Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

4ML JÖNItTS 4. NAPLÓ 5 Üf mnnkaszerrezési formák és szakosítás a fsz-ekben Kémesen tartott ülést a. megyei üzemszervezési szakbizottság A megyei üzemszervezési szakbizottság legutóbb a ké­mes! Közös Üt Termelőszövet­kezetben tartotta ülését. Az ülést megelőzően dr. Székány Ernő, az országos üzemszerve­zési szakbizottság részéről és Ács Vilmos megyei üzemgaz­dász vizsgálatot tartottak a Közös Üt Tsz-ben, s megfigye­léseikről jelentést készítettek. A választás nem véletlenül esett a siklósi járásra, illetve Kémesre. Az országban első­ként a siklósi járásban egye­sült több — 5—6 — falu egy közös termelőszövetkezetté. S a több falu egy közös szövet­kezetének helyes vezetésére, munkaszervezetének kialakítá­sára még nincsenek tapaszta­latok: A megyei üzemszerve­zési szakbizottság idejében fel­ismerte azt, hogy ezeket az új tsz-eke! nem lehet a régi módon vezetni. A január elsején öt község­ből — Kémes, Drávapiski, Sza- porca. Cún, Tésenfa — egye­sült kémesi Közös Űt Termelő­szövetkezetet választották ki vizsgálat tárgyául, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapjául egy egységes módszert dolgoz­zanak ki. s ezzel megkönnyít­sék az ezután egyesülő tsz-ek munkáját. A kémesi szakbi­zottsági ülésen még nem hoz­tak döntést, csupán egy hatá­rozatot, mely szerint június elsejéig a szakbizottság kidol­gozza. milyen alapon kell a tsz-egyesüléseknek megtörtén- niök. illetve a már fuzionált több falura kiterjedő tsz-ek- ben milyen módon kell meg­szervezni a munkát. A kémesi Közös Üt Tsz munkáját elemezve kiderült, hogy a vezetésen és a munka szervezésén az előző évekhez képest nem változtattak, és ez többféle zavart okozott. A tsz-ben még most is meglévő üzemegység-rendszer idejét­múlt forma. Jelenleg minden falu egy üzemegység, melyet egy üzemegységvezető és egy brigádvezető irányít. Javasol­ták, hogy a növénytermesztést a főagronómus irányítsa a brigádvezető útján, mivel sem a kémesi tsz-ben. sem máshol nincs szükség külön üzemegy- 6égvezetőre. A tapasztalat azt is beiga­zolta, hogy a munkacsapat-rendszer idejétmúlt. A munkacsapatvezető épp úgy dolgozik, mint a többi tag, s estére fáradt ahhoz, hogy az aznapi eredményeket felmér­je. A munkacsapatvezetők gyakran elfogultak, és hajla­mosak arra, hogy több egysé­get írjanak jóvá a csapat tag­jainak. hisz az saját érdekük is. Helyesebb megoldás min­den brigádhoz egy brigádírno­kot beállítani, aki részrehajlás nélkül pontosan méri fel a tel­jesítményt, s mivel csak ez a munkája, pontos és alapos. Ilyen módon a könyvelés lét­száma is csökkenthető, mert a brigádírnokok a belső admi­nisztráció egy részét is el­végezhetik. így a kémesi tsz- ben is csökkenteni lehetne és kell is a függetlenített vezetők számát, amely túlzott, hisz az összes munkaegység 12 százalé­kát így a vezetők kapják, míg például a szervezettebb bólyi Kossuth Tsz-ben csak 8 száza­lék esik a vezetésre. Az új munkaszervezetek ki­alakítása maga után vonja a szakosítás mielőbbi megvaló­sítását. A tsz-ben 24 féle növényt termelnek, ráadásul szétszórtan, tehát minden üzem egységben foglalkoznak min­dennel. Ilyen felaprózva nem lehet gazdaságosan termelni. A tsz és a népgazdaság igé­nyeit figyelembe véve szakosítani kel! a gazdaságot. Egyrészt kevesebb növény­nyel foglalkozni, másrészt, egy üzemegységben vagy körzet­ben csak két-háromféle nö­vényt kell termelni. Az ipari növények, pl. cukorrépa, a vas­útállomáshoz közel kerüljenek, erre a legalkalmasabb hely Kémes. Tervezéskor vegyék figyelembe például a dráva- szabolcsi kendergyár közelsé­gét, mert a rostkendert első­sorban a gyár közelében kell megtermelni. Így persze egyik körzetbe munkaigényesebb nö­vények kerülnek majd, a má­sikba gabona és egyéb ke­vésbé munkaigényes növény, de ez nem jelenthet zavart, hisz a területi kötöttséget je­lentő üzemegységrendszer megszűnik, s egyik körzet la-* kói átjárhatnak a másik kör­zetbe dolgozni. Az állattenyésztés átszerve­zéséhez már több beruházás szükséges, mert a tsz-ben a nagyüzemi istálló még kevés, nincs elég férőhely. Az épüle­teket a távlati majortelepítési tervnek megfelelően kell el­helyezni, amely már figye­lembe vette az egyes községek vagy körzetek adottságait. Te­hát * az állattenyésztést is szakosítani kell. A szakbizottság javasolni fogja a felsőbb szerveknek, hogy elsősorban az egyesült, több falura kiterjedő tsz-eknek biztosítsanak nagyobb beruhá­zást — Rónaszékiné -1 A szentlőrinci tangazdaság 56 holdas lucernatábláját gereblyézi a gazdaság ZETOR-os bri­gádja A gyári védjegy tekintélyéért Egy gondozó — 250 hízó sertés Üjtípusú, 250 férőhelyes sertéshizlaldát építenek a Pécsi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya tervezése alapján a bicsérdi Aranymező Tsz-ben. A sertéshizlaldához egyemeletes takar­mánykeverő üzem tartozik, amelynek a felső szintje 4 vagon takarmány tárolására alkalmas. Az újszerű hizlaldában egy gondozó látja el valamennyi sertést. Ebben az évben még kilenc községben építenek fél ugyanilyen hizlaldát. Z&olnay Vilmos zsenia­litása nemcsak művészetében és nemcsak abban nyilvánult meg, hogy ismerte a világ szinte minden számottevő ke­rámiáját és a kerámiák lel­két, hanem abban is, hogy to­vábbfejlesztette, világhírnévre emelte e művészeti ágat. Ma­gas tűzű, színes mázas majoli­kái, díszművei a korabeli vi­lág becses és keresett kincsei voltak, s a védjegy a máz alá pecsételt öttorony egyedural­kodóvá tette az ó- és újvilág­ban. A Zsolnay família egy másik művészi igényű terme­lési ága az épületkerámia volt, amelynek remekei ma is megtalálhatók a parlament, az iparművészeti múzeum, a műcsarnok, a Mátyás templom falain, nem is beszélve jóné- hány pécsi középületről, in­tézményről; De bízzuk mindezeket Ru- zsás Lajos könyvére, s marad­junk csak annál, hogy a Zsol- nayak, a Zsolnay gyár hosszú évtizedeken át toronymagasan őrizte hírnevét a rokonágak felett. Persze volt emellett olyan hírneve is a Zsolnay gyárnak, amit nem szívesen pecsételtek volna máz alá és amiben szintén egyedülállóak voltak messze földön. Sehol nem voltak olyan átkozottul szűkmarkúak bér dolgában, mint itt. Nem sok tanúja van már ennek, de a kevesek kö­zül itt van koronatanúnak Hantos Károly, a gyár műsza­ki osztályának vezetője, aki a gyárban eltöltött 38 eszten­dőből huszonkettőt a Zsol- nayak, a Szikorszkyák, a Mattyasovszkyak „szárnyai” alatt, tizenhatot pedig ipszilon- nélküli vezetők irányításával lül a 11. században épülhetett, legalábbis erre vallanak a tá­léit pénzek, amelyek a császár­ság első századaiból származ­nak, a kerámiák, a színes fal­festések stílusa ..; Egyébként minden jel arra mutat, hogy itt nagyobb római település volt, esetleg kisváros .,. II. század. A római birodalom a belső viszályok, a nagy belső társa­dalmi ellentmondások ellenére is egyre erősebb és hatalma­sabb. Elsuhannak a történelem színpadán Augustus császár, majd nemzedékeken át az utó­dai: Claudius Tiberius, Flavius Vespasianus, Nerva, Trajanus, Hadrianus, Marcus Aurelius . .■. És talán éppen abban az észtén dőben téved ide az első olyan kiszolgált római katona, aki­nek itt adtak földet — amikor a II. század egy görög rhétora a birodalmat magasztaló beszé­dében e szavakkal ünnepelte a békét: „A birodalom virágzik egyik határtól a másikig. A föld a vaspáncél helyett ünne­pi köntöst öltött, feltárták a he­gyek méhét, hidakkal kötötték össze a vad folyamok partjait, pusztaságokat népesítették be. sűrűn követik egymást a váro­sok ...” Megjelenik az első telepes a tabszolgáivail. Utána jön a töb- ii* és talán, két év sem múlik el, amikor kialakul az első utca; Jól élnek itt a rómaiak. A hegy lejtőjén finom bor terem, a föld gazdag, az éghajlat kitűnő, rendkívül hasonlít az itáliai tájhoz, és a római kisváros mellett vezet az út Sopiainaeból a Dráváig. Ugyan mit csinálhat ez a ró­mai villatulajdonos ezerhét- százvalahány évvel ezelőtti Csupa kényelem a háza. Szép művű, a falfestések művésziek, és a gazdag, kiszolgált katona elgondolkozva nézi az Ovidius idézetet, amit a tegnapi lako­mán recitáltak, majd a vendé­gek a ház falára karcolták: ,.Vir tuus est epulas nobis adi- turus easdem” — (Egy lakomá­ra megyünk hárman: te meg ón meg a férjed) És holnap is,, lakoma lesz, vagy holnapután is: és mielőtt beáll az eső, a ház ura talán Sopianaebe is ellátogat, mint minden évben megteszi. így élnek itt. nemzedékről nemzedékre a rómaiak — ké­nyelemben a mediterrán tájon, míg egy napon, a IV. század­ban — a barbár népek minden eddiginél hevesebb rohama — a népvándorlás megpecsételi a birodalom sorsát. A húnok lovas, nomád népe megjelenik Kelet-Európábán, átkelnek a Dunán, betörnek Pannóniába. A római birodalom sorsdön­tő évtizedei alatt többször el- puüaifculhat a ház» «ián az egész városika is. A villa belsejében vastag töltésfalak találhatók, a félkör alakú kiugrásokat elfa­lazták, többszöri átépítés nyo­mai láthatók. A IV. században még éltek itt rómaiak. A ko­rabeli pénzek bizonyítják. Az V. század elején véglege­sen kihal, elpusztul a névtelen kisváros. A ház egész területén égés nyomait találni, a tetőszer kezet bezuhant a falak közé, a sok évtizedes kultúrát betemeti a rom. A romok utolsó lakói pedig alighanem az avarok lehettek, akik meghúzódtak a ledőlt fa­lak között, hiszen ittlétüket a mai falu határában lévő feltárt avartemető is bizonyítja. Majd síri csend borult az egykori római településre, míg korábban két esztendeje és most néhány hete megjelentek a régészek. — Sajnos kevés a leletünk, legalábbis egyelőre — mondja némi szomorúsággal dr. Fülep Ferenc a hosszú, színes, képze­letbeli beszélgetés után.,— Az életükre vonatkozó nyomok arra engednek következtetni, hogy itt a pusztulás lényegében nem az ellenség hirtelen raj­taütése következtében történt. A romok között sokáig tenget­hették az életüket, hiszen hasz­nálati tárgyaikból alig talál­tunk valamit, A nagyharsányi ásatás négy hete tart Ilyenkor a képzelet még gaz­dag, szabadon szárnyal, káprá­zatos feltevésekre képes. Mi az igazság? Mi volt itt kétezer esztende­je? Kisváros, vagy csak magános római úr villája? Ma még természetesen senki sem tudja pontosan, hiszen Pannónia ókori térképéről is kifelejtették. Talál, ha majd évek múlva feltárják a „ma­gyar Vezúv” alatti római kis­város fomjait, megtalál ják a ki szolgált légiósok és római pol­gárok sírjait — minden káprá­zatos képzeletre feleletet ad­nak majd a leletek, feleletet ad a tudomány. Egy bizonyos. A megyei tanácstól a Tudo­mányos Akadémiáig — min­denki élénk érdeklődéssel kísé­ri a kutatást, hiszen ha a fel­tevések igazolódnak — Pan­nónia jelenleg egyik legnagyobb romvárosát tárhatják fel. A legutóbbi szemlén határozat is született: a kutatásokat éveken át folytatják — és ha valóban napvilágot lát egy névtelen ró­mai kisváros, az nemcsak régé­szeti — de idegenforgalmi lát­ványosság is lesz a nagyharsá­nyi hegy rozsdás sziklái alatt; i Thterg Árpád számolt meg a gyár géped, ke­mencéi mellett. A — Ami igaz, igaz, nagy ál­dozatokat hozott a Zsolnay család, hogy világhírnevét, védjegyének tekintélyét tűzön vízen át megtartsa (meg is tar­totta), de az ilyen áldozatok árát minden esetben a mun­kás fizette ki 38—45 filléres órabérével. Valahogy ilyenformán kötöt­te össze Hantos Károly az el­ismerést az ítélettel, amíg vál­togatta, kevergette a múltat és jelent. Aztán egyszerre szinte minden átmenet nélkül az ál­lamosítás utáni esztendőkről beszélt, amikor megépítették az első alagút-gázkemencét, majd ennek az ikertestvérét is, hogy elkezdjék és megalapoz­zák a gyár új hírnevét a 100 kilovoltos szigetelők sorozat­gyártásával. A régi védjeggyel ellátott új, úgynevezett egy- sapkás táwezetékszigetelőiket alapos kísérletek árán tízton­nás mechanikai szilárdságúra (húzófeszültség) növelték, amely világviszonylatban leg­alább olyan hírnevet szerzett nekik, mint a Zsolnay csa­ládnak a majolika. Tehát a korábbi díszműáru gyártás helyét átvette a szi­getelőgyártás, amely világszer­te sokkal szélesebb piacot biz­tosított az előzőkénél. Ma az öttomyos védjegy Norvégiá­ban; Arábiában, Egyiptom­ban, Indiában, Dél-Ameriká- ban hirdeti a porcelángyár jó hímevét. Ehhez a hírnévhez hozzátartozik az is, hogy a külföldi rendelők megnyugta­tására nem idehaza, hanem idegen országban, történetesen a holland vizsgáló állomáson ellenőrizték tüzetesen az indo­néz megrendelésre készült szi­getelőmintákat, hogy a részre­hajlás árnyékát is elkerüljék. Éppen néhány napja érkezett meg a holland vizsgálóállomás értékelése, amely jelesre vizs­gáztatta a pécsi porcelánszige­telőt; Ezekután önmagától vetődik fel a kérdés: kinek, vagy kik­nek az érdeme a gyári márka jó hírneve, hiszen elmondtuk, hogy korábban nagyrészt a Zsolnayak nevéhez fűződött a siker, bár rajtuk kívül jóné- hány szobrász és festőművész (Nikelszky, Klein, Stedndl, Nagy Mihály, és az „aranykor” vége felé Sinkó András) neve és munkája volt a garancia a külföldi megrendelők szemé­ben. Kisebb gondjuk is na­gyobb volt annál a Zsolnayak- nak, hogy egy pillanatra is eszükbe jusson: azért talán volt némi köze a sikerhez a filléreken, a sovány béren dol­gozó korongosoknak, kemence- munkásoknak is. ők azonban névtelenek „egyebek” marad­tak mindvégig a dicsőséglistán. Ma nehéz lenne, de nincs is szükség ilyen sorrendet felál­lítani, mert ahhoz, hogy egy világviszonylatban is helytálló eredmény kialakulhasson, nem elég néhány kiváló szakember kiemelése. Ahhoz, hogy Ázsiá­ban vagy Dél-Amerikában el­fogadják a porcelánszigetelő­ket a gyár egészének (a műsza­kiaktól a kemencemunkásig) egy nyelven kell értenie a maga dolgát. A gyártási tech­nológia kidolgozója, a massza előkészítője, a formázó, az égető egyformán hozzájárul a gyártmány minőségéhez, s ha közülük bárki is a legkisebb hibát véti, a másik munká­ját, fáradtságát teszi tönkre vele, nem is beszélve az ily- módon származó selejtről. Az aztán más dolog, ha kiugró teljesítmény születik a gyárban, mint például a tízton­nás mechanikai szilárdságú porcelánszigetelő kikísérletezé­se. Ez már nevekhez fű­ződik. Horváth József villa­mos laboratóriumvezető, Sza- lóki Béla termelési osztályve­zető, Bártfai Pál MEO vezető és Misángyi László főtechnoló­gus nevéhez, akik az említett szigetelők szerkesztése közben úgy alakították ki a szigetelők erővonalait, hogy azok a leg­nagyobb igénybevételnek is megfeleljenek. Közülük Misán­gyi László nevéhez fűződik, hogy saját tervezésű gépeivel a minőség mellett a gyártás mennyiségét is jelentősen meg­emelte. A szigetelőgyártás mellett olyan törekvése is van a gyár­nak, hogy a híres-neves dísz- műipart újra feltámassza. Ezen a területen elsősorban a porcelánfestészet főműveze­tőjét, Kovács Istvánt kell megemlíteni, aki az új díszí­tési eljárások kísérleti mun­kái mellett tevékenyen foglal­kozik a Zsolnay majolika fel­újításával. Az ő nevéhez fűző­dik a modem vonalú híres, zsugormázas eozin előállítása és ő ismeri legjobban a régi majolikagyártás technológiáját is. Rajta kívül a fiatal, tehet­séges Török János és törekvé­seiben Sinkó András, a gyár nagyképességű szobrász-vete­ránja igyekszik a mai ízlés­nek megfelelő új felfogású kompozícióival továbbfejlesz­teni a gyár művészi hagyaté­kait! Milyen eredménnyel ? Mondja el helyettünk a Bu­dapesti Ipari Vásár legutóbbi híradója, amelyben többek kö­zött ez áll: „Bensőséges ünnep­ség zajlott le a Budapesti Ipari Vásár tószínpadán: Át­adták a díjakat azoknak a vállalatdknak, amelyek a leg­értékesebb gyártmányokkal je­lentkeztek a nagy szemlén". Ezék között olvastuk, hogy a Pécsi Porcelángyárat a be­mutatott díszművei, közhasz­nálati cikkei ég ipari szigete­lői fejében az Építésügyi Mi­nisztérium értékes díjjal, bronzéremmel tüntette ki — S. GY. —: MyoIcTanhél négytalálatos A 22. játékhéten 4 410 556 lottószelvény érkezett a Sport- fogadási és Lottóigazgatóságra, öt találat nem volt. Négy ta­lálatot 87 szelvényen értek él; ezekre egyenként 37 589 forin­tot fizetnek. Három találatos szelvény 5654 volt, ezekre 202 forint nyeremény jut. A két- találatos szelvények száma 125 146, nyereményük 13 fonást 20 fililér. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom