Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

4 N A P I 0 I 1961. JÜLIUS SS. Tuniszi helyzetjelentés (Yokftatáa mx L otohüróU rek bombázásával, teljesíteni. Egy nagyhatalomnak átgondolt politikát kell folytatnia. Fran­ciaország megmutatta, hogy nincs ilyen politikája” — írja Saragat. Csen Ji, a Kínai Népköztár­saság miniszterelnök-helyette­se és külügyminisztere fogad­ta Tunézia pekingi nagyköve­tét és hangsúlyozta, a kínai nép biztos a tunéziaiak végső győzelmében. A miniszterel­nök-helyettes elítélte a fran­ciák agresszióját. A mekkai rádió közölte Szaud király nyilatkozatát, amelyben bejelenti, hogy Szaud-Arábia hajlandó segít­séget nyújtani Tunéziának. _ Anton Jugov, a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke ugyancsak szolida­ritásáról és a bolgár nép támo­gatásáról biztosította táviratá­ban Burgiba elnököt. Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár hétfőn hajnalban repülő­gépen elindult New Yorkból, hogy Svájcon keresztül Tu­niszba utazzék. Mint ismere­tes, Burgiba tunéziai elnök meghívta Hammarskjöldöt, hogy a helyszínen vitassák meg a tunéziai kérdés rendezését. Tunisz. Bizertában és környékén to­vább tart a vasárnap reggel megkezdődött csend. A szem­ben álló felek azonban állá­saikban maradtak és meglehe­tősen feszült légkörben várják a további fejleményeket A tunéziai hatóságok hétfőn mozgósították a főváros taxi­állományát és ezeknek segít­ségével akarják a bizertai nő­ket és gyermekeket Tuniszba l szállítani. Az intézkedésre a járványveszély miatt volt szükség. Mint már jelentettük, a tu­néziai kormány közzétette a bizertai csatában elesettek, il­letve megsebesültek számada­tait: 670 halott és 1150 sebe­sült. A franciák ugyanakkor csak 13 halottat ismertek be. Már ezek az adatok ékesen bizonyítják, milyen barbár módszerekkel folytatták a har­cot a franciák. A tűzszüneti határozat és a viszonylagos nyugalom ellené­re a megfigyelők általánban borúlátóan ítélik meg a ren­dezés kilátásait. Francia kor­mánykörök hangsúlyozzák, hogy a Biztonsági Tanács ha­tározatának a gyakorlatban való érvényesítéséről még tárgyalni kell. Szerintük a tűz­szünet elfogadása azt jelenti, hogy a tunéziaiaknak a jövő­ben minden olyan kísérlettel fel kell hagyniok, amely a bi­zertai támaszpont blokádjára irányulna. Felmerül a kérdés, vajon a tunéziai kormány haj­landó-e elfogadni a Biztonsági Tanács határozatának ilyen­értelmű magyarázatát A New York Times francia hivatalos körökre hivatkozva arról ír, hogy Franciaország nem érzi magárá nézve köte­lezőnek a Biztonsági Tanács határozatát. A francia kor­mány — az említett körök szerint — ellenzi, hogy a bi­zertai kérdést nemzetközi problémává emeljék és vissza fogja utasítani az ENSZ vagy az Egyesült Államok, illetve Anglia beavatkozását. A fran­cia vezetők általában szkepti­kusak egy francia—tunéziai megegyezés lehetőségéved kap­csolatban. Az Arab Li^a határozata a tunéziai kérdésről Az Arab Liga Tanácsa hét­főn négyórás rendkívüli zárt ülés után határozatot hozott a bizertai válságról. A határozat kimondja, hogy az arab orszá­gok önkénteseket küldenek Tu­néziába. A határozat elítéli a Tunézia elleni francia agresz- sziót. Elítéli továbbá Franciaorszá­got a Biztonsági Tanács fegy­verszüneti felhívásának meg­szegéséért, amelyre annak el­lenére került sor, hogy a tu­néziai kormány elismerte és betartotta a fegyverszünetet. Az Arab Liga országai ki­nyilvánították akaratukat: minden eszközzel támogatják Tunéziát, hogy felszabadítsa egész területét a francia csa­patok uralma alól. A gyakorlati intézkedésekről szólva a határozat bejelenti, az arab országok egészségügyi csoportokat és segítséget kül­denek Tunéziába. Szorgalmaz­zák, hogy az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben fog 1 atkozzanak a tunéziai—fran­cia vitával, míg csak francia csapatok tartózkodnak tuné­ziai földön. Bizottságot alakí­tanak Tunézia, az Egyesült Arab Köztársaság. Líbia és Marokkó képviselőiből az Arab Liga Tanácsa határoza­tának végrehajtására és az ügy- fejleményeinek nyomon köve­tésére. Az Arab Liga elhatározta, hogy a legközelebbi napokban elküldi az arab önkéntesek el­ső csoportját Tunéziába és to­vábbi önkéntes egységeket szerveznek és irányítanak a franciák által megtámadott arab országba. A határozat kimondja, hogy hatékony gaz­dasági és katonai segítséget kell nyújtani a testvémépnek. A Tanács ülésén a 11 tag­államból tízen vettek részt, mivel Irak képviselője Kuwait jelenléte miatt távol maradt. Az algériai küldöttség megfi­gyelőként jelent meg az ülé­sen. Mint az AFP francia hír­ügynökség jelenti az Arab Li­ga Tanácsának ülésén xésztve­PÄRIZS Mc Namara amerikai had­ügyminiszter tanácsadói élén Párizsba érkezett, ahol „Nvu- gat-Berlin védelméről” óhajt tanácskozni a NATO főpa­rancsnokságon. Mc Namara vasárnap megkezdte tárgyalá­sait a NATO európai főhadi- CEállásán. vő tunéziai küldöttség vezető­je kijelentette: „Tunézia úgy tekinti, hogy hadiállapot áll fenn a két ország között”. Tu­nézia az Arab Ligától önkén­teseket és fegyvereket és más katonai felszereléseket kért, de nem követelte Franciaor­szág gazdasági vagy politikai bojkottálását — fűzte hozzá a tunéziai diplomata. Iraki jelentések szerint Bag­dadban már meg is kezdődött az önkéntesek toborzása. Igen sok ifjúsági küldöttség keres­te fel a tunéziai nagykövetsé­get, hogy felajánlja szolgála­tait és egyre növekszik a pénz adományok száma is. Ammanból jelentik. hogy Jordániában egy gyalogos szá­zad teljes fegyverzetben ké­szen áll arra, hogy Tunéziába induljon. <S.) •— Látta már Wawelt? — ezt kérdezik leggyakrabban a Krakkóba látogatóktól lengyel ismerősei és elsőként ide ve­zetett el engem Is tolmácsom, Danuta Jakubiec. A Wawel tulajdonképpen a Krakkót keresztülszelő Visz­tula partján magasodó domb, tetején egy páratlan gazdagsá­gú történeti emlékeket őrző székesegyházzal és királyi pa­lotával. A székesegyház alap­jait 1226-ban rakták le esettől kezdve a különböző korok épí­tészei, művészei hagyták rajta alkotásaiknak szebbnél szebb jegyeit. A Wawel volt 1320- tól 1609-ig a lengyel királyok rezidenciája és a székesegyház kriptájában helyezték ©1 az uralkodók földi maradványait. A királyi palota termeiben a 8—10 méter magas és 15— 20 méter széles falakat telje­sen beborító, mitológiai és tör­téneti eseményeket ábrázoló gobelinek, freskók, olajfestmé­nyek. szobrok pompás gyűjte­ménye kápráztatja el az ér­deklődőt. Az egyik terem mennyezetéről királyi fejekről mintázott szobrok tekintenek le közülük egy bekötött szájú királynő vizsgálja a látogató­kat: róla kísérőm elmondja, hogy a királyi tanácskozás al­kalmával egy elítélt érdekében szólni mert. amiért fenséges férje olyannyira megrótta, hogy a szobrász is csak bekö­tött szájjal merte ábrázolni. Azután festett kordovánbőrrel tapétázott óriási termeken, majd a trón termen á* vezet Revansista kirohanások Nyugat-Németi rszágban Külföldi hírek München (MTI). Jurinov, a TASZSZ tudósí­tója ismerteti a volt német hadifoglyok vasárnap Mün­chenben véget ért találkozó­ját, amely aljas szovjetellenes és militarista tüntetéssé fa­jult. A müncheni kiállítási park egyik pavilonjában 'tar­tottak gyűlést a „Sztálingrádi Katonák Szövetsége” nevű szervezet tagjai. Ezen az össze­jövetelen egyetlen szóval sem ítélték el a múltat, de nem tiltakoztak újabb háborús ké­szülődések ellen sem. A gyű­lés befejezése után szovjet sajtó tudósítók több kérdéssel fordultak az elnökhöz. Ennek következtében élénk beszélge­tés indult, amelybe á sztálin­grádi csata több német részt­vevője kapcsolódott be. A be­szélgetés őszinte jelleget öltött és egyben megmutatta, hogy a józan gondolkodású emberek mellett sokan továbbra is rab­jai annak a reakciós, szovjet­ellenes propagandának, amit egykor a hitleristák, most pe­dig nyugatnémet kormánykö­rök űznek. Sokan magasztal­ták azt a szabadságot, ami ál­lítólag ' Nyugat-Németország- ban van, de a Szovjetunióban állítólag hiányzik. A szovjet újságíróknak nem adtak mó­dot, hogy bizonyítsák az ellen­kezőjét. Erről a nyugatnémet rendőrség idejében gondosko­dott. Ugyanis amikor javában folyt a beszélgetés, váratlanul rendőrök léptek a terembe és igazolóiratokat követeltek a TASZSZ, az Izvesztyija és a csehszlovák rádió tudósítóitól, majd a rendőrségre kísérték őket. A „szabadság” szót a záró­ülésen is gyakran emlegetnék. A felszólalásokból azonban világosan kiderült, mit leplez­nek a szabadság és az önren­delkezés követelésével. A Hei- meshof, a hazatértek szerve­zetének elnöke egyenesen fel­szólította a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányát, hogy „ne rettenjen vissza sem­miféle kockázattól'’ revansista követeléseinek .valóra váltása céljából”. „Kemény magatar­tást” követelt és felszólította a kormányférfiakat, hogy ne mondjanak le az erőszak al­kalmazásáról. Heimeshof kije­lentette, hogy „Németország békéjét fenyegeti a Szovjet­unió”, majd síkraszállt a nyu­gatnémet kormány erőpoliti­kája mellett. — ön, kancellár úr — for­dult a szónok az ugyancsak a teremben tartózkodó Ade- nauerhez — olyan nyelven be­széljen, amit megért a Kreml. Ez az egyedüli nyelv, ami megértésre talál ott. Adenauer kancellár — mint­egy válaszul erre — megkezd­te beszédét és mindjárt azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „német hadifoglyokat tart vissza”. A kancellár sokat beszélt Bonn „békés” szándékairól, s nem törődött azzal, hogy e kijelentései ellentmondanak a tényeknek. Jóllehet közismert dolog, hogy a nyugatnémet kormány eddig még elutasí­tott a német kérdés békés rendezésére vonatkozó minden szovjet és NDK-javaslatot, Adenauer mégis azt állította, hogy Bonn erő alkalmazása nélkül, békés úton akarja Né­metország egyesítését, Adenauer olyan állítással is előhozakodott, mintha a Szov­jetunió véleménye szerint az egész német nép revansista lenne. Ennek az átlátszó mes­terkedésnek az volt a nyilván­való értelme, hogy elhárítsa a csapást a valóban revansista nyugatnémet körökről, ame­lyek tevékenysége érthető nyugtalanságot kelt a béke­szerető emberek kőiében. Angol! sajtókörök egybe­hangzó értesülése szerint Mc­Namara amerikai hadügymi­niszter londoni útjának egyik fő célja sürgetni az angol kor­mányt, növelje rajnai haderőit. Bizonyosra veszik, hogy Ang­lia visszautasítja ezt a köve­telést, a Daily Mail védelmi szakértője szerint azért, mert az angol kormány ellenez min­den drámai lépést, amely azt a látszatot kelthetné, hogy Ang­lia túlságosan aggódik Berlin miatt. Ezenkívül Watkinson hadügyminiszter hangsúlyozni fogja Anglia gazdasági nehéz­ségeit is: A Daily Express politikai tudósítója jelenti: Az angol nézet az, hogy bár­milyen nyomást gyakoroljanak is az amerikai tábornokok a Fehér Házra, a nyugati hatal­maknak őrizkedniök kell attól, hogy tekintélyi okokból olyan kényes helyzetbe kerüljenek, ahonnan nem tudnak békés úton kikeveredni. Közük majd WASHINGTON A Washington Star szerint Cseng Csen csankajsekista el­nökhelyettes és miniszterelnök külügyminisztere társaságában háromnapos hivatalos látoga­tásra július 31-én az Egyesült államokba utazik. MIAMI Hemingway özvegye Kubá­ba utazott. Mary Hemingway Floridában nyilatkozott az új­ságíróknak és elmondotta, hogy a kubai kormány emlék­művet akar emelni a nagy író tiszteletére, aki hosszú ideig élt a szigetországban. BUENOS AIRES Nyilvánosságra hozták „a demokrácia védelméről szóló törvény” tervezetét. Ezt a ter­vezetet az argentin kormány a napokban terjesztette meg­vitatás céljából a szenátus elé. A tervezet kirohanásokat tar­talmaz a kommunista párt el­len, az 1. cikke pedig egyene­sen kilátásba helyezi a kom­munista párt és mindazon szervezetek betiltását. ame­lyek a törvényjavaslat szerint „totális rendszert akarnak megvalósítani a köztársaság­ban”. A törvény utal továbbá az amerikai hadügyminiszter­rel: 1. Berlin problémáját po­litikai eszközökkel kell megol­dani. amelynek csúcspontja négyhatalmi találkozó lesz va­lószínűleg novemberben; 2. nincs semmi célja a válságot eltúlozni a tartalékosok behívá­sával; 3. Anglia nem szándé­kozik a belátható jövőben be­hívni 45 000 territoriális, illet­ve szükség-tartalékot. A Sunday Times diplomá­ciai tudósítója jelenti: — Londonban elkerülhetet­lennek tartják a formaszerű tárgyalásokat a Szovjetunióval Berlin ügyében. A nyugati ha­talmak remélik, hogy meg­egyezésen alapuló közös állás­pontot sikerül kidolgozniok a nyugatnémet választások előtt, majd gzután szeptember végén elküldik javaslataikat Hrus- csovnak. értekezletet indítvá­nyozva november hónapra, valószínűleg külügyminiszteri szinten. arra, hogy ha a betiltott pár­tok illegálisan folytatják tevé­kenységüket, akkor tagjaikat egy hónaptól három évig ter­jedő börtönnel lehet büntetni. HANOI Amerikai repülőgépek hat ízben hatoltak be a június 3- tól 29-ig terjedő időszakban a Vietnami Demokratikus Köz­társaság' légiterébe. — jelenti a vietnami hírügynökség. A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága tiltakozott terü­letének megsértése miatt a nemzetközi ellenőrző bizottság nál. MOSZKVA A Novoje Vremja című szov jet külpolitikai hetilap leg­újabb számában közölte Bra­ke Valéria művelődésügyi mi­niszter interjúját, amelyet a hetilap munkatársának adott. A Magyar Népköztársaság mű­velődésügyi minisztere a ma­gyar értelmiség helyzetéről nyilatkozott a Novoje Vrem- jának. BERLIN Amint a Neues Deutschland közli, Nyugat-Németországban letartóztatták a német mun­kásmozgalom három harcosát( Kari Schabrodot, Emil Sandert és Albert Stascht. Mindhár­man a kommunista választási közösség, jelöltjei voltak az el­következő szövetségi gyűlési választásokra. Neues Deutsch­land a letartóztatásokat kom­mentálva megjegyzi, hogy ez a terror csak a náci idők ter­rorjává] hasonlítható össze. MOSZKVA A moszkvai filmfesztiválon a legjobb dokumentumfilm di­ját az olasz Romolo Marcelli- ni „A nagy olimpia” című filmjének ítélték oda. WASHINGTON Az Egyesült Államokban tavaly magasabbra szökött a bűnözések száma, mint bár­mikor az ország történetében.1 A bűnözési hullám 1950-hez viszonyítva 98 százalékkal nö­vekedett. Az USÁ-ban minden 58-ik percben követtek el gyil­kosságot. Minden 54-dk perc­ben szexuális erőszakot, rab­lást minden 6-ik percben. Te­hát az Egyesült Államokban 15 másodpercenként történtek súlyos bűntények. LONDON Melis György, a Magyar Operaház tagja fényes sikerrel mutatkozott be Angliában a Mozart-sorozat Don Juan-ja előadásának címszerepében.------ - ---------------------­Á z angol álláspont a nyugat-berlini kérdésben: a nyugati hatalmaknak őrizkedniök kell attól, hogy kényes helyzetbe kerüljenek [B/ÄiRÄT©K IK«fa<Ö>TT utunk, végül a kincstárban berendezett múzeum arannyal, drágakövekkel díszített fegy­vereit. királyi ékszereit, va­gyont érő lószerszámokat, az ötvösmunka felmérhetetlen gazdagságát csodáljuk meg. A fallal, bástyákkal övezett Wawelról szép kilátás nyílik a városra és környékére. Alat­tunk a Visztula sekélyesnek látszó, homokzátonyokkal szabdalt vize kanyarog, part­ján békés strandolok seregé­vel. — Persze nem volt ez így akkor, amikor még garázdál­kodott a waweli sárkány — riaszt fel szemlélődésemből Danuta Jakubiec és ajkán máris csörgedezik a legrégibb lengyel népmesék egyike, amely szerint sokáig puszította a lengyel ifjakat a jóétvágyú szörnyeteg, amíg csak egy fur­fangos hős meg nem etette gipsszel. Olthatatlan szomjú­ságára azután olyan sok vizet ivott a Visztulából, hogy egy­szerűen kipukkadt. Rossz nyel vek szerint azonban nincsen öröm üröm nélkül, mert a Visztula azóta olyan sekély, hogy töménytelen kiivott vi­zével a waweli sárkányt el­pusztította — fűzi hozzá tré­fálkozva Danuta. A Wawelből turista tempó­ban rohanunk végig a sok év­százados épületekben hihetet­lenül gazdag városon. Bepil­lantunk egy renoválás alatt lévő őreg ház tomáeos udva­rára, itt a krakkói akadémia nyílt meg 1400-ban. Egy másik ódon épület többek között ar­ról nevezetes, hogy itt tanult és tanított Kopemikus. kora legnagyobb csillagásza. Sarkon álló, kicsiny, egyemeletes ház előtt haladunk el és itt ar­ra hívja fel figyelmemet kísé­rőm, hogy a XV. században eb ben a házban élt Dlugosz Já­nos. Lengyelország első jelen­tős /történetíróját i— Azután Krakkó legszebb barokk épü­letéről készítek felvételt, majd a Mária templomba sietünk, hogy a késői gótika egyedül­álló szépségű faoltárában. Veit Stoss világhírű alkotásában gyönyörködjünk. A templomtoronyban távo­zásunkkor harsona zendül. az alakuló szép dallam azonban hirtelen félbeszakad. Danuta máris készen áll a magyará­zattal: a kerek óraként meg­szólaló harsonák félbeszakadó dallamának története a tatá­rok Krakkó elleni támadásáig nyúlik vissza. Az ellenséget megpillantó trombitásnak ugyanis nem volt ideje az ak­kord befejezésére és azóta csonka a Mária templom har­sonáinak a dallama. Legalább­is ezt tartja a néphagyomány. — És miért magasabb egyik torony a másiknál? — az erre kapott válasz ugyancsak izgal­mas. Két építész versengett, hogy melyikük tud azonos idő alatt magasabb és szebb tor­nyot építésit Az alacsonyabb építője megirigyelte verseny­társát, megölte és ellenfele tornyát fejezte be, a sajátját pedig félbehagyta. És kísérőm, hogy szavainak nyomatékot adjon, átvezet a szembeniévé építészeti remekműnek számí­tó, esipkésszegélyű vásárcsar­nokba, amelynek egyik bejá­ratánál láncon függ a rozsda- marta kés. — Tehát igaz? — kérdezem. — Ha elhiszi?! — kapom a csúfondáros választ. Bárhova lépünk, mindenütt évszázadokról mesélő épületek be ütközünk. Még az újságíró- klubban is, hol egykori király­női lakosztályban fogyasztjuk feketénket. A krakkóiak szeretik ódon hangulatú városukat. Egyik kiváló festőjük, aki művésze­tével egyedül. érdemelte ki a város jogarát, fájó szívvel ad­ta azt vissza, amikor tiltako­zása ellenére lebontották a régi kórházat és egyéb középü­leteket magábafoglaló város­részt, hogy helyén az „Uj- színházat” felépítsék — tájé­koztat kísérőm. A ma is hábo­rítatlanul álló városfal meg­meneküléséről azonban már derűsebb történetet mesék Az illetékesek nyelvén értő egyik városatya a krakkói szélre hivatkozva azzal óvta városfal ellenes társait, hogy asszo­nyaik erre járnak templomba és mi lesz, ha a fal hiányában nyakukba fújja a szél a szok­nyájukat? Est az érvet tar után a derék honatyáik is mél­tányolták és így a régi város­fal maradt. És maradt még ezenkívül sok más történeti emlék és ezekhez fűződő anekdota, íze­lítőül azonban talán ennyi elég. Csak még egy-két érde­kességről, amelyek annyira hozzátartoznak Krakkóhoz hogy szólni kell róluk. így pél­dául a város határában emel­kedő, kisebb hegyeknek is be­illő földhányásokról, amelye­ket a krakkóiak és a környék­beliek szekerekkel, talicskák­kal hordtak össze legnépsze­rűbb uralkodóik emlékére. A másik krakkói nevezetesség a „Zöld butéliához” címzett ká­véház, amelynek falait kitűnő mesterek rajzai, festményei, apró szobrocskái borítják. Aki ugyanis nem tudott fizetni, égy-egy alkotással adózott és ennek eredménye a „kép­presszó”, amilyennel még a kezdeményezésekben bővelke­dő Pécs sem rendelkezik. És végül sajátos krakkói lát­ványosság egy ódon ház kapu­aljából nyíló, eredeti stílusban berendezett kisvendéglő, ahol a lengyel népviseletbe öltözött személyzet lengyel specialitás­nak számító mézborral, éte­lekkel szolgál és nem kel! ezekért mondjuk —• Varsóba menni. Mindezt pedig negyed­osztályú áron. És... még mindig nem ír­tam a mai lengyel kultúráról, művészeti életről, ami pedig szándékomban állt. De majd legközelebb. Sgas Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom