befejeződik. A park­ban 22 létesítmény biztosítja a látogatók szórakozását. — ELKÉSZÜLT a nagype- terdi, szentdénesi és patapok- losi termelőszövetkezetek 100 —100 férőhelyes sertéshizlal­dája. — 23 EZER négyzetméter mozaik- és cementlapot, vala mint 14 millió égetett téglát gyártott 1961. I. félévében a Baranya megyei Tanácsi Építőanyagipari Egyesülés. — A PÉCSI HŐERŐMŰ harmadik gépegységének pró baüzemeltetését előrelátható­lag a jövő héten kezdik meg. — 20 PERCES kisfilmet készített a vidámpark építé­sének társadalmi munkáiról Gyopár Tamás, a Pécsi Film­klub titkára; — 11 MILLIÓ forint érté­kű ruhaneműt állított elő a Mohácsi Vegyesipari és a Komlói Helyiipari Vállalat 1961, I. félévében, — PÉCSETT, a Bajcsy- Zsilinszky utca 16 szám alat­ti romos ház lebontását a PIK a jövő héten megkezdi; A lebontott ház helyén park épül. — ÚJÍTÓ NAPOT tarta­nak a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói július 12-én a szabolcsi Puslkin Művelődési Házban. Az újító napon Pa­taki Mihály trösztigazgató is­merteti az újító mozgalom eddigi eredményeit. Ez alka­lommal több kiváló újítót megjutalmaznak és megvá­lasztják a küldötteket az újí­tók III. országos tanácsko­zására. — 16 MILLIÓ forint érté­kű bútort állított elő 1961. I. félévében a Mohácsi Bútor­gyár, a Siklósi Faipari Válla­lat és a Komlói Helyiipari Vállalat. — AUTOMATIZÁLJAK a bőrzsír gyártását és dobozo­lását az Albertfalvai Vegyi- gyár pécsi telepén. Az új gép beállítása folyamatban van. A próbaüzemeltetést előrelát­hatólag a III. negyedév vé­gén kezdik meg. — BARANYA MEGYE földművesszövetkezetei 1961. I. félévében 742 nyulat vásá­roltak a tsz-éktől és egyéni te nyésztőktől. A 21 n Vállalat Autóközlekedési gépkocsi­rakodókat vesz fel. Jelentkezni lehet a 21. AKÖV Pécs, vasútállomás kirendeltségén. 51 gyakorlatot, mivel az egészen más területen dolgozott. Ép­pen ezért, ez a válasz Morleyt is meglepte, de nem szólt. — Említetted, hogy mondani akansz valamit — figyelmez­tette George Morleyt. Hiram idegesen rugdosta a kavicsokat. Most. hogy el kel­lett volna mondania mindazt, ami hetek óta gyötörte, ami nappalokon és végnélküli éj­szakákon nem hagyott egy perc nyugvást sem. amit ezer­szer és ezerszer, újból és új­ból meghánytorgatott magá­ban, soha dűlőre nem jutva — most egyszerre azt sem tudta pontosan, hol is kezdje, mi is a lényege problémájának. Az­tán erőt vett magán, s nagy elhatározással beszélni kez­dett. — George, mondd, feleségül vehetek én bárkit is? Magam­hoz köthetek én egy fiatal lányt, aki talán ma még azt hiszi, hogy szeret, de néhány év múlva nem lát bennem mást, mint egy vak férfit, aki beteg­ségénél, tehetetlenségénél fog­va csak nyűg, teher a számá­ra? Előbb csak közönyös lesz irántam, s később, ahogy egy­re elviselhetetlenebbnek érzi ezt a nyűgöt, ezt a terhet, fokozatosan megun, és esetleg meggyűlöl. Nem lenne ez őrültség a részemről? Vagy lelkiismeretlenség? Ogmort meglepte Hiramnak ez a váratlan kitörése. Mikor utoljára beszélt vele. még nem voltak ilyen gyötrő problémái. Nem tudta hirtelen, mit is válaszoljon. Úgy határozott, hogy előbb pontosan megtud mindent, s csak akkor válaszol erre a nagyon is elevenébe vágó kérdésre. így is időt nyer hogy gondolkodni tudjon. — Ha nem tévedek, Mártá­ról van. szó? — Igen. őrőla!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom