Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-26 / 174. szám

I N APT.0 1961. JO LIUS 26. Munkás—paraszt találkozóra készülnek a sörgyári fiatalok Szellő, Erzsébet és .Kátoüy nemrég egyesült termelőszö­vetkezetét a Pécsi Pannónia Sörgyár patronálja, s az idén is megrendezik a már hagyo­mánnyá váló munkás-paraszt találkozót. Augusztus 20-án a sörgyáriak közül mintegy hatvanan vesznek részt a ta­lálkozón és Szellő kultúrház- avató ünnepségén. A sörgyári KISZ-szervezet már megkezdte a felkészülést erre a találkozóra, mert szín­vonalas műsorral szeretnének kirukkolni a tsz-tagok előtt. Három egyfelvonásos darabot próbálnak szorgalmasan, de a szavalok is készülnék az au­gusztusi találkozóra. Az üze­mi szakszervezet tánczeneka­ra is bemutatkozik majd Szellőn, a közös táncmulat­sághoz zenét szolgáltat. Va­lószínű, hogy a Pécsi Kinizsi labdarúgó-csapata is ellátogat ezen a délutánon a falusi fia­talokhoz, hogy barátságos mérkőzésen tudásukat össze­mérjék és emlékezetesebbé te­gyék ezt a munkás-paraszt találkozót Érdekes, új politikai és esztétikai könyvek a Kossuth Könyvkiadó baranyai kirendeltségén A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Baranya megyei kirendeltsé­gébe látogattunk el. Kíván­csian nézegettük a hatalmas polcokon magasodó könyv­oszlopokat. Sokan nem is tudják, hogy a Kossuth Kiadó megyei ki- rendeltségének milyen szerte­ágazó terjesztési feladatai van­nak. Aki viszont ide betér, az rövid pillanatok alatt képet kap arról a sokszínű és érde­kes kavargásról, amelyeket a polcokon fekvő könyvek árasz­tanak — ha kézbe veszik őket az olvasók, ha elolvassák azo­kat. Nézzük csak, mi van itt? Leemelek egy kötetet. Cí­me: A marxista—leninista esz­tétika alapjai. Beleolvasok. A művészet szerepéről a tár­sadalmi életben — ez az egyik fejezet címe. A másik cím: A művészet népisége, osztály­jellege, pártossága. Aztán: A tartalom és a forma a művé­szetben. A továbbiakban a szép fogalmát tisztázza, a rea­lizmus és a szocialista realiz­mus lényegét fejti ki, minden gddigi hasonló témájú könyv­inél érdekesebben, teljesebben, logikusabban. Kár, hogy le kell tenni, mert a többi könyv is integet már, azokat is kézbe kell vennem. Tavaly a szcnüőrinci Búza­kalász Termelőszövetkezetben ráfizetéses volt a sertéstenyész tés. Százötvenegy hízottsertést kellett volna értékesíteniök és ezzel szemben mindössze 23 darabot adtak el az államnak. Nem Is csoda, hisz a kocáik malacóztak ugyan, de egyet­len malac sem maradt meg. Idén a termelőszövetkezet hízottsertés-terve hatszáz da- ,rab. A termelőszövetkezet ve- ’ zetői azonban .. úgy tervezik, hogy hétszázhetet adnak él. Fehérvári Nándor, a tsz elnö­ke azt mondja: ha ez sikerül, akkor a sertéstenyésztés hat­százezer forint jövedelemhez juttatja a közös gazdaságot A túlteljesítés Valósággá válik. Ezt mutatják az eddigi ered­mények. Az a termelőszövet­kezet, amely tavaly egész év­ben mindössze 23 hízott sertést adott el az államnak, ebben az évben — még alig haladtunk túl a fél éven — máris 258 hízottsertést értékesített. És a napokban újabb hatvan hí­zottsertést adnak el az állam­nak. A sertésfarm visítástól han­gos. Megváltozott az itteni kép. Nemcsak a sertések cse­rélődtek ki, de a gondozók is. Kisfalvi Károlyné azt mondja, három hónapja van együtt a brigádjuk. A vezetőség azt javasolta, hogy a malacokat, süldőket, hízókat, kocákat táp­pal etessék. Helyes volt ez a javaslat. Amióta tápot etet­nék, nincs megbetegedés, nincs elhullás. — Csak rendszeresen kap­nánk savót a kacsótai sajt- üzemtől — szól közbe az egyik asszony. — Az lenne még csak jó. Három asszony dolgozik a sertéstelepen. Kora reggeltől, késő estig van itt elfoglaltság. Az asszonyok azonban így is megtalálják a módját, hogy a családra is jusson idejük. Fel­váltva járnak haza naponta két—három órára. Tavaly még siralmas volt a szentlőrinciek sertéstelepén a helyzet. Ma egészséges, szép állatokat lát az ember. A vá­lasztási malacok átlagsúlya 16,20 kiló volt, amikor az asz- szonyok átvették őket. A köz­gyűlés úgy határozott, ha ezek a malacok hat hónapos koruk­ig elérik a hatvan kilót, akkor süldőnként 20 forint prémiu­mot kapnak az asszonyok. Szorgalmasan, lelkiismerete­sen dolgoznak az asszonyok és e szorgalmas, lelkiismeretes munka eredménye nem is ma­rad el: tavaly még egynegye­dét sem teljesítették a terv­nek, az idén pedig hatszáz hí­zottsertés helyett héíszázhét hízottsertést adnak el az ál- lammaifc Gungl Ferenc Kuba nem alkuszik — ez a címe egy füzetnek, amely a kezembe akad. Arra a kérdés­re kapok belőle választ, hogy miképpen sikerült a kubai népnek 72 óra alatt szétvernie az amerikai agressziót, ho­gyan győzött a Castro által vezetett forradalmi mozgalom. Országgyarapítás — ország­vesztés egy másik füzet címe. Ebben Karsai Elek történész mutatja be, levéltárakban őr­zött, hiteles okmányok alap­ján a háborús főbűnösök pe­rének magyarországi vonatko­zásait. Ketten a sok közül — a kö­vetkező könyv címe. Regény. Izgalmas harci jelenetek, em­beri lelkekben vihart felkava­ró szerelem és nagyszerű jel­lemábrázolás váltják egymást. Az idő telik, jó lenne még né­hány könyvet átlapozni, de ezt nem lehet letenni. A baj- társiasság, az igaz barátság, a nemzetközi összefogás nagy­szerű példái elevenednek meg ennek a könyvnek a lapjain. MÉGIS le kell tennem, itt van a polcon egy hatalmas, vaskos kötet, acélrugós fogla­latban. Küzdlünk híven a for­radalomért, ez a címe és ké­pes röplapokat tartalmaz a párt és a munkásmozgalom üldöztetésének éveiből. Bá­mulatos, hogy milyen bősége­sen élt a párt az illegalitás körülményei között is a kép­zőművészet eszközeivel az agi- tációban, pedig akkor, a horthysta elnyomás idején na­gyon nehéz volt ez. Ma már magától értetődő. Gyönyörű ez a kötet, a ké­pes röplapok reprodukciói ki­emelhetők, egyenként, külön- külön is szemléltethetők. Jó lenne, ha minden munkásklub és könyvtár hozzájuthatna, kár, hogy az országban mind­össze négyezer példányban ter­jesztik.' Vannak itt másféle könyvek és füzetek is. Aki a politikai gazdaságtan — vagy mai gazdaságpoliti­kánk kérdéseiben akar tájéko­zottságot szerezni, az is meg­találja az érdeklődési körének megfelelő könyveket. Itt van A pénz értékének alakulása a kapitalizmusban és a szocia­lizmusban című tanulmány. Bemutatja az Egyesült Álla­mokban végbemenő inflációt, a dolgozók jövedelmének ala­kulását, a reáljövedelem ala­kulását a szocialista országok­ban. Rohan az idő, nincs arra mód, hogy végigolvassak itt mindent, ami a kezembe akad. Nincs más megoldás, meg kell vennem ezt is, azt is. Itt is megvehetem — mond­ják —, de a könyvbizományos­nál is a munkahelyemen. Régebben valóban lehetett panasz amiatt, hogy nem lehet érdekfeszítő, népszerű nyelven megírt politikai és tudomá­nyos műveket kapni. Izgalmas regényeket sem nagyon. A fel- szabadulás óta eltelt 16 évben azonban könyvkiadásunk gyor­san és jól pótolta a hiányt, senki sem panaszkodhatik, hogy nem találja meg érdek­lődési körének megfelelően a legjobb könyveket. PÁRTSZERVEZETEINK ve­zetőségei ezért gondoskodja­nak arról, hogy a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendelt­sége által megküldött köny­vekből mindenki bőven hozzá­juthasson azokhoz, amelyek érdeklik. Gyevi Károly. Vasárnap hajnali öt óra volt. Lementem az állomásra, 28 perc volt a Fonyódi vonat indulásáig. Szakadt az eső motorommal le­hetetlen volt ' Balatont enyvesre utazni. Ügy gondoltam, feladom a vonatra, mivel nekem a hét közben többször haza kell. ugra- nom Pécsre. A fenyvesi K1SZ- táborban gazdasági vezető va­gyok és 150 fiatal részére kell gondoskodnom az étkezésről. Le­érek az állomásra, fel akarom adni a motorom, de sajnos el­utasítottak, mert csak a meg­váltott vonatjeggyel tudom ezt elintézni. Keresem azt az elvtársat, aki­nél a jegyek vannak, de nem ta­lálom. Közben az idő gyors lép­tekben halad előre. Már csak öt perc van a vonat indulásáig. Oda megyek ismét a csomag pénztár­hoz és megkérem az ott szolgá­latot teljesítő elvtársnőt. — Nagyon szépen megkérem, legyen olyan kedves, intézze el a motorom feladását a menet­jegyem nélkül, mert nem talá­lom az illető elvtársat, akinél a jegyem van. Ha lemaradok a vonatról, akkor 150 ember napi étkezése forog kockán. A pénztárosnő megértve siet­ségemet, készségesen kiadta a motoromra szóló szállítási je­gyet. Ránézek az órámra, meg­lepődve látom, hogy már csak két percem van az indulásig, Gyorsan kitolom a motort, be­rúgom és másodpercek alatt ott vagyok a szerelvény előtt. A forgalmista már készenlétben dili még egy perc, máris indiL Ugyanolyan udvariasan megkér­tem, mint előtte a pénztárosnőU hogy tel szeretném rakni j mo­tort, mielőtt elindul a vonati megmondtam, miért ilyen sürgős, ö azonban szó szerint a követ­kezőket válaszolta, nem éppen udvarias hangon: — Nem érdekel engem. Mi nem szívvel dolgozunk, hanem mechanikusan. Ha szívvel vé«* geznénk munkánkat, minden vo­nat késnél A kijelentés után máris indí­totta a vonatot, én pedig ott Trairadtam gondolataimmal és problémámmal. Hogy 150 kiszista vasárnap mit eszik, természete­sen nem a forgalmista gondja, hanem az enyém, de én azt hi­szem, egy kis jóindulattal és a vonat fél perccel későbbi indí­tásával nem történt volna nagy vész. Ügy gondolom, hogy egy forgalmista is dolgozhat szívvel+ nemcsak mechanikusan! (d-i) Befőzéshez félliteres, egy literes, öt literes üvegek ismét kaphatók olcsó áron A MÉH VÁLLALAT Doktor Sándor n. 14. sz. alatti telepén, a mohácsi és siklósi telepén. 38 398 — UJ-MECSEKALJÁRÖL a főpályaudvaron át Kertvá­rosig új autóbuszjáratot indít be a Pécsi Közlekedési Válla­lat, ha a Mártírok útján az út korszerűsítését befejezik. — CSEHSZLOVÁK cirkusz és brazil művészeti együttes érkezik Pécsre még a nyár folyamán. — A VEGYESIPARI Vál lalat Endresz György úton létesített korszerű telephelyé­nek átadása megtörtént. *— AZ ÜZEMEK import devizával való gazdálkodását vizsgálja felül júliustól kez­dődően a Baranya megyei Népi Ellenőrző Bizottság. — 150 EZER forint értékű kelet-német gyártmányú fő- csapágyfúrógépet helyeztek üzembe a XIV. Autójavító Vállalatnál; — A BARANYA megyei Építőipari Vállalat KlSZ-szer- vezetének vendégeként Pé­csett járt francia építőmun­kás küldöttség július 24-én elutazott Budapestre. — SZELÍD szarvas-bika- borjú érkezett a mecseki ál­latkertbe. Száríz sárgabarackmagot vásárotoov A MÉH VÁLLALAT TELEPEI ÉS ÁTVEVŐ- HELYEI. 38277 43. — De mindjárt közbevágott valaki: „Várjunk csak. Itt van még Taro. Az idén is kima­radt. Hátha találunk neki va­lakit”. — Taro megremegett az izgatottságtól, s még meg­feszítettebben figyelt. Üjból megszólalt az egyik isten: „Már megint ez a Taro. Min­dig vele van baj”. — Majd egy másik: „Nem olyan sürgős. Várjon jövő évig. Úgysincs senkije, aki elintézze a házas­ságot. Meg a lányok is el-, fogytak”. — Ismét megszólalt a hang, aki az előbb pártfogá­sába vette: „De van még egy. Most született egyik falucska bírájának házában egy lányka. Adjuk oda Taronak. Legalább elvetjük a gondot”. — „Jó lesz, jó lesz!” — egyeztek bele az istenek. Jeanne megszakította elbe­szélését, és kérdő tekintettel nézett George-ra. — Nem untatlak? — Nem, nem! Folytasd csak. — Ezzel az istenek gyűlése szétoszlott — folytatta Jeanne megkezdett elbeszélését. — Taro pedig lázadozva és mély ségesen kétségbeesve osont ki a templomiból, s indult meg a hazafelé sávú úton. „Móg Jeg­tott haján, nyakán, vállán, le egészen a derekáig. Jeanme egyszerre panaszos hangon szólalt meg: — Meddig megyünk még? Kétségbeejtő, hogy ellustul­tam! Nagyon rég tettem ilyen nagy kirándulást. Ö, még oda is fel fogunk mászni? — mu­tatott előre egy kiugró damto- hajlat felé. . — Természetesen — vála­szolt Ogmor. — Onnét nagy­szerű kilátás nyílik a város­ra, meg a tengerre. — O, jaj, de én már nem tudok oda fölmászni — nyűg­lődött Jeanne, mint egy gye­rek. — Nagyon elfáradtam. — Segítek. Fogd meg a ke­zem. Húzlak. És Jeanne tényleg hagyta húzni magát. így értek föl, mint két játékos gyerek, a ki­ugró dombhajlatra. Jeanne mindjárt leült az üdezöld fű­re, s mélyet sóhajtott — Végre! Ferm vagyunk. Ugye, most már szabad leül­ni? — és tétova tekintettel né­zett George-ra. — Persze, hogy szabad. De megérte feljönni, úgye?! In­nét igazán nagyszerű kilátás nyűik a városra és a tenger­re. — Ühüm — bólogatott he­lyeslőén Jeanne. Ogmor végignyújtózott a fűben becsukta szemét, s hagy ta magát elringatni a termé­szet lágy simogatásától. Jean­ne pedig közéi bújt hozzá, s egy kitépett fűszállal csiklan­dozta arcát. — Ö, hát Te vagy az a szem télén kis légy?! — nézett föl Ogmor és szorosan magához húzta a lányt. (Folytatás* következik.) — AZ ORSZÁGGYŰLÉS meghívására hazánkba láto­gató guatemalai parlamenti képviselők és közéleti szemé­lyiségek: Francisco Villagra- ne Kramer, Julio Enrique Valladares Castillo, parla­menti képviselők, Cesar Meza orvos és Francisco Mendez Escobar főszerkesztő kedden délelőtt elutaztak Magyaror­szágról: — 20 TAGÚ pécsi bányász­küldöttség utazik csütörtö­kön reggel a Szovjetunióba, A pécsi bányászok egy hétre Moszkvába látogatnak el. — A „KIVÁLÓ takarék- szövetkezet“ címet 3 év alatt másodszor nyerte el a lány- csóki takarékszövetkezet. A múlt évben egymillió-három­százezer forint kölcsönt kap­tak a tagok. — Ó-KERESZTÉNY síro­kat tárnak fel a Megyei Könyvtárnál folyó ásatások során. — BM. Kiskereskedelmi Vállalat, a Harkányi Fürdő Vállalat és a Baranya megyei Vesdéglátó Vállalat, 1961. jú­lius 30-án, vasárnap Harkány fürdőn nagyszabású Anna- bált rendez. Délelőtt a stran­don vidám műsorral egybe­kötött strandcikk- és fürtíő- ruhsbemutatót tartanak, me­lyet a késő délutáni órákban a Bányász Étterem kerthelyi­ségében megrendezendő tarka műsor kő' tt, amikor is meg­választják Anna nap leg­szebbjét. A szépségverseny győztese kéthetes teljes in­gyenes beutalást kap a har­kányi Baranya Szállóba. A helyezettek is értékes díjakat kapnak. A műsorokban fel­lépnék a Pécsi Nemzeti Szín ház kiváló művészei: Szabó Samu Kossuth-díjas, Wagner József, Takács Margit. Táncos Tibor és a színház szólótán­cosai: Hegedűs Mária és Dómján Tibor. — Bál a har­kányi vendéglátó üzletekben reggelig. az esküvőt, Taro pedig ettől fogva osztatlanul boldog volt. — Aztán egy forró nyári napon a tornácon varrogatott az asszonyka. Melege volt, s nyakán kibontotta a nyakfo- natot. Taro különös alakú, görbe sebhelyet látott a nya­kán. „Hát ez mi?” — kérdez­te a fiatalasszonytól. „Régi dolog, s különös története van — mesélte az asszonyka. — Még pólyában voltam. Magá­nyosan feküdtem a bölcsőben, •nyár volt, mindenki kint dol­gozott. A nagyanyám egyszer csak hallja, hogy felsikoltok, s mindjárt szaladt is a bölcső­höz. Látja, hogy apám kardja ott hever a bölcsőben, s ne­kem a nyakamon és a válla­mon egy széles seb éktelenke­dik. Sohasem tudták meg, hogy történt. Senki sem volt a kö­zelben”. — A fiatalasszony varrt tovább, Taro pedig még sokáig járt föl-alá a tornácon, gondolataiba borulva, és egy­re csak a csöpp babaarcot meg a két piciny, ökölbe szorított kezecskét látta. Jeanne elhallgatott. Ogmoron gyötrő bizonytalan ság vett erőt. Miért mondta el Jeanne a kis legendát? De hiszen az analógia közte és Taró között megdöbbentő?! Ostoba véletlen?! Münden ön­fegyelmére szükség volt, ne­hogy a lány valamit is észxe- vegyen zavarán. Mégis észre­vehető volt hangján, amikor megszólalt, hogy ajkai kicse­repesed tek. — Kedves kis történet. Iga­zán érdekes. És tanulságos..; — nagyon sutának érezte most ezeket a szavakat. De Jeanne nem vett észre semmit. George pedig még szorosabban vonta magához a lányt, és gyöngéden végigsimí­A július 13-i vihar mérlege A július 13-i vihar után Budapestről és az ország min den részéből mintegy tízezer kárbejelentés érkezett a leg­utóbbi napokig az Állami Biztosítóhoz. A kárbecslők munkája és az eddig össze­gyűjtött adatok alapján ki­tűnt, hogy az előfordult ká­rok zöme ezer forinton aluli. A legjelentősebb károk Veszprém, Zala és Győr me­gyében voltak. Előzetes becs­lések szerint mintegy nyolc­millió lesz az összeg, amit az Állami Biztosító a termelő­szövetkezeteknek, földműves- szövetkezeteknek, egyházak­nak és magánszemélyeknek kártérítésként fizet. A kárté­rítések fizetése az egyes ká­rok végösszegének megállapí­tása sorrendjében, folyama­tosan történik. 1 d 707 hízott sertést ad el a szentlőrinci tsz alább tizenkét évet kellene vámom” — mormogta magá­ban elégedetlenül. Keserűsége egyre nőtt. Aztán feltűnt előt­te egy falucska, s amikor oda­ért, megpillantotta a falu bí­rójának szalmatetős házát, s már közeledett is a tárt-nyi­tott ajtó felé. A ház körül nem látott senkit. A nyitott ajtóban egy bölcső volt. Oda­ment, megnézte. Nem látott mást, mint egy csöppnyi ar­cocskát, meg két piciny ök­löt. Keserű haragra gerjedt: • „Legalább tizenkét évet kell vámom — fortyant föl. — Nem kell! Nem akarom! Szem­beszállók az istenekkel!” — körülnézett, és a kardtartón, a tokmánon meglátta a bíró kardját. Leemelte, és csak úgy vaktában ■ beledöfte a párnák közé. Aztán, otthagyva a kar­dot, sietve kilopakodott a ház ból, s futott hazáig. — Teltek-múltak az évek. Taronak kedvezett a szeren­cse, jól ment sora, csak asz- szonyt nem talált. Bele is tö­rődött sorsába, agglegény ma­radt. És egyszer csak beállított a közbenjáró és egy nagyon szép, fiatal, dolgos menyasz- szonyt ajánlott. Taro boldo­gan állt rá a házasságra, s nemsokára meg is futották Szívvel vagy mechanikusan?

Next

/
Oldalképek
Tartalom