Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

■fim. TÜNTÜS 2. NAPIŐ 3 Gyümölcsöt érlel a szorgos munka Beremenden minden hónapban 31.5 forint előleget fizetnek Rózsafán brigádokra bontották a termelőszövetkezei tervét Két 100 férőhelyes sertéshizlalda épül a csányoszrói összetartás Tsz-ben. A tsz később a sertéshizlalőkhoz saját erőből takarmányüzemet épít majd. A hizlalda június végére ké­szül el. Film Film Film dijvao Lj magyar film Két termelőszövetkezetben jártam egy-ugyanazon napon. Az egyik a siklósi járásban van, a másik a szigetváriban. Távol vannak egymástól, de :sak kilométerekben számolva. Az elgondolás mintha testvér­ré tenné őket. A beremendi Dózsa Termelő szövetkezetben május 25-én előleget fizettek — visszame­nőleg. Volt olyan tsz-tag, aki ötezer forintot vitt haza, vagy a takarékba ezen a napon. És ezentúl mindig így lesz a Dó­zsában. Minden hónap tizediké és tizenötödike között előleget ii2fetnek, méghozzá harmincegy forint ötven fillért. A termelőszövetkezetben úgy határoztak, hogy ezentúl (ifizelik a garantált munkaegység hetvenöt százalékát Ez májusban lépett életbe, de visszamenőleg január egyig ki­fizették a tagokat 429 000 fo­rintot adott májusban a tagok­nak a 5d)zö6. Nem kis dolog. Hogyan csinálták ezt? A termelőszövetkezet ma nár elég erős. Megvan a rend­szeres előlegosztáshoz az anya­gi alapja. A Dózsában, amit rsak lehet, leszerződnek. Erre íz évre is körülibeiül négymil- ió forint értékű árura kötöt- :ek szerződésit. Ezekre a szer­ződésekre rövidlejáratú hitelt tap a termelőszövetkezet Eb- oől a hitelből aztán kifizetheti i tagokat. Voltak tago/k, akik hitetlen­kedtek. Azt mondták, hogy a öank ráteszi a kezét a gazda­ságra és akkor aztán mindent :lvisz. Az első előlegfizetésnél mindenki megnyugodott. A ta- tarékszövetkezeten keresztül fizettek. így fizettek zárszám­adáskor is. Akkor azonban ott állt hegyén-hátán a nép a ta- lalÄkszovetkezetben: Min­denki a pénzét kérte. Azt mond ák: biztosabb helyen van az itthon. Most az előlegosztásnál is voltak néhányan, akik ki­vették a pénzüket, de a több­ég inkább hozzárakott; Volt >lyan szövetkezeti gazda, aki szer forintot kapott a tsz-től ás tízezret vitt még hozzá a takarékba, ezzel a megjegyzés­sel: „Ez még a zárszámadás­ról maradt.” Ez a példa azt mutatja: jól sínek a szövetkezetiek. És még jobban élnek majd a jövőben. Ezt pedig az a 15—20 csőkút segíti majd élő, amelynek első mintapéldányát már meg is fúrták. Ezekből a csőkutakbó! éltető vizet kap majd a cukor­répa, ^ «ái lókukorica .;. A víz pedig ott is több termést je­lent. A többtermés pedig jobb életet; A beremendi Dózsában az idén még munkaegységben szá mólnak, de a 4100 holdas kö­zös gazdaságban jövőre beve­zetik a teljesítmény utáni pénz beli részesedést Meghatároz­zák: mennyit kap a tag mond­juk 100 négyszögöl kukorica megkapálásáért, egy liter tej kifejéséért. így a tagók is, a vezetők is jobban meg tudják állapi tani: ki, mennyit kere­sett ezen, vagy azon a napon. A készpénzfizetés természete­sen nem jelenti azt, hogy ezen­túl termény nem is lesz. Lesz, csak meg kell fizetni. Minden­ki kaphat búzát a tsz-től, csak pénzért. A rózsafád példa is hasonló, de ez még csak előkészület a készpénzfizetésre, a többter- melésre, a jobb munkára ösz­tönzésre. A rózsafai Kossuth­ban kieszelték: jobban megy a munka, kisebb lesz a munka- egységhigítás aránya, nagyobb termést lehet elérni, sőt még verseny is kialakulhat, ha brigádokra bontják a termelőszövetkezet tervét. Minden brigád megkapta a maga területét. Azt mondták a brigódvezetőknek: ennyi bú­zát, kukoricát kell termelne­tek egy hóidon, ehhez ennyi gépet, ennyi műtrágyát, ennyi fogaterőt kaptok, és meghatá­rozták: mennyi az a munka­egység-mennyiség, amit itt fel­használhatnak. Minden brigád­nak van egy kartonja. Ezen mindent vezetnek. Minden hó­napban brigádértekezleteken mondják el: miből, hogyan tel­jesítették tervüket, hol van túllépés, hol van lemaradás. A vezetők nem csalódtak. Versenyeznek egymással a brigádok. Azt mondjáik, olyan veszeke­dés a gépekért, műtrágyáért, hogy ki kapja előbb, még so­hasem volt, mint az idén ta­vaszon. És most egymásra vi­gyáznak: ne csináljon senki semmit fölöslegesen, csak azt csinálják, amire szükség vajn, de azt aztán lelkiismeretesein. Becsülete van a munkaegység­nek. Takarékoskodnak is vele. Takarékoskodnak, mert ettől is függ a részesedésük. A ve­zetőség azt mondta: ennyit kell termelni. Ha a tervszerin- tit megtermelik, akkor a terv­szerinti munkaegység-részese­dést kapják. Ez is jó pénz, negyven forint munkaegysé­genként. Azok a brigádok vi­szont, amelyek többet termel­nek a tervezettnél, ennek meg­felelően több pénzt is kapnak munkaegységenként. Ha a bri­gád saját hibájából nem telje­síti a tervét, akkor amennyi­vel kevesebbet termelt, annyi­val kevesebbet kap. így igaz­ságos ez — mondják a rózsa­faiak és igazuk van. Két termelőszövetkezetben jártam. Távol vannak egymás­tól, más-más adottságokkal rendelkeznek, eredményeik mégis közös tőről fakadnak. Közös tőről, mégper dig arról, kihasználják a nagy­üzem lehetőségeit, ha kell ke­ményen megdolgoznak a jövő­ért, bíznak a közösben és így az eredmény sem marad el. Az eredmények itt sem pottyan- tak az égből. Meg kellett ér­tük dolgozni. De ki sajnálja az olyan munkát, amelynek vég­összegeként olyan eredmény jön ki, mint Beremenden vagy Rózsafán? Szálai János A megye termelőszövetke­zetei 82 holddal, az állami gazdaságok pedig 173 és fél holddal gyarapították nagy­üzemi bortermő területüket az idei tavaszon, összesen több mint egymillió oltványt ültet­tek el. Ennek több mint egy- harmada csemegeszőlő. A legnagyobb arányú szőlő- telepítésre a Villány—siklósi történelmi borvidéken került sor. A híres vörösbort termő villányi szőlők például minit­Pécsre látogatlak a kaposvári város tanács vezetői Tegnap dr. Kerekes And- rásné, Kaposvár városi Ta­nács VB elnökhelyettesének vezetésével Pécsre érkezett a kaposvári tanács vezetői­nek egy csoportja. A látoga­tást tapasztalatcsere céljá­ból szervezték. Elsősorban a Pécsett folyó társadalmi munkák menetéről, szerve­zéséről és a társadalmi mun­kával készült létesítmények­ről kívántak tájékozódni a kaposváriak. Kaposváron is szándékozik állatkertet lét­rehozni a tanács és ezért te­kintették meg a pécsit. egy másfél száz holddal bővül­tek az elmúlt hetekben az ál­lami gazdaság és a termelő- szövetkezet telepítésed követ­keztében. A mohácsi borvidék­hez tartozó Babarcon az ed­digi legnagyobb arányú szö­vetkezeti szőlőtelepítést végez­ték a Béke Tsz tagjai: 50 hol­don. Ez lesz a megye első — szövetkezeti gazdák által mű­velt — nagyüzemi, gépesített szőlője. A film szerelmi tragédia, sok valószerűtlen elemmel. Valóság és irrealitás keveredik benne. Az eldobott szerető férjhez- megy, s mikor már gyereke is van. megérve és kiteljesedve újra lángra lobbantja egykori szeretőjét, aki addig üldözi erőszakos szerelmével, míg vé­gül is a régi szerető maga lövi le, férje védelmében. Ez így nem több. mint sajátos kör­nyezetbe helyezett szerelmi há­romszög. Ulveczky Sándor alakját (Bessenyei Ferenc) nem tudjuk hova tenni. Valami nyerserejű figura, aki csodálatos Pölöske lován (ez a ló nemcsak cirku­szi mutatványai miatt csodála­tos, hanem mert hosszú évek során is megőrzi ifjúságát) kossal a nyakában egyszuszra felhajt egy liter méregerős pá­linkát. aztán átugrat a keríté­sen, azonmód keresztülrugtat a piacon, s közben azért ma­rad ideje és ereje szerelmes­kedni is. Ez egy kicsit sok. És mindez mikor történik? Vala­mikor 1946 és 1961 között ját- ■ szódik a film, ahogy az elmo- I sódott történelmi háttér sej­Egymillió új sző'őtőke a baranyai dombokon Újsághír közölte áprilisban* hogy a komlói Béta-akna 39-es isapata rekord eredményt ért íl: az egy főre eső termelés mű­szakonként meghaladta a nyolc biliét. Felkerestem a csapatot. Szolnok Miklós KlSZ-titkár vezetett el munkahelyükre. S imint a vágatokban a fejtés felé igyekeztünk, a „harminc- úlencesekről“ beszélgettünk. — Ezt a csapatot mindig a iók között emlegették — mon- ioMa Szolnok elvtárs. — Ak- cor is, amikor Horváth Sanyi volt a csapatvezető. Amióta Papp Lajos a vezető, azóta KISZ-brigáddá alakult a csa­jai. Mindenki fiatal. Az átla- jos életkor huszonnégy év. A többségük KISZ-tag. Bátraik, merészek. Szeretnek, elegán­san öltö2>ködni, szórakozni. Az is előfordul, hogy alaposan a pohár fenekére néznek. — S akkor jön a bumli ■ . — mondon. — Na, azt nem. Ezek még lem csinálták bumlit, pedig évek óta együtt van a társa­ság. Tavaly a KlSZ-kongresz- izus tiszteletére indított ver­seny alatt azt vállalták, hogy íz éves tervet két hónappal a határidő előtt teljesítik és négyezer csille szenet adnak férvén felül. A tervüket no­vember elejére teljesítették, s Imikor összeszámolták decem­ber 31-én az eredményt, a többlet kereken négy és * fél- 'zer csille volt. Közelebb kerülünk a szén- ronthoz, már hallani a fejtő- calapácsok kattogását. Április negyediké és má­u* elseje tiszteletére _ indítgt& , A 39-ES BRIGÁD — Persze, hogy igaz. Kell a pénz, nősök vagyunk mindnyá­jan. — Az Imre még nőtlen, — helyesbít Papp Lajos, s csak ennyi kell Bajkónak. — De megnősítjük. Tudja, annak két előnye is van. Egyik az, hogy nem kívánlkozik el a bányából, ha megnősül. Lesz rendes otthona, családja és így tovább. A másik meg az, hogy akkor jobban töri magát, mert a pénz is jobban kell. Majd az asszonya nógatja, nem mi. A felső vágat felől lámpa fénye villan. Horváth János harmadvezető aknász érkezik a fejtésbe. Tekintetét körülfut­tatja a munkahelyen, s már in­tézkedik is. — Egyszer ide kell egy pil­lér, Lajos, és ide is egy, — fordul jobbra és mutatja. Papp Lajos felegyenesedik, körül­néz. , — A nádpallóhoz is akarok egyet, egy öreget. — A frontnapló? — kérdi az aknász. — Itt van — nyújtja át Papp Lajos, majd felém fordul. — Nagyon precíznek kell lennünk. Meredék a telep, talpgerendára ácsolunk. Min­den fát alul, felül váqni kell, hisz ezen állunk. Ha rálép az ember és megcsúszik.. — Volt már komolyabb bal­esetük? — kérdem. — Tíz éve vagyok bányá­ban, de még nem, — válaszol- Ä __ A z aknász becsukja a front­naplót és Lajoshoz fordul. — Mennyit szándékoznak adni? — ötvenet. Az aknász elindul, s amikor mellettem megy el, csak any- nyit mond halkan, hogy Lajo- sék ne hallják: —• Négy ilyen brigád kelle­ne ;; i Munkájukról faggatom Papp Lajosékat. — Nincs a mi munkánkban semmi újdonság. Látja azt a fejtőkalapácsot? Az az egész gépesítésünk. Vannak jó ered­ményeink, de ennek inkább az a magyarázata, hogy kidolgoz­zuk az időt, nem csinálunk semmit fölöslegesen. Nemrégi­ben volt a szakmánybér-kiiga- zitás. Szükség volt arra is. Ahol gyengébb volt, ott erősí­tettek, ahol meg szoros, ott le­felé korrigálták. —■ S a maguk brigádjánál? — Nálunk például levettek a szakmánybái. A rendezés előtt tizenhárom nyolcvanat kaptunk padolás nélkül. Most meg padolással együtt tizenegy kilencvenet. — Észreveszik a borítékon? — kérdezem. — Csodálkozni fog, de nem. Úgy szervezzük a munkát, hogy legyen benne pénz. De nincs pardon egy percre se. Az igaz, mindegyik bele való gyerek, értik a mesterségüket. És van még egy segítségünk. Tudniillik azért is dolgozunk, hogy elnyerjük a szocialista brigád elmet. Ez önmagában is ösztönző, de sokat segít Kovács Lajos aknász barátunk, aki a brigádot patronálja. Fiatalon, gyerekfejjel jöttek a bányába. Most sem idősek. Éppen ezért érdemes még va­lamit megemlíteni. Megkér­deztem tőle, hogy van megelé­gedve az életével. — Megtaláltam a számításo­mat, kaptam szép, nagy lakást. Van két gyermekem. Jól élünk. — A lakás be van rendezve? — Gépesítve. Hűtőszekrény, porszívó... — Televízió van-e? — Nincs, nem is kell. Majd ha színes képek lesznék, ak­kor. Autóra gyűjtöm a pén­zem. — S mikorra lesz Ikocsi? — Jövőre, a bányásznapra. Elbúcsúztunk. Amikor a fej­tésből kiléptünk, még hallot­tam a hangját: „Rudi, ezt a húsz percet ráverjük, az ötven csillének meg kell lennie." Később hallottam, hogy csak azért nem lett több, mert nem kaptak elég üres csillét. A fel­olvasóteremben megálltam egy pillanatra a nagy versenytáb­la előtt. Akkor ez volt felírva: „1. hely 39-es csapat, 750 csille többlet." Egyszerű és szerény fiatal­emberek. Nehezen mondták el az eredményeiket. Eddig „név­telenek” voltak. A munka, a szép eredmény, a rekord „ne­vet" adott nékik. ; ' GAZD4GH ISTVÁN telni engedi, s maga a történet mintegy öt év alatt Zajlik le. Eközben a faluban létrejön a termelőszövetkezet, már mo­dern beton-istállója is van de Ulveczky. ez a gentry, basa­paraszt, félszocialista betyár vagy minek nevezzük válto­zatlan. És a tsz-tagok tűrik a szeszélyeit. Egészen addig, amíg lóháton (a fura módon személyi használatában ma­radt Pölöske hátán) be nem ugrat a kultúrházban táncoló tömeg közé. Van valami érthetetlenül furcsa (sőt majdnemhogy gya­nús) abban, hogy a film sze­replői közül egyedül ennek a fenegyereknek van meghatá­rozható karaktere, egyénisége. Igaz, nem éppen hízelgő egyé­nisége, de hellyel-közzel rmg rokonszenves is. Ereje, bátor­sága, a lovához való ragasz­kodása kétségtelenül tisztelet­re méltó. Az, hogy nem tiszteli a törvényt, az erkölcsöt, va­lami romantikus betyáros jel­leget kölcsönöz neki. Kizsák­mányoló voltára a cselédlány­szeretők, meg a tsz-tagságra tett lekicsinylő kiszólásai utal­nak. Ezzel az ellemtmondásosságá- ban is erőteljesen megrajzolt figurával szemben „tucat­emberek állnak”. Zsuzsa (Med- gyesi Mária) az elkergetett cselédlány sem képvisel vala­milyen emelkedettebb típust, az, hogy férjével szemben ér­zett új szerelme képessé teszi a régivel való végleges szakí­tásra, nem rendkívüli. Amikor az erőszakoskodó Ulveczkyt lelövi, abban már valóban csak az idegen, embertelen dúvadat látja. Mindez együtt olyan kellemetlen mellékízt okoz, mintha a film készítői azt akarnák mondani, hogy az átlagból valamilyen módon ki­emelkedő, fizikailag erősebb, szenvedélyeiben erősebb, azaz általában erősebb egyéniség­nek el kell pusztulnia a szür­ke tucatemberek társadalmá­ban. A színesebb, érdekesebb egyéniségek kora, a paraszt­romantika kora lejárt, az új világ a Gál Jánosoké, akik­nek semmiféle rendkívüli tu­lajdonságaik nincsenek, de ép­pen ezért nem is rínak ki a hozzájuk hasonlók közül. Ha­mis ez a mondanivaló, hamis a filmben ábrázolt világ is. A szereplők, elsősorban Bes­senyei Ferenc és Medgyési Mária kitűnő játékukkal igyekszenek feledtetni a tar­talmi sivárságot, remek felvé­teleket is láthatunk, de a he­lyenként torz hanghatások bántóak. (A pálinkát nyelő Ulveczky kortyolása egy víz­öblítő berendezés zubogásává erősödik, a távolról filmezett pár beszédét egészen közelről halljuk, stb.) A film alkati hi­báit a szövegkönyvig lehet visszavezetni.-------: versenyben is Lajosék voltak a legjobbak. Volt egy olyan napjuk, amikor mindenkinék tátva maradt a szája. Kétszáz­ötvenkét százalékot teljesítet­tek, százötvenegy csillét küld­tek napszintre. A gurítok a vágat bal olda­lán vannak, ömlik a szén a csúzda alá tolt csillékbe. A gurító alján Lovasi Imre csilléssel találkoztunk, ö már a 39-es brigádhoz tartozik. A madzagon függő vasrúddal le­adta a jelzést a sűrített leve­gő csövén, ami annyit jelent, hogy ne eresszék a szenet, mert emberek mennek felfelé a gurítón. A fejtés rendkívül meredek, 70 fokos dőlése. Fent Papp Lajos bányafákat faragott, ácsolásra készült. Amikor be­mutatkozik, a bányászsapkába épített lámpát eloltja, hogy ne világítson a szemünkbe. A szénfalnál néhány percre abbahagyják a fejtést. így már könnyebben megértjük egy­mást. — Jó hogy huzamosabb ide­je együtt vagyunk, jobban ki­ismerjük egymást, jobban ösz- szepasszolnak az izmok. Úgy dolgozunk, mint az a hegedűs, akinek a hegedűje jól van hangolva, és nem keverednék a hangok — véli Végh Rezső. — Dolgozni szeretünk, — mondta Friókter Jakab segéd­vájár, de Szólnék Miklós köz­beszól. — A pénz se jön rosszul, JMU

Next

/
Oldalképek
Tartalom